Kedden még fel sem fogtam igazán, hogy micsoda kánikula van. Más gyerekeken már alig volt ruha, de én azért felöltöztettelek. Csak az döbbentett rá a dologra, hogy amikor a boltból hazajöttünk, a hajad izzadt volt.
A déli alvást (ami nálunk 2-kor szokott kezdődni) már csak egy pelusban ejtetted meg. Mikor felébredtél, már nem volt kedvem a medencét felfújni, ezért inkább elmentünk babakocsi-túrára Nikiékkel. Mivel elég sokáig világos van, teljesen megdöbbentünk, hogy este fél 9-kor még a téren ücsörgünk és faljuk Veletek a csipszet. Így aztán gyorsan összekaptuk magunkat és mindenki ment haza.
Szerdán aztán olyan gyors voltam, hogy nem csak előbb keltem, mint Te, hanem kimostam egy rakat ruhát, kiteregettem, leraktam a habtapit az erkélyen és felfújtam a medencét. Mikor felkeltél, kimentél az erkélyre és megtorpantál a medence láttán. Teljesen kétségbeesetten mondtad, hogy "ott a", miközben vadul mutogattál rá. Én gyorsan odamentem és eljátszottam, hogy én sem tudok róla. Meglepődtél rendesen :) Mikor mondtam, hogy a Tied és ebben fogsz pancsizni ma, kezdtél örülni neki. Sőt, még pizsamában bele is másztál! Kész mázli, hogy nem volt benne víz.
Elmentünk a piacra, a takarékba és boltba, majd rohantunk haza, mert rettenetesen meleg volt. Ez így persze nem igaz...csak az elmúlt napok után jött hirtelen meleggel nem tudunk mit kezdeni. Miután hazajöttünk, ettünk-ittunk és feltöltöttem a medencét vízzel. Örömmel vetted birtokodba. Tettem mellé egy törölközőt, hogy mikor kipattansz a vízből, nehogy elcsússz a vizes kövön. Ez a törölköző pont addig volt ott, míg be nem jöttem mellőled. Ugyanis jobbnak láttad, ha behúzod magad mellé a vízbe :S Legközelebb arra lettem figyelmes, hogy valahol folyik a víz... Az erkélykorlát és a padló között van egy kb. 10 cm-es rés. Azon, az almaforma homokozóddal merted ki a vizet. Az alattunk lakó és a mellettünk üzemelő kozmetikus legnagyobb örömére... Azt a kétségbeesett arcot látni kellett volna!!! Mintha minimum sósav folyt volna le...pedig csak víz volt, -még ha sok is- ami 10 perc alatt felszáradt :S Ezért jobbhíján egy törölközőt tettem a résbe, hogy az igya be a vizet. Mikor a víz már teljesen kiszívta a bőröd, véget vetettem a pancsolásnak. Úgy gondoltam, milyen jót teszek a bőrödnek, ha nem adok rád egyből pelust. Egy teljes órát kibírtál nélküle. Aztán adtam rád egy bugyit, hogy tutira észrevegyem, ha pisilsz(előtte való nap ugyanis, csak a tócsába léptem bele...). Nem volt rajtad 2 percet sem, egyből jött a sugár :) A szőnyegre. Nagyon örültem.
Délután vendégül láttuk egy közös pancsira a Dorcit. A Nikivel annyira sokat vártunk ettől a nagy eseménytől...aztán végül az lett, hogy percenként és felváltva másztatok ki a vízből. Nektek nem tetszett annyira, mint nekünk :( Továbbra is ment a vízlocsolás, meg a vizes kövön való elcsúszás :(
A Mamáék hoztak Neked finom, friss epret, amit örömmel faltál be. Közben a Dorci is kért belőle, de nem mertem adni, mert a Niki azt mondta, hogy otthon már kapott, de kiköpte. Aztán csak hajtotta, hogy "hami", így kapott Ő is. És nem köpte ki. Sőt, nagyon ízlett neki. Azt még nem tudjuk, hogy ez azért volt-e, mert másnál minden finomabb vagy mert időközben megszerette az epret. De a Niki majd kitapasztalja :)
Apa elég későn jött haza. Ráadásul azzal, hogy rosszul érzi magát, hányingere van :( Sajnos, az egész napos autóban utazás megtette a hatását: hőgutát kapott :( Hazaérése után nem sokkal bevonult a wc-be, ahol szinte az egész éjszakát töltötte :((( Ma nem ment dolgozni, így egész nap pihenhet. Mi pedig délelőtt lent voltunk a piacon és utána homokozni, hogy tudjon nyugodtan feküdni. Már jobban van, csak émelyeg kicsit. És olyan, mint a legtöbb pasi: sajnáltatja magát... :)
2008. május 29., csütörtök
2008. május 25., vasárnap
113.
Mivel elmaradt az általam beígért sütizés a bölcsibe íratás után, ezért csütörtökön felkerekedtünk Nikiékkel Árkádolni.(A sütizés azért lett beígérve, hogy sebzett lelkünket megnyugtassuk valamivel, amit a bölcsibe íratás okozott :) ) Le kellett vásárolnom egy csomó kupont a dm-ben, majd benéztünk a c&a-ba babaruháért. Ez utóbbit nem vettem ugyan(Tünde kisbabáját akartam meglepni vele, de nem találtam olyat, ami Tünde ízlésének megfelel. Nem azért, mert olyan ízlésficama van, hanem ami nekem tetszik, az neki nem, és fordítva.), de találtam olyat, ami még Neked is jól lehet a nyárra (talán).
Bementünk körülnézni a Deichmann cipőboltba. Amit beléptünk, elkezdett csipogni a kapu. Már meg sem lepődtem, hogy mi miattunk... Odajött a biztonsági őr, hogy vásároltunk-e valahol valamit, ami mágneses lehet? Mondtam neki, hogy nem, így beengedett. Megnéztük a szandálokat, de elég jól ki voltak fogyva. Viszont a Niki talált egy ugyanolyan cipőt, mint ami a lábadon volt. Nem volt nehéz, mert ott vettük. Kérdezte is, hogy nem akarom-e frissíteni :) Ekkor eszembe jutott, hogy lehet, hogy a cipő csipogott, mivel ott vettük. Kimenetkor megint szóltunk a biztonsági őrnek. Mondtam is neki, hogy lehet, hogy a cipő a ludas. Ő nem erőltette, hogy levegyem rólad, és mégis jobbnak láttam ezt. Átdugtam a kapun, és becsipogott. Mondta az őr, hogy adjam oda, lehúzza az asztalán és nem fog csipogni többet. Az volt csak a furcsa, hogy nem ez volt az első bolt, ahol van ilyen mágneses kapu, máshol mégsem csipogott...
Ezután bementünk a Sparba vásárolni. Itt megejtettük a süti vásárlást. Már igyekeznünk kellett, mert Te is, és a Dorci is nehezen viselte a hosszú, kocsiban ücsörgést. Miután jól felpakoltunk sütiből, kimentünk az áruház elé a padra, és nekiálltunk a nagy habzsolásnak. Csakhogy mindketten az első szelet süti után elteltünk :) Ennyit a nagy dőzsölésről.
Pénteken délután szülinapi partira voltunk hivatalosak. Egész pontosan Zorka aznap lett 2 éves! Apa reggel megígérte, hogy hamar itthon lesz, aztán mehetünk is át hozzájuk. Ehelyett fél 6 volt, mire megjött, és még fél órát csevegett telefonon. Persze a munka az első, de rá voltam készülve a szomszédolásra. Ennek ellenére nagyon jól sikerült a buli! Isteni volt a torta (epres-túrós finomság), volt egy csomó vendégváró falatka, és itt volt Zorka unokaöccse, Csanád is. Aki, mint kiderült, júliusban lesz 2 éves. Sok különbség nem volt köztetek, sőt, magasságra le is hagytad őt. Viszont emberedre találtál benne: ő ugyanis nem hagyta magát! Ha megcsípted, ő bizony visszaadta! Sokszor 6 szülő sem volt elég hármatoknak, de azért szépen el voltatok egymással is. Mi meg tudtunk beszélgetni egymással, leszámítva azt, amikor már szinte kiabálnunk kellet a gyerek ricsajtól :) Késő este volt, mikor hazajöttünk.
