265.

Először is köszönöm Nektek a köszöntést, nagyon jól esett :)
Aztán meg igazatok van: csak bele kell rázódni a munkába és nem lesz ennyire szörnyű... Végül is a mai nap már teljesen megszokott volt, és nem egy hullaként értem haza. Mire hazaértem, Apa elhozta az ebédet (és meg is várt az evéssel) és még egy meglepi tortát is csinált nekem!!! Soha nem volt még erre példa, ezért nagyon-nagyon örültem neki, és nagyon finom volt!
Miután kifújtam magam, és elolvastam az újságot, nekiálltam a holnapi ebédnek is, így csak néha leszünk a menzára rászorulva :)

A munkahelyem: ez egy gyár, német, modell vonatokat gyártunk. Én a "tamponozó" területen vagyok, ahol a vonatok és alkatrészeik tamponnyomását készítjük. Az összes felirat, ábra mind gépi és kézi festéssel készül. Vannak egészen egyszerű feliratos vonatok, aztán vannak ilyen szebbek és vannak nagyon szépek is. Aztán méretileg is vannak egészen aprók (pár cm-s), H0-ás és maxi méretűek. Bár én egyáltalán nem értek a modellvasúthoz... Legutóbb ez jelent meg a helyi újságban a cégről.
Amúgy szeretek itt dolgozni (bár sok összehasonlítási alapom nincs, mert ez az első, hivatalos munkahelyem már 7,5 éve), magával a munkával sosem volt gondom, mivel eléggé változatos, elég gyakran csinálunk valami mást. Azt a bizonyos 8 órát meg úgyis el kell tölteni valahol... Egyik-másik munkatársammal nem jöttem ki jól, de úgysem beszélgetni járok oda, ugye? Szóval ma is talán 2-3 mondatot beszéltem olyannal, akit amúgy is 1000 éve ismerek, azon kívül csak nyomtam és nyomtam a gépet. Munka közben pedig bővítem az érdeklődési körömet, és a szókincsemet Kossuth Rádió segítségével :) Ma már sokkal könnyebben eltelt az idő.

Tegnap este korai fürdés után, valami csoda folytán sikerült fél 9-kor elaludnunk :))) Erre, 3/4 9-kor csörgött a kaputelefon, de Apa még fürdött, én meg már aludtam, így nem értünk oda. Aztán felültem az ágyon és kétségbeesve kerestelek, hogy hol vagy? Persze ott szuszogtál mellettem...
Apa kinézett az erkélyen, és kiderült, hogy a rendőrség volt az, de nem hozzánk akartak csengetni, de ezt csak úgy 10 perc után derítettük ki... Utána már nem ment olyan könnyen a visszaalvás.
Éjjel 2:20-kor felébredtél, és megkértem Apát, hogy menjen át hozzád, és adjon neked inni. Miután visszajött, eltelt úgy 10 perc és megjelentél az ágy mellett a takaróddal, párnáddal felszerelkezve :) és ott is ragadtál reggelig. Aztán az óracsörgésre ébredtem, viszonylag álmosan. De azért könnyen felébredtem a reggeli friss levegőn :)

264.

