18.

Csillagfény csütörkön hívta fel a figyelmemet, hogy nyertem a kismamablogban indított játékon. Én teljesen elfeledkeztem arról, hogy egyáltalán jelentkeztem volna, pedig így volt.
Mindjárt az indulás napján regisztráltam magam a játékban,és nem számítottam semmire. Aztán, ha Ő nem figyelmeztet, soha többé nem is gondoltam volna rá. Aztán megnéztem a kezdőlapot, és tényleg a mi blogunk volt az egyik szerencsés kisorsolt napló. De nem kaptam a NLCafé-tól még egy értesítést sem, ezért írtam nekik. Ma meg is kaptam a nyeremény visszaigazolását email formájában, és megtudtam, hogy a díj egy fél éves Kismama magazin előfizetés, ami novembertől lesz aktuális.
Szóval sikerült Csillagfénynek és a NLCafé-nek egy jó napot szerezniük, amit ezúton is köszönök!

17.

Megint nem írtam egy ideje, ami annak köszönhető, hogy semmi említésre való nem történt babafronton. Elég hihetetlen egy 8 hónapos izgő-mozgó-pakoló-lakást körbesétáló(bár menni még nem tudó)-és mindennap valamivel megnevettető manócskával nem történt semmi(új),de nálunk most ez van.

Apával meg velem viszont annyi történt, hogy sikerült végre szóban megállapodnunk arról, hogy épp itt az ideje egy saját kuckó vásárlásához. Mert mint az első bejegyzésben írtam vala, most a bátyámmal lakunk egy fedél alatt egy bérlakásban, ami a napokban kezdett terhessé válni kis családom számára. Nem részletezném, hogy mik voltak a kiváltói ennek az elhatározásnak, de már régóta gyűlik bennünk a "düh", és nem szeretném megérni azt a napot, hogy nem állok szóba a testvéremmel emiatt. Épp olyan, mintha albérlet lenne, annyival talán rosszabb, hogy erre költenünk is kell. Én szeretném, mert mégiscsak benne lakunk, és jobb a szépben élni. De Apa érvei is meggyőzőek, hogy mégsem a miénk, és amennyit erre költünk, azt a sajátunktól vesszük el... Ezért aztán most feladtam minden lakásszépítési tervemet és belekezdtem az eladó lakások illetve a lakáskölcsönök tanulmányozásába. Van időnk elemezni, mert a dolog csak tél végén válik aktuálissá, és mindkettőből szeretnénk a legjobbra rátalálni.

Tegnap beszéltem egy ismeretlen banki tanácsadóval, akinek azért sikerült letörnie a kezdeti örömömet. Felvázoltam neki a helyzetünket, hogy nincs önrész, van helyette egy fedezet, van kisgyerekünk, életbiztosításunk, meg kevés fizetésünk :( Erre ő közölte, hogy szocpolra nem tarthatunk igényt, a biztosítást ne vonjam be a hitelbe, a kölcsön törlesztő összegének annyit mondott, amennyi az én jövedelmem családi pótlékkal együtt :(((( Most abban bízom, hogy ez csak EGY vélemény volt a sok közül és minél több dolognak nézek utána, annál inkább fogok JÓ ajánlatot találni.

Sebaj, ezektől a képektől majd jobb kedvem lesz!

Mama vette neked a szemüveget, hogy ne az övét kapkodjad le:

Lehet nem látszik jól, de egy kenyérhéj-darabka lóg a szádból:

Álmos, de csak azért sem alszol:

Egy puszi dobás jól elkapott pillanata:

Remélem, látszik a lényeg:

16.

Már jó pár napja nem írtam egy sort sem, de mentségemre legyen, hogy mióta meggyógyultál, be is hoztad a kétheti punnyadást mozgásban, rosszalkodásban és szerencsére evésben is alakulsz.

