189.

A Niki szerint rendmániás leszek... azt azért nem... de remélem úrrá tudok lenni a káoszon :) és végre be tudom tartani legalább ezt az egy elvárásomat, amit én állítottam magammal szemben... elég nehéz...

Kedden a fürdő és a wc várt rám. Elég jól ment a munka. Leszámítva, hogy míg nagyban domestosoztam, Te kimentél a konyhába és a wc gélt kinyomtad és szétkented a kövön :S meg a ruhádba törölted. Így aztán a konyhát le kellett előled zárnom egy időre, hogy ne legyen az egész lakás egy zselé. Nem tudtam megoldani, mivel Neked nem nagy kunszt kinyitni az ajtót. Állandóan résen kellett lennem. Még jó, hogy elég fura hangot ad az ajtó, mikor kinyitod...
Délután játszóházba mentünk, mert Apának fájt a feje és mert már megígértem. Az odaúton találkoztunk az osztálytársam Nikivel és a kisfiával, Mátéval. Te a találkozásunk pillanatában elbújtál előlük úgy, hogy a kezeidet a szemeid elé tetted. Mostanában ez az új módi. Máté meg csak vigyorgott, nem tudta szegény, mi bajod van. Ő odaállt melléd és megsimogatta az arcod. Mondta a Niki, hogy vigyázzak nehogy megkarmoljon, mert jobb a békesség. De annyira vigyázott, hogy az ujjacskái végét nem is érintette hozzád :) Aztán kivettelek a kocsiból, Te pedig odasétáltál hozzá és szorosan megölelted Őt és azt mondtad: "szejet". Nagyon édik voltatok. Miután elbúcsúztunk, a Plázáig emlegetted Őt: "hol a Máté?", "hol a Máté mamája?" Aztán megérkeztünk a Plázába. Egész úton azt mondtam, hogy szuper helyre megyünk. Bementünk a játszóházba és mondtad: "szuper helyre". Szerencsére egyedül voltál, így nem kellett osztozkodni így elsőre senkivel. Azt se tudtad, minek fogj hozzá. Később csatlakozott egy nagyon barátságtalan kisfiú... vagy csak nem tudta értékelni egy Magadfajta kiscsaj érzelmi kitöréseit... Kipattantál a taxiból, odaszaladtál hozzá és átölelted, ő meg eltolt magától és azt kiabálta, hogy "hagyjál már!" Az anyukája is teljesen mogorva volt, hogy mit csinálsz az ő fiával...

Volt lábbal hajtós taxi:

Csúszda sok labdával:

Ugrálóvár - ez nagyon nem tetszett:

Aztán volt egy házikó, benne hintaszékkel, asztallal, poharakkal, tányérokkal. Mondtam, hogy adjál a kisfiúnak valami finomságot. Átnyújtottál neki egy kávéscsészét, benne egy piros labdával. Ez bezzeg tetszett neki...
Egy órát töltöttünk ott és természetesen nem tetszett, hogy jönni kellett haza.

Délután sütöttünk kenyeret. Még akkor indítottam el, amikor ébren voltál, és mikor felkeltél a délutáni alvásból már készen is lett. Nem lett valami hiperszuper, de elsőnek nem is olyan rossz...

Ezen a napon kiderült, hogy egyedül is ki tudsz szállni a fürdőkádból :S

Ma a 2 szoba takarítása volt a cél, de elmaradt. Helyette megpucoltam az összes ablakot. Először csak a Szabi-szoba ablakára gondoltam, de annyira belejöttem, hogy megcsináltam a konyháét is. Aztán már nem akartam a mi szobánkat sem kihagyni, így most kilátunk mindenhol :)
Ma is gazemberkedtél: leszedted a szobád ablakáról a szúnyoghálót. Igazad is van, mostanában nem jönnek be a bogarak :D !

A házunk előtti játszótéren, vagyis egy nagy zöld területen, egy elkerített kutyafuttatót kezdtek építeni... nemhogy játszóteret csinálnának... mert egy darab homokozót én nem neveznék annak.

Megismerted a Tescós újságban a kenyérsütő képét és mondtad, hogy "Anya sütötte".

188.

Szia Robi! ... Ági! ... Szia Ági! ... Letette Ági :

(A bilin ülve... kezedben egy vezeték nélküli csengő nyomógombja...)

187.

