304.

Péntek:

• délután lementünk a játszira, ahol nem először jártunk. Megérkezésünkkor már jó páran voltak ott, főleg nagyobb gyerekek (5-8 évesek), akiket eddig mindig láttunk itt.
  Volt 3 kislány, akik nagyon jól elvoltak egymással. Sustorogtak, titkokat beszéltek meg egymással. Észrevetted őket és csatlakozni akartál hozzájuk. Mikor valamelyikük észrevette, hogy közeledsz, akkor gyorsan felmásztak a mászóka tetejére (vagy épp le onnan) és ott folytatták a titkolózást. Persze mire te odaértél hozzájuk újra, eltelt vagy 2 perc. Aztán megunták a szaladgálást és leléptek valahová.
  Ezután te észrevettél 3 kisfiút, akik labdáztak. Mindegyiknek volt saját labdája és egyszerre próbálták egyfelé elrúgni, majd szaladtak utána. "Csatlakoztál" hozzájuk: vagyis futottál utánuk, közben hangosan kacagtál. Egyszer csak odaszaladtál hozzám, és azt mondtad: Anya, focizok! Én meg mosolyogtam, hogy neked ez is mennyire tetszik...
  Amikor meguntad az utánuk szaladást, észrevetted, hogy visszajöttek az előbbi lányok, akik bementek egy elkerített salakos pályára. Az ajtaja reteszes zárral csukódott, de a kerítés el is volt szakadva, így simán ki-be lehetett rajta menni. A 3 lány ott bent tanácsoztak, amikor odatotyogott az egyiknek a kishúga, akivel előzőleg eljátszottál a homokozóban. Őt beengedték az ajtón, de amikor te is odaértél, előtted becsukták, meg be is zárták. Te meg csak álltál ott és néztél befelé... A kishúg ki akart jönni, ezért kinyitották neki az ajtót, te meg addig belógtál. Ők ezt észrevették, és kiküldtek.
  Azt se tudtam, hogy mitévő legyek, mert ha rájuk szólok, hogy engedjenek be téged, azzal sem oldom meg a helyzetet, mert nem csak bemenni akartál, hanem azokkal a "nagy lányokkal" játszani. Valószínű, hogy ha szólok, akkor elmennek onnan és te meg úgyse maradtál volna egyedül a pályán. Meg nem nagyon szeretem, ha közbe kell avatkozni a játékba, de ha úgy látom, akkor én úgyis szóvá teszem a dolgot. Nem tűröm, ha más gyerek a te szemedbe szórja a homokot, de ha te vagy a "ludas", akkor te rád is szólok!
  A konfliktus végül azzal oldódott meg, hogy összeszedték magukat, és hazamentek. Szerencsére, mert nagyon sajnáltalak volna a továbbiakban.

Szombat:

• a Mama meg az Apa kitalálta, hogy menjünk el a bolhapiacra. El is mentünk, csakhogy nem volt. Apa ment tovább az úton és az állatkert előtt fordult meg. Mivel úgyis be volt tervezve már régóta, úgy döntöttünk, hogy irány az állatkert! Csak 1 órát várnunk kellett még nyitásig... Addig hazajöttünk, és összeszedtük a Veszprémben megmaradt etetőnket.
  Szerencsére nem is volt túl meleg az idő, pont állatkerti sétához való volt:napsütés, kicsi szél, elviselhető hőfok :) Én már alig vártam, hogy megetethessem a zsiráfokat, mert ez eddig valahogy kimaradt az életemből...Végül sor került erre is, és nagyon boldog voltam! A földikutyáknál jártunk már (ez úgy a 3/4 részt jelenti), amikor a fényképezőgépem beesett közéjük! A szívem kihagyott 1-2 ütemet, hogy mostmilesz? Én simán bemásztam volna közéjük, mert hát földikutyák... de szerencsére a Mama meg Apa jobban észnél volt és kerítettek egy hosszú botot, amivel Apa ki tudta horgászni a zsinórjánál fogva. Még jó, hogy mégsem vettem le róla a zsinórt, ahogy még itthon elterveztem, és még jó, hogy nem mondjuk az örvös medvék közé esett be a gépem...
  Amúgy nem is igazán a gépet sajnáltam (persze azt is, mert drága volt, meg tuti hallgattam volna pár hónapig a "bezzeg"-eket), hanem az addigra elkattintott 200 képet...
• Most, hogy már van összehasonlítási alapom, szerintem a győri állatkert sokkal jobb, mint a veszprémi, szerintem állat is többféle van, igaz a területe jelentősen kisebb, de jobban áttekinthető. A belépő ára is többe kerül, már neked is kellett jegyet venni, és a csemegét sem lehet üdülési csekkel fizetni, míg a veszprémi ez így volt (itt 4300 ft volt négyünknek, ott 4200 ft -hű ott egy százassal jobb a helyzet- a csemege 300 ft volt, a győriben fele akkorát adtak ugyanannyiért). Mindent összevetve, elfogultság nélkül merem leírni, hogy a győri állatkert jobban tetszett!
• ebédre a Mamához voltunk hivatalosak, ahol jól teletömtük a hasunkat, és ahol te nem akartál elaludni, ezért volt már fél 5, mire sikerült áténekelnem téged az álomvilágba. Aludtál aztán 2 órát és még ezután mentünk le a játszira.
• egy új játszóteret adtak át nem régen, tőlünk nem messze, és úgy gondoltam, hátha ott jobb lesz, mint az előbb említetten. Mikor odaértünk, láttam, hogy itt is csoportosulásban vannak a gyerekek, és megint csak nálad idősebbek. Természetesen pont az a mászóka tetszett neked is, ahol már jelen volt egy 2 tagú banda (6 és 3 évesek). És "természetesen" ők nem engedtek téged felmászni. Te meg udvariasan nem is másztál fel. Amíg én meg nem jelentem, és megkérdeztem az egyik gyerektől (lány volt!), hogy mi a probléma. Végül normálisra kapcsolt a kiscsaj, úgyhogy felmászhattál, aminek nagyon örültél. Sőt, együtt mentetek csúszdázni is. Aztán ők elindultak a csúszdán felmászni (ahol le kell csúszni), és ettől az én hajam amúgy égnek áll. Meg elkezdtek lökdösődni, meg durvulni.
  Aztán szerencsére jobbnak találtad, ha visszamész az előző mászókához, ahol az említett bandatagok nagyobb tesói bandáztak. Szintén a lány (!) hangosan megjegyezte, hogy -X.Y. el akarják foglalni a bázisunkat, csinálj már valamit! Mire a fiú azt mondta, hogy -Kit érdekel? és leugrott a mászókáról. Ezek talán már egy különös populáció aggyal és ésszel is rendelkező egyedei lehetnek. Legalábbis remélem nagyon, hogy kinövik ezt a gyerekek egy idő után. Leginkább pedig azt remélem, hogy te nem is leszel ilyen... Naív vagyok???

Vasárnap:

• újra próbálkoztunk a bolhapiacon, ezúttal sikerrel. Apának a tarisznyájához kerestünk szíjnak valót. Sikerült is neki, ráadásul attól az árustól, akitől egyébként eddig is vettünk már ezt-azt, és nem "bolhás" (na jó, összesen 2x vettünk nála valamit -pénztárca, derékszíj). Meg jutott neked is egy trikó-rövidnadrág együttes, amit felesben mi, meg a Mama vett. Aztán Apa talált magának egy extra giccses kést vagy tőrt, meg egy veretes szíjat. Meg "ismerőstől" (egy utcában lakunk) vettünk neked 3 felsőt a bölcsibe, meg egy horgászós játékot, komoly 100 ft-ért. Nem is az ára vicces, hanem az, hogy jó állapotú is, és állítom értékeled annyira (sőt, többre is), mint a nem_is_tudom_milyen_drága cuccokat.
• ebéd megint a Mamánál. Megint jól laktunk nála, szegényt jól le is fárasztottad, szerintem megkönnyebbült, hogy eljöttünk végre :)
  

