Szabina - egy óvodás mindennapjai

5.

2012-01-19T22:27:00.002+01:00

Pont ma, pont most...
Nagyon boldog szülinapot Nagylány!!!

December

2011-12-31T23:59:00.000+01:00

Ez a hónap javarészt az ünnepre készüléssel, várakozással telt. Egy csomó helyen megköszöntött a Mikulás (vagy épp az alkalmazottja, mert nem mindegyik volt ám igazi ;) )

-voltunk a Színházban a győri Mikulás ünnepségen. Tavaly is jártunk ott, de akkor szebb is volt, tovább is tartott :P Azért most is tetszett. Sikerült elkapni 2 szaloncukrot, és személyesen találkozni a Mikulással, aki egy aranydiót adott.

-a Mama munkahelye által meghívott Mikulással is találkoztunk (na ő nem volt az igazi ;) ). Nem kellett, de mégis énekeltél neki, teljesen magadtól. Nagyon büszke voltam rád!

-Apa is elvitt az ő munkahelyére, ahol szintén nagyon jól érezted magad.

-aztán a hétvégén őnáluk is megjelent egy példány belőlük :P

-mikor elmúlt hatodika (7-8-9-10-11.-e is), már számoltuk vissza a napokat karácsonyig.

-nálunk 23-án éjjel díszítik az angyalok a fát, és csempészik alá az ajándékokat. Az idei extrán nehéz volt, mert nem elég, hogy egyel kevesebben vagyunk, még a fa az erkélyen volt, te az én ágyamban, és a saját szobádba kérted a karácsonyfát. Végül is megoldottam, de nem volt egyszerű.

-reggel aztán nem az általam várt hatást értem el: bár tetszett a karácsonyfa, az ajándékok nem hoztak lázba :( és ennek hangot is adtál :( ezek után elég nehéz volt mutatni a mosolygós arcomat, de hát ez van...
Ebédre átmentünk a Mamához, ott is volt ajándék szép számmal, azok legalább tetszettek is. Hurrá! Az elképzelthez képest sokkal jobb hangulatban telt el a nap. Este későn jöttünk haza, még itthon is éjfélig játszottunk.

-25-én jött érted Apa, és 2 napig az ottani vendégszeretetet élvezted. Én meg ágynak dőltem, és ki sem tudtam kelni onnan 27.-ig :O

-az elkövetkező 3 nap csak eltelt valahogy, aztán 31-én jöttek a Robiék. Reggel érkeztek, átmentünk ebédre anyuhoz, majd szieszta után haza jöttünk. Itthon csatlakoztál hozzánk te is, és vártuk az éjfélt. Harangoztak, pezsgőt bontottunk, boldog új évet kívántunk, felöltöztünk és besétáltunk a városba, tűzijátékot nézni. Nem olyan volt, mint amit vártunk, de 1x meg lehetett nézni ;) Utána koncert és utcabál volt, kicsit táncoltunk, majd fél 3-ra értünk haza.

November

2011-11-30T19:43:00.000+01:00

Már nem írom fel, hogy mikor történtek a dolgok, úgyhogy eszembe jutás alapján rendszerem őket:

-végre eljött hozzánk Anita és Csenge.Most, hogy már beköszöntött a rossz idő, többet leszünk a lakásban, ezért egyik héten itt, másikon ott nyomulunk.
Eredmény: nagyon irigy vagy :(

-mi is elmentünk hozzájuk. Csenge nagyon jó kis háziasszony :) Bár beszélgetni most sem sikerült sokat, és mélyenszántót, de azért jó volt. A hazaindulásig. Amíg észhez nem tért a gyomrod a csipsz-üdítő-ugrabugrálás-joghurt-kivi kombó után :P

-újabban eljárunk bicajozni, kettesben. Te a tiéddel, én az enyémmel. Voltunk az Aranyparton (de sajnos minden egy sár volt), meg az Árkádban is. Mindkettő elég hosszú távolság egy 16-os kisbicajjal, de egy szó nélkül tekerted :)

-az Árkádba karácsonyi ajándék ötlet miatt mentünk. Én tudtam, hogy mit szeretnék, de egy fél másodperc alatt áthúztad az egész tervemet. Csak a babakocsi tetszik...

-itt aludtak a barátnőid: Tamara és Regina. Bebizonyosodott, hogy nem sok türelmem van... :P

-kicsit átrendeztük a lakást, kialakítottuk a szobádat. Ezentúl ott fogsz aludni ;)

Október

2011-10-31T22:43:00.001+01:00

Túlzás nélkül állítom, hogy romba dőlt az életem... Hiába voltak céljaim, vágyaim eddig, most minden eltűnt az életemből. Semmit nem tartok fontosnak, nincs semmi, amiért úgy érzem, hogy érdemes lenne egy kicsit is küzdeni. Robotszerűen élem a napokat, heteket, és most már a hónapokat is. Az egész történet a nyár derekán történt, ami szépen, lassan el is múlt, meg már az ősz is, és 3-4 hét és tél lesz. Aztán el is telik fél év...

Azt hittem, hogy minden akadályt könnyedén fogok venni... hát nem. A legfurcsább, hogy nem azok a dolgok tepernek le, amik ilyenkor normálisak: találkozni, beszélni vele, vagy kívülállóként hallgatni, hogy mi történt vele...
Ezek egyáltalán nem zavarnak. Sokkal inkább a kötelességek, a napi gondok gyűrnek maguk alá, de azok nagyon. Egy sor dologra nincs egyszerűen energiám. Tudom, hogy meg kell ezt vagy azt csinálni, de egyszerűen nem vagyok képes összeszedni magam, hogy el is végezzem a dolgot.
Nem tudom, hogy mikor lesz ennek vége, ha egyáltalán vége lesz valaha? Nem ismerek magamra, hol van az az optimista csaj, akivel történhetett bármi, csak a jót volt képes észrevenni??? Annyi a célkitűzésem nap, mint nap, hogy próbáljam meg túlélni az adott napot. Nem is kell, hogy pozitív legyen az aznapi mérleg, csak próbáljak meg nem megőrülni... Ritkán sikerül.
Sokszor összeveszek olyanokkal, akik egyáltalán nem érdemlik meg, aztán meg csodálkozok, hogy a következő alkalommal már nem olyan a viszony, mint amilyen volt... Egy hisztis p*csa lett belőlem :( Ennyi elég is volt belőlem....

Október 1.-én voltunk a Fővárosi Állatkertben. Hajnalban indultunk, vonattal mentünk. Az út 3/4-éig egész jól viselkedtél, de a cél előtt nem sokkal már nagyon untad. Pedig a neheze még ezután jött :) Ettünk reggelit az első, útba eső McDonaldsban, majd elindultunk az állatkertbe. Mentünk villamossal, meg gyalog. Először a kapuhoz érve kisebb sokk ért minket, hogy még nyitva sincs, mégis kígyózik a sor. Inkább elmentünk a Hősök terére, mert még nem voltam ott. Konkrétan a tesómék 4. kerületi lakásán kívül sehol sem voltam Budapesten... Készült néhány fotó, és elcsodálkoztam, hogy milyen más is ez a város, mint Győr. Egyre jobban szeretek itthon lenni :)
Azért elmentünk az állatkertbe is :) A Mama beállt a sorba, mi meg soron kívül unatkoztunk úgy fél órát. Aztán végre bebocsátást nyertünk. Igazándiból nem lehet összehasonlítani a mi állatkertünket a fővárosival, mert tűz és víz... ettől függetlenül nekem akkor is nagyon tetszik a miénk, de csak azért mert a miénk :) A fővárosi meg, hát fővárosi :) Hatalmas! Csodálatos! Frenetikus! Ötletes! Nem is találok rá kifejezéseket. Nagyon tetszett, hogy óránként voltak állati show-k, ahol megismerheti az ember az egyes állatok állatkerti életét, és a narrátorok segítségével azt is, hogy milyennek kellene lenniük a saját élőhelyükön.
Láttunk fókákat, pingvineket, jegesmedvét, elefántot, vízilovat, amik itt nálunk nincsenek.
Nincs persze lepke-ház sem :) de nem tudom, hogy a pesti milyen, mert arra már jártányi erőm sem volt, hogy megnézzem. Inkább leültem egy padra, és ott vártam meg, míg ti a Mamával körbejárjátok a maradék kertet. Délután fél 6kor hagytuk el a helyszínt, hullafáradtan, élményekkel telve, őrülten szomjasan :O Végigsétáltunk fél Pestet, mire találtunk nyitva egy boltot, ahol aranyáron adták az innivalót, de muszáj volt, mert majdnem kiszáradtunk. Végül is az állatkertben azért nem vettünk, mert 2 dl üdítő volt 500 ft, ebben a boltban 2 litert kaptunk, egy itthoni boltban 2 üveggel kaptunk volna ugyanennyiért...
Az állomáson fél órával korábban fel lehetett szállni a vonatra, ami jó is volt, mert kényelmesen elhelyezkedtem, és már aludtam is, pedig még meg se mozdult a vonat :P Este jó későn értünk haza, és nem kellett altató :)

Október 16.-án megint mentünk Pestre, mert a Robinak is, meg az Áginak is szülinapja volt, meg a Mama még nem volt náluk sosem. Most nem olyan hajnalban, de azért korán mentünk. Most már az út feléig sem bírtad nyugton, alig vártam, hogy leszálljunk. Ági jött elénk az állomásra, aki szokásához hűen hazaszáguldott velünk :) Ott összepuszilgattuk egymást, sztoriztunk sokat, mert mégis csak karácsonykor találkoztunk utoljára, elmentünk az újpesti piacra, nem vettünk semmit, mert szintén drágább, mint itthon :P visszamentünk ebédelni, mindenki 2-3x evett az ebédből, ettünk tortát, és el is telt a nap. Ági kifuvarozott az állomásra, felpattantunk a majdnem teli vonatra :( és indultunk haza. Hazafelé már nagyon nehezen tűrted az utat, és nem is aludtál. Itthon is folytattad a zabosságot, de viszonylag hamar elaludtál.

Október utolsó hétvégéjén megünnepeltük a névnapodat :) Még jó, hogy ennyien vagyunk, mert legalább több helyről tudunk szeretni téged, ráadásul időeltolásban :) Kaptál egy rakás hasznos és haszontalan ajándékot, amikkel továbbra sem játszol valami hosszú ideig (értsd: max. 10 perc).
Nem tudom, hogy miért hiszem azt még mindig, hogy valaha is el fogom találni azt, hogy mivel is tudnám a figyelmedet lekötni... a gyors kötözőn kívül ;)

Szeptember

2011-09-30T05:55:00.003+02:00

Szeptember 1. (csütörtök): elkezdődött a tanév. Én örültem neki :P Reggel 3x is le kellett mosnom rólad a hisztit, aztán már simán ment minden. Vidáman mentünk az oviba, beszélgettünk, örömmel mentél be a csoportba.

Szeptember 2. (péntek): már úgy mentél, mintha nem is lett volna nyári szünet. Örülök neki!!!

Szeptember 3-4. (szombat-vasárnap): délelőtt még lehúztam egy műszakot a melóhelyen. Nagyon jó volt, pénteken éjjel 11re hazajöttem, szombaton hajnal 5kor újra elmentem... de túléltem és ez a lényeg!
Délutánra kitaláltam, hogy jó lenne csajos bulit csapni. Megkérdeztem hát Zsanát, hogy átjön-e, de nem. Így jött Eilin, hogy ne maradjunk már magunkban. Este 7kor besétáltunk a városba, ahol zajlott a Pálinkafesztivál. Nagyon élveztétek, hogy sötétbe indultunk bulizni. Igaz, a programok nem nektek valóak voltak, de azért csak elszórakoztunk 10ig. Akkor indultunk haza. 1 óra alatt itthon is voltunk. Közös pancsi, vacsora, meseolvasás, és éjfélkor már aludtunk is :)
Reggel 7kor meg ébresztő :S
Másnap is együtt voltunk, mi hárman. Ti babáztatok, én tettem a dolgomat, mindenki jól érezte magát. Ebéd után rád jött az 5 perc... ez eltartott 1 órán át, de ezt is átvészeltük. Délután nekiálltunk cserepet festeni, szalvétát ragasztani, de Lilit elcsalták a strandra, úgyhogy ezt a munkát félretettük a következő alkalomra.

Szeptember 5- : ezen a héten délutános voltam, kivétel kedden, mert szülői volt az oviban. Semmi újdonságot nem hallottam, tavalyhoz képest csak az óvoda neve változott meg:
Adyvárosi Közoktatási Főigazgatóság, Óvoda, Általános és Középiskola, Erzsébet Ligeti Óvoda Vuk Tagóvodája.
Eddig Vuk Ovinak hívták...

Befizettem
-az ebédet: 6900 ft
-a biztosítást: 700 ft
-a bábszínház felét: 1500 ft
-a munkafüzetet: 450 ft
-a MiniManó újságot: 180 ft
Jövő hónaptól lesz még jazzbalett és úszás: 2x1600 ft
-csoportpénz: 500 ft
Összesen: 13430 ft (novembertől: 12000 ft).
És ez "csak" az óvoda... mi lesz a suliban? gimnáziumban? egyetemen? A fizumat majd az intézmény számlájára utaltatom...

Szeptember 19.-25.: igyekeztünk kihasználni, hogy együtt vagyunk délután: séta, fagyizás, csavargás, Csenge :)
Hétvégén itt volt az Eilin, megint jól elvoltatok.

Augusztus

2011-08-31T07:37:00.006+02:00

Augusztus 1. (hétfő): izgalommal kezdődött ez a hónap: már júniusban megbeszéltük ApaMamával, hogy nem fizetem be az ovit, minden nap bejön hozzád, cserébe én egész hónapban délutános leszek. Délelőtt velem, délben ApaMamával, délután Apával, vagy a Mamával leszel. Múlt szombaton felhívott, hogy nem tudja vállalni, meg csak a hétfő-szerda-péntek lenne jó stb. Hát bevallom, sírva fakadtam, mert nem volt más lehetőség. Apa visszahívta őt telefonon, és elmagyarázta neki, hogy mi a helyzet, jönnie kell. Végül elfogadta a dolgot.
Egész hónapban délelőtt együtt leszünk, teszünk-veszünk-intézkedünk.
A munkahelyemre újult erővel tértem vissza a szabadságból. Megfogadtam, hogy kereshetnek rajtam fogást, de nem hagyom magam felidegesíteni. Sajnos jó irányba ott már semmi nem fog változni, csak rosszba, de megpróbálom elfogadni az emberi hülyeséget.

Augusztus 5. (csütörtök): este, mikor jöttem haza, két meglepetésben volt részem: először a Mama hívott szomorkodós hangon, hogy menjek fel hozzá munka után. Mostanában elég sok a gond(unk), úgyhogy kezdek hozzászokni a rossz hírekhez :( Pedig nem is arról volt szó. Hanem megköszöntött engem névnapom alkalmából, és egy nagyon vágyott saját kezűleg horgolt telefontokot kaptam, a szintén névnapomra kapott új telefonomhoz :)
Itthon pedig nem csak rend várt, hanem ajándékként egy rajz, és egy álomfogó. Nagyon örültem mindkettőnek :)

Az első hetet meglepően jól viselte mindenki. Bár kettőnk között gyakoriak a nézeteltérések, amik se szép szó, se csúnya, se semmi hatására nem tompulnak... Szinte teljesen leszoktál a délutáni alvásról, ami nekem azért nem jó hír, mert szinte semmire nincs időm mielőtt elindulok a munkába, ellenben sokszor sírsz, mikor elmegyek.
ApaMama még szombaton is eljött, mert mi Apával vásárolni mentünk. Elköltöttük azt a rengeteg pénzt, amit a magánnyugdíjpénztár 10 év alatt összespórolt nekünk... :O Nem tartott sokáig. Addig ti ketten megfőztétek az ebédet. Evés közben már elég döcögősen ment a beszélgetés, de hát mindenki elfáradt már a hétvégére.

Augusztus 8.-14.: a második héten azért már gyakoriak voltak a súrlódások. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne kiabáltam volna, ne kellett volna seggre_pacsit játszanom. Ilyenkor te vigasztalhatatlanul üvöltöttél, én meg lelkiismeret furdalással küszködtem. Az ApaMamával is voltak vitáink, jól fel is dühített egyik nap, de nem hagytam magam kikészíteni, így aztán el is ült a vihar.

Augusztus 15- 21.: ez a harmadik hét volt, amikor ketten voltunk délelőtt itthon. Ez is gyorsan eltelt szerencsére. Volt már jó idő is közben :)
Hétvégén elmentünk közösen a komáromi íjásztalálkozóra, ahol a fél délelőttöt ott töltöttük. Tetszett, de borzasztó meleg volt, meg mindenki nyűgös volt, így inkább hazajöttünk. Este elmentünk a győri búcsúba, tomboltunk a Princessre, meg Kaczor Ferire. Éjjel meglestük a tűzijátékot, és 11re értünk haza.

Augusztus 22-28.: Apával voltatok egész héten délelőtt, velem délután. Amikor csak tudtunk estig a játszin voltunk. Sokat találkoztunk Anitával és Csengével, talán ez is lehetett a baj, ugyanis 2 percig nem bírtátok veszekedés-vita-irigykedés-beszólás nélkül. Valaki mindig hisztizett. Estére már mi is, Anitával :)

Szerencsére sikerült könnyítenem a lelkemen, és elmondhattam a gondjaimat mindazoknak, akinek számít a véleménye...
A titok nem titok többé: vége a közös hajókázásnak, Apával külön utakon folytatjuk tovább...
Remélem azért hamar túl leszünk a nehezén, mert a mostani helyzet senkinek sem jó...

Augusztus 29-31. (hétfő-szerda): utolsó napok az idei vakációból. Délelőttönként ketten voltunk, ebéd után átvittelek Erzsi nénihez, ott megvártad a Mamát, majd délután ment érted Apa.

Frissítés:

A mérlegelés szerint:

Súly: 25,4 kg (+2,4 kg)
Magasság: 119 cm (+2,5 cm)
Láb: 19-19,5 cm (+1-1,5 cm)

Július

2011-07-31T23:59:00.000+02:00

Július 1. (péntek): kitört számodra a vakáció!!! Irigyellek rendesen... Délelőtt Apával voltatok itthon édes kettesben. Délután, Anita és kedves családja meghívásának eleget téve, együttesen mentünk be a városba, a Győrkőc fesztivál megnyitójára. Azt nem mondom, hogy fergetegesen jót szórakoztatok, mert volt hiszti, veszekedés, szófogadatlanság, miegymás, de jól telt a délután-este. Merthogy este 10kor volt a tűzijáték.

Mivel csütörtökön úgy búcsúzott el tőled Zsuzsa néni, hogy "meg se foglak ismerni szeptemberben, olyan nagyot fogsz addig nőni!", ezért meg is mértelek, hogy ősszel legyen viszonyítási alapom :)

Súly: 23 kg
Magasság: 116,5 cm
Láb: 18 cm

Július 2. (szombat): én még mentem dolgozni, így megint Apával voltatok ketten itthon. Délután viszont megint mentünk a Győrkőcre, csak most Zsanettékkal. Neked a mutatványosok (zsonglőrök és a gólyalábas ember), nekem meg a mesevilági forgatag tetszett legjobban. El tudnám képzelni az életem állandóan ilyen körülmények között...

Július 4. (hétfő): nekem is elkezdődött a szabadság :)))
Egész nap esett, vagy hideg volt, így nem mentünk sehová, kivétel a bolt.

Július 5. (kedd): délelőtt a Gyermekek Házában tartott kézműves foglalkozáson voltunk, ahol dekupázs kavicsot, és ajtódíszt készítettünk, görög népmesét hallgattunk, népdalt tanultunk. Megint nagyon tetszett minden :)
Délután játsziztunk Anitával és Csengével. Kicsit döcögősre sikerült, mert te állandóan undok meg irigy voltál Csengével, ő meg sértődős volt. Sírós búcsút vettünk :(

Július 6. (szerda): délelőtt a könyvtárban voltunk játékos foglalkozáson. Rajtunk kívül még 3-an voltak jelen :) ettől függetlenül nagyon tetszett neked a játék.
Délután játszin voltunk megint Csengével, meg Anitával, meg Istivel. Sajnos a Dzseni megint jelen volt, bele is kavart a játékba, viselkedésével kiverte nálam, és Anitánál is a biztosítékot... Sajnos ez a nap sem végződött valami fényesen...

Július 7. és 8. (csütörtök, péntek): a nagy hőségre tekintettel nem nagyon mozdultunk ki a lakásból, csak ahová fontos volt. Véget is ért a mi édes kettesünk első része, folytatás e hónap végén.

Július 10. (vasárnap): délelőtt főztünk és egyéb nyalánkságokat csináltunk, délután pedig elszállásoltalak a Mamához, ahol az azt követő 2 hetet töltöd. 6-kor jöttem haza, fél 10kor csörgött a telefon itthon :) Olyan fontos dolgok hangzottak el, mint pl: "félek, hogy hiányozni fogsz..."
És hogy én mit csináltam az első szabad estémen? Beültem egy kád vízbe egy könyv társaságában, feltettem egy arcpakolást (amit már 3 hónapja vettem, hogy egyszer majd biztos lesz rá időm...) és lazultam. Kényelmesen hajat mostam és meg is szárítottam, és mindezt 1,5 órán keresztül...

Július 11-23.: a Mama vendégszeretetét élvezted. Néha napján átmentem, de abból rendszerint vitatkozás lett, így hanyagoltam a láthatást, amennyire csak tudtam. Minden nap beszéltünk telefonon.

Július 21. (csütörtök): sajnos sorsfordító nap volt... :(

Július 24. (vasárnap): Bábolnán voltunk az Arborétumban, állatokat etettünk, de nem sokáig maradtunk, mert esni kezdett az eső.

Július 25-31. : ezen héten voltam szabadságon. Az idő... hát hogy is mondjam... nem volt túl kegyes hozzánk...

NYÁR NEVű ALKALMAZÁS TELEPÍTÉSE.....
██████████░░░░░░░░░░░░░░░░░░░
33% KÉSZ.

A telepítés nem sikerült. 404-es HIBA: Az évszak nem található.
Az évszak amit keresel vagy el lett távolítva vagy megváltozott a neve, esetleg épp nem elérhető.
Kérlek próbáld újból később.

Fáztunk, vastagon öltöztünk, de szerintem azért nem unatkoztunk :)

Június

2011-06-25T15:20:00.000+02:00

2. (csütörtök): évzáró és anyák napi műsor (és karácsonyi utólagos...) volt délután. Én rohantam érted az oviba, hazajöttünk tisztálkodni, hajat mosni, rákészülni az ünnepre. Jött a Mama, vele fodrászosat játszottatok, aztán felöltöztünk ünneplőbe, és elindultunk. Pont akkorra értünk oda, amire kérték az óvónénik. Pont utolsók lettünk. Nagyon aranyos voltál, szerintem te voltál a legszebb, legokosabb, legtisztábban beszélő (!), legcsinosabb...
Most kezdhetném sorolni, hogy mi nem tetszett, de kár lenne a pötyögésért. A Mama azt mondta, hogy jövőre nem jön el, ha nem bánom. És az a helyzet, hogy nem. Hosszúra sikerült a műsor, majdnem 2 órán át tartott. Szerintem mindenki várta már a végét. Kaptam egy nagyon aranyos fakanál katica virágot, és idén sem bírtam könny nélkül. Készült közös fotó is a vőlegényeddel. Ünnepély után fagyizni mentünk, mint minden nap.