Akartam a 7végén videót feltenni, hogy mennyire szakad a hó. Akkor nem jutottam gép elé, most meg már minek? Már az egész ország túl van az idei első havazáson.
Aztán akartam fényképet tenni fel arról, hogy mit műveltetek a Dorcival, miután megpillantottátok a havat, mert ébredés után egyből siettünk le a játszira szánkózni. Akkor nem jutottam gép elé... de majd bepótolom, mert irtó aranyosak voltatok :)

Most inkább arról írok, hogy kitaláltam valami tuti jót arra, hogy ne küzdjek állandóan az idővel, hanem inkább jóban legyünk :)
Azt találtam ki, hogy a lakás helységeinek takarítását/rendben tartását beosztom egy-egy napra, így talán nem úgy fog kinézni a lakás, mint ahol állandóan háború dúlna... És talán nem fog minden nap, hosszú órákig eltartani a rendrakás, ha van benne valami rendszer. Pl. nem hagyom, hogy annnnyira összekoszolódjon a fürdőben a csempe, meg a tükör, mert hetente foglalkozok vele :) És karácsonyra tipp-topp ragyogni fog a lakás :DDD
Szóval: van egy konyhánk és egy előszobánk - ez a hétfő; van egy fürdőnk és egy wc-nk - ez a kedd; van 2 szobánk - ez a szerda. Csütörtökön zeneovi (ebből nem adok lejjebb - így aznap pihi ;) ), pénteken valami aktuális, szombaton bevásárlás, mosás, vasárnap pihenés, meg vasalás :S
Délelőttönként még be kell szorítani a boltot és a főzést, aztán altatás. Ekkor lesz egy kis időm netezni, naplót írni, olvasni. Ezen kívül igyekszek napi minimum 1x mosni is, és nem szombatra hagyni az egész heti mosást. Alvás után ebéd, majd séta vagy játék itthon. Aztán fürdés (ezután megpróbáljuk fél 8-ra időzíteni), vacsi, és alvás.
Ma már eszerint intéztem a dolgaim. Bár ma szerencsém volt, mert főznöm nem kellett és még boltban sem voltam. 8-kor kivonultunk a konyhába és nekiálltam a beépített szekrényt kipakolni és kitakarítani. Panellakók tudják mi az, én rettenetesen utálom, mert ronda, és nagy, viszont rengeteg "nem_használjuk_de_nincs_szívem_kidobni" dolgot bír elnyelni... Így aztán sikerült 3 db 60 literes szemeteszsákot megtöltenem :) Természetesen nem segítettél, viszont voltak szabad 10-20 perceim, mikor eljátszottál szépen valamivel. A többi időben pedig egyenesen hátráltattál: pl. bevitted a szobába a vöröshagymát és mepucoltad a szőnyegen. Mikor kérdőre vontalak, apró kezeiddel szétsöpörted a miliméternyi héjakat...
13 órakor tettem le a rongyot, és kísértelek be lefeküdni. Nem mondom, hogy rossz volt melléd bújni... Most pedig megyek Apának néhány inget vasalni erre hétre...

186.

A papucsimádat újabb gyöngyszeme... Ezúttal a szomszéd Zorkáé az áldozat:


Könyörgöm, valaki meglephetne már Téged a kínai cipőipar egyik remek darabjával... !!!

Aztán egy kép a Mamáék kedvéért, akik épp "nyaralnak":

185.

Így kezdődött, de éppen elkezdett csörögni a telefonom:

Aztán így folytatódott:



Végül egy fél tányérnyi levet borítottam ki az előkéből... :)

184.

Átmentem a Mamához, hogy elhozzam a krumplit és feladjam a levelet, amire megkért. (Ezalatt Te édesdeden szundítottál... Apa persze itthon volt Veled, nem hagytalak egyedül!) Szóval siettem oda is, meg vissza is. Nem voltam el összesen fél órát. Mire kijöttem a postáról, öreg este volt. És még csak fél 5 volt ekkor! Nem szeretem a telet :((( A nyarat se, de az más tészta...

oOo

Pár napja azt vettem észre, hogy megindult a nyelved. Annyit dumálsz, hogy győzzem megjegyezni. Vannak új szavaid is (nézni, segíts, köszi szépen, mit csinálsz?, hol a ...?), de leginkább az eddigieket foglalod mondatba. Már 3-4 szavas mondatokat is alkotsz (hol a Szabi cipője?, Anya mi az?, mit csinál a bácsi?, Apa mi volt az?, kérek még üdítőt most ...). A ragok még egyáltalán nem mennek, csak a birtokos ragok, de az is úgy, hogy Anyaé, Apaé, Mamaé, Papaé , babaé :)

oOo

Ezután leírom az éppen tanulás alatt lévő versikéket. Pirossal kijelölve, amit Te mondasz:

1.
Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Szabika.