Visszamentünk szerdán a választott dokihoz, hogy ne csak én mondjam azt, hogy meggyógyultál, hanem ő is. Azt mondta, hogy bár a tenyésztés nem mutatta ki, de őszerinte mégis a csirke volt a hibás, mert a szalmonellánál ismer ilyen tünetegyüttest... Megvizsgált, megnyomkodta a pocakod és kérdezte, hogy mi a változás. Mondtam, hogy hasmenés nincs, hányás sincs. Eszel végre, de sajnos csak tápit. Vagyis csak üvegből, mert a bébiételt (sárgarépa főzeléket) felhígítottam tápival, és onnan megetted. Csak a kanállal vagy haragban, de nem tudom miért??? A betegség előtt se vitted túlzásba a kanalas evést, de most ki se nyitod a szádat, ha közelítek felé. Ettől féltem...
Tegnap lent voltunk a szomszédékkal a játszin homokozni. Ez volt az első találkozásod a homokkal, ami egész jól sikerült. Mivel Zorka is még pici, ezért azt az időszakot éli, amikor a homokozás kimerül a homok szórásában. Ennek természetesen nagy része a saját és a Te szemedben, hajadban, szádban kötött ki. Szóval míg mi Tündével gödröt ástunk, várat építettünk, ti kúsztatok-másztatok, romboltatok és téptétek egymás haját... Nagyon jól éreztük magunkat.
Mire hazaértünk, pont ebédidő volt. A menü: Hawaii pulykamell burgonyával-bébiétel. Belekötöztelek a hordozóba és elkezdtem lapátolni beléd a hamit. Mivel a 8 hónaposoknak való ételben már darabos a krumpli, volt is fuldoklás rendesen. Aztán összeturmixoltam mielőtt még megfulladtál volna, és láss csodát: megetted az utolsó falatig! Ráadásul ez már nagy üveg (220g), nagy lányoknak! Úgy örültem neki. Már attól féltem, hogy még 5 évesen is csak üvegből leszel hajlandó enni...

Délután uzsira (a doki javaslatára) Monte vaniliás tejdesszert volt. Elég pici pohárkában van, meg is ettél mindjárt kettőt belőle. Ez azért nagy szám, mert ez volt életed első ÉDES étele, amit hajlandó voltál megenni. Nem tudom milyen kifordított kislányom van, de csak a savanyút meg a keserűt szereted. Ma tízóraira natúr joghurtot ettél fél pohárral, az ebéd pedig vadas marhahús rizzsel volt. Szintén elkopott az egész üveggel... (Hurrá!!!) Holnap már az én főztömet kapod, remélem ugyanilyen (ha nem nagyobb) lelkesedéssel.

Ez a tegnapi fürdés után:

15.

A legnehezebb napok: szombat és vasárnap.
Mivel ilyenkor még orvos sincs, nincs aki segítene rajtunk. Eljutottunk oda, hogy nem csak hasmenésed és lázad volt, hanem hánytál is. Szombaton éjjel mindenféle erőlködés nélkül megettél egy üveg "régi" tápit. Nagyon örültünk neki, mert legalább volt valami a pocakban. Aztán reggel megettél megint egy üveg régi tápit. Már nagyon-nagyon örültünk. És mivel mondta az orvos, hogy ne gubózzunk be otthon, vasárnap elmentünk a baba-expo-ra, körülnézni. Ez ugyan nem szabad ég alatti rendezvény, de zártnak sem nevezném, mert csak a fejünk fölött, de azért volt egy sátor. Ez azért lényeges, mert még most sem tudjuk, hogy a fülledt levegő, vagy a tömeg miatt, de kb. fél óra tekergés után sugárban hánytad le a körülötted lévőket. Utána pedig úgy vigyorogtál aranyom, mintha mi sem történt volna! Eddig tartott a nagy örömünk.

Itthon aztán már végképp nem tudtuk mit adjunk neked enni, míg Apa hozott egy üveg alma-sertésmáj bébiételt. Mondtam, hogy szerintem ezt nem kéne, meg, hogy eddig a folyékonyat sem etted, ezt miért ennéd? De megkóstoltad,és fél üveggel ettél is belőle. Délután pedig főztem krumplit sárgarépával abból is eszegettél. Ekkor megint örültünk. Sőt vacsira megint elfogyott egy üveg tápi! Aztán 2 óra múlva megint kijött belőled... :(((

A kórházban Dr. B. mondta, hogy ne erőltessük az evést, a folyadék bevitel a fontos. Már ott tartottunk, hogy annyi teát ittál, amennyi tápit szoktál enni... Alig vártam, hogy reggel legyen, és mehessünk az orvoshoz, mert nem bírtam volna így ki keddig. Indulás előtt még megettél egy üveg tápit.

Apa később ment dolgozni, hogy eljöhessen velünk a dokihoz.