Ezen a héten is szinte minden nap játszin voltunk, többnyire akkor mentünk, mikor más már jött haza. Köszönhető ez a rekkenő hőségnek és az én hihetetlenül kevés szabadidőmnek. Nehéz így barátokra szert tenned, illetve ápolni a már kialakult barátságot, de sajnos nem tudok mást tenni. Már Apának is mondtam, hogy fizessen be valahová ebédet, mert nem tudok/akarok ennyi időt sem elvesztegetni abból a kevésből, ami nekem 2 hetente jár belőled. Sokszor úgy érzem magam, mint a hétvégi szülő.

9. (csütörtök): reggel mindkettőnk hibájából itthon maradt a Breki újság, amit vinni akartál az oviba. Már az odaúton kérdezted, hogy elhoztam-e? Mivel nem, végigüvöltötted az egész utcát, meg az ovit, még az óvónénik is összeszaladtak, hogy mi ez a nagy sírás-rívás? Nagyon sajnáltalak, de később is mentünk, és van egy egyezségünk, miszerint, ha nincs összekészítve reggelre az ovis cucc, én nem fogok arra időt fordítani... Hát most nem volt.

11-12. (szombat-vasárnap): végre eljött a Robi és az Ági!!! Nagyon vártuk már őket, és nagyon örülök, hogy találkoztunk. Voltunk a kismegyeri Napóleon harcijátékon (már vége volt, mire odaértünk), meg voltunk a belvárosban is, mert emlékeztél rá, hogy pont 1 éve a szökőkútnál készült rólatok közös fotó. Idén nem, mert fontos volt, hogy megmártózz a szökőkútban, ami a 15 fokos nyárban nem egy előny, hisztizős képet pedig nem akartam.

13. (hétfő): Apa elvitt ApaMamához. Én könnyedén megfőztem, és ti is jól elvoltatok.

Összevont csoport van már az oviban, és nincs a Zsuzsa néni.
-Akkor ki az altatós?
-Az az óvónéni, akivel kint voltunk az udvaron.
-És ő is úgy altat, mint a Zsuzsa néni: mindenkit betakar, mesét mond?
-Betakart, de nem mesélt.
-Akkor hogyan aludtatok el?
-Sírtunk, üvöltöttünk, aztán csendben elaludtunk.

Ezen a héten végig a játszin voltunk, most épp a házunk előttin, jó lenne, ha összeszoknál a gyerekekkel, mert attól tartok, hogy nem lesznek barátaid, ha minden nap máshová megyünk.

24. (péntek): állatkertbe kirándultunk az ovival. 10re mentünk, és 2kor jöttünk ki. Ez idő alatt, olyan szinten elfáradtál, hogy el sem hittem, hogy van ilyen. Átépítették az állatkertet, kicsit furcsa is volt. Azért megtaláltuk a gorillát, van bébi majom (kedvencem), és etettünk zsiráfokat (nr.1. kedvencem)! Mondjuk te éppen féltél tőlük, pedig olyan óvatosan vették ki a kezemből a csemegét, hogy meg is lepődtem. Tevét is etettünk kézből, meg dámvadat is, amiket előszeretettel hívtunk szarvasnak, de a Berci tesója mindenkit helyreigazított :)

Még jövő héten lesz 4 napig óvoda, aztán péntektől kitör a vakáció, úgy néz ki, hogy tart egész szeptemberig :)
Irigyellek... :)

Május

2011-05-31T08:00:00.004+02:00

1. (vasárnap-Anyák napja): Apa előző este elment titokban megvenni a virágot. Azért téged beavatott a dologba. Már aludni készültünk, mikor félálomban a fülembe súgtad "holnap egy piros virágot fogsz kapni tőlem. Azért ment el az Apa" :)
Másnap valóban megkaptam a megérdemelt rózsámat, de nem sikerült kicsikarnom belőled egy verset sem :(

Másnap még mentél oviba, de telefonáltak, hogy azonnal menjek, mert 39 fokos lázad van :( Mire hazavittelek (riasztástól számítva 12 perc!!!), már csak hőemelkedésed volt, ráadásul az orvost csak délután tudtuk felkeresni... Lefektettelek aludni, majd utána mentünk az orvoshoz. Már nem volt lázad, de pilledt voltál. Nem írt gyógyszert sem, csak pihenést. Ez kedden meg is történt, de a továbbiakban már nem tudtalak ágyba parancsolni.
Mivel több napig fájlaltad a füledet, elmentünk a fülészetre, ahol egy hosszú valamit dugott a főorvos a füledbe, és közben meg sem nyikkantál. Ebből arra következtettem, hogy nem fáj igazán a füled :)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még az előző betegséged alkalmával vettem egy kismackó formájú fülmelegítő zacskót. Akkor mondtam is, hogy ha fájni fog a füled, akkor nem kell megint sót melegíteni (mint karácsonykor), hanem van benne egy pattintható lap, és felmelegszik benne a sóoldat. Jött ez a betegség, és az első este már kérted is a kismackót. Meg utána 6-8 éjszakán át.
Pénteken mentünk vissza az orvoshoz, aki gyógyultnak nyilvánított, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy a következő hetet is itthon töltöd. Ezt úgy tudtuk megtenni, hogy én délutánra mentem dolgozni, ApaMama meg mindig jött a munkásjárattal hozzánk. Sok dolga nem volt, mert mindig elaludtál, mire megjött, és Apa vagy a Mama fél 3kor itthon is volt.
Köztudomású, hogy nagyon rossz a viszonyom vele, mégis megfogadtam magamnak, hogy nem hagyom magam felidegesíteni. Vagy nem hallom meg, amit mond, vagy ha meg is hallom, akkor meg nem fog izgatni... A lényeg, hogy nem is történt semmi.

14. (szombat): Elmentünk Apával íjászversenyre Levélre. Jó idő, jó levegő volt, csak az egész napos szórakoztatásod lemerítette az akkumulátoromat :) Mikor indultunk haza iszonyatos vihar kerekedett, de szerencsére ahogy jöttünk haza, úgy csitult, sőt itt nálunk teljesen szárazak voltak az utak.

16. (hétfő): én még szabadságon voltam, mikor újra menni kezdtél az oviba, így nem kellett egyből hajnalban kelni. Vártad már a találkozást a cimborákkal.
Keddtől azonban újra hajnalban keltünk (5:20...), de szokatlanul simán ment egész héten a reggeli készülődés, és meglepő módon egyszer sem késtem el :)

Volt 2 vicces történet a héten:

Egyik reggel kérdem, hogy az alvócimborád bent van az oviban?
-Igen, de Anikó néni elvette és kirakta az asztalára!
-Miért?
-Hát, mert piszkáltam alváskor a szomszédomat, és nem hagytam aludni...

Minden reggel eldarálom amikor a gyűjtő csoportban kezdesz, hogy én most megyek, de nem sokára jön (15-20 perc) a Zsuzsa néni és átvisz a Mókus csoportba. Elkezdtél pityeregni...
-Nem jön értem a Zsuzsa néni... nem visz át a Mókusba...
Már kezdtelek volna megsajnálni...
-Mert azt mondta, ha csipkedem az asztalterítőt, nem fog értem jönni, és nem mehetek át a Mókusba...

Pénteken a Mamánál aludtál, mert én dolgozni mentem, Apa meg megint versenyre. A Mama nagyon sokat enged neked, ez meg is látszik a viselkedéseden, ha ott vagy nála, vagy ha már itthon vagy. Kell 1-2 nap, mire visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Tisztelet nélkül társalogsz velem, semmit nem úgy csinálsz, ahogy én kérem, sőt, fürdés közben el is zavartál haza. Mondhatom jól esett.
Nem találtam itthon az ősszel-télen eltett nyári ruhákat, úgyhogy elmentünk a piacra beszerzőkörútra. Vettem egy rakat játszani jó rövidnadrágot, néhány pólót. Meg a Misi mókus és a Bambi mesekönyvet :) Aztán eszembe jutott, hogy ApaMamánál kéne megnézni a tavalyi ruhákat, mert biztos ott lesznek...
Mostanában nagyon keveset vagyunk itthon, amikor csak lehet, a játszótéren vagyunk, vagy sétálunk, fagyizunk. Minden nap. Vagy naponta többször is :) Élvezzük nagyon. A lakás szalad, de legalább jól érezzük magunkat :)

25. (szerda): gyereknap az oviban, arcfestés, ugrálóvár, egész napos parti az udvaron (és a többi napon???), fényképezés (később kiderült, hogy 400 ft/db...).

26. (csütörtök): reggel az oviban megállított a Bandi anyukája, félrehívott, mert fontos dologról akart velem beszélni. Megijedtem, mert mostanában nincs jó kapcsolatom az ovival. De ez most más volt. Szóval a Bandi tegnap adott egy gyűrűt neked, de Anikó néni elvette, mert balesetveszélyes. A Bandit nagyon rosszul érintette, és szeretné odaadni a gyűrűt, vigyem haza. Ha elfogadod. Először nem kaptam szikrát se, aztán mondtam, hogy ne engem kérdezzen, hanem az illetékest. Te persze csillogó-mosolygó szemekkel mondtál igent a lánykérésre... Sőt, még egy cuppanóst is nyomtál a Bandinak :))) Tehát azóta jegyben jártok :)

Április

2011-04-17T15:26:00.004+02:00

Azt hiszem az áprilist kiírhatom az Idegösszeroppanásom Hónapjának :D
A finisbe ért ugyanis a majd' 2 éves képzésem, amire pont 2009 szeptembere óta várok... Örülök neki, hogy már túl leszek rajta végre, mert már kezd nagyon uncsi lenni, hogy a szombatok nagy részét a suliban töltöm, csak délutántól tart a hétvége, és akkor is a mosás-mosogatás-(minimális) házimunka-játszótér vár rám. Pihenés semmi... Általában vasárnap este eszmélek fel, hogy holnap már megint dolgozni kell!

Hétfőn és kedden (ápr. 11-12.) délelőtt nyílt nap volt az oviban. Hétfőn matek volt Anikó nénivel. Olyan érdekes feladatok voltak, hogy itthon is fogunk ezt-azt hasznosítani belőle: előtt-mögött, jobbra-balra, jött hozzá-elment tőle stb. fogalmak játékos alkalmazása.
Kedden környezetismeret volt testápolás témában. Ez is nagyon tetszett, bár a viselkedéseddel akadtak problémáim: konkrétan be nem állt a szád, folyton csacsogtál valakivel, persze nem a feladattal kapcsolatban :)

Túl vagyok a vizsga nehezén: szerdán és csütörtökön (ápr. 13-14.) volt az írásbeli. Az iskola könyvtár szobájában kaptunk helyet az írásra. Első pillantásra csalódtam egy nagyot, mert olyan elrendezése volt, hogy esélyem sem volt a puskázásra :P Később kiderült, hogy ez csak a kisebbik gond... 5 tantárgyból írtuk a vizsgát, olyan okosan volt elosztva, hogy szerdán 4, csütörtökön 1 tantárgy. Nekem annyira nem volt gáz, de van olyan osztálytársam, aki 35 km-ről járt be, neki könnyebb lett volna, ha a maradék egyet is megírjuk szerdán.
Megkaptam az első csomagot, végigolvastam az összes kérdést. A felügyelő tanár azt mondta, hogy ő szerinte kezdjük a könnyűekkel, és nehéz maradjon a végére. Köszi! Mindegyik nehéz volt!!! Olyan szinten, hogy nem is hasonlított azokhoz a mintafeladatokhoz, amiket a suliban valaha is gyakoroltunk! Remegett mindenem, mire végeztünk ezzel a tantárggyal. Hiába volt mindenkinek több oldalnyi segédanyaga, nem tudtuk használni, mert nem azok a kérdések, témák voltak, amikre mi felkészültünk... Végül közösen próbáltunk összehozni valamit, nagyon bízom benne, hogy sikerült az előírt 55%-ot teljesítenem.
A többi 3 tantárgy nem volt ennyire nehéz, sőt egyik kimondottan könnyű volt, de ezek sem a begyakorolt példákból voltak összeszedve. Ezeknél nem tartok attól, hogy megvan-e a 55%. Tuti megvan :)

Aznap délután olyan izgulós voltam, pedig tudtam, hogy a nehezén már túl vagyok. Türelmem az semmi nem volt. Így voltam kénytelen elmenni az oviba húsvéti ovi klubba, ahol tojást kellett díszíteni, közösen. Én ragasztottam, színeztem, te meg a Bercivel bohóckodtatok. Próbáltam figyelni a többi szülőre, meg az óvónénikre, de annyira el voltam magammal meg a feszültséggel foglalva, hogy felőlem aztán mondhattak-csinálhattak bármit. Én meg csak vigyorogtam, mint aki beszívott :)

Következő héten (ápr. 18.) hétfőn még mentél oviba, de felkészültünk rá, hogy ez nem marad így. Fel is hívtak napközben, hogy sajnos belázasodtál. Apa ment érted, ő vitt orvoshoz, és ő maradt itthon veled táppénzen. Aznap még nagyon bágyadt voltál és lázas, meg kedden is sokat feküdtél, de már csak hőemelkedésed volt. Szerdától már gyógyultnak nyilvánítottalak, de a doktorbácsi itthon tartott egész héten. A nagy ápolás közepette Apa elkapta a nyavalyát tőled, és 1 hétig csak vízszintben láttam őt.

A húsvéti hétvégére kirándulást terveztünk, de ez a betegség felülírta a tervünket :(
Szombaton még túlóráztam, vasárnap a Mamánál voltunk ebédelni, hétfőn meg itthon pihentünk.
A nyuszi nagyon rendes volt mert olyan dolgokat hozott, aminek nagyon örültél: Csipkerózsika, Kis hableány mesekönyvet, állatos-matricás színezőt, Barbie bugyit, sok-sok csokit. A Mamánál szétpotyogtatott rengeteg apró csokit, de megtaláltad a nyuszifészket, amiben egy görkorcsolya volt. Nagy örömömre már első nap eljutottál oda, hogy nemcsak megtudsz állni, hanem pár centit egyedül is gurulsz :)

Kedden végérvényesen véget ért a suli. Bár az összes osztálytársam majd beleőrült az izgalomba, én haláli nyugalommal indultam el itthonról, és úgy tűnik, segített :) 6. vizsgázóként kerültem sorra, és bár nem a megbeszélteknek megfelelően voltak a tételek szortírozva, sikerült olyanokat húznom, amik nekem tetszettek. 10 órakor túl is voltam a megpróbáltatáson, de 3-ig ott kellett maradni az eredmény kihirdetéséig. Szerencsére mindenki sikeresen levizsgázott, voltak kiválóak (én nem), de így is 89 %-kal jelesre vizsgáztam! Leírhatatlanul örültem, és örülök még remélem jó sokáig!!!
Mivel az agyamat már hetekkel korábban átállítottam a pozitív gondolkodásra, így biztos vagyok benne, hogy legkésőbb az év második felében találok a végzettségemnek megfelelő állást, amiben kiélhetem magam.

4 évesen...

2011-03-31T11:00:00.001+02:00

Végül is 2 hónap alatt csak össze tudtam szedni :)

A száraz tények szerint 113 cm (azóta már 114 cm), és 21,3 kg (azóta 22 kg) vagy, 28-29-es a lábad, 116-122-es (vagy angol méretben 5-6-7 évesre való) ruhákat veszek. De ezen felül...

Elfogultság nélkül írom, hogy szép és okos vagy, valamint cserfes, néha pimasz, feleselő, nagyszájú (csak hazai pályán), zseniális színésznő (Gobbi Hilda hozzád képest egy tehetségtelen ripacs :D), nagyon félős, bújós, akaratos, igazi nő, aki reggel oviba indulás előtt a rúzst (labello) sosem felejti el, és a Mamát mindig rá lehet venni a körömlakkozásra, sminkelésre is.

A beszéddel nincs gond: szépen, tisztán beszélsz, bár gyakran használod az "izé"-t, és előfordul halandzsa is, ha nem jut eszedbe a megfelelő szó. Egy filmet nem lehet végignézni (mit filmet? egy reklám blokkot sem :D), mert folyton csacsogsz. Sokat énekelsz (meg táncolsz), mixeled is a dalokat, sokszor a játékba belefeledkezve verset mondasz, de kérésre nem vagy hajlandó elmondani, hogy mit tanultok az oviban. A versekből, dalokból gyakori, hogy csak keveset jegyzel meg, azt is rosszul, ezért gugli barátomnak napi szinten kérem a segítségét.

Az étvágyad nem a legjobb, de azért nem is panaszkodom, főleg, hogy nem lenne ennyi a súlyod, ha úgy kergetnélek az étellel az asztal körül. Ezen a héten mondjuk 5x kellett rizses valamit csinálnom, mert most épp az a tuti. Már szereted a csokit, gumicukrot is, amire régebben nem volt példa.

Játékban még mindig nem tudok jót venni :( vagyis inkább vásárolok magamnak, mint hogy el tudjam találni az érdeklődési körödet... A szülinapi ajándék emiatt nem is lett változatos vagy inkább ötlet dús: ruhák, könyvek, rajzsablon, filctoll, színes ceruzák, matricák. Látom, hogy nem vagy oda egyikért sem, de a Mamának azt mondtad, hogy pont azt kaptam, amit kértem!
A legjobb játékok még mindig azok, amik nem kerülnek igazán pénzbe: olló, ragasztó, ceruza, filctoll, papír a rajzoláshoz, színezéshez - ezek minden nap használatban vannak; a babakonyhába az általam főzött zöldségek, fűszerek, kizárólag az én fazekaimban, fakanalammal keverve - ez többnyire hétvégén, a közös főzések alkalmával. 10 alkalomból 2x játszik szerepet a baba, de akkor jön velünk mindenhová: bolt, séta, ovi, fürdés, wc...
A múlt hétvégén megtanultál biciklizni, szerintem most ez lesz az idei év slágere :)
Nagyon nehéz dolgom van (szerintem), mert ünnepek körül mindig fejfájást okoz, hogy mivel tudnék igazán örömet okozni, mert nem adhatok egy marék sárgarépát, vagy szórólapos újságot, habár tudom, hogy ezekkel órákig ellennénk... Gondolom ebből sejthető, hogy a karácsonyi ajándékok már a polcokon pihennek úgy 2 hónapja...
A Mama megengedte, hogy gépezzél nála. Ott már bekapcsolod, elindítod a netet, és azon a játékot is. Többnyire a sminkelős-körömfestős-öltöztetős lányos játékok érdekelnek, de gyakori, hogy csak írsz word-ben. Itthon lényegesen kevesebbet töltesz számítógép előtt, egyedül szinte sosem. Megengedtem, hogy rendezd a farmomat: vetsz, kapálsz, ganézol, tenyészted az állatokat :)

Az ovit továbbra is imádod, ez nagy szerencsénk. Még akkor is, ha a korai gyűjtő csoportba kell menni. Vasárnap, mikor szomorúan állapítjuk meg, hogy mindjárt megint hétfő, te ujjongsz, hogy végre találkozhatok a barátaimmal!
Állandóan két barátnő körül forognak a mindennapjaink: Rebeka és a Dzseni. Nem ismerem őket (mármint láttam őket, de még nem beszéltem sem velük, sem a szüleikkel), biztos aranyosak. Persze vannak, amik nem tetszenek: pl. R-nak van egy idősebb tesója és annak barátja, akik este punisat-kukisat játszanak. Nem szeretném tudni, hogy ez mit takar...
Vagy hogy egyikük felvilágosított, hogy a kisbaba a puniból jön ki, és az nagyon fáj... Elsimítottam egyelőre a témát, mert szerintem nem kell még fogalmadnak lenni az élet ezen részéről. Gyakori téma: mikor lesz már nagy a hasam? mikor fog születni kisbabám? (hát, remélem addigra már ősz lesz a hajam! Bár már most is eléggé az...) Vagy ha ezek sokára, akkor mikor leszek már iskolás?

Általában szeretsz mindent magad csinálni: tusolás, kakaó készítés, körömreszelés, cipő bekötés (tudsz masnit kötni!!!), mégis a wcről lehúzott bugyival jössz ki, és nekem kell felhúzzam. Tudsz egyedül öltözni, de ritkán bizonyítod. Csak hétvégén, amikor te válogatod össze az aznapi ruhát. Az oviban hiába kérlek, könyörgök, kedvesen-mérgesen, nem szoktál egyedül öltözni-vetkőzni. A ruha összeállítása nagyon megy, nem számít, hogy ott kint fogcsikorgató hideg van, te "kapkodóban" szeretnél oviba menni, meg miniszoknyában és nylon harisnyában. Azért többnyire még én diktálok, de jó a reggelt veszekedéssel kezdeni...

Ha együtt vagyunk a mesélés is nagy szerepet kap, bár nincs sok türelmed végighallgatni egy néhány perces mesét. A könyvtárból mindig 4-5-6 könyvvel térünk haza, amiből 1-2-t olvasok fel. Leginkább a Barbie, Hercegnő, Kisvakond mesék érdekelnek, de elfogadod azt is, amit én választok.
Mivel tavaly óta végre újra olvasok, így sokszor látsz engem olvasgatni, ilyenkor hozol magaddal egy könyvet -minél kevesebb benne a kép, annál jobb- és olvasunk együtt. Mindenki a magáét. És ez így megy hosszú perceken át, tök csöndben :)

Az elalvás nem megy egyedül. Az ebéd utáni alváskor (itthon ez csak hétvégén van), könyörgés nélkül lefekszel, elmesélek 1-2 mesét, összebújunk és elalszol (és én is...). Este fürdés után vacsora, ma éppen kakaós csiga és az elmaradhatatlan kakaó, utána ágyba be, mesekönyv elő, ma éppen a Palacsintás király, abból is egy fél oldal, és alvás. De ha nem is ilyen gyorsan, akkor még egy Micimackó dal elejétől a végéig, és utána már biztos alszol. Többnyire én is :) Igyekszünk korán nekikezdeni az esti szertartásnak, fél 7 körül fürdés, fél 8 körül alvás (vagy fél órával később). Mert délelőttös héten 5:20-kor kelsz :(Ha Apával vagytok itthon, akkor megy a tv nézés, úgy meséled a kedvenc sorozatot (Két pasi, meg egy kicsi), hogy csak pislogok :)
Még egy fontos dolog: puszi. Ha reggeles vagyok, azért kelsz olyan korán, hogy Apának adhass reggeli puszit. Ha nem kell hajnalban kelni, akkor este kapja meg a jó éjt, és a jó reggelt puszit is :) Egyik nap ez utóbbi elmaradt, és képes voltál éjfélkor sírva felébredni, mert még nem adtam Apának puszit!

