Január

Azt hittem, hogy mára kijelenthetem, hogy "túl vagyunk a nehezén".
Tévedtem.
Borzasztó nehezen éljük meg mindketten a Sors által kiosztott lapokat.
Tudom, hogy miben kéne változnom, változtatnom, de egyszerűen nem megy.
Semmihez nincs türelmem még mindig, kitartásom se, és nincs semmi tervem a jövőre nézve.
Ha esetleg mégis eszembe jutna valami, azt már másnap átírja az élet.
Nagyon nehéz most veled :(
Nem fogadsz nekem szót, csúnyán, flegmán, bántóan beszélsz velem, és úgy érzem, nem érdemlem ezt tőled.
Erre mindig felkapom a vizet, kiabálás, hiszti, duzzogás a sorrend.
Minden nap.
Elég kiszámítható az életünk.
Sokszor szeretnék sírni, de nem tehetem meg-már büszkeségből sem...
Nem hagyom, hogy bárki azt lássa, hogy kicsit is meggyengültem.
Pedig egy olvadt vaj vagyok a kőszikla helyett :O

oOo

Megtartottuk a szülinapodat!!! Pont a napján, január 19-én, csütörtök délután.
Volt feldíszített szoba (a Mama egész délelőtt ezt csinálta), Barbie-torta, tűzijáték, szám-gyertya.
Voltak ajándékok: rajztábla, babakocsi, baba teljes menetfelszereléssel.
Voltak vendégek: a Mama, és Eilin (tőle Barbie rúzst kaptál), és jómagam...
Volt játék, buli, zenebona, sütizés, spenótozás :D
Szerintem jól sikerült nap volt!!!

5.

Pont ma, pont most...
Nagyon boldog szülinapot Nagylány!!!

December

Ez a hónap javarészt az ünnepre készüléssel, várakozással telt. Egy csomó helyen megköszöntött a Mikulás (vagy épp az alkalmazottja, mert nem mindegyik volt ám igazi ;) )

-voltunk a Színházban a győri Mikulás ünnepségen. Tavaly is jártunk ott, de akkor szebb is volt, tovább is tartott :P Azért most is tetszett. Sikerült elkapni 2 szaloncukrot, és személyesen találkozni a Mikulással, aki egy aranydiót adott.

-a Mama munkahelye által meghívott Mikulással is találkoztunk (na ő nem volt az igazi ;) ). Nem kellett, de mégis énekeltél neki, teljesen magadtól. Nagyon büszke voltam rád!

-Apa is elvitt az ő munkahelyére, ahol szintén nagyon jól érezted magad.

-aztán a hétvégén őnáluk is megjelent egy példány belőlük :P

-mikor elmúlt hatodika (7-8-9-10-11.-e is), már számoltuk vissza a napokat karácsonyig.

-nálunk 23-án éjjel díszítik az angyalok a fát, és csempészik alá az ajándékokat. Az idei extrán nehéz volt, mert nem elég, hogy egyel kevesebben vagyunk, még a fa az erkélyen volt, te az én ágyamban, és a saját szobádba kérted a karácsonyfát. Végül is megoldottam, de nem volt egyszerű.

-reggel aztán nem az általam várt hatást értem el: bár tetszett a karácsonyfa, az ajándékok nem hoztak lázba :( és ennek hangot is adtál :( ezek után elég nehéz volt mutatni a mosolygós arcomat, de hát ez van...
Ebédre átmentünk a Mamához, ott is volt ajándék szép számmal, azok legalább tetszettek is. Hurrá! Az elképzelthez képest sokkal jobb hangulatban telt el a nap. Este későn jöttünk haza, még itthon is éjfélig játszottunk.

-25-én jött érted Apa, és 2 napig az ottani vendégszeretetet élvezted. Én meg ágynak dőltem, és ki sem tudtam kelni onnan 27.-ig :O

-az elkövetkező 3 nap csak eltelt valahogy, aztán 31-én jöttek a Robiék. Reggel érkeztek, átmentünk ebédre anyuhoz, majd szieszta után haza jöttünk. Itthon csatlakoztál hozzánk te is, és vártuk az éjfélt. Harangoztak, pezsgőt bontottunk, boldog új évet kívántunk, felöltöztünk és besétáltunk a városba, tűzijátékot nézni. Nem olyan volt, mint amit vártunk, de 1x meg lehetett nézni ;) Utána koncert és utcabál volt, kicsit táncoltunk, majd fél 3-ra értünk haza.

November

Már nem írom fel, hogy mikor történtek a dolgok, úgyhogy eszembe jutás alapján rendszerem őket:

-végre eljött hozzánk Anita és Csenge.Most, hogy már beköszöntött a rossz idő, többet leszünk a lakásban, ezért egyik héten itt, másikon ott nyomulunk.
Eredmény: nagyon irigy vagy :(

-mi is elmentünk hozzájuk. Csenge nagyon jó kis háziasszony :) Bár beszélgetni most sem sikerült sokat, és mélyenszántót, de azért jó volt. A hazaindulásig. Amíg észhez nem tért a gyomrod a csipsz-üdítő-ugrabugrálás-joghurt-kivi kombó után :P

-újabban eljárunk bicajozni, kettesben. Te a tiéddel, én az enyémmel. Voltunk az Aranyparton (de sajnos minden egy sár volt), meg az Árkádban is. Mindkettő elég hosszú távolság egy 16-os kisbicajjal, de egy szó nélkül tekerted :)

-az Árkádba karácsonyi ajándék ötlet miatt mentünk. Én tudtam, hogy mit szeretnék, de egy fél másodperc alatt áthúztad az egész tervemet. Csak a babakocsi tetszik...

-itt aludtak a barátnőid: Tamara és Regina. Bebizonyosodott, hogy nem sok türelmem van... :P

-kicsit átrendeztük a lakást, kialakítottuk a szobádat. Ezentúl ott fogsz aludni ;)

Október

Túlzás nélkül állítom, hogy romba dőlt az életem... Hiába voltak céljaim, vágyaim eddig, most minden eltűnt az életemből. Semmit nem tartok fontosnak, nincs semmi, amiért úgy érzem, hogy érdemes lenne egy kicsit is küzdeni. Robotszerűen élem a napokat, heteket, és most már a hónapokat is. Az egész történet a nyár derekán történt, ami szépen, lassan el is múlt, meg már az ősz is, és 3-4 hét és tél lesz. Aztán el is telik fél év...

