42.

A mai nap pozitívuma: életünkben először baba-klubban jártunk... Sok kisgyerek (kb.15)volt, életkorilag eléggé vegyesen, 3 hónapostól a 3 évesig. Először kreatív kismama foglalkozásnak indult, baba-játszóval vegyítve, de a legkreatívabb anyuka sajnos lebetegedett, ezért a kézimunkázás elmaradt. Én nem is bántam, mert el nem tudtam képzelni, hogyan hagyhatnánk magukra azt a sok kisgyereket, de szerencsére ezzel nem kellett foglalkoznunk.
Mikor megérkeztünk (Tünde-Zorka,Niki-Dorka,és mi), már voltak páran, ebből sejtettük, hogy nem kamu a dolog. Bevallom, a védőnőnk szervezte az egészet és én egy lyukas garast nem adnék a szavára...
Az anyukák kört alkotva ültek egy nagy szőnyegen,a babák pedig középen egy csomó játék között. Természetesen mindegyiket az érdekelte legjobban, ami épp a másiknál volt, de a gyerekközösség erről szól.
A nap meglepetése,hogy senkit nem vertél meg a játékáért, sőt, tudomásul vetted, hogy ha azt nem kapod meg, van helyette másik. Másztak a babák mindenen keresztül-kasul, csapatokba rendeződtek, majd egy perc múlva elhagyták egymást, játszottak egymással, egymás mellett... Annyira jól éreztük magunkat, hogy hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ez volt az első alkalom, hogy egynél több korodbelivel találkoztál, és annyira jól viselted. De nem csak Te, hanem a kísérőink is, meg az összes gyerkőc. Volt, hogy néha eltörött a mécses, voltak hisztik is, de nagyon minimális. Dorka és Te mellesleg már 9-kor álmosak voltak (így jár, aki hajnalban kel...), mégis annyira jól viseltétek magatokat!
11-ig tartott papíron a foglalkozás, de csak fél 12-kor kezdtük összepakolni a játékokat. Alig hogy kiértünk a könyvtár kapuján (merthogy ott volt a buli), olyan kómába zuhantál, hogy nem volt szívem még kivenni Téged a kocsiból, ezért inkább sétáltam veled majd 2 órát a fagyos hidegben. Ekkor már eléggé fáztam, úgyhogy muszáj volt hazamennünk. Felébresztettelek, ami természetesen nem tetszett neked, hisz eszed ágában nem volt még ébredezni...
Mivel akkor keveset aludtál, délután már elég kába voltál. Fél 7-kor ültem ide veled a gép elé zenét hallgatni, kettőt löktem a széken és már aludtál is. Azóta is... Kíváncsi leszek az éjszakára...
Ja, és nem mutattam neked sem ott, sem itthon,de azóta TAPSOLSZ!

A nap negatívuma: én (aki szeret mindent fényképpel dokumentálni) elfelejtettem elvinni a fényképezőgépet a klubba :(... Talán jobb is, mert az akksik le vannak merülve :((... Csak a telefonommal csináltam pár képet, de ahhoz meg nincs adatkábelem :(((
DE: a védőnő készített képeket, az összes résztvevőről, és azt mondta, hogy kérésre cd-re írja. Talán megvagyunk örökítve az utókornak pár kép erejéig...

41.

Szóval egy pár napja leülök Veled játszani. Van úgy, hogy csak ott kell lennem melletted, de van olyan is, hogy játszanom kell veled.
Az utóbbi szituáció zajlott le az imént. Van ugyanis egy műanyag bögrénk és kis harangunk. Azt játszottuk az előbb, hogy Te fogtad a bögrét, én beletettem a harangot, mondtam közben, hogy "be", Te pedig ügyesen kivetted,közben meg azt mondtam,hogy "ki". Ez volt kb. 40x, majd egyszer csak Te raktad be és vetted is ki a harangot. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy mondtam "ki", "be".
Úgy örültem neki!

40.

