277.

Ennek a bejegyzésnek már tegnap nekiálltam, de mára kicsit enyhült a helyzet. Azért közzéteszem, mert ilyen is vagy/voltál/leszel:

A mai nap eleve rosszul kezdődött. Reggel nem jöttél be hozzám, hogy felkeltsél. Nem is engedted, hogy megközelítsem az ágyat, ahová visszabújtál. Nem engedted, hogy levegyem a pizsamádat. Utána csak az Apa öltöztethetett fel. A bölcsibe menet nem foghattam a kezed, épp csak az út túloldalára nem küldtél át. Útközben az összes tócsát megengedtem, hogy átugráld, ennek köszönhetően sikerült kicsikarnom belőled, hogy Szabika azért szeretsz? -Iden...
Aztán délelőtt feljött a Mama, és ahelyett, hogy vigasztaltam, lelket öntöttem volna belé, még szorultam a vigasztalásra. Kibuggyant belőlem, hogy mióta nem vagyok itthon veled délutánonként, nagyon elutasító vagy velem, ami rettenetesen rossz érzés, és nem szeretném, ha ez továbbra is így maradna. Próbált vigasztalni, hogy délután sokszor kérdezed, hogy hol vagyok, mikor jövök, de ezzel nem vagyok kisegítve, mert ha meg ott vagyok veled, tudomást sem veszel rólam :(
Aztán már éppen haza indult a Mama, amikor meglátta az anyák napjára elkészült képeket (amiket én hülye, előhagytam!). Folytattam a bőgést. Közben megjött Apa is, aki nem tűri az érzelmek ilyenfajta kinyilvánítását és nemtetszésének adott hangot. Ez sem segített a depis hangulatomon. Valahogy sikerült túltennem magam ezeken a dolgokon, és nem ezzel foglalkoztam a munkahelyemen. Szerencsére már nincs sok hátra ebből a hétből...

Ma reggel már valamivel kedvesebb voltál hozzám, de még mindig elutasítottál sokszor. Pl. egyedül vetkőztél le, és egyedül vetted fel a bölcsis nadrágod is. A többit engedted, hogy rád adjam. Aztán valamiért mégis sírva indultunk el. Apának először nem akartál puszit adni, utána meg azért pityeregtél a lépcsőházban, mert nem adtál puszit, ezért visszamentünk, nehogy emiatt rosszul indoljon a nap.
Útközben elkerült minket a Margó néni (bölcsis dadus), aki megdicsérte a csini szemüvegedet. Ezután végig futottál a bölcsibe, pedig még csak félúton voltunk. Mikor bementél a csoportba, egyből mondtad is Edi néninek, hogy hol vagy a Majgó? Megdicséjte szemügegemet.
Elmesélte Edi néni, hogy minden nap, mikor megérkezel, elmeséled, hogy mi történt veled tegnap délután, és napközben is töbször eszedbe jut valami, amit egyből elmesélsz nekik. A másik dolog, amin sokat szoktak mosolyogni, az az, ahogy a kicsikkel bánsz. Kedvenced a Linduska, aki körül állandóan segédkezel, adod neki a játékokat, és játszol vele. Ha találsz valami érdekes játékot neki, akkor egyből szólsz neki, hogy gyeje-gyeje Induska!
A Mama is elmesélte telefonon, hogy tegnap séta közben összegyűjtöttél egy csokor botot. Meg vett neked fagyit és nem kérted, mert nem ízlett. Kérdezte is a Mama tőlem, hogy tudom-e, hogy nem szereted a fagyit? Furcsa, mert ma reggel bölcsibe menet össze akartad szedni az összes botot az úton, és kérdezted, hogy veszek-e fagyit? :)

A holnapi napra nem tudjuk eldönteni, hogy mi legyen a program:

• majális
• szalonna sütés
• kirándulgatás
• horgászás

Ennek eldöntése Apára vár a délután folyamán, én meg elfogadom a döntését :)

276.

Mivel véletlenül előfelejtettem az anyák napi meglepiket, és a Mama meglátta, így már nem kell titkolnom azokat:

275.

Hála ennek a trágya vodafone-os netnek (lassú és korlátozott, és elértük a limitet), ma fél 11-kor már kész voltam a
-bölcsivel
-bolttal
-mosással, teregetéssel
-mosogatással
-főzéssel.
Összepakoltam a cuccaimat és átjöttem anyuhoz, mert az övé korlátlan, meg gyors(abb) is. És így kb. 2-3 perccel később kell elindulnom a dolgozóba, mert az is közelebb lett egy kicsit :) nem vagyok nagyon lusta, ugye? vagy inkább net függő...

Tegnap az egyik munkatársam nagyon meglepett, mert egy szatyor kisruhával jött oda hozzám. Kérdezte, hogy mekkora ruhákat hordasz, mert az ő lánya ezeket már kinőtte, több gyerekük már nem lesz.
Itthon aztán első ránézésre mindet kicsinek találtam, úgyhogy alig vártam, hogy reggel legyen és felpróbáld őket. Aztán nagy meglepetésemre nem hogy nem kicsik, hanem volt amelyik még nagy is egy kicsit. Van közöttük egy szoknya meg egy nyári ruha is. Ahogy felpróbáltad, úgy illegtél-billegtél benne, mintha minden nap ezt csinálnád. Én direkt nem is veszek neked soha szoknyát! Aztán volt egy kezes-lábas pizsama, amit nem is akartál levenni. Hiába mondtam, hogy menni kell a bölcsibe, ahogy öltöztettelek fel, úgy vetkőztél le. Végül megígértem, hogy abban aludhatsz este, így megnyugodtál.
A bölcsibe menet azzal fárasztottál le, hogy állandóan fogtad a sapkád szélét az egyik kezeddel, mert szerinted nagyon fúj a szél, és lefújja a sapkámat messzije.
Reggelente mindig 2 copfba kötöm a hajad, hátha hozzászoksz végre és akkor nem kellene frufrut vágni, hanem lehetne egybe növeszteni. Tegnap reggel is kész lettem a frizurával, majd odabillegtél Apa elé és miközben pózoltál neki, megkérdezted tőle:
-Szép vagyok, Apa?
És igen!