2.
Esik eső csepereg,
Megáznak a verebek (Szabika).

3.
Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki.
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

4.
Hull a pelyhes, fehér hó,
Jöjj el kedves Télapó.
Minden gyermek várva-vár,
Vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
Piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk várunk rád,
Kedves, öreg, Télapó!

5.
Húzzuk a szekeret,
Forgatjuk a kereket,
Vezetjük az autót,
Becsapjuk az ajtót.

oOo

Még 1-2 szín hiányzik, és még nincsenek a helyükön, de már előrehaladott állapotban vagyunk a Mikulás és a Jézuska várással :)

183.

Nőőő...takarító nőőő:


Tegnap este megágyaztál Magadnak a földön, és úgy gondoltad, hogy onnan nem tágítasz. Szerencsére meggyőztelek:


Ezt az idő alatt csináltad, míg én az előző bejegyzést ide firkantottam (kb. 10 perc):


Megkérdeztem, hogy mi van a lábadon? - Szerinted zokni...


...szerintem a csecsemőkori mosdókesztyűd :)

182.

Végre nem egy héttel később jutottam el idáig, hanem éppen időben :)))

22. hónap

Testi fejlődés

Ahogy ügyesedik, a kicsi egyre inkább képes arra, hogy levesse bizonyos ruhadarabjait, a sapkáját, a zokniját, a cipőjét (különösen, ha az nem fűzős), a dzsekijét, a felsőjét, sőt, még a nadrágját is (főleg séta közben, a csípős hidegben...). Persze tapsot kap a vetkőzés kezdeti próbálkozásaiért (az öltözés majd később következik), Ön azt fogja tapasztalni, hogy egyre nehezebb felöltöztetni az izgő-mozgó gyereket, és azt elérni, hogy a ruha rajta is maradjon. Például, alig húzza rá a zoknit, a gyerek máris leveszi. Egy hideg téli napon jól bebugyolálja, de ő sapka nélkül akar kimenni. A kicsi szempontjából ez az öltözés-vetkőzés egy szórakoztató játék, fontos része a függetlenség kivívásának. Az ön szempontjából kicsit kínos lehet, ha a gyerek állandóan levetkőzik, különösen mások jelenlétében. Hol van hát a középút? Fogadja el, hogy a gyereknek fizikai függetlenségre is szüksége van. Okosan kezelje a dolgot, ha kint 20 fok van, valóban annyira kell az a sapka? És azt se feledje, ha minden más csődöt mond, még mindig adhat a gyerekre zipzáras és gombos ruhát, azt sokkal nehezebb levenni, mint a tépőzáras vagy kapcsos darabokat (a zipzárast és a kapcsost is ki tudod nyitni...).

Szociális fejlődés

Éppen úgy, ahogy a kisbaba nem volt hajlandó megenni az egymáshoz hozzáérő ételeket, vagy a piros pohárból inni a kék helyett, most egyre több kívánsága lehet bizonyos rítusokkal kapcsolatban (a reggelire és vacsira kapott meleg tejes cumisüveget, mindig meg kell fújni, mielőtt meginnád...) Elképzelhető, hogy azt akarja, hogy a kukoricapelyhet minden reggel ugyanabban a tányérban kapja, hogy kedvenc plüssállata is ott ülhessen az ebédlőasztalnál, hogy ugyanazt a könyvet olvassa neki minden este (ráadásul pontosan ugyanúgy) (általában "hóembereset" kell mesélnem, akit a "bácsi" épít fel; szigorúan fejből!!!), és hogy függetlenül az időjárástól, ugyanazt a Micimackós pulóvert vehesse föl minden nap. A legkisebb eltérés is ezektől a „szabályoktól” hisztit válthat ki. Bár a szülők gyakran nehezen értik meg, miért fontos a piros pohár a kék helyett, vagy miért kell neki minden áldott este ugyanaz a mese, a kisgyerek számára ezek az egyszerű, de fontos rítusok a kiszámíthatóság és az irányítás érzését adják. Így aztán, bár ostobaságnak tűnhet, hogy a Mikiegér is az asztalnál üljön, vagy újra ugyanazt a meselemezt hallgassák végig, ezektől a kiszámítható tevékenységektől a kicsi boldognak érzi magát, tudja, biztonságban van.

