Szeptember

Elkezdődött az utolsó év az oviban. Nagycsoportos lettél, már nem csak móka és kacagás az élet. Felkészülés a következő mérföldkőhöz, az iskolához.

Mindjárt az első ovis napon büntetéssel kezdtél: Zsuzsa néni mesélte, hogy altatni akarta az egyik éppen aznap kezdett kisfiúcskát, és mikor sokadik alkalommal sem sikerült neki, te telipofával kiröhögted. Ő ezt sértőnek találta és büntetésből elvette az alvókádat. Mondjuk nagyon nem hatott meg téged a dolog. Bár megmondom őszintén, engem se :P

Nem az előbbi eset dicséreteként, de lett egy új lakótársunk, egy aranyhörcsög személyében. Mondhatom imádjuk! Én Mandulának kereszteltem el, de te: "Kiscicámnak fogom hívni, mert olyan, mint egy nyuszi". Megtudtuk, hogy a hörcsög éjszakai állat, mi meg szeretünk éjjel aludni, úgyhogy megy az átszoktatás a mi életmódunkhoz :)

Május

Május 1.: úgy terveztük, hogy ha jó idő lesz, kimegyünk a zöldbe fényképet készíteni az anyák napjára. Szerencsére jó idő volt, és a pöttyeid sem az arcodon voltak jelen...  Jah, nem említettem? Sikerült elkapnod a bárányhimlőt :) Éppen ebédelni készültünk, amikor felfedeztem a hátadon néhány pöttyöt. Rákerestem a neten, hogy milyen a bárányhimlő, de a tiéd nem olyan volt. Úgyhogy elsétáltunk az ügyeletre, ahol a doktornő megerősítette a gyanúmat, hogy bárányhimlő az. Írt fel fenistil cseppet, meg mentolos hintőport. Számolgattuk egy ideig a pöttyök számát, de két nap után feladtuk, mert annyi lett hirtelen, hogy nem tudtam követni.

Május 6.: Anyák napja. Ez az ünnep, a többivel együtt számomra nem jelent semmit :(

Április

Április 8-9.: a Húsvét Apánál ért először téged.Oda egy rollert és sok csokit hozott a nyúl.
Vasárnap este jöttél haza, és eléggé zabos hangulatban voltál.Tulajdonképpen mindig ez van, amikor hazajössz. Azt nem tudom, hogy az a bajod ilyenkor, hogy el kell jönnöd onnan, vagy az a baj, hogy haza kell jönni és azért vagy ilyen. Végül is mindegy, mert egyik változat sem tetszik :O
Először egy alapos fejmosáson kellett keresztül menned a viselkedésed miatt mielőtt kiélvezhetted volna a nyuszi által hozott ajándékokat. Pedig volt ott minden, amit csak szerettél volna: csoki csoki hátán, Csiribí és Panka mesekönyv (ha már az első részt táskástól együtt meglovasították az oviban...), és egy Barbie ház is. Ez utóbbi annyira nem keltette fel az érdeklődésed, hogy ott ültél vele szemben, és észre sem vetted :P  Fel kellett hívnom rá a figyelmed, hogy nincs még vége az ajándék arzenálnak :) Aztán nagyon örültél a vikillónak :D
Később a Mamához is átmentünk, mert ott is járt a Nyúl: hihetetlen, de oda is egy Barbie-házat hozott, meg egy csomó csokit.
Húsvéti ajándékként pedig elmentünk közösen a nem rég nyílt, belvárosi állatkertbe (Füles Bástya), ami tulajdonképpen egy terrárium. Nem volt valami nagy szám, egyszer érdemes volt felkeresni.

Április 24.: részt vettél at ovis csoportoddal a XXI. Tavaszi Művészeti Fesztiválon, ahol népi gyermekjátékokat mutattatok be. Te voltál a Szélesszájú Béka :) találó szerep :))
Itt tudtam meg, hogy az egyik csoporttársad bárányhimlős, úgyhogy elkezdtem izgulni, hogy idén elkapd végre te is, ha már tavaly kimaradtál belőle...

Április 27.: Regivel, Tamival, Amandával és Vicával közösen elmentünk a könyvtári bábszínházba, ahol a Csillagszemű Juhászt néztük meg. Utána fagyiztunk, majd itthon együtt bandáztatok. A lakás úgy nézett ki, mint egy háború sújtotta terület.