39.

Tegnap betöltötted életednek 10.hónapját. Nem történt Veled semmi rendkívüli.

Íme,néhány paramétered:

Súly: 10,90kg. Egy hónap alatt 80 dkg! Kérdeztem is a dokitól, hogy mi lett volna, ha nem éhségsztrájkolsz egy hétig??? Kinevetett...

Hossz: 75cm.

Ruhaméret: 80-86.

Kobak körfogata: 47cm.Ez nem változott 1 hónap alatt semmit.

Cici körfogat: 51cm.

Poci körfogat: 50cm (normál állapotban)

Fogak: alul 2, felül 2. Az első bevárja az utolsót alul. Nem érzem, hogy jönne még.

Még mindig kúszva közlekedsz, de egyre gyakrabban gondolsz egyet és elindulsz a nagyvilágba. Mások előtt nem mutogatod járási tudományod. A legtöbb lépés, amit számoltunk is, 15 volt. Le szoktalak vinni a játszótérre sétálni, de azt nem szereted, viszont a babakocsit tolni a bevásárló rekesznél azt igen.
Apával fürdesz esténként 7 és 8 között. Ilyenkor általában annyira, de annyira álmos szoktál lenni! Aztán mihelyst kikerülsz onnan, az álmosság, mintha nem is lett volna, kezdődik a randalírozás! Ha 10-kor sikerül Tédeg elaltatni (fekszetek Apával a nagyágyon, Apa simogatja a hátad, Te pedig a fejedre húzod a kispárnát) már nagyon boldogok vagyunk. De inkább csak később...
Az ágyról biztonsággal közlekedsz föl-le, eltekintve néhány balesetet. Most a kanapé meghódítása a cél, ami kb.10 cm-rel magasabb az ágynál.
Az éjszakát még mindig nem alszod át. Általában 2-3 között ébredsz fel, teljesen mindegy mikor aludtál el. Ma éjjel 4-kor keltél, de megelőztelek, és még a sírás elkezdése előtt megtudtam csinálni a tejet.
Nem integetsz pá-pá-t, csak nagyon ritkán, viszont megmutatod, hol van az okos fejed.
Szókincsed nem változott túl sokat, talán annyiban, hogy halandzsázol egész nap, de abból semmilyen szókezdeményt kivenni nem lehet. A "nem"-re rázod a fejed. A kérsz teát? kérdésre is, közbe meg tátod a szájat...
Evés: semmit nem változott! A túrókrém a kedvenced, de jöhet a puding és a gyümölcsjoghurt, ez utóbbi csak mértékkel. Az ebédet nem turmixolom, de villával összetöröm, különben a nyelveddel olyan édesen tolod ki, hogy nem bírom röhögés nélkül végignézni. Erre persze még inkább csinálod.
Játékok: van egy csörgőd, ami halacska formájú, tele van rágható részekkel. Ezt szereted, persze nem hosszú percekig, csak tovább, mint a többit. Van lábbal hajtós motorod, amit egyenlőre itthon használunk csak. Előre már tudod hajtani, de csak addig megy, míg valaminek neki nem mész. Leszállás is érdekesen, inkább borulásnak mondanám... Pár napja adtam neked egy leporelló mesekönyvet, hogy szokjad. Forgattad, Te is forgtál, lapoztad, ráültél,ráálltál stb. A zenélő játékokon megtudod nyomni a gombot, hogy zenéljen. De nem várod végig egyik zenét sem. A habtapi állatkák szemét enni a legjobb dolog a világon! Az apró darabokat már kiszedtem, de mindig találsz olyan picit, amitől újra frászt kapok. A távirányítók, telefonok (persze nem a régi. Mindig az, ami használatban van...) a videó gombja, meg a dvd tálcája extra kihívás. Szekrényből, fiókból rekord gyorsasággal pakolsz ki. Ja, és ki ne hagyjam a porszívót!

Ez tegnap készült,de lépés közben:

38.