Szellemi fejlődés

A totyogók a legjobban az ismétlésekből tanulnak, így nem csoda, hogy ugyanazt a dalt akarják hallani, ugyanazt a mesét kell nekik felolvasni, vagy képesek ugyanazt a videót újra meg újra megnézni. Ezáltal bővül a szókincsük, nő az értés és a memorizálás szintje. Egy idő után izgatottan mondják a vers vagy a dal következő sorát ("Cini-cini muzsika" és az "Esik eső csepereg" már megy...de többet nem tudok tanítani :( , de most elhatároztam, hogy hetente 1-et megpróbálok megtanítani. Csakis az egyszerűbb fajtából, mert eléggé szita az agyam...). Ezekre a pillanatokra és a gyerek speciális érdeklődésére építve tovább beszélhet neki kedvenceiről, új szavakat és fogalmakat bevezetve (például. „igen, Fickó sokkal nagyobb, mint a többi kutya”). Aztán, ha a környéken sétálnak, vagy kirándulnak, tovább is bővítheti a beszélgetést („Igen, az ott egy másik kutya, de ő fehér, nem barna, mint Fickó” vagy „az állatkertben nincsenek kutyák, de megnézhetjük az oroszlánt és a medvét”). Azzal, ha beszél a kicsihez, és az életből veszi a példákat, a füle hallatára kel életre a nyelv.

Paraméterek:

Súly: 13,70 kg

Hossz: 90 cm

Fejkörfogat: 50 cm

Cicikörfogat: 52 cm

Pocikörfogat: 50 cm

Talp: 14 cm

Tenyér: 10,5 cm

Bicepsz: 19 cm

Fogak: 16

A többit meg majd idefirkantom valamikor ;)

181.

Szombaton Apa dolgozott, így "ellógtuk" az egész délelőttöt. Nem főztem ebédet sem. Délelőtt volt egy kevés időnk, amikor a Nikiék is ráértek. Lementünk egy kicsit sétálni. Ők is gyalog voltak, gondoltam, mi is így megyünk. A Dorci kinézte magának még itthon a babakocsit, Te meg a labdát. Azt hittem, mindenki boldog... Amint leértünk, Neked egyből a babakocsi kellett, a Dorcinak meg nem kellett a labda... Azt a visítást, amit rendeztél... Sajnos elég későn jutott eszembe, hogy van még egy babakocsink, de legalább eszembe jutott :) Aztán hazakísértük a Nikiéket. Persze akkor már nem az első babakocsi kellett Neked, hanem megint csak az, amit a Dorci tolt. Ez valahogy mégis megoldódott. Hol Te, hol a Dorci hisztizett az úton. Valaki mindig üvöltött. Egy élmény volt a séta :(
Délután "csak úgy" elmentünk vásárolgatni. Apának szükségessé vált egy cipő, mert a régiben már több ezer km-t levezetett, Neked pedig rengeteg téli ruhára van szükséged. Mivel Apa nehezen bírja kezelni a hisztijeidet, arra gondoltam, hogy Ő menjen el cipőt venni, mi meg megyünk a magunk dolgára. Tök jól bevált ez a dolog. Igaz, hogy állandóan elszöktél a boltban, meg nem akartad a ruhákat felpróbálni, de mégis sikerült venni egy garbót, meg 3 kardigánt. Apa meg egyedül is tudott venni magának egy cipőt :))) Sajnos, csak itthon derült ki, hogy az egyik felső kicsi lett, ezért másnap vissza kellett vinni.

Vasárnap reggel (megint együtt aludtam Veled) 8-kor ébredtünk fel. Első kérdésed az volt, hogy "hol az Apa"? Körülnéztem a lakásban, és nem találtam sehol... Viszont megláttam egy cetlit, amire levelet írt, hogy elment horgászni és 10-re jön. Ezen felbuzdulva elmentünk kényelmesen a boltba, aztán meg a Mamához. Közben Apa hívott, hogy nem marad tovább, mert majd' megfagy és különben sincs kapás :( Pedig már rákészült, hogy sült halacska lesz az ebéd... Először a Papa kísért minket haza, mert sok volt a cuccunk. Aztán mi vittük Őt haza, mert mentünk a pulóvert kicserélni. Szerencsére minden gond nélkül vehettünk másikat. És jót.
Délután megint átmentünk a Mamáékhoz. Motorral, mert a Papa megígérte, hogy lemegy Veled, amíg a Mama megnyír engem. Este fél nyolckor indultunk haza.

