134.

133.

Pénteken megkaptad a 18. hónapos szurit. Nagyon büszke voltam Rád, mert egy hang nem hagyta el a szádat :) Kaptál egy szép matricát a doki bácsitól cserébe. Megmérték a súlyodat is: 12,96kg.

Aztán gyorsan rázúdítottam a dokira az összes kérdésem:

Mit tegyek, ha "csámpásnak" látom az egyik lábad?

-2 éves korodban el fog küldeni ortopédiára (előbb nem foglalkoznak gyerekekkel :( ), addig vegyek sarok emelt szandált, cipőt és ne aggódjak...

Aztán a nemevés, ami engem már-már idegösszeomláshoz vezet?

-Inni csak vizet szabad! Cukrozatlan tea sem jó, mert színes, és ezért iszol belőle ennyit. És közben telít. A víz nem fog.

És ha nem iszod a vizet?

-Ha szomjas leszel, akkor fogod! Lehet, hogy előtte lesz egy-két hiszti, de nem szabad feladni!

Fintorogsz, öklendezel ha étel kerül a szád közelébe. Semmi nem ízlik, akár napokig nem eszel főtt ételt. Mit tegyek?

-NE ERŐLTESSEM AZ EVÉST!!! Kínáljalak reggelivel, ebéddel és vacsorával. Ha nem akarsz enni, akkor kapsz inni egy kevés vizet, és elmehetsz az asztaltól. A következő étkezéskor kínáljalak újra. A két evés között ne legyen helyettesítő pl. kenyérbél. Ha éhes leszel, úgyis elfogadod az ételt. Nem vagy veszélyeztetve a súlyodat tekintve, sőt! A doki szerint a súlyod egy 3 éves gyerekével azonos. Azért nem kell az étel, mert besokallt a pocakod és azt mondta, hogy elég! Veszel annyi és olyan összetételű ételt magadhoz, amilyenre és amennyire a szervezetednek éppen szüksége van.

A kedvenc ételek egyike az uborka. Ecetesen, kovászosan, vagy csak natur. Nem baj ez?

-Kevés a gyomorsavad, és a szervezeted kívánja. Ha enni akarsz, akkor adjak. Azért is ne itassalak annyit, mert az amúgy is kevés gyomorsavadat még jobban higítottad a rengeteg innivalóval és az egyáltalán nem tesz jót a gyomrodnak, mert nem tud rendesen emészteni. Adjak uborkát, amikor csak kívánod, és még kecsapot, mustárt is, ha megeszed.

oOo

Ezeket a tanácsokat szem előtt tartva, egy új időszámítás vette kezdetét minálunk. Megfogadtam ugyanis, hogy másképp fogok a dolgokhoz hozzáállni, mert hiszem azt, hogy nagyon sok múlik ezen.

Általában hamar kijelentem azt, hogy: Könnyű a dokinak, mert nem ő küzködik Veled nap, mint nap ezért, meg ezért... De ma valahogy meggyőzött. Hogy nem fogsz éhenhalni, egyoldalúan táplálkozni, alultáplált lenni, ha nem érvényesítem az akaratom. Eddig is azért akartam annyira, hogy egyél, mert melyik Anya nem idegeskedne amiatt, hogy nem eszik eleget a gyerkőc...de minél jobban akartam, annál inkább dacoltál. Nem voltam hajlandó elhinni azt, hogy attól, hogy kicsi vagy, még (már) el tudod dönteni, hogy mire van szükséged. Ami nem kell, az egyszerűen nem kell. Akkor sem, ha erőltetem. Sőt, ezzel csak azt érhetem el, hogy nem fogsz jóízűen enni. Hanem pl. undorral. Ezt viszont mindenképpen el akartam kerülni. Így muszáj volt az agyamat átállítani egy másfajta gondolkodásra.

Ennek szellemében telt már a délután. A hazaúton elaludtál, ezért az ebéd megint csak alvás után lett megejtve. Megmelegítettem a levest, leültettelek velem szembe és kínáltam a levest. Először elfordítottad a fejed, ahogy máskor is (itt kicsit meginogtam...), majd amikor láttad, hogy már veszem is el a kanalat a szádtól, szóltál, hogy "hami". Ennek nagyon megörültem és adtam is a levest.

