154.

Múltkor mentünk a Mamához. Általában engedem, hogy futkorássz kedvedre, felmássz a lépcsőre, kis kitérővel menj stb. Beszaladtál az egyik ház kapualjába. Kértelek, hogy gyere, menjünk már, de csak nem akartál jönni. Én elindultam és a bokrok mögött megálltam, mert gondoltam, ha kimegyek a látóteredből, akkor jönni fogsz. De nem jöttél. Viszont nem is féltél, hogy ott hagylak. Mert van egy varázsszó, aminek elhangzása után Anya mindig megjelenik. Ez a szó: a pisilek... (mikor Apával játszatok kergetőset és már nincs kiút, akkor is mindig elhangzik ez a varászszó és akkor tudod, hogy megmenekültél)

oOo

Újabban rákattantam a Kossuth Rádióra. Szeretem hallgatni főzés közben, teregetéskor, amikor netezek. Reggelente mindig bekéretszkedsz a hintába egy kis időre. Nekem ilyenkor van pár percem megnézni a blogokat. Ma reggel, alig hogy leültem, már mutogattál a rádióra és mondtad, hogy: Anya kapcsol!
Ebédkor pedig mindig meghallgatjuk a Déli Harangszót, mert az Neked annyira tetszik. Már tudod előre, hogy a 4-5 csippanás után jön a harangozás, amit feltartott mutatóujjal jelzel is. Ha ettől eltérő időben is hallgatjuk a rádiót, az egész órai csippanásnál, a hírek előtt is mondod, hogy: bimbam.

oOo

Ez egyáltalán nem vidám, Te mégis jót szórakoztál.
Ma délelőtti sétánkon a játszin mentünk keresztül. Én pár lépéssel előtted. Egyszer csak hallom: Anya mijez? Hátrafordulok és látom, hogy guggolsz a fűben, közben valami van a kezedben, amire kíváncsi vagy és vigyorogsz kajánul. De nem láttam azt a valamit a kezedben. Mentem feléd, Te meg felém, közben végig az járt a fejemben, hogy "csak ne kutyaszar legyen"! Pedig az volt :((( És ott markolásztad a kezedben :((( Jó alaposan megtöröltem a kezed, néztem a szádat, hogy nem-e jutott oda is (szerencsére nem). Már indultunk volna tovább, mikor el kezdtél hisztizni, hogy: kaki-kaki...