Pénteken meg attól lettem teljesen paff, hogy ültem a széken, te meg odajöttél hozzám, felhúztad a pólóm, és ráböktél a hasamra:
-Ott voltam bent, amikoj kicsi voltam? (mintha most olyan nagy lennél...)
-Igen...
-Kopogtam, hogy ki akajok jönni?
-Igen...
De ezt honnan vetted???

274.

Régen írtam, de sok újdonság nem történik velünk. Csak rohannak el mellettünk a napok. Sok időm nincs írni, de ha esetleg mégis, akkor sem kedvem, sem erőm ahhoz, hogy megírjak egy bejegyzést. A hozzászólásokból látom, hogy nem nagyon vannak már olvasóink sem, ezért nem is érzem rosszul magam amiatt, hogy olvasnivaló nélkül hagyom őket.

Pénteken fodrásznál jártunk. Azt hittem, hogy mennyire fog neked tetszeni a fésülködés, meg a hajvágás, de nem így történt.
Amikor beültél a székbe, már görbült is le a kis szád. Annyira édes voltál, alig bírtam abbahagyni a nevetést. Aztán megfogtam a kezedet, hogy érezd, hogy nem hagylak magadra. Annyira szorítottad, hogy mire vége lett a hajnyírásnak, az ujjamban nem volt vérkeringés. Csini csajos, nyárias frizurád lett. Még Apának is tetszik (és ez nagy szó!).
Nekem is jóóó rövid lett a hajam. Túl rövid. De haj, így aztán úgyis megnő, csak meg kell szokni a látványt.


Van egy dolog, ami miatt rettentő szomorú vagyok: újabban mikor azt mondom, hogy szeretlek, vagy imádlak, mindig azt válaszolod, hogy én nem szejetlek, én nem imádlak, ne szejessél, ne adjál puszit. Kitérsz az ölelésem elől és eltolsz, ha puszit akarok adni.
Remélem, ez csak az aktuális dackorszak miatt van, nem pedig így is érzed, mert akkor nem tudom mi lesz.

Apa ma reggel jól megnevettetett. Az a mániája, hogy az ingek összemennek állás közben vagy a magas hőfokon való mosástól. 40 fokon mosom azokat. ..
Én már múltkor is mondtam neki, hogy szerintem hízott, de akkor még nem volt rá bizonyítékom. Aztán beírtam az aktuális állást a naptárba. Ma, amikor megint szóba jött az ingek mérete, mondtam, hogy álljon rá a mérlegre és kiderül. Végül nekem lett igazam, mert 2 hónap alatt 2 kg-t szedett fel. Eddig is kövérek voltunk, de ez már több a soknál, úgyhogy jövő héttől újabb diéta következik. Kíváncsian várom, meddig bírjuk. Nem szoktunk sokáig kitartani az elhatározásunk mellett. Legalább ebben is hasonlítunk ;)

Ezen a héten megint délutános leszek, úgyhogy megint annyi ideig találkozunk csak, míg elviszlek reggel a bölcsibe :( Viszont megint szerencsém van, mert ez a hét megint csak 4 napos. Amúgy általában csak 4 napot dolgozunk egy héten (a válság miatt persze!), de eddig csak 1x kellett szabadságot kivennem, mert a múltkori délutános héten meg húsvét volt, így az ünnep miatt nem kellett szabadság.
Még nincs semmi programunk május 1.-re, de Apa azt mondta, hogy elmegyünk majálisozni, mert úgyse tudod mi az, és felülhetsz akármire, amit megkívánsz.
Szombaton ApaMamához megyünk előre köszönteni anyák napját, vasárnap meg AnyaMamához, bár ezt neki még nem mondtuk :)

273.