És láss csodát, a zöldséget és a tésztát kietted a felnőtt adag levesből!!! Melegítettem pörköltet noklival is, de az nem kellett. Nem búsultam, hanem ahogy a doki mondta, adtam inni vizet és elengedtelek az asztaltól.

Itt jött a második meglepetés, mert nem vágtad a fejemhez a vizesüveget, hogy csináljak vele amit akarok, hanem ittál belőle. Nem az egész üveggel egyszerre, de azért csúszott le belőle.

Be kell valljam, hogy eddig összesen egyszer próbálkoztam Nálad vízzel, akkor is kevés sikerrel. Vagyis megkóstoltad, nem kellett és én a következő "inni" kérésnél már újra teát adtam. Úgy voltam vele, hogy én sem iszom meg a csapvizet, akkor Neked se kelljen azt innod. Az meg se fordult a fejemben, hogy attól, hogy nekem nem ízlik, attól nem kell, hogy Neked se ízleljen... Most viszont határozott voltam és 5 perc múlva megint kértél inni, és megint vizet kaptál. Ittál belőle pár kortyot és letetted. A sokadiknál már teljesen természetes volt, hogy víz van benne. Így telt el a nap hátralévő része... Csak én stresszeltem magam agyon azon, hogy mi lesz, ha...de nem lett semmi :)

Vagyis csak annyi, hogy lementünk sétálni kb. 2 és fél órát, én nem ázott át a pelus.

Miért?

Mert nem ittál meg 2 liter foyadékot...

Azt meg csak suttogva jelzem meg, hogy eddig hiába adtam oda a szuperabbnál szuperabb csőrös poharakat, nagy ívben küldted vissza a feladónak...most meg iszol belőle. Jó, nem kizárólag abból, de iszol!

Estére vettem 4 szelet pizzát vacsira. 2 Apának, 2 nekem. Mikor hazajöttünk, egyből neki is estünk :) Te ott tipegtél mellettünk és sóvárogva néztél... Kérdeztem, hogy kérsz? Mondtad, hogy hami. Adtam is belőle katonát.

ÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSS: nem köpted ki, nem fintorogtál, nem csináltál vele semmit, azon kívül, hogy megetted!!!!!! Nagyon örültem neki, azután meg főleg, hogy megetted az első szeletet teljes egészében. Meg a másiknak is kb. az 1/3-át :))))))))) Meg levezetésképp egy üveg tejcit is!

Sajnos éjjelre kicsit hőemelkedésed lett (37,1), ezért nyűgösen telt az éjszaka. Reggelre is megmaradt ennyi, ezért adtam egy fél adag Nurofent. Fél óra múlva nyoma sem volt a nyafkaságnak és vidáman mentünk Apa munkahelyére traktorozni :)))

131.

Akkor (2007. július)...



...és most (2008. július).

130.

Tegnap kaptuk a egyidőben meghívót az Üveggolyó játékra Ilgyától, és Mamihamitól. Íme az én ábécém:

A- Anya, Apa

Á- álmos

B- baba

C- Cicamók :)))

Cs- család, csoki

D- Dorci

E- evés (váááá....), egészség

É- élet

F- fiú, féltés, felelősség

G- gólya

Gy- gyermek

H- házasság, hűség, hiszti :(((

I- inni (váááá...)

J- játék

K- kutyus, Krisztina

L- lány

M- megértés, mese

N- nem

Ny- nyafogás

O- otta!

Ó- óra

Ö- öröm, ölel

P- puszi

R- rohan (az idő)

S- simogatás, sírás

Sz- szülés, születés, szeret, Szabina, Szilárd

T- tisztelet, türelem, testvér

U- unoka

Ú- új

Ü- ünnep

V- virág

W- Walt Disney

X- xilofon

Z- zene

Zs- zsák (meg a foltja)

Továbbítom Nikinek és Mankának, ha van kedvük hozzá :)

129.