Állatkerti ringlispíl - ez állítom, akkor is itt volt, amikor én voltam akkora, mint te... az állapota erre utal... ilyen ócska játékra nem emlékszem, hogy valahol is láttam volna... én tuti nem álltam volna ki vele égetni magam...:

Ez a kép a héten készült, játék házi készítésű játékkal. Hozzávalók: polifoam, térképtű, hajgumi. Játékszabály nincs, nem is kell, mert úgyse tartottad be :)

Képek tovább töltve ITT!!!

301.

Amikor a tél végén újra munkába álltam, egyből le kellett adnom, hogy mikor szeretnék szabadságra menni. Akkor nevettem egy jót magamba, hogy márciusban el kell döntenem, hogy mikor akarok nyaralni. Mivel a bölcsi leállása adott volt, így július utolsó 2 hetét kértem. Aztán minden héten nyavalyogtam, hogy sose lesz nyár.
Aztán végül pénteken mégis elköszöntem a munkatársaimtól, hogy most aztán 2 hétig nem látnak! El sem hiszem, hogy 2 hétig itthon leszünk (aztán meg azt nem fogom elhinni, hogy milyen gyorsan elröpül ez a 2 hét...)

A múlt héten teljesen a Mamáé voltál. Reggel jött érted, és késő délután hozott csak haza. Volt csavargás, boltba járás, mindenféle cukorka, rágó, egyéb nélkülözhetetlen dolog vásárlása, meg azt hiszem 3x voltatok strandon. Szóval nagyon jól elvoltatok és nekem sem kellett semmi miatt aggódnom :)
Pénteken úgy jöttetek haza a strandról, hogy mintha csipás-váladékos lenne a szemed, ezért elmentünk az ügyeletre. Az út oda-vissza több időbe telt, mint a várakozás meg a vizsgálat. Kaptál szemcseppet, meg kenőcsöt. Szombat reggelre már nem volt váladékos a szemed, de azért tovább csepegtetem, meg krémezem. Ha kötőhártya gyulladás volt, akkor sikerült még a legelején elkapnunk szerencsére.

Szombatra a veszprémi állatkert volt betervezve, mivel nem mondtak kánikulát. El is indultunk, volt vagy 33 fok. Először Ravazdon álltunk meg pisilni (kb. 30 km után), aztán Zircen, mert fogott a fék és nyikorgott egész úton. A Tescó parkolóban Apa leszedte a kereket, és bütykölt valamit a féktárcsán, hogy ne visítson vezetés közben. Legközelebb Cseszneken volt pihenő. Ezután hamar elaludtál. Végül elértünk Veszprémbe!
Amikor felébresztettünk, már láttam, hogy nem lesz egyszerű menet a mai, mert elég hisztis voltál (bár én is az lettem volna, ha fél óra szundi után felráztak volna...).
Kezdődött azzal, hogy elkérted a Mamától az esernyőjét, amit meg is kaptál. Csakhogy elkezdtél vele kardozni, meg verekedni. A többiek testi épségét meg a parkoló autók értékét figyelembe véve, azt találtam a legjobb megoldásnak, ha elveszem tőled az esernyőt. Csakhogy ezt nem tűrted szó (hang) nélkül! Földhöz vágós, hangosan üvöltős, arc pirulós visítás vette kezdetét. Mindenki minket nézett. A Mama vissza akarta adni az esernyőt, én nem, Apa meg egyszerűen csendet akart. Naná, hogy egyikünknek sem fogadtál szót. Én felvettelek, a Mama elrakta az esernyőt és próbáltunk kulturált család benyomását kelteni. Szerintem nem sikerült...
Mikor megérkeztünk, már gyülekeztek a sötét felhők, de még mindig nagyon meleg volt. Az állatkert elég keszekuszának tűnt, minden útról 2 elágazás vezetett valahová, így azt se tudtuk, merre induljunk. Közbe néha elkezdett csöpögni az eső, néha meg elállt. Úgy döntöttünk, hogy állandóan jobbra tartunk (mindenféle hátsó szándék nélkül ;) ). Sikerült is eljutnunk a szavannai részbe, azon belül pedig megcéloztuk a majomházat, mert eleredt az eső. Éppen beértünk az épületbe, amikor már szakadt is, dörgött, villámlott. Ennyi ideig majmokat még sose néztünk, fél órát tuti be voltunk oda zárva. Aztán már az épületbe is befolyt az eső, meg a majmokhoz is, néha pedig elment a villany is. Hiába nézegettünk ki, nem hogy csendesedett volna, de még inkább ráeredt.
Aztán Apa megkérdezte, hogy merjünk-e bátrak lenni és elinduljunk-e kifelé? Nehezen, de belegyeztünk. Aztán 5 méter megtétele után vissza is fordultunk, mert megint ömleni kezdett a víz, még jobban mint addig. Nem sokkal ezután mégis elindultunk, velünk együtt még vagy 20 család és sikerült is kimenekülnünk, és megúsznunk szárazon.
Az 1. képen eső előtt egy 30 cm széles patakocska volt. Eső után egy 3,5 méteres folyócska... Tényleg olyan volt, mint a szavannán: egyszer esik egy évben, de akkor minden víz alá kerül.

