Január 3-án még 1 napot ráhúztunk a pihenésre.
Délelőtt elmentünk kulcsot másoltatni, mert nem írtam róla, de sikerült elveszítenem az egész kulcscsomómat, rajta 2 lakás kulcsával, meg a melóhelyi szekrények, meg a biciklitárolók, lakatok kulcsaival :S Szóval reggel még azon tanakodtam, h délelőtt menjünk a könyvtárba és délután kulcsot másoltatni, vagy fordítva? Hát fordítva csináltuk. Hiba volt. Délután mentünk a könyvtárba, ahol megint rákérdeztem, hogy találtak-e kulcsot az ünnepek között, és igen, találtak :) Nagyon megörültem, hiába került már eddig is sokba az a pár szem kulcs, amit muszáj volt csináltatni. Mondhatnám, hogy jobban fogok vigyázni a dolgaimra, de ez esetben nem én voltam a hibás. Mert a könyvtárban voltunk akkor, és mire kimentünk, le voltak verve a kabátok a fogasról, valószínű, hogy akkor eshetett ki a zsebemből... A lényeg, hogy meg van.
Január 4-én nekünk is megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Ami jó benne, hogy nem egyből hajnali keléssel kezdünk, ami rossz, az az, hogy a 3 hét alatt megszokott tevékenységek megszűntek ettől a naptól, mivel délutános vagy. Csak reggel találkozunk, és csak addig, míg megiszod a kakaód, megmosakszol, felöltözöl, és irány az ovi. Ez úgy napi fél-háromnegyed óra. Kevés!
Bár ez inkább csak engem érint hátrányosan, mivel téged mindig van ki szórakoztat délutánonként :)
A hétvégéken igyekszem bepótolni a hiányt, ami persze nem megy. Most kísérletezünk azzal, hogy itthon ebéd után nem kell aludnod, ha nem akarsz, cserébe az egész délutánt átjátsszuk. Nekem jó, remélem neked is! Bár kétség kívül nagyon fárasztó...!!!
Január 10. hetében szerencsére itthon voltam délután, sőt ilyenkor hajnalban én viszlek, délután én hozlak. Már reggel megbeszéljük, hogy mit vigyek az oviba: többnyire babakocsit kérsz, de most kérted a triciklit, sőt a lábbal hajtós bicajt is. Örülök ennek, mert még mindig csak döcögősen megy a két kerekezés, pedig én már a nyáron bicajozni szeretnék veled! Amikor jó az idő, természetesen lent maradunk, vagy hosszú úton jövünk haza, esetleg minden boltba bemegyünk. Általában 5-fél 6 körül érünk haza. Utána, ha kell főzök (főzünk), mosogatás, mosás, teregetés, sajnos ezek már mind az együtt töltött idő rovására megy.
Minden napra megbeszélünk valamit. Ilyen volt pl. a rizs festés. Elég jó móka volt. Egyik nap befestettük a rizst ételfestékkel, kistányérra téve betettük a sütőbe, és kiszárítottuk. Másik nap meg elkészítettük a képeket belőle.
Csináltunk papírból hópihének induló, végül asztalterítővé keresztelt papír csodát: egy kör alakú papírt 3x félbehajtottam, berajzoltam rajta a krikszkrakszokat, te meg kivágtad ollóval. Óvónéniknek készítetted. A meglepő az volt, hogy mindhárom más színű volt, és ráírtam, hogy kinek készül az adott színű. Te meg ráírtad a saját írásoddal. Reggel az oviban megfogtál egyet, elolvastad mi van ráírva általad, majd visszaadtad, mert az nem a Zsuzsa nénié, hanem az Anett nénié. Megnéztem, és tényleg!
Hétvégén megint sokat játszottunk, jó is volt. Vasárnap azonban le akartál feküdni ebéd után aludni, és szóltál, hogy csak egy órácskát pihensz. 1 óra 10 perc után magadtól felébredtél.
Január 17. hete megint nem a legjobb, mert megint nem találkozunk. Ráadásul holnap lesz a szülinapod, és megint nem vagyok itthon :( Azt tervezem, hogy délelőtt feldíszítem a szobát, veszek kölyök pezsgőt, és legalább Apával buliztok egyet. A hétvégén viszont mindent duplán bepótolunk: szombaton (miután sikeres vizsgát tettem!!!) itthon ünneplünk, vasárnap meg a Mamánál. Torta, ajándék, zenebona, miegymás!