Másfél év…18 hónap… 574 nap (Vörösbegy után szabadon)

Pontosan ennyi ideje mondhatjuk azt, hogy Te a miénk vagy és mi a Tiéd :)

Tudom, sablonos a szöveg, de hihetetlen gyorsan telik Veled az idő…

Nem is olyan rég volt, mikor a kórházban azt sem tudtam, hogyan fogjalak meg (mert Te voltál az első egy napos baba a kezemben), hogyan kell megetetni, tisztába tenni.

Nem tudtam, miért sírsz állandóan, mikor a látogatók kihúzták a lábukat a kórteremből, és miért hagyod abba, mikor valaki jön Hozzád.

Nem tudtam felfogni, hogy a legkisebb body, amit a Mama vett Neked, hogy lehet nagy Rád.

A kesztyű, amit a Mama azért varrt, hogy ne karmold össze az arcocskád, nem volt nagyobb, mint az én kisujjam, Rajtad mégis lötyögött.

A kezeslábasnak, amiben hazahoztunk a kórházból, még a lábai tövéig sem ért a tested.

Korábban nem értettem, hogy miért olyan megható egy alvó babát nézni. Most már tudom.

Aztán gyomorideggel küszködtem 1-2-3 hónap múlva az oltások előtti napon, amik Neked természetesen meg sem kottyantak.

Az első nagyobb kirándulás alkalmával az egész lakást bepakoltuk, nehogy valami is hiányozzon (szinte semmi nem kellett, mert akkor is aludtál).

Az első Mikulás (aki Apa volt) ünnepség, ami nemhogy félelmet keltett volna Benned, de szerintünk fel is ismerted az Öreget.

Az első karácsony, amire annyira nagyon készültünk, de még csak ügyet sem vetettél a játék halomra.

Az első szülinap, ami nem olyan volt, mint amilyennek szerettük volna, de akkor is nagyon jól sikerült.

Az első lépések és szavak, amik még most is könnyeket csalnak a szemünkbe.

A játszótérre már nem én viszlek sétálni, hanem Te viszel engem. Nem arra megyünk, amerre nekem tetszik, hanem amerre Te szeretnél.

Itthon már nem azzal játszunk, ami szerintem Téged érdekel, hanem ami valójában érdekel.

Az én édi-bédi, kézzel-lábbal kapálózó, gügyörésző, rózsaszínű kisbabámból mára egy édi-bédi, kézzel-lábbal magyarázó kislány lett :))))

Nézegetem a képeket, és olyan hihetetlen, hogy voltál olyan icipici, aki egész nap csak feküdt, nézegetett…most, mikor a mai délutáni alvás ki is maradt „időhiány” miatt.

Nem értem manapság azt sem, hogy miért nem volt időm akkor sem semmire, pedig az alváson kívül nem sok mindent csináltál…

Az eltelt idő nagyon sok mindenre megtanított minket, leginkább arra, hogyan lehet feltétel nélkül szeretni. Ezt addig nem tapasztalhattuk meg.

Hiába raksz rossz fát a tűzre, mi akkor is nagyon-nagyon szeretni fogunk Téged!

Nem tudom elégszer megköszönni, hogy minket választottál szüleidnek, amiért végtelenül hálásak vagyunk!

128.

18.hónap

Testi fejlődés

Másfél éves kora körül a gyerek egy kész kis energiagombóc. Folyamatosan fejlődnek motorikus készségei és a szem-kéz koordinációja. Már 3-4 kockából is képes tornyot építeni (igen), eldobni a labdát (igen), húzni a kerekes játékot (igen), beletenni egy dobozba és kivenni onnan tárgyakat (igen), lapozni a könyvben (igen), kezelni a kilincset (igen), inni a csőrös itatóból (NEM), és remekműveket firkálni (nemegyszer a falra vagy a bútorhuzatra) (igen). Ugyanakkor a totyogó kezdi megtanulni a szerepjáték fogalmát, úgyhogy játékainak új és találékony funkciót adhat. Az építőkocka most már lehet akár hajó vagy repülő is, a tologatós játék szekér vagy babakocsi, a gyurmából tészta lesz, az egymásba rakható kupakokból teáscsésze. A kicsi egyrészt használja képzelőerejét, és a kreatív játékkal fejlődnek motorikus készségei is.