Még sok helyet nem láttunk, úgyhogy gyorsított üzemmódban néztük végig a hátralévő fél állatkertet. Már csak pár méter volt hátra a kapuig, mikor mindenféle előjel nélkül megint elkezdett szakadni az eső. Apa azt mondta, hogy mi maradjunk ott, ő meg elmegy az autóért. Hiába ajánlgattam neki az esernyőt, nem fogadta el, így kb. 400 métert sétált függőlegesen folyó esőzés közepette. Mi meg a Mamával azt sem tudtuk, hogy az út végén jobbról vagy balról várjuk-e Apát, mert arra sem emlékeztünk, hogy honnan jöttünk... Végül csak feltűnt az autó a távolból és megnyugodtunk végre. Egy kicsit még tanakodtunk, hogy merre is jöjjünk haza, látva az úton lévő hatalmas fadarabokat, de inkább nem jöttünk kerülővel. Szerencsére nem is kellett. Az út elején elaludtál, és ez amíg haza nem értünk, addig tartott.
5-6 óra felé értünk haza, de itt Győrben fele akkora vihar nem volt, mint Veszprémben. Itt alig volt tócsa az úton, ott meg hömpölygött az utcákon. Fél 8-kor már alig vártam, hogy elálmosodj, de még bírtad egy jó darabig, úgyhogy én előbb kidőltem.

Megmondom őszintén, hogy nem vágtam hanyatt magam a veszprémi állatkert miatt. Szerintem semmivel sem nagyobb szám, mint a győri, állat sincs sokkal több, vagy másfélébb benne. Méretre tuti, hogy nagyobb, mert az itteniben nem fáradtam el ennyire. Egyedül az orrszarvúra emlékszem úgy, hogy itt a helyi állatkertben nincs, helyette viszont van sok más (pl. zsiráf, hüllők, meg halak). Még annyiban másabb, hogy ott volt játszótér, ami nagyon érdekelt (volna) téged, de nem azért mentünk. A Mamával már megbeszéltük, hogy még ezen a héten elmegyünk a győribe is, mert van 3 zacskó eleségünk is, amit nem jó szagolgatni, meg összehasonlításképp is jó lesz elmenni.

104.