Doki (ismét mosolyogva): Van-e javulás?
Apa: Gondolja akkor itt lennénk? ... Apa elmondta neki a kórházas kalandot,hogy saját pénzen elmentünk vér-vizelet vizsgálatra
Doki: Én nem tartottam fontosnak.Mondtam az anyukának,hogy vírus fertőzésnél ez a hasmenés normális...
Apa: Én meg fontosnak tartottam,mert nem igaz,hogy egy gyereknek ennyit kell szenvednie,hogy normálisan megvizsgálják.Érezze át a helyzetét!2 hete hasmenése van! (és itt már nem volt túl barátságos a beszélgetés...) Nem tud ráülni a popsijára a sebektől!Ez önnek normális???

Az asszisztens közben felhívta az ÁNTSZ-t az eredményért. Már készen is volt: NEGATÍV!!! A doki írt fel egy másik tápszert. A baj csak az, hogy eddig hipoallergén tápit kaptál, mert van a családban allergiás (én), ez meg nem az. Kiváltottam a receptet, de nem adom neked, mert mi van, ha tejérzékeny vagy???
Apa elment dolgozni, mi pedig elmentünk a másik dokihoz, aki bácsi (úgy 55 éves lehet), és üvölt róla, hogy orvos... Kedves volt, bár úgy féltél tőle, hogy majdnem leugrottál az asztalról. Még le is pisilted az asztalt, meg engem... Megvizsgált, és elmondta, hogy ne adjam neked az új tápit, hanem jobb lenne a diétás, de ha nem akarsz enni, nem baj, csak igyál sokat. Kaptunk új popsikrémet (ami folyékony...), mert szerinte is gombás a popsid. Kaptunk végre antibiotikumot, meg íztelen elektrolitot (már tudom, hogy ez azért kell, mert a hasmenéssel kiürül a szervezetből a só, és ez azt hivatott pótolni). Ez sem íztelen, hanem tuttifrutti ízű. Az előző banán ízű volt és nem ittad meg, mert anno, mikor először teát adtam neked, a védőnő azt tanácsolta, ha elfogadod cukor nélkül, akkor adjam úgy. Elfogadtad és azóta semmit nem vagy hajlandó meginni, ami kicsit is édes. Ez nem túl szerencsés, mert cukorra is szüksége van a szervezetnek. Nem mellékesen az összes csecsemő- és gyermekgyógyszer édes, hogy a gyerekek elfogadják...
Szóval hazaértünk a dokitól és pont evés idő volt. Gondolom feltűnt, hogy nem írtam hányásról, hasmenésről reggel óta. Mert nem volt!!! Benned maradt a reggeli. Sőt, ebédre újra diétás tápit kaptál. Némi vonakodás után, de lenyelted az összeset!!! Aztán főztem megint krumplit, de annak nem volt ekkora sikere. Sebaj, -gondoltam- nem kell egyből mindent. A tegnapi nap folyamán kevesebbet, mint szoktál, de ettél rendszeresen, és bent is maradt minden. A hasmenés még nem szűnt meg, de a napi 8-10 helyett tegnap csak 2x volt. A popsid nagyon szépen gyógyulgat. Ülni már tudsz, a kedved is sokkal jobb. Mászol egész nap, pakolsz, beszélgetsz. Kicsit köhögsz, náthás vagy még, éjjel is szívtuk az orrodból. Akkor kaptál kevés fájdalomcsillapítót is, mert annyira sírtál éjjel, hogy nem tudtalak megvigasztalni. Pisis, kakis, éhes, szomjas nem voltál, biztos fájt valamid. Engedtem, hogy itt aludj közöttünk... Már csak egy kis szín hiányzik a pofidról.
Remélem a kanalat is megszereted ismét, mert most még hányást imitálsz, ha közelítek feléd. Próbálok mindig egy kanállal adni valami kaját, eddig sajnos sikertelenül, és a félelmem az, hogy már nem fogsz enni pépes ételt többé...

14.

Apa telefonon felkereste általános iskolai osztálytársát, aki azóta gyermekorvos lett. Őt kértük meg, hogy vizsgáljon meg, hátha több dologra fény derül. Reggel 9-re mentünk vérvételre. Az ő kíséretében végigsétáltunk a beteg gyerekekkel zsúfolt folyosón és pofátlanul be is mentünk előttük :O
Megvizsgálta Dr. B. a pocakod (ami láthatóan fájt), és belenézett a szádba. Kiderült, hogy a mandulád meg van nagyobbodva, ez a magyarázata, hogy nem eszel annyit, amennyit szoktál. Következett a vérvétel a kobakodból!