Szociális fejlődés

Ugye, milyen sokszor kérte már a kicsit, hogy osztozzék valakivel a játékán, vagy – uram bocsá – az Ön figyelmén? Az ilyen korú gyermek számára nincs értelme annak a fogalomnak, hogy osztozás, megosztás. Ő azt hiszi, hogy világegyetemének ő áll a középpontjában, és hogy neki és csakis őneki jár minden rivaldafény, minden játék és figyelem (nem csak ezt hiszed, hanem így is van…). Ebben a korban tehát a kicsinek a szakemberek szerint is a kicsinek énközpontú, egocentrikus a világképe. Meg van róla győződve, hogy mindenki úgy gondolkodik és érez, ahogy ő. És mivel még nincs tisztában mások érzéseivel, a körülötte levő gyermekekre fizikailag reagálhat. Ha egy másik totyogó például akár csak egy ujjal is hozzáér az egyik játékához, a kicsi elkaphatja, vagy, ami még rosszabb, fellökheti vagy megütheti a másik gyereket (harapni, csípni szoktál). Az természetes, hogy Ön nem akarja hagyni, hogy a gyereke bántsa a játszótársát vagy a testvérét, de azt ne várja tőle, hogy ebben a korban osztozzék a játékain, hiszen még csak meg sem érti, miért is kellene neki. Az ilyen korú gyermek számára, ami az övé, az az övé, és az, hogy másoktól elvesz valamit, vagy megvédi a saját holmiját, az autonómia és az identitás kialakításának egyik formája, így teszi próbára határait, és küzd a jogaiért.

Szellemi fejlődés

Körülbelül ebben az életkorban fordulhat elő, hogy a kis kíváncsi elkezdi a „Mi ez?” sorozatot (Mie???), szinte minden egyes tárgyra rákérdez (csak engem utánozva kérdezel). Az a vágya, hogy a környezetében levő tárgyaknak a nevét megtanulja, 18-20 hónapos kora körül a szókincs robbanásszerű fejlődéséhez vezet. Amikor a kicsi eléri a döbbenetes verbális fejlődésnek ezt a szakaszát, naponta több szót is elsajátíthat. (Valóban bámulatos, mi tud kijönni a száján!) Mivel ebben a korban a nyelvtanulás alapja az ismétlés, a kicsik nagyon szeretik az egyszerű énekeket, az ujjbábokat és azokat a játékokat, amelyekben vicces hangok vagy szavak vannak. Elalvás előtt vagy a kocsiban gyakran ismételgetik az új szavakat vagy kifejezéseket, így hát ne lepődjék meg, ha végtelen hosszan hallgathatja azt, hogy „csigabiga told ki szarvadat” vagy „kerekecske gombocska”. A totyogók óriási erőt merítenek az új szavak tanulásából, különösen, ha rájönnek, hogy ezeket a szavakat arra használhatják fel, hogy megkapják, amit akarnak (több szót még nem mondasz egyszerre. Úgymint: Szia Apa -még várat magára).

Szavak, amiket mostanában mondogatsz (sajnos nem tudom úgy írni, ahogy mondod):

Viszlát, hello, takaró, párna, egyedül, kiszállsz (beszállsz, leszállsz), kapcsolom, csücsül, papír, tapsol, alszik, sír, nyuszi, maci, lepke, csigabiga, virág, repcsi, busz, autó, bicikli, papucs, szandi, engedd el!, ugráljunk (mint a verebek), bújj-bújj (zöldág)…

Majd bővítem, ha eszembe jut a többi.

127.

2008. július 16.-20.

Hétfőn a rossz időnek hála, nekiálltunk só-liszt gyurmázni. Azt hittem, hogy kicsi vagy még hozzá. Aztán annyira élvezted, hogy magam se hittem. Csináltunk a tenyeredről, a talpadról egy-egy alkotást, meg kiszúróval virágot, szívet, lepkét, hernyót és csigát. Képeket raktam az albumba.

