372.

Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj, (karék)
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod, (mire megiszod)
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába, (Indiánba)
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj, (karék)
s ahogy iszod a tejet, (mire megiszod)
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

(Szabó Lőrinc: Hörpintő)




Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,- (bínombánom tilalom)
Nincs a táncra tilalom! (vigalom)

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot: (kolombot)
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él!

(Sarkady Sándor: Farsang)



oOo

Egyik reggel az oviba menet hallottam az egyik anyukát, meg a lányait ilyet játszani: anyuka kérdezett (melyik az az állat, ami a vízben él? -hal. És milyen állat él még a vízben? Piros, sok lába van, van ollója. -Rák!), kislány gondolkodott és válaszolt. Amolyan barkóba játék. Azóta mi is minden reggel ilyet játszunk, meg ma itthon is ezt próbáltuk színezés közben.

-Melyik az az állat, amelyiknek nincsen lába, úgy csúszik, hosszú és sziszeg?
-A pipihusi!

-Melyik az az állat, ami fehér, hosszú a füle, piros a szeme? Húsvétkor hozza a sok finomságot.
-A kenyeres néni!

oOo

A héten a Mama mesélte, hogy elmentetek hozzá. Megkínált ebéddel, rizibizi meg hús volt. Elfogadtad, sőt, nagyon jóízűen ettél. Alig, hogy végeztél, mondtad, hogy éhes vagy. Kinyitottad a hűtőt, kivetted a kecsapot. Kérdezte a Mama, hogy mit ennél? Mondtad, hogy kecsapos kenyeret. De a mamának nem volt otthon kenyere. Átrobogtál a szomszéd nénihez, megkérdezted, hogy van-e kenyere, mert éhes vagy. Ő meg mondta, hogy van, milyet kérsz, vajasat, vagy zsírosat. Utóbbit választottad. Megkent egy fél szelet kenyeret, meg vágott hozzá paprikát. Megetted, és kérted a másik felét is. Utána még mindig éhes voltál, pucoltattál vele narancsot. Mire megpucolta, már nem kérted :)
Amúgy itthon továbbra sem eszel, miután hazajössz az oviból...

154.

Múltkor mentünk a Mamához. Általában engedem, hogy futkorássz kedvedre, felmássz a lépcsőre, kis kitérővel menj stb. Beszaladtál az egyik ház kapualjába. Kértelek, hogy gyere, menjünk már, de csak nem akartál jönni. Én elindultam és a bokrok mögött megálltam, mert gondoltam, ha kimegyek a látóteredből, akkor jönni fogsz. De nem jöttél. Viszont nem is féltél, hogy ott hagylak. Mert van egy varázsszó, aminek elhangzása után Anya mindig megjelenik. Ez a szó: a pisilek... (mikor Apával játszatok kergetőset és már nincs kiút, akkor is mindig elhangzik ez a varászszó és akkor tudod, hogy megmenekültél)

oOo

Újabban rákattantam a Kossuth Rádióra. Szeretem hallgatni főzés közben, teregetéskor, amikor netezek. Reggelente mindig bekéretszkedsz a hintába egy kis időre. Nekem ilyenkor van pár percem megnézni a blogokat. Ma reggel, alig hogy leültem, már mutogattál a rádióra és mondtad, hogy: Anya kapcsol!
Ebédkor pedig mindig meghallgatjuk a Déli Harangszót, mert az Neked annyira tetszik. Már tudod előre, hogy a 4-5 csippanás után jön a harangozás, amit feltartott mutatóujjal jelzel is. Ha ettől eltérő időben is hallgatjuk a rádiót, az egész órai csippanásnál, a hírek előtt is mondod, hogy: bimbam.

oOo

Ez egyáltalán nem vidám, Te mégis jót szórakoztál.
Ma délelőtti sétánkon a játszin mentünk keresztül. Én pár lépéssel előtted. Egyszer csak hallom: Anya mijez? Hátrafordulok és látom, hogy guggolsz a fűben, közben valami van a kezedben, amire kíváncsi vagy és vigyorogsz kajánul. De nem láttam azt a valamit a kezedben. Mentem feléd, Te meg felém, közben végig az járt a fejemben, hogy "csak ne kutyaszar legyen"! Pedig az volt :((( És ott markolásztad a kezedben :((( Jó alaposan megtöröltem a kezed, néztem a szádat, hogy nem-e jutott oda is (szerencsére nem). Már indultunk volna tovább, mikor el kezdtél hisztizni, hogy: kaki-kaki...

126.

Nem tudom már melyik nap történt, de nem is fontos...

Újabban nem főzöm a teát, hanem megveszem a boltit, 3 literes flakonban.

Azt mondogattad, hogy "inni-inni", de nem tudtam, hol van a cumisüveged.

Mondtam, hogy hozd ide az innidet, és öntök bele.

Eltűntél fél percre, majd nagy nyögések közepette jöttél vissza a szobába.

Egyik kezedben az üres cumisüveg, a másikban a nehéz flakon tea...

Azóta, ha látod, hogy üres az üveged, egyből hozod vele a flakont is :)))

Remélem még sok-sok ilyen kedves történetet írhatok le!