Sírni látni a gyermekedet, miközben nem tudsz segíteni neki,ez a VÉG! Próbáltalak kicsit nyugtatni, ami persze nem sikerült. Azt mondta az egyik orvos, hogy ne is akarjam, mert így az erőlködés miatt jobban folyik a vér... Így is eltartott min. 5 percig, de egy életnek tűnt. Egy orvos vette le a vért, egy asszisztens fogta a fejed, Apa a kezed, én pedig a lábad. Meg is jegyezték, milyen jó erőben vagy...
Ezután kaptál egy vizeletzacskót. Lány lévén, elég macerás volt a felhelyezése. Ebbe kellett összegyűjteni a pisit, majd leadni vizsgálatra. Mivel a kórház sarkán lakunk, hazajöttünk, mert itthon könnyebben lehetett ezt elvégezni. Itthon levettem a pelust és láttam, hogy pisi egy csöpp sincs a zacsiban, ellenben kaki... Levettem rólad a tasakot, majd egy jókora pisifröccs landolt az ágyon... Apa gyorsan elszaladt venni másik zacskót. Felbénáztuk és kimentünk a fürdőbe vizeskedni. Nem sokat (20ml), de legalább tudtunk valamennyit felfogni. Ezzel visszamentünk a kórházba.
Dr. B. "lopott" nekünk a gyerekosztályról egy kémcsőnyi lila folyadékot, aminek nem tudom a nevét, de fertőzéskor használják. Megnézte a vizeletet és azt mondta, hogy ezzel minden rendben van, nem vagy kiszáradva. A véreredményért vissza kellett mennünk egy óra múlva. Azzal is minden rendben volt, így nem kellett felvenni a Téged az osztályára. Azt mondta, hogy mindenképp meg kell várni a széklettenyésztés eredményét, mert abból derül ki, hogy mi okozza a hasmenést (szalmonella,rota-vírus...) Viszont elmondta, hogy miket tartsunk be: napi 800ml folyadék (tea vagy víz) ; C-vitamin cseppek ; főtt krumpli, répa, keksz a tápszerbe, akár folyósan is ; Normaflore ampulla. Szükség esetén: Nurofen lázcsillapító ; Cataflan cseppek. Ezek semmiségnek tűnnek, de nem egy olyan gyereknél, aki nem hajlandó sem folyékony, sem szilárd táplálékot magához venni. Tegnap előtt még etted a diétás tápszert, tegnap már csak a hagyományosat, ma már egyiket sem. Az evés erőltetésének az lett az eredménye, hogy kihánytad,amit addig ettél...
Nagyon várjuk már a keddet.

12.

Mivel a 3 napja tartó diétás tápszerfalásnak, meg a Normaflore ampulla ivásának nem igen lett jótékony hatása, ma ismét felkerestük a doktornénit. Megkérdezte a váróban tőlem, hogy jobban vagy-e (gondolta, hogy jobban vagy és azért ülök ott, hogy elmondhassam neki???) Mikor mondtam, hogy nem, sőt talán még rosszabb, mint volt, teljesen elképedt. Megnyomkodta a kis pocakod, de szerinte nincs bajod. Megnézte a nyelved, a torkod (mivel azóta már köhögsz is, meg hőemelkedésed is van), ott se talált semmit. Kérdezte, hogy ettél-e csirkehúst az elmúlt 2 hétben. Mondtam, persze, minden nap azt eszel (mivel más húst nem javasolt), mire ő: szalmonellára gyanakszom. Kaptunk széklet tégelyt. Az eredmény keddre (!) várható. Sajnos előbb nem megy. Addig számoljuk vissza a napokat... Most írt fel az orvos kálium-port, amit teában kell feloldani. Naponta minimum fél literrel kell meginnod, de ha tud többet, az se baj. A fele már megvan mára.

Közben elkezdtem kérdezősködni az ismerősöktől, hogy kinek van maszek orvosa és milyenek a tapasztalatok. Apával még nem beszéltem meg, de biztos nem lesz kifogása az orvoscsere ellen. Ugyanis most telt be nálam a pohár. Nem hiszem, hogy egy csecsemőnél 10 napot kell várni, hogy történjen valami. Így sem tudom, mi lesz veled keddig, de bizakodok, hogy nem fogsz kiszáradni és elkerüljük a kórházat.

11.