Délután fogorvoshoz voltam hivatalos ismét. Fél 4-re volt időpontom, 5 óra volt, mire behívtak :S Jövő héten újra megyek :( Mikor hazajöttem, Apával kint álltatok az erkélyen, ahol tátott szájjal néztétek a csőtörést elhárító munkásokat, munkagépet. Sőt, egyenesen fel voltál háborodva, mikor hazajöttem és be kellett jönnöd az erkélyről.

Szerdán reggel az erkélyen kezdtük a napot, mert korán jöttek a munkások. Kb. 3/4 órát álltunk kint (csak én, mert Te a kezemben randalíroztál), mikor elfáradtam és bejöttünk. Azt a hisztit...! Alig tudtam elterelni a figyelmed. A "séta" meg a "bolt" szó hallatán kicsit megnyugodtál.

Aztán elmentünk beiratkozni a könyvtárba. (Odafele teljesen gyalog, visszafelé beleültél, majd félútnál kiszálltál, és megint gyalogoltál.) Még egy héttel korábban megérdeklődtem, hogy mi ennek a menete. Azt mondták, hogy az éves díj 900ft, az elveszett könyvtárjegy meg 300ft. Tudomásul vettem. Aztán mégis meglepődtem, mert nem kellett kifizetnem az új olvasójegy árát, mert már úgyis elavult volt :) Ez az jegy való a gyerekkönyvtárba is, ezért volt ez az akció. Ugyanis mostantól könyvfalók leszünk. Első nekifutásra vettem ki Neked 6 könyvet: Kippkopp, Boribon, Anna, Peti és Gergő és Pif meséket. A délutáni alvás előtt már bele is fogtunk az egyikbe. Anna, Peti és Gergő a címe. Először csak a képeket nézegetted és mondogattad a szavakat, amiket már ismersz. Aztán már nem volt az jó, ha én fogtam a könyvet és én lapoztam. Elvetted tőlem (azért féltem, hogy széttéped, mert reggel egy saját könyvből kitéptél egy lapot...) és lapozni kezdted. Még csak meg sem gyűrted a lapot. Azért nem hagylak egyedül vele :) Nem tartott sokáig az alvásod, és ébredés után egyből a könyvért nyúltál. Menni fog ez az olvasósdi... :)

Csütörtökön kifestettem a nagy nehezem megszáradt só-liszt gyurmát. Már amennyire hagytad. Te nem festettél, mégis tiszta festék lett az asztal, a ruhád, az arcod, még a füled töve is. Hogyan???

Délelőtt még "fejlesztettük a képességeidet" fa puzzle-val és formaberakóval. Előbbi már nagyon rutinosan megy. Utóbbival nem játszottunk mostanában, ezért az újdonság erejével hatott. A kör, a négyzet, a téglalap és a csillag hamar a helyére került, a többi csak hiszti kíséretében. Másodszorra már nem volt türelmed (vagy kedved) piszmogni vele, így inkább szétszedted a gömböt, beleraktad a formákat, majd visszazártad a gömböt :))) Ma is kellett nézni a munkásokat az erkélyen, de már nem kézből, hanem hokedliről :) így még jobban tetszett. Hát még nekem :)))

Délután jött a Niki meg a Dorci só-liszt gyurmázni. Dorcinak sok kedve nem volt hozzá, így gyorsan megcsináltuk a keze-lába lenyomatát, és mehettetek az utatokra. Hirtelen elsötétedett az ég és leszakadt. A Nikiék épp indultak volna, de megakadályoztam :) Apa hazavitte őket. Este pizzát akartunk sütni, de a só-liszt gyurma pihent a tepsiben. Apa megkérdezte, hogy miért nem szárítom ki a mikróban, sokkal hamarabb kész lenne. Be is rakott egy kis virágot, de 20 mp elteltével szikrázott egyet a mikró, majd meggyulladt a gyurma :-O Apa gyorsan kinyitotta az ajtót, majd meg is szűnt a tűz. Sajnos, a mikro jobb létre szenderült :( Szerencsére nem vesztettük el a humorunkat, jót nevettünk a cseppet sem vicces kalandon.