Azt hittem, hogy minden akadályt könnyedén fogok venni... hát nem. A legfurcsább, hogy nem azok a dolgok tepernek le, amik ilyenkor normálisak: találkozni, beszélni vele, vagy kívülállóként hallgatni, hogy mi történt vele...
Ezek egyáltalán nem zavarnak. Sokkal inkább a kötelességek, a napi gondok gyűrnek maguk alá, de azok nagyon. Egy sor dologra nincs egyszerűen energiám. Tudom, hogy meg kell ezt vagy azt csinálni, de egyszerűen nem vagyok képes összeszedni magam, hogy el is végezzem a dolgot.
Nem tudom, hogy mikor lesz ennek vége, ha egyáltalán vége lesz valaha? Nem ismerek magamra, hol van az az optimista csaj, akivel történhetett bármi, csak a jót volt képes észrevenni??? Annyi a célkitűzésem nap, mint nap, hogy próbáljam meg túlélni az adott napot. Nem is kell, hogy pozitív legyen az aznapi mérleg, csak próbáljak meg nem megőrülni... Ritkán sikerül.
Sokszor összeveszek olyanokkal, akik egyáltalán nem érdemlik meg, aztán meg csodálkozok, hogy a következő alkalommal már nem olyan a viszony, mint amilyen volt... Egy hisztis p*csa lett belőlem :( Ennyi elég is volt belőlem....

Október 1.-én voltunk a Fővárosi Állatkertben. Hajnalban indultunk, vonattal mentünk. Az út 3/4-éig egész jól viselkedtél, de a cél előtt nem sokkal már nagyon untad. Pedig a neheze még ezután jött :) Ettünk reggelit az első, útba eső McDonaldsban, majd elindultunk az állatkertbe. Mentünk villamossal, meg gyalog. Először a kapuhoz érve kisebb sokk ért minket, hogy még nyitva sincs, mégis kígyózik a sor. Inkább elmentünk a Hősök terére, mert még nem voltam ott. Konkrétan a tesómék 4. kerületi lakásán kívül sehol sem voltam Budapesten... Készült néhány fotó, és elcsodálkoztam, hogy milyen más is ez a város, mint Győr. Egyre jobban szeretek itthon lenni :)
Azért elmentünk az állatkertbe is :) A Mama beállt a sorba, mi meg soron kívül unatkoztunk úgy fél órát. Aztán végre bebocsátást nyertünk. Igazándiból nem lehet összehasonlítani a mi állatkertünket a fővárosival, mert tűz és víz... ettől függetlenül nekem akkor is nagyon tetszik a miénk, de csak azért mert a miénk :) A fővárosi meg, hát fővárosi :) Hatalmas! Csodálatos! Frenetikus! Ötletes! Nem is találok rá kifejezéseket. Nagyon tetszett, hogy óránként voltak állati show-k, ahol megismerheti az ember az egyes állatok állatkerti életét, és a narrátorok segítségével azt is, hogy milyennek kellene lenniük a saját élőhelyükön.
Láttunk fókákat, pingvineket, jegesmedvét, elefántot, vízilovat, amik itt nálunk nincsenek.
Nincs persze lepke-ház sem :) de nem tudom, hogy a pesti milyen, mert arra már jártányi erőm sem volt, hogy megnézzem. Inkább leültem egy padra, és ott vártam meg, míg ti a Mamával körbejárjátok a maradék kertet. Délután fél 6kor hagytuk el a helyszínt, hullafáradtan, élményekkel telve, őrülten szomjasan :O Végigsétáltunk fél Pestet, mire találtunk nyitva egy boltot, ahol aranyáron adták az innivalót, de muszáj volt, mert majdnem kiszáradtunk. Végül is az állatkertben azért nem vettünk, mert 2 dl üdítő volt 500 ft, ebben a boltban 2 litert kaptunk, egy itthoni boltban 2 üveggel kaptunk volna ugyanennyiért...
Az állomáson fél órával korábban fel lehetett szállni a vonatra, ami jó is volt, mert kényelmesen elhelyezkedtem, és már aludtam is, pedig még meg se mozdult a vonat :P Este jó későn értünk haza, és nem kellett altató :)

Október 16.-án megint mentünk Pestre, mert a Robinak is, meg az Áginak is szülinapja volt, meg a Mama még nem volt náluk sosem. Most nem olyan hajnalban, de azért korán mentünk. Most már az út feléig sem bírtad nyugton, alig vártam, hogy leszálljunk. Ági jött elénk az állomásra, aki szokásához hűen hazaszáguldott velünk :) Ott összepuszilgattuk egymást, sztoriztunk sokat, mert mégis csak karácsonykor találkoztunk utoljára, elmentünk az újpesti piacra, nem vettünk semmit, mert szintén drágább, mint itthon :P visszamentünk ebédelni, mindenki 2-3x evett az ebédből, ettünk tortát, és el is telt a nap. Ági kifuvarozott az állomásra, felpattantunk a majdnem teli vonatra :( és indultunk haza. Hazafelé már nagyon nehezen tűrted az utat, és nem is aludtál. Itthon is folytattad a zabosságot, de viszonylag hamar elaludtál.

Október utolsó hétvégéjén megünnepeltük a névnapodat :) Még jó, hogy ennyien vagyunk, mert legalább több helyről tudunk szeretni téged, ráadásul időeltolásban :) Kaptál egy rakás hasznos és haszontalan ajándékot, amikkel továbbra sem játszol valami hosszú ideig (értsd: max. 10 perc).
Nem tudom, hogy miért hiszem azt még mindig, hogy valaha is el fogom találni azt, hogy mivel is tudnám a figyelmedet lekötni... a gyors kötözőn kívül ;)

Szeptember

Szeptember 1. (csütörtök): elkezdődött a tanév. Én örültem neki :P Reggel 3x is le kellett mosnom rólad a hisztit, aztán már simán ment minden. Vidáman mentünk az oviba, beszélgettünk, örömmel mentél be a csoportba.

Szeptember 2. (péntek): már úgy mentél, mintha nem is lett volna nyári szünet. Örülök neki!!!

Szeptember 3-4. (szombat-vasárnap): délelőtt még lehúztam egy műszakot a melóhelyen. Nagyon jó volt, pénteken éjjel 11re hazajöttem, szombaton hajnal 5kor újra elmentem... de túléltem és ez a lényeg!
Délutánra kitaláltam, hogy jó lenne csajos bulit csapni. Megkérdeztem hát Zsanát, hogy átjön-e, de nem. Így jött Eilin, hogy ne maradjunk már magunkban. Este 7kor besétáltunk a városba, ahol zajlott a Pálinkafesztivál. Nagyon élveztétek, hogy sötétbe indultunk bulizni. Igaz, a programok nem nektek valóak voltak, de azért csak elszórakoztunk 10ig. Akkor indultunk haza. 1 óra alatt itthon is voltunk. Közös pancsi, vacsora, meseolvasás, és éjfélkor már aludtunk is :)
Reggel 7kor meg ébresztő :S
Másnap is együtt voltunk, mi hárman. Ti babáztatok, én tettem a dolgomat, mindenki jól érezte magát. Ebéd után rád jött az 5 perc... ez eltartott 1 órán át, de ezt is átvészeltük. Délután nekiálltunk cserepet festeni, szalvétát ragasztani, de Lilit elcsalták a strandra, úgyhogy ezt a munkát félretettük a következő alkalomra.