A tegnapi napunk egy általam megírt forgatókönyv alapján zajlott. Kezdődött azzal, hogy én reggel, mielőtt Te és Apa a szemeteket kinyitottátok volna, elmentem a piacra. Ott vettem Neked napszemüveget, meg néhány zöldséget. Mikor hazajöttem, befogtam Apát krumplit pucolni, addig elmosogattam. Közben felébredtél, így adtam Neked tejet, majd felöltöztettelek. Elmentünk előhívatni a képeket az anyák napi meglepetésbe(mivel pénteken a Nikiékkel térdig lejártuk a lábunkat, de valahogy nem jött ez össze nekünk :S), töltöttünk ki lottót, hátha... majd elindultunk a nap legfontosabb eseményének helyére, az állatkertbe!

Ragyogó napsütés fogadott minket, belevetettünk hát magunkat a nagy túrába. Ezer éve nem voltunk itt (pontosabban 6 éve), így a változás ahhoz képest káprázatos volt. Amit kicsit sajnálok, hogy nem úgy élted meg ezt a kirándulást, ahogy én gondoltam. Biztos tetszett a rengetegféle állat, de valahogy elmaradt a nagy üdvrivalgás. Mosolyogtál nagyokat, de nem akartál minden állat miatt kiszállni a kocsiból. Az összes állat tyityi (kutya) vagy hápi (kacsa) volt, nem tudtunk róla lebeszélni. Rengeteg képet (azaz 135-öt) készítettünk, ebből 2-3 nem sikerült jól. A lelkem meg is nyugodott, mert egész végig azon izgultam, hogy nem lesznek jók a képek, mert szabadtéren még nem teszteltük a gépet. A túra után elindultunk Apa anyukájához. Direkt úgy igazítottam az egész napot, hogy a kocsiban tudjál aludni. Sikerült. Igaz, nem tartott sokáig.

Legnagyobb meglepetésemre (bár hívogattad) a kutya, ha közel merészkedett hozzád, sikongatni kezdtél. És nem az örömtől. Ez nagyon furcsa volt, mivel legutóbb egész nap hajkurásztad az ebet. Most is tetszett, csak a 3 lépés távolságot kikövetelted. Apa kocsit mosott, én pedig a lépcsőn ülve unatkoztam. Beszélgetni nem tudtam a Mamával, mert állandóan Rajtad lógott, meg különben sem jött ki egy fikarcnyi hang se a torkomon.
Hazajöttünk, és vártuk, hogy jöjjenek a Nikiék, hogy befejezhessük az Anyáknapi meglepetés képkeretet. Én rajzoltam a kontúrt, addig a Niki figyelt Rátok, majd mikor Ő is beszállt a rajzolgatásba, elszabadult a pokol. Mindketten fogtátok a festékest tubusokat és csavargattátok le a kupakot. Szerencsére nem vettétek le teljesen. De Te, Drága Cicamókom, nem érted be ennyivel, mert összenyomtad a kezedben lévő tubust és nézted ahogy a kupak mellett folyik ki a festék... :) Neked nagyon tetszett, nekem kevésbé. Befejeztük a művet, és a Nikiéket hazakísértük. Ha már ott voltunk, felmentünk a Mamához is.

Náluk már javában tart a háborús helyzet, mert konyha felújítást végeznek. A régi konyha helyén most van 4 fal, amin már van csempe, és kész. Eléggé megharagudtam anyura, mert nem szólt volna nekem, hogy 2 napja kivették a tűzhelyet, így jobb híján rezsón főzi az ebédet... Én meg itthon vagyok egész nap... Simán főzhettem volna nekik minden nap. Mivel ma úgyis Anyák napja van, meghívtam őket ebédre. Kétfélét főztem, így tudtam nekik küldeni holnapra is. Legalább nem kell a munkából hazajövet azon agyalnia, hogy hol-hogyan-mikor fog ebédet készíteni.

Természetesen idén sem felejtődött el Részedről az Anyák napi köszöntés. Apa ma egyedül ment boltba és mikor megjött, behívott Téged magához. Kezedbe adott egy díszdobozos rózsát és mondta, hogy add oda nekem. Fel is vettem videóra, ahogy tipegsz oda hozzám a virággal :) szívemnek kedves pillanat volt.
Közkinccsé teszem, ha rájövök végre a képfeltöltés mikéntjére...