Eddig is tudtam, hogy puhány vagyok, de ma végleg bizonyossá vált...
Este szinte simán ment az elvalvás 9 után nem sokkal. Éjjel 2x is fent voltál, amit kivételesen nem éreztem nyűgnek. Fél 4-kor visszafeküdtem, de aludni már nem tudtam, így forgolódtam 3/4 5-ig. Felkeltem, elkészültem, elindultam. Szakadt az eső...brrr... Mikor megérkeztem, az emberek úgy lestek rám, mint fehér emberre Afrikában. Az ismerős munkatársak közül (akikkel eddig is jóban voltunk) folytattuk a jó viszonyt, akikkel meg nem voltunk olyan jóban, hát, azokkal most sem lettünk jóban :)
Kaptam egy gépet és neki is állhattam a robot munkának. Mivel látótávolságban sem volt ismerős, így dolgoztam is, mint a gép :) Egy gyors reggeli, meg egy déli 5 perces pihenő szakította csak meg a monoton munkát. Alig vártam már, hogy vége legyen a műszaknak és végre leülhessek.
Munka után a Mama szerencsére elém gurult a bicajjal, és nem kellett sokáig gyalogolnom. Ma nem voltál még bölcsibe, mert délután mentünk a dokihoz, hogy aláírja az igazolásod. Elrongyoltunk a rendelőbe, ahol harmadikok voltunk. A doki szerint a szemed szépen meggyógyult, a köhögésre (ami még mindig nagyon csúnya) szedd tovább a köptetőt. Ezután visszavittük a Mamának a bicaját, és hazajöttünk. Addigra olyan fáradt voltam, hogy csak fekvő helyzetben tudtam "ebédelni". Szerencsére eközben viszonylag jól eljátszottál egyedül és mellettem.
Most Apa bedugott téged a fürdőkádba ázni, én meg gyűjtöm az erőmet, hogy meg tudjalak fürdetni. Aztán alig várom, hogy vízszintbe kerüljek és aludhassak.
Azt beszéltük Apával, hogy amíg bele nem rázódok a hétköznapokba, az ebédet úgy hozzuk az étteremből, mert nem bírom magamat rávenni egyenlőre a főzésre.
Amúgy ma Apa és ApaMama felügyelt téged, nem tudom mi történt napközben, de valószínű, hogy jól elvoltatok, mert a ApaMama boldogan ment haza, Apa nem volt pattanásig feszült, és te meg csak azt kérdezted, hogy holnap is jön ApaMama saptában?
Hát ez van: nem bírja a cigány a szántást...

Jah, és ma van a szülinapom...

263.

Kirakóztál. Az nem oda vajó... ez a pájja... ez vajó oda...:


A Nyuszi előre meghozta az ajándékát, egy homokozót az erkélyre. Nagy hasznát vesszük, mikor már dolgozni fogok, lemenni nem lesz időnk, de szeretném, ha levegőn is lennél:


Finom motorikus mozgás fejlesztése Apa szerszámaival. Kivetted, beraktad a dobozába, és tekergetted, csavargattad, amit lehetett:


Segítettél porszívózni a Zorka pojszibó-jával, amit aztán el is kellett dugni, mert állandóan bekapcsoltad és úgy hagytad. Mi hallgattuk a búgást, te meg eltűntél:


Barbie-girl:


Gondos Anyuka mézet ad a babának és meg is eteti:



Megérkeztek a gólyák!!!

ITT élőben nézhetitek a mindennapjaikat :)


Holnap reggel 3/4 6-kor munkába állok... Hú, de nem vágytam erre...
Jó lesz, tudom!!!

262.

2 év óta ilyen még nem volt...:


Palántáztunk paprikát, paradicsomot, és remélem, hogy nyáron teremni is fog nekünk. Minden héten megpróbálom nyomon követni a változást (megígérni nem merem):


Panellakó gyerekeknek is szükségük van a homokozásra, sározásra a egészséges fejlődésük érdekében...:

Amúgy ma bölcsi helyett a dokinál jártunk, aki megállapította, hogy kötőhártya gyulladásod van, így 6 napos pihenőre lettél küldve. Szemcsepp, orrcsepp, antibiotikum, kúp, meg homeós szirup, gyakori séta a szélmentes levegőn és hipp-hopp meg is gyógyulsz...
Délután elaludtál a babakocsiban és nem akartalak kivenni, és emiatt felébreszteni, ezért kocsival együtt cipeltelek haza, majd kitoltalak az erkélyre, ahol még kb. másfél órát aludtál. Mert megirigyeltem, hogy egyes bölcsikben télen is kint alszanak a gyerekek az udvaron. A miénkben meg napközben sem visznek titeket, mert nincs kész a térburkoló, és sáros a fű.
Biztos úgy számolták, hogy jobban megéri a zárt térben oda-vissza adott betegségre kiváltani a gyógyszert, mint minden nap kimosni a sáros nadrágot...

261.

260.

