334.

Hála a korai télnek, rettenetesen depressziós hangulat lett úrrá rajtam, amit tetéz még az is, hogy semmi nem sikerül, vagy nem úgy, ahogy az elvárható lenne mostanában.

• fogyókúra: egyik héten szépen látszik a mérlegen állva a súlycsökkenés, a másik héten meg visszajön az addig nagy nehezen leadott pár deka. A másik meg, hogy nem onnan megy le, ahol éppen amúgy is sok a felesleg. MELLesleg eddig sem voltam bőkeblű, de most aztán közelítek a teljesen lapos állapothoz. Eddig innen fentről nem is volt olyan szembetűnően nagy a hasam, de most, hogy leeresztettem, sokkal jobban látszik. A nadrágok ugyanúgy feszesek, vagyis onnan nem sok deka csúszott le.
  
  
• munkahely: eddig sem szerettem ott dolgozni. A hely sem tetszett, a munkatársak sem (azért valahogy csak elszenvedtem 8 évet közöttük-na jó, ebből 3-at babáztam). Egy ideje viszont minden nap ismét görcsbe rándul a gyomrom, mikor beérek az üzembe, hogy ma éppen miért fogok lecseszést, esetleg fegyelmit kapni. Pont a héten történt, hogy az egyik munkatársam azzal fogadott, hogy gond volt az anyaggal, amit közösen csináltunk. Meg is mutatta, hogy mi, aztán egy kicsit megnyugodtam, mert én tudtam arról a problémáról, amiért még előző héten szóltam is a műszakvezetőnek, ő meg tovább küldött engem a meóshoz. Neki is megmutattam, szóval ő is tudott róla. Azt mondta semmi gond vele, mert javítják. Ezt én el is mondtam a főnöknek, hogy nekem akkor ezt mondta. Meg is kerestük együtt a műszakvezetőt, aki igazolt engem, de a meós meg simán letagadta, hogy én szóltam neki. Innentől az ostor visszacsapott. Természetesen nem az én szavam döntött. Arra jutottak, hogy nekünk kell kijavítani az elrontott anyagot, méghozzá úgy, hogy lehúzzuk a kártyánkat a ledolgozott 8 óra után, majd ott maradunk javítani. Ebbe én nem mentem bele, (többek között azért sem, mert ha addig történik velem valamilyen üzemi baleset, amikor hivatalosan nem is vagyok ott, azt hogyan fogják nekem igazolni???) ezért megoldották máshogy, ha jól tudom, már ki is vannak javítva. A meós azóta napi szinten kitol velem, úgyhogy "öröm" a munka.
  
  
• szülői értekezlet: 8-ra mentem szerdán dolgozni, hogy ez a nap se maradjon ki, így én vihesselek a bölcsibe. Apa átvállalt volna, de nem tudja felfogni, hogy mit jelent nekem az, hogy minden 2. héten csak annyit vagyok veled, hogy elrohanok veled a bölcsibe... Egy nap kiesés is nagy tragédia lett volna az amúgy is labilis érzelemvilágú lelkemnek. Szóval elvittelek, majd robogtam melózni. Aztán alig vártam, hogy végezzek, mehessek a szülőire, majd utána beterveztük, hogy megvesszük a szőnyeget. Fél 5-kor kezdődött a "megbeszélés", de korántsem az volt, amire én számítottam. Egy reflexológus tartott egy 1-1,5 órás előadást mindenféle témában: a 6 hetes baba talpmasszázstól kezdve a gyerekvállaláson át, az időskori energiatúltengésig. Itt már majdnem elaludtam. Aztán csoportbeszélgetéssel folytatódott: mit csinálnak a gyerekek (ez még érdekelt is), hogy élték meg a szülők a bölcsődei életet, mit mesélnek a gyerekek, mi változott azóta, hogy bölcsisek, lettek-e új szokásaik... Kezdtem kellemetlenül érzeni magam a sok kisgyerekes anyuka között, akiknek kivétel nélkül szeptemberben kezdte a csemetéje a bölcsit. Az én számból már hülyén hangzott volna, hogy mennyire nehezen élem meg a mindennapokat, amikor nem vagyunk együtt, pedig ez az igazság, hiába tart már 10 hónapja ez az állapot. Inkább csendben hallgattam a cumisüvegről való leszoktatást, a pelusnélküliséget, a kanállal való evés nehézségét. Közben meg azon agyaltam, hogy mi a francot keresek én itt, mikor itthon is lehetnék veled? Fél 7-kor tudtam csak lelépni, amikor is betettelek a fürdőkádba, csináltam vacsit, és feküdtünk le aludni. Se szőnyeget nem tudtunk venni, se veled nem lehettem, lehet, hogy ez volt az utolsó szülői értekezletem...
  

• iskola: szombaton elkezdődik az iskola, amire elég sok pénzt kell befizetni egyszerre (10500 ft a havi + 18000 ft a tankönyv), és nem tudom, hogy honnan fogjuk elvenni a rávalót. Apával pont ma délelőtt zörrentünk össze azon, hogy venni akart a motoromba új akksit, mert esténként nem tudom beindítani a hideg miatt. Ő ma venni akart egy újat, de én meg új szőnyeget szeretnék a szobába, ami szintén nem olcsó (kb. 25 ezer ft). Úgy érzem, hogy eddig is meg voltam motor nélkül valahogy, most ezt az egy hónapot is ki fogom bírni. Neki nem tetszett az ellenkezésem, ezért feldúlva elviharzott. Én meg itthon bőgtem fél délelőtt.

Azt hiszem lenne még mit kiírnom magamból, de meghagyom holnapra...

333.

Azt mindenképpen le akartam jegyezni, hogy szerdán és csütörtökön (október 7. és 8.) rövidnadrágban és rövid ujjúban hoztalak haza a bölcsiből. Pénteken már eláztam a munkából hazafelé jövet, de délután még egy kicsit sütött a nap. Szombaton már kellett a kardigán a dzseki alá, ma (október 12.) sapkát adtam rád reggel a bölcsibe menet, holnapra havazást mondott az időjárás jelentés. 4 évszak 4 nap alatt. Holnap indul a fűtés, amit nagyon várunk már! Addig is gázzal fűtünk: vagyis a gáztűzhellyel.

Péntek:

• először festettél, meg nyomdáztál egy építőkockával, de hamar meguntad: 10 perc se kellett.
• kezet mostál, majd meséltél a babádnak, meg együtt kerestük a párokat a mesekönyvedben. Azt hiszem, azt még nem írtam, hogy a babádat Krisztiánnak hívod. Hiába rózsaszín a ruhája, a mózeskosara, meg a babakocsi is.
  
• üveg festékeztünk. Én úgy, ahogy szokás, te meg egy műanyagsablont kaptál. Először kiborítottál egy tubus sárgát a szőnyegre (még jó, hogy csere előtt állunk, így nem állt minden hajszálam az égnek), de utána ügyesen színeztél. Amikor már nem figyeltelek, akkor meg 10 cm magasról nyomtad a festéket "mindegyhova". Az eredmény alul látható.

Szombat:

• úgy volt, hogy megyünk a Tündiékhez, de a Zorka lázas lett, meg nem is tudtunk volna mivel elmenni (mert Anya beszari és nem mer vezetni).
• inkább elmentünk a piacra, kaptál egy pár kondicipőt, amolyan előnévnapi ajándékként. Meg mert kellett. Egész nap a lábadon volt.
• Apa megint versenyezett. Jól belehúzott így az idény végére :) Most a 2. helyet sikerült megszereznie! Nagyon örültünk!

Vasárnap:

• reggel pakolásztunk, mostam, vasaltam, hajat mostam stb.
• ebédre a Mamához mentünk, ahol csuda jól éreztük magunkat. Még ittam is, ami egyáltalán nem jellemző rám. De csak egy icipici JÄgert :) Annyi kell is ebben a vírusos időben.
• Apa megint versenyen volt, most távlövésben lett első helyett, hozott is egy polifoam kacsát, amit egyből meglovagoltál. Meg kaptál tőle egy mini csokit, amire azt mondtad, hogy köszi Apa, köszi szépen!
  
• Este 8kor jöttünk haza. Így minden további művelet csúszott másfél órát.

A fogyókúrát sem hagytuk ám abba, csak mindig elfelejtem leírni az aktuális állást :)

Apa 121,4 kg (-4,1 kg)
Anya 77,0 kg (-5,2 kg)

326.

A múlt héten túl sok esemény nem történt velünk. Arra emlékszem, hogy amikor hazaértünk, szinte minden nap őrületes, végeláthatatlan hisztibe kezdtél, amit arcmosással próbáltam csillapítani. Mindig sikeres volt. Utána egyből a régi kislányommal társalogtam.
A játékok között volt gyurmázás, rajzolás, általam rajzolt babára ruharagasztás.

Pénteken elmentünk az új játszira. Én most voltam ott először, de te már tudtad az utat. Meg azt is, hogy az első ajtón hiába próbálkozok, az zárva van. Aztán a kapuban állt egy biztonsági őr, tőle megkérdezted, hogy bemehetek? Ő meg mosolyogva válaszolt, hogy persze! Egyből előre siettél (mert motorral voltál) a focipályákhoz, én meg alig láttalak meg a nagy tömegben. Ott felszaladtál a lelátóra, és ott nézegettél. 2 fiú a palánkon keresztül mászott be a pályára, és megkérdezted tőlünk, hogy miért ott mentek be? miért nem az ajtón? (ami ott volt 3 méterrel arrébb...) de ők nem hallották... Még mászókáztál egyet a korláton :( aztán mentünk is játszira, ahol annyian voltak, mintha most lett volna a megnyitó. A nap végére elég sok játékot tudtál használni, amihez persze először kellett a segítség, meg az útmutatás. Mondjuk én sem tudtam, hogyan kell használni a banáncsúszdát, amíg egy anyuka fel világosított... Neked nagyon tetszik ez a játszi (nekem egyáltalán nem, amivel nem voltam egyedül a szülők között... mert szép lett, az tény, csak használhatatlan...), sötétedésig maradtunk.

Szombaton boltban voltunk, meg lottózóban. Választottál 3 sorsjegyet. Itthon elcsented a pénztárcámat, és mire észrevettem, már kapartad is le az egyiket. Rád szóltam, hogy csak egyet szabad, a másik kettő a miénk Apával. Azt mondtad, hogy jó, csak ezzel nyerek! Lekapartad, és megmutattad, és tényleg nyertél vele 200 ft-ot :D Apa is lekaparta az övét, de az nem nyert, az enyémet megint megszerezted és azzal is nyertél 200 ft-ot :D
Délelőtt rakodtunk, porszívóztunk, rajzoltunk filccel, zenét hallgattunk. Ha itthon vagy, sosem tudlak 2 óra előtt elaltatni. Most volt 4 óra is, mire elaludtál. Leültem egy kicsit netezni. De tényleg csak egy kicsit, mert fél óra múlva fent voltál. Kimentünk palacsintát sütni. Te akartad kevergetni a tésztáját, amit meg is engedtem. Aztán mikor elfordultam, mindkét kezeddel benne turkáltál, utána meg öntötted bele a sót... Mikor elvettem tőled a tálat, megint hisztiztél, ezért beküldtelek a szobába. Aztán amikor abbahagytad a hisztit, jöttél ki, hogy segítsek levenni a filcnek a kupakját. Segítettem, de addigra már megint kevergetni akartad a tésztát. Megengedtem. Közben már sütöttem ki a palacsintát. Aztán annyira kevergetted, hogy az asztalon már majdnem több volt, mint a tálban. Úgyhogy megint elvettem. Persze ez sem tetszett. Addigra megkentem a palacsintát nutellával, és odaadtam. Kinyaltad belőle a csokit, a tésztát meg ott hagytad... Újra megkentem, és rád parancsoltam, hogy edd meg. Nagy nehézségek árán, villával, hajlandó voltál 1 db-ot megenni.
Ekkor Apa megjött. Versenyen volt megint, de eléggé letört volt, mert rosszul ment neki a verseny. Azt nem tudom, hogy írtam-e, de a múlt heti versenyen első helyezést ért el, aminek nagyon örültünk. Te meg főleg! Kapott egy faragott kupát, egy érmet, meg egy oklevelet. Erre a versenyre is úgy engedted el őt, hogy hozzál ám mintás poharat!

Vasárnap még éjjel nagyon nehezen aludtál el, és többször is fent voltál. Odafeküdtem melléd. Végül éjjel is hisztiztél nagyon sokat. Kértél kisbabát, rongyot, amivel a szemedet törölgeted, inni, meg nagy magot(sós mogyoró), de nem kaptál, úgyhogy Apa ekkor begurult, átjött, és elvitt magához, és beállított a sarokba. Te ott, én meg a szobádban bőgtem. DE! Te fél perc múlva befejezted! És hisztinek nyoma sem volt. Visszajöttél hozzám és elaludtunk. Fél óra múlva megint rákezdtél. Végül mindannyian visszamentünk Apa mellé. Csakhogy állandóan rugdaltad őt, úgyhogy most ő ment át a te szobádba. Végül így aludtunk reggelig. Ami nem volt valami sok, mert mindez hajnali 3-kor volt.
Reggel felkeltél és éreztem, hogy nincs minden rendben. Megmértem a lázadat és volt egy kis hőemelkedésed (37,8 - de popsiban, úgyhogy "csak" 37,3) . Láttam, hogy elfekvős kedvedben vagy, úgyhogy nem is mentünk sehová. Aztán pár óra múlva már jobban lettél (volt erőd rosszalkodni), így elmentünk a piacra, meg a boltba. Hazajöttünk és bebújtál az ágyba tv-t nézni. Újabban a Mr. Bean a kedvenced. Volt egy rész, amikor elbújt a postaládába, úgyhogy mindig azt mondod, hogy nézzük a kuka bácsit, aki bebújt tegnap a postaládába? Nézted is jó sokáig, tuti 2x minden részt. Sőt volt olyan, amikor már előre mondtad, hogy mi fog következni:
Pl. egyszer a strandon fogja a kezében a fürdőgatyáját, és kérdezted tőlem, hogy
-Mit csinál a kuka bácsi?
-Át fog öltözni.
-Belefújja az orrát a bugyijába?
-Dehogyis!
Erre belefújta az orrát a fürdőgatyába...

Megint volt 2 óra mire elaludtál, de most sikerült másfelet pihenned. Mikor felébredtél, megint nagyon melegnek éreztem a fejedet, úgyhogy megmértem, de megint éppen csak volt hőemelkedésed. Mondta Apa, hogy akkor felhívom a Verát, hogy nem megyünk hozzájuk. Erre sírva fakadtál, hogy miért nem megyünk? Aztán kérdeztem, hogy jól érzed-e magad, nem fáj semmid? Igen, nem volt a válasz, úgyhogy elmentünk.
Mikor megérkeztünk odaadtad Virágnak a szülinapi ajándékát (egy melegítőt kapott, meg egy nagy zacskó gumicukrot), aztán indult is játék. Megbeszéltük, hogy csak fél órát maradunk. Apa segített a Józsinak fűnyíróba életet lehelni, én meg játszottam hol a Virággal, hol a Jocival. Téged meg elbűvölt a hintaágy, a sima hinta, a hajó hinta... Beszélgettünk sokat, a Vera már a vacsorának állt neki. Ugyanaz volt a vacsora, mint nálunk az ebéd, de itthon nem ettél, ott meg elég jól... Végül 8 óra után indultunk haza, de ekkor sem szívesen jöttél. Megbeszéltük, hogy ha őket nem zavarjuk, akkor jövünk gyakrabban, mint régen :) Én szívesen dajkálom a gyerekeket (akiket egész délután alig láttunk...), segítek füvet nyírni, mert azt nagyon szeretem, Apa meg elvan a Józsival, szerelgetnek. Ők lettek volna a szomszédaink, ha sikerült volna megvenni a házat :(
Itthon aztán beszélgettünk arról, hogyan kéne alakítgatnunk a lakást (már amennyire lehet). Mondtam Apának, hogy vennünk kellene neked egy heverőt (én már ki is néztem egy nagyon csinit), betenni a mi ágyunk mellé közvetlenül, és én feküdnék azon az oldalon és akkor együtt is lennénk, meg nem is, nem kéne állandóan sétálnom az éjszaka közepén. Erre Apa hallani sem akart az ötletemről, mert milyen jó, hogy elalszol közöttünk, aztán valamelyikünk átvisz a te szobádba és mindenki jól van. És épp a mai éjjel megint fent voltál, és megint költözködnöm kellett. Tényleg jól vagyok...

A mai mázsálás:

Apa: 122,3 kg (-3,2 kg)
Anya: 77,8 kg (-4,4 kg)

325.

Hétfői mérlegelés:

Apa: 123,4 kg (-2,1 kg)
Szabi: 16, 7 kg (múlt hónapban:16,3 kg, vagyis: +0,4 kg)
Anya: 78,7 kg (-3,5 kg)

(Azért ma "bűnöztünk" rendesen, mert zöldségleves volt (Apa főzte!!!), meg túrós tészta (Mama gyúrta), amiből annyit ettünk, amitől jól is laktunk tisztességesen, de mentségünkre legyen, hogy este 6-kor ültünk asztalhoz, addigra pedig mindketten (3-an?) farkaséhesek voltunk...)

320.

Szeptember 1-én elkezdtük a diétát közösen Apával. Az első mérlegeléskor Apa 125,5 kg, én 82,2 kg voltam. Az első naptól kezdve elhagytuk a krumplit, rizst, és a kenyérféléket, helyettünk párolt zöldséget eszünk.
Én azért nem teljesen álltam le a cukorról, mert sem üdítőben, sem egyéb másban sem tudom elviselni az édesítőt. Egyszerűen rosszul vagyok tőle, és hajlamos vagyok egész nap nem enni, inni, csak azt ne kelljen. Úgyhogy a teát is cukorral iszom és a szörp sem diétás. Apának ez jobban megy :)
Én amióta mellőzzük a "bűnös" dolgokat, majd éhen halok, egyfolytában az órát lesem, mikor ehetek megint. Remélem, hamar el fog múlni ez az állapot. Apa (saját bevallása szerint) bírja könnyedén.
Aztán szinte minden nap a mérlegre állunk, és az kárpótol minket mindenért. Hétfőnként lesz a hivatalos mérlegelés. a mai adatok (reggel): Apa 123,6 kg (-1,9 kg), én 79,1 kg (-3,1 kg). :)))
Nyárra formában leszünk :)))