Mi az, amiért reggel 7-kor (!!!) teljes menetfelszerelésben kell így állni???


Hát építkezés a ház előtt, TRAKTORRAL!!!

180.

Mindig ez van... Napokig erre sem nézek, aztán meg, ha van egy kis időm ide dobok pár bejegyzést... Nem tudom megtalálni az arany középutat. Annyira szeretném, ha naprakész naplónk lenne, de valamiért nem megy. Mert amikor kitaláltam, hogy csak 7végente írok, akkor általában elfelejtettem, mi volt hétfőn... Amikor meg minden nap írtam egy kicsit, akkor meg volt, hogy nem történt semmi, és azt is hosszú sorokon keresztül írtam.

A mostani újdonságok:

Azt hiszem rászoktattalak a tévénézésre... Még nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, majd elválik. Amiért teljesen odavagy egy hete: Teletubbies! Egyik nap, nem tetszett nekem ami éppen a Minimaxon ment, így átkapcsoltam a BBC-re. Ott épp ez a sorozat ment. Egyáltalán nem érdekelt, hogy nem érted miről van benne szó, tátott szájjal figyelted. Másnap már direkt abban az időben kapcsoltam be a tv-t és megint ugyanaz volt a hatás. Tegnap már "csak úgy" is emlegetted: Tabi! De megbeszéltük, hogy az csak reggel van. Akkor viszont mindig :) Este párszor bepróbálkozol még a "pesi" (mese) kijelentéssel, hátha... de általában nem teszek eleget a kérésednek... A Niki jóvoltából azonban szert tettünk egy magyar Teletabira, kíváncsi vagyok, az is fog-e tetszeni.

oOo

Az alvással kapcsolatban megint csak egy helyben toporgunk. Az történt ugyanis, hogy amíg velünk aludtál egy szobában, nagyon ritkán ébredtél fel éjjel. Ha mégis, akkor csak inni kértél és már aludtál is tovább. Amióta a saját szobádban alszol, teljesen felborult minden addigi rendszer.
Kezdődött azzal, hogy úgy gondoltam, hogy aludj el már a saját ágyadban, akkor nem kell átcipelni téged. Ehhez azonban ott kellett feküdnöm melletted. A vak sötét szobában együtt aludtunk el (vagy én hamarabb). Általában nem ébredtél fel, így én is végigaludtam az éjszakát. Volt olyan, hogy kb. éjfél körül megébredtem és visszazarándokoltam Apa mellé. A távozásom nagyon hamar feltűnt Neked, így mehettem vissza. Nem volt elég az, hogy adtam inni, mert felültél és teljesen ébren mutogattad-mondtad, hogy "Anya, tente". Így maradtam. Többször nem ébredtél fel az éjjel.
Apával meg próbáltam erről beszélni, de állandóan azzal hárított, hogy Őt nem érdekli, hogy melletted alszok, vagy ő mellette. Azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy azért vagyok melletted, hogy Apa ki tudja magát rendesen pihenni reggelre. Mert mégiscsak jobb, hogy én megyek, minthogy 3-an feküdjünk egy ágyban és egyikünk se tudja kipihenni magát. De valahol az mégiscsak úgy egészséges, meg normális, hogy Anya Apa mellett, gyerek meg a szobájában... Már teljesen felidegesítem magam rajta.
Most úgy tűnik az a nyerő, hogy este elalszol közöttünk, majd valamelyikünk átvonszol a saját ágyadba.
Délutáni alvásnál bevezettem a Babazenére való elalvást. Egyelőre tetszik.

oOo

Természetesen alvás időben találod ki a legjobb elfoglaltságokat. Ma elalvás helyett pl. 100x jegyezted meg, hogy "Apa csinálta" és mutogattad a falat (mármint, hogy Apa festette); míg olvastam az újságot, végig magyaráztad, hogy mit látunk éppen: egy szemüveg reklámra rámutattál "néni szeme", hótolóra "traktor", lakópark reklámnál "kulcs", strandfotónál "hápi pancsi", vérnyomásmérőnél "Papa számítója" :) Amit meg nem tudtál beazonosítani, ott meg ment a folyékony halandzsa.

