374.

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Azt már csak Mama mesélte másnap, hogy este 6-ig vízszintben voltál, aludtál, ettél, mesét néztél, utána meg, mint a motoregér elindultál (és azóta sem álltál meg). Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk: A délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is!

364.

Sok emberrel ellentétben, mi még mindig nem kezdtük meg az idei ámokfutást, ami egyrészt nagyon jó, mert imádok itthon lenni (én nem is értem azokat, akik szeretnek dolgozni), másrészt viszont nem, mert épp táppénzen vagyok veled. Hétfőn visszamentünk a dokihoz, aki már múlt hétfőn kiadta az igazolást, hogy ezen a héten mehetsz bölcsibe. Csakhogy a hétvégén nem hogy javult volna a köhögésed, még rosszabb lett. Már elfogyott egy üveg Stodal, úgyhogy vettem Robitussint. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen borzasztó íze van. Még szilveszterkor a Veráéknál láttam és kérdeztem, hogy ez mifene? Azt mondta, jó. Kipróbáltuk. Elmondtam a dokinak, aki egyből abbahagyatta ennek szedését és írt fel 3 másikat (ACC 100, Sinecod, terpini szirup). A középsőre azt mondta, hogy ez egy erős gyógyszer, úgy adjam, hogy közben figyelem, van-e valamilyen változás, mert akkor azonnal hagyjam abba. A rendelés végére már azt mondta, hogy nappal inkább ne is adjam, csak ha elviselhetetlen a köhögésed, inkább csak közvetlenül lefekvés előtt. Ez orvos... Inkább nem is adom ezt a gyógyszert, mert elég 2 erős. Ha meg nem, akkor úgyis elmegyünk szakrendelésre. Amúgy is felkeressük a régi, nyugdíjas dokit, és ő lesz a fogadott orvosunk. Benne legalább megbízunk. Kedden a védőnőhöz mentünk 3 éves státusz vizsgálatra. Ismét új védőnőnk van, ez életedben már a harmadik! Tett fel nekem néhány "fontos" kérdést:

• rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
• megnevezed-e a rajzot? (néha)
• váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
• figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
• kérsz-e segítséget? (nem)
• kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
• a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
• van-e alvászavarod? (nincs)
• jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)

Mást nem is kérdezett, de azért mindenre beikszelte a helyes választ. Pl olyanra is, hogy beszéde érthető: NEM, lábdeformitás: NINCS. Pedig ott helyben kérdezted meg a pelenkázóra feltett babáról, hogy Anya, ezt a babát azért tették ide, hogy megmérjék, hány a súlya? :) Valamint a lábaid olyan lúdtalpasak, hogy épp csak nem gágognak, de persze meg sem nézte... Megmérte a magasságodat: 102 cm, és a súlyod: 17 kg. Megkérdezte, hogy ez reális??? Amúgy nagyon kedves egy csaj, fiatal, kedvesen közeledik a gyerekekhez és szeretni való, csak én valahogy többre számítottam. ...

Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:

babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)

 

355.

A betegség még mindig jelen van, főleg Apa részéről. 3 napja nem tudja egyik lázcsillapítóval sem 37,5 alá vinni, ezáltal az egész napját vízszintben kénytelen tölteni. Tegnap éjjel viszont evett egy doboz kivit, és láss csodát, alig van hőemelkedése! Azóta elfogyott 2 doboz kivi (1 kg darabja), és valamelyest sikerül kordában tartani a hőjét. Ezenkívül még fáj a torka, köhög, tüsszög... úgyhogy nagyon odavan szegény.
Te nem vagy beteg, legalábbis a közérzeted erre utal. Egy kicsit köhögsz, meg fújjuk az orrod, de ez amúgy is napi rutin tavaszig.
A félelem úgy tűnik múlandóban :) Apa meg a Mama utánanézett a neten a szorongásnak ebben a korban és arra jutottak, hogy ez ebben a korban teljesen természetes (hát, attól még engem nem nyugtat meg..), és előjele lehet valamilyen betegségnek is (ez is bejött...). Amióta lázas voltál (hétfő este) egyszer sem említetted a félelmet, Mikulást, nem kellett nyitogatnom a szekrényt. Nem örülök, hogy betegség hozta ki belőled, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ha figyelünk rád, akkor jelzed a magad módján, hogy valami nem okés.
Nekem még mindig fáj a derekam, ami csak vízszintes helyzetben múlik el, de ez szinte kivitelezhetetlen... Ma pl. lefeküdtem veled ebéd után, de fél óra múlva csengetett a postás (meghozta a maradék karácsonyi ajándékodat :) ), akit be kellett engedni.

Unaloműzés céljából vettem neked tegnap egy eurós boltban (kemény 290 ft-ért) egy nyomdázó készletet: habtapi nyomda+ tinta párna. Ezzel el is ment a fél délelőtt.


Alvásidő alatt meg gyorsan összeütöttem egy postaládát. Eszembe jutott, hogy a nyomdával én gyerekkoromban a borítékot díszítettem és kipróbálhatnám veled. Erre még ugyan nem került sor, mert későn jutott eszembe, és nem is sok időm rá. Ehhez a postaládához mindennel együtt fél órát szántam (meg is látszik rajta), de nagy sikert arattam vele :) Szerencsére ma küldtek egy csomó csekket, így volt mit beleszórni :)


Egy dvd dobozát használtam, beborítottam postai csomagolópapírral, rajzoltam rá egy postai logót, kivágtam a tetején a bedobó-, meg az elején a kivevő nyílást. Mivel magán a dobozon volt egy hordozó fül, azt is kihasználtam, így lett a mobilposta :)
Eredeti, szebbik változat ITT.

Ma délelőtt be kellett mennem a munkahelyemre, felvenni az egészségutalványt, meg a fizetéses papírt. Aztán csalódtam egy hatalmasat, mert a mai napi bíztam benne, hogy kapunk karácsonyra költőpénzt. Aztán nem. De Apa azt mondta, hogy ő nem is bízott benne, így nem érte kellemetlen meglepetés. Jó neki.

354.

Szombat:

• Apa versenyen volt. Most használta először a karácsonyra kapott íjat, és nagyon ügyes volt, mert megint 1. helyezést ért el.
• én suliban voltam, idén utoljára és szerencsére ebből a tantárgyból is ez volt az utolsó előadás. Jogi ismeretek volt a címe, és most az utolsó napon csináltuk azt, amiről a vizsga szólni fog: modelleztünk egy esetet, és az összes odavonatkozó szabályt figyelembe véve kellett eldönteni, hogy mi legyen a megoldás.
• te meg a Mamával voltál egész délelőtt.
• délutánra megígértem neked, hogy elmegyünk csavarogni. Nagyon kíváncsi lehettél, mert csak 40 percet aludtál a szokásos 3 óra helyett. Egyszer csak betoppant Apa, így nem kellett bicajtúrára vállalkozni, mert a Mamával kiegészülve elmentünk a belvárosba, megnézni az adventi fényeket. Nagyon szép volt minden, idén is volt karácsonyfa, hóember, meg mikulás is. Mindegyik előtt készült fotó is. Aztán kíváncsi voltam a Betlehemre is, így átsétáltunk a városon.
  A Széchenyi téren volt felállítva egy adventi koszorú, egy karácsonyfa égőkből, meg a Betlehem. Szépek voltak, de eléggé szegényes volt az elrendezés (de hát válság van, vagy mi...). A végén már kockára fagytunk és alig vártuk, hogy hazaérjünk.

