Egész héten jár az agyam veszettül valami megoldást keresve, de soha nem tudok túljutni egy bizonyos ponton. Mihelyt eszembe jut valami, egyből telefonálok Apának, aki azonnal elveszi a maradék jó(?) kedvemet is. Aztán folytatom magamban a gondolkodást. Mindig ott lyukadok ki, hogy marad minden úgy, ahogy most is van. De most, meg így nem jó, úgyhogy kéne valami megváltó terv. Ami a láthatáron sincs.
A napok közben eltelnek és mindjárt itt a november közepe. Másfél hónap, és egy új év következik. Amúgy is nehezen szokott kezdődni az új év, de ez a mostani még sokkal nehezebb lesz. Nem tudom, hogy egyáltalán a folytatás biztatóbb lesz-e? Vagy folytatjuk a megkezdett mélyrepülésünket? Az nagyon elkeserítene... Ott tartunk, hogy a pozitív gondolkodás is meginog ilyenkor, mikor sorozatban érik az embert a kudarcok. Próbálkozom, de nagyon fájdalmas a pofára esés. Talán először fordult velem elő, hogy a munkahelyemen is csak ültem a gépnél, meredtem magam elé, néha bepárásodott a szemem, néha meg kínomban röhögnöm kellett magamon.
Próbálom győzködni az agyam, hogy attól fog minden a jó irányba változni, ha el is hiszem, hogy ez így lesz, és elhessegetem a negatív gondolataimat.
Ezen felbuzdulva holnap (vagyis már ma) elmegyek a lottózóba és kitöltök egy 4 hasábos ötöslottót, mert minden órában kisorsolnak 2 millió forintot. Így adunk a sorsunknak egy esélyt, hogy a jó irányba forduljon!



