Hmmm… Nem írtam már egy ideje… Mentségem? Az nincs! Vagyis: TE! Ugyanis az egész napot a szabadban töltjük, kihasználva, hogy mindjárt vége a nyárnak. Ha esetleg eső esik, akkor szomszédolunk, vagy minket szomszédolnak.
Történt néhány dolog, amit leírnék, de egyik sem volt annnnnyira lényeges, hogy azért külön bejegyzést írhattam volna.
Anyuékat elküldtem a Kikába, hogy vegyenek kosarat a játékaidnak. Mivel nem játszol velük, csak szétszórod őket, nem látom értelmét, hogy elől legyenek, kerülgetni, pakolni kelljen őket. Mikor meghozták, a szavam is elállt: kaptál egy új babakocsit!!!
(Már beszélgettünk róla, hogy kellene egy másik kocsi, mert a réginek nem volt teteje és esőben nem védett semmi. És ha esetleg elaludtál benne, nem tudtam eldönteni, mert nem lehetett. Meg nehéz is volt tolni a kopott kereke miatt, és mert rövid volt a tolókarja hozzám viszonyítva.)
Szóval, nagyon örültem az új járgánynak, mert szép, dönthetős, elég hosszú a tolókája. Neked is nagyon tetszett. Annyira, hogy beleültettünk és ki sem akartál szállni belőle. Amikor kivettünk, olyan ordítást lezavartál, hogy csak na!
Elkészült Anyu névnapjára a meglepi: egy fotóalbum a Te képeidből. A Nikivel egy hónapig tartottuk titokban a készülő művet, amit elég nehéz volt kivitelezni. Nem teljesen olyan lett, ami nekem is tetszett volna (mert elég nagy), de a Mama így is örült neki.
Az eredeti ötlet Tinától származik, köszi!
Elmentünk a lipóti strandra a Mamáékkal. Még nem jártunk ott eddig. Nagyon tetszett a sok medence, meg a hatalmas füves terület. Nem tetszett az, hogy rengetegen voltak. Szó szerint, mint a szardíniák, úgy álltunk a medencékben. Sokszor csúsztam a csúzdán, mert nagyon tetszett. Te viszont sehogy sem voltál kibékülve a stranddal. Igaz, nem vittünk úszógumit, hanem csak karúszót és attól nem érezted magad biztonságban. Arra gondolni se mertem volna, hogy üvölteni fogsz mihelyt vizet ér a lábad. Azt hittem ez csak a kezdeti nehézségek, de mikor már sokadszorra próbálkoztunk Veled vízbe menni és még mindig nem tetszett, abba is hagytuk a próbálkozást. Pedig bejöttél velem a nagyvízbe is, szigorúan a nyakamba csimpaszkodva, de az se tetszett. Végül a Mama törte meg a jeget: Ő leült Veled a gyerekmedence partjára és együtt lógattátok a lábatokat.
2008. augusztus 2-án, nagy várakozások után megszületett a szomszéd Tünde kisfia, Zorka testvére, Kund. 4900 gr-mal és 54 cm-rel, fekete hajjal, erősen, egészségesen érkezett a kinti világra. Sajnos a kórházban besárgult, így 1 nappal később jöhettek csak haza, de annál kíváncsibbá tett.
Azóta már voltunk náluk látogatóban és teljesen elbűvölt a kissrác. Egyrészt, mert egy nyikkanásnyi hangja nem volt (pedig fájt a pocója). Aztán, mert bár nagy súllyal született, nem volt túl hurkás, viszont nagyon hosszú baba. Az a rugi volt rajta, ami rád kb. 3 hónaposan volt jó… Ettől függetlenül még gyufa ujjai voltak :)
Félretettem az elveimet, és a régi-új Apukával tejfakasztó bulit csaptunk. Mindannyian felhörpintettünk 1-1 pohár pezsgőt.
Sok-sok tejcit, erőt, egészséget kívánunk Neki az életben!
Apával (ismét) fogyókúrába kezdtünk. Nem sanyargatjuk magunkat, bár nem is akarunk 50kg-ra lefogyni. Annyi a titok, hogy az vacsira csak zöldséget (paradicsom, paprika, uborka, meg virsli és néha sajt) eszegetünk. Mellőzzük az édességet, meg az üdítőket. Nem tudom mennyire lesz tartós, de remélem, sikeresek leszünk. Apának már lement 5 kg, nekem 2 kg.