Vasárnap:

• a nap nagy részét volti vásárlással töltöttük, ennek köszönhetően 3 órakor lett kész az ebéd, aminek neki is ültünk. Majd ezután mentél aludni. Fél 7-kor ébredtél fel. Elég nyűgös voltál, megint erős volt a félelmed minden iránt. Pl. nem mertél szembe ülni a szobáddal, mert ott sötét volt, és látni sem akartad.
• még fürdés előtt nézegettem a teszveszen a playmobil játékokat, amit megláttál és mondtad, hogy neked is van olyan. Elővettük az összes katonát, meg megkértem Apát, hogy rakja össze a várat. Játszottunk katonásat, de nem a durva eseményeket, hanem azt, hogy a katonák elmennek megvédeni a várukat, az otthon maradó anyukák-feleségek pedig nevelik a gyerekeket, főzik a finomságokat.

Hétfő:

• siettem érted az bölcsibe, mert aznap volt a befizetés az oviban.
  
• a bölcsiben még letörték a lelkesedésem azzal, hogy "Anyuka, a Szabina lázas lesz, mert egész nap nem evett semmit, és végig azt mondogatja, hogy nagyon fáradt"... :$
• átmentünk az oviba befizetni a januári kosztot és megnéztük a leendő óvónéniket: Zsuzsa néni és Anikó néni. Nem köszöntél senkinek, meg sem szólaltál, de legalább volt rá lehetőségem, hogy elmondjam, hogy te ilyen vagy. Azt mondta az óvónéni, hogy semmi baj, majd feloldódik. Megkönnyebbültem. Búcsúzóul kaptál 2 szaloncukrot, amit nem köszöntél meg, de miután kijöttünk az oviból egyből elújságoltad a ránk váró Mamának. Aztán később itthon Apának is. Nem is etted meg, mert azt az oviban kaptam.
  Megnézted a kézmosót, a wc-ket, a tornatermet, a polcokra kirakott állatkákat, a gyerekek rajzait. Szerintem így elsőre tetszett, bár nem meglepő módon nagyon féltél.
  Január 20.-án, szerdán kezdesz, Mókus csoportban, sál lesz a jeled.

• délután elmentünk még a boltba, ahol feltűnt, hogy nagyon sápadt vagy, a szemeid alul meg pirosak. Mire hazaértünk eldöntöttem, hogy nem mész bölcsibe.
• 7-kor 38,5 volt a lázad, ezért mentünk a fürdőbe hűteni a tested. 1 óra múlva 0,5 fokot visszament. Ettél 1,5 sajtkrémes zsemlét, majd gyorsan elaludtál. Apa megjött fél 10 körül, akkor felébredtél, megfogtalak, és forrónak találtalak. Megmértem a lázad: 39,5 volt! Kaptál egy adag lázcsillapítót, és hamar elaludtatok Apával. Fél óra múlva megfogtam a homlokod, és szerencsére már hideg volt. Reggelig aludtál.

Kedd:

• reggelre Apa is lerobbant :( legalább egyszerre túl leszünk rajta (mert nekem is kapar a torkom...)
• Apa elment a saját orvosához, megállapította, hogy nagyon csúnyák a mandulái, és megdicsérte, hogy mennyit fogyott.
• addig mi itthon megint katonákkal játszottunk bölcsiset. Mikor Apa megjött, összeporszívóztam nagyjából mindenhol, össze is pakoltam kicsit, meg mostam 3 adag ruhát, és még mindig teli van a szennyes tartó.

Reggel szellőztetés közben:

• elmentünk a dokihoz, ahol öten voltak előttünk, és nagyon türelmesen vártad a sorodat. Amikor bementünk persze megint nem köszöntél, pedig a váróban megbeszéltük, hogy mit kel mondani, mikor bemegyünk.
  A dokibácsi az első mondata után unszimpatikus lett :( azt mondta, hogy 37 foknál lázat kell csillapítani 5ml sziruppal, 38,5-nél 7,5ml-vel (én ekkor szoktam kezdeni), 39 foknál lázcsillapító+hűtőfürdő. Aztán megmutattam neki a cetlimet, amire felírtam, hogy miket adok neked: echinacea bogyó, oscillococcinum, stodal, c vitamin. Erre meg azt mondta, hogy az első 2 őt nem érdekli... Meghallgatta a tüdődet, szívedet, azt mondta minden rendben, belenézett a szádba és azt mondta, hogy: hatalmas és sötétpiros manduláid vannak :( Kaptál antibiotikumot, pénteken vár vissza.
• Miután hazajöttünk, bebizonyítottad, hogy te már nem is vagy beteg, nem bírtál megülni egy helyben fél percig sem. Szerencsére láztalan vagy, a közérzeted jó, azért panaszkodsz, hogy mi betegségre hivatkozva fekszünk egész nap, te miért nem lehetsz beteg... Mondjuk az evés nem az erősséged, egy kis tányér levest ettél összesen, inni viszont tudsz.
• Apa nagyon odavan: általában lázas, náthás, fáj a feje, köhög. Őt viseli meg a legjobban közülünk (de ez így is szokott lenni).
• nekem a torkom fáj, köhögök, meg fáj a derekam-vesém táján, és jó érzés feküdni. Délután lehetőségem volt 2 órát aludni, persze nem egyhuzamban, de jól esett :)
  Főztem ebédet, de nem fogyott belőle, úgyhogy holnap is a pihenésé lesz a nap :)

Többi kép ITT található!

314.

Szerdán kaptam egy emailt, hogy megérkeztek a fényképek a Rossmannba, amiket előhívattunk a Nikivel közösen, és még a múlt szombaton rendeltünk meg. Alig bírtam kivárni, hogy megnézhessem őket. Bementem a Rossmannba és azt mondták, hogy nincs még kész :( Nagyon szomorú voltam (tudom, jó, hogy ilyen nagy problémáim vannak...).

Csütörtökön is bementem, hátha készen vannak már. De még mindig nem volt kész, de azt mondták, hogy menjek vissza zárás előtt, hátha addigra meghozzák.
A bölcsiben a Szilvi néni megállított engem, hogy elmondja, hogy olyan nagy lány vagy már, szeptembertől egy másik csoportba fogsz járni, nagy gyerekek közé. Először nagyon megijedtem, hogy ez mit takar, de hamar megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő megmarad óvónéninek, csak lesz egy helyettese, Andi néni. A bölcsi másik épületébe kell ezután menni reggelente és a cseresznye jel átváltozik halacskává. Ezek hallatán kicsit összeszorult a szívem, hogy pár hónapja még te voltál az összes kisgyerek közül a legfiatalabb, most meg 3 közül a legidősebb! Megmaradt csoporttársnak a Kíra, meg a KovácsMáté (őt mindig így hívod...nyilván van egy másik Máté is...). És abban a csoportban is van 1-2 kisgyerek, akik még maradnak, de ebben a tanévben már átmennek az oviba. A nagy bejelentés óta egész nap emlegetjük, hogy te már olyan nagy lány vagy, hogy nagycsoportba fogsz járni. És erre igazán büszke is vagy!
A Nikiék eljöttek hozzánk, hogy sétáljunk egy kicsit. Elmentünk patikába, meg boltba, meg a Rossmannba a fényképekért (még mindig nem volt ott :( ), aztán mindenki ment a Mamájához. Hazafelé együtt jöttünk megint, mert visszahozták a Dorciék a babakocsit. A Dorci elhozott a Mamájától egy tolós kacsát, ami neked nagyon megtetszett, és elcserélted a babádat a kacsáért cserébe. Este már megbántad a dolgot. Annyira sirattad a babát, hogy megfordult a fejemben, hogy elmegyek a Nikiékhez érte, de szerencsémre megvigasztalódtál egy Panni babával.