-Mitulás bácsi...!!! gyeje...!!! Anya nem eszit ebédet!!! (persze, nem én voltam az, aki nem evett...)

oOo

-Niti, gyeje gyojsan, tiöntöttem üdítőmet!!!

oOo

-Jajzolok papíjja, nem az asztalja... (közben firkáltad az asztalt...)

oOo

Az árammal működő dologra azt szoktuk mondani, hogy ne piszkáld mert kijön az árammanó és megcsíp. Ülünk a gépnél, Te az ölemben, és nyúlkáltál a monitorhoz:
-Ott ban benne a manó! Szia manó, ott benn! (integettél közben)

oOo

-Mit festesz?
-Szibi néni tosájját.
-Van Szilvi néninek kosara?
-Igen, ban.
-Milyen kosara van?
-Ööö... nem tudom... festétezet. (azt mondtad a festek helyett, hogy "festékezek")

259.

Csütörtökön először a tornyot építetted fel, utána a gyűrűket raktad sorba. Mikor már meguntad ezeket, kombináltam és színek szerint raktad külön pohárba őket. 1 óráig játszottál vele:


Ezek után elővettük a fakockákat, és abból építettél várat. Azt figyeltem meg, hogy újabban valamilyen alakzatot raksz ki a kockákból. Pl. 3 sárga építőkockából egy téglalapot, vagy kockából 3x4-es téglalapot, és gondosan ügyelsz rá, hogy mindenhol jól illeszkedjenek. Fél órát játszottál vele:


:)


Pénteken délelőtt, míg a bölcsben voltál, csináltam neked időjárás-órát. Apa szerint nincs olyan szó, hogy "langy", de a "langyos" nem fért ki, meg különben sem tudsz még olvasni... Ezután minden reggel, bölcsibe indulás előtt be tudod állítani, hogy milyen idő van. Az egészet vastag cellux-szal leragasztottam, hogy idő- és Szabina-álló legyen:


Csináltam egy ilyet is, amivel a színeket tudjuk gyakorolni, mert azok nagyon nem mennek. Én csak 4 színnel, mert szerintem egyelőre annyi is elég:


Egyébként az ötlet innen való:


Délután szivárványt ragasztottunk. Természetesen segítettem benne, sőt nagy részét én csináltam, de az utolsó mozzanatot te csináltad:


Festettél kékkel, amiből majd felhő lesz a szivárványhoz. Kipróbáltad a virágnyomdát. Utána én nyomdáztam csigavonalat, azt meg kiszínezted pirossal. Meg az ujjadat és az arcodat is:

2 órán át lefoglalt.

258.

Ma betöltötted a 26. hónapot. Ezek a jellemzőek rád mostanában:

• 2 hete eltettük a cumisüveget, amiből eddig a reggeli és az esti tejet ittad. Apától kaptál nőnapra egy csajos poharat, de abból meg kell a tej :( Reggel még nem is baj, mert a bölcsiben kapsz a reggeli mellé, de az estit sajnálom. Tegnap vettem elő másik poharat, ami sokkal kisebb, de összesen 1 dl-t ittál belőle.
• a bölcsiben azt mondják, nagyon nyugodt gyerek vagy. Eszel egyedül, játszol a többiekkel, szereted a szerepjátékokat. Az elsők között vagy, aki elalszik, és az utolsó, aki felkel. Nem csak, hogy szépen, de sokat is eszel.
  
• miután hazajövünk, elszabadul a pokol. Mintha teljesen kicseréltek volna az utóbbi időben. Eddig sem voltál a jóság mintaképe, de most... Direkt keresed, hogy mivel lehetne rosszalkodni, sokszor olyan dolgokat csinálsz direkt, amikről tudod, hogy nem szabad (pl. fröcskölni az innivalót, rajzolni a falra)
• általában kapsz valami apróságot (nem minden nap). Ugyanúgy örülsz egy apró csokinak, mint pl. tegnap 3 bugyinak és 5 zokninak. Annyira szeretem, mikor ilyen vagy. Azt kiabáltad Apának, hogy: Kaptam valamit! Gyeje, nézd meg mit kaptam! Bugyit, meg noknit kaptam Anyától! És közben hangosan nevettél :)
• egyik nap úgy jöttünk haza a bölcsiből, hogy azt mondtad, hogy vájom a nyuszit. Kérdeztem, hogy miért várod a nyuszit? Mejt hoz nekem ajándétot. Azóta minden nap 5x-10x megkérded, hogy kapsz-e ajándékot? Apa azt szokta mondani, hogy csak a jó gyerekek kapnak. Erre az a válasz, hogy de én jó vagyot! - na persze... Ma pl. ez még fél álomban a wc-n játszódott le :)
  