Szeptember 5- : ezen a héten délutános voltam, kivétel kedden, mert szülői volt az oviban. Semmi újdonságot nem hallottam, tavalyhoz képest csak az óvoda neve változott meg:
Adyvárosi Közoktatási Főigazgatóság, Óvoda, Általános és Középiskola, Erzsébet Ligeti Óvoda Vuk Tagóvodája.
Eddig Vuk Ovinak hívták...

Befizettem
-az ebédet: 6900 ft
-a biztosítást: 700 ft
-a bábszínház felét: 1500 ft
-a munkafüzetet: 450 ft
-a MiniManó újságot: 180 ft
Jövő hónaptól lesz még jazzbalett és úszás: 2x1600 ft
-csoportpénz: 500 ft
Összesen: 13430 ft (novembertől: 12000 ft).
És ez "csak" az óvoda... mi lesz a suliban? gimnáziumban? egyetemen? A fizumat majd az intézmény számlájára utaltatom...

Szeptember 19.-25.: igyekeztünk kihasználni, hogy együtt vagyunk délután: séta, fagyizás, csavargás, Csenge :)
Hétvégén itt volt az Eilin, megint jól elvoltatok.

Augusztus

Augusztus 1. (hétfő): izgalommal kezdődött ez a hónap: már júniusban megbeszéltük ApaMamával, hogy nem fizetem be az ovit, minden nap bejön hozzád, cserébe én egész hónapban délutános leszek. Délelőtt velem, délben ApaMamával, délután Apával, vagy a Mamával leszel. Múlt szombaton felhívott, hogy nem tudja vállalni, meg csak a hétfő-szerda-péntek lenne jó stb. Hát bevallom, sírva fakadtam, mert nem volt más lehetőség. Apa visszahívta őt telefonon, és elmagyarázta neki, hogy mi a helyzet, jönnie kell. Végül elfogadta a dolgot.
Egész hónapban délelőtt együtt leszünk, teszünk-veszünk-intézkedünk.
A munkahelyemre újult erővel tértem vissza a szabadságból. Megfogadtam, hogy kereshetnek rajtam fogást, de nem hagyom magam felidegesíteni. Sajnos jó irányba ott már semmi nem fog változni, csak rosszba, de megpróbálom elfogadni az emberi hülyeséget.

Augusztus 5. (csütörtök): este, mikor jöttem haza, két meglepetésben volt részem: először a Mama hívott szomorkodós hangon, hogy menjek fel hozzá munka után. Mostanában elég sok a gond(unk), úgyhogy kezdek hozzászokni a rossz hírekhez :( Pedig nem is arról volt szó. Hanem megköszöntött engem névnapom alkalmából, és egy nagyon vágyott saját kezűleg horgolt telefontokot kaptam, a szintén névnapomra kapott új telefonomhoz :)
Itthon pedig nem csak rend várt, hanem ajándékként egy rajz, és egy álomfogó. Nagyon örültem mindkettőnek :)

Az első hetet meglepően jól viselte mindenki. Bár kettőnk között gyakoriak a nézeteltérések, amik se szép szó, se csúnya, se semmi hatására nem tompulnak... Szinte teljesen leszoktál a délutáni alvásról, ami nekem azért nem jó hír, mert szinte semmire nincs időm mielőtt elindulok a munkába, ellenben sokszor sírsz, mikor elmegyek.
ApaMama még szombaton is eljött, mert mi Apával vásárolni mentünk. Elköltöttük azt a rengeteg pénzt, amit a magánnyugdíjpénztár 10 év alatt összespórolt nekünk... :O Nem tartott sokáig. Addig ti ketten megfőztétek az ebédet. Evés közben már elég döcögősen ment a beszélgetés, de hát mindenki elfáradt már a hétvégére.

Augusztus 8.-14.: a második héten azért már gyakoriak voltak a súrlódások. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne kiabáltam volna, ne kellett volna seggre_pacsit játszanom. Ilyenkor te vigasztalhatatlanul üvöltöttél, én meg lelkiismeret furdalással küszködtem. Az ApaMamával is voltak vitáink, jól fel is dühített egyik nap, de nem hagytam magam kikészíteni, így aztán el is ült a vihar.

Augusztus 15- 21.: ez a harmadik hét volt, amikor ketten voltunk délelőtt itthon. Ez is gyorsan eltelt szerencsére. Volt már jó idő is közben :)
Hétvégén elmentünk közösen a komáromi íjásztalálkozóra, ahol a fél délelőttöt ott töltöttük. Tetszett, de borzasztó meleg volt, meg mindenki nyűgös volt, így inkább hazajöttünk. Este elmentünk a győri búcsúba, tomboltunk a Princessre, meg Kaczor Ferire. Éjjel meglestük a tűzijátékot, és 11re értünk haza.

Augusztus 22-28.: Apával voltatok egész héten délelőtt, velem délután. Amikor csak tudtunk estig a játszin voltunk. Sokat találkoztunk Anitával és Csengével, talán ez is lehetett a baj, ugyanis 2 percig nem bírtátok veszekedés-vita-irigykedés-beszólás nélkül. Valaki mindig hisztizett. Estére már mi is, Anitával :)

Szerencsére sikerült könnyítenem a lelkemen, és elmondhattam a gondjaimat mindazoknak, akinek számít a véleménye...
A titok nem titok többé: vége a közös hajókázásnak, Apával külön utakon folytatjuk tovább...
Remélem azért hamar túl leszünk a nehezén, mert a mostani helyzet senkinek sem jó...

Augusztus 29-31. (hétfő-szerda): utolsó napok az idei vakációból. Délelőttönként ketten voltunk, ebéd után átvittelek Erzsi nénihez, ott megvártad a Mamát, majd délután ment érted Apa.

Frissítés:

A mérlegelés szerint:

Súly: 25,4 kg (+2,4 kg)
Magasság: 119 cm (+2,5 cm)
Láb: 19-19,5 cm (+1-1,5 cm)

Július

Július 1. (péntek): kitört számodra a vakáció!!! Irigyellek rendesen... Délelőtt Apával voltatok itthon édes kettesben. Délután, Anita és kedves családja meghívásának eleget téve, együttesen mentünk be a városba, a Győrkőc fesztivál megnyitójára. Azt nem mondom, hogy fergetegesen jót szórakoztatok, mert volt hiszti, veszekedés, szófogadatlanság, miegymás, de jól telt a délután-este. Merthogy este 10kor volt a tűzijáték.