Ehhez szervesen hozzátartozik, hogy átálltam gazdaságos üzemmódra. Megpróbálok minél több pénzt megtakarítani, úgy, hogy nem költekezek ok nélkül. Rossz dolog lemondani bármiről is, de az lebeg a szemem előtt, ezután már nem kell görcsösen várni a fizetésnapot, mert kitart még pár napig a múlt havi is. Eddig sajnos az összes pénzünket elköltöttük és sokszor nem tudtuk, hogy hova vertünk el annyi pénzt. Most be van osztva a csekkre, ebédre, boltra, gyerekre való, a többit pedig elteszem, hogy ne is lássam. Múlt hónapban így maradt egy dugi 10 ezres :D
Eddig meg sem említettem, hogy tervben van, de már el is búcsúztunk a régi piros kisautónktól. Nem volt már egy mai darab (16 éves) és elég sokat kellett volna rá költeni. Nem ez játszotta a legfőbb gondot, hanem az, hogy a lakásunk eladósorban van. A kölcsönt 30 évre (!!!) fogjuk felvenni. Valószínű, hogy nem nagyon lesz lehetőségünk havi 40-50 ezres törlesztő mellett még egy autóvásárlásra is. Így inkább most gyorsan megtettük ezt a lépést, mielőtt a lakást megvennénk. A kölcsönünk 60 hónapra szól, de szeretnénk mielőbb letudni, lehetőleg 4 év alatt kifizetni. Addigra úgyis vissza kell mennem dolgozni, így 2 teljes fizetésből nem lesz akkora érvágás akár a 2 kölcsön is, mint most, 1-ből meg egy zsebpénzből.
Az autó egyébként egy népautó (Suzuzki Wagon R+), 4 éves. Nagyon tetszik benne, hogy mikor beülök, nem a földszintre kerülök, hanem inkább felfelé kell mászni. Kényelmesebb, mint a másik.
Nem jutottunk hozzá valami egyszerűen. Egy szerdai napon bementünk megnézni, papírokat aláírkálni, előleget (40 ezer) befizetni. Azt mondták, hogy a hitelre következő hét szerdáig várni kell. OK. Nem volt sürgős. Eltelt az a szerda, de nem hívtak. Csütörtökön Apa hívta őket, hogy mi van a hitellel, de még nem tudtak választ adni. Csak azt, hogy ne aggódjunk, megkapjuk, nem kell hívnunk őket, hanem majd ők hívnak minket. OK. Következő szerdán Apa megint hívta, hogy mi van már? De még mindig semmi. Majd csütörtökön már azért hívta fel őket, hogy elálljunk a vásárlástól, mert nem várunk hónapokat egy autóra. Kb. fél óra múlva hívta a bank, hogy megkaptuk a kölcsönt… Hétfőn megérkezett az egy évnyi törlesztő csekkje. A keltezés 2 nappal korábbi volt, mint, ahogy minket telefonon értesítettek a kölcsön elfogadásáról… Kocsi még sehol, mert műszakira viszik pénteken. Mikor mehetünk a kocsiért? Szerdán 2 órára. OK. Apa hívta őket fél 2-kor, hogy indul. Még ne gyere, mert fél 3-kor mennek csak ki az okmányirodába a papírokért. Apa elindult fél 3-kor. Fél óra múlva hívott engem, hogy még nincs meg a kocsi, mert az egyik kerekén egy 10 cm-es szakadás van! (Hogy ment át a műszakin???) Az ajándékba kapott üléshuzat még nem érkezett meg, azért csütörtökön kell visszajönni. Apa inkább nem kérte. Végre elhozta a kocsit, de mennie kellett tankolni, mert nem volt benne benzin. Erre hívták, hogy megvan az üléshuzat, menjen érte vissza. Hazaérkezéskor néztük, hogy nem a miénket kaptuk meg, hanem egy Horváth Csabáét, benne a dátum, hogy aug. 01. Ekkor már 7.-e volt…
Amúgy kívül-belül egy kosz az autó, az ablakokon kilátni nem lehet, a visszapillantó olyan maszatos volt, hogy nem lehetett látni benne szinte semmit. Az ülés mintha sáros cipővel össze lett volna mászkálva. De még a plafon is egy retek volt. Miért írom ezt? Mert külső-belső takarítást vállaltak… És még az eladónak volt meg a véleménye rólunk…
Ne vegyetek autót a győri Suzuki Generálnál!