Ma ritka sz@r napom volt a cégnél (bár ez így nem igaz, mert szinte mindegyik nap az)...
Reggel visszaküldték azt az anyagot, amit előtte nap előkészítettem (ez egy tisztító eljárás, amit 3 óránként meg kell ismételni, ha nem dolgozzák fel az anyagot addig) a délutánosnak, de az nem csinálta meg. Újra kellett kezdenem a műveletet. Közben megcsináltam a délelőttösnek való anyagot is. Mindkettőt begurítottam a géphez és nekiálltam a következő munkának. Egy kis idő múlva jött vissza megint az anyag, hogy nem jó, csináljam újra :( Meg is csináltam, közben szóltam a Melindának (ő amolyan felügyelő-féle), hogy visszaküldték a nyersanyagot már 2x, mert nem volt jó. Ezen eléggé meglepődött, mert 3 napja ezt csináljuk folyamatosan és semmi gond nem volt eddig vele. Aztán kiderült, hogy a gépük nem volt jó, nem pedig én csesztem el valamit. Ez megalapozta az egész napomat :(
Kaptam folyamatosan a kisebb-nagyobb munkákat napközben, így szerencsére gyorsan telt az idő. Úgy 11 körül szóltak, hogy álljak neki lakkozni, mert az nagyon fontos lenne. Ezt a műveletet már egyszer megcsinálták, de nem engedte el a MEO, ezért újra kellett festeni, és nekem lakkozni. Szóltak, hogy nézzem, hogy nem foltosak-e a darabok? Kérdeztem a gépbeállítótól, hogy milyen az amelyik foltos, és azt mondta, hogy csúnya, észre fogom venni. A lakkozógép nekem túl gyors volt, alig bírtam követni, figyelni közben egyáltalán nem. Mikor végeztem, át kellett néznem az összes addig elkészült darabot, hogy jók lettek-e, és ekkor találtam közöttük olyat, amikben nem voltam biztos, hogy jó-e vagy sem. Hívtam a MEO-t és megnézettem vele. Azt mondta, ha találok még ilyet, azt szedjem ki a többi közül, mert azok nem lesznek jók. Elkezdtem kiválogatni, mikor feltűnt, hogy majdnem minden 4. rossz. Ekkor összeszaladt az összes "okos" és azt mondták, hogy márpedig ki kell szedni a rosszakat. Kérdezték, hogy azért sikerült belőle lakkoznom valamennyit? Én meg rávágtam, hogy persze, mindet! Ekkor döbbent csend, meg összerácolt homlokok jelentek meg... Bennem a vér is meghűlt. Aztán szó nélkül eltűntek. Én közben folytattam a félbehagyott munkámat. Ekkor úgy dél körül volt. Háromnegyed 2-kor jöttek vissza tanácskozni, hogy nem is baj, hogy megcsináltam a lakkot, simán javítható attól még az egész... ezzel végleg sikerült az egész napomat elb...szniuk.

Este Apával aztán kb. 15 perc alatt átbeszéltük ezt a helyzetet. Mondtam neki, hogy nem szeretek ott dolgozni. Vagy nem azt. Vagy nem ott és nem azt. A lényeg, hogy utálatos dolog, hogy ki vagyok szolgáltatva az "okosok" hangulatának, és sosem tudhatom, hogy mikor vagyok valóban én a hibás, és mikor fújják fel a dolgot. A hosszú itthonlét után amúgy is nagyon szokatlan, hogy tudok hibázni is. Itthon ilyesmi miatt ugyanis nem tett szemrehányást senki (najó, néha Apa igen, de ő mégiscsak családtag...).
Nagyon nehezen rázódok vissza a megszokott kerékvágásba. Azt mondják a többiek, hogy csak azért viselnek meg ennyire a történtek, mert még új vagyok, és még bennem van a tenni akarás. Elmúlik pár hét és én is sz@rok az egészre, mint bárki más ;)
Mondtam Apának, hogy nincs olyan szakma, ami most csábítana engem (mert eddig mindig benne volt a pakliban, hogy gyorstalpalón elvégzek valamilyen tanfolyamot). Olyan munkahelyet szeretnék, ahol ülnöm kell egy köteg papír fölött és írkálni, vagy ugyanezt számítógépen, közben telefonálni, rendelést felvenni, leadni stb, de ne kelljen menni közben sehová. Csak ülni és várni az irodában a munkaidő végét. Apa szerint ilyen munkahely nincs is... :)
Úgyhogy most várjuk, hogy minimum megnyerjük a lottó 5-öst, hogy belekezdhessek egy vállalkozásba. Addig, míg ez be nem következik, megyek és gyorsan alszok sokat, mert 5 és fél óra múlva csörög az óra :(((

272.

Annyira lenne kedvem az íráshoz, csak épp időm nincs rá... Délelőtt a munkahelyen egy csomó gondolat eszembe jut, hogy ezt is, meg azt is le kéne írnom, de mire hazajövök, vagy elfelejtem, vagy nincs rá időm. Mert nem akarom azt a kevés időt netezéssel tölteni, amit veled is tölthetek, amikor meg alszol, akkor meg kiélvezem, hogy én is este 9 előtt ágyba kerülök :)