Pár napja keserves sírásban törsz ki, ha megyünk fürdeni. Most is így volt. Alig, hogy vizet ért a lábad, máris görbült a szád és kiszállni készültél :) Nem tudom, hogy mi az oka és mi lehet erre a megoldás... Hamar kivettelek, de (mikro híján) a tejci melegedésére várni kellett. Addig ettél vagy 3 falat pizzát. Mikor megkaptad a tejet, egyből elaludtál. Még fél 9 sem volt.

Péntek (azaz ma) reggel leszaladtunk a boltba, mert esett az eső. Miután hazajöttünk, egyből nekiálltam főzni, miközben Te mesekönyvet nézegettél. Utána együtt feltakarítottuk a konyhát, amiben segítettél. Így 10 órára mindennel készen voltunk. Azért kapkodtam ennyire, mert szurira voltál hivatalos délre. Még másfél óránk volt az indulásig, azt munkások utáni kémleléssel töltöttük :)

Elmentünk az orvoshoz, ahol egyedül voltunk. Aztán jött a Mama. A várakozást rohangálással tetted izgalmassá. Többször kinézett az asszisztens, hogy van-e még beteg gyerkőc, de nem volt. De arra a pillanatra annyira bújtál hozzám, pedig nagyon kedves az a néni. Mikor behívtak, kiderült, hogy ma még csak 18.-a van, Te viszont 19.-én töltöd a 18 hónapot...szóval megúsztad a mai szúrkálást :) kaptál egy zöld gatyás, macis matricát és kijöttünk. Udvariasan elköszöntél: "Viszlát!"

Elmentünk még a piacra tekeregni, meg a Plázába mikrót nézni. Már az odaúton elaludtál. Kicsit aggódtam (én már csak ilyen paramami vagyok), mert a "futkosó" kocsival voltunk, amit nem lehet eldönteni, de nem Téged zavart. Mikor hazaértünk és kivettelek a kocsiból, felébredtél, de miután hazacipeltelek és kaptál egy üveg teát, visszalaudtál. Átjött a Niki, hogy lerántsa a bundát a lábamról :) Szerencsére végeztünk, mire felébredtél. Aztán átcsalt magukhoz. Tulajdonképpen csak Téged akart, de engem is megkapott :) Alig, hogy leültem náluk, Apa már hívott is, hogy itthon van és jöjjünk haza. Elmentünk venni egy mikrót, meg a tescóba is. Hazaértünk fél 7-kor, ekkor ettél ebédet :S

Ja, mert újabban az se megy :(

126.

Nem tudom már melyik nap történt, de nem is fontos...

Újabban nem főzöm a teát, hanem megveszem a boltit, 3 literes flakonban.

Azt mondogattad, hogy "inni-inni", de nem tudtam, hol van a cumisüveged.

Mondtam, hogy hozd ide az innidet, és öntök bele.

Eltűntél fél percre, majd nagy nyögések közepette jöttél vissza a szobába.

Egyik kezedben az üres cumisüveg, a másikban a nehéz flakon tea...

Azóta, ha látod, hogy üres az üveged, egyből hozod vele a flakont is :)))

Remélem még sok-sok ilyen kedves történetet írhatok le!

125.

Pénteken sikerült hatalmasat csalódnom az emberekben :( sőt, az illetők fiatalok voltak...