Imádom ezt a Vodafone-os netet!!!Csak akkor van kapcsolat,ha Őméltósága is úgy gondolja...Már 4 napja biztos írom ezt az bejegyzést...

Nem tudom,kedves kismama társaim,Ti milyen pelenkára esküsztök,de nálunk következő a szitu:

Születésed pillanatától Rossmann pelust használunk a szomszédom javaslatára. Még soha nem csalódtam benne (a szomszédban sem, meg a pelusban sem). Múlt pénteken elmentünk a Tesco-ba és láttam, hogy le van értékelve a Pampers sleep and play pelus. Gondoltam, nehogy már ne kényeztessem a babám popsiját minőségi pelenkával, vettem egy csomaggal. Még Apával vitatkoztunk egy kört, mert én fizetéskor általában bevásárolok pelenkát, tápszert, babacuccokat, amennyi kell, így később nem kell azzal foglalkoznom, hogy elfogy, nincs a boltban stb. Szóval én 4 csomaggal vettem volna, Apa csak egyel.

Hallgattam rá, és alig vártam, hogy kipróbáljuk. Estére azt is adtam rád. Nálunk még éjjel 1x-2x felébredsz (magam sem tudom miért???), de akkor minimum 4x fent voltál! Először nem is néztem a pelust (én balga!!!), mert eddig még nemigen kellett cserélni éjjel. A második riasztásnál gondoltam megnézem, mi a helyzet az alvégen. Hát majd hónaljig pisis voltál!!! Kicseréltem, elaltattalak. Majd reggel (mi pontban fél 7-kor kelünk), mikor tisztába tettelek, megint csak pisis voltál! Azóta bármikor adom rád ezt a pelust, az tuti, hogy a következő cseréig összepisiled még a ruhádat is. Pedig 2-3 óránként cserélni szoktam...

Megint múlt heti téma: kedd óta hasmenésed van :( A védőnő szerint (ő augusztus 21-én volt itt; akkor is ez volt) jön a fogad azért, és ezzel ne is menjek orvoshoz. Én akkor hallgattam is rá. Szombat és vasárnap közti éjjel viszont fél óránként ébredtél fel visítva. Éhes nem lehettél, teáztattalak, de csak nem hagytad abba. Belenéztem a pelusba, és volt benne egy adag "ajándék". Kicseréltem, elaltattalak. Kb. fél óra múlva megint. Ez ment egy párszor, reggelre olyan vörös volt a popsid, hogy nem engedted, hogy hozzáérjek. Langyos víz alá tartottalak, mert ott nem sírtál annyira. Eddig sudocremmel kentem, de most ez sem segített. Volt otthon bóraxos popsikrémünk, azzal kentem. Minden egyes peluscsere alkalmával a szívem majd kiszakadt a helyéről. Aztán amikor a sokadik "könnyes szemmel sírva kérsz,hogy csináljak már valamit" pillantást vetetted rám, felkaptalak és mentünk az ügyeletre a Mama kíséretében (azért kértem, hogy jöjjön velem, mert bőgés nélkül még a neved sem tudtam volna megmondani...)

Ott egy nagyon kedves doktornéni fogadott minket. Meglátta a popsidat és csak annyit mondott: Jaj, ez gombás!!! Megkérte az asszisztensnőt, hogy keressen a gépben magisztrális készítmény, mire kiderült, hogy ő nem ért annyira a számítógéphez, csak konkrét gyógyszert tud kikeresni. A doktornő viszont nem tudta mi legyen az összetétele a kenőcsnek. Azzal nyugtázta a dolgot, hogy: Holnapig úgyis kibírják most már, keressék fel a háziorvost!!!!!!!!!!!!!!! Ez a magyar egészségügy!

Hazamentünk és este próbáltalak kamillás ülőfürdőbe kényszeríteni, de nem bírtál leülni, ezért állva próbáltam odalapátolni a popsidhoz a vizet. Ezt elég jól tűrted, bár látszott, hogy nagyon fáj. Ismét sírtam veled együtt... Az éjjel viszonylag nyugisan telt, pár pelust azért kellett cserélni. Reggel a doktornő (a saját) azt mondta, hogy ez nem gombás fertőzés, egyszerűen csak kicsípte a hasmenés, ami egyértelműen a fogzás miatt van. Kaptál Normaflore ampullát, és egy speciális tápszert kimondottan hasmenés diétás kezelésére. Azóta szerda lett, hasmenés még mindig van, a popsid bár nagyságrenddel szebb lett, még mindig piros. Eléggé beesett a pofid és sápadt is vagy,de a közérzeted viszonylag jó.
És megérkezett az első,várva-várt lyuk az ínyen :D !!!