• tegnap este fürdés után közölted velem, hogy lesz kaki. Máskor is mondtál ilyet, de eddig tati-nak mondtad. Ezen felbuzdulva az este további részében felsoroltuk az összes k betűs szót, ami épp az eszünkbe jutott :) többnyire helyesen ejtetted a szavakat. Kivétel a tutyus, ami babakorodban még tyityi volt, és hiába hívják a kutyát Barninak, most már kizárólag az általad adott névre hallgat.
• tegnap késő délután (6-kor) átmentünk a Mamához, és Apa megkért, hogy időben (fél 7-re) érjünk haza. Persze nem sikerült, ezért kicsit le is tolt engem, hogy ne borítsam már fel a nehezen kialakított napirendet, mert ilyenkor már rég fürödni szoktál, aztán vacsi és 8 után alvás. Nagyon furcsa és egyben nagyon jó érzés is volt, hogy valamit csak Ő ért el, és ehhez kell alkalmazkodnunk.
• tegnap délután eljött a Mama egyik asztalos ismerőse és felmérte a terepet a leendő játékos polcos szekrénykédhez. Azt mondta, hogy a jövő héten lesz kész.
• amióta dolgozok, sehogy sem tudok elég időt veled tölteni. Mindig eltervezem, hogy főzés után ezt és ezt fogjuk csinálni, aztán mindig azon kapom magam, hogy már este van és megint nem volt rá idő. Szeretném folytatni veled pl. az Ilgya által kitalált játékos foglalkozást, de szintén csak az időhiányt tudom felhozni mentségül. Azt nem mondom, hogy unatkozol, mert sajnos felvettem egy nagyon rossz szokást: az időhiányt próbálom új játék(ok)kal pótolni. Így kaptál a múlt héten egy orvosi táskát, meg babakonyhába való főznivalókat, meg habtapi betűket... Aztán a Mama is kényeztetett a múlt héten, mert minden nap lementetek sétálni, játszóterezni. Hétvégén meg ApaMamát ugráltattad kényed-kedved szerint. Szóval van, aki foglalkozik veled, mikor én nem tudok, de az mégse olyan... ebből te nem sokat veszel észre, de én szenvedek nagyon :(
• elkezdtem készülődni az Anyák napjára, de nem írom le, hogy mi lesz a meglepi, mert a Mama olvassa, és azt akarom, hogy igazi meglepetés legyen! Hadd fúrja az oldalát a kíváncsiság :))) De legalább idén nem az utolsó nap készül majd el ;)
• múlt héten végig az járt a fejemben, hogy most, hogy én melózok, nem lesz rólad fénykép erről a hétről :( ahogy eszel, játszol, élitek a perceket Apával. Ugyanis ő nem szokott fotózni. Erre pénteken reggel kezembe nyomta a gépet és azt mondta, hogy nézd meg miket csinált a leányod! És a hét minden napján csinált rólad egy pár perces videót :))) Az egyik mondjuk olyan volt, hogy tusolsz, közben mosod a pocakod, és egyszer csak elkezded, hogy hol a Anya? És ezt vagy 20x, és akkor lett vége a videónak... Mondanom sem kell, hogy elbőgtem magam...
• pénteken láttam a kiírást, hogy felvettek az oviba! Juppí!

A 27. hónap alkalmából ezekre emlékszem (szombaton mértem):

• Súly: 14,3 kg
• Hossz: 95 cm
• Kobak körfogat: 52 cm
• Cici körfogat: 50 cm
• Poci körfogat: 50 cm
  
• Talp: 15,5 és 14,5 cm
• Tenyér: 10 cm
• Fogak: 16+4 rágófog csücske
  

271.

270.

Pörögnek a napok, rendesen. 2 hete még téli felszerelésben mentünk a bölcsibe, dolgozni, most meg pólóban, rövidnadrágban nyomjuk :) imádom ezt az időt, lehetne mindig ilyen!

Húsvét hétfőn elmenekültünk a locsolók elől. Nem mintha jönni akart volna hozzánk bárki is :) A cél az állatkert volt. Ezt (sajnos) elmondtuk neked is. Kocsiba ültünk, felvettük a Mamát és irány az állatkert. Egész úton azt hangoztattad, hogy megyünk a tejtbe… állattejtbe! Amikor megérkeztünk, akkor ért minket a sokk: kb 150 méter hosszú sor állt a bejárat előtt, parkoló még sok-sok méterrel arrébb sem volt. Meg sem álltunk, úgy hajtottunk tovább. Közben kérdezgetted, hogy hoj a tejt? Mondtuk, hogy nincs nyitva, azért nem tudunk menni az állatokhoz… Rettentően sajnáltalak :(
Aztán eszembe jutott, hogy Nyúlon rendezik a Nyúli Húsvétot, menjünk oda, mert sok program és érdekesség szokott ott lenni. Odaértünk és már akkor furcsa volt, hogy egy ekkora megmozdulás sehol nincs hirdetve. Aztán rá kellett jönnünk, hogy azért mert a programok húsvét vasárnap voltak :((( Sebaj, jövőre megpróbálunk okosabbak lenni, és vasárnap elmegyünk oda... Aztán ahogy tekeregtünk, láttunk egy transzparenst, amin díszmadár kiállítást hirdettek. Engem ugyan nem nagyon érdekeltek, de legalább ennyivel sikerült megmentünk az állatkerti malőrt. Nem fogjuk kihagyni azt sem, csak egy hétköznapibb időpontot választunk majd. Talán már ezen a héten.



Apa felvetette, hogy menjünk el Csesznekre. Nem volt egyikünk sem ellene, így autókáztunk egyet. Mikor megérkeztünk ott is a zsúfolt parkoló, és embertömeg várt. Mi azonban nem adtuk fel, és nagyon jót kirándultunk. Meg jól elfáradtunk. Én legalábbis lefeküdtem veled aludni, és 2 órát tuti úgy is maradtam.

Végre egy friss családi fotó:

Kedd óta délutános műszakba járok. A Mama elmondása szerint nem csak engem visel ez meg. Azóta ugyanis esténként lázas vagy, bár addig semmi bajod nem volt. Reggelre eltűnik a láz, még csak hőemelkedésed sincs. Ma felhívtam a dokit, elmondtam neki, hogy mi a helyzet. Azt mondta, hogy látatlanban nem mond semmit, menjünk el egy vizeletmintával hozzá és akkor lesz valami. Ez a feladat a Mamáé, az enyém csak az izgulás.
A munkahelyen továbbra is nagyon rossz a helyzet. Még mindig nincs munka, a délutános műszakból 6 embert hazaküldtek szabadságra a hét további részében. Engem csak azért nem, mert amit kedden csináltam és még elfogták, azt szerdán reggel zárolták. Le kellett az összeset mosnom és újra csinálnom. Kőműves Kelemen-effekt.