• már tudod, hogy a Mamáknak bármit mondhatsz, mert ők mindent úgy csinálnak, ahogy te mondod. Néha azt hiszed, hogy én is...
• sokat, választékosan beszélsz. Ha magyarázol valamit, a végére mindig odateszed, hogy tudod?
• egyre több mondókát tudsz részben, vagy egészben. Van olyan, hogy csak egy sort mondasz belőle, de azt végtelenítve, hiába mondom hozzá a többi részt. Van, amit a saját nyelvedre átköltöttél.
  
• újabban megint kimászol a fürdőkádból, de ha rád szólok, akkor egyedül vissza is tudsz mászni. A wc-re is felmászol, de jobb inkább nem látni azt a mutatványt.
• amit talán kár is megemlítenem az a hiszti. Reggel, délben, este, evéskor, lefekvéskor, felkeléskor, hazajövetelkor, játék közben... szóval mindig van rá ok. Próbáljuk túlélni... :)

...ésatöbbi ésatöbbi.

257.

Kedden délelőtt azon tanakodtam, hogy milyen új játékkal rukkoljak elő. Aztán délután átjött a Mama, aki épp az ügyvédnél volt, és elkezdett hülyeségeket beszélni. Annyira felment az agyamban a pumpa, hogy már idegesen mentem el érted a bölcsibe. Hazahoztalak és kérted az ebédet. Kiszedtem, de akkor meg nem kellett. Elkezdtem kiabálni, a Mama meg rám szólt, hogy miért vagyok ilyen ideges? Hát nem is tudom... Egyszerűen nem volt türelmem semmihez. Végig azon járt az agyam, amit a Mama mondott. Aztán feltettük a biciklijére a gyerekülést, így nem kell már a kosárban szoronganod, ha a Mama megy érted a bölcsibe. Segíteni akartam neki, de akkor meg ő volt velem türelmetlen. Nem mondok gyakran ilyet az anyámra, de jó volt, hogy hazament, mert üvölteni tudtam volna.
Később, miután kicsit rendeződtek a dolgok, visszajött. Apának még kicsit alakítani kellett a biciklin, addig a Mamával kellett (volna) játszanod, de természetesen jobban érdekelt Apa szerszámos ládája, meg a csavarok. Még este kipróbáltad az új ülést és nagyon tetszett.

Szerdán a bölcsiben azt mondta az Edina néni, hogy történt egy kis baleset: megharaptad az Adrika kezét. Persze meglepődtem, mert itthon mindig az Adjitát emlegeted, bár a harapdálás nálunk megszokott dolog. Csodálom, hogy eddig nem csináltad... Aztán azt mondta az Edi néni, hogy nem tudja miért csináltad, mert nem látták, hogy veszekednétek. Pedig 2-en vannak... És mondta, hogy a Szilvi néni bekötötte hidegvizes ronggyal a kezét, veled meg megbeszélte, hogy nem csinálsz ilyet többet, mert az fáj a másik kisgyereknek. Egész hazáig azt magyaráztam, hogy nem szabad haradálni a másik gyereket, mert mi sem harapdálunk téged. Elvenni sem szabad a másiktól a játékot, ha játszik vele. Ha már nem játszik, akkor elveheted, de erővel nem szabad elvenni. Itthon Apának büszkén mesélted, hogy meghajaptam Adjitát, elvettem az autót. Úgyhogy már ezt is tudjuk, hogy azon ment a vita.
Délután sokat, sokfélét játszottunk: színeztél zsírkrétával, utána ceruzával, főztél a babakonyhával, építettél kockából valamit, de sajnos leborult többször is, aminek hiszti lett a vége, aztán késő este még tologattad a rossz hangú babakocsit, amit mi nem engedtünk, ezért megint hisztiztél. Inkább elvittelek fél 7-kor fürödni, hátha korábban sikerül elaludni. Kb. fél órát pancsoltál, közben 2x megszöktél a kádból. Amikor úgy döntöttem, hogy akkor szálljál ki, akkor meg elfeküdtél a kádban, kezedbe egy pancsolós mesekönyvvel és elfordultál... :)
Végül az elalvás sem ment könnyen, hiába feküdtünk a vak sötétben. Ugyanúgy fél 10-kor sikerült elaludnod, mint máskor.