Pénteken reggel megint kerested a pici babádat. Apa mesélte, hogy minden reggel bölcsibe indulás előtt lefekteted, betakarod a babádat. Hát most nem volt baba, ezért sírtál egy kicsit miatta. Megint odaadtam helyette a Pannit, és az is jó volt. A bölcsibe vittünk 2 doboz ropit, meg a fényképezőt, erre azt hitték szülinapod van :) Pedig egyszerűen csak kedvesek vagyunk...
Mennem kellett alkalmassági orvosi vizsgálatra. Út közben, a kórház bejáratától néhány méterre áll egy mentőautó, villogó lámpákkal. Még át is futott az agyamon, hogy szegény valaki, pont a kórház előtt lett rosszul... Gondoltam rá, hogy felhívom Apát, hogy elmondjam neki, de csúszásban voltam, úgyhogy letettem róla. Mikor végeztem az orvosnál, még gondolkodtam rajta, hogy hazajöjjek-e, de kellett benzin a motorba, úgyhogy hazajöttem. Felcsörögtem Apának, hogy hozzon le benzint, de azt mondta, hogy rosszul van, menjek fel érte. Kb. 2 mp alatt felértem az emeletre, de szerencsére már nem volt olyan nagyon rosszul. A lényeg az, hogy Apa miatt volt ott a mentő, mert ő vérvételen volt előtte, és a hazaúton rosszul lett, és összeesett :((( Végül is magas volt a cukra, és különben is rosszul bírja a vérvételt, de nem szólt volna annak, aki levette a vért...
Ennek tudatában mehettem vissza dolgozni még 4 órát. Természetesen az agyam nem ott járt...
Még mindig nem volt kész a fénykép, és csak hétfőre ígérték.

Szombaton dolgoznom kellett, hiába kértem szabadságot :( Végül Apára hivatkozva délben leléphettem :) Szerencsére azóta nem ismétlődött meg a rosszulléte, de szokott szédelegni. A nap nagy részét vízszintesen tölti.
Délután, vagy inkább kora este elmentünk a Nikihez visszacserélni a babát a tologatós kacsára. Volt ám nagy öröm!!!

Vasárnap megint a piacon lézengtünk. Nem tudom, hogy most miért mentünk, de nem volt, az tuti, mert Apa nem vett semmit. Én azért vettem neked egy kirakót, amit már nézegetek egy ideje a játékboltban, de elég borsos ára van. Elvittük magunkkal a babakocsidat, hogy ne kelljen cipelnünk téged. Nem kellett. Viszont egyik sorban ülni akartál a másikban tolni a kocsit... Megint jól lefárasztottál engem :)

Hétfőn nem vittelek bölcsibe, mert az okmányirodába mentünk személyi igazolványt csináltatni neked :) 9-10 között volt időpontunk, és szűken, de ott voltunk időben. Egyből elküldtek fényképezkedni (ahol még véletlenül sem mosolyogtál, viszont nagyon jellemző rád az az ábrázat, amit lefotóztak. Nekem nagyon tetszel rajta :) ), majd utána vártuk a sorunkat. Volt előttünk 5 kisgyerek, ügyintéző meg 1. A többiekkel együtt türelmetlenül vártad, hogy mikor jövünk mi. Volt ott egy kisbaba, aki az apukájának berregett, te meg hangosan kacagtál rajta.
Mikor mi következtünk, a nő kinyomtatott 2 papírt, aláírtam 4 helyen, aztán mehettünk is. Nem tartott tovább 3 percnél. Hogy mit tököltek addig, azt nem tudom...
Itthon gyorsan elmentem előhívatni pár fényképet, mert a bölcsibe vittünk emléklapot, meg a Mama által horgolt tulipánt az elköszönő óvónéniknek, dadusnak. El is vittük egyből a bölcsibe. Margó néni, meg a Szilvi néni azt se tudták miért kapják, de nagyon tetszett nekik az ajándék.
Délután itthon punnyadtunk, neteztem (volna), te meg homokoztál. Aztán este átrobogtunk a Mamához, mert gyógyszerre volt szüksége.
Ja, és végre valahára készen lettek a fényképek, alig győzök betelni velük :)

Kedden reggel nagy izgalommal indultunk el a nagycsoportos bölcsibe. Egész odaúton meséltem neked, hogy a nagylányok, meg a nagyfiúk már nagycsoportosak lesznek, velük lesz a Szilvi néni, a kicsik meg maradnak az Edina nénivel. Be is mentünk a bölcsibe, ami ugyanúgy néz ki, mint a másik épületben. Csak mások a jelek a szekrényeken. A Szilvi néni ki is jött üdvözölni téged, majd utána egyből jött Andi néni is. Előle aztán elbújtál mögém, rá sem akartál nézni, meg nem akartad hallani a hangját sem. Féltem ettől nagyon, hogy fog ez lezajlani, szerencsénkre ott volt a megszokott, jól bevált, Szilvi néni. Elég sokáig ott maradtam még, de aztán láttam, hogy feltaláltad magad, úgyhogy hazaballagtam. A Mamának még eldaráltam, hogy ne a régi helyre menjen, és ne keresse a régi szekrényt :)
Itthon egész délelőtt pakoltam, és mégis csak a szekrény 2 polcán lett rend. Még mondtam is Apának (ő itthon van még ezen a héten), hogy milyen jó lenne, ha legközelebb egy hónap múlva kellene csak rendet raknom. Kinevetett és azt mondta, hogy már délután nem lesz rajta rend :) Amikor éjjel hazajöttem a munkából, láttam, hogy igaza lett :))

308.

Hogyan tudtam 2 nap alatt 4-5 kg-tól megszabadulni???
Valószínűleg a Velencei-tavon sikerült beszereznem a calicivírust és ennek segítségével nem nehéz :$
Már pénteken a hazaúton is rosszul éreztem magam, de szombaton már annyira odavoltam, hogy az ágyból is alig tudtam felkelni, pedig muszáj volt, mert a cucc jönni akart kifelé. Délutánra már egész jól voltam, úgyhogy megnyugodtam, hogy megmaradok. Éjjel megint járkáltam a wc-re, ezért vasárnap elmentünk az ügyeletre.
Amikor az orvos megvizsgált és megnyomkodta a hasam, már egész jól éreztem magam, sőt, mire hazaértünk, már éhes is lettem. Mert természetesen péntek óta a kajára gondolni sem bírtam. A Mama főzött fincsi zöldségleves, amiből ettem jó sokat, meg almakompótot, ami valószínűleg rendbe tette a gyomromat. Mondta is az orvos, hogy nem fog 12-24 óránál tovább tartani a folyamat.
Szerencsére már teljesen jól vagyok, de azért tovább tartom a diétát, ami egyáltalán nem fog ártani :)
Azt nem tudom hogyan, de szerencsére csak én kaptam el hármunk közül.

262.

2 év óta ilyen még nem volt...:


Palántáztunk paprikát, paradicsomot, és remélem, hogy nyáron teremni is fog nekünk. Minden héten megpróbálom nyomon követni a változást (megígérni nem merem):


Panellakó gyerekeknek is szükségük van a homokozásra, sározásra a egészséges fejlődésük érdekében...:

Amúgy ma bölcsi helyett a dokinál jártunk, aki megállapította, hogy kötőhártya gyulladásod van, így 6 napos pihenőre lettél küldve. Szemcsepp, orrcsepp, antibiotikum, kúp, meg homeós szirup, gyakori séta a szélmentes levegőn és hipp-hopp meg is gyógyulsz...
Délután elaludtál a babakocsiban és nem akartalak kivenni, és emiatt felébreszteni, ezért kocsival együtt cipeltelek haza, majd kitoltalak az erkélyre, ahol még kb. másfél órát aludtál. Mert megirigyeltem, hogy egyes bölcsikben télen is kint alszanak a gyerekek az udvaron. A miénkben meg napközben sem visznek titeket, mert nincs kész a térburkoló, és sáros a fű.
Biztos úgy számolták, hogy jobban megéri a zárt térben oda-vissza adott betegségre kiváltani a gyógyszert, mint minden nap kimosni a sáros nadrágot...

