234.

233.

Kisfiú elesett a tv-ben.
-Óóó... elesett... óóó!

oOo

Revitán (helyi csatorna) focimeccs közvetítés.
Én: -Milyen rangos focimeccs: Ménfőcsanak-Öttevény!
Szabi: -...Balambér???

232.

231.

Még a vasárnapi szülinapi képek:

230.

Azért nem írtam eddig, mert sok minden nem történik velünk. Bölcsi kilőve, a héten nem vittelek, mert Apa így látta jónak. Én vittelek volna, de most, hogy látom, hogy még mindig nem vagy jobban, így örülök, hogy szót fogadtam.

Tegnap éjjel nagyon szörnyű volt: este fél 10-kor elaludtál. Kb. 20 perc múlva átvittelek a szobádba. 5 perc múlva már sírdogáltál. Odafeküdtem melléd, és próbáltam mindent elkövetni, hogy abbahagyd. Hát nem sikerült :(
Fél 12-kor mondtam, hogy szívjuk le az orrod. Szerencsére beleegyeztél. Elég jól tudtam szívni belőle a cuccot, aztán egyszercsak feltört belőled a tejci maradéka. Nem sok, de annyira megijedtél tőle, hogy akkor meg azért sírtál keservesen.
Kivittelek megmosdatni és elmentünk lefeküdni. Kb. 10 percenként felsírtál, mert nem kaptál az orrodon levegőt, vagy köhögtél (és fáj közben a torkod - ezt mondtad, azért tudom), vagy valami másért. Fél 2-kor adtam egy adag nurofent és aludtál reggelig.
Apával reggel megbeszéltük, hogy ma elviszünk orvoshoz (11 és dél között), mert valami mégse oké, hogy péntek óta kapod a calcimusc-ot, rhinatiolt, c-vitamint, nasivin spray-t és nem vagy jobban. Igaz, rosszabbul sem, de hát gyógyulj már meg!!!

Fél 10 óta így pihened ki az éjszakai műszakot:

229.

Péntek délután és éjjel volt szerintem a legkritikusabb. Megint fél 1-kor felébredtél és fél 3-ig voltál ébren. Addig kimentünk pisilni, itatni próbáltalak eredménytelenül (pedig feladtam a teát itató elvemet is), lázat mértem (38,3), lázcsillapítót adtam, orrot fújtunk, helyezkedtünk, sírtál-nevettél... végül csak sikerült elaludni.

Reggel, míg Apa itthon volt, elmentem a csarnokba, hogy vegyek minden jót a gyógyító erejű húsleveshez. (A Tündétől nem kértem kölcsön a biciklijét, hanem csak elvittem. Hazafelé bele is mentem egy üvegszilánkba, ami kilyukasztotta a gumit. Ráadásul még az ujjamat is elvágta :$)
Átjött a Mama és hozott nekem egy csudajó táskát, amit Ő varrt nekem (mert kértem). Persze, egyből lenyúltad :) Miután elment, elkezdtem az ebédet főzni, majd mivel nagy volt a csend a szobában, megnéztem, hogy mit csinálsz: aludtál (fél 11-kor). Aztán a Mama megint jött, mert hozott nekem fűszert, meg levestésztát. Olyan halkan beszéltünk, hogy szinte nem is hallotuk egymást, mégis egyszercsak ott álltál az ajtóban, hogy hogyan lehet, hogy Téged kihagyunk a buliból... A Mama elment, de már nem akartál visszafekni, ezért jöttél velem főzni. Mikor végeztem, újra alvás idő lett és szerencsére sikerült elaludnod.
Aztán megjött Apa és nekiállt ebédelni. Persze megint megébredtél, de Apa elbújt :) és sikerült visszaaludnod.
3-kor ébredtél és egész délután biciklizni akartál. Én már hajlottam volna rá, hogy lemenjünk, de Apa nem engedte :( 6-kor Apa lefeküdt melléd az ágyba és hamar elaludtatok mindketten. Egyszer csak felpattantál az ágyon és kerestél engem a sötétben. Itt ültem a gépnél, ezért az ölembe véve nyugtattalak meg. Erre megint elaludtál. Aztán már nagyon nehéz voltál a kezemnek, gondoltam, leteszlek, úgyis mélyen alszol már. Hát nem. Mihelyt vízszintbe kerültél, kinyitottad a szemed (mint 23 hónappal ezelőtt...), és csak az ölemben aludtál vissza megint. Mikor újra leraktalak, újra eljátszottuk ezt. Aztán odafeküdtem melléd, de úgy már nem aludtál vissza.
Sőt, estére látszott Rajtad, hogy sokkal jobban vagy, meneteltél, játszottál, nevetgéltél. Pancsoláskor is sokkal élénkebb voltál és a szemed alól is eltűntek sötétpiros foltok. Igaz, elég későn aludtál el (fél 10 körül), de legalább jókedvűen telt el a nap.
Éjjel fél 3-kor felébredtél, ekkor mentem át hozzád, elmentünk pisilni, megmértem a lázad, de nem volt, fújtuk az orrod, de sajnos nem jött semmi. Melléd feküdtem és reggelig aludtunk. Most is nagyon virgonc vagy, csak eléggé köhögsz, meg hallom, hogy tele van az orrod, de nem sok minden jön ki belőle :( a porszívót most nem erőltetem, mert nagyon visítasz közben :( próbálunk párologtatni mentolos olajat, fújok sprayt az orrodba, bár ez is csak kemény harcok árán sikerül. És fújjuk minden 2 percben.

Hamarosan megyünk a Mamához, megtartani a szülinapodat ott is :)))

228.

Tegnap este 6-kor követelted, hogy menjünk fürödni. Mivel nem láttam rossznak az ötletet, 3/4-ig töltöttem a kádat, betelepítettem a párologtatót és mentünk pancsolni. Egy órát töltöttünk bent. Aztán jött Apa, és mondta, hogy már csípi a szemét az illóolaj, szálljunk ki. Ezután egyből bebújtunk az ágyba, de persze még nem aludtunk el, bár én már tudtam volna... Néztük a tv-t, dumálgattál. Valamikor 9 körül megébredtem, hogy: Apa, hol a Szabi??? aztán Apa mondta, hogy már átvitt a szobádba. Aztán visszaaludtam.
Fél 1-kor hívtál Magadhoz. Átmentem hozzád, Te ültél az ágyon és kérdezted, hogy "hoj a bicicim?", meg "medünk a bölcsibe?", meg "kéjek tejcit... kéjek üdítőt", meg "nem alszok... Anya nem alszik... Apa főkelt" meg ilyenek. Aranyos voltál nagyon, csakhogy ez a kérdezz-felelek eltartott fél 3-ig. Ekkor már nem nagyon voltam álmos. Te viszont visszaaludtál :) (Ja, közben megmértem a hődet, de nem voltál lázas, csak hőemelkedésed volt)
Reggel, alig hogy Apa felkelt, Neked is kinyílt a szemed. Gyorsan elmentél wc-re én meg melegítettem tejet. És bár sikerül kifújnod a nózidat, de reggel elővettük a porszívót is. Sikerült egy adag cuccot leszívni. Az elején még tetszett, de a másik orrlyuknál már le kellett fogom Téged. Bölcsibe indulás előtt megint megmértem a hődet, de 36,9 volt, így elvittelek.