269.

Pénteken reggel sokat tanakodtam, hogy nem kéne-e itthon tartani téged, ha már én is, meg Apa is itthon vagyunk. De gonosz Anyád úgy döntött, hogy nem maradsz! Végül is nem bánta meg egyikünk sem :)
Én pl. reggel összetakarítottam az erkélyen, átraktuk a homokozót a sarokba, így "csak" a fél erkélyt foglalod el :) Mivel az előző palántázásból csak 1 paradicsom hajtott ki, újra próbálkozok a palántázással. Most 15-15 magot tettem el, remélem most már marad belőle legalább 3-3 db. Ha nem, akkor a piacon fogok venni, mert a fejembe vettem, hogy kertészkedünk a nyáron :)
Utána összeszedtem a szétszórt játékokat, szennyes ruhákat a szobában, és elindítottam a mosógépet. Felporszívóztam az összes helységet és 2x kiteregettem. Közben Apát végig kérdezgettem, hogy "ugye szép rendet csináltam?" Azt mondta, hogy kérdezzem ezt meg akkor is, ha már 1 órája te is itthon leszel...
Körbefotóztam a babkocsidat, hogy feltehessem a netre, mert szeretném eladni. Összeszedtem a kinőtt ruhákat és bezsákoltam azokat. Lementem a boltba és elkezdtem a főzést. Ezután Apával felkerekedtünk, hogy ApaMamánál kicseréljük a céges autót a sajátra, mert a hétvégén valószínűleg sokat fogjuk használni (és a céges autó csak 2 személyes). Amíg Apa valamivel szöszölt, addig én kipakoltam a kicsi ruhákat és összeszedtem a tavalyról maradt nyári ruhákat, mert a bölcsiben szóltak, hogy most már vigyek rövidnadrágot és pólót is.
Ránéztem az órára, és 3/4 3 volt. Autóba pattantunk és rongyoltunk a bölcsibe. 25 perces az út, úgyhogy szedték a lábukat a pacik, hogy ne téged hozzunk el utolsónak. Innentől azt is írom, hogy te miért nem bántad, hogy mehettél a bölcsibe: találkoztál a Nyuszival, aki nagyon aranyos volt, mert hozott ajándékot. Kaptál tőle egy tojást, egy csokinyuszit, meg egy apró csokit. A Szilvi néni előrajzolt nektek egy nyuszit a papírra, amit ki kellett színezni. Elhoztad haza a művet is :) Nagyon aranyos lett, kár, hogy a nyuszi alig kapott egy kis színt, bezzeg a háttér, és a papír hátulja...!

Ma Apa megint ment dolgozni, úgyhogy délelőtt csak ketten voltunk. Feltettem a levest főni, és lementünk boltba, meg sétálni. Megleptelek életed első fagyijával, amivel azt se tudtad, mit kell csinálni :) aztán csak belejöttél. Meg akartam mutatni, hogyan rágd körbe a tölcsért, hogy a nyelveddel hozzáférj a fagyihoz, de azt hitted, el akarom venni tőled, és annyira erősen fogtad a tölcsért, hogy háromba törted. Visszamentem a fagyishoz és kértem tőle pót-tölcsért, mert a fagyi már csöpögött, de még sok volt benne..
Hazafelé jövet elszaladtál előlem, hiába kiabáltam utánad. Már vészesen közeledtél az úttesthez, mikor megbotlottál és elestél. Épp egy apuka sétáltatta a kisbabáját, és ő segített fel téged, mert én a bevásárlószatyorral és a játékbabakocsival a kezemben nem tudtam felvenni veled a versenyt. Szegény apuka, elkezdett zsebkendőt keresni, mert mutogattad neki a kezedet, hogy fagyis lett. Közben meg mondogattad neki, hogy nincsen pagyim. Biztos azt értette, hogy tiszta fagyis... Ja, azt elfelejtettem, hogy mikor elindultunk sétálni, akkor is eljátszottuk ezt a "te_elrohansz_előlem_és pofára_esel" játékot. Akkor lenyúztad az egyik térdedről meg az egyik tenyeredről a bőrt. Most a másik tenyeredről is... Nem vészes egyik sem, de biztos égett egész nap folyamán. Ezek szerint azonban nem nagyon hat meg téged, hogy fájni fog, ha nem fogadsz szót...
Egész úton hazáig hisztiztél a fagyi miatt. a játékboltos meg is kérdezte, hogy miért sírsz annyira. Elmeséltem neki a sztorit, és kérdezte, hogy miért vagyok ilyen szomorú, miért nem veszek neked egy másikat? Mondtam neki, hogy ez volt a másik... Aztán mosolyogva legyintett.
Itthon megígértettem veled, hogy eszel szépen levest ebédre és akkor Apa hoz neked másik fagyit. Mikor Apa belépett az ajtón, szaladtál elé, és mondtad, hogy nincsen pagyim. Apa is megígértette veled, amit én, és leültünk enni. Nem mindent, de azért ettél jól, igaz, etetnem kellett téged. Utána vettem elő a jól megérdemelt jégkrémet. Haraptál belőle, meg nyalogattad is, de nem igazán tetszett. Nem is etted meg :(
Ebéd után autóba ültünk és irány ApaMama! Azt hittem, hogy el fogsz aludni a kocsiba, mert már nagyon nyűgös voltál otthon. Simán kibírtad ébren az utat, sőt, még a kutyussal is játszottál egy keveset. Én viszont rettentő álmos voltam, ezért becsaltalak aludni. Lefeküdtünk mindketten és szerintem elég hamar el is aludtunk. Kb. félidőben felébredtem, hogy nagyon fázok, kerestem takarót. Erre felébredtél, de sikerült visszaaludni. Még én is álmos voltam. Végül arra ébredtem, hogy már megint nagyon fázok és már nem tudtam visszaaludni. Te is ébredeztél. Megnéztem az időt: 6 óra volt. Mi meg fél 3-kor feküdtünk le... Apa közben lemosta az autót (holnap tuti eső lesz :) !!!), darazsakat irtott, meg a motorral bajlódott. Feltérképeztük, hogy hová kerüljön a homokozó, amit már tavaly megvettünk, de még nem lett üzembe helyezve, mert nincs lefestve. Bízom benne, hogy már heteken belül kész lesz! Úgy tervezzük, hogy amíg jóidő van, 2 hetente fogunk menni, vagy ha Apa gondolja, akkor gyakrabban is. Én segítek a kertben lenyírni a füvet, Apa meg szerelheti a motort. Te pedig jó levegőn vagy, zárt udvarban játszhatsz, ugráltathasz valakit egész nap, aki nem én vagyok, a Mama meg unokázik. Mindenki jól jár :)