Mivel csütörtökön úgy búcsúzott el tőled Zsuzsa néni, hogy "meg se foglak ismerni szeptemberben, olyan nagyot fogsz addig nőni!", ezért meg is mértelek, hogy ősszel legyen viszonyítási alapom :)

Súly: 23 kg
Magasság: 116,5 cm
Láb: 18 cm

Július 2. (szombat): én még mentem dolgozni, így megint Apával voltatok ketten itthon. Délután viszont megint mentünk a Győrkőcre, csak most Zsanettékkal. Neked a mutatványosok (zsonglőrök és a gólyalábas ember), nekem meg a mesevilági forgatag tetszett legjobban. El tudnám képzelni az életem állandóan ilyen körülmények között...

Július 4. (hétfő): nekem is elkezdődött a szabadság :)))
Egész nap esett, vagy hideg volt, így nem mentünk sehová, kivétel a bolt.

Július 5. (kedd): délelőtt a Gyermekek Házában tartott kézműves foglalkozáson voltunk, ahol dekupázs kavicsot, és ajtódíszt készítettünk, görög népmesét hallgattunk, népdalt tanultunk. Megint nagyon tetszett minden :)
Délután játsziztunk Anitával és Csengével. Kicsit döcögősre sikerült, mert te állandóan undok meg irigy voltál Csengével, ő meg sértődős volt. Sírós búcsút vettünk :(

Július 6. (szerda): délelőtt a könyvtárban voltunk játékos foglalkozáson. Rajtunk kívül még 3-an voltak jelen :) ettől függetlenül nagyon tetszett neked a játék.
Délután játszin voltunk megint Csengével, meg Anitával, meg Istivel. Sajnos a Dzseni megint jelen volt, bele is kavart a játékba, viselkedésével kiverte nálam, és Anitánál is a biztosítékot... Sajnos ez a nap sem végződött valami fényesen...

Július 7. és 8. (csütörtök, péntek): a nagy hőségre tekintettel nem nagyon mozdultunk ki a lakásból, csak ahová fontos volt. Véget is ért a mi édes kettesünk első része, folytatás e hónap végén.

Július 10. (vasárnap): délelőtt főztünk és egyéb nyalánkságokat csináltunk, délután pedig elszállásoltalak a Mamához, ahol az azt követő 2 hetet töltöd. 6-kor jöttem haza, fél 10kor csörgött a telefon itthon :) Olyan fontos dolgok hangzottak el, mint pl: "félek, hogy hiányozni fogsz..."
És hogy én mit csináltam az első szabad estémen? Beültem egy kád vízbe egy könyv társaságában, feltettem egy arcpakolást (amit már 3 hónapja vettem, hogy egyszer majd biztos lesz rá időm...) és lazultam. Kényelmesen hajat mostam és meg is szárítottam, és mindezt 1,5 órán keresztül...

Július 11-23.: a Mama vendégszeretetét élvezted. Néha napján átmentem, de abból rendszerint vitatkozás lett, így hanyagoltam a láthatást, amennyire csak tudtam. Minden nap beszéltünk telefonon.

Július 21. (csütörtök): sajnos sorsfordító nap volt... :(

Július 24. (vasárnap): Bábolnán voltunk az Arborétumban, állatokat etettünk, de nem sokáig maradtunk, mert esni kezdett az eső.

Július 25-31. : ezen héten voltam szabadságon. Az idő... hát hogy is mondjam... nem volt túl kegyes hozzánk...

NYÁR NEVű ALKALMAZÁS TELEPÍTÉSE.....
██████████░░░░░░░░░░░░░░░░░░░
33% KÉSZ.

A telepítés nem sikerült. 404-es HIBA: Az évszak nem található.
Az évszak amit keresel vagy el lett távolítva vagy megváltozott a neve, esetleg épp nem elérhető.
Kérlek próbáld újból később.

Fáztunk, vastagon öltöztünk, de szerintem azért nem unatkoztunk :)

Június

2. (csütörtök): évzáró és anyák napi műsor (és karácsonyi utólagos...) volt délután. Én rohantam érted az oviba, hazajöttünk tisztálkodni, hajat mosni, rákészülni az ünnepre. Jött a Mama, vele fodrászosat játszottatok, aztán felöltöztünk ünneplőbe, és elindultunk. Pont akkorra értünk oda, amire kérték az óvónénik. Pont utolsók lettünk. Nagyon aranyos voltál, szerintem te voltál a legszebb, legokosabb, legtisztábban beszélő (!), legcsinosabb...
Most kezdhetném sorolni, hogy mi nem tetszett, de kár lenne a pötyögésért. A Mama azt mondta, hogy jövőre nem jön el, ha nem bánom. És az a helyzet, hogy nem. Hosszúra sikerült a műsor, majdnem 2 órán át tartott. Szerintem mindenki várta már a végét. Kaptam egy nagyon aranyos fakanál katica virágot, és idén sem bírtam könny nélkül. Készült közös fotó is a vőlegényeddel. Ünnepély után fagyizni mentünk, mint minden nap.

Ezen a héten is szinte minden nap játszin voltunk, többnyire akkor mentünk, mikor más már jött haza. Köszönhető ez a rekkenő hőségnek és az én hihetetlenül kevés szabadidőmnek. Nehéz így barátokra szert tenned, illetve ápolni a már kialakult barátságot, de sajnos nem tudok mást tenni. Már Apának is mondtam, hogy fizessen be valahová ebédet, mert nem tudok/akarok ennyi időt sem elvesztegetni abból a kevésből, ami nekem 2 hetente jár belőled. Sokszor úgy érzem magam, mint a hétvégi szülő.

9. (csütörtök): reggel mindkettőnk hibájából itthon maradt a Breki újság, amit vinni akartál az oviba. Már az odaúton kérdezted, hogy elhoztam-e? Mivel nem, végigüvöltötted az egész utcát, meg az ovit, még az óvónénik is összeszaladtak, hogy mi ez a nagy sírás-rívás? Nagyon sajnáltalak, de később is mentünk, és van egy egyezségünk, miszerint, ha nincs összekészítve reggelre az ovis cucc, én nem fogok arra időt fordítani... Hát most nem volt.

11-12. (szombat-vasárnap): végre eljött a Robi és az Ági!!! Nagyon vártuk már őket, és nagyon örülök, hogy találkoztunk. Voltunk a kismegyeri Napóleon harcijátékon (már vége volt, mire odaértünk), meg voltunk a belvárosban is, mert emlékeztél rá, hogy pont 1 éve a szökőkútnál készült rólatok közös fotó. Idén nem, mert fontos volt, hogy megmártózz a szökőkútban, ami a 15 fokos nyárban nem egy előny, hisztizős képet pedig nem akartam.