Bölcsi 5. nap:

Kölcsönkértem a Tündétől a bicajt, így azzal mentünk a bölcsibe. Nem is volt baj, mert egy kicsit megcsúsztunk, de így legalább időben odaértünk. Összevontak 2 csoportot, mert olyan sok a gyerek :$ Megint nem búcsúzkodtunk.
Gyorsan eltekertem az Államkincstárba leadni a támogatás igénylőt és hazatekertem. Közben Apával felhívattam a dokit, hogy náthás vagy és néha van egy kis hőemelkedésed, elmenjünk-e hozzá, vagy tud tanácsot adni telefonon keresztül. Azt mondta, hogy ne menjünk el, mert dugig van a rendelő és ha nincs más baj, akkor kár lenne ott összeszedni valamit. Orrcsepp, nurofen, calcimusc meg kitartás, mert elég rossz időben keztük a bölcsit, így előfordulhat, hogy sokáig eltart :( Ha valami más i lesz, akkor mehetünk hozzá. De nem lesz!
Elindítottam a mosógépet és indultam Érted.
Mikor jött a Szilvi néni ajtót nyitni, furcsálltam, hogy miért jössz Te is vele, mert mindig bent szokott hagyni a csoportban addig. Aztán kinyitotta az ajtót és elkezdtél zokogni... Hatalmas könnycseppek potyogtak a szemedből :( Mondta, hogy pityeregtél már bent is, igaz nem ennyire, de gondolja, hogy összefüggésben lehet a náthával, hogy most egy kicsit el vagy anyátlanodva. Megmérte ő is, hogy nem vagy-e lázas, de még hőemelkedésed sem volt.
Azért búcsúzóul mondtad neki, hogy jössz hétfőn is :)

Már napok óta próbáljuk beléd "erőszakolni" a citromos teát, mert milyen jó is az... erre, önszántadból, magában eszed a citromot:

(itt 2 kép 2x van...hihihihi)

Megtanultál a szobában biciklizni :) remélem már az idő is kedvezni fog a bringázáshoz:

Édi voltál nagyon már korán reggel, mert mindig úgy indul a nap, hogy már fél 7-kor biciklizni szeretnél, de ma mondtad, hogy "koján van... pölkelnek embejek" (korán van, fölkelnek emberek).

227.

Már fújni kell az orrod :( és folyamatosan melegnek érzem a kezed, de megnéztem párszor a hődet, nem voltál lázas... Tegnap este már nagyon nyűgös voltál. Aztán 9-kor elaludtál, így arra gondoltam, hogy most jön ki rajtad a fáradtság: nem alhatsz (mert nem engedem...) délután 1,5-2 óránál többet, de még mindig későn alszol el este (9 után), és korán kelsz reggel (7 előtt). És nyilván ennyi nem elég. Ezért jó, hogy előre hoztuk a fürdést, így már akár 8-kor el is aludhatnál. De nem akarsz: tegnap estig tologattad fel-alá a biciklit a szobában, és sértve érezted magad, mikor azt mondtam, hogy most már elég, a bicikli is alszik, meg Te is :)
Éjjel egyszer megébredtél, ekkor gyorsan átköltöztem melléd és megint ott ragadtam.

Bölcsi 4. nap:

Még mindig örömmel mész a bölcsibe :) És már tudod, hogy nem maradok ott Veled. Ma sem kaptam puszit a búcsúzáskor, de ma már nem is kértem, mert olyan gyorsan bent voltál a csoportban...
Megint elmentem boltba, hazahoztam az ebédnek valót, felforraltam a vizet és előfőztem a rizst, és már mentem is vissza Érted.
Tudtam egy kicsit kukucskálni: háttal ültél az ajtónak a kis asztalnál, ahol épp kiszínezőt rajzoltatok. Láttam, ahogy szól Neked a Szilvi néni, hogy tedd el a ceruzát, fogd meg a rajzod, és mutasd meg nekem. És felkeltél a székből és megláttál engem és szaladtál a rajzoddal hozzám, hogy "ezt jajzoltam!".
Mondtad, hogy pisilned kell, így beszéltem pár szót a Szilvi nénivel. Azt mondta, hogy kérdezted 2x, hogy "hol van Anya?", meg mondtad párszor, hogy "Anya báj(vár)", de semmi sírás :)))
Szerintem jobb azt hallani, hogy nem is foglalkozott velem a gyermekem, mint azt, hogy végig üvölti az 1 órát...
Még holnap 10-re megyünk, de hétfőtől már 9-re. Sajnos, nem lehetett másképp megoldani a beszoktatást, így végig 2 órát leszel azon a héten :( Sajnálom, mert reggelente az első kérdéseid egyike, hogy "mikoj medünk bölcsibe?", és kb. 2-3 órán keresztül mondogatom, hogy ma, nem sokára, mindjárt...
Aztán február 2.-tól ott is ebédelsz...

226.

Bölcsi 3. nap:

Ma volt az első külön töltött napod. Átöltöztettelek, és bekísértelek volna a csoportba, de megint meg kellett mosni a kezedet :) Kijött a Szilvi néni és mondta, hogy akkor búcsúzzunk el. Gyorsan odadobtál nekem egy "szia"-t, én meg azért adtam egy puszit és elváltak útjaink :)
Elmentem boltba, hazavittem a szajrét, befűszereztem az ebédnek szánt halacskát, aztán le is telt az 1 óra. Kijöttél a Szilvi nénivel kézen fogva, és tudomásul vetted, hogy ott vagyok. Se megkönnyebbülés, se nyakamba ugrás... vagyis jól érezted Magad :) Mondta a Szilvi néni, hogy nagyon jól elvoltatok, rakosgattad a montessorit, tologattad a babát, meg főztél az edénykékben. Nem sírtál utánam, és a dugi játék sem kellett, amit a szekrényedben hagytam :)
Felöltöztettelek és jöttünk haza főzni.

Újabban azt csinálom, hogy amíg én főzök, adok valamit a Te fazekadba, hogy Te is főzzél velem együtt. Ma egy marék bab, só, cukor és a panírozásból elcsent liszt volt a menü:

Ági!
Nagyon boldog névnapot kívánunk, és sok puszit küldünk :*

225.

Bölcsi 2. nap:

Sokkal jobb volt, mint az előző!!!
Igaz, megszámlálhatatlanszor mondtam el, hogy mi lesz a bölcsiben, de úgy tűnik, megérte. Mikor bementünk a csoportba, egyből odamentél a vasalódeszkához, meg a vasalókhoz és nekiláttál a munkának :) A többiek addig a mini asztaloknál fa gyümölcsöket, meg zöldségeket szeleteltek. Még kipróbáltad a libikókát, aztán csatlakoztál a többiekhez, és együtt játszottál velük. Egyszer még odajöttél hozzám, mert levetted az egyik baba fejét és csak én rakhattam vissza, a Szilvi néninek nem engedted.
A hazajövetel nem volt egyszerű, ugyanis a gyerekek leültek rajzolni, és nekünk meg haza kellett jönnünk. Ekkor eltört a mécses :( Sajnos nem tudtalak megnyugtatni semmivel, pedig Szilvi néni még hozott Neked külön színezőt, hogy itthon legyen mit rajzolnod... Te velük akartál rajzolni...
A kézmosás sem maradhatott el, de csak 2x volt :)

Aztán hazajöttünk, elmesélted Apának, hogy főztél, meg vasaltál :) Aztán segítettél megfőzni az ebédet. Rakott karfiol volt, Te raktad a tálba a karfiolt, meg rá a tejfölt. És a sütőbe is Te raktad be. Szerencsére sikerült hamar elaludnod.
Ébredés után ettél elég ebédet és lementünk a játszira sétálni. Elég sokáig lent voltunk, majd felmentünk egy órára a Nikiékhez játszani, ahol megettél egy szelet vajas kenyeret. Utána meg a Mamáékhoz is felmentünk egy órára, ahol megettél majd 2 tányér sóskát krumplival. Ezt csak azért írom, mert nem emlékszem, mikor ettél ennyit utoljára :)
Mondtam is Apának, hogy lehet gyakrabban kéne mennünk látogatóba másokhoz, és mindenhol megkínáltatnánk magunkat, mert lehet, hogy csak unod az itthoni légkört, tányért, kanalat... :D
A rövid délutáni alvás ellenére is csak fél 10-kor aludtál el közöttünk a sötétben, de így legalább át tudtalak vinni a szobádba, és nem kellett melletted aludnom :D

224.