A napokban érdekelni kezdett a baba: eteted, pisilteted, öltözteted, sétáltatod, orrát fújod és olyan szöveget nyomatsz közben, hogy sokszor a hasunkat (meg a fejünket) fogjuk a nevetéstől:


Én főztem, te pedig gyöngyöt fűztél... akarom mondani szívószálat :P :


...és színeztél-az első képen látható, hogy kipróbáltad, hogy fog a szívószál... sehogy, ezért átváltottál a megfelelő eszközre:


Húsvéti készülődés:


Ezúton kívánunk minden kedves olvasónknak kellemes húsvétot!


Áprilisi friss képek:

Szabina 14. - 2009. Április

268.

Április 4-9.

Szombat: egész nap ApaMamánál voltunk, ahol nagyon jól érezted magad:


Járt ott a Nyuszi és elpotyogtatott egy csomó nyuszitojást a kertben, meg a bokron:


Aludtál is 1,5 órát! Sajnos, rettenetesen folyik az orrod, és csúnyán köhögsz, pedig azt hittem, hogy a napsütés végre meggyógyít. Egyelőre nem :(


Vasárnap: délelőtt elmentünk a Mamával együtt a Plázába tavaszi cipőt nézni neked, de nem találtunk :( az idő viszont gyorsan elszaladt.


Hétfő: Apa reggel elvitt a bölcsibe, majd utána beíratott téged az oviba. Közölték vele, hogy mivel nem vagyunk körzetükbe valók, nem garantálják, hogy fel is vesznek. Még jó, hogy előtte ezt megbeszéltük a bölcsiben, és az ovi nyílt napján is... 2 hét múlva megtudjuk, hogy döntöttek.
Délután megint a Mamával együtt elmentünk az Árkádba, még mindig cipőért neked. Szerencsére találtunk egy nagyon vagány cipőt, és egy aranyos szandált. Ennyire még soha nem örültem 12 ezer ft elköltésének... Anyuval megbeszéltük, hogy nem csak szépek a lábbelik, hanem a többihez képest még olcsók is. Cipő: 7000 ft, szandál: 5000 ft. A szandált ApaMama és AnyaMama közösen vették húsvétra :) Mindkettő betétes és kemény kérgű, meg tartja a bokát. Nem is értem, minek jegyzem meg ezeket... Eddig az összes cipőd ilyen volt (és lesz is), mégis olyan csúnyán állnak a lábikáid :((( a talpad meg épp csak nem gágog :(((


Amit aztán ott műveltél a boltban... Még jó, hogy Apa kint várt minket a parkolóban, mert tuti nem bírta volna idegekkel. Pl. a nyakadba akasztottál egy Barbie-s táskát és egy próba szandálban elszaladtál tőlünk. A Mama és én is egyből rohantunk utánad, de úgy cikáztál a sorok közt, mintha mindig ezt csináltad volna. Épp kiszaladtál a boltból, amikor megszólalt a riasztó. Ettől nagyon megijedtél és beestél a boltba. Kicsit égő volt...

Kedd: a bölcsiben azt mondták, hogy "Anyuka, nagyon náthás a Szabina, meg a szeme is olyan furcsán csillog". Kérdeztem, hogy lázas voltál-e, de mivel nem, mondtam, hogy mész tovább, mert nem tudlak és nem is akarlak a nátha miatt otthon tartani. A többiek is ugyanilyen náthásak.
Délután kérésedre lementünk bicajozni, aztán boltba, és találkoztunk a Mamával. Végül nála kötöttünk ki :) Felvarrta az egyik vékony nadrágod szárát, mert végre itt a tavasz :))) és nem volt mit felvenned a bölcsibe menet.