13. (hétfő): Apa elvitt ApaMamához. Én könnyedén megfőztem, és ti is jól elvoltatok.

Összevont csoport van már az oviban, és nincs a Zsuzsa néni.
-Akkor ki az altatós?
-Az az óvónéni, akivel kint voltunk az udvaron.
-És ő is úgy altat, mint a Zsuzsa néni: mindenkit betakar, mesét mond?
-Betakart, de nem mesélt.
-Akkor hogyan aludtatok el?
-Sírtunk, üvöltöttünk, aztán csendben elaludtunk.

Ezen a héten végig a játszin voltunk, most épp a házunk előttin, jó lenne, ha összeszoknál a gyerekekkel, mert attól tartok, hogy nem lesznek barátaid, ha minden nap máshová megyünk.

24. (péntek): állatkertbe kirándultunk az ovival. 10re mentünk, és 2kor jöttünk ki. Ez idő alatt, olyan szinten elfáradtál, hogy el sem hittem, hogy van ilyen. Átépítették az állatkertet, kicsit furcsa is volt. Azért megtaláltuk a gorillát, van bébi majom (kedvencem), és etettünk zsiráfokat (nr.1. kedvencem)! Mondjuk te éppen féltél tőlük, pedig olyan óvatosan vették ki a kezemből a csemegét, hogy meg is lepődtem. Tevét is etettünk kézből, meg dámvadat is, amiket előszeretettel hívtunk szarvasnak, de a Berci tesója mindenkit helyreigazított :)

Még jövő héten lesz 4 napig óvoda, aztán péntektől kitör a vakáció, úgy néz ki, hogy tart egész szeptemberig :)
Irigyellek... :)

Május

1. (vasárnap-Anyák napja): Apa előző este elment titokban megvenni a virágot. Azért téged beavatott a dologba. Már aludni készültünk, mikor félálomban a fülembe súgtad "holnap egy piros virágot fogsz kapni tőlem. Azért ment el az Apa" :)
Másnap valóban megkaptam a megérdemelt rózsámat, de nem sikerült kicsikarnom belőled egy verset sem :(

Másnap még mentél oviba, de telefonáltak, hogy azonnal menjek, mert 39 fokos lázad van :( Mire hazavittelek (riasztástól számítva 12 perc!!!), már csak hőemelkedésed volt, ráadásul az orvost csak délután tudtuk felkeresni... Lefektettelek aludni, majd utána mentünk az orvoshoz. Már nem volt lázad, de pilledt voltál. Nem írt gyógyszert sem, csak pihenést. Ez kedden meg is történt, de a továbbiakban már nem tudtalak ágyba parancsolni.
Mivel több napig fájlaltad a füledet, elmentünk a fülészetre, ahol egy hosszú valamit dugott a főorvos a füledbe, és közben meg sem nyikkantál. Ebből arra következtettem, hogy nem fáj igazán a füled :)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még az előző betegséged alkalmával vettem egy kismackó formájú fülmelegítő zacskót. Akkor mondtam is, hogy ha fájni fog a füled, akkor nem kell megint sót melegíteni (mint karácsonykor), hanem van benne egy pattintható lap, és felmelegszik benne a sóoldat. Jött ez a betegség, és az első este már kérted is a kismackót. Meg utána 6-8 éjszakán át.
Pénteken mentünk vissza az orvoshoz, aki gyógyultnak nyilvánított, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy a következő hetet is itthon töltöd. Ezt úgy tudtuk megtenni, hogy én délutánra mentem dolgozni, ApaMama meg mindig jött a munkásjárattal hozzánk. Sok dolga nem volt, mert mindig elaludtál, mire megjött, és Apa vagy a Mama fél 3kor itthon is volt.
Köztudomású, hogy nagyon rossz a viszonyom vele, mégis megfogadtam magamnak, hogy nem hagyom magam felidegesíteni. Vagy nem hallom meg, amit mond, vagy ha meg is hallom, akkor meg nem fog izgatni... A lényeg, hogy nem is történt semmi.

14. (szombat): Elmentünk Apával íjászversenyre Levélre. Jó idő, jó levegő volt, csak az egész napos szórakoztatásod lemerítette az akkumulátoromat :) Mikor indultunk haza iszonyatos vihar kerekedett, de szerencsére ahogy jöttünk haza, úgy csitult, sőt itt nálunk teljesen szárazak voltak az utak.

16. (hétfő): én még szabadságon voltam, mikor újra menni kezdtél az oviba, így nem kellett egyből hajnalban kelni. Vártad már a találkozást a cimborákkal.
Keddtől azonban újra hajnalban keltünk (5:20...), de szokatlanul simán ment egész héten a reggeli készülődés, és meglepő módon egyszer sem késtem el :)

Volt 2 vicces történet a héten:

Egyik reggel kérdem, hogy az alvócimborád bent van az oviban?
-Igen, de Anikó néni elvette és kirakta az asztalára!
-Miért?
-Hát, mert piszkáltam alváskor a szomszédomat, és nem hagytam aludni...

Minden reggel eldarálom amikor a gyűjtő csoportban kezdesz, hogy én most megyek, de nem sokára jön (15-20 perc) a Zsuzsa néni és átvisz a Mókus csoportba. Elkezdtél pityeregni...
-Nem jön értem a Zsuzsa néni... nem visz át a Mókusba...
Már kezdtelek volna megsajnálni...
-Mert azt mondta, ha csipkedem az asztalterítőt, nem fog értem jönni, és nem mehetek át a Mókusba...

Pénteken a Mamánál aludtál, mert én dolgozni mentem, Apa meg megint versenyre. A Mama nagyon sokat enged neked, ez meg is látszik a viselkedéseden, ha ott vagy nála, vagy ha már itthon vagy. Kell 1-2 nap, mire visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Tisztelet nélkül társalogsz velem, semmit nem úgy csinálsz, ahogy én kérem, sőt, fürdés közben el is zavartál haza. Mondhatom jól esett.
Nem találtam itthon az ősszel-télen eltett nyári ruhákat, úgyhogy elmentünk a piacra beszerzőkörútra. Vettem egy rakat játszani jó rövidnadrágot, néhány pólót. Meg a Misi mókus és a Bambi mesekönyvet :) Aztán eszembe jutott, hogy ApaMamánál kéne megnézni a tavalyi ruhákat, mert biztos ott lesznek...
Mostanában nagyon keveset vagyunk itthon, amikor csak lehet, a játszótéren vagyunk, vagy sétálunk, fagyizunk. Minden nap. Vagy naponta többször is :) Élvezzük nagyon. A lakás szalad, de legalább jól érezzük magunkat :)

25. (szerda): gyereknap az oviban, arcfestés, ugrálóvár, egész napos parti az udvaron (és a többi napon???), fényképezés (később kiderült, hogy 400 ft/db...).