A bölcsőde:

10-re kellett mennünk, de már 9:40 ott voltunk. Kinyitotta az egyik gondozó az ajtót és kérdezte, hogy voltunk-e már az igazgatónőnél? Mivel még nem, nem mehettünk be azon az ajtón csak a másikon... Ott várt minket az igazgatónő, akinek odaadtam az orvosi papírokat és mentünk az öltözőbe. Ott már várt minket a Szilvi néni. Tőle megijedtél rendesen :) Gyorsan átöltöztünk (nem volt nehéz, mert rafináltan az utcai alá adtam a játszós ruhát :D) és indultunk be a csoportba. Aztán a mosdónál megtorpantál. Pont Rád volt méretezve, ezért nem hagyhattál ki egy gyors kézmosást :)
Mikor bementünk az összes gyerekszempár ránk szegeződött, még én is megilletődtem :)
Kaptam egy széket,amire leültem és úgy döntöttem, hogy egy tapodtat sem mozdulok. A kezdeti bizonytalan lépéseidet felváltotta egy a felfedező stílus: mindenhez odamentél, de nem nyúltál először semmihez. Aztán találtál egy vasalódeszkát, meg 3 vasalót. Közben odasétált egy kisfiú, aki játszott volna Veled, de összeszedted az összes vasalót, így nem tudott :( Aztán adott Szilvi néni egy babapárnát és takarót és nekiálltál vasalni, és unszolásomra engedted Pistikét is vasalni.
Kaptál tízóraira narancslevet, de nem tetszett a hely, amit Szilvi néni mutatott, aztán mikor leültél, meg nem kellett az innivaló. Egyszerűen nem voltál szomjas.
Ha jól tudom, reggelire tejet (karamellásat, kávésat) kapnak, tízóraira csak gyümilevet, ebédre szerintem semmit, és uzsira megint valamilyen tejet. A köztes időben nincs ivás.
Aztán eszedbe jutott a mosdó, és gyorsan megszöktél. Mondtam, hogy ez nem így működik, csak akkor mehetsz ki, ha lesz pisi. Erre lett pisi :) Megmutattad Szilvi néninek, hogy tudsz egyedül pisilni, meg törölni is. És egyedül mostál kezet, és megkerested a törölköződet a cseresznye jelnél.
Aztán vissza kellett volna menni a csoportba, de kint sokkal jobb dolgot találtál: egy libikókát! Szilvi nénivel együtt bevittétek a csoportba. Ez egy olyan, amire 4-5-en is ráférnek. Egyből ráültél és kiosztottad a többi kisgyereknek, hogy ki, hová üljön, hol kapaszkodjon. Itt volt egy kis marakodás, de sikerült csírájában elfojtanom.

Itt megjegyezném: én azt hittem, hogy ez úgy működik, hogy én ugyan ott vagyok, de majd a dadus fog rendezkedni, mégiscsak ő van "otthon". Ő meg úgy gondolta, hogy mégiscsak az én gyerekem, hát fegyelmezzek én, ő meg majd a többit inti rendre... Közben megkérdeztem Szilvi nénit a 2 minket érintő témáról: az irigységről és az evésről. Rendkívül meglepett!

• A Szabina irigy???
  Ezek a gyerekek nem irigyek...!!!! Itt megtanulnak osztozkodni, várni egy-egy játékra, amíg az kell a másiknak. Addig adnak neki valami mást és ha a kiszemelt játék nem kell másnak, akkor úgyis játszhat vele.
  (Persze: nyilván mindegyik kisgyerek mosolyogva veszi tudomásul, ha egy másik éppen elveszi tőle azt, amivel addig ő játszott...)
  
  
• A Szabina válogatós???
  Ezek a gyerekek többé-kevésbé megeszik, amit kapnak, legfeljebb odaülünk mi is és eszünk belőle, hogy milyen finom az ebéd, és akkor ők is jóízűen megeszik.
  (Persze: az összes kisgyerek mosolyogva áll neki enni, még olyan ételeket is, amiket otthon azelőtt nem is kóstolt...)
  
  OK, megértem, hogy a gyerekek nagyon könnyen alkalmazkodnak, de nem akarom elhinni, hogy ezek a gondok annál a kb. 10 gyereknél fel sem merültek kezdetben. Mert hogy mostanra már megszokták, azt elhiszem! De hogy másnak semmi problémája nem volt, azt nem! Főleg azután, hogy azt mondta a Szilvi néni, hogy volt olyan kisgyerek, aki az egész hetet az anyukája ölében töltötte sírva, mert nem volt hajlandó elmenni tőle fél métert...

Végül aztán azért kellett hazajönnünk, mert már kétségbe esve akartál menni kezet mosni... :) És miután nem tudtalak meggyőzni, hogy mennyi sok játék van bent, inkább eljöttünk.
Aztán a család persze érdeklődött, hogy milyen volt az első nap?
Csak azt tudtam mondani, hogy olyan voltál, mint itthon is. Vagy mint bárhol. Kellett pár perc, hogy feloldódj, aztán hoztad a formád: játszottál azzal, amit kinéztél magadnak; mentél amerre jónak láttad; megültél néhány másodpercre, ha újdonságot láttál.
Úgy köszöntünk el, hogy holnap is megyünk. :)
Aztán az egyik kisfiú sírva fakadt, mikor elindultunk haza... azt mondta a dadus, azért mert csak pár napja van ő is és én vagyok a mindenki anyukája... :)

223.

Az én véleményem szerint most ért véget a babakor. Ez az utolsó fejlődés követő bejegyzés. Ezután is fogok írni, de nem tankönyvi adatokat, hanem hogy miket tanultál meg azóta.

24. hónap

Testi fejlődés

Ha elnézi a kétévest játék közben – ahogy felmászik a mászókára, izgatottan ugrál vagy magáról megfeledkezve fut –, nehéz elhinni, hogy egy éve még menni is alig tudott (Te már tudtál :P ). Döbbenetes a finom mozgások terén végbement fejlődése is. A kétéves gyerek már több kockából is képes tornyot építeni (igen), majd boldogan lerombolja (igen); egyszerű geometriai kirakós játékokkal játszik (igen), kanállal (igen), sőt, villával eszik (igen), egyedül iszik a csőrös itatóból (csőrösből nem, de sportkupakos üvegből igen), és megpróbál egyedül öltözni (igen, de inkább vetkőzni), néha ehhez makacsul ragaszkodik (igen - "együdül" :) ). Nagyon élvezi azokat a foglalatosságokat, amelyekhez a kezei és ujjai kellenek – ujjfestés, rajzolás vagy pancsolás a fürdőkádban (3x igen - nem is kell festék, jó a filc is; rajzolni a papíron kívül bárhová; a fürdő meg rendszerint úszik). Ez a valaha oly aprócska és védtelen baba mára már vagány kisgyerek. Minden egyes készséggel, amit elsajátít, egyre nő az önbizalma és az önállósága.