Szombaton délelőtt sikerült végre Apát rábeszélnem, hogy vegyük meg a festéket a leendő szobádra. El is mentünk az általam kiválasztott boltba, ahol Apának természetesen semmi nem tetszett. Így átballagtunk egy másikba, ahol viszont mindent megvettünk. Eldőlt, hogy két színű lesz a fal: narancs az alja, nárcisz a teteje és a plafon. A kettő között bordűr lesz. Egyelőre nem pakolunk ki abból a szobából, ami most Apa "irodája", hanem csak akkor, ha teljesen kész lesz. Addig még az ajtókat is le kell festeni és lesz új szőnyeg is. Nem kapkodjuk el, de legalább már elkezdtük :))))))
Miután hazajöttünk, Apa nagyon unatkozott. Mondtam neki, hogy menjen le Veled a játszira homokozni. Még soha nem volt Veled kettesben, így sok esélyt nem láttam rá, hogy ez lesz, de belement!!! Nem homokozni, hanem motorozni, de lementetek. Mondtam neki, hogy fél 2-re hozzon haza, mert aludnod kell. Szinte pontosan akkor meg is jöttetek, vagyis 3/4 órát töltöttetek kettesben :) Apa is, és Te is túléltétek a sétát. Remélem nem egyszeri alkalom volt :)
Bementünk körülnézni a Deichmann cipőboltba. Amit beléptünk, elkezdett csipogni a kapu. Már meg sem lepődtem, hogy mi miattunk... Odajött a biztonsági őr, hogy vásároltunk-e valahol valamit, ami mágneses lehet? Mondtam neki, hogy nem, így beengedett. Megnéztük a szandálokat, de elég jól ki voltak fogyva. Viszont a Niki talált egy ugyanolyan cipőt, mint ami a lábadon volt. Nem volt nehéz, mert ott vettük. Kérdezte is, hogy nem akarom-e frissíteni :) Ekkor eszembe jutott, hogy lehet, hogy a cipő csipogott, mivel ott vettük. Kimenetkor megint szóltunk a biztonsági őrnek. Mondtam is neki, hogy lehet, hogy a cipő a ludas. Ő nem erőltette, hogy levegyem rólad, és mégis jobbnak láttam ezt. Átdugtam a kapun, és becsipogott. Mondta az őr, hogy adjam oda, lehúzza az asztalán és nem fog csipogni többet. Az volt csak a furcsa, hogy nem ez volt az első bolt, ahol van ilyen mágneses kapu, máshol mégsem csipogott...
Ezután bementünk a Sparba vásárolni. Itt megejtettük a süti vásárlást. Már igyekeznünk kellett, mert Te is, és a Dorci is nehezen viselte a hosszú, kocsiban ücsörgést. Miután jól felpakoltunk sütiből, kimentünk az áruház elé a padra, és nekiálltunk a nagy habzsolásnak. Csakhogy mindketten az első szelet süti után elteltünk :) Ennyit a nagy dőzsölésről.
Pénteken délután szülinapi partira voltunk hivatalosak. Egész pontosan Zorka aznap lett 2 éves! Apa reggel megígérte, hogy hamar itthon lesz, aztán mehetünk is át hozzájuk. Ehelyett fél 6 volt, mire megjött, és még fél órát csevegett telefonon. Persze a munka az első, de rá voltam készülve a szomszédolásra. Ennek ellenére nagyon jól sikerült a buli! Isteni volt a torta (epres-túrós finomság), volt egy csomó vendégváró falatka, és itt volt Zorka unokaöccse, Csanád is. Aki, mint kiderült, júliusban lesz 2 éves. Sok különbség nem volt köztetek, sőt, magasságra le is hagytad őt. Viszont emberedre találtál benne: ő ugyanis nem hagyta magát! Ha megcsípted, ő bizony visszaadta! Sokszor 6 szülő sem volt elég hármatoknak, de azért szépen el voltatok egymással is. Mi meg tudtunk beszélgetni egymással, leszámítva azt, amikor már szinte kiabálnunk kellet a gyerek ricsajtól :) Késő este volt, mikor hazajöttünk.
Szombaton délelőtt sikerült végre Apát rábeszélnem, hogy vegyük meg a festéket a leendő szobádra. El is mentünk az általam kiválasztott boltba, ahol Apának természetesen semmi nem tetszett. Így átballagtunk egy másikba, ahol viszont mindent megvettünk. Eldőlt, hogy két színű lesz a fal: narancs az alja, nárcisz a teteje és a plafon. A kettő között bordűr lesz. Egyelőre nem pakolunk ki abból a szobából, ami most Apa "irodája", hanem csak akkor, ha teljesen kész lesz. Addig még az ajtókat is le kell festeni és lesz új szőnyeg is. Nem kapkodjuk el, de legalább már elkezdtük :))))))
Miután hazajöttünk, Apa nagyon unatkozott. Mondtam neki, hogy menjen le Veled a játszira homokozni. Még soha nem volt Veled kettesben, így sok esélyt nem láttam rá, hogy ez lesz, de belement!!! Nem homokozni, hanem motorozni, de lementetek. Mondtam neki, hogy fél 2-re hozzon haza, mert aludnod kell. Szinte pontosan akkor meg is jöttetek, vagyis 3/4 órát töltöttetek kettesben :) Apa is, és Te is túléltétek a sétát. Remélem nem egyszeri alkalom volt :)
2008. május 23., péntek
112.
16. hónap
Testi fejlődés
Nagyon válogatós lett! Valamikor a második életév folyamán megváltozhatnak a baba evési szokásai. Fintoroghat olyan ételek láttán, amelyeket valaha szeretett, lehetnek olyan korszakai, amikor naponta csak egyszer vagy kétszer eszik (a müzlit-reggelire vagy a sajtos-makarónit-ebédre szindróma), mohón ehet az egyik étkezéskor és szinte semmit a másikkor, vagy ellenkezhet, ha a tányérján egymáshoz ér két étel (Az evés nálad kész rémálom! Állandóan azon izgulok, hogy elfogadod-e az aznapi ebédet, és ha nem, akkor mit fogsz egész nap enni… Van kb. 3-4 féle étel, amit hajlandó vagy megenni, ezen kívül nem is szoktam mással próbálkozni, mert úgyis felesleges). Ez bizony nem könnyű korszak Önnek sem. Bár vannak szülők, akik aggódnak amiatt, hogy a kicsikéjük nem jut elég tápanyaghoz, tanulmányok igazolják, hogy ha rá van bízva, az egészséges gyerek soha nem éhezik, és nem is eszi túl magát (Azzal nyugtatom magam, hogy ha éhes lennél, nem lenne ilyen jó kedved és nem lenne ennyi energiád nap, mint nap). Valójában minden gyerek éppen annyit eszik, amennyire a szervezetének szüksége van a normális növekedéshez és fejlődéshez. A szülőknek csak annyi a dolguk, hogy ellássák gyermeküket egy sor egészséges étellel minden étkezéskor, majd hagyják, vonuljanak a háttérbe, hagyják, hadd válogasson a kis válogatós, a természet majd elintézi a többit.
Szociális fejlődés
Mivel a totyogók a második életévben megerősítik növekvő függetlenségüket, az étkezőasztal valóságos csatatérré változhat(Én nem engedem még, hogy egyedül egyél…). Szakemberek szerint a kicsi ebben a korban kevés dolgot tud irányítani, és az étkezés is ezek közé tartozik. Ezért van az, hogy egyesek, ha erőltetik, nem eszik meg sem a gyümölcsöt, sem a zöldséget (még akkor sem, ha korábban szerették), vagy nem hajlandók semmi újat megkóstolni. Természetesen fontos, hogy már ebben a korban kialakítsuk az egészséges evési szokásokat, de ugyanennyire fontos, hogy elkerüljük az étkezésekkor dúló hatalmi harcokat. Minél inkább erőlteti, a kicsi annál inkább lázadozni fog(A doki is ezt mondja, de nem ő idegeskedik amiatt, hogy napokig nem eszel rendesen) . Ehelyett inkább vonja be a kis lázadót a választásba, ilyen kérdésekkel, mint „müzlit vagy pirítóst kérsz inkább reggelire?” (Te inkább egyiket sem választod…) Engedjen a szeszélyeknek – természetesen bizonyos határokon belül –, ha éppen a két egymással érintkező étel zavarja, adja neki külön tányéron vagy osztott tálkában. Ne erőltesse, ha jelzi, hogy már eleget evett. Ha segíti, hogy nyugodt, békés legyen a hozzáállása az evéshez, békét lehet kötni az asztali háborúban.
Szellemi fejlődés
A baba egyéves korára az agy hipocampusnak nevezett területe (az emlékezés központja) eléggé érett már ahhoz, hogy a totyogók fel tudjanak idézni néhány órával vagy akár egy nappal korábban történt tevékenységeket vagy eseményeket (Mégis ráncigálod a reluxát, hiába szóltam Rád, csaptam a kezedre miatta 1 perccel ezelőtt…). Egy és másfél éves kora között ez a képesség (felidézni valakinek a korábbi tevékenységét, és egy későbbi időpontban megismételni) már biztosan működik. A kicsi már képes abból tanulni, hogy látja, mások hogyan csinálnak valamit (A hülyeséget azonnal megtanulod: Apa egyszer belerakott egy játékot a bodydba. Aznap minden játék és tárgy, ami a kezedbe került, a bodyban végezte. Aztán Apa egyszer a szájához emelte a porszívó csövét, és beleszólt. Azóta ahányszor előveszem a porszívót, ezt ki kell próbálnod…). Például, ha megmutatja neki, hogyan működik egy új játék, nem biztos, hogy azonnal utánozza a cselekedeteit, de meglepheti azzal, hogy pár nap múlva megteszi. Ugyanígy, ha látja, hogy Ön főz vagy porszívózik, elraktározza az agyában az információt. És amikor a kicsi előveszi a főzőedényeit vagy a játék porszívóját és utánozza aput vagy anyut, akkor a „memóriaizmait” erősíti.
Paraméterek:
Szavak erre a hétre:
-níínóó - ez az összes szirénázós jármű
-tecssi - tessék
-tütü - autó
-toto - motor
-pisi - pisi
-eeelme - elment
-sihaha - vonat
Testi fejlődés
Nagyon válogatós lett! Valamikor a második életév folyamán megváltozhatnak a baba evési szokásai. Fintoroghat olyan ételek láttán, amelyeket valaha szeretett, lehetnek olyan korszakai, amikor naponta csak egyszer vagy kétszer eszik (a müzlit-reggelire vagy a sajtos-makarónit-ebédre szindróma), mohón ehet az egyik étkezéskor és szinte semmit a másikkor, vagy ellenkezhet, ha a tányérján egymáshoz ér két étel (Az evés nálad kész rémálom! Állandóan azon izgulok, hogy elfogadod-e az aznapi ebédet, és ha nem, akkor mit fogsz egész nap enni… Van kb. 3-4 féle étel, amit hajlandó vagy megenni, ezen kívül nem is szoktam mással próbálkozni, mert úgyis felesleges). Ez bizony nem könnyű korszak Önnek sem. Bár vannak szülők, akik aggódnak amiatt, hogy a kicsikéjük nem jut elég tápanyaghoz, tanulmányok igazolják, hogy ha rá van bízva, az egészséges gyerek soha nem éhezik, és nem is eszi túl magát (Azzal nyugtatom magam, hogy ha éhes lennél, nem lenne ilyen jó kedved és nem lenne ennyi energiád nap, mint nap). Valójában minden gyerek éppen annyit eszik, amennyire a szervezetének szüksége van a normális növekedéshez és fejlődéshez. A szülőknek csak annyi a dolguk, hogy ellássák gyermeküket egy sor egészséges étellel minden étkezéskor, majd hagyják, vonuljanak a háttérbe, hagyják, hadd válogasson a kis válogatós, a természet majd elintézi a többit.
Szociális fejlődés
Mivel a totyogók a második életévben megerősítik növekvő függetlenségüket, az étkezőasztal valóságos csatatérré változhat(Én nem engedem még, hogy egyedül egyél…). Szakemberek szerint a kicsi ebben a korban kevés dolgot tud irányítani, és az étkezés is ezek közé tartozik. Ezért van az, hogy egyesek, ha erőltetik, nem eszik meg sem a gyümölcsöt, sem a zöldséget (még akkor sem, ha korábban szerették), vagy nem hajlandók semmi újat megkóstolni. Természetesen fontos, hogy már ebben a korban kialakítsuk az egészséges evési szokásokat, de ugyanennyire fontos, hogy elkerüljük az étkezésekkor dúló hatalmi harcokat. Minél inkább erőlteti, a kicsi annál inkább lázadozni fog(A doki is ezt mondja, de nem ő idegeskedik amiatt, hogy napokig nem eszel rendesen) . Ehelyett inkább vonja be a kis lázadót a választásba, ilyen kérdésekkel, mint „müzlit vagy pirítóst kérsz inkább reggelire?” (Te inkább egyiket sem választod…) Engedjen a szeszélyeknek – természetesen bizonyos határokon belül –, ha éppen a két egymással érintkező étel zavarja, adja neki külön tányéron vagy osztott tálkában. Ne erőltesse, ha jelzi, hogy már eleget evett. Ha segíti, hogy nyugodt, békés legyen a hozzáállása az evéshez, békét lehet kötni az asztali háborúban.
Szellemi fejlődés
A baba egyéves korára az agy hipocampusnak nevezett területe (az emlékezés központja) eléggé érett már ahhoz, hogy a totyogók fel tudjanak idézni néhány órával vagy akár egy nappal korábban történt tevékenységeket vagy eseményeket (Mégis ráncigálod a reluxát, hiába szóltam Rád, csaptam a kezedre miatta 1 perccel ezelőtt…). Egy és másfél éves kora között ez a képesség (felidézni valakinek a korábbi tevékenységét, és egy későbbi időpontban megismételni) már biztosan működik. A kicsi már képes abból tanulni, hogy látja, mások hogyan csinálnak valamit (A hülyeséget azonnal megtanulod: Apa egyszer belerakott egy játékot a bodydba. Aznap minden játék és tárgy, ami a kezedbe került, a bodyban végezte. Aztán Apa egyszer a szájához emelte a porszívó csövét, és beleszólt. Azóta ahányszor előveszem a porszívót, ezt ki kell próbálnod…). Például, ha megmutatja neki, hogyan működik egy új játék, nem biztos, hogy azonnal utánozza a cselekedeteit, de meglepheti azzal, hogy pár nap múlva megteszi. Ugyanígy, ha látja, hogy Ön főz vagy porszívózik, elraktározza az agyában az információt. És amikor a kicsi előveszi a főzőedényeit vagy a játék porszívóját és utánozza aput vagy anyut, akkor a „memóriaizmait” erősíti.
Paraméterek:
Súly: 11,80 kg
Hossz: 84 cm
Fej: 47,5 cm
Cici: 49 cm
Poci: 50 cm
Tenyérke: 10 cm
Talpacska: 13,5 cm
Fülecske: 5,5 cm
Bicepsz :))) : 17,5 cm
Ruhaméret: angol méretben 1,5-2 évesnek való, magyar méretben 92-es (de valamiből jó a 86-os is, és van, ami már 104-es) .
Pelus: 9-20 kg-ig, 4+ méret
Szavak erre a hétre:
-níínóó - ez az összes szirénázós jármű
-tecssi - tessék
-tütü - autó
-toto - motor
-pisi - pisi
-eeelme - elment
-sihaha - vonat
111.
Ma délelőtt olyat csináltunk, mint még soha!
Elsétáltunk a Nikiékkel a két legközelebbi bölcsibe és beírattunk Titeket. Nem mintha sok kedvünk lenne újra munkába állni, de fontosnak tartottam, hátha VISSZA KELL MENNEM dolgozni, a hely meglegyen.
Mikor elmentünk a bölcsi mellett, a gyomrom összeszorult... Hát még mikor az igazgatónő megkérdezte, hogy mikor akarok munkába állni! Nem akarok, de lehet, hogy kell :(
Az egyik felem nagyon jó dolognak tartja a bölcsödét, mert hasonló korú gyerekek között lehetnél egész nap, akiktől a (sok rossz mellett) nagyon sokat tanulhatnál. Lenne némi rendszer az életedben, és csupa olyan dolgot lehet csinálni, amit egy magadfajta gyerek szeret. Nem kellene egész nap a "nemszabad"-ot hallgatni és minden nap valami újdonságot csinálnál. Mire az oviba kerülnél, már profi közösségi emberke lennél. Gondolok itt a beszoktatásra, az immunrendszer erősödésére, barátokra.
Viszont van egy másik felem, aki borzong, ha csak arra gondolok, hogy el kell engedjelek magamtól. Tudom, hogy egyszer így is, úgy is be kell hogy következzen ez, de még annyira nem vagyok rá felkészülve. ÉN!!!
Mert olyan kicsi vagy még! Az én kisbabám! És valószínű, hogy ezt még pár évig így fogom gondolni...
Úgyhogy még győzködöm magam a bölcsibe járással kapcsolatban, de ráérek: van még 8 hónapom...Bár az elmúlt 23 hónap is pikkpakk eltelt :(((. Azóta vagyok itthon egyfolytában.
Az első bölcsöde szimpatikus volt. Közel, és útban van a munkahelyemhez-ahová nagyon nem szeretnék visszamenni.Belülről nem láttam ugyan, de lesz rá lehetőségem, mert augusztus 25-én 17 órakor lesz a szülői értekezlet. Hihetetlen, hogy én már ilyen helyekre fogok járni!!!
Nem is tudtam, hogy ott dolgozik a szomszéd lépcsőházban lakó, köszönő szinten lévő ismerősöm.
A másik bölcsi hozzánk van közel, kitérő a munkahelyhez képest. Az igazgatónő elsőre nem tetszett, mert kicsit sem hasonlított rám :) Nagyon megértő volt még az én Hétördögömmel is, viszont mindent úgy magyarázott, mintha egy óvodással beszélgetne. Furcsa volt nekem, de belegondoltam, hogy az ő ennyi idős gyereke biztos nem is randalírozott ennyit, mint az enyém :)
Egyik beiratkozás sem garantálja az intézménybe való felvételt. Majd érdeklődnünk kell, illetve figyelni a kiírást.
Elsétáltunk a Nikiékkel a két legközelebbi bölcsibe és beírattunk Titeket. Nem mintha sok kedvünk lenne újra munkába állni, de fontosnak tartottam, hátha VISSZA KELL MENNEM dolgozni, a hely meglegyen.
Mikor elmentünk a bölcsi mellett, a gyomrom összeszorult... Hát még mikor az igazgatónő megkérdezte, hogy mikor akarok munkába állni! Nem akarok, de lehet, hogy kell :(
Az egyik felem nagyon jó dolognak tartja a bölcsödét, mert hasonló korú gyerekek között lehetnél egész nap, akiktől a (sok rossz mellett) nagyon sokat tanulhatnál. Lenne némi rendszer az életedben, és csupa olyan dolgot lehet csinálni, amit egy magadfajta gyerek szeret. Nem kellene egész nap a "nemszabad"-ot hallgatni és minden nap valami újdonságot csinálnál. Mire az oviba kerülnél, már profi közösségi emberke lennél. Gondolok itt a beszoktatásra, az immunrendszer erősödésére, barátokra.
Viszont van egy másik felem, aki borzong, ha csak arra gondolok, hogy el kell engedjelek magamtól. Tudom, hogy egyszer így is, úgy is be kell hogy következzen ez, de még annyira nem vagyok rá felkészülve. ÉN!!!
Mert olyan kicsi vagy még! Az én kisbabám! És valószínű, hogy ezt még pár évig így fogom gondolni...
Úgyhogy még győzködöm magam a bölcsibe járással kapcsolatban, de ráérek: van még 8 hónapom...Bár az elmúlt 23 hónap is pikkpakk eltelt :(((. Azóta vagyok itthon egyfolytában.
Az első bölcsöde szimpatikus volt. Közel, és útban van a munkahelyemhez-ahová nagyon nem szeretnék visszamenni.Belülről nem láttam ugyan, de lesz rá lehetőségem, mert augusztus 25-én 17 órakor lesz a szülői értekezlet. Hihetetlen, hogy én már ilyen helyekre fogok járni!!!
Nem is tudtam, hogy ott dolgozik a szomszéd lépcsőházban lakó, köszönő szinten lévő ismerősöm.
A másik bölcsi hozzánk van közel, kitérő a munkahelyhez képest. Az igazgatónő elsőre nem tetszett, mert kicsit sem hasonlított rám :) Nagyon megértő volt még az én Hétördögömmel is, viszont mindent úgy magyarázott, mintha egy óvodással beszélgetne. Furcsa volt nekem, de belegondoltam, hogy az ő ennyi idős gyereke biztos nem is randalírozott ennyit, mint az enyém :)
Egyik beiratkozás sem garantálja az intézménybe való felvételt. Majd érdeklődnünk kell, illetve figyelni a kiírást.
2008. május 19., hétfő
110.
Maratoni alvás:
Ma délután fél 1-től fél 6-ig...hosszú idő óta először megint félek az éjszakától: hogy aludj el időben, hogy ne akarj az éjjel közepén játszani, hogy ne legyél fent 10-szer és ne hajnali 4-kor kezdődjön a holnapi nap.
A Mama szerint ez a gyógyulásod része. Ha így van, akkor nem szólok egy szót sem, mert már ideje lenne, hogy meggyógyulj.
Ma délután fél 1-től fél 6-ig...hosszú idő óta először megint félek az éjszakától: hogy aludj el időben, hogy ne akarj az éjjel közepén játszani, hogy ne legyél fent 10-szer és ne hajnali 4-kor kezdődjön a holnapi nap.
A Mama szerint ez a gyógyulásod része. Ha így van, akkor nem szólok egy szót sem, mert már ideje lenne, hogy meggyógyulj.
2008. május 17., szombat
109.
Mióta beköszöntött a nyárias tavasz, időhiányban szenvedek. Mivel nagyon szeretsz a játszótéren lenni, ezért ki nem hagynánk egy napot sem játék nélkül. És mivel egy panel-babának nincs más lehetősége a mozgásigényének kielégítésére, így napjában kétszer indulunk útnak.
Reggel, ébredés és kakaó után elmegyünk boltba, meg ahová éppen kell, utána pedig birtokba veszed a játszit. Ez általában el szokott tartani délig, így csak aludni jövünk haza. Míg Te alszol, én megfőzöm az ebédet, elindítom a mosógépet, ki is teregetem és kicsit összerámolom a lakást. Könnyen megteszem, mivel mostanában maratoni alvásokat rendezel. Tegnap pl. fél 1-től fél 5-ig...
Ébredés után ebéd (már ha van hozzá kedved...de sajnos még mindig nem igazán...), és újra megyünk sétálni.
Felfedeztük a tavat és környékét. Vannak kiskacsák, nagyok és egy hattyú. Pár napja mindig elmegyünk megetetni őket. Ha elfogy a nekik szánt zsemle, vagy már nagyon unjátok az egy helyben ülést, akkor arrébb megyünk egy nagy, zöld füves területre, ahol kedvetekre rohangálhattok. Azért a többesszám, mert általában ezeket a sétákat Dorciékkal közösen ejtjük meg :) Nagyon élvezitek, hogy nincs a közelben autó, így nem szólunk rátok percenként, hogy "oda nem szabad"! Nyugodtan vándorolhattok kedvetekre, mert valóban nincs túl sok veszély. Akad egy-két kutya, de azokat megsimogatni irtó jó dolog!
Sajnos nem minden úgy sikerül, ahogy én szeretném. Pl. még mindig nagyon harapós vagy :((( Tegnap délelőtt annyira megharaptad a Dorka lábát, hogy délután is látszott :((( Szegény, nagyon sír olyankor, de pár perc múlva újra nyújtogatja a szádhoz valamelyik testrészét...
A másik, ami nagyon nem tetszik nekem, az az, hogy ami megtetszik, azt egyből elveszed. Délelőtt, mikor nálunk voltak a Dorkáék, megosztoztatok a motoron és a bébitaxin. Megbeszéltük a Nikivel, hogy délután Ő hozza a babkocsit, én meg a bébitaxit. Niki meg volt győződve róla, hogy össze fogtok veszni a két járgányon. Hát, nem...
Az első percben mindenki el volt a saját játékával. Aztán fogtad magad, odamentél a Dorkához, kivetted a kezéből a babakocsit és eltoltad onnan. Szegény Dorka meg csak állt és szerintem azt se tudta, hogy most mi van. Nem sírt, nem nyafogott, hanem tudomásul vette a kifosztást. Természetesen nem hagytam (bár a Niki szerint kellett volna). Visszaadtam a Dorcinak a babakocsit, Neked meg a taxit. De egy perc múlva megint kiraboltad Őt. Újra meg újra. Kb. ötször egymás után. Pedig még testi fölényben sem vagy! Nem vagy erősebb, nem vagy nagyobb, csak fiatalabb...meg ezek szerint a pimaszabb is :( Én nagyon nem szeretem az ilyen agresszív játékot!!! Mert bele sem merek gondolni, hogy ha ilyen vagy azzal, akit ismersz, mit csinálsz olyannal, akit nem??? Erre is volt példa, mert jött egy kislány motorral, aki alól majdnem kiszedted a járgányt...
Próbálom szépen elmagyarázni, hogy nem szabad elvenni a másiktól a játékot, csak akkor, ha nem játszik vele, de egyelőre nem úgy néz ki, mintha érdekelne, amit mondok :( De ha így folytatjuk, nem sokáig lesz a Dorka játszópajtid. Meg más se...
Hogy a betegségről is essen szó:
Továbbra is köhögsz, folyik az orrod. Nagyon rosszul viseled már az orrtörlést, kicsit ki is sebesedett. Reggelente rászárad a nózidra a trutyi és kész kínszenvedés letörölni. Hétfőn újra meglátogatjuk a dokit :(
Reggel, ébredés és kakaó után elmegyünk boltba, meg ahová éppen kell, utána pedig birtokba veszed a játszit. Ez általában el szokott tartani délig, így csak aludni jövünk haza. Míg Te alszol, én megfőzöm az ebédet, elindítom a mosógépet, ki is teregetem és kicsit összerámolom a lakást. Könnyen megteszem, mivel mostanában maratoni alvásokat rendezel. Tegnap pl. fél 1-től fél 5-ig...
Ébredés után ebéd (már ha van hozzá kedved...de sajnos még mindig nem igazán...), és újra megyünk sétálni.
Felfedeztük a tavat és környékét. Vannak kiskacsák, nagyok és egy hattyú. Pár napja mindig elmegyünk megetetni őket. Ha elfogy a nekik szánt zsemle, vagy már nagyon unjátok az egy helyben ülést, akkor arrébb megyünk egy nagy, zöld füves területre, ahol kedvetekre rohangálhattok. Azért a többesszám, mert általában ezeket a sétákat Dorciékkal közösen ejtjük meg :) Nagyon élvezitek, hogy nincs a közelben autó, így nem szólunk rátok percenként, hogy "oda nem szabad"! Nyugodtan vándorolhattok kedvetekre, mert valóban nincs túl sok veszély. Akad egy-két kutya, de azokat megsimogatni irtó jó dolog!
Sajnos nem minden úgy sikerül, ahogy én szeretném. Pl. még mindig nagyon harapós vagy :((( Tegnap délelőtt annyira megharaptad a Dorka lábát, hogy délután is látszott :((( Szegény, nagyon sír olyankor, de pár perc múlva újra nyújtogatja a szádhoz valamelyik testrészét...
A másik, ami nagyon nem tetszik nekem, az az, hogy ami megtetszik, azt egyből elveszed. Délelőtt, mikor nálunk voltak a Dorkáék, megosztoztatok a motoron és a bébitaxin. Megbeszéltük a Nikivel, hogy délután Ő hozza a babkocsit, én meg a bébitaxit. Niki meg volt győződve róla, hogy össze fogtok veszni a két járgányon. Hát, nem...
Az első percben mindenki el volt a saját játékával. Aztán fogtad magad, odamentél a Dorkához, kivetted a kezéből a babakocsit és eltoltad onnan. Szegény Dorka meg csak állt és szerintem azt se tudta, hogy most mi van. Nem sírt, nem nyafogott, hanem tudomásul vette a kifosztást. Természetesen nem hagytam (bár a Niki szerint kellett volna). Visszaadtam a Dorcinak a babakocsit, Neked meg a taxit. De egy perc múlva megint kiraboltad Őt. Újra meg újra. Kb. ötször egymás után. Pedig még testi fölényben sem vagy! Nem vagy erősebb, nem vagy nagyobb, csak fiatalabb...meg ezek szerint a pimaszabb is :( Én nagyon nem szeretem az ilyen agresszív játékot!!! Mert bele sem merek gondolni, hogy ha ilyen vagy azzal, akit ismersz, mit csinálsz olyannal, akit nem??? Erre is volt példa, mert jött egy kislány motorral, aki alól majdnem kiszedted a járgányt...
Próbálom szépen elmagyarázni, hogy nem szabad elvenni a másiktól a játékot, csak akkor, ha nem játszik vele, de egyelőre nem úgy néz ki, mintha érdekelne, amit mondok :( De ha így folytatjuk, nem sokáig lesz a Dorka játszópajtid. Meg más se...
Hogy a betegségről is essen szó:
Továbbra is köhögsz, folyik az orrod. Nagyon rosszul viseled már az orrtörlést, kicsit ki is sebesedett. Reggelente rászárad a nózidra a trutyi és kész kínszenvedés letörölni. Hétfőn újra meglátogatjuk a dokit :(
2008. május 14., szerda
108.
Még nem gyógyultál meg :(((
A szemedről a csúnya váladék elmúlt szerencsére, viszont az orrod még javában folyik, és csúnyán köhögsz :((( Bár sokkal jobban nézel ki, mint múlt héten, de látszik a betegség a szemeden. Szerencsére csak ott. Mert a kedvedet nem szegte egyáltalán. Sőt! Ha lehet, akkor még elevenebb vagy. Nagyon élvezed, hogy a betegségre való tekintettel, most több mindent engedélyezünk, így több mindent megengedsz magadnak. Tudom, hogy ez nem jó így, de nagyon szeretném, ha mihamarabb meggyógyulnál.
Az étvágyad továbbra is pocsék! Tegnap sikerült beléd lapátolnom egy fél tányér(babakaja tányér) tarhonyát pörköltszafttal. Az elmúlt 5 napban ez volt az első szilárd táplálék, amit nem köptél ki. Ezen kívül a reggeli és az esti tej az, amit tápláléknak mondhatunk. Aztán egész nap semmi. Szerencsére az ivással nincs gond. Kapsz napi egy üveg alma vagy narancs levet, mert a doki szerint ez jót tesz a gyomrodnak a felköhögött váladék kitakarításában. Továbbra is kapod a gyógyszereket: reggel-este köptetőt, szemcseppet, C-vitamint, este Normaflore-t és Peritolt, és alkalom szerűen orrsprayt. Lehet, túl sok a gyógyszer és jól laksz azzal :S
Tegnap a Nikiékkel elmentünk a tőlünk legtávolabbra eső bevásárló központba, ami oda-vissza 2 óra volt :) hála a teknős gyorsaságomnak :D Odaúton egymás mellett toltunk titeket. A Dorci átnyújtotta az ujját hozzád, egészen a szádig. Te pedig annyira megharaptad, hogy sokáig látszott a fogtérképed az ujjacskáján. Dorci nagyon sírt, én nagyon sajnáltam. Te nem :( És sajnos nem ez volt az első alkalom :( De szerencsédre, Dorci nem egy haragtartó csajszi... Ha így lenne, biztos nem kiabálna már messziről, mikor meglát minket, hogy "Abija, Abija" :) És Niki elmondása szerint ez napjában többször is így van :)
A szemedről a csúnya váladék elmúlt szerencsére, viszont az orrod még javában folyik, és csúnyán köhögsz :((( Bár sokkal jobban nézel ki, mint múlt héten, de látszik a betegség a szemeden. Szerencsére csak ott. Mert a kedvedet nem szegte egyáltalán. Sőt! Ha lehet, akkor még elevenebb vagy. Nagyon élvezed, hogy a betegségre való tekintettel, most több mindent engedélyezünk, így több mindent megengedsz magadnak. Tudom, hogy ez nem jó így, de nagyon szeretném, ha mihamarabb meggyógyulnál.
Az étvágyad továbbra is pocsék! Tegnap sikerült beléd lapátolnom egy fél tányér(babakaja tányér) tarhonyát pörköltszafttal. Az elmúlt 5 napban ez volt az első szilárd táplálék, amit nem köptél ki. Ezen kívül a reggeli és az esti tej az, amit tápláléknak mondhatunk. Aztán egész nap semmi. Szerencsére az ivással nincs gond. Kapsz napi egy üveg alma vagy narancs levet, mert a doki szerint ez jót tesz a gyomrodnak a felköhögött váladék kitakarításában. Továbbra is kapod a gyógyszereket: reggel-este köptetőt, szemcseppet, C-vitamint, este Normaflore-t és Peritolt, és alkalom szerűen orrsprayt. Lehet, túl sok a gyógyszer és jól laksz azzal :S
Tegnap a Nikiékkel elmentünk a tőlünk legtávolabbra eső bevásárló központba, ami oda-vissza 2 óra volt :) hála a teknős gyorsaságomnak :D Odaúton egymás mellett toltunk titeket. A Dorci átnyújtotta az ujját hozzád, egészen a szádig. Te pedig annyira megharaptad, hogy sokáig látszott a fogtérképed az ujjacskáján. Dorci nagyon sírt, én nagyon sajnáltam. Te nem :( És sajnos nem ez volt az első alkalom :( De szerencsédre, Dorci nem egy haragtartó csajszi... Ha így lenne, biztos nem kiabálna már messziről, mikor meglát minket, hogy "Abija, Abija" :) És Niki elmondása szerint ez napjában többször is így van :)
2008. május 9., péntek
107.
Nagyon nehéz napokat élünk meg...:(((
Sajnos, nagyon csúnyán megfáztál, folyik a nózid, köhigcsélsz, hőemelkedésed van, és a szemedből is ugyanolyan váladék jön, mint az orrodból :((((
És tudom, hogy egy anyának mindig a saját gyermeke a legszebb, és hogy ilyet nem szabad mondani, gondolni, leírni meg pláne nem, de nem vagy szép :((((
Teljesen elcsúfította a rengeteg trutyi a gyönyörű pofidat, ami most fel van dagadva a szemed alatt, mintha bemostak volna egyet :( Ébredéskor a szemed nem tudod kinyitni a száraz csipától, amit kitakarítani is nagyon nehéz. Kellene szemcseppet csöpögtetni bele 4 óránként, ami csak többé-kevésbé sikerül. Szívjuk a nózidat fél óránként és törölgetjük fél percenként. Ettől sajnos teljesen vörös már az orrcimpád. Bekenni nem nagyon hagyod, így Veled együtt szenvedünk, mert segíteni nem tudunk Rajtad. Ezen kívül kaptál még orrsprayt, amit befújás után 10 mp-el kitüsszentesz. A szemedet kamillateával kenegetem, de üvöltés nélkül ez sem megy. Még megpróbálkozunk a kamillatea ivással, hátha úgy is csökkenti a gyulladást. Napközben pedig annyi illóolajat párologtatunk, hogy már fel sem tűnik. Viszont Apa, mikor hazajött, rendesen elkezdett könnyezni...
Azt már csak halkan említem meg, hogy éjjel negyed óránként felébredtél. 3 órakor pedig odamentél Apa mellé, és aludtál mellette 8-ig...
Valóban hosszú hétvégének nézünk elébe :(((((((
Sajnos, nagyon csúnyán megfáztál, folyik a nózid, köhigcsélsz, hőemelkedésed van, és a szemedből is ugyanolyan váladék jön, mint az orrodból :((((
És tudom, hogy egy anyának mindig a saját gyermeke a legszebb, és hogy ilyet nem szabad mondani, gondolni, leírni meg pláne nem, de nem vagy szép :((((
Teljesen elcsúfította a rengeteg trutyi a gyönyörű pofidat, ami most fel van dagadva a szemed alatt, mintha bemostak volna egyet :( Ébredéskor a szemed nem tudod kinyitni a száraz csipától, amit kitakarítani is nagyon nehéz. Kellene szemcseppet csöpögtetni bele 4 óránként, ami csak többé-kevésbé sikerül. Szívjuk a nózidat fél óránként és törölgetjük fél percenként. Ettől sajnos teljesen vörös már az orrcimpád. Bekenni nem nagyon hagyod, így Veled együtt szenvedünk, mert segíteni nem tudunk Rajtad. Ezen kívül kaptál még orrsprayt, amit befújás után 10 mp-el kitüsszentesz. A szemedet kamillateával kenegetem, de üvöltés nélkül ez sem megy. Még megpróbálkozunk a kamillatea ivással, hátha úgy is csökkenti a gyulladást. Napközben pedig annyi illóolajat párologtatunk, hogy már fel sem tűnik. Viszont Apa, mikor hazajött, rendesen elkezdett könnyezni...
Azt már csak halkan említem meg, hogy éjjel negyed óránként felébredtél. 3 órakor pedig odamentél Apa mellé, és aludtál mellette 8-ig...
Valóban hosszú hétvégének nézünk elébe :(((((((
2008. május 8., csütörtök
2008. május 7., szerda
105.
A hétköznapjaink mostanában elég csendesen telnek, mivel túl sok hang nem jön ki a torkomból. Ezt nagyon élvezed, és ki is használod. Például a reluxa bizdergálást már olyan szintre emelted, hogy erre a hétre várjuk hozzá a szerelőt...ugyanis elszakítottad a kifeszítőzsinórját :( Mintha kicsit alábbhagyott volna a hűtőben turkálási szenvedélyed. Már nem feltétlenül kell mindig becsukni a konyhaajtót. Persze azért, ha nagyon nagy a csend, körmödre nézek, mert akkor valami készül!
Ezen a héten már nem rendeljük az ebédet, hanem újra én főzök, mert szerintem anyagilag is és gyomorilag is így járunk jobban :) Az ebédet továbbra is mértékkel fogyasztod, vagy még úgy sem. Tegnap töltött káposzta volt, hajlandó voltál bekapni belőle egy mikrogrammnyi falatot. Korán örültem, meg 2 rágás után ki is köpted. Tea továbbra is jöhet mérték nélkül. Fel is tűnt, hogy sokkal több pelenka fogy, mint mondjuk 3-4 hónappal ezelőtt. Minden hónap elején megveszem az egy hónapra való pelust egyszerre, így nincs vele gond, hogy épp elfogy, vagy nincs kedvem boltba menni. Eddig 3x48 darab nem hogy elég volt, de maradt is belőle annyi, hogy a 4. hónapra nem kellett vennem pelust. Áprilisban nem lett elég a 3 csomag, de majdnem a 4 se :( Jó lesz már, ha jön a nyár, meg a pucérság :)))
Ma délután 2-re fogorvoshoz vagyok hivatalos. Még a pocakomban voltál, mikor utoljára voltam ott tömetni az egyszem rossz fogamat :) Azóta a tömés kijár :O és tovább lyukadt a fog. Most már fáj is, pedig nekem sose szokott. A Mama fog Rád vigyázni addig. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz, mert abban az időben kellene aludnod. De szerintem, ha a Mama itt lesz, nem fogsz aludni. Délutánra pedig randit beszéltünk meg a Nikivel. Elmegyünk a Sparba babakocsival Neked babaápoló cuccokért :) Remélem az idő is kegyes lesz hozzánk, nem úgy mint múltkor, hogy sz*rrá áztunk :(
Apa ma elment Zalaegerszegre, és úgy néz ki ott is alszik. Fura, mert mikor egyedül mentem a kórházba és Veled jöttem ki onnan, az volt az első (2. és 3.) külön töltött éjszakánk. Ez lesz a második ilyen alkalom...
Casperanyu!
Próbáld meg, hogy létrehozol egy blogot a freeblogon, és ha a bejegyzéseknél hasonlóan néz ki, mint a mostani, akkor csak javasolni tudom ezt a szolgáltatót, mert rettentően egyszerű a kezelése. Elméletben már tudom, hogyan kéne működnie, nagyon szívesen segítek, ha erre esik a választásod. Nekem valamiért még nem olyan, mint kéne, de már felvettem a kapcsolatot a szerkesztővel. Viszont, ha nem sikerül megoldást találnom a problémámra, akkor már tesztelem a blog.hu-t és a blogger.com-ot, és remélem valamelyik már a végállomás lesz.
Ezen a héten már nem rendeljük az ebédet, hanem újra én főzök, mert szerintem anyagilag is és gyomorilag is így járunk jobban :) Az ebédet továbbra is mértékkel fogyasztod, vagy még úgy sem. Tegnap töltött káposzta volt, hajlandó voltál bekapni belőle egy mikrogrammnyi falatot. Korán örültem, meg 2 rágás után ki is köpted. Tea továbbra is jöhet mérték nélkül. Fel is tűnt, hogy sokkal több pelenka fogy, mint mondjuk 3-4 hónappal ezelőtt. Minden hónap elején megveszem az egy hónapra való pelust egyszerre, így nincs vele gond, hogy épp elfogy, vagy nincs kedvem boltba menni. Eddig 3x48 darab nem hogy elég volt, de maradt is belőle annyi, hogy a 4. hónapra nem kellett vennem pelust. Áprilisban nem lett elég a 3 csomag, de majdnem a 4 se :( Jó lesz már, ha jön a nyár, meg a pucérság :)))
Ma délután 2-re fogorvoshoz vagyok hivatalos. Még a pocakomban voltál, mikor utoljára voltam ott tömetni az egyszem rossz fogamat :) Azóta a tömés kijár :O és tovább lyukadt a fog. Most már fáj is, pedig nekem sose szokott. A Mama fog Rád vigyázni addig. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz, mert abban az időben kellene aludnod. De szerintem, ha a Mama itt lesz, nem fogsz aludni. Délutánra pedig randit beszéltünk meg a Nikivel. Elmegyünk a Sparba babakocsival Neked babaápoló cuccokért :) Remélem az idő is kegyes lesz hozzánk, nem úgy mint múltkor, hogy sz*rrá áztunk :(
Apa ma elment Zalaegerszegre, és úgy néz ki ott is alszik. Fura, mert mikor egyedül mentem a kórházba és Veled jöttem ki onnan, az volt az első (2. és 3.) külön töltött éjszakánk. Ez lesz a második ilyen alkalom...
Casperanyu!
Próbáld meg, hogy létrehozol egy blogot a freeblogon, és ha a bejegyzéseknél hasonlóan néz ki, mint a mostani, akkor csak javasolni tudom ezt a szolgáltatót, mert rettentően egyszerű a kezelése. Elméletben már tudom, hogyan kéne működnie, nagyon szívesen segítek, ha erre esik a választásod. Nekem valamiért még nem olyan, mint kéne, de már felvettem a kapcsolatot a szerkesztővel. Viszont, ha nem sikerül megoldást találnom a problémámra, akkor már tesztelem a blog.hu-t és a blogger.com-ot, és remélem valamelyik már a végállomás lesz.
2008. május 4., vasárnap
104.
A tegnapi napunk egy általam megírt forgatókönyv alapján zajlott. Kezdődött azzal, hogy én reggel, mielőtt Te és Apa a szemeteket kinyitottátok volna, elmentem a piacra. Ott vettem Neked napszemüveget, meg néhány zöldséget. Mikor hazajöttem, befogtam Apát krumplit pucolni, addig elmosogattam. Közben felébredtél, így adtam Neked tejet, majd felöltöztettelek. Elmentünk előhívatni a képeket az anyák napi meglepetésbe(mivel pénteken a Nikiékkel térdig lejártuk a lábunkat, de valahogy nem jött ez össze nekünk :S), töltöttünk ki lottót, hátha... majd elindultunk a nap legfontosabb eseményének helyére, az állatkertbe!
Ragyogó napsütés fogadott minket, belevetettünk hát magunkat a nagy túrába. Ezer éve nem voltunk itt (pontosabban 6 éve), így a változás ahhoz képest káprázatos volt. Amit kicsit sajnálok, hogy nem úgy élted meg ezt a kirándulást, ahogy én gondoltam. Biztos tetszett a rengetegféle állat, de valahogy elmaradt a nagy üdvrivalgás. Mosolyogtál nagyokat, de nem akartál minden állat miatt kiszállni a kocsiból. Az összes állat tyityi (kutya) vagy hápi (kacsa) volt, nem tudtunk róla lebeszélni. Rengeteg képet (azaz 135-öt) készítettünk, ebből 2-3 nem sikerült jól. A lelkem meg is nyugodott, mert egész végig azon izgultam, hogy nem lesznek jók a képek, mert szabadtéren még nem teszteltük a gépet. A túra után elindultunk Apa anyukájához. Direkt úgy igazítottam az egész napot, hogy a kocsiban tudjál aludni. Sikerült. Igaz, nem tartott sokáig.
Legnagyobb meglepetésemre (bár hívogattad) a kutya, ha közel merészkedett hozzád, sikongatni kezdtél. És nem az örömtől. Ez nagyon furcsa volt, mivel legutóbb egész nap hajkurásztad az ebet. Most is tetszett, csak a 3 lépés távolságot kikövetelted. Apa kocsit mosott, én pedig a lépcsőn ülve unatkoztam. Beszélgetni nem tudtam a Mamával, mert állandóan Rajtad lógott, meg különben sem jött ki egy fikarcnyi hang se a torkomon.
Hazajöttünk, és vártuk, hogy jöjjenek a Nikiék, hogy befejezhessük az Anyáknapi meglepetés képkeretet. Én rajzoltam a kontúrt, addig a Niki figyelt Rátok, majd mikor Ő is beszállt a rajzolgatásba, elszabadult a pokol. Mindketten fogtátok a festékest tubusokat és csavargattátok le a kupakot. Szerencsére nem vettétek le teljesen. De Te, Drága Cicamókom, nem érted be ennyivel, mert összenyomtad a kezedben lévő tubust és nézted ahogy a kupak mellett folyik ki a festék... :) Neked nagyon tetszett, nekem kevésbé. Befejeztük a művet, és a Nikiéket hazakísértük. Ha már ott voltunk, felmentünk a Mamához is.
Náluk már javában tart a háborús helyzet, mert konyha felújítást végeznek. A régi konyha helyén most van 4 fal, amin már van csempe, és kész. Eléggé megharagudtam anyura, mert nem szólt volna nekem, hogy 2 napja kivették a tűzhelyet, így jobb híján rezsón főzi az ebédet... Én meg itthon vagyok egész nap... Simán főzhettem volna nekik minden nap. Mivel ma úgyis Anyák napja van, meghívtam őket ebédre. Kétfélét főztem, így tudtam nekik küldeni holnapra is. Legalább nem kell a munkából hazajövet azon agyalnia, hogy hol-hogyan-mikor fog ebédet készíteni.
Természetesen idén sem felejtődött el Részedről az Anyák napi köszöntés. Apa ma egyedül ment boltba és mikor megjött, behívott Téged magához. Kezedbe adott egy díszdobozos rózsát és mondta, hogy add oda nekem. Fel is vettem videóra, ahogy tipegsz oda hozzám a virággal :) szívemnek kedves pillanat volt.
Közkinccsé teszem, ha rájövök végre a képfeltöltés mikéntjére...
Ragyogó napsütés fogadott minket, belevetettünk hát magunkat a nagy túrába. Ezer éve nem voltunk itt (pontosabban 6 éve), így a változás ahhoz képest káprázatos volt. Amit kicsit sajnálok, hogy nem úgy élted meg ezt a kirándulást, ahogy én gondoltam. Biztos tetszett a rengetegféle állat, de valahogy elmaradt a nagy üdvrivalgás. Mosolyogtál nagyokat, de nem akartál minden állat miatt kiszállni a kocsiból. Az összes állat tyityi (kutya) vagy hápi (kacsa) volt, nem tudtunk róla lebeszélni. Rengeteg képet (azaz 135-öt) készítettünk, ebből 2-3 nem sikerült jól. A lelkem meg is nyugodott, mert egész végig azon izgultam, hogy nem lesznek jók a képek, mert szabadtéren még nem teszteltük a gépet. A túra után elindultunk Apa anyukájához. Direkt úgy igazítottam az egész napot, hogy a kocsiban tudjál aludni. Sikerült. Igaz, nem tartott sokáig.
Legnagyobb meglepetésemre (bár hívogattad) a kutya, ha közel merészkedett hozzád, sikongatni kezdtél. És nem az örömtől. Ez nagyon furcsa volt, mivel legutóbb egész nap hajkurásztad az ebet. Most is tetszett, csak a 3 lépés távolságot kikövetelted. Apa kocsit mosott, én pedig a lépcsőn ülve unatkoztam. Beszélgetni nem tudtam a Mamával, mert állandóan Rajtad lógott, meg különben sem jött ki egy fikarcnyi hang se a torkomon.
Hazajöttünk, és vártuk, hogy jöjjenek a Nikiék, hogy befejezhessük az Anyáknapi meglepetés képkeretet. Én rajzoltam a kontúrt, addig a Niki figyelt Rátok, majd mikor Ő is beszállt a rajzolgatásba, elszabadult a pokol. Mindketten fogtátok a festékest tubusokat és csavargattátok le a kupakot. Szerencsére nem vettétek le teljesen. De Te, Drága Cicamókom, nem érted be ennyivel, mert összenyomtad a kezedben lévő tubust és nézted ahogy a kupak mellett folyik ki a festék... :) Neked nagyon tetszett, nekem kevésbé. Befejeztük a művet, és a Nikiéket hazakísértük. Ha már ott voltunk, felmentünk a Mamához is.
Náluk már javában tart a háborús helyzet, mert konyha felújítást végeznek. A régi konyha helyén most van 4 fal, amin már van csempe, és kész. Eléggé megharagudtam anyura, mert nem szólt volna nekem, hogy 2 napja kivették a tűzhelyet, így jobb híján rezsón főzi az ebédet... Én meg itthon vagyok egész nap... Simán főzhettem volna nekik minden nap. Mivel ma úgyis Anyák napja van, meghívtam őket ebédre. Kétfélét főztem, így tudtam nekik küldeni holnapra is. Legalább nem kell a munkából hazajövet azon agyalnia, hogy hol-hogyan-mikor fog ebédet készíteni.
Természetesen idén sem felejtődött el Részedről az Anyák napi köszöntés. Apa ma egyedül ment boltba és mikor megjött, behívott Téged magához. Kezedbe adott egy díszdobozos rózsát és mondta, hogy add oda nekem. Fel is vettem videóra, ahogy tipegsz oda hozzám a virággal :) szívemnek kedves pillanat volt.
Közkinccsé teszem, ha rájövök végre a képfeltöltés mikéntjére...
103.
Anyák napja
Elsőként szeretnék Anyukámnak ezzel a verssel nagyon boldog Anyák napját kívánni! Azóta tudom, hogy milyen csodálatos érzés május első vasárnapján felébredni, mióta én is Valakinek az anyukája lehetek. Valójában, míg ezt nem éltem át, addig ez a nap nekem csak egy volt a többi közül. Reggel felkeltünk, mindig megköszöntöttük Anyut, de valahogy ennyiben abba is maradt számomra az ünnep...
Elsőként szeretnék Anyukámnak ezzel a verssel nagyon boldog Anyák napját kívánni! Azóta tudom, hogy milyen csodálatos érzés május első vasárnapján felébredni, mióta én is Valakinek az anyukája lehetek. Valójában, míg ezt nem éltem át, addig ez a nap nekem csak egy volt a többi közül. Reggel felkeltünk, mindig megköszöntöttük Anyut, de valahogy ennyiben abba is maradt számomra az ünnep...
Aztán tavaly reggel, miután Te és Apa felébredtetek, Apa a kezedbe adott egy csokor gyöngyvirágot, és így keltettetek fel engem. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy ez Anyunak is ilyen érzés lehetett éveken keresztül??? Azóta tudom teljesen átérezni, hogy milyen rendkívüli dolog Anyának lenni.
Mikor kicsi voltam, ki vigyázott reám!
Patyolat pólyába Te takartál, Anyám.
Te tanítottál meg a legelső szóra,
Óvtál minden rossztól, tanítottál jóra.
Szerettél, neveltél, fáradoztál értem,
mikor beteg voltam, virrasztottál ébren.
Lázas homlokomat kezed hűsítette.
Amikor fáztam, zimankós hidegben,
Két meleg tenyered védett, melegített.
Ha Te simogattál, nem is volt már hideg.
Mindig erős voltál, én meg mindig gyenge.
Ha csak ruhád szélét fogtam a kezembe,
erős lettem én is. Így múltak az évek,
Gyenge, gyermekkori, gyönyörű emlék ez.
És most, Anyák napján, mit mondhatnék Néked
Két fáradt kezedért szóval köszönetet?
Úgy érzem, hogy most kicsi vagyok, gyenge
Ennél több, ennél szebb nem is jut eszembe.
De az első emlék mindent elmond talán:
Patyolat pólyába Te takartál, Anyám!
(Donánszy Magda: Anyák napján)
Cicamóktól Mamának szeretettel!
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
2008. május 1., csütörtök
102.
A történet úgy kezdődött, hogy hétfőn lementünk homokozni. Éreztem már akkor is, hogy kevés lesz csak a póló rajtam, de nem vagyok egy fázós típus, meg mozogtam is eleget.
Kedden míg aludtál, ideültem egy kicsit netezni, de fél óra múlva úgy éreztem, mintha valaki a vállaimra állt volna. Alig bírtam feltápászkodni a székből, olyan nehéznek éreztem mindenem.
Estére rám jött egy "mostfagyokmeg" érzés, és hiába voltam felöltözve és betakarózva, ez nem javult. A lázmérő csak 37,5-öt mutatott, a fejem majd szétrobbant, hányingerem volt. Gyorsan ágyba dugtunk Téged. Vettem be egy Coldrexet, és én is lefeküdtem. Még Apa poénkodott is, hogy 6 óránként lehet bevenni, kár, hogy este van. Mondtam neki, hogy mire letelik a 6 óra, úgyis ébresztesz. Éjjel 3-kor telt le a 6 óra, addig már 2x fent voltál... Nézem a pozitív oldalát: legalább bevehettem a tablettát :)
Másnap reggelre az összes bajom elmúlt, jött viszont egy másik: annyira fájt a torkom, hogy alig bírtam nyelni. Szedtem tovább a gyógyszert és ettem a Negrót. Ma reggelre még jobban fájt a torkom és a nyelés, így a tabletta szedését felfüggesztettem. Más nyavalyám már nincs, talán annyi, hogy nehezebben hajolok le, mert kicsit megszédülök. De mivel hajolgatnom nem nagyon kell, így ez nem is olyan nagy gond.
Ezért aztán délelőtt lementünk a játszótérre Nikiékkel homokozni. 3 órát voltunk ott. Először féltünk, hogy elver majd az eső, de aztán erősebb volt a Nap, és kisütött. Mire hazaértünk már nagyon hisztis voltál, ezért gyorsan lefektettelek. 5 perc se kellett, és már aludtál is.
Azóta is :)
Kedden míg aludtál, ideültem egy kicsit netezni, de fél óra múlva úgy éreztem, mintha valaki a vállaimra állt volna. Alig bírtam feltápászkodni a székből, olyan nehéznek éreztem mindenem.
Estére rám jött egy "mostfagyokmeg" érzés, és hiába voltam felöltözve és betakarózva, ez nem javult. A lázmérő csak 37,5-öt mutatott, a fejem majd szétrobbant, hányingerem volt. Gyorsan ágyba dugtunk Téged. Vettem be egy Coldrexet, és én is lefeküdtem. Még Apa poénkodott is, hogy 6 óránként lehet bevenni, kár, hogy este van. Mondtam neki, hogy mire letelik a 6 óra, úgyis ébresztesz. Éjjel 3-kor telt le a 6 óra, addig már 2x fent voltál... Nézem a pozitív oldalát: legalább bevehettem a tablettát :)
Másnap reggelre az összes bajom elmúlt, jött viszont egy másik: annyira fájt a torkom, hogy alig bírtam nyelni. Szedtem tovább a gyógyszert és ettem a Negrót. Ma reggelre még jobban fájt a torkom és a nyelés, így a tabletta szedését felfüggesztettem. Más nyavalyám már nincs, talán annyi, hogy nehezebben hajolok le, mert kicsit megszédülök. De mivel hajolgatnom nem nagyon kell, így ez nem is olyan nagy gond.
Ezért aztán délelőtt lementünk a játszótérre Nikiékkel homokozni. 3 órát voltunk ott. Először féltünk, hogy elver majd az eső, de aztán erősebb volt a Nap, és kisütött. Mire hazaértünk már nagyon hisztis voltál, ezért gyorsan lefektettelek. 5 perc se kellett, és már aludtál is.
Azóta is :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)