256.

255.

Szombat: elmentem jósnőhöz!!! Már nagyon izgultam miatta, hogy mit fog mondani, de nem teljesen olyan volt, mint vártam.
Kikérdeztem az egész családot, de csak azt írom le, ami ránk vonatkozik:
A házasságunkról: leírta előbb az én, majd Apa nevét a papírra. Ezeket egyből összekapcsolta, és azt mondta, hogy minket ott fent már összekötöttek, így ez a két ember egymáshoz van rendelve. Nem lesz válás belőle, mert teljesen egyforma a karmánk. Apa érzékenyebb (?), és befelé fordulóbb (?), én pedig aggódó vagyok és önbizalom hiányba szenvedek (mindkettő igaz). A Szabina nagyon okos, másfél évesen szobatiszta volt, most pedig folyékonyan beszél (ezeket a Mamának mondta). Szeret velünk lenni, szeret minket. Nem munkás ember lesz belőle, hanem ki kell taníttatni, főiskolára, egyetemre járatni (úgy lesz). Nagyon határozott, de szeret bújni is, szereti kimutatni az érzelmeit (igaz).
Az én munkahelyemről azt mondta, hogy nagyon labilis, igen rosszul megy most a szekere (igaz). Kérdeztem, hogy munkanélküli leszek-e, és azt mondta, hogy ha a kisgyerek miatt nem kell táppénzre mennem, akkor nem (mivel ApaMama átvállalja a betegápolást arra az időre, így ez megoldottnak tekinthető).
Apa munkahelyére azt mondta, hogy most az sem szárnyal, de az eléggé biztos (melyik szárnyal mostanában???).
Az egészséggel kapcsolatban azt mondta, hogy nagyon keveset iszok, és vigyázzak, mert vesekövem lehet emiatt (igaz, de már változtattam rajta). Az én bal petefészkemnél lát valami eltérést, gyulladást, nézessem meg orvossal. Kérdeztem, hogy újra tudok-e terhes lenni? Azt mondta, hogy semmi rendelleneset nem lát, műtétre nem lesz szükség.
Apának a testileg egészséges, a torka gyenge (igaz), a jobb lába nagy igénybevételnek van kitéve (igaz), sok a sava (igaz).
2 gyereket lát (nem még, hanem összesen), a következő kb. 3 év múlva fog jelentkezni :) Egészséges lesz, és sokkal rövidebb lesz a vajúdás, mint az 1.-nél (nála 24 óra volt, így nem is bánom, ha rövidebb lesz. Na, meg a 3 év is megfelel).
A lakással kapcsolatban azt mondta, hogy ez a miénk, nem fognak innen kitenni minket. Idén nem, de jövőre megtudjuk venni (hát jobban örülnék, ha 4 év múlva tudnánk megvenni, mert akkor telik le a lakás takarékpénztár... de ha már jövőre is úgy állunk anyagilag, akkor hajrá!). Nem ez lesz örökre a lakhelyünk, hanem ez egy ugródeszka a valódi előtt.
Anyagiak: milliomosak nem leszünk (a francba!!!), de mindig lesz annyi pénzünk, amennyire szükségünk van. Nem fogunk éhezni, és a számlákat is tudjuk fizetni.
Belenézett a tenyerembe és azt mondta, hogy nagyon hosszú az életvonalam, és nem most, de utazást lát benne a tengerhez, repülővel.
Azt is mondta, hogy ki kéne tanulnom egy pedikűrös szakmát és feketén azzal foglalkozni, mert azzal nagyon sok pénzt tudnék keresni munka mellett. Mondtam neki, hogy sajnos nagyon csúnya, ekcémás a kezem, azt mondta, hogy ez nem ekcéma, hanem tejallergiás vagyok. Kérjek az orvostól vérvizsgálatot, mert ez tutira az. Ne egyek semmilyen tejes dolgot, se joghurtot, tejfölt, és a szalámikat is mellőzzem, mert azokban is benne van a tejfehérje. 2-3 hét és el fog múlni (megpróbálom kiiktatni, és kíváncsi leszek)...