Szociális fejlődés

Vajon a kétéves készen áll-e már arra, hogy megnézzen egy családi filmet (nem), elmenjen egy gyerekelőadásra (igen) vagy más kulturális és sporteseményre (???)? Hát, az attól függ. Képes lesz-e pár percnél tovább nyugton megülni (inkább nem)? Milyen hosszú – és milyen hangos – az előadás? (A hangos beszédű szereplők gyakran megijesztik a kicsiket.) És Ön mennyire képes majd megfelelni az elvárásoknak? Ha a kicsi úgy dönt, a meccsből elég az első félidő, hajlandó lesz-e Ön összepakolni és elmenni (igen), vagy talál valami más módot, hogy elszórakoztassa (ha már elmentünk nem kell szórakoztatni)? És mi van, ha a gyerek hangosan bejelenti, hogy nem teszik neki a színdarab vagy az előadás valamelyik szereplője? Ön képes-e megőrizni a humorát – remélve, hogy a közönség többi része is így lesz ezzel (igen - és általában más is)? Nehéz előre megmondani, hogyan fog a kétéves viselkedni, a katasztrófát legalábbis csökkenteni lehet, ha előre tudja, az esemény rövid, kellemes, a gyerek korának megfelelő lesz. Ne feledkezzen meg arról, hogy a kicsi kipihent és jóllakott legyen, és jókedvű, mielőtt elindulnak. De készüljön fel a váratlanra is. Lehet, hogy a gyerek az első felvonás után haza akar majd menni, de az is lehet, hogy sírni kezd, mert már vége az előadásnak.

Szellemi fejlődés

Kétéves korban a kisgyerek intellektuális téren mérföldekre van attól, ahol egy évvel korábban tartott. Képeket tud alkotni, osztályozni tud dolgokat (tisztában van azzal, hogy a kutya és a macska állat, és hogy a kocka meg a baba a játékokhoz tartozik, és sorba tudja rakni nagyság szerint a csészéket. Emlékezőtehetsége élénkebb, és kezdi már felfogni az olyan elvont fogalmakat, mint a „több és kevesebb”, „előbb és később”, „más és ugyanolyan”. Képzelőereje termékeny, játéka kreatív, és két-három mondatot össze tud fűzni (igen). Röviden, az Ön játékos, interaktív, és gyakran lázadó (igen) kisbabája óriási fejlődésen megy át.

Ezt csinálod:

• reggel "hol az Apa?", "hol a tejcim?" kérdéssel ébredsz
• amíg a tejci tart, nézed a tv-t
• egyedül letolod a nadrágot és a bugyit (egybe a kettőt), ha pisilni kell és meg is törlöd Magad, mikor végeztél
• fel nem öltözöl...
  
• a boltba rendszerint gyalog, motorral, vagy babakocsival (a Panniéval) megyünk
• segítesz az ebédfőzésben, általában Te is pucolod a zöldséget a leveshez (vagyis összekarcolod a pucolóval) és van egy saját fazekad, fakanalad, zöldséged, és velem együtt főzöl
• ebéd előtt bekapcsolod a rádiót, ahol meghallgatjuk a "bimbam"-ot és a "híjek"-et (már ha sikerül délben asztalhoz ülni)
• zenehallgatás közben 5-15 perc alatt elalszol, ami eltart 2-3-4 órán át
• általában sírva, nyűgösen ébredsz, kell 15-30 perc, mire hozzád lehet szólni
• ha Apa ekkor jön meg, akkor eszel vele is 2-3 falatot
• jó idő esetén ekkor szoktunk lemenni motorozni, babakocsizni, Mamázni stb. Ilyenkor már 5 felé jár az idő
• 7- fél 8 felé megyünk pancsolni, ez tart fél órát
• utána egyből tejci és bebújunk az ágyba
• az elalvás ideje elég széles skálán mozog: fél 9- 10 között
  
• melletted alszok :( ami persze nagyon jó, csak eddig olyan szépen elaludtál egyedül reggelig, most meg csak akkor, ha én is ott alszok...
• hiszti a nap bármely szakában, de ritkán bejön a figyelemelterelés, illetve a "menj a szobádba..." vagy az arcmosdatás
• ezen kívül van még (a Te részedről...) verekedés, markolás, irigység, játékok dobálása... mint általában a 2 éveseknél...
  Szóval teljesen nyugodt vagyok, mert úgy fejlődsz, ahogy a Nagykönyvben meg van írva...
  

222.

Mókuska :)

Reggel, pizsamában, bölcsibe készülődsz:

221.

Apának utólag tartottuk meg a szülinapját, így mindkettőtöknek volt gyertyája, amit egyszerre fújtatok el:



Képek ITT.

220.

Drága Kislányom!

Csak most érkeztél erre a földre,
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.
Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,
S bőröd illatát magamba szívhatom,
Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,
Indulnom kell,… de a szívemet itt hagyom.
Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is, hogy létezel.

Boldog szülinapot kívánunk!

219.

Mondd, hogy "csííz":



Ez csak úgy:


Ez történik, ha megkaparintod a fényképezőgépet:

218.

Pénteken reggel elmentem az igazgatónőhöz adatokat egyeztetni. Már megint várnom kellett rá, majdnem 1 órát. Aztán gyorsan végeztünk. Bemutattam a szükséges papírokat, ő meg adott egy nyomtatványt, amit a dokival kellett kitöltetni.
Aztán elszomorított egy kicsit: azt mondta, hogy ilyenkor már nincs pótbefizetés, így nem tud kaját biztosítani Neked januárra (???). Erről Apa véleményét most nem írnám ide, mert ki kéne csillagoznom egy egész bekezdést, de egyetértek vele, mert nem akarjuk elhinni, hogy ahol 15 gyereknek jut ebéd, ott a 16.-nak nem...
Még nem tudom, hogyan lesz ez megoldva, de most úgy gondolom, hogy főzök arra az 5 napra, és visszük magunkkal reggel. Legkésőbb hétfőn úgyis megtudom :)
Amúgy felajánlotta az igazgatónő, hogy ne 19.-én menjünk, hanem 1 héttel később, de az meg azért nem lett volna jó, mert a csoportban akkor már lesz egy kisfiú beszoktatáson. Meg különben is, én már beleéltem magam, és megyünk/mész :)

Hazajöttem és felhívtam az orvost, hogy azonnal meg tudná-e csinálni azt az igazolást? Azt mondta, hogy nem. Kértem, hogy csináljunk valamit, mert hétfőre nekünk kell, csak úgy mehetünk, ha azt leadom. Azt mondta, hogy menjünk oda 1 órára és valamikor sorra kerülünk. OK.