Szerda: Apa nagyon belejött a bölcsibe szállításba. Nagyon jó kis páros vagytok így együtt! Szerencsére kár volt paráznom a reggelek miatt!!!
Munka, bölcsi és ebéd után lementünk a játszira. Biciklivel, homokozni :) Nagyon élvezted, hogy beültem melléd a homokba, és építettem neked a várat, meg bele az alagutat. Közben beszédbe elegyedtem egy apukával (!), és tök sok mindenről beszélgettünk. Érdekes volt egy pasival beszélni a gyereknevelésről :) Nagyon szimpatikus volt, főleg, hogy ő volt a másik, aki szintén homokozott a gyerekeivel.

Csütörtök: a Szilvi néni megkérdezte tőlem, hogy miért akarom, hogy óvodába járj? Mert nem szokás a gyerekeket év közben átvinni az oviba, hanem csak szeptemberben. Szerintem felesleges lenne 3 és fél éves korodig bölcsibe járni, mert most sincs olyan kisgyerek, aki ennyi idős lenne. Szeretném, ha előrefelé tartana a fejlődésed és nem pedig vissza. Márpedig ha 9 hónapig tőled 1 évvel fiatalabbakkal lennél együtt, nem pedig korabeliekkel, szerintem nem ugyanúgy fejlődnél. Idén szeptembertől ugyanis a csoporttársaid nagy részre átmegy az oviba, és te maradsz a legidősebb. Helyettük jönnek a 1,5-2 éves gyerekek (vagy még fiatalabbak), akiknél már minimum fél évvel idősebb leszel már idén. Szerintem kár lenne, ha visszatartanálak a bölcsiben. Majd 2 hét múlva meglátjuk, hogy felvettek-e az oviba. Aztán lehet, hogy nem vesznek fel és akkor meg muszáj lesz maradnod...
Nem volt kedvem délután lemenni, de szerencsére beérted az erkélyes homokozóval is. Először kipróbáltad szandálban a homokozót, majd mezítláb is. Úgy lépkedtél a homokban, mint aki tojáson jár :) Végül már majdnem több homok volt az erkély kövön, meg a szobában, mint a homokozóban. Te kérted, hogy menjünk fürödni (vagyis tusolni, mert pár napja félsz attól, hogy lefolysz a lyukon...), mert álmos vagy. Valóban, mert 10 perc múlva aludtál is, nem sokkal 8 után.

Teljesen belejöttem a munkába :) már a reggeli felkelés sem okoz gondot. Pedig egyik nap éjfélig fent voltam, mégsem voltam semmivel fáradtabb, mint máskor. Jövő héten kicsit furcsa lesz, mert délutános leszek, de most jön a képbe a Mama, ő fog elhozni a bölcsiből és estig csak egymáséi lesztek :)
A munkahelynek most nagyon sz@rul megy :( Nincs munkánk, sorra küldik el az embereket. Eddig azokat az anyagokat dolgoztuk fel, amik még a raktárban voltak. Semmi szükség ugyan rájuk, de legalább csináltunk valamit. Pénteken már nem is megyünk, szabadságon leszünk. Reméljük, hogy hamar megoldódik a cég helyzete, és újra lesz termelés, mert így nem sokáig fog kitartani.

267.

Hajnal 3-kor a sírásodra keltünk :( Átjöttél hozzánk és amikor felsegítettelek az ágyunkba, akkor éreztem, hogy tiszta pisi vagy. Apát ugrasztottam az ágyból, hogy vigyen ki a wc-be, addig én kerestem tiszta ruhát, takarót, párnát. Mikor bejöttetek, a félhomályban észrevetted az egyik mesekönyvet a szekrényen. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, erre sírni kezdtél. Felajánlottam, hogy mesélek inkább valamit. Ez tetszett (csak neked!), ezért bele is kezdtem. Rettentő álmos voltam, így nem is emlékszem, hogy miről meséltem, csak azt tudom, hogy közben éreztem, hogy a nyelvem nem úgy pörög, ahogy szeretném, és lehet, hogy egy értelmes szó sem hagyta el a számat. Egyszer csak abbahagytam a mesét. Fél perc múlva megkérdezted, hogy véde? Én meg gyorsan elintéztem egy "itt_a_vége_fuss_el_véle" zárógondolattal és már aludtunk is :)

A munkahelyen sokat sz@rakodtam a géppel, nagyon nem akart jó lenni a nyomat. Sokat idegeskedtem miatta, ezért nagyon nehezen telt az idő. Aztán úgy fél 8 fele jött a főnök, hogy tudtam-e, hogy a tegnapi munkám nem lett jó? Hát nem tudtam, de mint később kiderült, nem én voltam a hibás, hanem az előttünk lévő műszak rosszul állította be a gépet, így nem azt nyomtuk 2 műszakon keresztül, amit kellett volna... És el is felejtették ezt közölni velünk, úgyhogy én abban a hitben pakoltam az anyagot, hogy minden a legnagyobb rendben. Még mondtam is a főnöknek, hogy jó, hogy nem 2-kor jön oda szólni, hogy válogassam szét a mai munkámat a tegnapitól... Ezzel is elment jól az idő, úgyhogy eleve hátrányból indultam. Aztán hiába hívtam akárkit a géphez állítani, senki nem tudott számomra elfogadhatót alkotni. Végül jött egy MEO-s, aki némileg megnyugtatott, hogy jó amit csinálok, ne foglalkozzak a saját véleményemmel. Aztán jól belehúztam a nap végére, és sikerült a normát is teljesítenem :)
Amúgy a héten minden nap volt kirúgás a műszakváltáskor... elég szemét dolog így közölni az emberrel, hogy délután már ne is állj neki a munkának...