Íme, egy pelenkára lógó tejhas :)

37.

Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik helyreállt az evés központod. Pár napig nem traktáltalak az evéssel, akkor adtam csak, mikor már nagyon nyűgös voltál, szerintem a pocid miatt.
Aztán csütörtökön tízóraira megkínáltalak túrókrémmel, amit meg is ettél. Ebédre kaptál zöldbab főzeléket, amit Anyu főzött, abból meg 2 tányérral is elfogyott, nem is akár hogy! Ahogy mi, nagyok esszük. Nem kellett turmixolni, se összetörni, jöhetett, ahogy volt. Biztos nagyon éhes voltál már...

Péntekre meg teljesen visszaállt a régi rend, napi 5x-i evéssel. Éjjel még mindig felébredsz, de eddig nem voltál hajlandó akkor sem enni, ezért nem is adtam. Tegnap éjjel viszont hiába ittál meg egy egész üveg teát, tovább sírtál. Gyorsan csináltam egy fél adag tejet, amit meg is ittál és már aludtál is tovább. Remélem visszaállunk az éjjel egyszeri (vagy 0!) kelésre. Most már csak az elalvás idejét kellene kicsit korábbra tenni a mostani 11 óra helyett...

Ma voltunk délelőtt a Tescoban szigorúan nagybevásárolni, mégis csurrant-cseppent Neked ajándék, egy távirányítós kisautó formájában. Apa azt mondta, ez lesz a szülinapi meglepetés. A baj csak az, hogy a szekrény egyik polcán már glédában állnak a Mikulás-, karácsonyi-, szülinapi-ajándékok, csak győzzük azokat kiosztani. Hát, nem ingerszegény környezetben nősz fel, az biztos...

36.

Az evésben sikerült oda jutnunk, hogy iszol tejet reggel és este, éjjel nem. Napközben próbállak etetni mindenfélével, általában kevés sikerrel. A főzeléket nem engedem kihagyni. Lehet kicsit drasztikusnak tűnhet, de azt MUSZÁJ!

Tegnap viszont az történt, hogy Apa nekiállt oldalast enni főtt krumplival. Talán még a nyálad is kicsordult... Ültél Apával szemben, közben dolgoztál nagyon a porszívócsövön (mert ez a kedvenc) és nagyokat nyeltél. Krumplit ugyan nem ettél, de kenyeret oldalas zsírba tunkolva, azt igen. Meg kézből. Aztán Apa felvetett néhány kérdést, az evésével kapcsolatban.
Pl.:nem lehet, hogy csak a bébihordozóban utálsz már enni?
Nem lehet, hogy csak a kanállal van valami problémád?
Nem tudom, mi lenne a megoldás... Azért etettelek eddig a hordozóban, mert abba bele lehet csatolni, így nem mászkálsz ki belőle, mint az etetőszékből. Én is észrevettem, hogy úgy sokkal szívesebben elfogadod a "katonát", ha kézből adom, de csak nem etethetem így mindig??? Még kifli, pogácsa vagy husi OK, de a főzelék??? Bízom benne, hogy napokon belül kialakul valami nálad valami rendszerféle, mert vissza akarom kapni a jól evő (zabagép) kisbabámat!!!

Igaz, nagy a rendetlenség, de kit érdekel? Végre sikerült így is lefényképeznem Téged:

Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy az első szavad: DE.
Érted a jelentését, mert mindig akkor használod, ha valamire azt mondom: NEM, és folytatod az addigi tevékenységedet...

35.

A szombat éjjelünk viszonylag nyugisan telt. Ez talán köszönhető annak, hogy este 10-kor még randalíroztál szoba szerte. Leginkább a porszívóval támadt nézeteltérésen próbáltál változtatni. Húztad-vontad, tekerted-csavartad és közben vadul gyakoroltad legújabb tudományod: ráztad a fejed. Mindenre. Nem érted még a fejrázás jelentését, mert megkérdeztem tőled, hogy: kérsz teát? Mire elkezdted rázni a fejed, hogy nem, közben meg tátottad pici szádat. Annyira aranyos vagy ilyenkor! Az egész tested a segítségedre van, még a popsidat is rázod. Hát meg kell zabálni!