Felhívtam a Nikit, hogy van-e kedvük csavarogni délelőtt? Volt :) így együtt elmentünk egy jó messze lévő kínaiba, ahol benti váltócipőt kerestem. De nem találtam :( Vettem viszont nagyon aranyos zoknit, meg bugyit. Mire hazacsúszkáltunk (mert elég sok helyen nem ismerik az útszóró sót), már annyi idő volt, hogy szóltam Apának, hogy öltözzön is, ha jönni akar velünk a dokihoz.
Szerencsénk is volt, mert pont akkor mentünk, amikor valaki lemondta az időpontját :) Apa nem jött be velünk. Te meg úgy fel voltál dobódva... végig beszélgettél a dokinak, meg a védőnéninek.
2 apró öröm is ért engem közben:

-Ugye még nem szobatiszta?
-De! Már nyár óta.
-Na jó, de éjjelre sem kell pelenka?
-Nem!
-Hmmm...akkor ezt át kell húznom...
:)))

A másikat már csak itthon vettem észre: van egy olyan pont az igazoláson, hogy

"Beszédfejlődése: folyékonyan beszél - beszéde nem összefüggő - beszédhibás"

és az első van aláhúzva :)))
Könnyű dolga volt, mert épp csak mondókázni nem volt kedved, amúgy nagyon közlékeny voltál. Akárcsak hazafelé, amikor rákezdtél:

Mótusta, mótusta, pejmászott a pája, letesett, kitöjött a jába.
Dottoj bácsi, ne nészi meg, huncut a mótusta, pejmászott a pája.

Megpróbálom felvenni videora, mert egy élmény, ahogy előadod :) Hazáig röhögtünk Apával :)

oOo

Délután átmentünk a Ritáékhoz, hogy kifaggassam, hogy milyen a bölcsi. A Tomival közös csoportszobában lesztek, de napközben külön csoportban. Szóval a Rita mondott néhány újdonságot nekem, de azt mondta, hogy nem kell hallgatnom rá, mert lehet, hogy nálunk teljesen máshogy fognak alakulni a dolgok. Azért furcsa, hogy a Tomi 5 nappal fiatalabb Nálad, mégis ők a tapasztaltabbak ebben a témában :)
Amúgy elég jól el voltatok egymással, nem emlékszem, hogy meg akartad volna ütni vagy harapni őt, ami már haladás :) Sokat mondókáztatok, hancúroztatok, pusziltátok egymást.

oOo

Pár napja Apa felvetette, hogy mi lenne, ha nem éjjel (úgymint 9-kor) kezdenénk bele az esti szertartásba, hanem fél 8-8 körül. Beleegyeztem, csak az a gondom vele, hogy amikor 5-kor kelsz fel a délutáni alvásból, akkor nem hiszem, hogy 2 és fél óra múlva újra álmos leszel... Szóval a héten már legkésőbb fél 9-kor iszod a tejcit a saját, sötét szobádban. Mellettem :$
Ezzel megint csak van gondom :), az, hogy én a sötét szobában percek alatt elalszom, míg Te nem. Sőt, még fél 10-kor is 2-5 percenként belém rúgsz, hogy "Anya, nem alszol!".
Még nem jöttünk rá a megoldásra, de szívesen venném, ha megosztanátok velünk, hogy nálatok ez hogyan működik? Kb. az ebédtől érdekelne :)

oOo

Ma Apa megint dolgozott, így mi megint csavarogtunk. Elmentünk a Sparba, még mindig váltócipőért. Sikerült is vennem egy igazi balerinásat, kíváncsi vagyok, mikor szabadítod meg a fodroktól :)))
Aztán megejtettem a havi tisztítószer beszerzését is. Itt már nagyon nem tetszett a rendszer. A bolt közepén levetted mind a két cipődet és szétszórtad :(
Ráadásul minden soron minimum 2x mentem végig, mert semmit nem találtam :(
Meg nem széles a kocsid, de így is alig fértünk el a sorok között :(
Miután kijöttünk, leszakadt a szatyor füle és minden szétgurult :(
A fehérvári hídon meg kellett nézni az érkező vonatokat. Mikor elfogytak és el mertem indulni, elkezdtél visítani. Még jó, hogy nagy volt a kamionforgalom és nem hallatszott a hangod :(
Ezután még elmentünk megvenni a gyertyákat és a tűzijátékot a tortára és hazajöttünk. Majd irány vissza az ebédért, mert már dél volt.
A levest a nagy igyekezetedben az asztalra lapátoltad, a borsós rizsből ki kellett ennem a borsót, a húst kiköpted...
Mikor letettelek aludni, még nem volt itthon Apa. Már majdnem magadra hagytalak, mikor csörgött a kulcs a zárban, ezzel egy időben a szemeid kipattantak. Kb. fél órát csúszott az elalvás, fél 2-kor jöttem ki mellőled és 4- kor keltél fel.

217.

Ma délelőtt, a Niki közreműködésével (ő vigyázott Rád) sikerült eljutnom a bölcsibe. Már majdnem úgy nézett ki, hogy most se jutok sorra, de azért mégis fogadott az igazgatónő.
Úgy emlékezett, hogy januártól kértem az elhelyezésedet(pedig nem, mert még ők mondták, hogy mivel 19.-én töltöd be a 2.-t, előbb nem tudnak felvenni, csak abban az esetben, ha lemondok a gyedről...), és úgy döntöttek, hogy ők nem fognak nálam jelentkezni, hanem megvárják, hogy én mikor megyek.
Miután letudtuk a nézeteltérést, elmondta, hogy milyen papírokat kell bevinnem hozzá: születési anyakönyvi kivonat, TAJ kártya, lakcímkártya, kiskönyv, orvosi igazolás. Ezen kívül kell vinnem a munkahelyemről egy igazolást, hogy van munkahelyem és ott 8 órában foglalkoztatnak . Ez volt a legneccesebb, mert nem voltam biztos abban, hogy ad ilyet a cég akkor is, ha még nem dolgozok, hanem a szabadságomat töltöm. Később felhívtam és azt mondták, hogy adnak :)
Ezután megkerestük a gondozónőt, Szilvi nénit, aki sokkal szimpatikusabb volt, mint a szülőin. Elmondta, hogy miket kell majd rendszeresen vinni: szalvétát, wc papírt, szappant, zsebkendőt.
Mikor megtudta, hogy nincs pelenkád, felragyogott a tekintete és fiatalodott vagy 5 évet :D
Megkérdezte, hogy szólsz-e ha pisi lesz? és mikor mondtam, hogy igen, szerintem ilyet mondhatott magában: Yesss! :DD
Mondta, hogy mikor már "élesben" jövünk, akkor 8-ra ott kell lenni, mert akkor van reggeli. Mondtam, hogy azzal nem is lesz gond (azt nem említettem, hogy 6-ra fogok járni dolgozni...), mert mindig korán kelő voltál, sokkal inkább a délutáni "maratoni" alvással lesz a gond, mert az eltart 2-3 (de van, hogy 4) órát is. Gondoltam arra, hogy felébresztelek, de szerintem azért alszol ennyit, mert ennyit kíván a szervezeted. Ha meg felkeltelek csak nekem fogsz nyűglődni... Azt mondta erre, hogy most már inkább ne vezessek be semmi újat és arra kér inkább, hogy 7végén is próbáljunk aszerint élni, mint a hét 5 napján ott a bölcsiben. Evidens.
Aztán kért 2 füzetet, az egyik üzenő, amibe a bölcsi irkál, a másikba meg írjak pár oldalt Rólad, a szokásaidról. Először arra gondoltam, hogy mit írjak 2 oldalon keresztül, aztán mikor itthon jobban belegondoltam, lehet az egész füzet betelik majd :D
Aztán megmutatta, hogy kell bemenni, hol vannak a babakocsik, a szekrények.
Majd elővette a naptárat és megkérdezte, hogy mikor is szeretnénk jönni? Mondtam neki, hogy úgy 2-3 héten belül. Nézegette, és azt mondta, hogy az sehogy se lesz jó, mert 2 hetenként csak 1 kisgyereket tudnak beszoktatni (hogy a többieket ne zavarja meg több szülő jelenléte), és márciusig be vannak táblázva... Mit szólnék a jövőhét hétfőhöz?!? Hát, először is a szívem majd kiugrott belőlem, aztán azt mondtam, hogy nekünk az nagyon jó lesz.
Még vissza kellett mennem az igazgatónőhöz, aki azt mondta, hogy adategyeztetésre akkor holnap menjek vissza, mert mire első nap megyünk, neki kellenek a papírok. Így holnap reggel fél 9-re megyek oda, ott megkapom a dokihoz szükséges papírokat, amit a délutáni rendelésre el is viszek kitölteni. Aztán felhívtam a melóhelyet, hogy hétfőre írják meg az igazolást is, hogy az is meglegyen :)
Annyira izgatott vagyok!!! Bölcsis lesz a a kislányom :)
Emiatt nem hétfőn, hanem már vasárnap megtartjuk itthon a szülinapodat, mert olyan dolgot fogsz kapni, ami a bölcsibe kell :)