Apa ma megkezdte éves szabadságolását, így 17 napig csak pihizni fog. Ő szerinte…
Történt néhány dolog, amit leírnék, de egyik sem volt annnnnyira lényeges, hogy azért külön bejegyzést írhattam volna.
Anyuékat elküldtem a Kikába, hogy vegyenek kosarat a játékaidnak. Mivel nem játszol velük, csak szétszórod őket, nem látom értelmét, hogy elől legyenek, kerülgetni, pakolni kelljen őket. Mikor meghozták, a szavam is elállt: kaptál egy új babakocsit!!!
(Már beszélgettünk róla, hogy kellene egy másik kocsi, mert a réginek nem volt teteje és esőben nem védett semmi. És ha esetleg elaludtál benne, nem tudtam eldönteni, mert nem lehetett. Meg nehéz is volt tolni a kopott kereke miatt, és mert rövid volt a tolókarja hozzám viszonyítva.)
Szóval, nagyon örültem az új járgánynak, mert szép, dönthetős, elég hosszú a tolókája. Neked is nagyon tetszett. Annyira, hogy beleültettünk és ki sem akartál szállni belőle. Amikor kivettünk, olyan ordítást lezavartál, hogy csak na!
oOo
Elkészült Anyu névnapjára a meglepi: egy fotóalbum a Te képeidből. A Nikivel egy hónapig tartottuk titokban a készülő művet, amit elég nehéz volt kivitelezni. Nem teljesen olyan lett, ami nekem is tetszett volna (mert elég nagy), de a Mama így is örült neki.
Az eredeti ötlet Tinától származik, köszi!
oOo
Elmentünk a lipóti strandra a Mamáékkal. Még nem jártunk ott eddig. Nagyon tetszett a sok medence, meg a hatalmas füves terület. Nem tetszett az, hogy rengetegen voltak. Szó szerint, mint a szardíniák, úgy álltunk a medencékben. Sokszor csúsztam a csúzdán, mert nagyon tetszett. Te viszont sehogy sem voltál kibékülve a stranddal. Igaz, nem vittünk úszógumit, hanem csak karúszót és attól nem érezted magad biztonságban. Arra gondolni se mertem volna, hogy üvölteni fogsz mihelyt vizet ér a lábad. Azt hittem ez csak a kezdeti nehézségek, de mikor már sokadszorra próbálkoztunk Veled vízbe menni és még mindig nem tetszett, abba is hagytuk a próbálkozást. Pedig bejöttél velem a nagyvízbe is, szigorúan a nyakamba csimpaszkodva, de az se tetszett. Végül a Mama törte meg a jeget: Ő leült Veled a gyerekmedence partjára és együtt lógattátok a lábatokat.
oOo
2008. augusztus 2-án, nagy várakozások után megszületett a szomszéd Tünde kisfia, Zorka testvére, Kund. 4900 gr-mal és 54 cm-rel, fekete hajjal, erősen, egészségesen érkezett a kinti világra. Sajnos a kórházban besárgult, így 1 nappal később jöhettek csak haza, de annál kíváncsibbá tett.
Azóta már voltunk náluk látogatóban és teljesen elbűvölt a kissrác. Egyrészt, mert egy nyikkanásnyi hangja nem volt (pedig fájt a pocója). Aztán, mert bár nagy súllyal született, nem volt túl hurkás, viszont nagyon hosszú baba. Az a rugi volt rajta, ami rád kb. 3 hónaposan volt jó… Ettől függetlenül még gyufa ujjai voltak :)
Félretettem az elveimet, és a régi-új Apukával tejfakasztó bulit csaptunk. Mindannyian felhörpintettünk 1-1 pohár pezsgőt.
Sok-sok tejcit, erőt, egészséget kívánunk Neki az életben!
oOo
Apával (ismét) fogyókúrába kezdtünk. Nem sanyargatjuk magunkat, bár nem is akarunk 50kg-ra lefogyni. Annyi a titok, hogy az vacsira csak zöldséget (paradicsom, paprika, uborka, meg virsli és néha sajt) eszegetünk. Mellőzzük az édességet, meg az üdítőket. Nem tudom mennyire lesz tartós, de remélem, sikeresek leszünk. Apának már lement 5 kg, nekem 2 kg.