Szóval éjjel megint felébredtél fél 3-kor, de csak almalé ivás céljából. Nem volt sikongatás, visítás, hiszti. Nem tudom, hogy ettél volna-e, mert nem volt itt elkészített kaja, hogy nehogy megint megsavanyodjon. De mivel visszaaludtál, gondolom nem voltál éhes. Pedig a vacsit megint kihagytad.
Apával arra gyanakodtunk, hogy esetleg a torkod fájhat, mert én is elég göthös állapotban vagyok, de aki így megtudja enni a burgonyacsipszet, mint Te, annak tuti nem fáj a torka :)
Most reggel pedig csodák-csodájára elfogadtad a tejcit. Csak 175ml-t, de az is több, mint a semmi. Meg nem elsőre cuppantál rá, de nem is kellett félórát üldöznöm a cumisüveggel.

34.

A csütörtöki nap sem volt jobb, mint az előző. Nappal alig ettél. Reggelire meg vacsira csak tejcit, a köztes időben semmit. Annyiban volt másabb, hogy az éjjeli sikongatáskor már adtam egy kevés Nurofent, így háromnegyed óra alatt tudtál visszaaludni (a két óra helyett...) De ugyanúgy nem fogadtál el se tejcit, se vizet, se teát. Viszont már az elején odatettelek Apa mellé a nagyágyra, hátha a közelsége megnyugtat. De nem... Aztán valahol rátaláltál egy műanyag kanálra, és azt szorongatva aludtál el. Mikor el akartam venni tőled, felébredtél és sírni kezdtél, én meg inkább visszaadtam. Aludtál tovább reggelig.

Pénteken délelőtt aztán felkerestem az orvost, hogy mit is csináljak veled, hogy nem eszel szinte semmit 3 napja. Azt mondta, ha nem kérsz, ne erőltessem, majd eszel, ha éhes leszel. Inni viszont adjak sokat, nehogy kiszáradj. Javasolta az 100%-os alma- vagy narancslevet, mert az rendbe teszi a gyomrodban a trutyit, ami a torkodból származik. Mondtam a dokinak, hogy attól félek, hogy akkor sem fogsz enni, ha már nagyon éhes leszel, és éhen fogsz halni. Erre az asszisztensnő felnevetett, és azt mondta, hogy ettől azért még messze vagy...

Vettem is a boltban gyümileveket csillagászati árért (persze ilyenkor ez nem számít!), és TERMÉSZETESEN nem iszod meg! Az almát kóstolgatod, a narancsot csak megszagoltad, aztán ennyi... Szerencsére a teát elfogadod, viszonylag nagy mennyiségben. Amikor hazajöttünk az orvostól, megittál 150 ml tejet, délután pedig elmajszoltál egy sajtos rudat. Már a vacsit sem kérted. Mikor elaludtál, akkor ittál belőle kb. 70 ml-t.
Éjjel megint sírva ébredtél. Az ágy mellé oda volt készítve a tej, de megkóstoltam és savanyú volt! Lefektettelek, kimentem, hogy csinálok frisset. Mire elkészültem vele, visszaaludtál. Egy óra múlva megint sírva felálltál az ágyban, de még a szemed se volt nyitva. Kivettelek, hogy ringatlak kicsit, de még jobban sírtál. Visszatettelek, és elaludtál. Ki érti ezt?
Aztán reggel arra lettem figyelmes, hogy már dumálsz az ágyban. Én még tudtam volna aludni, ezért nem vettelek ki. Megint visszaaludtál. Délelőtt megittál (az eddigihez viszonyítva) elég sok almalevet, de kaja még mindig semmi. Most 3 órakor úgy állunk, hogy délben ittál 70ml tejet, meg egy órája ettél 1 teáskanál krémtúrót...