Más: pár napja (talán 2-3) beléd bújt a kisördög! Nagyon TűzkőPanna lettél (ahogy a Mama mondta, mert Ő nem mondja azt, hogy rossz vagy...). Rosszalkodsz egész nap, mindig azt lesed, mivel tudsz egy kis galibát okozni:

• első nap eltörtél 2 kést a babakonyhából,
• direkt előszedted az összes játékot egyszerre, pedig tudod, hogy egy-kettő lehet csak elő
  
• aztán lenyalogattad a temperát a só-liszt gyurmáról,
  
• a kezeddel összetapicskáltad a falat,
• míg én főztem, ráborítottál egy fél üveg cukrot a készülő rakott krumplira
• míg kiszanáltam egy csomó felesleges iratot egy nagy szemeteszsákba, Te kiborítottad azt a szoba közepére
• a levesbe való kagylótészta zacskóját kiszakítottad és a tartalmát a szőnyegre ürítetted...

Tuti volt még, de hirtelen ennyi jutott eszembe. Mikor megszidlak,vagy esetleg kapsz a popsidra, akkor meg olyan ártatlan szemekkel tudsz nézni, meg közbe mondani, hogy "bepejeztem"... Tegnap óta viszont, ha rossz vagy, büntiből a sarokba kell állnod...

216.

Tegnap reggel már felkelés előtt dög voltam. Úgy éreztem, hogy pörög velem a szoba. Aztán visszavánszorogtam az ágyamba és úgy gondoltam, hogy pár perc és elmúlik. Már Apa is elment dolgozni, de csak nem lettem jobban. Már kezdtem aggódni... Ebédnek való nem volt itthon, én meg nem tudtam elmenni a wc-ig. Úgyhogy összekaptam magam, beszéltem a Nikivel, hogy induljunk el, mert hiába nem vagyok jól, ki kell mozdulnom, mert muszáj.
Vettem a hentesnél egy kevés parizert, hátha segít, és láss csodát, 2 percen belül nem volt semmi bajom :) Valószínű, hogy megint az alacsony vérnyomásom és a nagyon alacsony cukorszintem bohóckodott. Minden esetre jól megijesztett!

Elmentünk a MÁK-ba, mert hétfőn elfelejtettem a születési anyakönyvedet elvinni. Gondoltam, hogy a portásnővel összetűzésbe foguk kerülni... direkt ezért megkérdeztem még hétfőn az ügyintézőtől, hogy mikor leadom a papírt akkor is kell-e sorszámot húznom? és azt mondta, hogy nem, csak adjam neki oda a papírt. Mentem be, a portásnő rám kiabált, hogy sorszámot kell húznom. Szó szerint megijedtem tőle, mert egy boszorkány kinézetű és hangú nőszemély volt :) Mondtam neki, hogy nem kell sorszám, mert... Erre ő: akkor is kell sorszám! Én meg válaszoltam neki olyan kedvesen, ahogy ő nekem: én nem húzok sorszámot! Azzal visszament a kalitkájába :)
Bementem, erre pont nem volt az az ügyintéző, akivel beszéltem... Egy apuka töltött ki éppen egy nyomtatványt, miközben megkérdeztem az ügyintézőt, hogy beadhatom-e az elmaradt iratot? Őt kedvesnek egyáltalán nem nevezném, de volt szíves és elment megkérdezni azt akivel én beszéltem, hogy ezt így kell-e? És így kellett, de nem szólt volna, hogy OK, végeztünk, elmehetsz. Hanem pár perc várakozás után kérdeztem tőle, hogy elfogadta? Mondta, hogy igen, rendben vagyunk...
Közben az apuka, aki töltötte ki a papírt annyit bénázott :), hogy azt se tudta, hogy hová írja az aktuális dátumot és hová a gyerek születési idejét. El is gondolkodtam, hogy vajon Apa is ilyen lehetett??? :D

Ezután még elmentünk a bölcsibe, mert a beiratkozáskor azt mondták ott, hogy 2-3 héttel a beszoktatás előtt jelentkezzünk. Az most van... :$
Szóval betessékelt egy gondozónő (?), hogy ne fagyoskodjunk, ő meg addig szól az igazgatónőnek. Csak hogy az igazgatónő telefonált. Sebaj, megvárjuk. Gondoltuk az első percekben.
Aztán egyre türelmetlenebbek lettetek és mint felmentő sereg, úgy jött vissza a hölgy, hogy még mindig telefonál az igazgatónő, ha nem gond, jöjjünk vissza máskor. Mondtuk, hogy nem gond, már úgyis le akartunk lépni, mert nem tudtunk mit kezdeni veletek, csak nem akartunk elmenni szó nélkül :) Mondtam, hogy majd holnap jövök.
Mondta a Niki, hogy akkor már több eszünk lesz és otthagylak náluk letétbe, mert ott mégiscsak el tudtok játszani egymással.

Ma jégeső árasztotta el az utakat, így nem tudtunk kimozdulni. Én is csak annyi időre, míg Apa hazaszaladt, lerongyoltam a boltba, mire megjöttem, már fel volt öltözve, hogy megy be a céghez. Estig még van idő izgulni azokért, akiknek muszáj ma (is) vezetni...
Holnap újra próbálkozok a bölcsiben.

215.

Csütörtökön (nálunk mindig csütörtökkel kezdődnek a bejegyzések...) újra voltunka zeneoviban. Most legalább megnyugodott háborgó lelkem, hogy nem csak Téged nem érdekelt igazán a foglalkozás... Igaz, régen is voltunk (valamikor december közepén), Te is változtál, ők is... Nem tudtak a dalok úgy lekötni, ahogy szerettük volna, ezért kicsit korábban is lett vége. Az utána következő játékkal nem volt semmi gond. Leginkább a csúszda tetszett, meg egy hógömb, amit miután megmutattál a Zorkának, már nem kaptad vissza :( Ő próbált kiengesztelni Téged mindennel, de semmi nem érdekelt, csak a gömb. Ebből adódott némi vita (amit sajnálok, az az, hogy Tünde épp akkor nem figyelt, mikor a nézeteltérés zajlott, mert akkor láthatta volna, hogy nem mindig Te vagy a kezdeményező...), de hazaúton már el is terelődött a szó :)

Péntek és szombat átlagos... Nem jut eszembe semmi említendő.