26. (csütörtök): reggel az oviban megállított a Bandi anyukája, félrehívott, mert fontos dologról akart velem beszélni. Megijedtem, mert mostanában nincs jó kapcsolatom az ovival. De ez most más volt. Szóval a Bandi tegnap adott egy gyűrűt neked, de Anikó néni elvette, mert balesetveszélyes. A Bandit nagyon rosszul érintette, és szeretné odaadni a gyűrűt, vigyem haza. Ha elfogadod. Először nem kaptam szikrát se, aztán mondtam, hogy ne engem kérdezzen, hanem az illetékest. Te persze csillogó-mosolygó szemekkel mondtál igent a lánykérésre... Sőt, még egy cuppanóst is nyomtál a Bandinak :))) Tehát azóta jegyben jártok :)

Április

Azt hiszem az áprilist kiírhatom az Idegösszeroppanásom Hónapjának :D
A finisbe ért ugyanis a majd' 2 éves képzésem, amire pont 2009 szeptembere óta várok... Örülök neki, hogy már túl leszek rajta végre, mert már kezd nagyon uncsi lenni, hogy a szombatok nagy részét a suliban töltöm, csak délutántól tart a hétvége, és akkor is a mosás-mosogatás-(minimális) házimunka-játszótér vár rám. Pihenés semmi... Általában vasárnap este eszmélek fel, hogy holnap már megint dolgozni kell!

Hétfőn és kedden (ápr. 11-12.) délelőtt nyílt nap volt az oviban. Hétfőn matek volt Anikó nénivel. Olyan érdekes feladatok voltak, hogy itthon is fogunk ezt-azt hasznosítani belőle: előtt-mögött, jobbra-balra, jött hozzá-elment tőle stb. fogalmak játékos alkalmazása.
Kedden környezetismeret volt testápolás témában. Ez is nagyon tetszett, bár a viselkedéseddel akadtak problémáim: konkrétan be nem állt a szád, folyton csacsogtál valakivel, persze nem a feladattal kapcsolatban :)

Túl vagyok a vizsga nehezén: szerdán és csütörtökön (ápr. 13-14.) volt az írásbeli. Az iskola könyvtár szobájában kaptunk helyet az írásra. Első pillantásra csalódtam egy nagyot, mert olyan elrendezése volt, hogy esélyem sem volt a puskázásra :P Később kiderült, hogy ez csak a kisebbik gond... 5 tantárgyból írtuk a vizsgát, olyan okosan volt elosztva, hogy szerdán 4, csütörtökön 1 tantárgy. Nekem annyira nem volt gáz, de van olyan osztálytársam, aki 35 km-ről járt be, neki könnyebb lett volna, ha a maradék egyet is megírjuk szerdán.
Megkaptam az első csomagot, végigolvastam az összes kérdést. A felügyelő tanár azt mondta, hogy ő szerinte kezdjük a könnyűekkel, és nehéz maradjon a végére. Köszi! Mindegyik nehéz volt!!! Olyan szinten, hogy nem is hasonlított azokhoz a mintafeladatokhoz, amiket a suliban valaha is gyakoroltunk! Remegett mindenem, mire végeztünk ezzel a tantárggyal. Hiába volt mindenkinek több oldalnyi segédanyaga, nem tudtuk használni, mert nem azok a kérdések, témák voltak, amikre mi felkészültünk... Végül közösen próbáltunk összehozni valamit, nagyon bízom benne, hogy sikerült az előírt 55%-ot teljesítenem.
A többi 3 tantárgy nem volt ennyire nehéz, sőt egyik kimondottan könnyű volt, de ezek sem a begyakorolt példákból voltak összeszedve. Ezeknél nem tartok attól, hogy megvan-e a 55%. Tuti megvan :)

Aznap délután olyan izgulós voltam, pedig tudtam, hogy a nehezén már túl vagyok. Türelmem az semmi nem volt. Így voltam kénytelen elmenni az oviba húsvéti ovi klubba, ahol tojást kellett díszíteni, közösen. Én ragasztottam, színeztem, te meg a Bercivel bohóckodtatok. Próbáltam figyelni a többi szülőre, meg az óvónénikre, de annyira el voltam magammal meg a feszültséggel foglalva, hogy felőlem aztán mondhattak-csinálhattak bármit. Én meg csak vigyorogtam, mint aki beszívott :)

Következő héten (ápr. 18.) hétfőn még mentél oviba, de felkészültünk rá, hogy ez nem marad így. Fel is hívtak napközben, hogy sajnos belázasodtál. Apa ment érted, ő vitt orvoshoz, és ő maradt itthon veled táppénzen. Aznap még nagyon bágyadt voltál és lázas, meg kedden is sokat feküdtél, de már csak hőemelkedésed volt. Szerdától már gyógyultnak nyilvánítottalak, de a doktorbácsi itthon tartott egész héten. A nagy ápolás közepette Apa elkapta a nyavalyát tőled, és 1 hétig csak vízszintben láttam őt.

A húsvéti hétvégére kirándulást terveztünk, de ez a betegség felülírta a tervünket :(
Szombaton még túlóráztam, vasárnap a Mamánál voltunk ebédelni, hétfőn meg itthon pihentünk.
A nyuszi nagyon rendes volt mert olyan dolgokat hozott, aminek nagyon örültél: Csipkerózsika, Kis hableány mesekönyvet, állatos-matricás színezőt, Barbie bugyit, sok-sok csokit. A Mamánál szétpotyogtatott rengeteg apró csokit, de megtaláltad a nyuszifészket, amiben egy görkorcsolya volt. Nagy örömömre már első nap eljutottál oda, hogy nemcsak megtudsz állni, hanem pár centit egyedül is gurulsz :)

Kedden végérvényesen véget ért a suli. Bár az összes osztálytársam majd beleőrült az izgalomba, én haláli nyugalommal indultam el itthonról, és úgy tűnik, segített :) 6. vizsgázóként kerültem sorra, és bár nem a megbeszélteknek megfelelően voltak a tételek szortírozva, sikerült olyanokat húznom, amik nekem tetszettek. 10 órakor túl is voltam a megpróbáltatáson, de 3-ig ott kellett maradni az eredmény kihirdetéséig. Szerencsére mindenki sikeresen levizsgázott, voltak kiválóak (én nem), de így is 89 %-kal jelesre vizsgáztam! Leírhatatlanul örültem, és örülök még remélem jó sokáig!!!
Mivel az agyamat már hetekkel korábban átállítottam a pozitív gondolkodásra, így biztos vagyok benne, hogy legkésőbb az év második felében találok a végzettségemnek megfelelő állást, amiben kiélhetem magam.

4 évesen...