oOo

Eljöttek szülinapot, névnapot ünnepelni a bátyámék. Míg én jósoltattam, addig ők, meg a Mama felügyelt téged. Mikor hazajöttem, az Ági aludt, a Robi meg elment boltokat nézegetni. Próbáltalak a csendesebb játékok felé irányítani, de nem nagyon sikerült. Mikor a Robi megjött, csak őt ugráltattad: ezt nézd meg, azt nézd meg, gyere ide, menj oda... ő meg hagyta magát.
Közösen átmentünk a Mamához ebédelni. Persze nem tetszett a tányér, a kanál, az ülési rend... nehezen tudtunk pár kanál levest beléd könyörögni. Utána viszont ettél uborkát, krumpli pürét, meg husit is. Na, nem sokat, de azért fogyott. Az Ági elment lefeküdni, és te is mellé. Csak aludni nem akartál. Aztán jött a Robi, meg én, és 3-an kb. 15 perc alatt el is altattunk. Úgy 2 órát aludtál. Nem sokkal később megjött Apa is. Vele azért ettél rendesen.
Aztán előkerült az én gyerekkori babám, meg egy régi pelenkád. A Mama megmutatta, hogy kell pelenkázni. Pár perc múlva hallom, hogy elégedetlenkedsz: a pancba! máj medint bepisilt. állandóan bepisil. nem szól, tudod? pisis a bugyija. És ezt nagyon sokszor eljátszottad, mi meg dőltünk a röhögéstől. Aztán elszomorodtam, mert néhányszor megverted a baba popsiját, mert bepisilt. Hiába magyaráztam el, hogy én sem verlek meg, ha Te bepisilsz, akkor is folytattad. Remélem ezt nem mutogatod a bölcsiben...

Vasárnap: már napokkal előtte idegesek voltunk, mert behívtuk ApaMamát vigyázni rád, míg mi elmentünk a munkatársamhoz. Délelőtt gyorsan megfőztem, 11-kor már az asztalnál ültél és mondtad, hogy éhes vagyok, kéjek husit enni. Így nem vártuk meg a Mamát az ebéddel, hanem ettünk nélküle. Apa elment a Mamáért, mi meg leszáguldottunk a boltba. Siettünk haza, hogy gyorsan letehesselek aludni, hogy mire megjönnek Apáék, addigra aludj. Szerencsére összejött, így a Mamának csak felügyelnie kellett az alvásod.
Elmentünk a munkatársamhoz, mert kölcsönkértem tőle a kondigépét. Szeretnék jó pár kilótól megszabadulni. Megnéztük a házukat, irigykedtünk egy kicsit, majd hazajöttünk. Itthon egy rihegő-röhögő kislány fogadott minket. A Mama elmesélte, hogy kerestél engem, mikor felébredtél, de nem találtál, így a Mama is jó volt. Persze, mert őt lehet ugráltatni. Miután hazajöttünk még 2 órát játszottál vele, mentesítve engem a fegyelmezés alól.
Szerencsére hiába való volt az aggódásunk, ilyen feltételekkel jöhet máskor is. Legfeljebb mi néha lelépünk. Délután és este is ettél sokat, végül már nem adtunk, mert féltettük a pocakodat.

Hétfő: a bölcsiben azzal fogadtak, hogy bepisiltél. Amúgy éjjel is. De ettél szépen, és sokat. Elmentünk a Mamával levenni a pénzt. Közben vagy 5x kezdtél rá a hisztire, más-más okból: elvettem a motort, mert össze-vissza mentél vele az úton, aztán a Mamának nem akartad fogni a kezét, aztán bele akartál ülni a kosárba, aztán ki akartál szállni belőle... Végül megnyugodtál és sikerült normálisan hazaérni. Aztán itt hagytalak Apára, elmentem boltba. Közben dumcsiztam Anitával és Csengével is. Nagy édes kiscsaj, aranyosabb, mint a képeken :) Mikor hazajöttem, már hintáztál. Azzal kezdted, hogy síjtam. De miért? A falja pacsáltam asz üdítőt...
Fél 6-kor elővettem a gyurmát, hogy játszunk vele. Nagyon jól el voltál vele. Nem is kellett beavatkoznom, csak ott ülni melletted. Mutogattad, hogy mit csinálsz éppen: tutac, vijág, lepte, halasta, angyalta, tajácsonypa, pénz. Fél 8-kor vittelek el fürödni. Vagyis pont 2 órát játszottál egy játékkal. Ennyit számít, hogy 3 játék van szem előtt, a többi eldugva a szekrényben pihen. Mindig veszek elő belőle egyet-egyet, és így nem unod meg olyan gyorsan, sőt, néha úgy veszed, mintha akkor kaptad volna :)
Sajnos, mostanában megint kiszállsz a kádból és vizesen szaladgálsz körbe a lakáson. Nagyon félek, hogy elcsúszol és csúnyán megütöd magad, meg azért is, hogy nehogy megfázz, mert nagyon nem hiányzik egy betegség! Szinte félpercenként rád nézünk a kádban. Ha nem mászol ki, akkor meg mered ki a vizet a kádból. Csak hogy ne unatkozzak...