Ehhez szervesen hozzátartozik, hogy átálltam gazdaságos üzemmódra. Megpróbálok minél több pénzt megtakarítani, úgy, hogy nem költekezek ok nélkül. Rossz dolog lemondani bármiről is, de az lebeg a szemem előtt, ezután már nem kell görcsösen várni a fizetésnapot, mert kitart még pár napig a múlt havi is. Eddig sajnos az összes pénzünket elköltöttük és sokszor nem tudtuk, hogy hova vertünk el annyi pénzt. Most be van osztva a csekkre, ebédre, boltra, gyerekre való, a többit pedig elteszem, hogy ne is lássam. Múlt hónapban így maradt egy dugi 10 ezres :D
oOo
Eddig meg sem említettem, hogy tervben van, de már el is búcsúztunk a régi piros kisautónktól. Nem volt már egy mai darab (16 éves) és elég sokat kellett volna rá költeni. Nem ez játszotta a legfőbb gondot, hanem az, hogy a lakásunk eladósorban van. A kölcsönt 30 évre (!!!) fogjuk felvenni. Valószínű, hogy nem nagyon lesz lehetőségünk havi 40-50 ezres törlesztő mellett még egy autóvásárlásra is. Így inkább most gyorsan megtettük ezt a lépést, mielőtt a lakást megvennénk. A kölcsönünk 60 hónapra szól, de szeretnénk mielőbb letudni, lehetőleg 4 év alatt kifizetni. Addigra úgyis vissza kell mennem dolgozni, így 2 teljes fizetésből nem lesz akkora érvágás akár a 2 kölcsön is, mint most, 1-ből meg egy zsebpénzből.
Az autó egyébként egy népautó (Suzuzki Wagon R+), 4 éves. Nagyon tetszik benne, hogy mikor beülök, nem a földszintre kerülök, hanem inkább felfelé kell mászni. Kényelmesebb, mint a másik.
Nem jutottunk hozzá valami egyszerűen. Egy szerdai napon bementünk megnézni, papírokat aláírkálni, előleget (40 ezer) befizetni. Azt mondták, hogy a hitelre következő hét szerdáig várni kell. OK. Nem volt sürgős. Eltelt az a szerda, de nem hívtak. Csütörtökön Apa hívta őket, hogy mi van a hitellel, de még nem tudtak választ adni. Csak azt, hogy ne aggódjunk, megkapjuk, nem kell hívnunk őket, hanem majd ők hívnak minket. OK. Következő szerdán Apa megint hívta, hogy mi van már? De még mindig semmi. Majd csütörtökön már azért hívta fel őket, hogy elálljunk a vásárlástól, mert nem várunk hónapokat egy autóra. Kb. fél óra múlva hívta a bank, hogy megkaptuk a kölcsönt… Hétfőn megérkezett az egy évnyi törlesztő csekkje. A keltezés 2 nappal korábbi volt, mint, ahogy minket telefonon értesítettek a kölcsön elfogadásáról… Kocsi még sehol, mert műszakira viszik pénteken. Mikor mehetünk a kocsiért? Szerdán 2 órára. OK. Apa hívta őket fél 2-kor, hogy indul. Még ne gyere, mert fél 3-kor mennek csak ki az okmányirodába a papírokért. Apa elindult fél 3-kor. Fél óra múlva hívott engem, hogy még nincs meg a kocsi, mert az egyik kerekén egy 10 cm-es szakadás van! (Hogy ment át a műszakin???) Az ajándékba kapott üléshuzat még nem érkezett meg, azért csütörtökön kell visszajönni. Apa inkább nem kérte. Végre elhozta a kocsit, de mennie kellett tankolni, mert nem volt benne benzin. Erre hívták, hogy megvan az üléshuzat, menjen érte vissza. Hazaérkezéskor néztük, hogy nem a miénket kaptuk meg, hanem egy Horváth Csabáét, benne a dátum, hogy aug. 01. Ekkor már 7.-e volt…
Amúgy kívül-belül egy kosz az autó, az ablakokon kilátni nem lehet, a visszapillantó olyan maszatos volt, hogy nem lehetett látni benne szinte semmit. Az ülés mintha sáros cipővel össze lett volna mászkálva. De még a plafon is egy retek volt. Miért írom ezt? Mert külső-belső takarítást vállaltak… És még az eladónak volt meg a véleménye rólunk…
Ne vegyetek autót a győri Suzuki Generálnál!
oOo
Apa ma megkezdte éves szabadságolását, így 17 napig csak pihizni fog. Ő szerinte…