Március

Március 6-án végleg pontot tettünk a hónapok óta tartó hercehurca végére egy válóper formájában. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nincs közöttünk vita, többnyire megbeszéljük a dolgokat. Nézeteltérés van, azt meg megoldjuk magunk, ahogy jónak látjuk.

Március 30-án betöltöttem a 30. évemet. Mondhatnám, hogy húú de jó volt, meg mennyi minden másképp történik azóta, meg átértékeltem az életem és így tovább, de sajnos ez nem igaz :( Nem volt semmilyen katarzis élményem aznapra, és nem éreztem úgy magam, mintha az egész nap rólam szólna. Pedig így volt, és voltak, akik mindennek ellenére próbáltak a kedvemben járni. Anyu meglepetésből telerakta a lakást lufikkal, mire hazajöttünk az oviból.
Te pedig rajzoltál nekem szülinapomra, amit 2 héttel később ki is érdemeltem tőled. Hosszú könyörgés után.
Ani meg egy meglepetésbulit akart csapni, amiből csak meglepi lett, mert a vendégek nem jöttek el. Kaptam viszont ajándékba egy tortát, és egy fürdősót :)
Még mindig nem látom mi a problémámra a megoldás, a gyógyír, és nem tudom, hogyan tovább. Egyszerűen éljük a mindennapokat, egyáltalán nem boldogságban, de annál több türelmetlenségben, feszültségben és tanácstalanságban.

Február

Ebben a hónapban a legfontosabb esemény a Mama szülinapja volt :) egyre közelebb kerül a nyugdíjhoz :D
Az úgy volt, hogy 18-án délután jöttek a Robiék, addigra Apa is hazafuvarozott téged. Egy csomó dolgot elterveztem arra a hétvégére, végül semmi nem valósult meg belőle, de ezt senki nem bánta. Dolgoztam aznap délelőtt, délutánra meg se erőm, se kedvem nem volt semmihez, úgyhogy rögtönöztünk: jó volt a rendelt pizza vacsorára, esti séta a park körül, éjszakai ágyba bújás.
Másnap úgyis a Mama kényeztetését élveztük :) megvendégelt minket ebédre, így semmire nem volt gondunk.

Nem emlékszem, hogy februárban történt-e, de a lényeg, hogy kinőtted az október elején vett 16-os bicajodat, úgyhogy eggyel nagyobb kategóriára váltottunk. Kölcsön kaptuk egyik ismerőstől az ő épp használaton kívüli bicaját, így most azt nyúzod. A lábad még nem éri el teljesen a talajt, csak pipiskedve, de nagyon ügyes vagy vele. Piros, váltós, van rajta kulacstartó, és vettünk hozzá lakatot is.

Január

Azt hittem, hogy mára kijelenthetem, hogy "túl vagyunk a nehezén".
Tévedtem.
Borzasztó nehezen éljük meg mindketten a Sors által kiosztott lapokat.
Tudom, hogy miben kéne változnom, változtatnom, de egyszerűen nem megy.
Semmihez nincs türelmem még mindig, kitartásom se, és nincs semmi tervem a jövőre nézve.
Ha esetleg mégis eszembe jutna valami, azt már másnap átírja az élet.
Nagyon nehéz most veled :(
Nem fogadsz nekem szót, csúnyán, flegmán, bántóan beszélsz velem, és úgy érzem, nem érdemlem ezt tőled.
Erre mindig felkapom a vizet, kiabálás, hiszti, duzzogás a sorrend.
Minden nap.
Elég kiszámítható az életünk.
Sokszor szeretnék sírni, de nem tehetem meg-már büszkeségből sem...
Nem hagyom, hogy bárki azt lássa, hogy kicsit is meggyengültem.
Pedig egy olvadt vaj vagyok a kőszikla helyett :O

oOo

Megtartottuk a szülinapodat!!! Pont a napján, január 19-én, csütörtök délután.
Volt feldíszített szoba (a Mama egész délelőtt ezt csinálta), Barbie-torta, tűzijáték, szám-gyertya.
Voltak ajándékok: rajztábla, babakocsi, baba teljes menetfelszereléssel.
Voltak vendégek: a Mama, és Eilin (tőle Barbie rúzst kaptál), és jómagam...
Volt játék, buli, zenebona, sütizés, spenótozás :D
Szerintem jól sikerült nap volt!!!