Vasárnap: miután ApaMama már pár napja célozgatott Apának, hogy fogytán a tüzelője, felkerekedtünk ApaTesóval együtt fát vágni hozzá.
Először megijedtél a fűrész hangjától, de utána már lelkesen vitted Apának az aprítani valót. Jó sokáig kint voltunk a csípős hidegben. Aztán a Mama mondta, hogy nyugodtan menjünk be, és rendetlenkedj kedvedre, majd délután összepakol utánunk. Hát, nem kellett 2x mondania. Pillanatok alatt olyan kupit csináltál... !
Miután összevágták az összes fát, hazajöttünk. A kocsiban elég gyorsan elaludtál. Mikor kiszálltunk, ApaTesója (őt így is hívod) kérdezte, hogy így fel is tudlak hozni a lakásba? Mondtam, hogy igen, sőt, le is vetkőztetlek és csak utána teszlek az ágyba. Sikerült megcáfolnod... Miután Apával nagy nehezen lehámoztuk Rólad a ruhákat, felébredtél. Annyira, hogy utána se a Thomas, se a Barbie nem tudott visszaaltatni.
Gyorsan megfőztem (kb. fél óra alatt) és ebédeltünk. Ekkor 4 óra volt. Apa úgy döntött, hogy pihen egyet. Már Te is tudtál volna, de gonoszAnyu nem engedte :) Inkább átjátszottuk a holtpontot. Valamivel korábban mentünk pancsizni (ahol kimertél vagy 2 liter vizet a mosógép tetejére meg a kőre...), de az elalvás csak negyed órával volt korábban a megszokottnál :( Reggel fél 7-kor ébresztettél.

Ma a Nikiék elkísértek minket leadni a Gyes igénylő papírt. Még jó, hogy ők is jöttek, mert befontam volna a szemöldököm... Ma óta csak sorszámmal lehet átlépni a küszöböt. Mikor megkaptam és az volt rajta, hogy a várakozók száma 14, hirtelen megijedtem. De jól is tettem, mert úgy 3/4 óra alatt végeztünk.
Szerencsére hiányzott az anyakönyvi kivonatod másolata, de megígértem, hogy beviszem, így elfogadták... Mondtam az ügyintézőnek, hogy sehol nem szerepel, hogy az kell, és nem is mondták, mikor elkértem a nyomtatványt. Erre azt válaszolta, hogy ez evidens... Neki lehet... Nekem Te vagy az első, és ezidáig egyetlen csemetém...
((( A lépcsőházban sajnos egy kis baleset ért Téged :( Elestél a lépcsőn, de olyan rosszul sikerült, hogy beverted a pofid :( A legrosszabb az volt, hogy azt hitted, hogy én löktelek fel, mert sírva mondtad, hogy "bepejeztem"... Szoktalak ugyanis hátulról tolva segíteni a lépcsőn, mert nagyon nehezen megy a feljutás. És volt már olyan, hogy megbotlottál és akkor azt úgy vetted, mintha ez lenne a büntetésed a lassú haladásért, és olyankor mindig ezt mondod miközben gyorsabban igyekszel fel a lépcsőn... De soha nem löknélek fel!!! )))
Hazajöttünk és nekiálltunk főzni. Együtt, mert segítettél: míg én a sárgarépát szeleteltem a levesbe, Te megpucoltad a krumplit (úgy a magad módján). Aztán amikor kevertem a hagymát, Te is kevergetted a kis lábosodban (nem a babakonyhásban, hanem abban amit tőlem nyúltál le) a répát, meg a krumplit, és meg is sóztad. Közben elmentünk leszedni meg kiteregetni a ruhákat, ahol megint segítettél: egyedül rakod el a zoknikat, harisnyákat, bugyikat (a sajátodat is és a miénket is jó helyre), tartottad a zokni szárítót. Mikor kimentem megkeverni az ebédet, Te is jöttél és keverted a Tiédet, nehogy odaégjen :)
Ebéd után, hála a korán kelésnek, lefeküdtünk, és nézni kezdtük a Barbie-t 12:34-kor. 7 perc múlva keltem fel mellőled, mert elaludtál :)))

Képek:

Valamelyik nap a héten gyrost csináltam :) Nem, nem ettél meg belőle ennyit... :


Apa, mint a győrsági láncfűrészes:


Mamánál kint, a röpködő mínuszokban...:



...és bent a szobában:

Ezt a mamuszt a DédiMamától kaptad. Nekem nagyon nem tetszik, de Neked annál inkább. Még az sem izgat, hogy kb. 3 számmal nagyobb, mint a lábad. Reggel a kívánt dolgok top 5-ben tuti szerepel...
Most látom csak, hogy nagyon jól harmonizál a Mama ágytakarójával... :D

A többi képért katt IDE.

214.

Eleinte csak baba-blogokat olvasgattam. Aztán ezt az egyet rendszeresen. Majd annyira megtetszett a blogolás, hogy a bátorításnak köszönhetően én is belefogtam. Nem is gondoltam, hogy nekem/nekünk is lesz olvasótáborunk, és hogy a mi hétköznapjaink valakit is érdekelni fognak. Pedig így van!
Jönnek sorban az egyelőre ismeretlenek, akik itt is maradnak és ismerősök, barátok lesznek. És én is megyek, olvasom Őket, hogy kivel mi történt azon a napon/héten. És így egy nagy baráti kör tagjai leszünk. Nagyon jó közéjük tartozni! Együtt örülni, szomorkodni velük, látni, hogy ők is ugyanolyanok mint Te, vagy mint én :)

És miért jutott ez eszembe? Mert Katától olyat kaptam, hogy csak na! Egy barátság oklevelet!


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Ők azok, akikre napi szinten kíváncsiak vagyunk, mint a barátokra általában :) :

Manka és Mininyúl

Niki és Dorci

Anita és Csenge

Timi és Lillus

Kata és Anita

Judit és Bianka

Rena és Petra

Ilgya és Réka meg a Dávid

213.

Tegnap úgy döntöttem, hogy csak akkor kapcsolom fel a villanyt a szobában, amikor már tényleg nem látunk. Felhúztam az ablakokon a reluxát, és mivel még délután 4-kor(!!!) sütött a nap, csak fél 5-kor volt rá szükség. Ez már haladás :) ! Minden nap egy picivel később sötétedik! Ezt észben tartva, remélem hamarabb is jön a tavasz :)))

oOo

Szeretném megkérdezni azoknak a véleményét, akiknek babakonyhát hozott a Jézuska (láttam, hogy szép számmal voltatok), hogy mit főztök benne? Vagy ahhoz járt főznivaló? Nálunk nem, ezért az én kreatívságom egyelőre a gesztenyéig és a só-liszt gyurmából készült bogyóig tartott...

212.

Tegnap elmentünk a dokibácsihoz a 2. Prevenar oltásra. Ezt megelőzte egy reggeli telefon, ugyanis elfelejtettem, hogy mikorra kaptuk az időpontot. Mentségemre legyen mondva, október 27.-én adták az időpontot, amikor is én úgy gondoltam, hogy hol van még az a január???
Oda felé menet megkaptuk a védőnő levelét a 2 éves státuszra. Így azt is megejtettük egyben.
Még a váróban elmeséltem Neked, hogy a doktorbácsi szurit fog adni, ami nem fáj, nem kell sírni, és azért kell, hogy erős lehessél. Ezt kb. 200x ismételtem el, míg vártunk.
Mikor bementünk, a dokibácsi átnézte a szádat, torkodat, meghallgatta a szívedet, tüdődet. A védőnéni megmérte a súlyod: 14, 20 kg!!! A magasságodat nem tudta rendesen megmérni, mert nem egyenesedtél ki, ezért beírta, hogy 91 cm. Ezeket beírta a doki a számítógépbe és azt mondta, hogy az ennyi idős gyerekek közül csak 8% éri el ezt a súlyt, és hogy készüljünk fel arra, hogy 185 cm-nél nem leszel alacsonyabb... Hát nem okozott túl nagy meglepetést, ismervén magunkat (Apa 200 cm, én 175 cm).