Egyszer nem néztél volna rám...:

254.

Mókuska, mókuska, felmászott a fára, leesett, leesett, kitörött a lába. Doktor bácsi ne gyógyítsa meg, mert huncut a mókus, újra fára megy:



Hinta-palinta, hintázik a Szabika. Lökd meg Szabi a hintát, érjed el a pacsirtát:



Csiga-biga gyere ki, ég a házad ide ki, kapsz tejet vajat, holnapra is marad:



6 db-os kirakó:

...

Köszönöm mindenkinek, hogy hiányzunk :)
Bevallom, hogy nekem is hiányoztok. Lehet, hogy csak egy-egy szó egy bejegyzéshez, de nekem ez a külvilág!
Bár megígértem, hogy net nélkül is vezetem a naplót, valójában egy napot írtam csak és abba is hagytam, mert semmi jó nincs abban, ha nem néz ránk senki, vagy nem írja meg senki a véleményét...

Apa amúgy már egy hete kéri, hogy írjam meg, hogy ő nem akarja, hogy abbahagyjam a blogot, csak ne netezzek ennyit, csak én vagyok a lusta, hogy azóta sem írtam egy sort sem...
Ebben igaza van, de várok még egy kicsit, hogy tényleg nem lesz belőle újra konfliktus. Épp a napokban néztem, hogy szinte napra pontosan egy éve is ugyanez volt a vita tárgya.

Remélem olvasod Apa ezeket a sorokat, és egyet kell értened velem abban, hogy amíg (még) én itthon vagyok és a Szabi meg a bölcsiben, nem megy a blog és a net az Ő fejlődésének rovására.
Ha meg itthon van, akkor meg úgysem engedi, hogy netezzek, mert ismered Őt, hogy milyen!
Nem sokára úgysem leszek itthon egész nap, akkor meg még kevesebbet fogok itt ülni a gép előtt, így a Te kívánságod is teljesülni fog.
Most vannak olyan napjai, amikor nevetünk sokat vele (és rajta), néha megkönnyezzük a viselkedését, és jó lenne, ha évek múlva emlékeznénk ezekre a pillanatokra.
Szeretném folytatni a naplót, mert én most nagyon értékelném, ha az én szüleim vezettek volna rólam. Mi ezt már megtehetjük, nem kerül semmibe, akkor meg miért ne?
És én sem szoktam neked azért szólni, ha te ülsz a gép előtt,ahelyett, hogy a kiscsajjal játszanál.
Én arra kérlek, hogy találjunk időt arra, amikor én háborítatlanul netezek, cserébe én sem foglak téged zrikálni. OK?
Várom a válaszod!

Vége

Apa immáron sokadszor adta tudomásomra, hogy én csak netezni, blogot irkálni és egyéb netes függőséggel kapcsolatos dolgokért vagyok itthon, ezért úgy gondoltam, hogy engedek neki, és most
valóban befejezem a blog írást.
Semmi értelme ugyanis nap, mint nap azon izgulni, hogy hány gép előtt töltött perc után fog szólni ismét.
Még 2 éve sincs internetünk, de nem igazán múlt el még olyan nap, hogy ne hánytorgatta volna fel nekem a netezést.
Legyen meg a kívánsága, mától nem írom tovább...