Történt ugyanis, hogy lementünk a ház elé játszani, ahol már várt minket a szomszéd kislány, Zorka és a Mamája. Mi beszélgettünk, Ti pedig krétával rajzoltatok úgy 5 percig, majd nagyon untátok magatokat. Kihoztam a labdát, hátha azzal lefoglaljátok magatokat. Hát nem. Sokkal jobban tetszett, hogy elindultok a nagyvilágba. Amíg a szemünk látóterében voltatok, addig hagytunk menni, majd mi is követtünk titeket. Nálam volt a kis szütyőm, amiben a pelusokat, inni és rágnivalót tartottam. Zorka Mama szólt, hogy ha megyünk utánatok, akkor vigyem magammal, ne hagyjam a lépcsőn. Vissz is szaladtam érte és egy jó nagy kört tettünk a játszi körül. Megérkeztünk a homokozóba, ahol letelepedtünk. Nem hoztunk magunkkal semmilyen játékot, viszont eszembe jutott, hogy volt egy labdánk...Visszamentem érte a házunk elé, ahol hagytuk. Közben a házunk tövében láttam két fiatalt, úgy 15 évesek lehettek, és talán egy pár voltak, akik épp olyan labdával játszottak, mint a miénk. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogom ott találni a miénket, ahol hagytuk. Visszafele jövet csatlakozott hozzám Tünde, akinek elmeséltem a sztorit. Mondtam neki, hogy nem igazán van képem elkérni a fiataloktól a labdát, mert nem volt a nevünk ráírva. Zorka Mama viszont bíztatott, hogy igenis kérdezzem meg tőlük, hogy találták-e azt a labdát, legfeljebb azt mondják rá, hogy az övék. De egy próbát megér. Felkaroltalak Titeket, és elindultunk feléjük. Még nem értem oda hozzájuk, de már hallottam, amit beszélnek. Éppen bedobták a labdát az iskola kerítésén. A lány azt mondta a fiúnak, hogy: "hát akkor ez itt marad", mikor odértem. Kérdeztem tőlük, hogy ezt a labdát itt találtátok a játszin? A lány nem tagadta le, és még hozzátette, hogy de most épp beesett a kerítésen. Ha fél perccel később érek oda, akkor szedhettem volna ki magam, de így nagyon készséges volt, és kipiszkálta egy bottal. Egy szó nem sok, de egy "bocs" nem hagyta el a szájukat, és békésen elballagtak onnan. Én meg örültem, mint a majom a farkának, hogy visszaszereztem a labdánkat...pedig mondhattam volna nekik egyet s mást. Hogy ez mégiscsak lopás, mert az, hogy ott volt, még nem jelenti azt, hogy el is kell hozni. Ehelyett csak itthon és magamban (meg ezeken a sorokban) ógok-mógok, hogy milyenek ezek a mai fiatalok...

Nem az ára izgatott, mikor láttam, hogy nincs meg az a labda. Arra gondoltam, hogy ha ez pl. a telefonommal történik, még "meg is értem", mert én nem vigyáztam rá. De ez egy labda volt, amit nyilván kisgyerekek használnak. Így a fiataloknak lehetett volna annyi eszük, hogy azt valaki keresni, hiányolni fogja. Sajnos, nekik nem volt ennyi eszük...pedig 15 évesen (főleg, ha ők valóban egy pár voltak) nem ezt várja tőlük az ember. Visszatérve a homokozóba még azon viccelődtem Tündével és Zorka Mamával, hogy még jó, hogy a pelenkás táskát nem hagytam ott, mert azokat is felpróbálták volna...

124.

Múlt hét pénteken átestél életed első hajvágásán...
Úgy kezdődött, hogy a házunk aljában van egy fodrász, akihez lementünk kettesben megkérdezni, hogy elvállalná-e a nyírást. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta a csaj, hogy nem szívesen, mert nem vállalja, hogy végigüvöltöd az egész procedúrát. Ha mindezek ellenére ragaszkodok hozzá, akkor menjek le hozzá "ekkor_és_ekkor" és megpróbálja. Viszont, ha elkezdenél sírni, akkor abbahagyja. Azért elgondolkodtam ennek a kivitelezésén: fél úton jár már, mikor elkezdesz sírni és ő meg abbahagyja és mehetünk haza félig megnyírtan???
Mikor Apának elmeséltem ezt a sztorit, azt mondta, hogy ha le merlek vinni ahhoz a ...-hoz, akkor "ez_meg_ez" lesz. Így aztán oda nem mentünk. A Mama megkérdezte az ő fodrászát, hogy elvállalna-e, és ő igent mondott. Pénteken délután el is sétáltunk hozzá.
Először nem tűnt szimpatikusnak Neked a néni, mert annyira bújtál hozzám, mint még sose, sőt, a szád egy kicsit lefelé görbült. Mikor azonban leültem a székbe és az ölembe ültél, megszűnt a félelem. A néni adott egy maréknyi hajcsavarót, amivel nagyon jól el voltál. Ezen nem is csodálkoztam nagyon, mert imádod, mikor fésülgetlek, és forgatod a kis fejedet, hogy ne maradjon ki egy tincs se... :)
A fodrász néni megnyírt. Bár nem lett tökéletes, és Apának sem nyerte el a tetszését, szerintem nagyon jó lett :) Igaz, most eléggé fiúsan nézel ki, de hát kit érdekel??? Nyár van és kánikula, legalább nem izzad a nyakad és a fejed búbja. A haj meg úgyis kinő...