Ez a súly percentilis görbéd:

Ez meg a hossz percentilis görbéd:

A szurit kicsit megsirattad, de csak akkor, amikor húzta ki a tűt a combodból. Hősiességedet egy napocskás matricával jutalmazta. Ezután megmutattuk neki a tenyered, amin nem tetszett a bőr. Ki van száradva, és hámlik. Mondtam neki, hogy lásson át a kék filctollon, mert olyan szegények vagyunk, hogy nem futja papírra, így szegény gyereknek a kezére kell rajzolnia :) Meg nyalókára sem futja, ezért szopogattad meg a filcet... Azt mondta, a hámlás a múltkori kéz-száj fertőzés maradványa, kenegessem zsíros krémmel, és lehet a talpadon is ilyen lesz. Erre odadugtad az orra alá a sajtszagú lábadat :)
Kérdezte, hogy sok sárgarépát eszel-e, hogy sárga a tenyered meg a talpad? Mondtam, hogy nem, sőt a gyümölcsöt is akkor fogyasztod el, ha folyik: általában centrifugálnom kell, akkor megiszod, különben nem igen kell. De van, hogy úgyse. A doki bólogatott, hogy ilyenek ezek a gyerekek, hogy nem eszik a gyümölcsöt.
Már csak itthon jutott eszembe, hogy mostanában nagyon rákattantál a sárgarépa-narancs üdítőre, ezt iszol minden nap, de max. 2-3 üveggel (2dl-es).
Írt fel egy immunerősítőt is (EZT) a közelgő bölcsi miatt. 30 napig kell szedned, majd 2-3 hét szünet, utána 10 nap por, 20 nap szünet. Így kell még 3 hónapig folytatni.
Este kicsit melegnek találtam a homlokod, de a lázmérő szerint nem volt hőemelkedés. Na nem mintha bágyadt lettél volna... sőt, fél 11 volt mire elaludtál...
Sajnos, megint melletted aludtam. Nem bírok én már olyan későn vándorolni...

Ma ritka nyűgös voltál. Délelőtt gyalog mentünk a boltba (vagyis én gyalog, Te meg toltad a Pannit :) ), de már kifele jövet nem akartál jönni velem. Hiába vetettem be minden praktikát, csak 1 órás séta után jutottunk el a patikáig. Így legalább megvolt a levegőzés :)
A patikában csak néztem, mikor közölték a gyógyszered árát, de hát az egészségeden nem spórolhatunk!
A lépcsőházban már szabályosan üvöltöttél... hazajöttünk és egyből letettelek aludni. Fél 12 volt. Aludtál 3/4 órát és felsírtál. Egy jó fél óra éneklés, verselés után tudtalak visszaaltatni. Szerintem az oltásnak lehet ez a mellékhatása. Viszont a korai szieszta miatt, talán időben le tudsz feküdni este aludni...

Idén azt hiszem ma voltunk először boltban!!! Így kell elkezdeni a spórolást :)))

211.

Szülinapi előleg: a Mama varrta ezt a pizsamát, ami nagyon tetszik Neked (természetesen nem halásznadrág, csak ülve felcsúszik a szára):


Ez a kép meg nekem tetszik nagyon:


Így rajzolnak a jó gyerekek:


Így meg az ördögfiókák:

És nem beállított a kép... ez maga a valóság... :D

210.

Még szilveszter este történt: ültetek Apával a sötét szobában az ablak előtt, tűzijátékot néztetek. Bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen olyan nagy a csend. A zenére elkezdtem vadul táncolni (jól van na, szilveszter volt...!). Apa vigyorogva megjegyezte, hogy ha elesek, nem visz be a baleseteire. De én csak folytattam tovább. Erre Te:
-Ne táncolj, Anya, elesel!!!

oOo

Átjött ma a Mama. Mondtam Neked, hogy hívd beljebb. Megtetted:
-Gyere be! Ülj le! Cipőt! Kabátot!
...közben meg mutogattál, mint valami katonatiszt... :)

209.

A mi kis családunk :) (szintén Zsukkától)

Véget ért egy régi és kezdődik egy új...
Remélem, hogy nem lesz rosszabb, mint az elmúlt... Kevesebb fejfájás és izgalom, több öröm, boldogság fog következni.
Ha eddig nem így lett volna, hát most már minden nap szóba kerül a bölcsi: hogyan fogsz (fogunk) megbirkózni vele, ki visz, ki hoz, ki lesz itthon, ha beteg leszel??? stb.
Ugyanígy a melóhelyem is napi témát ad: könnyen visszarázódok a hétköznapokba, meg tudok felelni az elvárásoknak, jól kijövök a munkatársakkal, és ők én velem, munka után elég időt töltök majd Veled, Apát sem hanyagolom el??? stb.
Mindezt a piszkos anyagiak miatt: tudunk takarékoskodni, nem herdáljuk el a pénzt??? stb.

Persze nem akarunk puritánok lenni, de úgy gondolom, hogy annak, hogy itthon vagyok egész nap, nagy %-ban van köze van az én pénz szórásomhoz. A tervem az, hogy ha dolgozni fogok, lényegesen kevesebb időm fog jutni a lényegtelen dolgok beszerzéséhez, így a felesleges dolgokra is kevesebbet fogok költeni.
Belátom most már, hogy nagyon sok mindent vettem az elmúlt időben, amit akkor és ott úgy gondoltam, hogy nagy szükségünk van rá, pedig nem is. Ha már ezt sikerül megállítani, már nyert ügyünk van.
Az meg, hogy Te még gyerekek között leszel, jó helyen, én pedig újra keresőképes leszek, már csak hab a tortán.

oOo

Az elmúlt egy-két hétben hirtelen sokat beszélsz.
Az egyik szembetűnő dolog, hogy néhány betűt felcserélsz:

• f helyett p
• v helyett b
• r helyett j
• k helyett t
• z helyett sz
  

Ennek ismeretében egy élmény Veled társalogni. De aki nem ismeri ezt a megoldókulcsot, az nem érti miről beszélsz (előfordul, hogy én sem...).
Pl. a karácsonyfa = tajácsonypa , víz = bísz , kefe = tepe stb.
Aztán elkezdtél ilyen egyszerű szavakat mondani, mint: "beszojultam" (beszorultam), "bisszatetejtem" (visszatekertem), "megcsinálom", "megmosom", "megtöjlöm" (megtörlöm), "köszönöm szépen", "bocsánat", "egészségemje", tegnap pancsi közben pedig ezt jutott eszedbe a semmiből: "egyszejbót, holmenbót" (egyszervolt, holnemvolt)

oOo

Szilveszter óta teljesen felborul az addig nagy nehezen felállított napirendünk. Reggel 8 után van az ébresztő (eddig fél 7-7 körül volt), reggeli 10-kor, ebéd 3-kor, alvás utána 3 órán át, fürdés legkorábban 9-kor, alvás pl. tegnap éjfélkor :(
Remélem, ha Apa visszamegy dolgozni, sikerül visszatérni a régi kerékvágásba...