oOo

Pelusügyileg vegyesen állunk. Vannak éjszakák, amikor teljesen száraz marad, de vannak olyanok is, amikor át is kell öltöztesselek, mert a ruhád is tiszta pisi lesz. Nem mostanában leszel ágytiszta úgy érzem...
De legalább már nem vagyunk egyedül a nehézségekkel, mert a Dorci is erre az útra lépett, úgyhogy már a Niki sem nevetgél rajtunk, meg a 2 percenkénti pisiléseken :D

oOo

A hisztik egyre erőteljesebbek. Most már nem csak itthon, a 4 fal közt, hanem szomszédban, boltban, utcán... sőt, kint a legjobban. Én próbálok extra türelmet előkotorni a testem legmélyéről is, de sajnos, már nem elég :( mert nagyon is kihasználod. Találtam egy újfajta büntetést: a sarokba állást. Ezzel észhez lehet téríteni (egyelőre).

Aztán van még a verekedés, harapás, csípés... Tegnap megfigyeltem, hogy miért alkalmazod ezt, de nem jutottam semmire. Apa egyszerűen feküdt, Te pedig vagy megfejelted (!), vagy haraptad, vagy csípted Őt. Azért tudsz fájdalmat okozni. Aztán kitaláltam, hogy minden ilyen bántásnál, Apa sírt, mi pedig kivonultunk a konyhába (legalább el tudtam mosogatni). Teljesen megsértődtél, hogy mi az, hogy nem mehetsz be Apához??? Mondtam, hogy Apa sír, mert bántottad, és nem mehet oda hozzá, amíg ilyen vagy. Megint elkezdtél hisztizni. Mondtam, hogy hiába, mert amíg ilyen rossz vagy nem mehetsz be hozzá. Persze, ment az "Apa..Apaaaaa!", de nem engedtelek. Majd magadtól egyszer azt mondtad, hogy "Apa...szejet". És megígérted, hogy nem bántod többet. Persze, ez nem így volt, mert még 2x ki kellett vonulnunk, de már akkor is jobb lett, mint addig volt.
Más gyereknél pl. Dorci vagy Zorka, továbbra is az erődet veszed elő az eszed helyett... Jó lenne ezen is változtani, mert szégyellem magam az anyukák előtt.
Én nem erre tanítalak itthon.

179.

Ki kicsoda... avagy a 2 tojás esete:



Délutáni Barátok Közt... avagy minden napra egy alvós kép:

178.

Anita hívott egy újabb játékra. Gyerekkori "titkokat" kell megosztanom Veletek.



A szabályok:

1. ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidből.
2. nevezz meg 7 blogot, akinek szívesen továbbadnád a feladatot.
3. linkeld be a blogok címét, és azt is akitől kaptad.
4. privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket.

• amikor kicsiként a tesómmal egy szobában nőttünk fel, alig vártam, hogy elköltözzön végre.
  Mikor ez bekövetkezett, alig vártam, hogy újra együtt lakjunk.
  Aztán ez is összejött, és pár év múlva megint csak vártam, hogy külön lehessünk.
  Tavaly ez is megtörtént. Azóta nem várom, hogy hogy újra összeköltözhessünk, mert úgy gondolom, hogy most Ő is jól érzi magát.
  Viszont nagyon jó érzés felemelni a telefont és meghallgatni, hogy mi történik velük.
  
  
• mindig rövid, tüsi hajam volt, amire ennyi idősen nem vagyok éppen büszke.
  Először a ballagásom előtt kezdtem növeszteni a hajam, így akkor volt először némi lány formám...
  
  
• kisgyerekként úgy gondoltam, hogy ha lányom lesz, Őt csak is Klaudettának, esetleg Mercédesznek fogják hívni...
  Ma az ilyen nevek megbotránkoztatnak. Ehhez képest a Szabina majdhogynem "uncsi" :)
  
  
• annyira utáltam az elsős tanítónénit, hogy képes voltam kiiratkozni az iskolából.
  Anyu csak az év végi bizonyítvány osztáskor tudta meg...
  