Délután hazajöttem, felszedtem a biciklidet és mentem érted a bölcsibe, de a Mama megelőzött. Szerintem azt hitte, hogy meg fogok lepődni, mikor bemegyek, de a bölcsi előtt álló bicaja elárulta a jelenlétét :) Együtt jöttünk haza.
Ebéd után Apával hármasban elmentünk sétálni a ragyogóan szép időben. Te bicajjal, mi gyalog. Apával szépen elmentetek egy játszira, míg én bementem a könyvtárba. Nem voltam sokáig, de jól esett, hogy nem kellett a sikongatásoddal foglalkoznom... Nagy nehezen sikerült csak hazacsalnunk a játsziról. Itthon még úgy másfél órát homokoztunk az erkélyen. Amikor már lapátoltad ki a homokot, meg hordtad be a szobába, úgy döntöttem, hogy elég volt a homokozásból. Itt bent nagyon nem találtad fel magad, ezért elvittelek fürödni. De ott se voltál túl sokáig, úgyhogy kihoztalak, pizsi és alvás 9-kor :) Ja, 7-kor megettél 3 szelet pecsenye zsíros kenyeret!

Apa mesélte, hogy ma is rávetted arra, hogy kocsival vigyen a bölcsibe. Mikor odaértetek, akkor meg arra kérted, hogy gyertek vissza, mert elfelejtettétek a gyümölcsöt. Apa szót fogadott, és jöttetek haza a gyümiért. Aztán eszébe jutott, hogy tegnap már vittetek gyümölcsöt a csütörtöki gyümölcsnapra... :)))
Meg azt is mesélte, hogy öltözés közben azzal próbált hatni a gyorsaságodra, hogy mondta, hogy siess, mert vár téged a bölcsiben a Linduska, akit nagyon szeretsz. Erre belekezdtél a sztoridba, miszerint: nem váj, megüttem a nyatát, fáj a tojta, elment a dottojbácsihosz, nincs a bölcsiben... (nem vár, megütöttem a nyakát, fáj a torka, elment a doktor bácsihoz, nincs a bölcsiben... de szerencsére ez nem igaz!!!)
Újabban ilyen szösszenetekkel szórakoztatsz minket :)

266.

Tegnap már egyáltalán nem voltam fáradt, mikor hazajöttem. Na, azért jó volt ám hazajönni :))) A bolt után felhoztam a szajrét, aztán rongyoltam is vissza a bölcsibe érted. Vittem a motort is, mert azt nagyon szereted. Végre elérkezett az a pillanat is, amikor már vinnem kellett váltás ruhát, mert a reggeliben már nagyon meleged lett volna. Hazafelé találkoztunk a Ritával és Tomival, és egy darabig együtt jöttünk haza. Itthon gyorsan beburkoltam az ebédet, és mentünk ki az erkélyre homokozni. Ez nem tetszett neked valamiért... Aztán eszembe jutott, hogy nem vettem magamnak zsemlét, ezért lementünk a pékségbe. Mivel még mindig nagyon szépen sütött a nap, nem jöttünk haza, hanem felvettük a bicajt és mentünk a parkban egy kört. Aztán átmentünk a Mamához is egy fél órára. Sietnünk kellett haza, mert 7-ig adtam magunknak kimenőt. Így is fél 8-ra értünk haza. Fürdés, vacsi, és alvás következett.

Ma is szerencsére eltelt az a 8 óra. Bolt után megint hazarohantam, majd a biciklit a hónom alá kaptam és nyargaltam is érted. Nagyon megörültél a biciklinek :) Hazatekertél és én meg beígértem, hogy ebéd után újra lejövünk. Aztán jött a Mama ebédelni, és összekészítettük együtt a holnapi ebédet. Elmosogattam és utána már nem volt kedvem lemenni :(, így maradt az erkélyen homokozás. Azért ez is tetszett (egy ideig). Utána bejöttél, játszottál a kinder-figurákkal (vagyis szétszedted és szétszórtad őket), főztél egy kicsit a babakonyhádban, aztán már megint 7 óra lett és indultál fürdeni. Kb. 3x beszöktél a szobába vizesen, aztán meguntam és végül abbahagytad a pancsolást. Most vacsi és gyors elalvás lesz a program.

Apa reggel felhívott telefonon, és elmondta, hogy addig nyúztad őt, hogy menjetek autóval, míg beadta a derekát. Az autón targonca matricák vannak. Mikor megérkeztetek a bölcsibe, egy szempillantás alatt a csoportban voltál, el sem köszöntél tőle. A csoportban az egyik kisgyerek sírt, te pedig odamentél megvigasztalni őt:
- Ne síjj, tajgoncával jöttem...!

Tegnap reggel a legnagyobb csendben öltöztem az előszobában (a fürdő fényénél), mikor hallottam, hogy felébredtél. Nagyon féltem, hogy nehogy észrevegyél, mert akkor én nehéz szívvel hagylak itthon, te pedig nyilván nem alszol vissza és Apa már kora hajnalban ki lesz akadva stb. Erre, takaróval, kispárnával felszerelkezve elindultál a te szobádból a miénkbe, közben félúton megálltál, kinéztél rám és azt mondtad: szia! Aztán mentél Apa mellé tovább aludni... Apa elmondása szerint ez már a napi rutin része :)