A lényeg, hogy nekem pont így vagy jó, ahogy kaptalak, a fontos az, hogy boldog légy!

:)

2011-03-30T11:00:00.001+02:00

Köszönöm!!!

A kórházban

2011-03-15T16:00:00.000+01:00

Borzasztóan féltem a műtéttől, vagyis inkább csak az altatástól. Robin Cookon nevelkedtem...
Szerencsém volt abból a szempontból, hogy miután ismét megvizsgált a szájsebész, felvettek az osztályra, beszéltem az aneszteziológussal, majd megint a szájsebésszel, hazajöhettem, így ezt az estét itthon tölthettem. Volt nagy öröm, mikor délben megjelentem az oviban, mindenki körülugrált, hogy már haza is engedtek-e, túl vagyok-e a műtéten? De el kellett keserítenem őket, hogy csak költséghatékony kórházi ápolásban részesülök (vagyis csak papíron voltam ott). Délután még egy kicsit együtt voltunk, és mentél a Mamához aludni. Itthon nagy magányomban (Apa suliban) jól kibőgtem magamat (először).
Éjjel alig bírtam elaludni, reggel meg felkelni. Fürdés közben bőgtem (másodszor). Fél 7kor bementünk a kórházba, Apa velem volt egy ideig, majd lelépett a kardiológiára kontrollra a múltkori rosszullét miatt. Egyszer csak megjött az Anyu, aki velem volt, míg betoltak a műtőbe. Előtte 4x megszúrtak, hogy kaphassak infúziót. Azóta a kezemen 2 tenyérnyi sárgás-lilás véraláfutás van...
Miközben toltak be, Anyu kijött a folyosóra integetni, megint bőgtem (harmadszor). A műtőben megint megkérdeztek mindent, amit előtte nap az altatóorvos, meggyőződtek, hogy én vagyok én, és szép álmokat kívántak. Én meg azt kértem, hogy annyi altatót adjanak csak be, amitől fel is fogok ébredni. A műtét ébresztéssel együtt 1 órás volt. Anyu feljegyezte pontosan, onnan tudom. Mikor kinyitottam a szemem, és nagy fuldoklások közepette kivették a tubust a torkomból, az első kérdésem az volt, hogy "felébredtem???" Azt mondták, hogy "úgy néz ki, igen". Kiderült, hogy minden rendben volt, visszatoltak a szobába, ahol Anyu még mindig ott volt. Megláttam, bőgtem (negyedszer).
Innentől nagyon unalmas volt a kórházi tartózkodásom, Anyu és Apa felváltva jöttek be, Anyu mindig hozott egy rajzot, ami mindig megríkatott.
Szerdán egyáltalán nem ehettem, csak ihattam.
Csütörtökön már kaptam 3x enni, de csak kímélőt, pénteken jöhettem haza reggel, akkor megint semmit. Míg bent voltam szinte semmit nem aludtam, hála egy öreg néninek, aki egész éjjel járkált, és az ápolók kísérték vissza, úgy 20 percenként. Volt egy "vőlegénye" a másik szobából, ő is járkált, mindig a mi szobánkba. Őt is kísérgették az ápolók :)
Csütörtökön délután kellett menni vizitre, ahol azt mondta az orvos, hogy semmi sem indokolja, hogy reggelnél tovább bent tartsuk. Nem mintha addig indokolta volna valami is... Alig vártam, hogy reggel legyen! Fél egykor kísérték vissza a nénit utoljára az ápolók, akkor aludtunk el, és fél 5kor már vártam, hogy jöjjenek a hőméréssel. Végül 10 körül hagytam el a kórházat.

Itt is szeretném megköszönni az Anyunak, hogy mindennap többször mellettem volt, biztatott, és mesélt arról, amiről lemaradtam :)
Apának, hogy kiszolgált mindennel, amit megkívántam,
és mindenkinek, aki ezekben a napokban akár csak gondolt rám :)

Gyakorlat 5. nap (utolsó)

2011-03-05T16:01:00.000+01:00

Ez is eljött végre! Sajnálom, hogy ezt írom, de valóban így érzek :( vagyis be kell látnom, hogy túlvállaltam magam: reggeltől délig bölcsi, ebéd itthon, délutántól éjjelig meló, szombaton meg suli... ezt már sok energiaitallal sem bírja a szervezetem :( öregszem, na!

Persze nem a gyerekekkel van bajom, sem az ottani gondozónőkkel! A nap ezen része hamar és kellemesen eltelt. Leszámítva azt, hogy már előző nap kértem, hogy hadd mehessek haza 11-kor, mivel tudtam, hogy szombaton vizsga lesz a suliban, és legalább adjak egy esélyt magamnak a felkészülésre, még ha nem is fog sikerülni. Bele is egyeztek. Aztán jött a reggel, és az egyik kislánynak (Fanni) a szülinapja. A szülei hoztak sütiket, meg egy hiper-szuper fényképezőgépet, hogy készítsenek fotót. Az egyik gondozónő kezébe vette a majd 2 kilós jószágot, csinált 1-2 tök homályos képet, amikor megkérdeztem, hogy megnézhetném-e? Odaadták. Én meg azon gondolkodtam, hogy hány száz évig kell majd bölcsiben dolgoznom, hogy vehessek egy ilyet magamnak... Kattintottam én is párat, teljesen belefeledkeztem a dologba. Úgy követtem a kislányt, mint valami paparazzo. Látván a lelkesedésem, megkértek, hogy ők majd pózolnak, én meg fotózzak. Reggeli közben, mosakodást, játékot, ebédet, lefekvést, alvást stb. Aztán bevillant, hogy nem fogok 11-kor eljönni... Sőt, jócskán elmúlt dél is mire rájuk csuktam az ajtót.
Összességében jó volt, tetszett, szeretném ezt csinálni, várom már mikor lesz alkalmam erre :) (de mos ennyi elég volt)

Gyakorlat 3. és 4. nap

2011-03-03T23:38:00.004+01:00

3. nap

Még mindig tart a fáradtság... -mitől múlna el??? napi 12 órát talpalok végig...-de nagyon szeretem a bölcsit. Néha kicsit sok a gyerekzsivaj, de más gondom nincs.
Ma a korai csoportban rajzoltak a gyerekek, és ezt a csoportbontás után is folytatták. A délelőtt folyamán annyira szépen sütött a nap, hogy ki is mentek a udvarra szaladgálni. +1 óra pihenő nekem, mert én nem mentem. Bejövetelkor kicsit túlzsúfolt lett az öltöző, és mindenkit egyszerre kellett levetkőztetni, benti ruhára öltöztetni, wc-re küldeni őket, megteríteni az asztalt az ebédhez. ebédeltetés után hazajöttem.

4. nap

Ma kicsit jobban voltam energiával töltve, de még mindig nem eléggé. Reggel szabad foglalkozás volt, mi az óvónénikkel addig alaposan tanulmányoztunk egy játékbabát, hogy mitől bújik el vagy éppen elő a foga. Rájöttünk, hogy a cumisüvegtől el, a cumitól előjön a foga.
Aztán mindenki színezett egy hóvirágot. Sajnos, azt sem tudták, hogyan tegyék maguk elé a rajzolt, azt meg egyáltalán nem, hogy a levele legyen zöld, a szirma maradjon fehér.
Ezután megint szabad játékválasztás volt, majd egy kis torna, utána meg az ebéd.
Nem kötöttem új barátságokat.

Gyakorlat 2. nap

2011-03-02T00:00:00.001+01:00

Ma kicsit fáradtam érkeztem meg, de azért igyekeztem használható állapotba kerülni :)
Egyébként a mai nap amúgy is szétszórt volt: a mi ovinkban fényképezés volt, kellett az ünneplő, amit nem sikerült első nekifutásra kiválasztani...
Reggel a Kata korábban jött, mint kellett volna, mert a Berci nem érezte jól magát, és így korábban haza is tud menni délután (szerencsére nem volt rá szükség).
Az Andi elvitte az övéit a sószobába diafilmet nézni, mi meg addig szinte minden játékot kipróbáltunk, ami a csoportban megtalálható: fajátékok, pötyi, mesekönyvek, gyöngyfűző stb.
Aztán cseréltünk Andival és mi mentünk a sószobába. Még sose voltam ilyen helyen. Azt mondják nagyon jó, hááát, én nem élveztem annyira... Megnéztünk 2 diafilmet, és visszaballagtunk a csoportba. Tornáztak a gyerekek egyet ebéd előtt, megterítettem az asztalt, aztán hazajöttem.
Ma sem sikerült közelebb kerülnöm senkihez, pedig igyekeztem :P A fiúk tudomást sem vesznek rólam, a hisztis kiscsaj, a Viki még mindig elutasító.

Gyakorlat 1. nap

2011-03-01T00:00:00.004+01:00

Reggel elosztottuk magunkat egymás között az osztálytársaimmal, hogy ki? melyik? csoportba szeretne menni. Én közös megegyezéssel a mackó csoportban kötöttem ki, mert a Katával (Berci anyukájával) így beszéltük meg.
Az első benyomások nem voltak túl pozitívak: van egy szőke, copfos, farmerszoknyás , hellokitty táskás kiscsaj (pont, mint a Szabina), aki egyszerűen sírva fakadt, mikor meglátott minket. Megértem őt, hisz minden héten más tanuló van velük egy hétig, aztán amilyen hirtelen betoppannak, már el is tűnnek...
A mai nap legnagyszerűbb dolga az volt, hogy ez a kiscsaj (Fanni) veszekedett a többiekkel azért, hogy ő ülhessen az ölembe, mikor olvasom a mesét :)
A fiúk már nem voltak ennyire kezdeményezők: egyikükkel sem alakult ki még egy aprócska kapcsolat sem :( ők nem hívtak magukhoz, én meg nem akartam beavatkozni az elfoglaltságukba.
Holnapra van egy kitűzött célom: van egy másik kislány (Viki), akire néha olyan hisztis rohamok törnek, hogy én is csak elkerekedett szemmel lestem, és nagyon nehezen bír kilábalni belőle (pont, mint a Szabina... bár ez a kislány még az ő hisztijein is jócskán túltesz...). Vele még nem vagyunk jó viszonyban, eddig eléggé elutasító volt. Szeretnék összebarátkozni vele!
Amúgy volt általam vezényelt mesekönyv nézegetés, labdázás, gyöngyfűzés (nagyon bevágódtam a csajoknál, mikor megmutattam, hogy a nyaklánc karkötőként is funkcionálhat...), és az egyik kislánynak (Adél) szülinapi bulit is tartottunk.
Nagyon jól éreztem magam, bár a hangzavartól már nem bántam, hogy sikerült megszabadulnom. És nem a gyerekek zsivaja idegesített leginkább, hanem az, hogy gondozónők egymással is kiabálva "beszélgettek"...
Holnap folytatom.

Február

2011-02-26T17:10:00.005+01:00

Köszönöm a jókívánságokat, bíztatást!

Eltelt úgy két hét a munkahelyemen, hogy nem ért különösebb kudarc! Ettől persze nem szeretem jobban ezt az áldott jó céget, csak (az idei terveimnek megfelelően) nem hangoztatom (annyit), hogy utálok itt dolgozni.
Tulajdonképpen próbálok túlélni, és nem foglalkozni semmivel. Úgyis tudom, hogy fél év múlva én már máshol fogok dolgozni. Egy olyan helyen, ahol szeretek lenni, és azt csinálhatom, amihez értek, és amit szeretek. Ez így lesz és pont.

Jövő héten extra kifacsart leszek: délelőtt a kötelezően előírt gyakorlatomat töltöm a bölcsiben (fél 8-tól 12-ig), utána haza, majd 2-től 10-ig délutános meló a cégnél. Nagyon várom már!!! Annyi a rossz oldala, hogy még kevesebbet lehetek veled, ugyanis muszáj lesz 3/4 7-kor elindulnunk itthonról :( eddig 8 után szoktunk, ha délutános vagyok...
Szombaton újra dolgozatot írunk, amit most kellett volna, de nem volt idő rá tanulni a többieknek. Nekem meg most nem lesz...

Tovább izgulok a műtét miatt, főleg azért, hogy 1 hétig kell bent maradnom... ?!
Bízom benne, hogy ez csak az ijesztgetős rész volt :) és remélem, hogy nem kell rohannom vissza dolgozni, legalább egy 1 hét pihenőt kapok, mert megérdemlem :)

Vannak gondjaink (kinek nincs???): csúnyán beszélsz :( káromkodva is :(( meg tiszteletlenül :(((
Egyelőre nem tudjuk a megoldást, mert hiába hagyjuk figyelmen kívül, hiába szólunk rád, hiába csapunk a szádra, hiába csapsz a szádra, hiába küldünk büntibe, itthon még csak-csak tudjuk kezelni, de az oviban nem. Tudom, hogy ott nem is az én dolgom, de elég kellemetlen azt hallgatni az óvónénitől, hogy "ma összevesztem a barátnőmmel, mert csúnyán beszélt a Rebekával..."
Volt amúgy olyan eset is, amikor az egyik kisfiúra mondtad azt, hogy kukaberci, amit mi itthon a "buta" helyett használunk. Csakhogy a kisfiú valóban Berci... És ő erre úgy válaszolt, hogy k**** Szabina, bújj a kutya v*******... Gondolom ezt nem hallotta az óvónéni...

A másik gond a hiszti. Vagy nem is tudom, minek nevezzem. Ha valami nem úgy történik, ahogy azt épp elgondoltad, akkor kezdődik a földhöz vágódás, csapkodás, durci, nyafogás, visítás üveghangon, hüppögés, valamint ezek tetszőleges kombinálása.
Alapos képzésben részesíted a tűrőképességem, ami még bírja strapát, de vajon meddig???
Ki mondta, hogy a dackorszak az 1-3 éves korosztály jellemzője???
Vagy te még nem tudod, hogy már kinőttél belőle???

Szülinap az oviban
és
Farsang az oviban

Így telt el a január:

2011-02-16T11:07:00.005+01:00

Most aztán nem panaszkodhatok, hogy eseménytelen napok vannak mögöttünk...

megírtam a suliban az egyik vizsgát (de még nem az utolsót, sajnos). 68% lett. Nem mintha sokat tanultam volna rá, de rossz érzés, hogy az enyém lett a legrosszabb :(
megünnepeltük a szülinapokat: először itthon, saját készítésű tortával, ami nemcsak szép lett, hanem finom is, és ráadásul elnyerte mindenki tetszését.
Aztán ApaMamámál is voltunk, másnap AnyaMamánál is, következő héten meg jöttek ApaTesójáék köszönteni.
Buliból, ajándékból, filctollból :) nem volt hiány!
mindenkinek kijutott a betegségből :(
alanyi jogon voltam táppénzen...nem is tudom, mikor volt erre utoljára példa... legutóbb akkor voltam orvosnál, amikor a 15 hetes EKG vizsgálatra mentem... 15 hetes terhes :)
a mostani betegségem sem volt túl komoly: fájt a torkom, hőemelkedésem (mini lázam) volt, de gyorsan meg kellett gyógyulnom, mert Apa sokkal betegebb lett...
engedtem anyu kérésének és megmutattam az orvosnak, hogy vaj van a fülem mögött. Vagyis egy csomó. Köszönöm szépen, jól megvoltam vele már kb 2 éve.
Az orvos elküldött egy sor kivizsgálásra: uh-ra, szájsebészetre, izotóplaborba (:S).
Annyit sikerült kideríteni azóta, hogy jóindulatú a bogyó, ki kell műteni :((( Izgulok, félek, próbálok nem foglalkozni vele...
A műtét időpontja március 9., előtte nap már be kell feküdni a kórházba, és csak 14-én engednek haza.
Fő az optimizmus: lesz időm tanulni a vizsgákra :)
aztán Apa is ránk ijesztett egyik nap: arra ébredtem meg éjjel, hogy fel-alá járkál. Kérdeztem tőle, hogy mi baja, és azt mondta, hogy nem érzi jól magát, fáj a szíve... Annyit elértem nála, hogy 2 óra múlva hajlandó volt elmenni az ügyeletre. Persze végig izgultam, hogy mi van vele. Felhívott telefonon (fél 4-kor), hogy öltözzünk és menjünk el érte, mert be kell mennie a kórházba :S Sikerült a Mamát kiugrasztani az ágyból és iderendelni bébicsősznek, mi meg bementünk a kórházba... A vége az lett, hogy volt egy szívelégtelensége, van egy latin neve is, kapott rá gyógyszert, szednie kell(ene) 1 hónapig. Csakhogy ettől a gyógyszertől sem lett sokkal jobban, néha még rosszabbul is van :( Azóta nem hogy magas a pulzusa, épp, hogy lehet mérni...
Most már persze jobban, annyi a változás, hogy többet látom vízszintes helyzetben, mint eddig, és napi szinten pittyeg a vérnyomásmérő.

Ezennel idén be is fejezzük a betegeskedéseket, legközelebb max. enyhe nátha képében jövő télen találkozhatunk. Vagy akkor se.

Január 19.

2011-01-20T09:48:00.002+01:00

Ugyan nem vagyok itthon ezen a héten délután, de azért nem hagyhattam tettek nélkül elmúlni a szülinapod. Reggel a szülinapos dal hallgatással kezdődött a nap, táncoltunk rá, ölelkeztünk, puszilkodtunk. Miután elvittelek az oviba gyorsan kidíszítettem a szobát. Végül is nem valami nagy szám lett a díszítés, de tudtam, hogy tetszeni fog. És szerencsére így is volt, mert a Mama felhívott délután, hogy mennyire örülsz, és nagyon tetszik a szoba :)

Reggel meg nagy öröm ért: amit rajzoltam neked üdvözlőlapot átmásoltad, szinte tökéletes lett, csak 1-el több gyertya került rá a kelleténél...

A buli meg a torta majd a hétvégén lesz. Ráadásul életemben először én is megpróbálkozok egy tortával :) holnap a délelőttömet arra szánom. A fejemben már megvan a terv, ha pont olyan lesz, akkor már boldog leszek...

...

2011-01-18T23:46:00.004+01:00

Drága Kislányom!

Már negyedszer köszönthetlek fel ezen a napon.
Nem tudom mézes-mázas szavakba önteni az érzéseimet, de remélem, érzed.
Napról-napra egyre jobban szeretlek, és nem számít az sem, ha éppen rossz passzban vagy.
Örülök, hogy van kit ünnepeljünk ma, és köszönöm, hogy megtudhatom, milyen Anyának lenni.
A világon a legjobb dolog!Remélem, hogy te is így vagy a gyerekségeddel :) !
Kívánom, hogy még nagyon hosszú ideig megmaradjon nekünk ez kettőnk napja...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!

Január 18.-ig

2011-01-18T12:20:00.003+01:00

Akit érdekel ITT és ITT bepótoltam a december és az ünnepek eddig elmaradt bejegyzéseit.

Január 3-án Apának elkezdődött a munka. Mi még 1 napot ráhúztunk a pihenésre.
Délelőtt elmentünk kulcsot másoltatni, mert nem írtam róla, de sikerült elveszítenem az egész kulcscsomómat, rajta 2 lakás kulcsával, meg a melóhelyi szekrények, meg a biciklitárolók, lakatok kulcsaival :S Szóval reggel még azon tanakodtam, h délelőtt menjünk a könyvtárba és délután kulcsot másoltatni, vagy fordítva? Hát fordítva csináltuk. Hiba volt. Délután mentünk a könyvtárba, ahol megint rákérdeztem, hogy találtak-e kulcsot az ünnepek között, és igen, találtak :) Nagyon megörültem, hiába került már eddig is sokba az a pár szem kulcs, amit muszáj volt csináltatni. Mondhatnám, hogy jobban fogok vigyázni a dolgaimra, de ez esetben nem én voltam a hibás (Apa szerint de). Mert a könyvtárban voltunk akkor, és mire kimentünk, le voltak verve a kabátok a fogasról, valószínű, hogy akkor eshetett ki a zsebemből... A lényeg, hogy meg van.

Január 4-én nekünk is megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Ami jó benne, hogy nem egyből hajnali keléssel kezdünk, ami rossz, az az, hogy a 3 hét alatt megszokott tevékenységek megszűntek ettől a naptól, mivel délutános vagy. Csak reggel találkozunk, és csak addig, míg megiszod a kakaód, megmosakszol, felöltözöl, és irány az ovi. Ez úgy napi fél-háromnegyed óra. Kevés!
Bár ez inkább csak engem érint hátrányosan, mivel téged mindig van ki szórakoztat délutánonként :)

A hétvégéken igyekszem bepótolni a hiányt, ami persze nem megy. Most kísérletezünk azzal, hogy itthon ebéd után nem kell aludnod, ha nem akarsz, cserébe az egész délutánt átjátsszuk. Nekem jó, remélem neked is! Bár kétség kívül nagyon fárasztó...!!!

Január 10. hetében szerencsére itthon voltam délután, sőt ilyenkor hajnalban én viszlek, délután (kicsit később, mint Apa) én hozlak. Már reggel megbeszéljük, hogy mit vigyek az oviba: többnyire babakocsit kérsz, de most kérted a triciklit, sőt a lábbal hajtós bicajt is. Örülök ennek, mert még mindig csak döcögősen megy a két kerekezés, pedig én már a nyáron bicajozni szeretnék veled! Amikor jó az idő, természetesen lent maradunk, vagy hosszú úton jövünk haza, esetleg minden boltba bemegyünk. Általában 5-fél 6 körül érünk haza. Utána, ha kell főzök (főzünk), mosogatás, mosás, teregetés, sajnos ezek már mind az együtt töltött idő rovására megy.
Minden napra megbeszélünk valamit. Ilyen volt pl. a rizs festés. Elég jó móka volt. Egyik nap befestettük a rizst ételfestékkel, kistányérra téve betettük a sütőbe, és kiszárítottuk. Másik nap meg elkészítettük a képeket belőle.

Csináltunk papírból hópihének induló, végül asztalterítővé keresztelt papír csodát: egy kör alakú papírt 3x félbehajtottam, berajzoltam rajta a krikszkrakszokat, te meg kivágtad ollóval. Óvónéniknek készítetted. A meglepő az volt, hogy mindhárom más színű volt, és ráírtam, hogy kinek készül az adott színű. Te meg ráírtad a saját írásoddal. Reggel az oviban megfogtál egyet, elolvastad mi van ráírva általad, majd visszaadtad, mert az nem a Zsuzsa nénié, hanem az Anett nénié. Megnéztem, és tényleg!

Hétvégén megint sokat játszottunk, jó is volt. Vasárnap azonban le akartál feküdni ebéd után aludni, és szóltál, hogy csak egy órácskát pihensz. 1 óra 10 perc után magadtól felébredtél.

Január 17. hete megint nem a legjobb, mert megint nem találkozunk. Ráadásul holnap lesz a szülinapod, és megint nem vagyok itthon :( Azt tervezem, hogy délelőtt feldíszítem a szobát, veszek kölyök pezsgőt, és legalább Apával buliztok egyet. A hétvégén viszont mindent duplán bepótolunk: szombaton (miután sikeres vizsgát tettem!!!) itthon ünneplünk, vasárnap meg a Mamánál. Torta, ajándék, zenebona, miegymás!