  
• sokáig hittem a Mikulásban, akitől általában féltem.
  Úgy 8-9 éves voltam, mikor leküldtek a játszira, hogy "mire hazajössz, megjön a Mikulás". Úgy is volt, csak épp a szobába nem mertem bemenni, hátha még mindig ott van...
  
  
• 12 éves koromig versenyszerűen sportoltam.
  Először úsztam, majd triatlonoztam sokat. Egy csomó iskolás versenyt nyertem. Ezzel szemben, ha ma kell fél órát a vízben töltenem, vagy 20 métert futnom, meghalok... :(
  (hja, azóta majd' megháromszoroztam a súlyom...)
  
  
• felső tagozattól kezdve rossz tanuló voltam mindvégig.
  Középsuli utolsó évében félévkor és évvégén is megbuktam töriből :( de azért sikerült leérettségiznem :)
  

Nem adnám tovább senkinek, mert már nagyon sok helyen olvastam már, így talán nincs is olyan, aki még nem vett részt benne. Esetleg, ha mégis van valaki, akkor vegye úgy, hogy Neki továbbítom a labdát :)

177.

Míg én fényképeztem, Te elloptad tőlem az egyik könyvet (mert Mikulás van benne), és ez lett a vége:

Nagyon belejöttem az üvegfestésbe... Gondoltam, hogy teszek fel néhány karácsonyi témájút a picasa-ra, hátha más is kedvet kap hozzá. De aztán nem csak karácsonyi van fent, hanem gyerekszobába való is, sőt, kartonból készült képek is.
ITT a link.

Ezeket meg én csináltam:









És hosszú idő után végre tettem fel képeket a netes albumba, ami ITT és ITT található :)

176.

Mamának :)
Így jó lesz???

175.

Ezek kimaradtak a képek közül:

Még jó, hogy belefértél a vödörbe :)


Ez is nagyon tetszik...:


Itt már távolítod el a szekrényre készült freskót...nem tűnt el maradéktalanul:

2008. július:

2008. október:

174.

Mostanában egyre több helyen olvasom, hogy elkezdtek a családok készülni a karácsonyra. Ennek nagyon örülök, mert rajongok a karácsonyért. Szóval megtetszett Lillusék és Petráék ilyen témájú bejegyzése, és elkezdtem gondolkodni, hogy mit kapjon egy magunk fajta, majd' 2 éves apróság?

favonat- ez már tuti megvan

építőkocka- remélem ez nem csak nekem tetszene...

babakészlet (baba, pelenkázótáska, púder, cumisüveg stb.) - tavaly kaptad a dédiéktől, de még pici voltál hozzá, így idén adja át a Mama; hátránya van már babád, azzal sem nagyon foglalkozol

bevásárló kosár gyümölccsel, zöldséggel + pénztárgép - boltosat játszani; előnye: viszonylag olcsó; változatosan lehet vele játszani; hátránya szerintem még kicsi vagy hozzá; sok diribdarabból áll

fajáték (kivétel a puzzle, mert az van már vagy 5) - mert a műanyagok nálunk könnyen törnek; előnye: még egy sem ment tönkre belőle

mesekönyv - szeretnék igazi mesekönyvből olvasni pl. Pöttyös Panni, Kippkopp. Hátránya: néha rád jön az 5 perc, meg a rombolhatnék és akkor téped, nyűvöd, firkálod... Tudom, hogy ezért találták ki a kemény laposat, de az van egy rakattal, és az nem érdekel...

Valamelyik ezek közül:

Szívesen olvasnám, ti milyen játékokon töritek a fejeteket... Ez nem egy felvágós, dicsekedős játék, csak érdekel a ti ötletetek is :)

173.

A Mama kedvéért néhány kép:

Még a kötés levétele előtti este. 2 copfos kislány (bár csak 1 látszik belőle):



Dédiéknél voltunk, ahol wc szűkítőt kaptunk, amit azonnal ki kellett próbálnunk, mihelyt itthon voltunk:


Kicsit sötét lett :(

Anitánál és Csengénél láttam a gyöngyfűzést, amit mi is elővettünk:


Ilyen a harci sérülés most:


Építő kockáztunk - röviden legó, de ez egyáltalán nem az:


Ez egy repülő:


Építettél a Barbie-nak egy ágyat...


...amit ki is próbáltál:


Másik fajta építőkocka. Egyedül sikerült ilyen nagyot építeni:


Ez meg csak úgy...mert tetszik: