Február

Köszönöm a jókívánságokat, bíztatást! Eltelt úgy két hét a munkahelyemen, hogy nem ért különösebb kudarc! Ettől persze nem szeretem jobban ezt az áldott jó céget, csak (az idei terveimnek megfelelően) nem hangoztatom (annyit), hogy utálok itt dolgozni. Tulajdonképpen próbálok túlélni, és nem foglalkozni semmivel. Úgyis tudom, hogy fél év múlva én már máshol fogok dolgozni. Egy olyan helyen, ahol szeretek lenni, és azt csinálhatom, amihez értek, és amit szeretek. Ez így lesz és pont. Jövő héten extra kifacsart leszek: délelőtt a kötelezően előírt gyakorlatomat töltöm a bölcsiben (fél 8-tól 12-ig), utána haza, majd 2-től 10-ig délutános meló a cégnél. Nagyon várom már!!! Annyi a rossz oldala, hogy még kevesebbet lehetek veled, ugyanis muszáj lesz 3/4 7-kor elindulnunk itthonról :( eddig 8 után szoktunk, ha délutános vagyok... Szombaton újra dolgozatot írunk, amit most kellett volna, de nem volt idő rá tanulni a többieknek. Nekem meg most nem lesz... Tovább izgulok a műtét miatt, főleg azért, hogy 1 hétig kell bent maradnom... ?! Bízom benne, hogy ez csak az ijesztgetős rész volt :) és remélem, hogy nem kell rohannom vissza dolgozni, legalább egy 1 hét pihenőt kapok, mert megérdemlem :) Vannak gondjaink (kinek nincs???): csúnyán beszélsz :( káromkodva is :(( meg tiszteletlenül :((( Egyelőre nem tudjuk a megoldást, mert hiába hagyjuk figyelmen kívül, hiába szólunk rád, hiába csapsz a szádra, hiába küldünk büntibe, itthon még csak-csak tudjuk kezelni, de az oviban nem. Tudom, hogy ott nem is az én dolgom, de elég kellemetlen azt hallgatni az óvónénitől, hogy "ma összevesztem a barátnőmmel, mert csúnyán beszélt a Rebekával..." Volt amúgy olyan eset is, amikor az egyik kisfiúra mondtad azt, hogy kukaberci, amit mi itthon a "buta" helyett használunk. Csakhogy a kisfiú valóban Berci... És ő erre úgy válaszolt, hogy k**** Szabina, bújj a kutya v*******... Gondolom ezt nem hallotta az óvónéni... A másik gond a hiszti. Vagy nem is tudom, minek nevezzem. Ha valami nem úgy történik, ahogy azt épp elgondoltad, akkor kezdődik a földhöz vágódás, csapkodás, durci, nyafogás, visítás üveghangon, hüppögés, valamint ezek tetszőleges kombinálása. Alapos képzésben részesíted a tűrőképességem, ami még bírja strapát, de vajon meddig??? Ki mondta, hogy a dackorszak az 1-3 éves korosztály jellemzője??? Vagy te még nem tudod, hogy már kinőttél belőle???

Így telt el a január:

Most aztán nem panaszkodhatok, hogy eseménytelen napok vannak mögöttünk...

• megírtam a suliban az egyik vizsgát (de még nem az utolsót, sajnos). 68% lett. Nem mintha sokat tanultam volna rá, de rossz érzés, hogy az enyém lett a legrosszabb :(
• megünnepeltük a szülinapokat: először itthon, saját készítésű tortával, ami nemcsak szép lett, hanem finom is, és ráadásul elnyerte mindenki tetszését. Másnap Mamánál is. Buliból, ajándékból, filctollból :) nem volt hiány!
  
  
  
• mindenkinek kijutott a betegségből :(
• alanyi jogon voltam táppénzen...nem is tudom, mikor volt erre utoljára példa... legutóbb akkor voltam orvosnál, amikor a 15 hetes EKG vizsgálatra mentem... 15 hetes terhes :)
• a mostani betegségem sem volt túl komoly: fájt a torkom, hőemelkedésem (mini lázam) volt
• engedtem anyu kérésének és megmutattam az orvosnak, hogy vaj van a fülem mögött. Vagyis egy csomó. Köszönöm szépen, jól megvoltam vele már kb 2 éve. Az orvos elküldött egy sor kivizsgálásra: uh-ra, szájsebészetre, izotóplaborba (:S). Annyit sikerült kideríteni azóta, hogy jóindulatú a bogyó, ki kell műteni :((( Izgulok, félek, próbálok nem foglalkozni vele... A műtét időpontja március 9., előtte nap már be kell feküdni a kórházba, és csak 14-én engednek haza. Fő az optimizmus: lesz időm tanulni a vizsgákra :)
• Ezennel idén be is fejezzük a betegeskedéseket, legközelebb max. enyhe nátha képében jövő télen találkozhatunk. Vagy akkor se.