Végül is 2 hónap alatt csak össze tudtam szedni :)

A száraz tények szerint 113 cm (azóta már 114 cm), és 21,3 kg (azóta 22 kg) vagy, 28-29-es a lábad, 116-122-es (vagy angol méretben 5-6-7 évesre való) ruhákat veszek. De ezen felül...

Elfogultság nélkül írom, hogy szép és okos vagy, valamint cserfes, néha pimasz, feleselő, nagyszájú (csak hazai pályán), zseniális színésznő (Gobbi Hilda hozzád képest egy tehetségtelen ripacs :D), nagyon félős, bújós, akaratos, igazi nő, aki reggel oviba indulás előtt a rúzst (labello) sosem felejti el, és a Mamát mindig rá lehet venni a körömlakkozásra, sminkelésre is.

A beszéddel nincs gond: szépen, tisztán beszélsz, bár gyakran használod az "izé"-t, és előfordul halandzsa is, ha nem jut eszedbe a megfelelő szó. Egy filmet nem lehet végignézni (mit filmet? egy reklám blokkot sem :D), mert folyton csacsogsz. Sokat énekelsz (meg táncolsz), mixeled is a dalokat, sokszor a játékba belefeledkezve verset mondasz, de kérésre nem vagy hajlandó elmondani, hogy mit tanultok az oviban. A versekből, dalokból gyakori, hogy csak keveset jegyzel meg, azt is rosszul, ezért gugli barátomnak napi szinten kérem a segítségét.

Az étvágyad nem a legjobb, de azért nem is panaszkodom, főleg, hogy nem lenne ennyi a súlyod, ha úgy kergetnélek az étellel az asztal körül. Ezen a héten mondjuk 5x kellett rizses valamit csinálnom, mert most épp az a tuti. Már szereted a csokit, gumicukrot is, amire régebben nem volt példa.

Játékban még mindig nem tudok jót venni :( vagyis inkább vásárolok magamnak, mint hogy el tudjam találni az érdeklődési körödet... A szülinapi ajándék emiatt nem is lett változatos vagy inkább ötlet dús: ruhák, könyvek, rajzsablon, filctoll, színes ceruzák, matricák. Látom, hogy nem vagy oda egyikért sem, de a Mamának azt mondtad, hogy pont azt kaptam, amit kértem!
A legjobb játékok még mindig azok, amik nem kerülnek igazán pénzbe: olló, ragasztó, ceruza, filctoll, papír a rajzoláshoz, színezéshez - ezek minden nap használatban vannak; a babakonyhába az általam főzött zöldségek, fűszerek, kizárólag az én fazekaimban, fakanalammal keverve - ez többnyire hétvégén, a közös főzések alkalmával. 10 alkalomból 2x játszik szerepet a baba, de akkor jön velünk mindenhová: bolt, séta, ovi, fürdés, wc...
A múlt hétvégén megtanultál biciklizni, szerintem most ez lesz az idei év slágere :)
Nagyon nehéz dolgom van (szerintem), mert ünnepek körül mindig fejfájást okoz, hogy mivel tudnék igazán örömet okozni, mert nem adhatok egy marék sárgarépát, vagy szórólapos újságot, habár tudom, hogy ezekkel órákig ellennénk... Gondolom ebből sejthető, hogy a karácsonyi ajándékok már a polcokon pihennek úgy 2 hónapja...
A Mama megengedte, hogy gépezzél nála. Ott már bekapcsolod, elindítod a netet, és azon a játékot is. Többnyire a sminkelős-körömfestős-öltöztetős lányos játékok érdekelnek, de gyakori, hogy csak írsz word-ben. Itthon lényegesen kevesebbet töltesz számítógép előtt, egyedül szinte sosem. Megengedtem, hogy rendezd a farmomat: vetsz, kapálsz, ganézol, tenyészted az állatokat :)

Az ovit továbbra is imádod, ez nagy szerencsénk. Még akkor is, ha a korai gyűjtő csoportba kell menni. Vasárnap, mikor szomorúan állapítjuk meg, hogy mindjárt megint hétfő, te ujjongsz, hogy végre találkozhatok a barátaimmal!
Állandóan két barátnő körül forognak a mindennapjaink: Rebeka és a Dzseni. Nem ismerem őket (mármint láttam őket, de még nem beszéltem sem velük, sem a szüleikkel), biztos aranyosak. Persze vannak, amik nem tetszenek: pl. R-nak van egy idősebb tesója és annak barátja, akik este punisat-kukisat játszanak. Nem szeretném tudni, hogy ez mit takar...
Vagy hogy egyikük felvilágosított, hogy a kisbaba a puniból jön ki, és az nagyon fáj... Elsimítottam egyelőre a témát, mert szerintem nem kell még fogalmadnak lenni az élet ezen részéről. Gyakori téma: mikor lesz már nagy a hasam? mikor fog születni kisbabám? (hát, remélem addigra már ősz lesz a hajam! Bár már most is eléggé az...) Vagy ha ezek sokára, akkor mikor leszek már iskolás?

Általában szeretsz mindent magad csinálni: tusolás, kakaó készítés, körömreszelés, cipő bekötés (tudsz masnit kötni!!!), mégis a wcről lehúzott bugyival jössz ki, és nekem kell felhúzzam. Tudsz egyedül öltözni, de ritkán bizonyítod. Csak hétvégén, amikor te válogatod össze az aznapi ruhát. Az oviban hiába kérlek, könyörgök, kedvesen-mérgesen, nem szoktál egyedül öltözni-vetkőzni. A ruha összeállítása nagyon megy, nem számít, hogy ott kint fogcsikorgató hideg van, te "kapkodóban" szeretnél oviba menni, meg miniszoknyában és nylon harisnyában. Azért többnyire még én diktálok, de jó a reggelt veszekedéssel kezdeni...

Ha együtt vagyunk a mesélés is nagy szerepet kap, bár nincs sok türelmed végighallgatni egy néhány perces mesét. A könyvtárból mindig 4-5-6 könyvvel térünk haza, amiből 1-2-t olvasok fel. Leginkább a Barbie, Hercegnő, Kisvakond mesék érdekelnek, de elfogadod azt is, amit én választok.
Mivel tavaly óta végre újra olvasok, így sokszor látsz engem olvasgatni, ilyenkor hozol magaddal egy könyvet -minél kevesebb benne a kép, annál jobb- és olvasunk együtt. Mindenki a magáét. És ez így megy hosszú perceken át, tök csöndben :)

Az elalvás nem megy egyedül. Az ebéd utáni alváskor (itthon ez csak hétvégén van), könyörgés nélkül lefekszel, elmesélek 1-2 mesét, összebújunk és elalszol (és én is...). Este fürdés után vacsora, ma éppen kakaós csiga és az elmaradhatatlan kakaó, utána ágyba be, mesekönyv elő, ma éppen a Palacsintás király, abból is egy fél oldal, és alvás. De ha nem is ilyen gyorsan, akkor még egy Micimackó dal elejétől a végéig, és utána már biztos alszol. Többnyire én is :) Igyekszünk korán nekikezdeni az esti szertartásnak, fél 7 körül fürdés, fél 8 körül alvás (vagy fél órával később). Mert délelőttös héten 5:20-kor kelsz :(Ha Apával vagytok itthon, akkor megy a tv nézés, úgy meséled a kedvenc sorozatot (Két pasi, meg egy kicsi), hogy csak pislogok :)
Még egy fontos dolog: puszi. Ha reggeles vagyok, azért kelsz olyan korán, hogy Apának adhass reggeli puszit. Ha nem kell hajnalban kelni, akkor este kapja meg a jó éjt, és a jó reggelt puszit is :) Egyik nap ez utóbbi elmaradt, és képes voltál éjfélkor sírva felébredni, mert még nem adtam Apának puszit!

A lényeg, hogy nekem pont így vagy jó, ahogy kaptalak, a fontos az, hogy boldog légy!

:)

Köszönöm!!!

A kórházban

Borzasztóan féltem a műtéttől, vagyis inkább csak az altatástól. Robin Cookon nevelkedtem...
Szerencsém volt abból a szempontból, hogy miután ismét megvizsgált a szájsebész, felvettek az osztályra, beszéltem az aneszteziológussal, majd megint a szájsebésszel, hazajöhettem, így ezt az estét itthon tölthettem. Volt nagy öröm, mikor délben megjelentem az oviban, mindenki körülugrált, hogy már haza is engedtek-e, túl vagyok-e a műtéten? De el kellett keserítenem őket, hogy csak költséghatékony kórházi ápolásban részesülök (vagyis csak papíron voltam ott). Délután még egy kicsit együtt voltunk, és mentél a Mamához aludni. Itthon nagy magányomban (Apa suliban) jól kibőgtem magamat (először).
Éjjel alig bírtam elaludni, reggel meg felkelni. Fürdés közben bőgtem (másodszor). Fél 7kor bementünk a kórházba, Apa velem volt egy ideig, majd lelépett a kardiológiára kontrollra a múltkori rosszullét miatt. Egyszer csak megjött az Anyu, aki velem volt, míg betoltak a műtőbe. Előtte 4x megszúrtak, hogy kaphassak infúziót. Azóta a kezemen 2 tenyérnyi sárgás-lilás véraláfutás van...
Miközben toltak be, Anyu kijött a folyosóra integetni, megint bőgtem (harmadszor). A műtőben megint megkérdeztek mindent, amit előtte nap az altatóorvos, meggyőződtek, hogy én vagyok én, és szép álmokat kívántak. Én meg azt kértem, hogy annyi altatót adjanak csak be, amitől fel is fogok ébredni. A műtét ébresztéssel együtt 1 órás volt. Anyu feljegyezte pontosan, onnan tudom. Mikor kinyitottam a szemem, és nagy fuldoklások közepette kivették a tubust a torkomból, az első kérdésem az volt, hogy "felébredtem???" Azt mondták, hogy "úgy néz ki, igen". Kiderült, hogy minden rendben volt, visszatoltak a szobába, ahol Anyu még mindig ott volt. Megláttam, bőgtem (negyedszer).
Innentől nagyon unalmas volt a kórházi tartózkodásom, Anyu és Apa felváltva jöttek be, Anyu mindig hozott egy rajzot, ami mindig megríkatott.
Szerdán egyáltalán nem ehettem, csak ihattam.
Csütörtökön már kaptam 3x enni, de csak kímélőt, pénteken jöhettem haza reggel, akkor megint semmit. Míg bent voltam szinte semmit nem aludtam, hála egy öreg néninek, aki egész éjjel járkált, és az ápolók kísérték vissza, úgy 20 percenként. Volt egy "vőlegénye" a másik szobából, ő is járkált, mindig a mi szobánkba. Őt is kísérgették az ápolók :)
Csütörtökön délután kellett menni vizitre, ahol azt mondta az orvos, hogy semmi sem indokolja, hogy reggelnél tovább bent tartsuk. Nem mintha addig indokolta volna valami is... Alig vártam, hogy reggel legyen! Fél egykor kísérték vissza a nénit utoljára az ápolók, akkor aludtunk el, és fél 5kor már vártam, hogy jöjjenek a hőméréssel. Végül 10 körül hagytam el a kórházat.

Itt is szeretném megköszönni az Anyunak, hogy mindennap többször mellettem volt, biztatott, és mesélt arról, amiről lemaradtam :)
Apának, hogy kiszolgált mindennel, amit megkívántam,
és mindenkinek, aki ezekben a napokban akár csak gondolt rám :)

Gyakorlat 5. nap (utolsó)

Ez is eljött végre! Sajnálom, hogy ezt írom, de valóban így érzek :( vagyis be kell látnom, hogy túlvállaltam magam: reggeltől délig bölcsi, ebéd itthon, délutántól éjjelig meló, szombaton meg suli... ezt már sok energiaitallal sem bírja a szervezetem :( öregszem, na!

Persze nem a gyerekekkel van bajom, sem az ottani gondozónőkkel! A nap ezen része hamar és kellemesen eltelt. Leszámítva azt, hogy már előző nap kértem, hogy hadd mehessek haza 11-kor, mivel tudtam, hogy szombaton vizsga lesz a suliban, és legalább adjak egy esélyt magamnak a felkészülésre, még ha nem is fog sikerülni. Bele is egyeztek. Aztán jött a reggel, és az egyik kislánynak (Fanni) a szülinapja. A szülei hoztak sütiket, meg egy hiper-szuper fényképezőgépet, hogy készítsenek fotót. Az egyik gondozónő kezébe vette a majd 2 kilós jószágot, csinált 1-2 tök homályos képet, amikor megkérdeztem, hogy megnézhetném-e? Odaadták. Én meg azon gondolkodtam, hogy hány száz évig kell majd bölcsiben dolgoznom, hogy vehessek egy ilyet magamnak... Kattintottam én is párat, teljesen belefeledkeztem a dologba. Úgy követtem a kislányt, mint valami paparazzo. Látván a lelkesedésem, megkértek, hogy ők majd pózolnak, én meg fotózzak. Reggeli közben, mosakodást, játékot, ebédet, lefekvést, alvást stb. Aztán bevillant, hogy nem fogok 11-kor eljönni... Sőt, jócskán elmúlt dél is mire rájuk csuktam az ajtót.
Összességében jó volt, tetszett, szeretném ezt csinálni, várom már mikor lesz alkalmam erre :) (de mos ennyi elég volt)