245.

Még mindig nem vagy jobban :((((

Apa szerint péntek óta azért javult már valamit a helyzet, de én csak azt veszem észre, hogy mikor eljön az este, és elviszlek fürdeni a meleg vízbe, akkor látványosan alábbhagy a köhögésed. Mikor vége a fürdésnek, újra kezdődik a száraz szenvedésed.
Már minden nap mosok, hogy legyen a szobádba vizes ruha, amitől párás lesz a levegő. Már kezd egy terráriumhoz hasonlítani a légkör, hála a műanyag ablakoknak. Aztán mentolos illóolajat is szinte egész nap szaglászunk. Éjjelre bekenem a testedet Baby Luuf balzsammal, ami segíti a nyák felszakítását, és a légzést. Meg persze kapod a 2 féle köptetőt, antibiotikumot egyelőre eredmény nélkül.
Szombaton elővettük a radiátorra szerelhető párásítót, és a radiátorra állandóan nedves ruhát terítek. Mikor éjjel lekapcsolják a fűtést, kicsit javul a helyzet, így van pár csendes óra. De 4-kor újraindítják és megint kezded a köhögést, amire gyakran felébredsz. Ezért aztán reggel egyáltalán nem vagy kipihent, ami a hisztik növekvő számában mutatkozik, meg abban, hogy még dél előtt képes vagy elaludni. Sajnos, ilyenkor is rád tör a köhöghetnék, így délután sem tudod kipihenni Magad. Általában maximum 1 órát szoktál aludni az eddigi 2-3 óra helyett.

Apával azon tanakodunk, hogy mi legyen a következő "immunerősítő kúrával". Tudom, hogy korábban nem jártál közösségbe, ezért kerültek el a betegségek. DE! Soha nem szenvedtél ennyit egy torokfájással, köhögéssel, náthával, hogy elhúzódott volna 3-4 hétig. Mert 2 héttel azelőtt, hogy elkezdted a bölcsit, elkezdted a kúrát is, majd a 3. bölcsis napon már náthás voltál, rá 2 napra, meg beteg.

Ugyanis ez a Bronco Vaxom por legyengített bacikat tartalmaz és

"visszatérő légúti fertőzések megelőzése. Heveny légúti fertőzések és idült hörghurut fellángolásainak kiegészítő kezelése"

használatos. Éppen ezek döntöttek le a lábadról...
Én most úgy vagyok vele, hogy NEM folytatjuk a kúrát, de mi van akkor, ha épp a folytatással erősödik meg a szervezeted???
Hogy most ugyan egy kicsit ágynak döntött, de 1 hónap múlva sokkal erősebb leszel ezekkel a bacikkal szemben???
De lehet, hogy nem való Neked ez a kúra és amúgy is felvette volna a szervezeted a harcot a betegséggel szemben... Mert igaz közösségbe nem jártál eddig, de nem is éltél dobozban, tehát volt olyan, hogy találkoztunk betegeskedő kisgyerekkel, mégsem kaptál el tőle semmit.
Lehet, hogy a gyógyszerben lévő bacik meggyengítették a szervezeted, így az nem olyan ellenálló a betegséggel szemben...

Várom a véleményetek ezzel kapcsolatban!!! Ti abbahagynátok vagy folytatnátok???

Holnap megyek vissza vele az orvoshoz és rákérdezek, hogy szerinte mi legyen?

Úgy döntöttünk Apával, hogy a héten mindenképpen kihagyjuk a bölcsit, hogy teljesen kilábalhass a betegségből. Amúgy a kedveddel nincs gond, randalírozol egész nap, beszélgetsz, de látványosan unatkozol is. Lázad, hőemelkedésed nincs. Csak ez a fránya köhögés :( Néha leszívom az orrodat, de már az sem vészes.

oOo

Mi nem szoktuk megtartani a legfontosabb amerikai ünnepeket, ezért nem is ajándékoztuk meg egymást most sem. Viszont hosszú idő óta idén először (ez is a spórolás része :D) ellátogattunk a Tescoba, ahol nem tudtam otthagyni ezt:



Tudni kell rólam azt, hogy születésed előtt az összes virágot átcipeltem a Mamához, meg ApaMamához, mert elég nagy darabszámú kaktusz gyűjteményem volt, és féltettelek tőlük. Ez idáig nem is volt itthon egy darab virágom sem. Ezt viszont már együtt fogjuk nevelni. Sőt, már a nőnapi virágra is kaptam Apától ígéretet.

244.

Tegnap látogatást tettünk ismét a dokinál. Szerencsénkre nem volt előttünk senki. Ahogy Apa tanította, hangosan köszöntél, mikor bementünk. Aztán egyből rátértél a lényegre: kéjek matjicát. Meghallgatta a tüdődet, belenézett a szádba. Szintén Apa tanította, hogyan kell nagyra tátani a szádat. Meg is csináltad, 1 mp múlva már szorítottad is össze az ajkaidat :) Aztán a spatula győzött. Azt mondta, hogy elég csúnya a torkod, és számíthatunk még lázra. Kaptál egy gyógyszert, meg egy köptetőt, amit mi is kaptunk gyerekkorunkban: barna és elég sz@r íze van. A taknyolásra meg folytatni kell az orrsprayt. A gyógyszer 5 napig tart, ha elfogy, akkor kell visszamennünk. Addigra most már meg kell gyógyulnod!!!

Mikor itt végeztünk, elmentünk a bölcsibe. Én azért, hogy elmondjam, hogy ne várjanak, a Niki meg kiíratta volna a Dorcit, mert egy másikba fog járni. Be is mentem beszélni a Szilvi nénivel, ti meg kint vártatok. Elmeséltem mit mondott az orvos, aztán indulni akartam, mert nagyon fújt a szél. Mondtam, hogy ott vársz kint, és megyek. Odajött velem az ajtóhoz integetni Neked. Erre elkezdtél sírni, hogy: nem megy Szabi bölcsibe. Megnyugtattalak, hogy nem is kell, aztán már egész nyugodtan köszöntél Szilvi néninek.

Ma reggel megint nyűgösen ébredtél. Megmértem a lázad, de "csak" 37,5 volt popsiban. Az meg ugye, épp hőemelkedés. Nagyon nincs mit kezdeni vele. Feküdtél és nézted a tv-t, majd amikor erőre kaptál, nekiindultál. Egész délelőtt dumáltál, sokszor a hülyeséget, aztán nagyot nevettél magadon.
Ebédre csak egy tányér levest ettél és indultunk aludni. Még jó, hogy újabban ott fekszek melletted ilyenkor. Rád jött egy köhögés, épp felszakadt a trutyi a torkodban és szóhoz se jutottál, elkezdtél fuldokolni, meg öklendezni. Nagyon megijedtem, gyorsan felültettelek és mondtam, hogy ha tudod, akkor köpd a tenyerembe. Erre, már lecsúszott a cucc és olyat köptél a kezembe, hogy állítom, csattant is :)
Ekkor jót nevettél magadon. Adtam inni, meg a köptetőt, és lefektettelek aludni. Én addig összepakoltam a szétszórt játékokat. Egyszer csak felnézek és ott állsz előttem. Én meg azt se tudtam, hogyan pakoljak minél nagyobb csendben, nehogy felébredj. Visszadugtalak az ágyba és pár perc múlva elaludtál :)

235.

Most voltunk a dokinál. Bár még köhécselsz, de főleg éjjel és szárazon, így megadta a "gyógyult, közösségbe mehet" igazolást :) Amúgy pár napja adagolom a lándzsás útifű szirupot, és tegnap óta a mézet is, hátha valamelyik már meghozza a gyógyulást.
Már hívtam a bölcsit, és holnap 10-kor újra kezdjük... Remélem, újra töretlen lesz a lelkesedésed és nem leszel mostanában beteg!

230.

Azért nem írtam eddig, mert sok minden nem történik velünk. Bölcsi kilőve, a héten nem vittelek, mert Apa így látta jónak. Én vittelek volna, de most, hogy látom, hogy még mindig nem vagy jobban, így örülök, hogy szót fogadtam.

Tegnap éjjel nagyon szörnyű volt: este fél 10-kor elaludtál. Kb. 20 perc múlva átvittelek a szobádba. 5 perc múlva már sírdogáltál. Odafeküdtem melléd, és próbáltam mindent elkövetni, hogy abbahagyd. Hát nem sikerült :(
Fél 12-kor mondtam, hogy szívjuk le az orrod. Szerencsére beleegyeztél. Elég jól tudtam szívni belőle a cuccot, aztán egyszercsak feltört belőled a tejci maradéka. Nem sok, de annyira megijedtél tőle, hogy akkor meg azért sírtál keservesen.
Kivittelek megmosdatni és elmentünk lefeküdni. Kb. 10 percenként felsírtál, mert nem kaptál az orrodon levegőt, vagy köhögtél (és fáj közben a torkod - ezt mondtad, azért tudom), vagy valami másért. Fél 2-kor adtam egy adag nurofent és aludtál reggelig.
Apával reggel megbeszéltük, hogy ma elviszünk orvoshoz (11 és dél között), mert valami mégse oké, hogy péntek óta kapod a calcimusc-ot, rhinatiolt, c-vitamint, nasivin spray-t és nem vagy jobban. Igaz, rosszabbul sem, de hát gyógyulj már meg!!!

Fél 10 óta így pihened ki az éjszakai műszakot:

229.

Péntek délután és éjjel volt szerintem a legkritikusabb. Megint fél 1-kor felébredtél és fél 3-ig voltál ébren. Addig kimentünk pisilni, itatni próbáltalak eredménytelenül (pedig feladtam a teát itató elvemet is), lázat mértem (38,3), lázcsillapítót adtam, orrot fújtunk, helyezkedtünk, sírtál-nevettél... végül csak sikerült elaludni.

Reggel, míg Apa itthon volt, elmentem a csarnokba, hogy vegyek minden jót a gyógyító erejű húsleveshez. (A Tündétől nem kértem kölcsön a biciklijét, hanem csak elvittem. Hazafelé bele is mentem egy üvegszilánkba, ami kilyukasztotta a gumit. Ráadásul még az ujjamat is elvágta :$)
Átjött a Mama és hozott nekem egy csudajó táskát, amit Ő varrt nekem (mert kértem). Persze, egyből lenyúltad :) Miután elment, elkezdtem az ebédet főzni, majd mivel nagy volt a csend a szobában, megnéztem, hogy mit csinálsz: aludtál (fél 11-kor). Aztán a Mama megint jött, mert hozott nekem fűszert, meg levestésztát. Olyan halkan beszéltünk, hogy szinte nem is hallotuk egymást, mégis egyszercsak ott álltál az ajtóban, hogy hogyan lehet, hogy Téged kihagyunk a buliból... A Mama elment, de már nem akartál visszafekni, ezért jöttél velem főzni. Mikor végeztem, újra alvás idő lett és szerencsére sikerült elaludnod.
Aztán megjött Apa és nekiállt ebédelni. Persze megint megébredtél, de Apa elbújt :) és sikerült visszaaludnod.
3-kor ébredtél és egész délután biciklizni akartál. Én már hajlottam volna rá, hogy lemenjünk, de Apa nem engedte :( 6-kor Apa lefeküdt melléd az ágyba és hamar elaludtatok mindketten. Egyszer csak felpattantál az ágyon és kerestél engem a sötétben. Itt ültem a gépnél, ezért az ölembe véve nyugtattalak meg. Erre megint elaludtál. Aztán már nagyon nehéz voltál a kezemnek, gondoltam, leteszlek, úgyis mélyen alszol már. Hát nem. Mihelyt vízszintbe kerültél, kinyitottad a szemed (mint 23 hónappal ezelőtt...), és csak az ölemben aludtál vissza megint. Mikor újra leraktalak, újra eljátszottuk ezt. Aztán odafeküdtem melléd, de úgy már nem aludtál vissza.
Sőt, estére látszott Rajtad, hogy sokkal jobban vagy, meneteltél, játszottál, nevetgéltél. Pancsoláskor is sokkal élénkebb voltál és a szemed alól is eltűntek sötétpiros foltok. Igaz, elég későn aludtál el (fél 10 körül), de legalább jókedvűen telt el a nap.
Éjjel fél 3-kor felébredtél, ekkor mentem át hozzád, elmentünk pisilni, megmértem a lázad, de nem volt, fújtuk az orrod, de sajnos nem jött semmi. Melléd feküdtem és reggelig aludtunk. Most is nagyon virgonc vagy, csak eléggé köhögsz, meg hallom, hogy tele van az orrod, de nem sok minden jön ki belőle :( a porszívót most nem erőltetem, mert nagyon visítasz közben :( próbálunk párologtatni mentolos olajat, fújok sprayt az orrodba, bár ez is csak kemény harcok árán sikerül. És fújjuk minden 2 percben.

Hamarosan megyünk a Mamához, megtartani a szülinapodat ott is :)))

172.

Van némi elmaradásom...

Múlt pénteken tanácsadáson jártunk a doki bácsinál, ahol megkaptad az első Prevenar oltásodat. Nagyon jól tűrted a szurit, nem sírtál miatta. Viszont a védőnéni figyelemelterelés gyanánt hozott egy sípoló kacsát, amitől úgy megijedtél, hogy sírva fakadtál... Aztán változás történt abban is, hogy a doki bácsit eddig nagy sírás közepette üdvözölted. Most nem. Sőt a szurit is engedted neki. Aztán mikor végeztünk, még maradtál egy kicsit játszani. Az sem zavart, hogy én már rég kint voltam a váróban. Szerencsére semmi mellékhatása nem jelentkezett azóta sem az oltásnak.

Hétfőn átjött AnyaMama és -Papa megköszönteni Téged a névnapod alkalmából. Kaptál sok finomságot: 2 féle Kinder csokit, Túró Rudit, Danoninot, finom joghurtokat (nem én ettem meg, csak belekóstoltam). Készült sok kép, amiből néhány jó is lett :)

Kedden elmentünk sétálni-vásárolni Niki-Dorci-Domi-Mama stábbal. Majd utána felmentünk hozzájuk egy kicsit játszani. Kb. 20 perce voltunk ott, mikor elestél a Dorci Barbie-s papucsában. Rámnézett a Niki és mondta, hogy beverted a fejed...és biztos nagyon fáj. Elindultam feléd. Ekkor már sírtál. Mire odaértem már nagyon is. Mikor felvettelek, vérzett a fejed. Felém fordítottalak és ömlött a vér az arcodon. Gyorsan kivittelek a konyhába, hogy a Mama adjon valamit, amivel letörölhetném a vért, de annyira folyt, hogy kivittelek a fürdőbe. Egyből vettem elő a telefont, hogy ebből mentő és kórház lesz, de nem voltam képes hívni, így a Mama megtette helyettem. Azt mondták, hogy egy tiszta rongyot tegyek a sebre. Bementem Veled a szobába és lefektettelek az ágyra. Addigra elállt a vérzés és megláttam a sebet... hát nem volt szép :((( Közben hívtam Apát is, hogy mi történt. Szerencsére itthon volt, így Ő is odaért hamar a kiskönyveddel meg a TAJ-kártyáddal. A mentősök előbb kiértek, mint Apa az utca végéről. Próbáltak megnyugtatni, hogy szerencsére nincs nagy gond, bevisznek és 2 öltéssel összevarrják. Végig remegtem. Te már nem sírtál. A fájdalom miatt nem. Csak nem tetszettek a mentősök. És a Barbie-s papucsot emlegetted folyton. Az egyik fél párat ki nem engedted volna a kezedből. Még a kórházban vizsgáló orvosnak sem adtad oda. Nem kellett összevarrni, hanem csak ragasztották a sebet. Nem túl nagy, kb. 1-1,5 cm, viszont 1 cm széles. Nagyon szétnyílt :((( Holnap megyünk levetetni a kötést. Bár ma alvás előtt már saját magad megoldottad, de azért sikerült visszaragasztanom. Azóta is hordod azt a fél pár papucsot szinte egész nap. Mert csak azt a felét hoztuk el a Docitól :))) (már megkaptuk a másik felét is)
Tegnap és ma az egész várost bejártuk olyan papucsért, de természetesen sehol se lehet kapni. Apa még a netet is átnézte. Nyáron bezzeg láttam a piacon az árusoknál, de nem akartam venni, mert annyira nem tetszett... bezzeg Neked igen! A vicc az egészben az, hogy már akkor is kicsi volt Neked, mikor a Dorci a nyáron megkapta, hát még most. De akkor is belepaszírozod valahogy a lábadat, nem baj, ha a fél sarkad lelóg róla.
Dorcinak és Dominak (akik amúgy falfehérek, meg sírósak lettek a baleset után) többször is eszébe jut a baleset és sokszor szóba hozzák. És megígérik, hogy Ők nem lesznek rosszak, nem futkoznak és nem verik be a fejüket. Neked viszont hiába mondjuk, hogy vigyázz a kobakodra, annál inkább vered be napjában többször is.

123.

2008. június 26.-28.

Csütörtökön-bár kijelentettem, hogy nem megyünk a melegben sehova-a bolt nem maradhatott ki. Elkísértük a Ritát is néhány helyre, majd hazajöttünk. Délután átmentünk a Mamához, mert lusta voltam külön főzni Neked, Ő meg nem :) Olyan finom karfiolfőzeléket főzött... Neked is nagyon ízlett, mert elég sokat falatoztál belőle. Utána még sétáltunk egy keveset, mert sietnünk kellett haza az eső elől.

Pénteken egy gyors boltolás és extra rövid séta után, Nikiékkel karonfogva, hazamenekültünk a nagy meleg elől. Mivel már nagyonközel van a Mama névnapja, nekiálltunk az ajándékának. Nem írom ide, hogy mi az, mert Ő is olvassa a blogot :) majd, ha megkapja, megmutatom. Míg mi készítettük a meglepit, Ti szétszedtétek a lakást. Most nem túlzok... mikor felpillantottam a nagy munkából, mintha bombatámadás ért volna minket...Apa hazajött és neki is ez volt a véleménye. A legjobb játék az volt nektek, hogy a kanapéra felálltatok és míg mi az "ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek"-et szavaltuk, Ti ugráltatok. Közben sikítva nevettétek ki egymást :) Miután a Nikiék elmentek, egyből elaludtál. Hála a negyed 7-es kelésnek.

Délután a Nikiékkel sétálni, pontosabban motorozni indultunk. Közben találkoztunk a Ritáékkal, akiknek eszük ágában nem volt sétálni. Hála a ráhatásunknak, ők is lejöttek velünk a focipályára. Számomra azzal telt a móka, hogy nem győztem utánad rohangálni, mert nem volt elég egy 30x15 méteres focipálya, meg kellett nézned, mi van azon túl...de szerencsére jól elfáradtál. Hazaérkezésünk után 20 perccel már aludtál is.

Szombaton reggel elmentünk hármasban a Tescóba, mert kifogyott az éléskamránk :) Gyorsak voltunk, ezért volt még időnk arra, hogy elmenjünk a DM-be is, mert Tünde megkért, hogy vegyek a születendő kisfiának pelenkát. Apa meg is jegyezte, hogy minek kell már most megvenni? Mondtam, hogy mert csak 3 hét van hátra és ilyenkor azért már illik :)

Mivel volt 50%-os kuponom a C&A-ba, azt is levásároltuk. Kaptál 2 db trikót és egy 10 db-os bugyicsomagot. Mert ha szabadon van rajtad a pelus, azt egy mozdulattal leszeded. A bugyi némileg meggátol ebben. De nem 100%-ban...

Ezután elmentünk a Sparba Apának parfümöt venni, de megszűnt a bodé, ahol eddig vettük :( így hazajöttünk.

Délután elmentünk a Plázába pelust venni. Mivel nem volt társaságunk, végignézhettem, amit mással nem lehetett volna. Voltunk könyvesboltban, ruhásban, cipősben. Utána még sétáltunk egy órát. Mikor hazajöttünk extra nyűgös voltál, sírtál. Nem tudtam eltalálni, hogy mi bajod lehet, mert semmi nem volt jó. Apa szerint nagyon fáradt lehettél. Nem tartottam valószínűnek, mert még 8 óra sem volt. Fogtam a homlokod, de nem volt meleg. Viszont úgy tűnt, mintha nem szelelne az orrod. Fújtam bele Fluimare-t. Adtam teát, tettem bele Calcimuscot és C-vitamint és lefeküdtem melléd. Kb. fél óra múlva aludtál. Éjfélkor felébredtél és inni kértél. Adtam és megfogtam a homlokod, ami elég meleg volt. Megmértem a lázad és 38,6 volt! Kaptál egy fél adag Nurofent és visszaludtál. 2 óra múlva újra szomjas voltál.Megint leküldtél egy üveg teát és elaludtál. A következő ébredéskor már sírva szaladtál az ágyunkhoz. Apához bújtál és elaludtatok. Aztán megint megébredtél inni, közben Apát lezavartad ágyról. Innetől (4 óra) reggel 6:21-ig aludtál.

Bár a szegény Dorci is nyavajás, Apával mégis a bolti klímára gyanakszunk...kint 35 fok, bent meg 25... ezt nehéz tolerálni... lehet emiatt sikerült megfáznod... remélem hamar túl leszel rajta... addig is, amikor csak lehet, egyedül megyek boltba.

109.

Mióta beköszöntött a nyárias tavasz, időhiányban szenvedek. Mivel nagyon szeretsz a játszótéren lenni, ezért ki nem hagynánk egy napot sem játék nélkül. És mivel egy panel-babának nincs más lehetősége a mozgásigényének kielégítésére, így napjában kétszer indulunk útnak.

Reggel, ébredés és kakaó után elmegyünk boltba, meg ahová éppen kell, utána pedig birtokba veszed a játszit. Ez általában el szokott tartani délig, így csak aludni jövünk haza. Míg Te alszol, én megfőzöm az ebédet, elindítom a mosógépet, ki is teregetem és kicsit összerámolom a lakást. Könnyen megteszem, mivel mostanában maratoni alvásokat rendezel. Tegnap pl. fél 1-től fél 5-ig...

Ébredés után ebéd (már ha van hozzá kedved...de sajnos még mindig nem igazán...), és újra megyünk sétálni.
Felfedeztük a tavat és környékét. Vannak kiskacsák, nagyok és egy hattyú. Pár napja mindig elmegyünk megetetni őket. Ha elfogy a nekik szánt zsemle, vagy már nagyon unjátok az egy helyben ülést, akkor arrébb megyünk egy nagy, zöld füves területre, ahol kedvetekre rohangálhattok. Azért a többesszám, mert általában ezeket a sétákat Dorciékkal közösen ejtjük meg :) Nagyon élvezitek, hogy nincs a közelben autó, így nem szólunk rátok percenként, hogy "oda nem szabad"! Nyugodtan vándorolhattok kedvetekre, mert valóban nincs túl sok veszély. Akad egy-két kutya, de azokat megsimogatni irtó jó dolog!

Sajnos nem minden úgy sikerül, ahogy én szeretném. Pl. még mindig nagyon harapós vagy :((( Tegnap délelőtt annyira megharaptad a Dorka lábát, hogy délután is látszott :((( Szegény, nagyon sír olyankor, de pár perc múlva újra nyújtogatja a szádhoz valamelyik testrészét...
A másik, ami nagyon nem tetszik nekem, az az, hogy ami megtetszik, azt egyből elveszed. Délelőtt, mikor nálunk voltak a Dorkáék, megosztoztatok a motoron és a bébitaxin. Megbeszéltük a Nikivel, hogy délután Ő hozza a babkocsit, én meg a bébitaxit. Niki meg volt győződve róla, hogy össze fogtok veszni a két járgányon. Hát, nem...
Az első percben mindenki el volt a saját játékával. Aztán fogtad magad, odamentél a Dorkához, kivetted a kezéből a babakocsit és eltoltad onnan. Szegény Dorka meg csak állt és szerintem azt se tudta, hogy most mi van. Nem sírt, nem nyafogott, hanem tudomásul vette a kifosztást. Természetesen nem hagytam (bár a Niki szerint kellett volna). Visszaadtam a Dorcinak a babakocsit, Neked meg a taxit. De egy perc múlva megint kiraboltad Őt. Újra meg újra. Kb. ötször egymás után. Pedig még testi fölényben sem vagy! Nem vagy erősebb, nem vagy nagyobb, csak fiatalabb...meg ezek szerint a pimaszabb is :( Én nagyon nem szeretem az ilyen agresszív játékot!!! Mert bele sem merek gondolni, hogy ha ilyen vagy azzal, akit ismersz, mit csinálsz olyannal, akit nem??? Erre is volt példa, mert jött egy kislány motorral, aki alól majdnem kiszedted a járgányt...
Próbálom szépen elmagyarázni, hogy nem szabad elvenni a másiktól a játékot, csak akkor, ha nem játszik vele, de egyelőre nem úgy néz ki, mintha érdekelne, amit mondok :( De ha így folytatjuk, nem sokáig lesz a Dorka játszópajtid. Meg más se...

Hogy a betegségről is essen szó:
Továbbra is köhögsz, folyik az orrod. Nagyon rosszul viseled már az orrtörlést, kicsit ki is sebesedett. Reggelente rászárad a nózidra a trutyi és kész kínszenvedés letörölni. Hétfőn újra meglátogatjuk a dokit :(

108.

Még nem gyógyultál meg :(((

A szemedről a csúnya váladék elmúlt szerencsére, viszont az orrod még javában folyik, és csúnyán köhögsz :((( Bár sokkal jobban nézel ki, mint múlt héten, de látszik a betegség a szemeden. Szerencsére csak ott. Mert a kedvedet nem szegte egyáltalán. Sőt! Ha lehet, akkor még elevenebb vagy. Nagyon élvezed, hogy a betegségre való tekintettel, most több mindent engedélyezünk, így több mindent megengedsz magadnak. Tudom, hogy ez nem jó így, de nagyon szeretném, ha mihamarabb meggyógyulnál.

Az étvágyad továbbra is pocsék! Tegnap sikerült beléd lapátolnom egy fél tányér(babakaja tányér) tarhonyát pörköltszafttal. Az elmúlt 5 napban ez volt az első szilárd táplálék, amit nem köptél ki. Ezen kívül a reggeli és az esti tej az, amit tápláléknak mondhatunk. Aztán egész nap semmi. Szerencsére az ivással nincs gond. Kapsz napi egy üveg alma vagy narancs levet, mert a doki szerint ez jót tesz a gyomrodnak a felköhögött váladék kitakarításában. Továbbra is kapod a gyógyszereket: reggel-este köptetőt, szemcseppet, C-vitamint, este Normaflore-t és Peritolt, és alkalom szerűen orrsprayt. Lehet, túl sok a gyógyszer és jól laksz azzal :S

Tegnap a Nikiékkel elmentünk a tőlünk legtávolabbra eső bevásárló központba, ami oda-vissza 2 óra volt :) hála a teknős gyorsaságomnak :D Odaúton egymás mellett toltunk titeket. A Dorci átnyújtotta az ujját hozzád, egészen a szádig. Te pedig annyira megharaptad, hogy sokáig látszott a fogtérképed az ujjacskáján. Dorci nagyon sírt, én nagyon sajnáltam. Te nem :( És sajnos nem ez volt az első alkalom :( De szerencsédre, Dorci nem egy haragtartó csajszi... Ha így lenne, biztos nem kiabálna már messziről, mikor meglát minket, hogy "Abija, Abija" :) És Niki elmondása szerint ez napjában többször is így van :)

107.

Nagyon nehéz napokat élünk meg...:(((
Sajnos, nagyon csúnyán megfáztál, folyik a nózid, köhigcsélsz, hőemelkedésed van, és a szemedből is ugyanolyan váladék jön, mint az orrodból :((((

És tudom, hogy egy anyának mindig a saját gyermeke a legszebb, és hogy ilyet nem szabad mondani, gondolni, leírni meg pláne nem, de nem vagy szép :((((

Teljesen elcsúfította a rengeteg trutyi a gyönyörű pofidat, ami most fel van dagadva a szemed alatt, mintha bemostak volna egyet :( Ébredéskor a szemed nem tudod kinyitni a száraz csipától, amit kitakarítani is nagyon nehéz. Kellene szemcseppet csöpögtetni bele 4 óránként, ami csak többé-kevésbé sikerül. Szívjuk a nózidat fél óránként és törölgetjük fél percenként. Ettől sajnos teljesen vörös már az orrcimpád. Bekenni nem nagyon hagyod, így Veled együtt szenvedünk, mert segíteni nem tudunk Rajtad. Ezen kívül kaptál még orrsprayt, amit befújás után 10 mp-el kitüsszentesz. A szemedet kamillateával kenegetem, de üvöltés nélkül ez sem megy. Még megpróbálkozunk a kamillatea ivással, hátha úgy is csökkenti a gyulladást. Napközben pedig annyi illóolajat párologtatunk, hogy már fel sem tűnik. Viszont Apa, mikor hazajött, rendesen elkezdett könnyezni...

Azt már csak halkan említem meg, hogy éjjel negyed óránként felébredtél. 3 órakor pedig odamentél Apa mellé, és aludtál mellette 8-ig...

Valóban hosszú hétvégének nézünk elébe :(((((((

102.

A történet úgy kezdődött, hogy hétfőn lementünk homokozni. Éreztem már akkor is, hogy kevés lesz csak a póló rajtam, de nem vagyok egy fázós típus, meg mozogtam is eleget.
Kedden míg aludtál, ideültem egy kicsit netezni, de fél óra múlva úgy éreztem, mintha valaki a vállaimra állt volna. Alig bírtam feltápászkodni a székből, olyan nehéznek éreztem mindenem.
Estére rám jött egy "mostfagyokmeg" érzés, és hiába voltam felöltözve és betakarózva, ez nem javult. A lázmérő csak 37,5-öt mutatott, a fejem majd szétrobbant, hányingerem volt. Gyorsan ágyba dugtunk Téged. Vettem be egy Coldrexet, és én is lefeküdtem. Még Apa poénkodott is, hogy 6 óránként lehet bevenni, kár, hogy este van. Mondtam neki, hogy mire letelik a 6 óra, úgyis ébresztesz. Éjjel 3-kor telt le a 6 óra, addig már 2x fent voltál... Nézem a pozitív oldalát: legalább bevehettem a tablettát :)

Másnap reggelre az összes bajom elmúlt, jött viszont egy másik: annyira fájt a torkom, hogy alig bírtam nyelni. Szedtem tovább a gyógyszert és ettem a Negrót. Ma reggelre még jobban fájt a torkom és a nyelés, így a tabletta szedését felfüggesztettem. Más nyavalyám már nincs, talán annyi, hogy nehezebben hajolok le, mert kicsit megszédülök. De mivel hajolgatnom nem nagyon kell, így ez nem is olyan nagy gond.