5.

Pont ma, pont most...
Nagyon boldog szülinapot Nagylány!!!

December

Ez a hónap javarészt az ünnepre készüléssel, várakozással telt. Egy csomó helyen megköszöntött a Mikulás (vagy épp az alkalmazottja, mert nem mindegyik volt ám igazi ;) )

-voltunk a Színházban a győri Mikulás ünnepségen. Tavaly is jártunk ott, de akkor szebb is volt, tovább is tartott :P Azért most is tetszett. Sikerült elkapni 2 szaloncukrot, és személyesen találkozni a Mikulással, aki egy aranydiót adott.

-a Mama munkahelye által meghívott Mikulással is találkoztunk (na ő nem volt az igazi ;) ). Nem kellett, de mégis énekeltél neki, teljesen magadtól. Nagyon büszke voltam rád!

-Apa is elvitt az ő munkahelyére, ahol szintén nagyon jól érezted magad.

-aztán a hétvégén őnáluk is megjelent egy példány belőlük :P

-mikor elmúlt hatodika (7-8-9-10-11.-e is), már számoltuk vissza a napokat karácsonyig.

-nálunk 23-án éjjel díszítik az angyalok a fát, és csempészik alá az ajándékokat. Az idei extrán nehéz volt, mert nem elég, hogy egyel kevesebben vagyunk, még a fa az erkélyen volt, te az én ágyamban, és a saját szobádba kérted a karácsonyfát. Végül is megoldottam, de nem volt egyszerű.

-reggel aztán nem az általam várt hatást értem el: bár tetszett a karácsonyfa, az ajándékok nem hoztak lázba :( és ennek hangot is adtál :( ezek után elég nehéz volt mutatni a mosolygós arcomat, de hát ez van...
Ebédre átmentünk a Mamához, ott is volt ajándék szép számmal, azok legalább tetszettek is. Hurrá! Az elképzelthez képest sokkal jobb hangulatban telt el a nap. Este későn jöttünk haza, még itthon is éjfélig játszottunk.

-25-én jött érted Apa, és 2 napig az ottani vendégszeretetet élvezted. Én meg ágynak dőltem, és ki sem tudtam kelni onnan 27.-ig :O

-az elkövetkező 3 nap csak eltelt valahogy, aztán 31-én jöttek a Robiék. Reggel érkeztek, átmentünk ebédre anyuhoz, majd szieszta után haza jöttünk. Itthon csatlakoztál hozzánk te is, és vártuk az éjfélt. Harangoztak, pezsgőt bontottunk, boldog új évet kívántunk, felöltöztünk és besétáltunk a városba, tűzijátékot nézni. Nem olyan volt, mint amit vártunk, de 1x meg lehetett nézni ;) Utána koncert és utcabál volt, kicsit táncoltunk, majd fél 3-ra értünk haza.

November

Már nem írom fel, hogy mikor történtek a dolgok, úgyhogy eszembe jutás alapján rendszerem őket:

-végre eljött hozzánk Anita és Csenge.Most, hogy már beköszöntött a rossz idő, többet leszünk a lakásban, ezért egyik héten itt, másikon ott nyomulunk.
Eredmény: nagyon irigy vagy :(

-mi is elmentünk hozzájuk. Csenge nagyon jó kis háziasszony :) Bár beszélgetni most sem sikerült sokat, és mélyenszántót, de azért jó volt. A hazaindulásig. Amíg észhez nem tért a gyomrod a csipsz-üdítő-ugrabugrálás-joghurt-kivi kombó után :P

-újabban eljárunk bicajozni, kettesben. Te a tiéddel, én az enyémmel. Voltunk az Aranyparton (de sajnos minden egy sár volt), meg az Árkádban is. Mindkettő elég hosszú távolság egy 16-os kisbicajjal, de egy szó nélkül tekerted :)

-az Árkádba karácsonyi ajándék ötlet miatt mentünk. Én tudtam, hogy mit szeretnék, de egy fél másodperc alatt áthúztad az egész tervemet. Csak a babakocsi tetszik...

-itt aludtak a barátnőid: Tamara és Regina. Bebizonyosodott, hogy nem sok türelmem van... :P

-kicsit átrendeztük a lakást, kialakítottuk a szobádat. Ezentúl ott fogsz aludni ;)

Október

Túlzás nélkül állítom, hogy romba dőlt az életem... Hiába voltak céljaim, vágyaim eddig, most minden eltűnt az életemből. Semmit nem tartok fontosnak, nincs semmi, amiért úgy érzem, hogy érdemes lenne egy kicsit is küzdeni. Robotszerűen élem a napokat, heteket, és most már a hónapokat is. Az egész történet a nyár derekán történt, ami szépen, lassan el is múlt, meg már az ősz is, és 3-4 hét és tél lesz. Aztán el is telik fél év... Azt hittem, hogy minden akadályt könnyedén fogok venni... hát nem. A legfurcsább, hogy nem azok a dolgok tepernek le, amik ilyenkor normálisak: találkozni, beszélni vele, vagy kívülállóként hallgatni, hogy mi történt vele... Ezek egyáltalán nem zavarnak. Sokkal inkább a kötelességek, a napi gondok gyűrnek maguk alá, de azok nagyon. Egy sor dologra nincs egyszerűen energiám. Tudom, hogy meg kell ezt vagy azt csinálni, de egyszerűen nem vagyok képes összeszedni magam, hogy el is végezzem a dolgot. Nem tudom, hogy mikor lesz ennek vége, ha egyáltalán vége lesz valaha? Nem ismerek magamra, hol van az az optimista csaj, akivel történhetett bármi, csak a jót volt képes észrevenni??? Annyi a célkitűzésem nap, mint nap, hogy próbáljam meg túlélni az adott napot. Nem is kell, hogy pozitív legyen az aznapi mérleg, csak próbáljak meg nem megőrülni... Ritkán sikerül. Sokszor összeveszek olyanokkal, akik egyáltalán nem érdemlik meg, aztán meg csodálkozok, hogy a következő alkalommal már nem olyan a viszony, mint amilyen volt... Egy hisztis p*csa lett belőlem :( Ennyi elég is volt belőlem.... Október 1.-én voltunk a Fővárosi Állatkertben. Hajnalban indultunk, vonattal mentünk. Az út 3/4-éig egész jól viselkedtél, de a cél előtt nem sokkal már nagyon untad. Pedig a neheze még ezután jött :) Ettünk reggelit az első, útba eső McDonaldsban, majd elindultunk az állatkertbe. Mentünk villamossal, meg gyalog. Először a kapuhoz érve kisebb sokk ért minket, hogy még nyitva sincs, mégis kígyózik a sor. Inkább elmentünk a Hősök terére, mert még nem voltam ott. Konkrétan a tesómék 4. kerületi lakásán kívül sehol sem voltam Budapesten... Készült néhány fotó, és elcsodálkoztam, hogy milyen más is ez a város, mint Győr. Egyre jobban szeretnék ott otthon lenni :) Azért elmentünk az állatkertbe is :) A Mama beállt a sorba, mi meg soron kívül unatkoztunk úgy fél órát. Aztán végre bebocsátást nyertünk. Igazándiból nem lehet összehasonlítani a mi állatkertünket a fővárosival, mert tűz és víz... ettől függetlenül nekem akkor is nagyon tetszik a miénk, de csak azért mert a miénk :) A fővárosi meg, hát fővárosi :) Hatalmas! Csodálatos! Frenetikus! Ötletes! Nem is találok rá kifejezéseket. Nagyon tetszett, hogy óránként voltak állati show-k, ahol megismerheti az ember az egyes állatok állatkerti életét, és a narrátorok segítségével azt is, hogy milyennek kellene lenniük a saját élőhelyükön. Láttunk fókákat, pingvineket, jegesmedvét, elefántot, vízilovat, amik itt nálunk nincsenek. Nincs persze lepke-ház sem :) de nem tudom, hogy a pesti milyen, mert arra már jártányi erőm sem volt, hogy megnézzem. Inkább leültem egy padra, és ott vártam meg, míg ti a Mamával körbejárjátok a maradék kertet. Délután fél 6kor hagytuk el a helyszínt, hullafáradtan, élményekkel telve, őrülten szomjasan :O Végigsétáltunk fél Pestet, mire találtunk nyitva egy boltot, ahol aranyáron adták az innivalót, de muszáj volt, mert majdnem kiszáradtunk. Végül is az állatkertben azért nem vettünk, mert 2 dl üdítő volt 500 ft, ebben a boltban 2 litert kaptunk. Az állomáson fél órával korábban fel lehetett szállni a vonatra, ami jó is volt, mert kényelmesen elhelyezkedtem, és már aludtam is, pedig még meg se mozdult a vonat :P Este jó későn értünk haza, és nem kellett altató :) Október 16.-án megint mentünk Pestre, mert a Robinak is, meg az Áginak is szülinapja volt, meg a Mama még nem volt náluk sosem. Most nem olyan hajnalban, de azért korán mentünk. Most már az út feléig sem bírtad nyugton, alig vártam, hogy leszálljunk. Ági jött elénk az állomásra, aki szokásához hűen hazaszáguldott velünk :) Ott összepuszilgattuk egymást, sztoriztunk sokat, mert mégis csak karácsonykor találkoztunk utoljára, elmentünk az újpesti piacra, ahol nem vettünk semmit :P visszamentünk ebédelni, mindenki 2-3x evett az ebédből, ettünk tortát, és el is telt a nap. Ági kifuvarozott az állomásra, felpattantunk a majdnem teli vonatra :( és indultunk haza. Hazafelé már nagyon nehezen tűrted az utat, és nem is aludtál. Itthon is folytattad a zabosságot, de viszonylag hamar elaludtál. Október utolsó hétvégéjén megünnepeltük a névnapodat :) Még jó, hogy ennyien vagyunk, mert legalább több helyről tudunk szeretni téged, ráadásul időeltolásban :) Kaptál egy rakás hasznos és haszontalan ajándékot, amikkel továbbra sem játszol valami hosszú ideig (értsd: max. 10 perc). Nem tudom, hogy miért hiszem azt még mindig, hogy valaha is el fogom találni azt, hogy mivel is tudnám a figyelmedet lekötni... a gyors kötözőn kívül ;)

Szeptember

Szeptember 1. (csütörtök): elkezdődött a tanév. Én örültem neki :P Reggel 3x is le kellett mosnom rólad a hisztit, aztán már simán ment minden. Vidáman mentünk az oviba, beszélgettünk, örömmel mentél be a csoportba.

Szeptember 2. (péntek): már úgy mentél, mintha nem is lett volna nyári szünet. Örülök neki!!!

Szeptember 3-4. (szombat-vasárnap): délelőtt még lehúztam egy műszakot a melóhelyen. Nagyon jó volt, pénteken éjjel 11re hazajöttem, szombaton hajnal 5kor újra elmentem... de túléltem és ez a lényeg!
Délutánra kitaláltam, hogy jó lenne csajos bulit csapni. Megkérdeztem hát Zsanát, hogy átjön-e, de nem. Így jött Eilin, hogy ne maradjunk már magunkban. Este 7kor besétáltunk a városba, ahol zajlott a Pálinkafesztivál. Nagyon élveztétek, hogy sötétbe indultunk bulizni. Igaz, a programok nem nektek valóak voltak, de azért csak elszórakoztunk 10ig. Akkor indultunk haza. 1 óra alatt itthon is voltunk. Közös pancsi, vacsora, meseolvasás, és éjfélkor már aludtunk is :)
Reggel 7kor meg ébresztő :S
Másnap is együtt voltunk, mi hárman. Ti babáztatok, én tettem a dolgomat, mindenki jól érezte magát. Ebéd után rád jött az 5 perc... ez eltartott 1 órán át, de ezt is átvészeltük. Délután nekiálltunk cserepet festeni, szalvétát ragasztani, de Lilit elcsalták a strandra, úgyhogy ezt a munkát félretettük a következő alkalomra.

Szeptember 5- : ezen a héten délutános voltam, kivétel kedden, mert szülői volt az oviban. Semmi újdonságot nem hallottam, tavalyhoz képest csak az óvoda neve változott meg:
Adyvárosi Közoktatási Főigazgatóság, Óvoda, Általános és Középiskola, Erzsébet Ligeti Óvoda Vuk Tagóvodája.
Eddig Vuk Ovinak hívták...

Befizettem
-az ebédet: 6900 ft
-a biztosítást: 700 ft
-a bábszínház felét: 1500 ft
-a munkafüzetet: 450 ft
-a MiniManó újságot: 180 ft
Jövő hónaptól lesz még jazzbalett és úszás: 2x1600 ft
-csoportpénz: 500 ft
Összesen: 13430 ft (novembertől: 12000 ft).
És ez "csak" az óvoda... mi lesz a suliban? gimnáziumban? egyetemen? A fizumat majd az intézmény számlájára utaltatom...

Szeptember 19.-25.: igyekeztünk kihasználni, hogy együtt vagyunk délután: séta, fagyizás, csavargás, Csenge :)
Hétvégén itt volt az Eilin, megint jól elvoltatok.

...

#1: …mehetsz szentivánra, biztos találsz magadnak valakit, aki majd megdug!

#2: …ki a kurva anyád vagy te, hogy tudomásul veszed azt, amit mondok?

#3: …ha rád jön a kefélhetnék, csak szólj, elviszem a Szabit muterhoz, hogy nyugodt lehess!

#4: ...mikor hagysz már békén??? Majd, ha azzal a mocskos kurva száddal bocsánatot kérsz!!!

#5: ...ha sokat okoskodsz, még megérheted, hogy agyonbaszlak!!!

Augusztus

Augusztus 1. (hétfő): izgalommal kezdődött ez a hónap: én egész hónapban délutános leszek. Délután a Mamával leszel. Egész hónapban délelőtt együtt leszünk, teszünk-veszünk-intézkedünk. A munkahelyemre újult erővel tértem vissza a szabadságból. Megfogadtam, hogy kereshetnek rajtam fogást, de nem hagyom magam felidegesíteni. Sajnos jó irányba ott már semmi nem fog változni, csak rosszba, de megpróbálom elfogadni az emberi hülyeséget. Augusztus 5. (csütörtök): este, mikor jöttem haza, két meglepetésben volt részem: először a Mama hívott szomorkodós hangon, hogy menjek fel hozzá munka után. Mostanában elég sok a gond(unk), úgyhogy kezdek hozzászokni a rossz hírekhez :( Pedig nem is arról volt szó. Hanem megköszöntött engem névnapom alkalmából, és egy nagyon vágyott saját kezűleg horgolt telefontokot kaptam, a szintén névnapomra kapott új telefonomhoz :) Itthon pedig nem csak rend várt, hanem ajándékként egy rajz, és egy álomfogó. Nagyon örültem mindkettőnek :) Az első hetet meglepően jól viselte mindenki. Bár kettőnk között gyakoriak a nézeteltérések, amik se szép szó, se csúnya, se semmi hatására nem tompulnak... Szinte teljesen leszoktál a délutáni alvásról, ami nekem azért nem jó hír, mert szinte semmire nincs időm mielőtt elindulok a munkába, ellenben sokszor sírsz, mikor elmegyek.  Augusztus 8.-14.: a második héten azért már gyakoriak voltak a súrlódások. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne kiabáltam volna. Ilyenkor te vigasztalhatatlanul üvöltöttél, én meg lelkiismeret furdalással küszködtem.  Augusztus 15- 21.: ez a harmadik hét volt, amikor ketten voltunk délelőtt itthon. Ez is gyorsan eltelt szerencsére. Volt már jó idő is közben :) Hétvégén elmentünk közösen a komáromi íjásztalálkozóra, ahol a fél délelőttöt ott töltöttük. Tetszett, de borzasztó meleg volt, meg mindenki nyűgös volt, így inkább hazajöttünk. Este elmentünk a győri búcsúba, tomboltunk a Princessre, meg Kaczor Ferire. Éjjel meglestük a tűzijátékot, és 11re értünk haza. Augusztus 22-28.: Apával voltatok egész héten délelőtt, velem délután. Amikor csak tudtunk estig a játszin voltunk. Sokat találkoztunk Anitával és Csengével, talán ez is lehetett a baj, ugyanis 2 percig nem bírtátok veszekedés-vita-irigykedés-beszólás nélkül. Valaki mindig hisztizett. Estére már mi is, Anitával :) Szerencsére sikerült könnyítenem a lelkemen, és elmondhattam a gondjaimat mindazoknak, akinek számít a véleménye... A titok nem titok többé: vége a közös hajókázásnak, Apával külön utakon folytatjuk tovább... Remélem azért hamar túl leszünk a nehezén, mert a mostani helyzet senkinek sem jó... Augusztus 29-31. (hétfő-szerda): utolsó napok az idei vakációból. Délelőttönként ketten voltunk, ebéd után átvittelek a Mamához, majd délután ment érted Apa.

Frissítés: A mérlegelés szerint: Súly: 25,4 kg (+2,4 kg) Magasság: 119 cm (+2,5 cm) Láb: 19-19,5 cm (+1-1,5 cm)

Július

Július 1. (péntek): kitört számodra a vakáció!!! Irigyellek rendesen... Délelőtt Apával voltatok itthon édes kettesben. Délután, Anita és kedves családja meghívásának eleget téve, együttesen mentünk be a városba, a Győrkőc fesztivál megnyitójára. Azt nem mondom, hogy fergetegesen jót szórakoztatok, mert volt hiszti, veszekedés, szófogadatlanság, miegymás, de jól telt a délután-este. Merthogy este 10kor volt a tűzijáték. Mivel csütörtökön úgy búcsúzott el tőled Zsuzsa néni, hogy "meg se foglak ismerni szeptemberben, olyan nagyot fogsz addig nőni!", ezért meg is mértelek, hogy ősszel legyen viszonyítási alapom :)

Súly: 23 kg Magasság: 116,5 cm Láb: 18 cm

Július 2. (szombat): én még mentem dolgozni, így megint Apával voltatok ketten itthon. Délután viszont megint mentünk a Győrkőcre, csak most Zsanettékkal. Neked a mutatványosok (zsonglőrök és a gólyalábas ember), nekem meg a mesevilági forgatag tetszett legjobban. El tudnám képzelni az életem állandóan ilyen körülmények között... Július 4. (hétfő): nekem is elkezdődött a szabadság :))) Egész nap esett, vagy hideg volt, így nem mentünk sehová, kivétel a bolt. Július 5. (kedd): délelőtt a Gyermekek Házában tartott kézműves foglalkozáson voltunk, ahol dekupázs kavicsot, és ajtódíszt készítettünk, görög népmesét hallgattunk, népdalt tanultunk. Megint nagyon tetszett minden :) Délután játsziztunk Anitával és Csengével. Kicsit döcögősre sikerült, mert te állandóan undok meg irigy voltál Csengével, ő meg sértődős volt. Sírós búcsút vettünk :( Július 6. (szerda): délelőtt a könyvtárban voltunk játékos foglalkozáson. Rajtunk kívül még 3-an voltak jelen :) ettől függetlenül nagyon tetszett neked a játék. Délután játszin voltunk megint Csengével, meg Anitával, meg Istivel. Sajnos a Dzseni megint jelen volt, bele is kavart a játékba, viselkedésével kiverte nálam, és Anitánál is a biztosítékot... Sajnos ez a nap sem végződött valami fényesen... Július 7. és 8. (csütörtök, péntek): a nagy hőségre tekintettel nem nagyon mozdultunk ki a lakásból, csak ahová fontos volt. Véget is ért a mi édes kettesünk első része, folytatás e hónap végén. Július 10. (vasárnap): délelőtt főztünk és egyéb nyalánkságokat csináltunk, délután pedig elszállásoltalak a Mamához, ahol az azt követő 2 hetet töltöd. 6-kor jöttem haza, fél 10kor csörgött a telefon itthon :) Olyan fontos dolgok hangzottak el, mint pl: "félek, hogy hiányozni fogsz..." És hogy én mit csináltam az első szabad estémen? Beültem egy kád vízbe és lazultam. Kényelmesen hajat mostam és meg is szárítottam, és mindezt 1,5 órán keresztül... Július 11-23.: a Mama vendégszeretetét élvezted. Néha napján átmentem, de abból rendszerint vitatkozás lett, így hanyagoltam a láthatást, amennyire csak tudtam. Minden nap beszéltünk telefonon. Július 21. (csütörtök): sajnos sorsfordító nap volt... :( Július 24. (vasárnap): Bábolnán voltunk az Arborétumban, állatokat etettünk, de nem sokáig maradtunk, mert esni kezdett az eső. Július 25-31. : ezen héten voltam szabadságon. Az idő... hát hogy is mondjam... nem volt túl kegyes hozzánk...

NYÁR NEVű ALKALMAZÁS TELEPÍTÉSE..... ██████████░░░░░░░░░░░░░░░░░░░ 33% KÉSZ. A telepítés nem sikerült. 404-es HIBA: Az évszak nem található. Az évszak amit keresel vagy el lett távolítva vagy megváltozott a neve, esetleg épp nem elérhető. Kérlek próbáld újból később.

Fáztunk, vastagon öltöztünk, de szerintem azért nem unatkoztunk :)

Június

2. (csütörtök): évzáró és anyák napi műsor (és karácsonyi utólagos...) volt délután. Én rohantam érted az oviba, hazajöttünk tisztálkodni, hajat mosni, rákészülni az ünnepre. Jött a Mama, vele fodrászosat játszottatok, aztán felöltöztünk ünneplőbe, és elindultunk. Pont akkorra értünk oda, amire kérték az óvónénik. Pont utolsók lettünk. Nagyon aranyos voltál, szerintem te voltál a legszebb, legokosabb, legtisztábban beszélő (!), legcsinosabb... Most kezdhetném sorolni, hogy mi nem tetszett, de kár lenne a pötyögésért. A Mama azt mondta, hogy jövőre nem jön el, ha nem bánom. És az a helyzet, hogy nem. Hosszúra sikerült a műsor, majdnem 2 órán át tartott. Szerintem mindenki várta már a végét. Kaptam egy nagyon aranyos fakanál katica virágot, és idén sem bírtam könny nélkül. Készült közös fotó is a vőlegényeddel. Ünnepély után fagyizni mentünk, mint minden nap. Ezen a héten is szinte minden nap játszin voltunk, többnyire akkor mentünk, mikor más már jött haza. Köszönhető ez a rekkenő hőségnek és az én hihetetlenül kevés szabadidőmnek. Nehéz így barátokra szert tenned, illetve ápolni a már kialakult barátságot, de sajnos nem tudok mást tenni.  9. (csütörtök): reggel mindkettőnk hibájából itthon maradt a Breki újság, amit vinni akartál az oviba. Már az odaúton kérdezted, hogy elhoztam-e? Mivel nem, végigüvöltötted az egész utcát, meg az ovit, még az óvónénik is összeszaladtak, hogy mi ez a nagy sírás-rívás? Nagyon sajnáltalak, de később is mentünk, és van egy egyezségünk, miszerint, ha nincs összekészítve reggelre az ovis cucc, én nem fogok arra időt fordítani... Hát most nem volt. 11-12. (szombat-vasárnap): végre eljött a Robi és az Ági!!! Nagyon vártuk már őket, és nagyon örülök, hogy találkoztunk. Voltunk a kismegyeri Napóleon harcijátékon (már vége volt, mire odaértünk), meg voltunk a belvárosban is, mert emlékeztél rá, hogy pont 1 éve a szökőkútnál készült rólatok közös fotó. Idén nem, mert fontos volt, hogy megmártózz a szökőkútban, ami a 15 fokos nyárban nem egy előny, hisztizős képet pedig nem akartam. 13. (hétfő): Összevont csoport van már az oviban, és nincs a Zsuzsa néni. -Akkor ki az altatós? -Az az óvónéni, akivel kint voltunk az udvaron. -És ő is úgy altat, mint a Zsuzsa néni: mindenkit betakar, mesét mond? -Betakart, de nem mesélt. -Akkor hogyan aludtatok el? -Sírtunk, üvöltöttünk, aztán csendben elaludtunk. Ezen a héten végig a játszin voltunk, most épp a házunk előttin, jó lenne, ha összeszoknál a gyerekekkel, mert attól tartok, hogy nem lesznek barátaid, ha minden nap máshová megyünk. 24. (péntek): állatkertbe kirándultunk az ovival. 10re mentünk, és 2kor jöttünk ki. Ez idő alatt, olyan szinten elfáradtál, hogy el sem hittem, hogy van ilyen. Átépítették az állatkertet, kicsit furcsa is volt. Azért megtaláltuk a gorillát, van bébi majom (kedvencem), és etettünk zsiráfokat (nr.1. kedvencem)! Mondjuk te éppen féltél tőlük, pedig olyan óvatosan vették ki a kezemből a csemegét, hogy meg is lepődtem. Tevét is etettünk kézből, meg dámvadat is, amiket előszeretettel hívtunk szarvasnak, de a Berci tesója mindenkit helyreigazított :) Még jövő héten lesz 4 napig óvoda, aztán péntektől kitör a vakáció, úgy néz ki, hogy tart egész szeptemberig :) Irigyellek... :)