Azért ne értelek, mert egyébként nagyon jó a közérzeted, mászkálsz, pakolsz, beszélgetsz. Nem vagy bújósabb, mint máskor, nincs hőemelkedésed, néha kicsit köhögsz, de más nincs szerencsére. Csak nem eszel. Nem értem.

33.

Ezt a csini kis cipőt ma kaptad a Mamától:

Ez már igazán csajos és bundás,ezért megfelelő a hideg őszi napokon.Köszönjük szépen!

32.

Úgy tűnik elég korán dicsekedtem el Mankának azzal, hogy milyen ügyesen közlekedsz le és fel az ágyról. Tegnap hiába figyeltünk rád ketten, mégis sikerült fejjel lefelé landolnod. A szoba nagy %-a habtapival van lefedve, mégis megtaláltad azt a kicsi helyet, ami kimaradt. Nem elég, hogy elég nagy kékes-lilás pukli lett a homlokodon, még az orrod is vérzett. Először megijedtem, hogy biztos eltörött a kis pisze, de szerencsére csak lekarmoltad esés közben. Elég jól vérzett, el is kented az arcodon, úgy nézett ki, mint egy bunyós. Amilyen jól vérzett, olyan hamar abba is maradt. A pukli pedig most nem látszik, de biztos be fog sárgulni, zöldülni.

Este elég hamar álomba szenderültél, furcsálltam is. Mikor már jó mélyen aludtál, áttettelek ágyadba. Gondoltam, elszaladok gyorsan tusolni. Még ki sem értem a szobából, már sírtál. Éhes nem voltál, inni nem kértél, ezért visszatettelek Apa mellé a nagy ágyba. Apa szerint azért ébredtél fel, mert keménynek találtad a szivacsot. Alád raktam a paplanodat és így fektettelek le, és lám, el is aludtál...
Éjjel menetrend szerint ébredtél fél 3-kor. Ilyenkor mindig becuppantasz egy üveg hamit és alszol is tovább. De most nem, ám! Nem kellett a víz, se a hami, de még a tea sem. Felvettelek, hogy elringatlak, hátha csak rosszat álmodtál. Így sem volt jó. Nem tudtam mást kitalálni, odatettelek Apa mellé, én meg kiszorultam a kanapéra. Gondoltam, itt majd pikk-pakk visszaalszol. Hát, nem így történt... Hanem elkezdtél beszélgetni. Meg mászni. És forogva rugdalózni. Azt láttam rajtad, hogy Te bizony nem álmos. Lekapcsoltuk a villanyt, hátha úgy elalszol. Egyszer csak érzem,hogy rámásztál a fejemre, húzod a hajam, vigyorogsz... Szóval ez ment egy órán keresztül. Aztán felkötöttem a hintát (babyhordozó) és beleraktalak. Nem szeretem, ha ebben alszol, de Te igen. Napközben is általában ebben alszol. Azért nem szeretem, mert nem tudsz benne mozogni, nyújtózkodni, meg állandóan bennem van a félsz, hogy nem lesz-e görbe a hátad emiatt? Nem aludtál benne éjjel sokszor, talán 3-4 alkalommal, de mindig azzal nyugtatom magam, hogy ha nem lenne kényelmes, akkor nem aludnál benne, nem?

Ma éjjel pedig az járt a fejemben, hogy más anyuka mit tesz, ha a baba nem tud visszaaludni valamiért éjjel? Gondolom, más is megpróbál mindent, és végül úgyis az lesz, amit a baba akar, nem?Hiába vagyok ellenzője, hogy a baba a szülői ágyban aludjon, de ha csak ott tudsz megnyugodni, akkor legyen... Remélem egy éjszakával nem "rontottalak el". Szóval beletettelek a hintába és ott sem akartál aludni. Addig legalább is nem, amíg én vízszintesben voltam. Odakucorodtam melléd a földre, lökdöstelek úgy negyed órát és végre sikerült elaludnod! Nekem pedig végre sikerült ágyba feküdnöm!