Vasárnap Apamamánál voltunk. Mivel tudtuk már a hét közepén, hogy megyünk hozzá, így már akkor elkezdtem görcsölni, hogy milyen rossz lesz nekünk ott. Mert mindig rossz szokott lenni... Most kivételesen nem volt rossz :) Sőt! Mondhatnám jó volt! Köszönhető ez annak is, hogy nem hagyod magad, és nem azt csinálod, amit mondanak Neked, hanem azt, ami jól esik :) Pl. hiába akarta a Mama, hogy Te ERRE gyere, ha ARRA akartál menni, az úgy is volt. Aztán, ha fel akartál menni a lépcsőn, csak elkiáltottad magad, és a Mama már ugrott is. Ugyanez lefelé, illetve házba be- és kijövet. Egyszóval mindig. Mama élvezte, hogy unokázik, Te meg élvezted, hogy csak Neked ugrál valaki egész nap.
Segítettél is Apának: damilt tenni a fűkaszába és lemosni a kocsit. Ez utóbbit egyedül. Így, hogy nem kellett veszekednünk rajtad a Mamával, nagyon gyorsan eltelt az idő és jönnünk kellett haza. A kocsiban elaludtál, de sajnos mikor kivettelek, felébredtél és már később sem aludtál vissza. A délután többi részére nem szeretnék emlékezni…

Ma néztem a fogorvosi kezelőlapomat, hogy éppen 2 hónapja voltam nála először. Akkor kaptam életem első, fogínybe adott érzéstelenítőjét…megkönnyeztem. Akkor kaptam egy új tömést, mert a régi már mozgott. Egyéb bajom nem volt. Azóta viszont szinte napi rendszerességgel fáj. Elég jól bírom a fájdalmat, de ez néha már nekem is sok. Ezért aztán Anyu bejelentett engem a mai napra hozzá. Már a múltkor megbeszéltük, hogy ha fájna a fogam, akkor más választásom nincs, ideg kezelni kell :( Paráztam tőle rendesen, de Apa nyugtatott, hogy nem fáj annyira a kezelés, mint mostanában a fogam szokott. Így hát aztán, belementem.
Délután 3-ra volt időpontom. Viszonylag hamar bekerültem és kaptam egy szurit. Megint megkönnyeztem. Viszont kérte a doktornő a röntgenképet, ami nem volt nálam, ezért hazaszaladtam érte. Közben behívott még két beteget, akik elég sokáig bent voltak. Következtem én, meg a maradék érzéstelenítő. Mikor beadta szisszentem egyet, ezért kiküldött újra zsibbadni. Várakozás közben észrevettem egy fenyőfán fészkelő és kicsinyeit etető rigópárt :) Annyira aranyosan nyújtogatták a nyakukat a fiókák… Aztán következtem én, így nem gyönyörködtem tovább :( A következő szurit már nem éreztem. A doktornő nekiállt a fogamnak, fúrt, tekert, tömött. Nem mondhatnám, hogy fájt, de azt se, hogy érzés volt. Talán a félelem miatt éreztem úgy, hogy ez nagyon rossz. Dolga végeztével abban állapodtunk meg, hogy hétfőn fél 4-kor újra találkozunk. Adott egy vattagombócot a lyukba, hogy ne menjen tele kajával, belülről viszont tátong egy lyuk. Állandóan arra jár a nyelvem.
Mióta hazajöttem rettenetesen fáj a szuri helye. Bár szinte a fél fejemet nem érzem, de azt a helyet, ahová adta, azt tökéletesen :( Remélem hamar elmúlik, mert ez nagyon-nagyon-nagyon rossz érzés :((((((((