2011. tervek

2011-01-01T21:53:00.003+01:00

Nem szoktam újévkor semmit megfogadni, mert ismerem magam, és úgysem tartom be, lelkiismeret furdalást meg nem akarok magamnak okozni, az úgyis jön egyébként is. Még 2008-ban volt egy játék a blogvilágban: Kell nagyot álmodni, amit megtettem én is. Hiba volt... Nem csak, hogy abból nem teljesült évről-évre semmi, de talán pont az ellenkezője jött be:

"2010. október

Az egész család egészséges!!!

Apa még sikeresebb a munkájában és fontolóra vette, hogy a maga ura legyen-e?

A családi életünket a "harmónia" szóval lehet a legjobban jellemezni.

A Főnök már óvodás! Nagyon szeret oda járni, mert ott vannak a legjobb barátai is és szereti az óvónénit. A gyönyörű rajzaival díszítettük a hűtőt, és a szobáját is. Szeret segíteni nekem, ahogy évek óta, de ez már valódi segítség: Ő szaggatja a pogácsát, segít teregetni, port törölni, porszívózni, karácsonykor a mézeskalácsot már együtt csináljuk :) Még mindig járunk úszni, ahol nagyon jól teljesít. Szerencsére szeret úszni járni, de szereti, hogy edzés után mindig kap valami jutalmat.

Nekem is van állandó és megbízható a munkahelyem. A fizetésem is megfelelő.

Idén voltunk először nyaralni! Nagyon jó volt, és valódi pihenéssel telt.

A nagyszoba felújításán is túl vagyunk. Lett új szőnyegünk, ágyunk, kifestettünk és át is rendeztük az egész szobát.

Szerencsére nem kellett újabb hitelt felvennünk, csak az autót törlesztjük, de már nem sokáig.

Még mindig blogolok :)"

Úgy általában ezekből semmi nem jött össze (kivétel a szőnyeg :) )... Úgyhogy idén csak tejesíthető célokat tűzök ki magamnak (magunknak) és december 31-el bezárólag. Egy év múlva meg jövök pipálni, hogy mit sikerült elérni belőle.

A legfontosabb, hogy a munkahelyi stresszt igyekszem otthagyni a gyárban. Vagy inkább fel sem veszem... Megpróbálom minél kevesebbszer hangoztatni, hogy utálom azt a helyet!!!
Egy ízben és küllemben is elfogadható tortát fogok sütni az ebben a hónapban szülinapjukat ünneplőknek.
Tavasszal sikeres vizsgát fogok tenni!!! Ezáltal lehetőségem adódik arra, hogy munkahelyet váltsak, ami minden szempontból megfelel az elvárásaimnak.
Kirándulgatni fogunk a jó idő beálltával. A megye területe megfelelő lesz.
Apának előteremtjük annak a lehetőségét, hogy folytathassa az íjászatot. Esetleg el is kísérjük néhány versenyre, és az előző pont is teljesítve lesz egy füst alatt :)
Kevesebb haszontalan dologra adok ki pénzt (értsd: játék), az arra szánt pénzt félreteszem, és karácsonykor hasznos dologra elköltöm (értsd: jó játék)...
Még több hasznos időt szándékozok anyai mivoltomban teljesíteni, mindannyiunk örömére :)
Sok könyvet fogok olvasni! Bár a 2010-es eredménnyel nagyon elégedett vagyok :) ugyanis 11 könyvet olvastam el augusztus óta, amire az elmúlt tizenakárhány évben összesen nem volt példa. Erre annyira nem vagyok büszke...
Valami rendszert kell kialakítani a blog terén, amire most még semmi ötletem nincs, nem hogy kedvem/lehetőségem...

10 pontot akartam összehozni, de végül maradok 9-nél. Ennyit könnyebb lesz betartani.

Ja, majd elfelejtettem, hogy 2011 a MI évünk!!!

December 2/2 - Karácsony és Szilveszter

2011-01-01T10:00:00.002+01:00

December 24-én reggelre már az angyalok feldíszítették a karácsonyfát. Volt ám izgalom, mikor felöltöztünk, és közben nem kukucskálhattunk át a másik szobába! És Apát is meg kellett várni, akit leküldtünk reggeliért, és jó sokára ért csak haza.
Együtt mentünk megnézni a karácsonyfát, meg az alá rejtett ajándékokat. Mindenki nagyon örült :)
Az angyalok pont olyan ajándékokat varázsoltak, amit mindannyian szerettünk volna: Apa ruhákat, én parfümöt, és te: kacagó pónit, Grimm mesék, Micsoda idő (Panka és Csiribí sorozat), A kerekdombi erdő meséi könyveket, Kis hableány társasjátékot, Playmobil Mikulást, matricákat.

Ebédre a Mamához mentünk. Ott volt a PápaiMama is. Sikerült kivárni a finom ebéd végét, és utána következett az ajándékozás. A Mamától ezeket kaptuk: Apa angol nyelvű könyveket, egy üveg finom pálinkát, én nadrágokat, ágyneműt, te sétáló-ugató kutyust, Barbie házat, állatketet (a már meglévő szafarihoz). A legjobban a kutyus tetszik, amit véletlenül és szemtelenül olcsón vettem... az elem drágább bele, mint az egész szerkezet...

December 25.-én jöttek a Robiék, úgyhogy megint a Mamánál ebédeltünk :) meg lehet szokni :)) Játszottunk nagyot az állatkerttel, meg a Robiéktól kapott számológépes könyvvel. Rajzolni lehet filccel a lapjaira, aztán letörölhető. Az alján meg van egy számológép.
Este eljöttek hozzánk az Imiék. Tőlük kaptál: társasjátékot, sapkát, pénzt. Sokat beszélgettünk, nevettünk, jó volt!

December 26.-án jött az ApaMama. Már előre idegeskedtünk Apával, hogy megint elcseszi az ünnepünket... És nem így volt!!! Megkértem, hogy segítsen, amíg főzöm az ebédet: foglalkozzon veled. Kaptál tőle: zöldséges pultot, puzzle-t. Egész délelőtt boltosat játszottatok, és a konyhába csak a viháncolás, nevetés hallatszott ki. Ebéd után aludni tértünk. Aludtál is fél órát, vagy még annyit se, és keserves sírással ébredtél. Fájlaltad a füled. Ha hozzáértem a füledhez, üvöltöttél. Láttam, hogy tényleg nagyon fáj. Hőemelkedésed is volt. Úgyhogy felöltöztünk és irány az ügyelet! Alig 2 óra várakozás után (nagyon hősiesen viselted!!!) bejutottunk, ahol nagyon kedves doktornő volt. Ritka az ilyen! Nem látott semmit, de azt javasolta, hogy másnap menjünk el a fülészetre, mert lehet, hogy még nem látható, de már érezhető a gyulladás. Kaptál Cataflam cseppet, meg tanácsot, hogy melegítsünk sót.
Hétfőn fel is kerestük a fülészetet, ahol egy borzasztó buta főorvossal volt dolgunk. Ő sem mondott semmi okosat, és még azt tanácsolta, hogy menjünk el a körzeti orvoshoz.
Kedden elmentünk oda is, de nem volt a mi háziorvosunk, csak helyettes, akinek már le is járt a rendelése, de szerencsére ő is nagyon kedves volt, megvizsgált, és ő is csak a sót javasolta. Azt mondta, hogy 4-5 nap alatt el fog múlni. Vettem egy barbie-a fülmelegítőt, hogy ne kelljen egész nap sapkában ülnöd, így az alá betettük a zoknit (amiben a só volt), és addig legalább elfeküdtél, amíg meleg-langyos volt a fülednek.

Karácsony után elmentünk az Imiékhez is, ahol kevés időt szerettünk volna eltölteni, és így sikerült egy fél napot ott lenni :) Hazainduláskor kiderült, hogy lemerült az akksi, úgyhogy megint volt min izguljak :) Végül sikerült bebikázni, és hazaértünk.

A Szilvesztert a betegségek miatt itthon töltöttük. Ebéd után csak késő délután tettelek le aludni. Úgy 5 óra körül lehetett, és este 8kor keltél fel. Ennek köszönhetően gond és hiszti nélkül fent tudtál maradni éjfélig. Nálunk szokás, hogy ilyenkor bemegyünk a belvárosba megnézni a tűzijátékot. Engem annyira nem izgat, de titeket igen, meg Apának elsején van a szülinapja, úgyhogy az ő kívánsága nekem elsőséget élvez.
Megnéztük a tűzijátékot, nekem tetszett, Apának nem. Hazajöttünk, itthon is eldurrogtattuk a miénket, majd fél 3kor nyugovóra tértünk. Reggel 8kor keltél...

2010-12-31T19:41:00.003+01:00

Kamrátokba finomat, házatokba békét,
szívetekbe a szeretet csendességét,
a tervhez szerencsét,a munkához kedvet,
minden földi jót és egészséget Nektek!
Sikerekben és egészségben gazdag újévet kívánok!

Apának!

Születésed napján mit kívánjak neked,
gyönyörűt, egyedülit, nagyon-nagyon szépet!
Amit csak én kívánok neked és senki más,
ami egyedi, akárcsak veled a nagyvilág!
Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem,
hogy legyél itt mindig egészen mellettem.
Ez a kívánság is önző, látod!
Ezért egyszerűen csak Boldog szülinapot kívánok!

...

2010-12-23T19:05:00.003+01:00

Mindenkinek... szeretetben gazdag... meghitt...

nagyon boldog karácsonyt kívánunk!!!

December 1/2

2010-12-17T14:18:00.005+01:00

December első 3 napját "betegséggel" kezdted. Az oviban szóltak, hogy nagyon csúnyán köhögsz, meg nagyon folyik az orrod. Jó, ezt én is észrevettem. Elvittelek orvoshoz. Kérdezte, hogy lázad van/volt-e? Szerencsére nem. Javaslat: orrszívás, orrfújás, orrspray, köptető. Ezt eddig is alkalmaztam. Azt mondta másnap mehetsz oviba. Mivel én előrelátó vagyok, már lemondtam egész hétre az ebédet :) így kiírt engem táppénzre. Volt jó néhány dolog, amit egyébként nem csináltunk volna: karácsonyi zenét hallgattunk, verset tanultunk a Mikulás ünnepségre stb.

Voltunk a Belvárosban (dec. 2.), megnéztük az adventi vásárt., lézerfény vetítést, Mikulás szánt. Egy elég fura kinézetű Mikulás-utánzat (cérna vékony pasi, magára kapkodott piros kabátban, szakállban, sapkában... ráadásul biciklivel közlekedett...) jól megijesztett, de elzavartam, és fel mertél ülni a szánra.

Szombaton (dec. 4.) a Mama munkahelye által rendezett ünnepségen voltunk. Nagyon jó volt, mondtál verset a Mikulásnak, és kértél tőle egy közös fotót!!!
Vasárnap (dec. 5.) a Győri Mikulás előadásra mentünk a Színházba, Nikivel, Dorcival, és Anitával, Csengével. Szintén nagyon tetszett mindkettőnknek, jövőre is fogunk írni levelet neki :)
Színház után a Mamához mentünk ebédre, ahol megjelent a saját Mikulásunk :) Neki is szavaltál gyorsan néhány verset, és még mielőtt felismerted volna Apát, elköszöntünk tőle.
Az oviban is volt ünnepség, meg zsákocskában ajándék.

Dolgos hét (dec. 6-12.) következett. Utána meg elkezdtem izgulni, hogy nehogy lebetegedj újra, ugyanis volt pár hőemelkedéses órád a hétvégén. Te nem, én viszont igen :( Úgy fájt a torkom, hogy nagy kínok között tudtam csak nyelni, és szerda este (dec. 15.) már lázas voltam. Így, ha tetszett, ha nem, mehettem orvoshoz. Érdekes volt, mert már 4 éve nem jártam dokinál, és mindent alaposan kikérdezett rólam, mi történt velem azóta? Boldog voltam, mikor ahhoz a részhez ért, hogy súlya? 75 kg. És átjavította a beírt 87 kg-t :))) 25 lett a bmi indexem :)
Ezzel elkezdődött az év végi szünet. Téged pedig pénteken ebéd után elhoztalak az oviból. Apa még ment 2 napig dolgozni, aztán ő is velünk volt itthon végig.

November

2010-11-15T05:57:00.005+01:00

Megtartottuk a névnapodat október utolsó hétvégéjén. Hogy milyen volt a hangulat, arról inkább nem szeretnék említést tenni, bízom benne, hogy pár év múlva már nem is fogunk rá emlékezni...
Jelen volt ApaMama, AnyaMama, PápaiMama, meg mi hárman. Volt finom ebéd, hellokitty-s süti, meg az elhatározásommal ellentétben ajándékok is voltak: fiú-lány Barbie, mesekönyv (Mátyás királyról), lábfej nélküli harisnyanadrág, zoknik, hajgumik, apró csecsebecsék.

Ez a hónap nekem nagyrészt a gyakorlatról szólt: a szomszédunkban lévő oviban voltam két hetet, amikor délutános voltam a munkahelyen. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, mert nyolctól egyig az oviban voltam, utána hazarongyoltam, evés, fürdés, rohanás a munkahelyre, ahol este tízig gályáztam. Mindent egybevéve annyira jól éreztem magam, hogy eddig sem szerettem a munkahelyemen dolgozni, de mióta tudom, hogy milyen az oviban, azóta már egyenesen utálom!
Volt például egy olyan nap, amikor mondták az óvónénik, hogy ne vigyelek oviba, hanem menjünk együtt az Ugriparkba. Nagyon jó volt! De a többi napokon sem unatkoztunk: minden nap volt alkotó tevékenység (festés, vágás, ragasztás-ezeket itthon is megcsináltuk), volt 2 szülinap a 2 hét alatt, voltunk oviolimpiai válogatáson (amit így megismerve, kimondottan ellenzek!), minden nap szőnyegen ülős meseolvasás, karácsonyi verstanulás, tornaóra, aerobik, udvari játék... Nagyon fáj a szívem, hogy nem mehetek többet :((( Pedig, ha nem lenne ilyen fárasztó (vagyis nem ez a fárasztó, hanem az, hogy itthon a 2 hét alatt semmit nem tudtam csinálni, még egy teát főzni sem volt időm), én társadalmi munkába is bevállalnám heti 1-2 alkalomra...
Az biztos, ez a 2 hét többet ért, mint amennyit az iskolapadban eltöltött másfél év...

A közös programunk között szerepelt a X. Győri Könyvszalon meglátogatása is. Én csak a nyálamat csorgattam a (drágánál drágább) könyvek miatt, te viszont megint gazdagodtál két mesekönyvvel, egy interaktív színházi mese, és egy Kolompos koncert élménnyel, valamint egy saját készítésű szélcsengővel.

Meggyújtottuk az első gyertyát a szélsebesen elkészített adventi koszorúnkon, ezzel kezdetét vette a karácsonyi visszaszámlálás. Úgy néz ki, hogy 1-2 apróságtól eltekintve (ételek, italok (a menü legalább fejben kész), karácsonyfa) készen vagyunk.

Szabina

2010-10-27T23:42:00.003+02:00

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret, vonatot és síneket, kék építő köveket?
Nem, már megvan mit veszek.
Neked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Megrendelem jó előre a virágot a mezőre.
Tél után a lombos nyílást, betegségre gyógyulást...
És ha meglesz mind egy napon, beadom az ablakodon.

2010. október 21.

2010-10-22T05:40:00.006+02:00

Tegnap volt 4 éve... (összesen már 9...)
Nem szoktuk ünnepelni... (azért egy jókívánságot elviseltem volna...)

Ajándéknak meg beérem az autó viszonylag enyhe kamatával... (10722 Ft... az eddigi 14-15 ezer helyett... az aktuális havi törlesztő mellett, ami 25 ezer... )

2010. szeptember 26.-október 10.

2010-10-11T10:00:00.001+02:00

Megint csak ismételnem kell magamat, hogy nincs miről írjak a múlt hétről sem, mert megint nem voltam itthon itthon délutánonként :(((
Szombaton (okt. 2.) , míg én nagyban utolsó előtti témazárómat írtam (a végső vizsgák előtt), Apával elmentetek a Barátság parkba, ahol őszi egészség nap volt. Bicikli versenyt néztetek. Apa nem nevezett be téged, mert szerinte 4 kerekűvel nem lehetett volna teljesíteni a távot. Szerintem meg nincs is 4 kerekű bicajod... :) A Mama megfőzött helyettem, majd miután kockára fagytunk a hűvös őszi szélben, hazatámolyogtunk. Úgy 3-4 óra volt már, és természetesen borzasztóan fáradt voltál, aminek hangot is adtál úton-útfélen. A délután hátralévő részét is végig nyüglődtük. Ekkor tűnt fel nekem valami.*
Vasárnap délután elmentünk az Erzsébet ligetbe gesztenyét szedni. 2 órácskát biztos ott voltunk :) Jó volt, na :)

Hétfőn csak annyit voltunk csavarogni, míg muszájból elmentünk a boltba. De ez is több a semminél.
Kedden én mentem érted az oviba. Fényképezés volt délelőtt. Karácsonyi... Azt mondtad: szép voltam, csak kár, hogy elszakadt a ruhám... De Anikó néni megvarrta! Megijedtem, hogy milyen heves lehetett az átöltözés, de kiderült, hogy nem elszakadt, hanem a blúzon lévő masni megadta magát :)
Délután az öltözőben az Imolával meg a Mersével azon versenyeztetek, hogy ki milyen szófogadatlan. Kértél az Imolától tetkót :) Cserébe, hogy tudjad viszonozni, elmentünk venni matricát. Meg csavarogtunk egy keveset.
Szerdán reggel esett a eső :( de délután szép idő lett. Mivel előre gondolkodtam (és cselekedtem) főzés terén, az egész délutánt sétálással töltöttük :) Apa tudott tanulni nélkülünk, mi meg jó levegőn voltunk. A 2 órás sétából 3/4 óra azzal telt, hogy a babát takargattad be 1000féle módon. Már nagyon untam a végére... Még este nekiálltam megfőzni a csütörtök-pénteki ebédet és lemúlt 8 óra, mire lezártam a gázt. Én tökölök sokat, vagy más vajon mikor-hogyan főz??? Még ezután mosogattam, teregettem, vacsoráztattam, fürödtem. 10 óra mire ágyba kerültem.

Csütörtökön nem volt semmi komoly dolgom, úgyhogy besétáltunk a városba a McDonald'sba. Futóbicajjal! Ezért külön meg is dicsértelek. Nem mondtam el, hogy hová készülünk, csak mikor ott álltunk az ajtóban, akkor kérdeztél meg: te most ide be akarsz menni??? Azt hittem jobban fogsz örülni... Én nem eszek hamburgert! Nem eszek krumplit! Vettem két hepimíl menüt, kaptál hozzá két Pinokkió figurát a Shrekből, megittad az üdítőt, és ennyi. Végül is nem kell félnem, hogy elhízol a gyorséttermi kajától... :D
Kimentünk az udvarra, mert játszóteret láttál. Volt egy hinta. Bemutattad, hogy tudod egyedül hajtani. Aztán mondtad, hogy lökjelek. Meglöktelek. Nem jó, ne a térdemet lökd, hanem a hintát! Meglöktem. Hinta el messzire, te meg popóval le a szerencsére gumi borításra. Nem lett maradandó sérülés, csak fájt a popsid...
Pénteken a melóhelyen egész nap a karácsony, a szokások, az ünnep, meg az ajándékok váltakoztak a fejemben. Nem sikerült a végére jutnom... Van egy csomó minden, amit szeretnék megvalósítani: mikor, kinél, mi legyen az ebéd, kitől, mi legyen az ajándék stb. Remélem, hogy nem csak elméleti síkon fog maradni.
Délután elmentünk a könyvtárba bábelőadásra. Százszorszép Bóbiska volt a címe. Nagyon helyes történet volt, neked is, nekem is tetszett.

Volt benne két nagyon helyes rész:

az egyik, hogy nagyon várták már, hogy a királynő leányt szüljön, de fiú lett. A színész előhozta a paraván mögül a babát, és bejelentette, hogy fiú. Nem mutatta meg. A következő megint fiú lett. Azt se mutatta meg. Erre az első sorban felpattant egy kiscsaj, és oda kiáltott a színésznek, hogy mutasd meg a babát, még ne vidd el, mert nem is láttam!!!
a másik: jött az udvari fényképész, hogy lefotózza az eladó sorba került Bóbiskát. Ezután a gyerekről is készített csoportképet. Hatalmas fényképezőgépe volt, és kérte, hogy most mindenki mosolyogjon. A fényképezőből pedig lespriccelte az egész közönséget. Mindenki sikítva nevetett. Ezután már rég nem erről szólt a mese, de te minden 2 percben felálltál és bekiabáltál: kapunk még fényképet? mikor fotózol megint?

Szombaton dolgoztam, mire hazajöttem rend volt. Ebéd után aludtál, este meg bevásárolni voltunk. Késő estére elhatalmasodott rajtad a hiszti. Apával jól összevesztünk... :(
Vasárnap reggel elmentünk levenni a pénzt, de nem volt az automatában. Elmentünk egy másikhoz, utána meg elköltöttük egy részét :) Vagy 2 órát sétáltunk a hideg, ködös időben.
Itthon főztem, te meg feladatlapoztál, rajzoltál, színeztél, rendetlenséget csináltál. Ebéd után alig akartál elaludni. Délután állatkert-farm építőset játszottunk a legnagyobb örömömre, mert ez nagyon tetszik nekem :)

Ha érdekel valakit otthonra ez a feladatlap, át tudom küldeni pdf formátumba!

2010. szeptember 13.-25.

2010-09-25T16:00:00.004+02:00

Túl sok mindenről nem tudok beszámolni, mert délutános voltam ezen a héten is (meg a múlt héten is), így alig-alig találkoztunk.
Szombaton (szept. 18.) megint jött ApaMama, mert én suliba, Apa meg versenyre ment (ahol megint 2. helyezett lett :) ) Miután megjöttem, dumálgattam még egy kicsit ApaMamával, aki nemsokára hazament. Délután meg elmentünk a McDonald's-ba, ahol azt hittem, hogy majd milyen nagy sikerem lesz a happy meal menüvel, meg a hozzá kapott játékkal. Megint tévedtem. Mert az udvaron lévő csúszda sokkal érdekesebb volt :) Meg Ronald :)

Még jó volt az idő, hát elmentünk csavarogni, meg az útba eső összes játszóteret kipróbáltad. Mikor hazajöttünk mindenre panaszkodtál: itt fáj, ott fáj. Megmértem a lázad: 37,6. Ettől függetlenül nyugisan telt az éjszakánk.

Vasárnap többször is mértem a lázad, de 38 fölé nem ment. Viszont egy percre nem álltál meg. Így telt el a hétvége.

Hétfőn hajnalban 16x megkérdeztem tőled, hogy érzed magad? Jól érezted, a hőd 37 alatti volt, úgyhogy vittelek az oviba. 10:30kor telefonáltak, hogy menjek érted, mert 5x hánytál :(
Gyorsan hazarepültem a melóhelyről, aztán be az oviba, aztán el az orvoshoz. Kismillióan voltak a váróban. Megkérdeztem ki az utolsó, de senki nem felelt. Enyém lett a választás, hogy mikor következünk mi.
A váróban úgy 40x hánytál, mikor eluntam a várakozást, és bementünk, ahogy nyílt az ajtó. Az orvos megvizsgált, írt fel hányáscsillapítót, meg lázcsillapítót. Kedden menjünk vissza. Nem kértem táppénzt.
Elmentünk a patikába, majd pogácsáért, aztán haza. Nagyon rosszul néztél ki. Ettél 2 falat ebédet, megkaptad a kúpot, aztán elaludtál. Mikor Apa megjött, akkor keltél fel. Már jobban festettél. Befizetés volt az oviban, és elkísértél. Indiánszökdelésben... Hatott a kúp... Még délután sétáltunk egy nagyot, meg átbicajoztunk a Mamához is. Későn este jöttünk haza.

Kedden visszamentünk az orvoshoz. Megállapította, hogy kutya bajod, mehetsz oviba. Csak én addigra már lebeszéltem a melóhelyemen, hogy délelőtt helyett délutánra megyek, így itthon tudok maradni, ApaMama meg vigyáz rád, míg nem jön érted a váltás :)
Megnézettem a dokival a gágogó lábad :) írt beutalót az ortopédiára.

Szerdán elmentünk időpontot kérni az ortopédiára. Kaptunk is december 20-ra!!!
Oda is, meg visszafele is gesztenyét gyűjtöttél. Meg leveleket. Ölelgettünk hatalmas fákat a ligetben, és megcsodáltad a tuja és a fenyő levelét, tobozát. Rendhagyó környezetismeret óra volt :)

Csütörtökön semmi extra nem történt, vagy már nem emlékszem :)

Pénteken elmentünk a könyvtárba. Választottál magadnak könyveket és megkérdeztük, hogy hol lesz a bábszínház. Merthogy megígértem neked, hogy elviszlek, csak közbe jött a betegség, meg a délutános műszak. Úgyhogy kiadtam parancsba az itthoniaknak, hogy valaki vigyen el az előadásra. Apa nyerte meg az utat :) A kis kakas gyémánt félkrajcárja volt a címe, és mindig csepegtetsz belőle egy kis infót. Például úgy meséled, mintha tudnom kéne, hogy miféle "mázasbort" kapott Apa, meg a Csenge anyukája... Amúgy mézes bort :)
Azt mondta, nagyon élvezted, ez a lényeg :) Utána még egy játszótér is belefért a Csengével :)

Jövő héten megint délutános leszek :(((

2010. augusztus 30.-szeptember 12.

2010-09-13T10:00:00.001+02:00

Véget ért a nyár... itt van az ősz... elkezdődött az ovi... neked ez annyira nem újdonság, mert eddig is jártál. Vagyis annyi volt a változás, hogy hétfőn (aug.30.) volt az utolsó összevont csoport, kedden (aug. 31.) szünet, majd szerdán (szept. 1.) kezdődött az idei tanév.

Augusztus 31. kedd: szünet volt az oviban, és én okos, már 2 héttel azelőtt éppen erre a napra kértem időpontot a fogorvostól. Aztán 2 hétig izgulhattam, hogy miként fogom megoldani, hogy nincs ovi, de a fogorvos is vár. Apa javasolta, hogy hívjuk be ApaMamát már reggel, de megkérdeztem tőle, hogy ezt ugye nem mondod komolyan??? Végül egyszerűen elvittelek magammal. Megkértelek, hogy viselkedj normálisan, ülj le a váróban, legyél csendben, és hamar végzünk. Ez szó szerint így történt!!!
Ennek örömére elmentünk a Mekibe hamburgerezni. Nagyon gyakran járunk oda, ha azt se tudtam, hogy nincs délelőtt hamburger, csak toast. Ezért inkább kértem happy meal menüt, hamburgerrel. Nézett rám érdekesen a csaj, és nyomatékosan közölte, hogy nincs hamburger, csak toast, amihez a táblán még mutogatta is, hogy milyen az :) Nem nézett nagyon hülyének... Persze ő nem tudhatja, hogy milyen az, amikor egy 3,5 évesnek megígéri, hogy vesz neki hamburgert, és csak toast van... Na mindegy, vettünk toastot. Persze nem ízlett. De kaptál egy sárkány figurát a Shrekből. Az bezzeg tetszett. Meg a Kubu. Ezért érdemes volt annyi pénzt otthagyni.
Hazafelé jól eláztunk, úgyhogy vettem hamar neked egy gumicsizmát. Nagyon büszke vagyok ám magamra, hogy egyedül, elsőre sikerült jót vennem!!! Mert ez elég ritka...
Ebéd után bedugtalak az ágyba, megkértelek, hogy gyorsan aludj el, mert ApaMama mindjárt jön, és nem fog elaltatni. Nem is jutottam a Micimackó dal végére, már aludtál is :)
Alig váltottam ApaMamával 2 szót, már mentem is dolgozni.

Szeptember 1. szerda: elkezdődött újra az ovi. Mármint a Mókus csoportos. Meg is lepődtem reggel, hogy mennyi gyerek befér egyszerre abba kicsi csoportszobába... Nagy volt az öröm, hogy újra találkoztál a régi barátokkal-barátnőkkel, akiknek hosszúra nyúlt a nyári szünet.

Szeptember 4-5. szombat, vasárnap: nem emlékszem, hogy mit csináltunk :( Viszont bevezettem, hogy hétvégén feladatlapot fogunk kitölteni. Persze semmit nem fogok erőltetni, mindent addig és úgy engedek csinálni, ahogy szeretnéd. Nem is célom, hogy 4 évesen megtanulj olvasni, vagy összeadni, egyszerűen csak annyi, hogy le tudjalak kötni valamivel negyed óráig.

Itt éppen varázsbot készítése (Minden napra egy játék) lényegült át szívószállal való festegetésbe:

Keresgéltünk botokat, itthon Apával nekiálltatok meghámozni, mert a kéregre nem lehetett festeni. Neked adtam egy gyümölcshámozót, és azzal próbálkoztál. Nagyon ügyesen csináltad! Valami csüngő díszt fogunk még rátenni, hogy valóban varázsbot formája legyen, csak előtte még ki kell találni valamit, hogy ne fogjon a festék, mert így nehézkes a varázsolás vele :)

Szeptember 6. hétfő: ovi után lementünk a játszira Anitával és Csengével. Jót beszélgettünk, bár történt 1-2 baleset (pl. leestél az egyik mászókáról és megütötted a legérzékenyebb helyen :S szerencsére nem komoly!), némi hiszti... Azért elég sokáig lent voltunk, de már egyáltalán semmi nem maradt a jó időből, úgyhogy mindenki hazament.

Szeptember 7. kedd: szülői volt az oviban! Siettem haza a munkából, mint a meszes, mert a múltkoriról kicsit késtem. Odaértem 3/4 4-re, mert szerintem 4-kor kezdődött. Anikó nénihez mentem, aki kétségbeesetten nézett először rám, utána az elég hiányos számú csoportra. Én meg vigyorogva közöltem, hogy tudom, hogy már nem vagy ott, mert a Mama elvitt haza, én csak a szülőire jöttem :) Láttam rajta a megkönnyebbülést :) Aztán közölte, hogy 1 óra múlva lesz a szülői... hazaballagtam, aztán meg vissza. Először összevont szülői volt az új gyerekek szüleivel, majd külön ment mindenki a saját csoportjához.
Beszéltünk a nyári betegségedről, amin az összes szülő le volt döbbenve. Aztán elmondták az idei programokat: bábszínház, feladatlapok, tornaóra, születésnapok, kirándulás. Elég későn volt vége, majdnem 2 órán át tartott. Utána elszáguldottam a Mamához érted. Mr. Bean-t néztetek, és lakkoztátok a körmeiteket :)

Szeptember 8. szerda: reggel azzal ébredtél, hogy lett 2 új szúnyogcsípésed :( az egyik az orrod hegyén, a másik a csuklódon. Ez utóbbi elég csúnyán nézett ki, úgyhogy bekentem, calcimuscot adtam, és az oviba is vittem be kenőcsöt. Délutánra sem lett szebb, sőt, este én úgy láttam, hogy csúnyább is lett. Sőt, Csenge esetéből tanulva, felkerestük az ügyeletet, nehogy kullancs legyen. Ritka bunkó dokit sikerült kifognunk (Dr. Csont Anna Mária), aki közölte velem, hogy ez nem igényel sürgősségi ellátást! Úgy kedvem lett volna megkérdezni, hogy vállalná-e a felelősséget, ha mégis kullancs lett volna (vagy lesz legközelebb), és én nem viszlek el hozzá??? Receptet nem adott, semmit nem mondott, hogy mitől lehet. Annyit közölt, hogy a patikában kell venni cinkrázót. Kérdi Apa, hogy borogassuk? Hát ez csak természetes, hogy borogatni kell!
Még sose hallottam cinkrázóról... vettem a patikában, ahol megkérdeztem a patikust, hogy megtudja állapítani, hogy milyen a kullancs csípés? Azt mondta, hogy az olyan kokárda szerű. Megmutattam a kezd, és azt mondta, hogy háááát, ezt ő nem tudja... Akkor nekem honnan kellett volna tudnom???
Bekentelek a cinkrázóval, hát az reggel úgy rászáradt az orrod hegyére, alig tudtam lemosni...

Szeptember 10. péntek: megint Anitával és Csengével töltöttük a délutánt :) dacoltunk az időjárással, ugyanis egész délelőtt esett az eső. Délutánra elállt, és nem is volt rossz idő, úgyhogy lementünk. Babakocsival. Innentől kalandosan alakult a délután: valaki mindig sírt, hisztizett, elégedetlen volt, beszólt a másiknak. Mivel mindez nem itthon, a lakásban történt, nem is izgatott annyira. Sötétben jöttünk haza.

Szeptember 11. szombat: újra elkezdődött nekem a suli. Reggel vártuk, hogy megérkezzen ApaMama, mert ő volt a gyerekfelügyelő (első alkalom mióta közöttünk vagy...). Apa elvitt engem a suliba, ahol csak testben léteztem, mert az agyam végig azon járt, hogy mit csináltok itthon? Sikerül-e megsütni az ebédet? Mit csinál, ha hisztizel? stb-stb. Hazajöttem, és mindenki vidám és boldog volt, az ebéd is elkészült :) Hi-he-tet-len!!! Megvártuk, amíg ApaMama hazament busszal és csak azután feküdtél le aludni. 3 órakor...
Fél 5-kor keltettelek, mert mentünk cirkuszba! Még soha nem voltál, és nagyon kíváncsi voltam én is. Majdnem sikerült elkésnünk, de aztán mégsem. Anitáék már foglalták nekünk a helyet :) Apa nem jött, mert ő egész nap versenyen volt, ahol 2. helyezést ért el!!!
Szóval a cirkusz: arra emlékeztem, hogy azt írták a szórólapon, hogy fűtött a nézőtér, amit el is viseltem volna, mert egész nap szakadt az eső. Hát nem volt fűtés... de vittem ülőpárnát, és találtam a szekrényben még éppen jó harisnyát rád :)
Az előadás közepes volt. Neked így elsőre tetszett, nekem annyira nem, de csak azért, mert már nem úgy néztem, mint gyerekkoromban. Onnantól kezdve nem tetszett, amikor pónilovak futottak körbe-körbe, és az egyik nem azt csinálta, amit kellett volna, erre az idomár odacsapott neki az ostorral az orrára :((( Apa visszakérdezett, hogy mit gondoltál, hogyan tanítják őket, pillecukorral??? Akkor is...
Persze nem unatkoztam, de lehetett volna jobb is :) Téged csak a szünetig kötött székhez az előadás, utána már fel-alá rohangáltatok Csengével, mi meg utánatok Anitával :)
A figyelmeztetés ellenére készítettem ám néhány képet :P, amiből egy sem sikerült annyira, hogy legalább megmutathassam :)

Volt 1-2 kedves beszólásod:

Az egyik fellépő hastáncolt a porondon, miközben tigrispiton, nílusi krokodil, anakonda, meg gyíkok, csúsztak-másztak a lábainál. Mikor vége lett a produkciónak, bejött egy pasi felmosóval. A nézőtér felett lógott egy diszkógömb, amit éppen leengedtek a kupolából, mert a következő produkcióhoz annak a helyére akasztották fel a kötelet, amin egy másik előadó tornázott.
-Anya, miért hozza a felmosót az a bácsi?
-Biztos bekakilt valamelyik gyík, azt takarítja össze.
-És abba a gömbbe teszik bele a kakit???
...

Az egyik segítőnek olyan ruhája volt, amiből kilátszott a melltartója, abból pedig a fél cicije:
-Anya, annak a néninek olyan kicsi a ruhája, hogy bele sem fér a cicije!
...

Szeptember 11. vasárnap: általában pihentünk. Voltunk azért bevásárolni, utána a Mamánál, utána levelet gyűjtöttünk, utána kipróbáltam, hogy milyen a neten található főzött gyurma. Amit neked csináltam, az jó puha lett, éppen ilyen kisgyerek kézbe való, szemben a boltival, amiből van olyan, amit fél óráig kell gyúrni egy erős markú felnőttnek, hogy megpuhuljon. Aztán van, ami puha, de 1-2 használat után kiszárad. De legalább jó drága! Ennek most vége! Megcsináltam az elsőt, aztán délután készült még 3 gombóc, amit az oviba viszünk kipróbálásra, majd ha ott is tetszik, akkor készülhet nagyüzemben. Eddig is szoktál gyurmázni, míg én főzök, de most 1,5 órát szöszöltél délelőtt is, meg délután is! Már megérte :)

2010. augusztus 20-29.

2010-08-29T14:50:00.001+02:00

A hosszú hétvége összes percében irtózatosan fájt a fejem :(
Augusztus 20. péntek: délután ellátogattunk a győri búcsúba. Vettem 3 zsetont a dodzsemre, mert tavaly nagyon tetszett. Idén már borzasztóan féltél, bújtál hozzám. Szerencsémre a maradék kettőt megvette két csajszi... Felültél a gyerek láncos körhintára, ami nagyon tetszett. Este meg velem együtt a hullámvasútra, ahol vidáman sikongattál - én is, csak én a félelemtől... Az egyik árustól kaptál ajándékba egy nyakláncot, mert úgy látta, hogy jön a tesó... :( nagyon jól esett, hogy terhesnek nézett... A tűzijátéktól féltél, hogy ránk esik a parázs.

Hétfő: Mamával játszótérre mentetek, míg mi Apával beiratkoztunk a suliba. Sikerült végre rávennem, hogy elkezdje a gimnáziumot :) Mikor végeztünk, lent maradtam veled a játszótéren, ahol elkezdett viszketni a szemem, majd este a szemészeti ügyeleten kötöttünk ki. Allergiás vagyok, majd valamikor szakítok időt , hogy elmenjek az allergiavizsgálatra...

Kedd: semmi különös nem történt: főzés, játék itthon.

Szerda: mára megígértem, hogy ebéd után lemegyünk a játszira és be is tudtam tartani a szavamat :) Akkor már éreztem, hogy túl gyakran kell mennem wc-re. Éjjel 1kor úgy begörcsölt a vesém, hogy nem bírtam kiegyenesedni úgy fél órán keresztül. Nagyon megijedtem! Mikor kicsit jobban lettem, kimentem és forró vízben áztattam magam. 2 órán keresztül. Utána már nem görcsölt, csak fájt, de már tűrhetőbb lett.

Csütörtök, péntek: betegségemre hivatkozva nem mentünk sehová. Viszont minden éjjel mennem kellett forró fürdőbe... És vettem be gyógyszert is, amit eddig muszáj volt alkohol tartalma miatt elutasítanom. Már annyira fájt mindenem, hogy nem érdekelt az alkohol :) Elolvastam egy hét alatt egy könyvet :)

Szombat: délelőtt dolgoztam, mire hazajöttem kész volt az ebéd, meg a desszert, rend is volt :) Csak le kellett ülnöm enni. Délután meg elmentünk a Nikiékhez, mert már megint kimaradt fél év a kapcsolatunkból :) Amikor kicsik voltatok azért nem tudtunk beszélgetni, mert állandóan figyelnünk kellett, hogy ki mászik a másikra, ki húzza a másik haját, ki nyúl a másik szemébe? stb. Aztán azért nem tudtunk beszélgetni, mert megtanultatok járni és egyik jobbra, a másik balra ment. Most azért nem tudtunk, mert bár 2 méterre ültünk egymástól a Nikivel, ti pedig hol felváltva, hol meg egyszerre álltatok közénk és üvegrepesztő visítással vontátok magatokra a figyelmet. Komolyan mondom, hogy megpróbáltunk üvöltve beszélni, de azt is túlharsogtátok. De legalább nagy volt az egyetértés közöttetek.

2008. május:

2010. március:

2010. augusztus:

Már nem fáj annyira a vesém, de amikor igen, akkor az egész hátam, meg az egész hasam alja...

Vasárnap: elég lazára vettük ezt a napot, nem csináltunk semmit, és ezt fogjuk folytatni :)

Ezt még múlt hónapban vettem fel, 3 nappal azután, hogy megcsinálta Apa lábbal hajtósra:

-A Mamánál van kistestvérem: Fancsi meg a Pancsa...
...

-Egyszer mikor pörögtünk Apával, az Apa ilyen pici lett (mutatod a két ujjaddal). Ilyen pici, mint az almafa! Utána meg összegömbölyödött...
...
Szerdán beszélgettünk:
-Hétvégén elmegyünk valahová, jó?
-Jó, de tudod hova menjünk? Ahol a múltkor is voltunk.
-Hol?
-Ahol majdnem leestem! Itt el kell menni a Győrúton, és el kell kanyarodni oda nem messze. Mert gyalog lehet oda menni.
-Az meg hol van?
-Tudod, ott voltunk tegnap!
Mindez nem kedden, hanem vasárnap volt, le is estél a mászókáról, nem csak majdnem, és nem gyalog mentünk, hanem bicajjal, és semmiféle Győrút nincs, de azért rájöttem így nehezítve is :)
...

A boltban kiment alólad a lábad és összerogytál.
-Na, add ide a mancsod!
Persze akkor ért mellénk több ember is, majd emelt hangon közölted:
-Nem vagyok majom!!!
...

-Anya, képzeld egyedül fel tudtam mászni arra a kötélre! Csak a Fanni sajnos nem tudott...
-És segített neki valaki felmászni?
-Nem. És akkor én szóltam, hogy ide figyelj, te Óvónő! kerítsél elő egy kötelet a Fanninak, de marha gyorsan, hogy fel tudjon ő is mászni a kötélre...!

A történethez hozzátartozik, hogy a Mamával voltatok a strandon, ahol egy kisfiú elesett a csúszdán, vérzett az orra, a Mama felkapta, elszaladt vele a strandorvoshoz, aki nem volt a helyén, és a Mama az éppen ott lévőnek ezekkel a szavakkal mondta, hogy kerítsen elő egy orvost, mert a kisfiú vérzik. Azóta nálunk szállóigévé lettek az ott elhangzott mondatok...
...

Megengedtem a Mamának, hogy lakkozza a körmöd. Itthon így mesélted Apának:
-Apa, Anya azt mondta a Mamának, hogy lakkozza ki a körmöm!
...

Másnap reggel, még kómásan a wc-n ülve, a körmeidet nézegetve meséled:
-Anya, ha ezt az ovistársaim meglátják, el fognak ájulni!
Én meg a szövegedtől fogok elájulni egyszer!

-Jó nagyot alszottam...
...

-Iszol üdítőt?
-Ki iszott?
...

-Hol lak a Mama?
...

-Erzsi néni is isz kávét....
...

-...így fel lehet buckintani...
...

Nézegeted a rúzs (ajakír) kupakját:
-Anya, ez antilápos!

2010. augusztus 2-15.

2010-08-16T10:00:00.000+02:00

Mintha megint abbamaradt volna a lelkesedésem, nem? Persze nekem mindenre van magyarázatom... :)

Augusztus első hetében (2-8.) újra elkezdődött az ovi, amit az első naptól kezdve nagyon könnyedén vettünk. Bár én egy kicsit féltem, hogy mi lesz az összevont csoportban veled, de meg se kottyant! Azért voltak így is ismerősök: Dzseni (...), Vidi, Rebeka, Barni... más nevet nem emlegettél. Akik meg eddig nem voltak ismerősök, azok most azok lettek :)
Minden reggel bepróbálkoztál azzal, hogy vigyünk ezt meg azt a játékot, mert ez meg az a kisgyerek is visz, de előkaptam szigorú oldalamat (nem is tudtam, hogy van ilyenem :) ), és szépen elmagyaráztam, hogy most még nem lehet, mert sok a gyerek, kevés az óvónéni, akik nem is ismernek téged, nem szeretném, ha elveszne valamelyik kedves játékod. Nem (csak) azért, mert egy vagyonba kerülnek, hanem ha esetleg eltűnne valamelyik, és nem tudnám ugyanolyan formában pótolni, akkor tuti kitörne a világháború! És ugye belátható, hogy erre van a legkisebb szükségem??? Végül is, okos lány vagy te, és csak keveset kellett tépni a szám, megértetted hamar. Aztán elővettem a kedves, engedékeny oldalam (vagyis el sem raktam :) ), és megígértem, hogy ha lesz újra rendes Mókus csoport, Anikó és Zsuzsa néni, akkor bármit bevihetsz, mert tudom, hogy haza is fog jönni :)

Mivel ezen a héten nem voltam itthon délutánonként, Apa elmesélte a napi eseményeket. A legszomorúbb épp pénteken történt: nem akartál vele hazajönni az oviból, mert éppen kirakóztál egy mesekockával. Ugyanis egész nap arra pályáztál, de mindig volt valaki, aki elvette, előbb kirakta stb. Mire ezek a gyerekek végre hazamentek, te is nekiállhattál a kirakásának. Erre meg ment érted az Apa...
A megoldásnak én azt találtam, hogy vasárnap kimentünk a lomis piacra, hogy vegyek mesekockát. Azt ugyan nem találtam egy kósza darabot sem, viszont jó pár mesekönyvvel lettél gazdagabb: A kis hableány (sok-sok képpel - német nyelvű, de úgyis én mesélek, úgyhogy a fantáziámra van bízva a történet...), A természet csodái -Esőerdők állatkölykei, Bakó Ágnes: Valaki mindig eltűnik, Miroslav Válek: Az elvarázsolt diódaráló, Bobo diáknapló 1988-1989 (ez végül is egy benne felejtett könyvjelző miatt jött velünk, de nem bántam meg, mert azóta minden nap jegyzetelsz bele, ahogy egy naplóba illik (vagyis illene...) ), Disney foglalkoztató, meg egy Tom és Jerry színező (ez minden nap megy veled az oviba). Úgy emlékszem 2300 ft-ba kerültek...

Ja, és én is megleptem magam egy 4 regényből álló könyvvel :)
Zsuzsa óvónéni javaslatára megrendeltem a netről az Icinke-picinke című könyvet is, mert ez megvan az oviban is, és ebből mesélnek az óvónénik! Már meghallgattál néhány mesét belőle a kiscsoportosoknak részből, de miután felfedezted, hogy van benne középsős, sőt nagylányos (nagycsoportos) kategória, azóta inkább kell mesélnem. Csak az a baj, hogy nem bírsz addig sem elülni a fenekeden, amíg 2 perc alatt elmesélek egy történetet.

Augusztus második hetében (9-15.) itthon voltam délutánonként, akkor meg azért maradt el a naplóírás, mert nem tűröd, hogy 1 percig is ne veled foglalkozzak. Már most sem emlékezem, hogy történt-e valami említésre méltó...?
Kedden itt volt a pápai dédi, akitől először megint féltél, aztán mikor kísértük ki az állomásra, akkor meg el sem akartad engedni a kezét. Mikor jött a vonat, mondtam, hogy integess a mozdonyvezetőnek, vissza fog integetni, és nem csak, hogy intett, de még dudált és villogtatta is a lámpáit, hatalmas örömet okozva ezzel egy 3,5 éves kiscsajnak :)
Még ezen a napon elmentem egy játékboltba még mindig mesekockáért. Bolyongtam vagy egy órát, de nem találtam olyat, amit szerettem volna. Volt micimackós, amitől a hideg ráz, bezzeg hercegnős nem volt... na, nem mintha az egy fokkal is különb lenne a Micimackótól... Végül egy hercegnős puzzle (ami valójában Csipkerózsika, csak te hívsz minden szép ruhás Disney figurát hercegnőnek) landolt a kosaramban. Itthon néztem csak meg, hogy 24 db-os, és a korosztályodnak éppen megfelelő (3+). Az első próbálkozásnál még néztük a képet, de közvetlenül utána már egyedül, és puskázás nélkül raktad ki. Jöhet a következő kategória: 5+, 48 db.
Szombaton melóztam, mire megjöttem kész volt az ebéd. Sült csirkecomb, szárny és krumpli. És Apa azt mondta, hogy minden rendben volt! Egész délután vártuk a munkatársam, aki nem jött :(
Vasárnap volt maradék ebédre, ezért le tudtunk menni a játszira. Persze tiszta felhő volt az ég. A ligetbe indultunk bicajjal, aztán ahogy mentek a felhők arrébb, úgy mi is elindultunk egy távolabbi játszira. Végül 7 ágra sütött a nap, mondhatnám azt is, hogy kánikula lett. Fél 12kor egy hiszti miatt kellett hazaindulnunk.
Délután itthon csak játszottunk: az összes társasjáték lekerült a polcról. Persze nem alkalmaztál semmilyen szabályt, de így érdekes a játék. Végül már azt se tudtam, hogy melyik az én bábum, merre kell lépkedni a táblán. Játszottunk boltosat a Gazdálkodj... bútorokkal meg játékpénzzel, kalóz szigeteset térképgyűjtéssel, vagy tüsi szurkálóst a torpedóval :)
Nap végére elég nyűgös lettél, megint nem volt jó semmi se. Későn is tértünk nyugovóra.

2010. július 26.-augusztus 1.

2010-08-01T12:30:00.004+02:00

Hétfő: borzalmas idő volt! Legalább is a múlt héthez képest... Reggel ügyeink intézésekor (bolt, posta, bank) még kabátot és sapkát is kellett adni rád, olyan hűvös szél fújt...

Délelőtt el akartam indítani a mosógépet, de 1-2 perc után feltűnt, hogy nem megy rendesen. Nem fordult körbe a dob, csak egy negyed kört tett meg. Gondoltam biztos sok neki a cucc, kipakoltam több, mint a felét. Akkor is csak annyit ment. Kivettem mindent. Akkor is. A centrifugán is furcsán pörgött, de legalább pörgött. Újra elindítottam, de megint nem ment... szuper! más már tényleg nem is hiányzott!
Apa megnézte mi baja lehet, de nem talált semmit, amihez értett volna. Elindítottuk, és volt, hogy ment, meg volt, hogy nem. Tanácstalan volt. Azt mondta hívjam fel a Mama ismerős szerelőjét, majd az megmondja mi baja van.
Ebéd után nagyot aludtál, és ki is pihented magad. Ennek örültem, mert estére randim volt... a fogorvossal, aki csaj. 6-ra volt időpontom, de picit korábban mentem, de ott nagyon korainak számított. Időtöltésként átmentem a könyvesboltba bolyongani. Újabban nagyon szeretek ilyen helyen kószálni. Végül csak a gyerekkönyvekig jutottam, ott viszont elég sokat időztem és elég alaposan feltérképeztem a kínálatot. A közelgő karácsony miatt nem elhanyagolható szempont. Mert hamar itt lesz az, én mondom!
A fogorvosnál meg be voltam rezelve úgy igazán, ugyanis rettegek a szuritól... inkább hagyom, hogy érzéstelenítő nélkül fúrjanak-faragjanak a számban, minthogy belebökjenek egy tűt a fogínyembe. Pedig ez a doki megtette. Fájt is, de olyan kedvesen beszélt hozzám, hogy el is felejtkeztem a fájdalomról. Meg arról is, hogy egy darab fogért 31 ezret képes lesz elkérni... Legközelebb jövő kedden randizunk :)
Este átvittem a Mamához a ki nem mosott vizes ruhákat, hogy mossa ki, ne nálunk büdösödjön. Felhívta az ismerős szerelőt, hogy megnézné-e a gépemet, de azt mondta, hogy ehhez a márkához nem ért (indesit), hívjam fel a szakszervizt. Megadta a számát, én meg hazajöttem.

Kedd: Apa hívta fel a szervizt, mer ő jobban el tudja mondani a gondom-bajom nekik. Azt mondták, hogy szerdán küldenek szerelőt.
Említettem már, hogy tévé függő vagy??? Reggel még ki sem nyílik a csipád, már az az első kérdésed, hogy nézhetem a tévét? Általában 1 órát szoktam engedni, bár sose nézem az órát közben. Utána lementünk boltba. A pékségbe (ha van merszed) egyedül mész be és veszel zsemléket. Nagyon büszke vagyok rád!!! A visszajárót meg mindig lenyúlod :) Valamilyen játékra gyűjtesz, most még úgy néz ki, hogy pónira :)
Délutánra bejelentkezett a Tündi, jött is, csak a kölkök nélkül. Pedig nagyon vártad őket...

Szerda: reggel szinte hajnalban (fél 7kor) elmentünk boltba, mert mára vártuk a mosógép szerelőt, aki nem mondott időpontot. Egész jól elvoltunk délelőtt. Levetettél velem megint egy kosarat a szekrény tetejéről, azt kutattad át, aztán játszottunk boltosat, majd mentél homokozni. Átjött a Mama is, és megbeszéltük, hogy ha jön a szerelő jöjjön vissza. Mert én olyan hülyének tartom magam, hogy azt se tudom elmondani, hogy mi baja a mosógépnek. Na, nem mintha a Mama tudná... Szerintem még nem is végzett a Mama a postán, már itt is volt a szaki. Szétkapta a gépet, kérdeztem, hogy mit csinál, azt mondta, hogy megnézi a szénkefét, mert az gyakran szokott kopni, és azért lehet ilyen fáziskiesése. Kérdeztem, hogy az lenne-e a jó, ha kopott lenne? Azt mondta, hogy az én esetemben igen, mert lehet még a motornak is baja... Hát a szénkefe nem volt kopott. 1 óra múlva úgy kelt fel a mosógépem mellől, hogy szétszedett valamilyen érintkezőt, meg újra összedugta, meg lefuttatott egy tesztprogramot, és mivel az sem talált hibát, így végzett is. Kérdezte, hogy van-e szennyes ruhánk, mert akkor ki is próbálhatnám. Jó vicc, hétvége óta nem volt jó a masina, még jó, hogy van szennyes! Sőt, azt se tudtam, hová dugjam, amíg ő itt lesz, mert már folyt ki a szennyes tartóból... Végül is örülök ennek a megoldásnak, mert "csak" 8 ezerrel lettem szegényebb, de járhattam volna sz@rabbul is. 5 napnyi nem mosás után teljesen máshogy nézek rá. Azt hiszem Ő az új Istenem!
Délután a könyvtárba indultunk, de épp mikor odaértünk, bezárt. Nem gond, mert így fél órával többet lehettünk a játszin, ahová szintén készültünk. Nagyon jó kis csapat volt ott, végre felszabadultan játszottál (meg én se voltam zizi a többi gyerek miatt...) a 3-4 korabeli gyerekkel. Hiába van messze tőlünk, gyakrabban fogunk járni oda.

Itt éppen büntiben voltál...:

Csütörtök: délelőtt elmentünk a könyvtárba, majd onnan megint a játszira. Ma nem volt olyan jó banda, mint tegnap, de azért ma sem unatkoztál. Délben jöttünk haza onnan. Utána még boltba mentünk, úgyhogy az ebéd alaposan csúszott. Annyit, hogy alig, hogy elkezdtünk enni, Apa már meg is jött. Ebéd után elmentünk virágot venni a Mama névnapjára, te választottad ki, meg hozzá a kaspót is. Fél 4kor sikerült elaludnod. Mondtam Apának, hogy semmi kedvem nincs délután is játszira menni, mert délelőtt is ott voltunk 2 órát, meg különben is mindjárt esni fog az eső... Alig 20 perc múlva kiabáltál nekem, hogy Anya, akkor lemegyünk a játszira? ... Mondtam, hogy nem, mert tiszta fekete az ég stb. Elkezdtél hisztizni, én meg otthagytalak. Negyed óra múlva visszamentem, de ott folytattad, ahol abbahagytad. Végül megegyeztünk, hogy lemegyünk, de lehet, hogy csak 5 perc lesz egész. Hát volt vagy 15 perc is... Elkezdett szakadni az eső, meg dörgött, villámlott. Jöhettünk haza. Közbe végig azon járt az agyam, hogy oké, és most mit fogunk itthon csinálni, hisz csak fél 6 volt ekkor??? Kitaláltam, hogy fessünk! Rajzoltam fehér zsírkrétával felhőt, esőt, villámot, esernyőt, te meg kifestetted. Először semmi nem látszott belőle, aztán a 2. rétegtől jól látszott minden, de a 5. réteg miatt megint nem látszik semmi belőle. De legalább jól szórakoztál. Aztán mivel féltettem a szőnyeget a festékes víztől, kiraktalak az erkélyre pingálni. Nagyon élvezted! (kéne már egy kertes ház!!!) Festettél szivárványt, meg gipszformákat, legutoljára meg a testedet :) Fél 9kor jöttél be.

Péntek: igyekeztem a számítógép előtt töltött időt a minimálisra csökkenteni (mármint az én részemről...). Elég pocsék idő volt odakint, ezért a játszótér hanyagolva volt. Az egész délelőtt a mesélésé volt. Megszámlálhatatlan könyvet olvastam végig, illetve azokból egy-egy oldalt. Mert minden érdekelt ám egyszerre! Aztán átjött a Mama, akit megköszöntöttél. Egy virágot kapott (ja, ezt már írtam ;) ), meg előkerestem neki egy szobanövényes könyvet, és még azt is. Erre te elővettél egy katalógust, hogy tőled meg azt kapja :) Ebéd után aludtál egy nagyot, majd Apával szereltetek valami méterszámlálót, meg ilyesmiket.

Szombat: reggel fejfájásra ébredtem. Nem volt annyira elviselhetetlen, de azért egész nap nyúzott. Meg te is... Nem telt el egyetlen perc sem, amikor nem nyafogtál volna valamiért. Egész nap "Anyáztál". Délelőtt lementünk a játszira, ahol alig voltak, mert elég érdekes volt az idő (meleg volt, de borult, aztán néha hűvös szél stb). Mi azért lent maradtunk délig. Ettől nem javult a fejfájásom, de mégsem itthon kellett elviselnem a nyafogást-hisztit. Ebéd után nem akartál a hálóban aludni. És csak filmet akartál nézni a kanapén. Meg hogy feküdjek melléd. Ez 3,5 évvel ezelőtt még kivitelezhető volt :) aztán mégis áttelepültünk a hálóba. Persze ott sem azonnal aludtál el. Még én is megelőztelek. Extra rövidet aludtál. Általában 1,5-2-3-4 órát szoktál, most csak 50 percet. Aztán délután folytatódott az egész napos nyüszögés. Egy méterrel sem távolodhattam el tőled, mert már hívtál is. Ez egész este 10ig így volt. Hiába öntöttem gipszformát, hogy legyen mit kifestened, hiába rajzoltam állatokat, hogy kiszínezd, hiába rajzoltam álarcot, hogy kivágd, semmit nem voltál hajlandó egyedül csinálni. Nagyon elfáradtam estére! És a fejfájás sem maradt abba. Éjjel meg nem tudtam elaludni, úgyhogy fél 1ig neteztem.

Vasárnap: reggel lereszelted Apával a száraz zsemléket, hogy neki tudjak állni az ebédnek, majd autóba pattantatok, és mentetek ApaMamához, hogy kicsinosítsátok az autót, mert holnap műszakira viszi Apa. Én itthon főztem-mosogattam-rakodtam, szóval nem unatkoztam, remélem a Mama sem ;)

Véget ért 2 szép hét az életünkből. Nehéz volt és nagyon fárasztó is, de nagyon jó volt, ahogy volt. Soha vissza nem térő pillanatok ezek, mert bár jövőre is lesz nyári szünet, de többé nem leszel gondtalan 3,5 éves hercegnő-palánta.
Sajnálom, hogy nem tudtunk több helyre elmenni, de majd jövőre bepótoljuk!!! Remélem sikerült olyan élményeket átélned, ami feltölt az elkövetkező hónapokra, de kitart legalább december közepéig, mert akkor lesz legközelebb ennyi, csak kettesben töltött idő.Én nagyon várom már!!!

Mentünk a Velencei-tóra, mögülünk egy pasas kivág, megelőz egy ócska, füstölő autóval, majd az útfelbontás miatt mégsem tud úgy száguldozni, ahogy szeretne, sőt...! Amúgy is elég érdekes volt a vezetési stílusa: igaz, hogy nem volt szembe forgalom, de miért kell olykor-olykor az út teljes szélességét használni, érintve mindkét szélét az útnak??? Na, mindegy, egyszer csak megszólalsz ott hátul:
-Vezessél már rendesen, mert kiszállok b@zdmeg és pofon váglak...!
(szégyen ide-oda, hosszú percekig röhögtünk folyamatosan...)
...

Rajzolgatás közben:
-Anya, ez olyan szép lesz, el is ájulsz...!
...

Dorgálsz minket-nem is a mondandó, hanem a hangszín a lényeg, de ezt is megjegyezzük-pont ilyen szaggatottan és nyomatékosan minden egyes szó:
-Amit... az ember... mond,... azt nem érted ?!?!?!?!?
...

Képeket nézegetünk együtt a neten:
-Én is kapok majd olyant?
-Minek az neked?
-Minek az, minek az? Mer' köll!
...

Apa fürdéskor:
-Mosakodj meg egyedül!
-Én nem tudok!
(Kiszólok, hogy ha én fürdetlek, akkor is egyedül mosod meg magad)
-Anya azt mondja, hogy tudsz.
-Igen tudok, mert én már igazi nő vagyok!
...

Apa kérdezi az ágyban:
-Miért vizezted össze a hajad?
-Anya megengedte!
(Nem engedtem meg, hanem azt mondtam, hogy engem nem izgat, ha vizes lesz... ez megengedés?)
-Dehogy engedte meg!
-De igen! Azt mondta, hogy... ... ... mit tudom én, mit mondott, de megengedte!

2010-07-24T18:00:00.006+02:00

2010. július 17-24.

Szombat: reggel autóba pattantunk, és irány a Velencei-tó! az út eléggé nehézkes volt, tekintve, hogy az autóban nincs légkondi, pedig kint 1000 fok volt, valamint előjött belőled a Shrekből ismert szamár-effektus: ott vagyunk már? ez kb 5 percenként.
Azt hiszem fél 9re értünk oda, amikor már elég nagy volt a hőség. ismét nem csalódtunk ebben a kempingben, mint ahogy eddig még soha: tiszta, kevesen vannak, és gondolnak a kisgyerekesekre is: van játszótér, homokozó és elkerített pancsoló is, bár ez az utóbbi a nagy esőzések miatt elég mélynek tűnt, kb 110 cm.
Nagy nehezen felállítottuk a sátrat (ami már tavaly is el volt törve), és irány a víz! Hihetetlenül meleg volt! Eleinte nagyon féltél benne, vittünk karúszót is, meg baba úszógumit is, de így is a nyakamba csimpaszkodtál sokáig. Ahogy telt az idő, úgy szoktad meg a pancsolást, végül az úszógumit is kint hagytuk, és hagytad, hogy dobáljunk Apával egymásnak téged, ahol leért a lábad. Még néhány karcsapást is megtanultál, és büszkén mesélted már itthon mindenkinek, hogy egyedül úsztam!
Mikor jöttünk haza, éreztem, hogy fáj a fejem. Mire hazaértünk majd szétszakadt. Estére meg sem bírtam mozdulni. Napszúrást kaptam (ahogy tavaly is...). Fél 8 kor már aludtam, téged meg Apa rendezett.

Vasárnap: egész nap pihentem. már amennyire hagytál.

Hétfő: délelőtt könyvtárban voltunk, délután játszin, ahol nagyon felhúztam magam ismét :S
Majd' szétuntad az agyad a homokozóban. volt ott két fiú, akik autóztak, és persze nem vettek be maguk közé... ezt még csak túlélted valahogy, aztán megjelent két lány, olyan 5-8 év körüliek. "kutyásat" játszottak egymással, vagyis kúsztak-másztak a homokban, de még csak nem is beszéltek. odamentél hozzájuk "kutyamód", megkérdezted őket, hogy játszhatnál-e velük? azok egyből rávágták, hogy nem. azért még párszor próbálkoztál nálunk, de szóltam, hogy hagyjad őket. aztán megkérdezted tőlük, hogy mi a nevük, de meg sem mukkantak. aztán jöttél hozzám panaszkodni, hogy nem szólnak hozzád :( a szívem majd meghasadt :(
leültem veled homokozni. állítom koszosabb lettem, mint te :) ástam gödröt, bele a lábad, betemettem stb. odajött a fiatalabbik kiscsaj, hogy milyen szép, milyen jó a gödör. már majdnem párbeszéd alakult ki közöttetek. erre jött az idősebb, hogy ilyet ő is szokott, és odébbálltak... még 1x odamentél hozzájuk, de visszahívtalak, mert ekkora tuskóságot én még nem láttam! az oké, hogy nem akarnak egy ekkora kislánnyal játszani, de hogy meg se szólaljanak, ha kérdezik őket...! a fiatalabbik viselkedése sem tetszett, mert csak akkor jött volna, ha a másik nincs épp vele (ha nincs ló...), de még mindig biztatóbb, mint a nagyobbik... azt még hozzáteszem, hogy ezeknek a szüleik ott bandáztak a padoknál, és láttam-hallottam, ahogy pletykálnak rólam, mert beleélem magam a homokozásba...
na, ezek eltűntek, jött két 4-5 éves fiú, kisautókkal. azt játszották, hogy tolták a homokban az autókat, meg a mászóka tetején. tőlük is megkérdezted, hogy játszhatnál-e velük? persze ők is leráztak, hogy nincs elég autójuk, mire meglátták, hogy neked 2 is van, és sokkal nagyobb, mint az övék, akkor már az volt a baj... szóval ők se játszottak veled... :( ez azt hiszem 5től fél 9ig tartott, szóval, idő lett volna bőven... én mégis majdnem sírva jöttem haza :( főleg, h nem ez volt az 1. eset... :(

Kedd: jöttek a Robiék valamikor a délelőtt folyamán. játszottunk, ebédeltünk, aludtatok, Apa is hazaért, bementünk a városba sétálni, aztán átmentünk a Mamához. este lett és aludtunk.

Szerda: úgy emlékeztem, hogy befizetés van az oviban, ezért elmentünk oda, de másnap volt, úgyhogy játszira mentünk inkább. délig ott voltunk. hazajöttünk ebédelni, aludni, délután az erkélyen homokoztál, saraztál, utána fürdés, majd kint színezés, meseolvasás, boltos játék.

Csütörtök: ma volt befizetés :) mikor megérkeztünk megint 1000 fok volt és ezer szülő állt sorba. mégis nagyon türelmesen kivártad a sorodat. és mindenkinek köszöntél! de amikor jött Anett néni puszit adni, elfordultál tőle, és bújtál hozzám. pedig ovi időben ő az, aki miatt vissza szoktál szaladni, mert elfelejtettem puszit adni...
felmentünk a Dórihoz, kértem tőle gipszkiöntőt, ő meg adott azon kívül még egy csomó festéket, zsírkrétát, filcet. megbeszéltük vele, hogy délután is felugrunk hozzá dumálni.
nem akartál aludni ebéd után, közben Apa is megjött, így egyből elmentünk bevásárolni, és csak miután hazajöttünk, akkor feküdtél le. este fél 8ig aludtál. nem mentünk már dumálni a Dórihoz.
helyette este lementünk a játszira és 9ig ott is voltunk.

Péntek: reggel korán elintéztük a boltot, és délelőtt lementünk a játszira. délig maradtunk. szerencsére akadt némi árnyék, így nem kaptál napszúrást. volt ott egy fiú, meg egy lány. 8 évesek. szóba elegyedtél velük, bár nem tetszett nekik. végül azért csak eljátszottatok valahogy, bár nem volt valami nagy szám :(
ebéd és alvás után szétrámoltad a lakást, nem akartál enni, játszottál az ebéddel, meg hisztiztél folyamatosan. azt hittem abba se hagyod. Apa is nagyon mérges volt rád. "megkeményítettem" a szívemet és átzavartalak a másik szobába büntetésbe. persze 5 másodpercenként átjöttél valami ürüggyel: folyik az orrom, szomjas vagyok, pisilnem kell stb. de mindig visszaküldtelek. jó sokára átjöttél bocsánatot kérni. el is voltunk így egy darabig, míg ki nem borítottad a csipszet az asztalra. pedig megkértelek, hogy ne hurcold a tálat. összetakarítottam, 1 perc múlva a kanapén landolt a maradék. kiabáltam, majd újabb 1 perc múlva a szőnyegen. újra visszazavartalak a büntibe, ahol úgy fél 7ig voltál. innentől elég jól megvoltunk együtt. sötétedéskor mulatós zenét hallgattunk, közben a teszveszen nézegettük a legostobább hirdetéseket, és jókat röhögtünk :) éjjel fél 11kor aludtál el.

Szombat: végre nem arra ébredtem, hogy ömlik rólam az izzadtság :) hanem arra, hogy valakinek a kutyája ugat fél 7kor a parkban :((( mondtam már, hogy UTÁLOK itt lakni???
délelőtt családilag boltba mentünk, találkoztunk a Zsuzsa nénivel, akitől féltél rendesen, pedig irtó aranyos óvónéni! még puszit is adott neked! te meg csak bújtál belém. mikor megláttad, hogy a szalámiknál áll sorba, azt mondtad, hogy virslit kérsz reggelire. mikor láttad, hogy kakaós csigát vesz, akkor meg azt kértél :) és bár nem barátkoztál vele, azért egész végig követtük, hogy merre jár.
délben nekiálltam főzni (ja, 11kor ettünk reggelit :) ), közben a konyhában elkezdtél festeni. először temperával kented magad össze, utána vízfestékkel, utána a festékes vizet borítottad az öledbe. javasoltam, hogy rajzolj zsírkrétával, de az valószínűleg nem lett volna ennyire látványos, úgyhogy inkább ollóval vágtad apró cafatokra az előbb festett művedet. amit aztán szétszórtál magad körül.

Eltelt az első hét a közös szabadságunkból. igyekszünk nagyon sok dolgot bezsúfolni ebbe a rettentően kevés kis időbe, hogy legyen miből a szomorkás őszi napokon táplálkozzunk. remélem, lejön a soraimból, hogy nem unatkozunk, amit én cseppet sem bánok :)

2010-07-19T22:27:00.001+02:00

Ma vagy 3,5 éves!!!

Súly: 20,1 kg
Magasság: 108cm
Kobak: 52,5 cm
Cici: 56 cm
Poci: 56 cm
Tenyér: 13 cm
Láb -jobb:17,5 cm
Láb -bal: 18 cm
Láb méret: 28.

Evés: nem panaszkodom :) bár elég válogatós vagy. Vagyis: ami a fogadra való, abból jöhet sok! nincs kedvenc. szereted a rántott húst rizzsel, hasábkrumplival, pörköltet tarhonyával, általában a húsokat (a mi gyerekünk vagy:) ) néha a szalámit, kolbászt, levest, kevés főzeléket, péksüteményt, csipszet, szotyit, mogyorót, diót, uborkát, paradicsomot, kecsapot. Ami tegnap még nyami volt, az nem biztos, hogy ma is az. Sőt!, az biztos, hogy ma nem fog ízleni...
Már addig eljutottunk az evésben, hogy amíg én eszek, addig te is tudsz egyedül, amint leteszem a kanalat, akkor etessél! általában sokat és sokáig eszek, de még sose úsztam meg...

Alvás: már egy hónapja nincs ovi, úgyhogy csak szünidei életmódról tudok beszámolni: reggel fél 7-kor riadó, ebéd után 2-kor csendes pihenő, 1,5-2 órán át, még mindig van, amikor 4 óráig is eltart... este 9-fél 10 felé alvás.
Soha nem egyedül, és nem a saját szobádban, mert ilyen nincs is :)

Játék: ezt nagyon nehéz megfogalmazni... ha odaülök melléd, akkor szinte bármivel, ha nem ülök oda melléd, akkor semmivel sem... vannak fellángolások, most épp a pénztárgép, de volt már gyurma-, baba-, színező-, homokozó-mánia is. Leginkább a kreatív dolgokat szereted: vágás-ragasztás-rajzolás-színezés.

Viselkedés: még mindig hisztis vagy, de már teljesen megszoktam. az a jó benne, hogy már meg lehet beszélni veled, hogy ez vagy az nem szép dolog stb.
Még mindig félős vagy (egyáltalán nem bánom!!!), látványosan bújsz belém, aztán meg 1 perc múlva már produkálod magad...
Csajosodsz: minden tetszik, ami hercegnős, rózsaszín, pörgős, kopogós, lakkos, karkötős, gyűrűs, hajgumis, csatos, copfos, fonott stb.
Szereted a könyveket (VÉGRE!!!), minden elalvás előtt, meg napközben csak úgy, hallgatod. Persze az éppen megfelelő hosszúságút... ez azonban nem zárja ki, hogy tv függő legyél. reggel tom & jerry, miki egér, délelőtt, délután bármi, este tom & jerry, scoobydoo. csakhogy én nem engedem, inkább játszunk. vagy mesélek.
Továbbá: kiabálsz, trappolsz, ugrálsz, futsz, dobálózol, persze mindezt a lakásban...

Beszéd: napkeltétől napnyugtáig... tegnap még éjjel is :)
Tudod, miért nagy a pocakom? ??? mert kisbaba van benne!
Mikor lesz nekem kisbabám?
Mikor leszek iskolás?
Mikor lesz az én esküvőm?
Ki visz engem majd haza?
Én már nagylány vagyok?
Én még kicsi vagyok?
Mit eszik a tehén/ disznó/ katicabogár/ bárány ?
Hol alszik a madár?
Ha én madár lennék hogy aludnék? (ahogy este összekészíted magadnak a párnákat, takarókat, sokszor az az érzésem, hogy már madár vagy...)

2010-07-10T21:00:00.001+02:00

Ha egyszer Anya/Apa lettél, ez tart akkor is, ha a gyerek éppen nyaral a Mamánál:

este, munka után hazaérésemkor Apa valami horrorfilmet nézett. mondtam neki, hogy kapcsolja el, mert én nem szeretem az ilyen filmeket. átkapcsolt a mesecsatornára, ahol épp scoobydoo ment, és elidőztünk ott néhány percig :)
amikor Apa reggel elmegy dolgozni mindig bezárja kulccsal mindkét zárat, nehogy míg én alszok, te meglépjél. reggel mentem volna boltba, ráncigáltam az ajtót, de nem nyílt. be volt zárva mindkét zár :)
minden nap veszek a boltban kakaós/pizzás csigát vacsorára. nem volt. ott tipródtam, hogy mit vegyek helyette, ami tetszeni fog. míg keringtem a boltban, leesett, hogy nem is vagy itthon :)

Tegnap végre hazajöttél, és így nézted a Tom és Jerry-t (ahogy te mondod: tom_és_dzserrin):

Nagy az öröm mindenki részéről...

2010. június 28.- július 4.

2010-07-04T20:00:00.008+02:00

Így 4 hónap elteltével újra tollat ragadok (virtuálisan) :) Túl sok minden emlékezetes nem történt azóta sem, persze van egy néhány, ami kedves a szívemnek.

Apa továbbra is ott dolgozik, ahol februárban
én is ott, ahol már lassan 9 éve; még mindig nem szeretek ott dolgozni
volt egy rettentő időjárásos húsvétunk; a virágboltnál lévő nyuszihoz már oda mertél menni és készült közös fénykép is :)
levágattuk a hajadat, így most egyforma hosszú elől-hátul; többé nem szándékozok ilyen merényletet elkövetni ellened :)
első ovis Anyák napi műsor: végigbőgtem...
júniusban kitört a vakáció a sulimban: hurrá-hurrá-hurrá; folytatás szeptember közepén
még mindig küzdünk az autó törlesztőjével :(
most már anyagi gondjaink is vannak :(
már 76 kg alatt vagyok jócskán :))) !!!

Próbálom nem a nehézségek feldolgozásával tölteni a napomat, hanem igyekszem ennek ellenére is élvezni az életet. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen! Vannak nálunk sokkal nehezebb sorsban élők is, és mi is voltunk már ettől sokkal lejjebb, úgyhogy tudom, hogy lesz jobb is!!!
Biztos, hogy nem lesznek ezután túl részletesek és gyakoriak a bejegyzések, de a napokban gondolkodtam el azon, hogy milyen nagy kár lenne, ha abbahagynám a naplóírást.

Azzal kezdeném, hogy június 25-én megkezdődött számodra a nyári szünet! Mellesleg egyik ovistársadnak hála, aki elvakarta a szúnyogcsípéseidet, amik elfertőződtek, és az orvos szerint nem mehetsz oviba, gyerekközösségbe, játszótérre, napra. Szuper...!
Pénteken szabadságon voltam veled, azóta táppénzen, jövő héttől meg a Mamával leszel 2 hétig vakációzni :) Mindenki nagyon várja már.

Az a legnagyobb gondom, hogy mivel karanténba vagy zárva, itthon kell lefoglaljalak valamivel, ami elég nehéz, hisz szerencsére nem vagy beteg, elfekvős.

Hétfőn mondjuk a fél délelőtt eltelt azzal, hogy dokinál voltunk, utána meg boltba, aztán ebéd, alvás, délután fagyizás, kis séta, erkélyen lustulás, mesélés volt és már este is lett.

Kedden meglepően szépen eljátszottál egyedül, míg én főztem, vágtál-rajzoltál-ragasztottál. Aztán bementünk az oviba lemondani az ebédet (nem kerültünk senki közelébe), és nem tudtad megmutatni a művedet Zsuzsa néninek. Ebéd, alvás után az erkélyen homokoztál-saraztál, míg én olvastam. Mostanában nem volt ilyen jókedved :) Sokszor megkérdezted, hogy nem baj, hogy homokos lett a kezem, lábam, nadrágom, pólóm stb?

Estefelé elmentünk bevásárolni, ahol "megzakkant" az agyad, és lefekvésig tomboltál. Semmi nem tetszett úgy, ahogy volt, mindenbe belekötöttél.

Szerdán délelőtt elmentünk bicajjal boltba, aztán meg felfújni a kereket a benzinkútra, ahol úgy felfújtam, hogy 2 perccel később a külső és a belső gumi is szétdurrant :S
Elmentünk megint az oviba, hogy beszélhessek a Zsuzsa nénivel, hogy rákérdezzek a jövő heti csoportszoba festésére, utána pedig papírboltba néhány kelléket beszerezni az itthoni kreatívsághoz.
Frissítő tusolás, ebéd, alvás után délután az erkélyen alkottunk: tojástartóból hernyókát, papírtörlő rolniból kígyót csináltunk.

Csütörtökön hisztivel kezdted a napot, ami eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra... reggel a hőség előtt elmentünk motorral a postaládához, majd a boltba. Ott ragaszkodtál ahhoz, hogy a te pénzedből fizessük ki az üdítőt. A pénztáros kivette a pénztárcádból az összes 5 ft-ost, így elég kevés darab pénzed maradt. Persze nem tetszett, és sírva fakadtál :( azt hiszem nem értél még meg a bolti vásárlásra... hazafelé pofára estél a kismotorral, de szerencsére nem nyúztad le sehol a bőrt.
Itthon míg főztem, te is kint sertepertéltél körülöttem, kuckót építettél székekből, etetőszékből, babakonyhából. még szőnyeget is terítettünk le, hogy hasalhass valamin. főztél nekem ebédet répából, tésztából, csokitallérból, volt hozzá üdítő szívószállal. kivételesen délben tudtunk igazából is ebédelni. a nagy hőségre való tekintettel csak a levest ettük meg, igaz sok uszadékkal :) ebéd után rám tört az álomkór, úgyhogy mentünk aludni. te nem voltál álmos, úgyhogy örülhetek, hogy fél 2-re sikerült elaltassalak...
Délután elmentünk a plázába csavarogni kicsit, utána itthon homok-saraztál.
Ma este megjegyeztem Apának, hogy bár nagyon imádlak téged, és tök jó, hogy ezen a héten csak kettesben vagyunk itthon, de sokkal fáradtabb vagyok, mintha dolgoznék...

Pénteken kora reggel elszaladtunk boltba, hogy hamar kész legyen az ebéd, mert vissza kellett menni a dokihoz. Szerencsére jókor mentünk, mert 1 család volt előttünk. A doki megvizsgált, és azt mondta, hogy szépen meggyógyultak a sebek, "mehet a nyáron a mezsgyére a többi gyerekkel, had öljék egymást, de néha azért rájuk kell pillantani, hogy nehogy szó szerint vegyék..." Orvos után elmentünk a plázába a Süsü kiállításra (meg egy kicsit hűsölni :) )

Meg ismét megpróbálkoztam szúnyogcsípés elleni jól bevált sprayt venni, de nincs. Persze, velem van a baj, hogy nyáron akarok ilyen készítményt venni, ezután bespájzolunk belőle még a télen, hogy ne legyen ilyen gikszer még egyszer...
Délutánra megígértem gey játszótéri kiruccanást, de sajnos meg kellett szegnem az ígéretem, mert olyan hőség volt, hogy képtelen voltam kimenni :( A Nikivel beszéltem telefonon, és azt mesélte, hogy a Dorciékat kivitték az oviban az udvarra, ahol hőgutát kapott :S
Séta helyett állatkerteset játszottunk(tam), utána csak randalíroztál. Átjött a Zsanett dumálni kicsit, de 2 szót nem értettünk egymás mondandójából, mert annyit produkáltad magad.
Este megint kint voltál sarazni, de már ezt is unod... meg engem is... úgy általában hiányzik a társaság... még 4 hét szünet...

Szombaton ApaMamához indultunk, aztán haza kellett jönnünk neked szandálra cserélni a papucsod, mert az feltörte a lábad, én meg átöltöztem nyári ruhába. ApaMamánál én lenyírtam a füvet (többet nem megyek papucsban füvet nyírni...), Apa lemosta az autót, levette a bicajodról a pedált (1 éve várok rá :D), elfoglaltam magát minden félével, te meg pancsoltál a medencében. eleinte féltél belemenni, aztán eljött az a meleg, amikor ruhástul csobbantál, aztán meg pancsoltál sikongatva.
hazafelé elaludtál az autóban, este fél 7kor ébredtél fel... Gyors tusolás, vacsi és alvás.

Vasárnap reggel átmentünk a Mamához, mert vett neked papucsot. 29est, ahogy kértem. nagy volt. nagyon. de neked tetszett. aztán egy idő után már nem. úgyhogy vissza a Mamához, vele együtt a piacra, kicserélni kisebbre. utána irány a strand! egész nap ott voltunk. nem tudod használni a karúszót, mert mindig elmerült a szád :( csak a babaúszógumi volt jó. egyszer abból is kicsúsztál valahogy (egy másik gyerek miatt). megijedtünk mindannyian :( a nagy csúszdán egyedül csúsztál le! én fent elindítottalak, a Mama lent várt. nagyon ügyes voltál :)

nem aludtál egy percet se, így miután hazajöttünk, fürdés, vacsi után fél 8kor kidőltél :)))

Véget ért a nyári szüneted első felvonása, jövő héttől a Mamánál folytatod 2 hétig... remélem sikerült vidám perceket csalni az életedbe, és lesznek olyan pillanatok, amikre örökre emlékezni fogsz :)

német-ausztrál meccs ment a tvben. én: -kinek szurkolsz, a feketéknek, vagy a fehéreknek?
-a sárgának! (a bírónak...)
...

horgász műsort néztünk a tvben. apa: -miért engedik meg nekik, hogy kajakkal kimenjenek a nyílt tengerre?
-kaja kaki???
...

igen aktív voltál délután, állandóan ugráltál. Szóltam, hogy fel fogod rúgni az üdítőt. nem fogom! aztán mégis felrúgtad...
-tessék, most felrúgtam helyetted!
...

brazília (sárga)-észak-korea (piros) meccs. én:-kinek szurkolsz?
-én a sárgáknak, meg a pirosaknak szurkálok!
...

-anya, nem tudod hol találom azt a babasapkát, azt a színűset...!

14.

2007-09-15T17:03:00.004+02:00

Apa telefonon felkereste általános iskolai osztálytársát, aki azóta gyermekorvos lett. Őt kértük meg, hogy vizsgáljon meg, hátha több dologra fény derül. Reggel 9-re mentünk vérvételre. Az ő kíséretében végigsétáltunk a beteg gyerekekkel zsúfolt folyosón és pofátlanul be is mentünk előttük :O
Megvizsgálta Dr. B. a pocakod (ami láthatóan fájt), és belenézett a szádba. Kiderült, hogy a mandulád meg van nagyobbodva, ez a magyarázata, hogy nem eszel annyit, amennyit szoktál. Következett a vérvétel a kobakodból!

Sírni látni a gyermekedet, miközben nem tudsz segíteni neki,ez a VÉG! Próbáltalak kicsit nyugtatni, ami persze nem sikerült. Azt mondta az egyik orvos, hogy ne is akarjam, mert így az erőlködés miatt jobban folyik a vér... Így is eltartott min. 5 percig, de egy életnek tűnt. Egy orvos vette le a vért, egy asszisztens fogta a fejed, Apa a kezed, én pedig a lábad. Meg is jegyezték, milyen jó erőben vagy...
Ezután kaptál egy vizeletzacskót. Lány lévén, elég macerás volt a felhelyezése. Ebbe kellett összegyűjteni a pisit, majd leadni vizsgálatra. Mivel a kórház sarkán lakunk, hazajöttünk, mert itthon könnyebben lehetett ezt elvégezni. Itthon levettem a pelust és láttam, hogy pisi egy csöpp sincs a zacsiban, ellenben kaki... Levettem rólad a tasakot, majd egy jókora pisifröccs landolt az ágyon... Apa gyorsan elszaladt venni másik zacskót. Felbénáztuk és kimentünk a fürdőbe vizeskedni. Nem sokat (20ml), de legalább tudtunk valamennyit felfogni. Ezzel visszamentünk a kórházba.
Dr. B. "lopott" nekünk a gyerekosztályról egy kémcsőnyi lila folyadékot, aminek nem tudom a nevét, de fertőzéskor használják. Megnézte a vizeletet és azt mondta, hogy ezzel minden rendben van, nem vagy kiszáradva. A véreredményért vissza kellett mennünk egy óra múlva. Azzal is minden rendben volt, így nem kellett felvenni a Téged az osztályára. Azt mondta, hogy mindenképp meg kell várni a széklettenyésztés eredményét, mert abból derül ki, hogy mi okozza a hasmenést (szalmonella,rota-vírus...) Viszont elmondta, hogy miket tartsunk be: napi 800ml folyadék (tea vagy víz) ; C-vitamin cseppek ; főtt krumpli, répa, keksz a tápszerbe, akár folyósan is ; Normaflore ampulla. Szükség esetén: Nurofen lázcsillapító ; Cataflan cseppek. Ezek semmiségnek tűnnek, de nem egy olyan gyereknél, aki nem hajlandó sem folyékony, sem szilárd táplálékot magához venni. Tegnap előtt még etted a diétás tápszert, tegnap már csak a hagyományosat, ma már egyiket sem. Az evés erőltetésének az lett az eredménye, hogy kihánytad,amit addig ettél...
Nagyon várjuk már a keddet.

12.

2007-09-13T16:09:00.006+02:00

Mivel a 3 napja tartó diétás tápszerfalásnak, meg a Normaflore ampulla ivásának nem igen lett jótékony hatása, ma ismét felkerestük a doktornénit. Megkérdezte a váróban tőlem, hogy jobban vagy-e (gondolta, hogy jobban vagy és azért ülök ott, hogy elmondhassam neki???) Mikor mondtam, hogy nem, sőt talán még rosszabb, mint volt, teljesen elképedt. Megnyomkodta a kis pocakod, de szerinte nincs bajod. Megnézte a nyelved, a torkod (mivel azóta már köhögsz is, meg hőemelkedésed is van), ott se talált semmit. Kérdezte, hogy ettél-e csirkehúst az elmúlt 2 hétben. Mondtam, persze, minden nap azt eszel (mivel más húst nem javasolt), mire ő: szalmonellára gyanakszom. Kaptunk széklet tégelyt. Az eredmény keddre (!) várható. Sajnos előbb nem megy. Addig számoljuk vissza a napokat... Most írt fel az orvos kálium-port, amit teában kell feloldani. Naponta minimum fél literrel kell meginnod, de ha tud többet, az se baj. A fele már megvan mára.

Közben elkezdtem kérdezősködni az ismerősöktől, hogy kinek van maszek orvosa és milyenek a tapasztalatok. Apával még nem beszéltem meg, de biztos nem lesz kifogása az orvoscsere ellen. Ugyanis most telt be nálam a pohár. Nem hiszem, hogy egy csecsemőnél 10 napot kell várni, hogy történjen valami. Így sem tudom, mi lesz veled keddig, de bizakodok, hogy nem fogsz kiszáradni és elkerüljük a kórházat.

11.

2007-09-12T16:45:00.006+02:00

Imádom ezt a Vodafone-os netet!!!Csak akkor van kapcsolat,ha Őméltósága is úgy gondolja...Már 4 napja biztos írom ezt az bejegyzést...

Nem tudom,kedves kismama társaim,Ti milyen pelenkára esküsztök,de nálunk következő a szitu:

Születésed pillanatától Rossmann pelust használunk a szomszédom javaslatára. Még soha nem csalódtam benne (a szomszédban sem, meg a pelusban sem). Múlt pénteken elmentünk a Tesco-ba és láttam, hogy le van értékelve a Pampers sleep and play pelus. Gondoltam, nehogy már ne kényeztessem a babám popsiját minőségi pelenkával, vettem egy csomaggal. Még Apával vitatkoztunk egy kört, mert én fizetéskor általában bevásárolok pelenkát, tápszert, babacuccokat, amennyi kell, így később nem kell azzal foglalkoznom, hogy elfogy, nincs a boltban stb. Szóval én 4 csomaggal vettem volna, Apa csak egyel.

Hallgattam rá, és alig vártam, hogy kipróbáljuk. Estére azt is adtam rád. Nálunk még éjjel 1x-2x felébredsz (magam sem tudom miért???), de akkor minimum 4x fent voltál! Először nem is néztem a pelust (én balga!!!), mert eddig még nemigen kellett cserélni éjjel. A második riasztásnál gondoltam megnézem, mi a helyzet az alvégen. Hát majd hónaljig pisis voltál!!! Kicseréltem, elaltattalak. Majd reggel (mi pontban fél 7-kor kelünk), mikor tisztába tettelek, megint csak pisis voltál! Azóta bármikor adom rád ezt a pelust, az tuti, hogy a következő cseréig összepisiled még a ruhádat is. Pedig 2-3 óránként cserélni szoktam...

Megint múlt heti téma: kedd óta hasmenésed van :( A védőnő szerint (ő augusztus 21-én volt itt; akkor is ez volt) jön a fogad azért, és ezzel ne is menjek orvoshoz. Én akkor hallgattam is rá. Szombat és vasárnap közti éjjel viszont fél óránként ébredtél fel visítva. Éhes nem lehettél, teáztattalak, de csak nem hagytad abba. Belenéztem a pelusba, és volt benne egy adag "ajándék". Kicseréltem, elaltattalak. Kb. fél óra múlva megint. Ez ment egy párszor, reggelre olyan vörös volt a popsid, hogy nem engedted, hogy hozzáérjek. Langyos víz alá tartottalak, mert ott nem sírtál annyira. Eddig sudocremmel kentem, de most ez sem segített. Volt otthon bóraxos popsikrémünk, azzal kentem. Minden egyes peluscsere alkalmával a szívem majd kiszakadt a helyéről. Aztán amikor a sokadik "könnyes szemmel sírva kérsz,hogy csináljak már valamit" pillantást vetetted rám, felkaptalak és mentünk az ügyeletre a Mama kíséretében (azért kértem, hogy jöjjön velem, mert bőgés nélkül még a neved sem tudtam volna megmondani...)

Ott egy nagyon kedves doktornéni fogadott minket. Meglátta a popsidat és csak annyit mondott: Jaj, ez gombás!!! Megkérte az asszisztensnőt, hogy keressen a gépben magisztrális készítmény, mire kiderült, hogy ő nem ért annyira a számítógéphez, csak konkrét gyógyszert tud kikeresni. A doktornő viszont nem tudta mi legyen az összetétele a kenőcsnek. Azzal nyugtázta a dolgot, hogy: Holnapig úgyis kibírják most már, keressék fel a háziorvost!!!!!!!!!!!!!!! Ez a magyar egészségügy!

Hazamentünk és este próbáltalak kamillás ülőfürdőbe kényszeríteni, de nem bírtál leülni, ezért állva próbáltam odalapátolni a popsidhoz a vizet. Ezt elég jól tűrted, bár látszott, hogy nagyon fáj. Ismét sírtam veled együtt... Az éjjel viszonylag nyugisan telt, pár pelust azért kellett cserélni. Reggel a doktornő (a saját) azt mondta, hogy ez nem gombás fertőzés, egyszerűen csak kicsípte a hasmenés, ami egyértelműen a fogzás miatt van. Kaptál Normaflore ampullát, és egy speciális tápszert kimondottan hasmenés diétás kezelésére. Azóta szerda lett, hasmenés még mindig van, a popsid bár nagyságrenddel szebb lett, még mindig piros. Eléggé beesett a pofid és sápadt is vagy,de a közérzeted viszonylag jó.
És megérkezett az első,várva-várt lyuk az ínyen :D !!!

7.

2007-09-03T14:10:00.009+02:00

Néhány dolog, amire dátum szerint még emlékszem,de a szitura sajnos nem :(

Az első mosolyod: március 17.
Először fordultál oldalra: május 20.
Először emelted fel a fejed: április 25.
Először fogtál játékot a kezedbe: április 29.
Először ültél fel: július 15.
Először kezdtél mászni: július 13.
Először voltál a Balatonon: július 21.
Először álltál fel teljesen egyedül: július 31.

3.

2007-09-01T13:44:00.003+02:00

Már túl vagyunk az ebéden. Ma megkaptad első "felnőttes" ebéded: rakott karfiolt. Nem volt rajta tejföl, nem disznóhúsból volt, és turmixolva nem is hasonlított az igazira, de hát ez már akkor is az! Már régóta eszel kanalas ételeket, mivel a tejci sajnos hamar elapadt (alig töltötted be a 3.hónapot, egyik napról a másikra, volt, nincs!). A legjobb az volt, hogy (szerintem is) eleget ettél, és olyanokat cuppogtál, hogy majd megzabáltalak!

2.

2007-08-30T09:28:00.007+02:00

Ami a héten történt és még emlékszem rá:

Szerdán elmentünk a kedves szomszédékkal (Tündivel és Zorkával) egy babaklubba, mert azt hittük ez az a hely, ahol babák játszanak, a mamák pedig megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat. 9-kor kezdődött és 11-ig tartott. Mi direkt nem mentünk kezdésre. Beléptünk a helységbe, ami tele volt székkel. Gondoltuk leülünk és megvárjuk mi fog történni. Mivel nem történt semmi, Tündi elolvasott egy szórólapot, amin az volt, hogy X.Y. fog előadást tartani a szoptatás miatt kisebesedő mellről. Fura volt, hogy nem volt pár hetes babánál idősebb rajtunk kívül, ezért megkérdezte az egyik anyukát, hogy mikor lehet letenni játszani a gyerekeket. Ő meg nézett ránk kérdőn, hogy mit akarunk mi? Egész délelőtt előadások lesznek (friss) kismamáknak. Mi álltunk ott hülyén, hogy szerintünk nem ez a baba-klub, aztán eljöttünk. Cserébe beiktattunk egy extra játszóterezést nektek, csajoknak.

Neked ez volt az első, mert eddig, ha kivittelek az utcára nyomban elaludtál. Mivel ez alkalommal nem így történt, (sőt, mosolyogtál és gügyögtél) kivettelek a kocsiból és beleültettelek a hintába. Bár nem úgy kapaszkodtál, ahogy kellet volna (mindkét kezeddel a bal oldali láncot fogtad, közben megkóstoltad a hinta karfáját, nem romlott-e meg...) nagyon élvezted. Annyira kifárasztott ez az újdonság, hogy alig tettelek a kocsiba, már aludtál is.

Délután Niki általános iskolai osztálytársam hívott babanézőbe. Az Ő fia, Máté 11 nappal előzött meg Téged. Szakadó esőben indultunk útnak, de nem bántam, mert gondoltam a jó kis levegőn jót is alszol. (Nálunk még reggeli, tízórai és ebéd után is van alvás.) Nagyon fáradt voltál, de azért végig piszkáltad az esővédőt a kocsin, amit 2 percenként kellett igazgatnom. Így a 20 perces út, majd egy óráig tartott. Mire megérkeztünk, Máté majdnem kiugrott az anyja kezéből, annyira örült nekünk. Addig, míg le nem raktunk titeket egymás mellé. Mindegyikőtöknek ez volt az első, hogy korabelivel találkoztatok, csak míg Máté inkább nyugis baba, addig Te (hááát hogyis mondjam szépen?) egy kis "vadállat"...
Szóval ültetek egymás mellett és (mivel csak hangosan bírsz kommunikálni), nekiálltál kiabálni. Itthon nekünk ez nagyon szokott tetszeni, de a Máté annyira nem díjazta, hogy rögtön sírva fakadt! Te csak nézted, hogy most mi van, Mátét az anyukája próbálta megvigasztalni. Mikor sikerült, újra ültetek egymás mellett és újra eljátszódott ugyanez. Mondtam a Nikinek, hogy ezután nem leszünk gyakori vendégek náluk. Ő meg azt, hogy nem gondolta volna, hogy az ő fia ilyen ijedős. Aztán Máté megoldotta a helyzetet azzal, hogy gyorsan elaludt, így Te szabadon garázdálkodhattál az ismeretlen helyen. Egyáltalán nem jöttél zavarba, teljesen otthon érezted magát. Minden szekrényről lepakoltál, szétszedtél, amit csak lehetett, megnyaltál mindent (játékos dobozt, csillogó küszöböt stb.) körbemásztál, és lehetetlen helyekbe kapaszkodva felálltál. A Niki csak ámult, hogy ugyanolyan idős baba és mennyi mindenre képes: Bárcsak az övé is ilyen mozgékony lenne már! Mondtam neki, hogy mikor Te csak feküdtél, azt kívántam, bárcsak másznál már. Mikor másztál, bárcsak mennél már. Most, hogy mész, azt kívánnám, hogy bárcsak feküdnél még...
Aztán épp panaszkodtam Nikinek, hogy milyen olyan rossz evő vagy, ami szégyen ránk nézve (mert Apa 120kg én meg 86kg), erre pont megettél egy egész üveg babakaját. Ugyanígy volt az etetőszékkel is. Itthon senki kedvéért nem ülnél meg benne, de ott...!
Összességében mi nagyon jól éreztük magunkat. Mátéban nem vagyok ennyire biztos... Azért mire indultunk haza, ő is felébredt és mosolygott, mint az elején. Talán nem volt neki túl nagy trauma a jelenlétünk.

1.

2007-08-29T12:59:00.011+02:00

2007. augusztus 29. van. Ma vagy 7 hónapos és 10 napos!

Én, Anya fogom írni a naplót ezután, remélem jó sokáig.

Ma vagyok 25 éves 4 hónapos és 30 napos.

Apa ma 28 éves 7 hónapos 28 napos.

Lassan 6 éve vagyunk együtt és októberben lesz az 1. házassági évfordulónk.

Január 19. óta hármasban élünk (illetve a bátyámmal négyesben) Veled, Szabinával, akit mi most csak Cicamóknak hívunk.

Sokat rágódtam azon, hogy ennyivel a születésed után érdemes-e belevágni a "baba-naplóba". Megkérdeztem pár embert, hogy mi a véleményük, és ők azt mondták, hogy eddig szinte csak feküdtél, most lesz még csak a mozgalmas, eseménydús időszakod. Most lehet igazán írni rólad.

Így aztán, most belevágok és remélem sikerül (ha nem is minden nap), de rendszeresen vezetni a naplódat. Már az elején nehézségekbe ütköztem, hisz ez a bejegyzés eltűnt valahol az éterben reggel óta, de nem hagyom magam megfutamítani!

Most még azt kell kitapasztalnom, hogy a képbeillesztés hogyan működik és akkor már tuti lesz a dolog.

A Bak általános jellemzői

2007-08-28T14:00:00.004+02:00

Bak (12.22.-01.20.)

Jellege: Föld
Harmonikus színe: sötétzöld, khaki, fekete
Szerencsenap: szombat
Fém: ólom
Szerencseszám: 2 és 4
Virág: fagyöngy, pálma, borostyán
Uralkodóbolygó: Szaturnusz
Szerelmes: szűz, bika

Csecsemő: A Bak bébi szemlélődő, megfigyelő, szereti a nyugalmat. Ne aggódjunk, ha hosszú csendbe burkolózik, ez tartózkodó természetének a jele. Nem szereti, ha megzavarják. Ha sokan vannak körülötte, az előbb-utóbb nyugtalanítani kezdi. Nem kedveli a változásokat. Alkalmazkodnunk kell a ritmusához. Már babaként is praktikus, szereti, ha megmutatják neki, hogyan működnek az új játékok, hogyan kell velük játszani.

Gyermek: Komolynak és higgadtnak látszik. Különösen fontosak neki a kapcsolatok. Büszke a szüleire, akik jó ha tudják, hogy gyermekük igen konvencionális, és biztos, jól megszervezett, fegyelmezett családi légkörre van szüksége. Ezen kívül igényli az érvekkel alátámasztott bátorítást. A legjobb ösztönzést a felelősséggel járó megbízások és a zsebpénz jelentik. Önbizalmát, játékos kedvét főleg pedig hamisítatlan életörömét szüntelenül táplálni kell, különben túlságosan komoly, esetleg koravén lesz. A Bak gyermekre sok minden jellemző: kicsit magamutogató, minden érdekli, mindig ki akarja próbálni az új dolgokat.
Érzelmeit ritkán nyilvánítja ki, de visszafogottsága nem akadályozza abban, hogy új kapcsolatokat teremtsen. A nagy baráti összejövetel nem az ő világa, jobban szeret otthon olvasni vagy tanulni. Kiválóan tud koncentrálni, élvezi az olvasást, kedvenc időtöltése a könyvek böngészése. Próbájuk meg rávenni a szórakozásra, kikapcsolódásra, mert hosszú távon zárkózottá válhat, és nehezen fog kommunikálni a többiekkel. Rendszerető, szívesen segít a családban a rendteremtésben, a házimunkában. Szívesen veszi, ha dicsérik, s ez mindig ösztönzően hat rá.

Kamasz: Nagyon bonyolult ez a korszak, kiszámíthatatlanná válik, nehéz megérteni. Gondolatait, érzelmeit megtartja magának. Nála minden belül játszódik le; a csend a fellegvára. Ösztönösen megérzi, hogy az idő a javára dolgozik, és csak húsz-harminc éves kora körül alakul ki az egyénisége.

Tanulás: Erős oldala az emlékezőtehetsége és az akaratereje. Egyáltalán nem ijed meg a hosszú ideig tartó tanulástól. Becsvágyát állandóan serkenteni kell, így tud jobb eredményeket elérni. Mindig úgy érzi, hogy nem tud eleget. A szellemi túlterheléstől óvjuk, mert az depresszióval, memóriazavarokkal járhat. Ne érje semmi igazságtalanság, mert zárkózottá válik.

Pozitív személyiség vonások:
- gyakorlatias és megfontolt
- ambiciózus és fegyelmezett
- türelmes és körültekintő
- szórakoztató és tartózkodó
- rendszerető és ügyel a részletekre
- jó koncentrálóképességgel rendelkezik
- képes hosszú tervek megvalósításába belefogni

Negatív személyiség vonások:
- pesszimista és fukar
- túlzottan konvencionális és merev
- kevéssé közlékeny
- lassú és zárkózott

Javasolt szakmák: tevékenységi területtől függetlenül nagyon jó vezető, tekintélyes politikai vezető vagy vállalatigazgató válhat belőle. Erős meggyőződése és bátorsága lehetővé teszi, hogy misszionáriusként, úttörőként, telepesként, építőként tevékenykedjen.

Eredményes lehet a földhöz kötődő szakmákban (mezőgazdaság, bányászat stb.), az építkezésben, az oktatásban. Jó muzeográfus, könyvtáros lehet (e szakmákban szükség van a rendtartásra és az elkülönülésre), avagy régész. A sportok közül a labdarúgást, az ökölvívást és az úszást kedveli.

A Bak főnök: sikeressége közmondásos beosztottjai körében, akik csodálják egyszerűségéért, becsületességéért és dinamizmusáért, amelyről a Bak bizonyosságot tesz az általa irányított intézmény élén. Az, aki képtelen elviselni nyújtott műszakjait, jobb ha más munka után néz. Fölösleges lenne abban az illúzióban ringatózni, hogy félre lehet őt vezetni, mert a beosztott érkezésekor már munkában találja a Bak főnököt, aki a hajó kapitányához hasonlóan, utolsónak távozik majd munkahelyéről.
Döntései igazságosak, még akkor is, ha ő maga igyekszik mindig szigorúnak látszani, utasításainak hangneme példával szolgálhat arra, miként lehet üvöltözés vagy kérlelés nélkül célt érni. Beosztottjaival nem bizalmaskodik, ám nem kőszívű és nem is parancsokat osztogató robot.
Azt nem lehet róla elmondani, hogy olyan ragyogó elme, amely folyosóvégi igazgatói irodájából szellemi fényt árasztva mutat utat intézményének. Zsenialitása más téren mutatkozik meg, elsősorban kiváló szervezői képességében, amelyet itt maradéktalanul értékesíthet, a siker elengedhetetlen feltételként általa bevezetett munkafegyelemben és a feladatok megoldása során tanúsított rendkívüli szívósságában.
Mindemellett szinte utánozhatatlan szenvedéllyel végzi munkáját, s elsőként nyújt példát abból a szellemből, amelynek szerinte az intézményben uralkodnia kell. Munkastílusától idegen a kockáztatás és a meggondolatlanság, döntés előtt mindig megfontoltan mérlegeli a lépés mellett és ellen szóló érveket. Ilyen erények birtokában nem nehéz eljutni a ranglétra csúcsára és hosszú ideig megmaradni ott.

Hogy kell fizetésemelést kérni a Bak főnöktől? Légy fegyelmezett. Őszintén, esetleg írásban kérd tőle. Várd ki a sorodat és köszönd meg, akár kaptál, akár nem. Csak szívós munka jutalmaként reménykedhetsz emelésben. Azonban szívesen ad jutalékot, províziót, mert annak jogossága munkához kötődik, és jól mérhető.

A Bak munkatárs: elmondhatjuk róla, minden tettével saját főnökségét készíti elő, hiszen ez a nagy álma. Szakmáját maradéktalanul ismeri, mindig az élen jár, mindig ő a legderekabb, a leglelkiismeretesebb, a legrendszeretőbb és a legigényesebb. A nehezebb feladatok elvégzésénél a többi beosztott természetszerűen köréje zárkózik fel. Minden érdekli, ami növelhetné munkája hatékonyságát, az ismeretek elsajátításának üteme tekintetében pedig nehezen érné utol bárki is a szakma tökéletes uralása felé vezető úton.
Csak ritkán követ el hibát, mert a komputerhez hasonlóan tévedhetetlen. Az oklevelekért és kitüntetésekért legfeljebb csak akkor lelkesedik, ha azok a ranglétra csúcsa felé vezető útját egyengetik. Mindvégig tartani fogja magát ahhoz az igazsághoz, miszerint jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A földön járó lény, aki a földi valóságban gyökerezik, és akit nem elégítenek ki az okoskodó elméletek.

A Bak és a sport: a lehető legmagasabbra akar feljutni. Az önfegyelmet és a koncentrálást nem kell megtanulnia, mert ezekkel együtt született. A versenyzés, a kihívás a célratörő Bak-szülöttnek maga a menny.
Elsősorban versenysportokat űz, de a jógában is célt és hivatást keres. Ez magyarázza, hogy legalább olyan sokan jógáznak a Bak-szülöttek közül és jutnak fel a "csúcsra", mint a Skorpió-szülöttek közül, akik viszont inkább a "mélység" megtapasztalását tűzték ki célul. A Bak tudományosan közelíti meg a sportokat és a jógát, mint minden egyebet. Módszeres, rendszeres tanulmányokat folytat, konkrét eredményeket vár.
Feladata az, hogy elengedje makacs ragaszkodását a materiális világ dolgaihoz és elinduljon szellemi irányba is. Másik feladata elfojtott érzelmi világának felszínre hozása és emberi kapcsolataiban a szeretet kifejezésének elsajátítása. Lényeges, hogy megtanulja igazán elengedni magát.

Javasolt sportok: a versenyzés bármilyen sportágban, mivel különösen kitartó, ezért nincs is olyan sportág, amit ne vinne tökélyre!

Javasolt jógagyakorlatok: láb-kéztartás (Padahasztászana), Félholdállás, Oldal-félholdállás

Mottója: Használni

A Bak és a vagyon: bölcsen szemléli az életet, pénzügyeit és vagyonszerzését is a bölcsesség, és a célratörőség határozza meg. Imádja megszervezni saját maga és mások pénzügyi biztonságát, életét, hátterét.
Soha nem veti bele magát vakon valamilyen üzletbe, mivel százszor is át kell gondolnia mindent, amibe belefog. Ezért ritka vendége a tőzsdéknek, és gyakori vendége a bankoknak. "Szervezés, fegyelem, kitartás" - mondja a bak szülött, és ennek jegyében köti üzleteit. Általában igen jó üzletember, és meggazdagszik, ám valószínűleg csak élete delelőjére érik be életműve.
Tiszta és rendszerető, ezért tilos megkörnyékezni. A negatív típus igen fösvény és makacs lehet, olyan, aki nem érti, hogy az életben nem a pénz és a vagyon az egyedüli boldogságforrás, nem látja, hogy ezek csupán eszközök a boldogsághoz. Nagy kényelmet igényel, imádja a magas életszínvonalat.

Hódítsd meg a Bakot! Első és legfontosabb, hogy ne bosszantsd! Kedves és jóindulatú diktátor, akinek nem szabad ellentmondani. Úgy hallgasd, mint egy tanárt, és nyert ügyed van! Akkor érzi jól magát, ha alapoznak rá, ha bíznak benne. Általában nem kedveli a nagy társaságokat, ezért ne vidd zajos bulikba, vagy összejövetelekre, hanem inkább komoly helyeket keress! Hangversenyt, színházat, múzeumot.
Inkább ne is bókolj neki, vagy csak azokat a tulajdonságait dicsérd, amikben tényleg jó, mert nagyon hamar "átlát a szitán" és rövid úton lelép, ha azt látja, hogy üres bókokkal akarod kábítani. Nagyon gyakorlatias, és szereti a hasznos és szép dolgokat, ezért ha hölgy, akkor háztartási gépnek, ha férfi, akkor műszaki cikkeknek örül nagyon. Persze nem jelenti, hogy jobban örülne egy porszívónak, mint egy festménynek, de élete egyszerű és mentes a bonyodalmaktól.

Szakítás a Bakkal: szórd széjjel a holmidat a lakásban és vásárolj azonnal hiábavaló dolgokat! Ettől garantáltan rosszul fogja érezni magát, de magától valószínűleg nem megy el. A legjobb, ha elébe penderülsz és elmondod neki, hogy áll a helyzet. Szakíts vele őszintén és egyszerűen. Ha nem így teszel, lehet, hogy a kedves, szívélyes és hűséges Bak az utolsó vasadból is kiforgat, mivel sejti, hogy ínségesebb idők köszöntenek. Ha szemére veted, hogy lassú, hogy túl megfontolt, akkor még meg is győzheted igazadról. Ha magától távozik, akkor döntése végleges és megmásíthatatlan. És ne csodálkozz, ha magával viszi a házat!

A Bak erogén zónái: a térd és könyökhajlat, a has és a hát.

A Bak nyara: szabadságát előre és pontosan megtervezi, az egész nyaralást szervezettség és áttekinthetőség hatja át. Nem szeret improvizálni, viszolyog a rendezetlenségtől és a meglepetésektől, mert azok keresztülhúzhatják terveit. Ha nyaralás közben különböző fordulatok, más perspektívák merülnek fel, a Bak bizonytalanná válik, nem tud olyan hirtelen célt és útvonalat módosítani.
Ha te csomagolod össze a Bak holmiját, ne kövess el meggondolatlanságot azzal, hogy otthon felejtesz bármit, legyen az bármilyen hétköznapi dolog. Mert ha a Bak valamit nem talál, pokollá változtatja a nyaralást. Ilyenkor igazán provokatív lesz. Tehát igyekezz nem otthon felejteni semmit, ezáltal máris remek vakációt mondhatsz magadénak. A Bak kiváló útitárs, a laza természetesség ugyan nem jellemző rá, viszont megbízható és energikus társ, akire mindenben számítani lehet.

A Bak jegyhez tartozó országok: Afganisztán, Macedónia, Albánia, Bosznia, Bulgária, Mexikó, Izland
Városok: Brüsszel, Oxford, Ulm, Port Said, Moszkva

A Bak és művészet: A Föld elemnél az anyaghoz való ragaszkodás, a mozgékonyság, a gyors tevékenység háttérbe szorul, a helytállás, a meglévő megóvása kerül előtérbe. Tartósság, meggondoltság és a hagyományokhoz való ragaszkodás kíséri mindezt.
Jellegének megfelelően egész erejét latba veti, hogy az anyagot uralma alá hajtsa. Minden gondolata, minden célkitűzése erre irányul, s mert az anyag merev és hajlíthatatlan formája a legnagyobb mértékben kihívja erejét és uralmi törekvését, az akadályok csak egyre jobban ösztönzik. Művészetében célt és hivatást keres. A lehető legmagasabbra akar feljutni. Ha el akar érni valamit, akkor azt alaposan megtervezi, és türelmesen, kitartóan felépíti.
Ereje nagy, de egyetlen kitűzött feladatra irányítja. A főleg szellemi-értelmi célkitűzések nem elégítik ki. Kézzelfoghatóbban és keményebben, szilárdabban akarja biztosítani művészetét, és az ezen őrködő rendet. Kreativitásában nem keres fel messzi távlatokat, ragaszkodik a meglévőhöz, mert az egyszer elért elismerést meg akarja tartani.

Bak csillagjegyű művészek: Henri Matisse, Paul Cézanne, Maurice Utrillo