A másik dolog amiről írni akartam: az evés. Tegnap reggel ittál 170ml tejcit, délben evett egy kevés sütőtököt, uzsira 2 kanál joghurt, 2 kanállal a mi ebédünkből, vacsira pedig 200ml tejcit. Aztán se éjjel nem ettél, se most reggel nem tudtam beléd tömni semmit. Kanalas ételt egyáltalán nem, de még tejcit sem. Apa szerint nem baj, hagyjalak békén, ne erőltessem a kaját. Itassalak bőven, ha meg éhezel, úgyis fogsz enni.

Casperanyu! Te írtad a múltkor,hogy Caspergyerek nem volt hajlandó enni... Annak mi lett vége? Kibújt egy fogacska? (mert most én is erre gyanakszom. Legalábbis akkor produkált hasonlót, mikor a foga jött. Csak akkor a tejcit legalább elfogadta...) Vagy valami betegség volt a ludas? Anyummal megbeszéltük, hogy talán nem a torka fáj, mert akkor a teát sem fogadná el... De azt se tudom, hogy jó-e neki a tea, főleg, hogy édes, mert az is eltelíti. Lehet megpróbálkozom kevesebb cukorral.

31.

Nagyon jó, hogy ennyi nap volt szabad egymás után -bár a csütörtökön temetőjáraton voltunk- így Apa is ideférhetett egy kicsit a gép elé. Ez az indokom arra, hogy miért nem írtam eddig.

Még a múlt szombaton történt, hogy reggelre nem volt hangom. Nem voltam rekedt, nem fájt a torkom, viszont egy csepp hang nem jött ki a torkomon. Apa persze örült a kényszer-csendnek. Én pedig átéreztem azoknak a helyzetét, akiknek nincs, vagy soha nem volt hangjuk. Szörnyű volt... Kaptam antibiotikumot és 2 nap múlva visszaállt minden a régi kerékvágásba. Apa legnagyobb bánatára. Pedig már kezdte azt hinni, hogy ez így marad :)
Te is náthás-köhögős állapotban vagy, és szerintem én is tőled kaptam el. Szívjuk az orrod rendületlenül, meg iszod a köptetőt. Bár utóbbinak nem sok értelmét látjuk...

Néhány napja beleszerettem a habitapiba. Volt már itthon egy csomaggal, amit egy ismerőstől kaptunk, meg van egy csomaggal a szomszédnál is tesztelés céljából. Szóval, leraktam az itthon lévőt, de semmi célom nem volt vele. Kellemesen meglepődtem, mivel elég jól eljátszol vele. Bár ez egyenlőre kimerül abban, hogy szétszeded atomjaira, de tudom, hogy pár nap, és tökéletesre fejleszted a puzzle-kirakást :)
Mivel kevésnek bizonyult az itthoni 9db, lementem a játékboltba, hogy vegyek hozzá még pár darabot. Egy csomaggal volt mindössze, úgyhogy nagyon örültem. Mindez addig tartott, míg itthon ki nem csomagoltam. Rá kellett jönnöm, hogy nem passzolnak egymáshoz. Ugyanis a miénk 32x32cm-es, a bolti pedig 30x30cm-es... Nem vittem vissza, mert már annyira vágytam rá, hogy ilyen legyen a szoba közepén. Legfeljebb veszek még pár csomaggal ebből a játékboltból, mert itt egy helyről veszik ezt a habtapit (legalábbis azt hiszem).
Feltett szándékom, hogy a szoba közepén lévő 2x2m-es játszórész habtapival legyen lefedve. Mert a szőnyeg nagyon vékony, alatta pedig egyből a beton van, és még pár fejre esés előttünk áll, szerintem...És szigetelésnek sem rossz. Ha pedig lesz külön szobád, nagyon jól fog benne mutatni.