Ezért aztán délelőtt lementünk a játszótérre Nikiékkel homokozni. 3 órát voltunk ott. Először féltünk, hogy elver majd az eső, de aztán erősebb volt a Nap, és kisütött. Mire hazaértünk már nagyon hisztis voltál, ezért gyorsan lefektettelek. 5 perc se kellett, és már aludtál is.
Azóta is :)

88.

Most érkeztünk haza az orvostól, aki megvizsgálta a vizeletedet. Már nincs benne se fehérje, se genny, se vér! Doktor bácsi gyógyultnak minősített. Jupppíííí! Mivel étvágyad egyáltalán nincs, (reggel és este egy-egy üveg tejen kívül nem veszel magadhoz táplálékot, csak teát) kaptál egy szirupot. Peritol a neve, mellékhatása: étvágyfokozó, testsúlynövelő. Míg a váróban voltunk megettél két darab apró pogácsát, és a haza úton további másfelet. Remélem, visszatér a régi jó étvágyad! Mivel ma ilyen ügyes voltál, és ilyen hamar meggyógyultál, vettem Neked egy felfújható teknőst, amivel még vidámabb lesz az esti pancsolás :)

82.

Március 18. : Sajnos, benne vagyunk rövidke életed legkomolyabb lázában :( A történet úgy kezdődött, hogy tegnap reggel Apa nem érezte jól magát, így nem ment el dolgozni. Mi pedig a Nikiékkel elindultunk sétával egybekötött bevásárló túránkra. Először elkísértük őket a védőnőhöz méreckedni. Addig mi tettünk néhány kört a rendelő körül, és megetted a tízóraira szánt tönkölykockát és a joghurtot is. Mikor végeztek, elmentünk a virágnagykerbe, mert a Niki húsvéti asztaldísszel készül a Dorinának. Az oda úton mindketten kidőltetek :) Ha már ott voltunk, nem jöhettünk haza üres kézzel :) kitaláltam, hogy mi lenne, ha készítenénk egy kis virágos tálkát húsvétra, benne apró virágokkal, kis nyuszival, aranyeső ággal, rajta apró tojásokkal… Megvettük a hozzávalókat, de Te épp felkeltél és keltegetted a Dorinát is, hogy ne unatkozz hazafelé :) Komoly fél óra volt az alvás. Még el kellett mennünk boltba, majd hazafelé vettük az irányt. Mivel Apa nem csinált semmi fontosat, megkértem, hogy játsszon Veled, míg én odateszem az ebédet főni. Mikor kint végeztem a dolgommal és bejöttem, láttam, hogy miközben Apa simogatta a hátad, Te békésen szunyókáltál :) Örültem neki, mert kevésnek találtam a délelőtti fél órát. Egészen fél 6 –ig húztad a lóbőrt. Furcsálltam, mert nem szoktál ennyit aludni. Mikor a peluscserére került a sor, és jól megfogdoztalak, éreztem, hogy meleg a kis tested. Átmentünk a Mamához, mert már nagyon a szemedbe lógott a hajad elől, és Ő vállalta, hogy levágja. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy mostantól nem lóg a nyakba a hajad, meg nem kell a szemed elől eltűrni, de nagyon aranyos vagy így is :) Este 8-kor már lázas voltál, ezért a vacsi mellé adtam lázcsillapítót, hogy tudj aludni. Egy óra múlva megmértem a lázad és 39,3 volt. Felkeltettelek és irány a fürdő, hűtő pancsolásra. Féltem, hogy nem fog tetszeni, mivel úgy keltettelek fel, és hideg lesz a víz, de nagy meglepetésemre nagyon élvezted. Fél órányi pancsolás után hangos sírás közepette kivettelek. Lefektettelek és viszonylag gyorsan elaludtál. Éjfélkor mértem újra a lázad, 37,0 volt.

Március 19. : Reggel ébredéskor már 39,6 volt. Egyből vittelek fürödni. Megint megleptél, ugyanis torkod szakadtából üvöltöttél…mikor kivettelek. Közben felhívtam az orvost, hogy mit csináljunk, mert a lázcsillapító és a hűtőfürdő ellenére is magas a lázad. Mondta, hogy fogjunk fel pisit és délelőtt menjünk el hozzá. A váróban elég sokan voltak, így jobbnak láttuk, ha kint várakozunk. Apa közben hazaautókázott a babakocsiért, mert csak estél-keltél a sárba. Mikor sorra kerültünk, Apa még nem ért vissza. A doktor bácsi megvizsgált, és megnézte a pisit. Azt mondta, hogy van benne fehérje, genny, és vér is. Írt fel lázcsillapító kúpot és antibiotikumot. Elmentünk a patikába, de egyik sem volt raktáron, vissza kellett menni értük este 6-ra. Még a délután folyamán is volt lázad, de nem adhattam be a lázcsillapítót, így megint hűtőfürdőztél. Nagyon élvezted. Mikor Apa meghozta a gyógyszereket, egyből kaptál kúpot, és nekiálltunk elkészíteni az antibiotikumot. Ez idáig mindent megkóstoltam, ami csak a szádba került, így ezt is. Szörnyű volt!!! Annyira keserű volt, hogy még egy órával később is éreztem a számban. A doki szerint bele kell keverni joghurtba, és úgy ehető. Nem az. Az egész pohár joghurt olyan rossz ízű lett, hogy nem is voltál hajlandó enni belőle többet. Nagyon megijedtem, mert ez volt az egyetlen, amit megettél. Apa ötletére beletettük teába. Köztudott, hogy annyit bírsz inni, hogy egy felnőtt is megirigyelné. Megkóstoltad a teát, érezted, hogy más az íze és nem kellett több. Egész este nem fogadtad el többé a teát. Apa még megpróbálta, hogy csak azért is beléd erőlteti a gyógyszert, de kértem, hogy fejezze be, mert én nem bírom nézni az üvöltésed. Felhívta az orvost, hogy mi tévők legyünk? A gyógyszerre ugyan szükséged van, de szerintem nem minden áron. Mondta, hogy tudja, hogy nagyon keserű ez a gyógyszer, és ha nem sikerül beadnunk, akkor menjünk vissza és ír fel másikat. Az esti lefekvés előtt megmértem a lázad, és örömmel állapítottam meg, hogy nyoma sincs :) Az éjjel egész nyugisan telt, csak egyszer ébredtél fel. Megittad a teát és aludtál is tovább.

Március 20. : reggel fél 10-ig aludtál. Hőemelkedés és láz nélkül :) Ébredés után elmentünk a boltba, majd az orvoshoz. Szerencsére nem voltak sokan, mint tegnap és hamar sorra kerültünk. A doktor bácsi felírta a gyógyszert és már mentünk is. Sajnos az étvágyad nagyon rossz, nem is tudom mivel lehetne javítani rajta. Egész nap mondod, hogy „ami” (hami), de nem fogadsz el semmilyen ételt. Kiváltottuk a gyógyszert, és nagy szerencsénkre elfogadod. Igaz, le kell fogni közben, de legalább a szádat kinyitod.