Pénteken elmentünk a Tescoba (Ikea hijján... :D), ahol már nagyban zajlik a karácsonyi vásár. Szörnyülködtünk egyfolytában. Először a játék felhozatalon, utána pedig az árakon. Hogy bírja anyagilag a Jézuska :D ??? Nagyon sok használható játékot is láttunk, ami által fejleszthetnénk bizonyos képességeidet, de elgondolkodtunk azon, hogy ha most sem játszol semmilyen játékkal, miért tennéd ezt karácsonykor???
Eddig ugyanis bármikor mentünk oda vásárolni, mindig kaptál valami apróságot. Általában addig érdekelt is, míg ki nem fizettük. Leginkább azonban a játék címkéje és csomagolása keltette fel az érdeklődésedet. Akkor meg minek több ezret költeni az első karácsonyra? Úgyhogy most úgy állunk, hogy vagy veszünk egy komolyabb képességfejlesztő játékot, vagy pedig ruhanemű lesz a fa alatt. Nehéz döntés...
Aztán mindenképpen meg akartam mutatni, mi volt a névnapi ajándékod. Hát, íme:

30.

Már 2 blogban olvastam a gyermek leendő nevéről, ezért én is belefogok.

Amíg nem tudtuk, hogy fiút vagy kislányt hoz a gólya, szentül meg voltunk róla győződve, hogy fiúnk lesz, ezért az Utónévkönyvben csak a fiú neveknél időztünk napi rendszerességgel. (Természetesen) minden nap más-más név volt a befutó. Amikor ismerősök megkérdezték, hogy mi lesz a baba neve, én mindig rávágtam az épp aktuális állást. Mire ők: és, ha kislány lesz? Mi pedig tudtuk, hogy minek lány név, úgyis fiú lesz... Aztán elérkezett terhességem 26.hete, amikor véglegessé vált, hogy rosszul tudjuk...

Mivel Apa monogramja Sz. Sz., én szerettem volna, ha a Tiéd is ez lenne. Mert nekem fontos az is, hogy vezetéknévvel együtt kimondva is szép legyen, meg ne kelljen a gyereknek felnőtt korában szégyenkeznie szülei fantáziátlansága miatt. Mivel nem tetszettek az Sz-betűs női nevek, megegyeztünk abban, hogy Cintia lesz, és bár írva nem Sz-betűs, de kimondva igen. Aztán minél többször mondogattam ezt a nevet, annál inkább nem tetszett.
Az utolsó heteket tapostam, mikor elmentünk ismerősünkhöz (az Ő babájuk érkezéséről már írtam korábban) és Vera megkérdezte, mi lesz a neve? Mondtuk, hogy Cintia, de még meg kell vele barátkoznunk, mert annyira már nem tetszik, mint az elején. Erre Ő: miért nem adtok olyan nevet, ami tetszik is??? Miért nem lesz Szabina??? Ekkor Apával egymásra néztünk, és azt mondtuk, legyen Szabina! És az lettél...

A szülőszobán -mikor még tudtam beszélni 2 fájás között- kérdeztem Apától, hogy mi lesz, ha mégis kisfiú leszel?
Erre Ő: akkor nagyon mérges leszek! (mert akkor már mindenünk rózsaszín volt itthon...) Akkor Szabolcsnak hívjuk.
Na, ez volt az a név, amiről itthon nem beszéltünk, nem is akartam, mert van már a családban, meg Apát Szilárdnak hívják, miért lenne más a gyerekem? Az orvos persze jót mosolygott a dilemmánkon, majd mikor abbahagytuk, megkérdezte, hogy mi is lesz a baba neve?
Apa pedig egyből: majd megmondom, ha már kint lesz!
Én azért szerettem volna, ha megkapod 2. utónévként az én nevemet is, de a nagy igyekezetben ez elfelejtődött...:)
Sebaj, majd a tesónál bepótoljuk.
Ugye, Apa :D ???