10.

Mikor felébredtünk ez a kép fogadott (nem mintás a body...) :

Lehet nem látszik jól a képen, de először a hátad közepéig, majd mikor levetkőztettelek, a tarkódig f.sos lettél. Úgyhogy reggel fejest ugrottál a kádba, mivel azt sem tudtam mit csináljak veled.

Ez pedig tegnapi. Hipp alma-banán desszert:

Nagyon ízlett neked... pedig nem most ettél először ilyet.

Az előző képeken látható "játékokról" csak annyit, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy nincs az a drága játék, ami felülmúlna egy jó kis tesco-s szatyrot vagy üdítős flakont. Csak tudnám, minek gyártank játékokat? Talán, hogy a felnőttek el tudjanak játszani valamivel...
Apa azt mondta (mikor még pocakos voltam), hogy alig várja, hogy vehessünk játékokat a gyereknek, de csakis olyat, amilyen neki annak idején nem adathatott meg. Volt is elszontyolódás, mikor megtudta, hogy kislány leszel. Megoldotta annyival, hogy megsimogatta a pocakom és odasúgta neked: "Ezért gyűjtöttem éveken keresztül a katonákat, hogy kislány legyél??? Nem baj, nem kapsz Barbie-babát! Katonákkal fogunk játszani!!!" :)))))
Szóval visszatérve az előbbi gondolatomhoz, megnyugtató, hogy nem csak Téged érdekelnek inkább a -számunkra- haszontalan dolgok. Pedig Apa még mondta is, hogy ne tegyek fel olyan képet, amin kupi van, meg szemétből vannak a játékok, mert azt hiszik, mi nem is veszünk neked rendes játékokat.

8.

Mikor megszülettél, a kórházban szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy nincs elég tejem. Akkor azt mondták a csecsemősök, hogy ne aggódjak, pár nap és beindul a tejtermelés. Én pedig megpróbáltam nem aggódni. Te persze sírtál az éhségtől (az egyik utálatos nővér szerint azért sírtál, mert unatkozol, hozassak be cumit!), és a jó tanácsra: szívtad a száraz cumit rendületlenül. Az én szívem meg majd megszakadt. Majd a 2. nap megszántak és kaptál pótlást (Apa közbeavatkozása kellett hozzá...).

Mikor hazajöttünk, szerintem az összes házi praktikát kipróbáltam, amitől több tej lehet. Jött a védőnő (akinek természetesen nincs gyereke) és az ő tanácsára akkor tettelek mellre, amikor csak megkívántad. Volt olyan, hogy 20 percenkét. Annyira tudtál (és akartál volna) szopizni! Olyan voltál, mint egy búvárszivattyú, csak hát üres volt a kút...
Az én mellem soha nem sebesedett, nem fájt a szoptatás, sőt, kimondottam élveztem, hogy kizárólag én tudlak csak ellátni. Ennek ellenére szinte végigüvöltötted az egész napot. Apa mindig felajánlotta, még éjjel 2-kor is, hogy csinál pótlást, de nem akartam, hogy "tápos" legyél.
Aztán napról-napra nőtt a cicin töltött idő, de egyre rövidült az evések közti szünet. Be kellett adnom a derekam: már nem csak vacsira, hanem még 2-szer kaptál tápit kiegészítésül. Nagyon sokáig bennem volt az a félelem, hogy ha a legalapvetőbb dolgot, az anyatejet sem tudom neki megadni, akkor milyen anya vagyok? Fogsz-e szeretni egyáltalán? Mert amikor már (nekem) természetessé vált, hogy nem csak tejcit kapsz, hanem üvegből is, az etetések alkalmával olyan lenéző volt a tekinteted, hogy sokszor jutott ez eszembe. Gondjaimat tetézte, hogy ha valaki meglát egy babát, az első 3 kérdésből az egyik az, hogy szopik-e? És ha a válasz nemleges volt, olyan szánalmasak voltak velem az emberek. Épp csak azt nem mondták, hogy: Így is megmarad... A család is ejtett el olyan mondatokat, amik nagyon rosszul estek, bár lehet nekik fel sem tűnt.

Apával ezekről a dolgokról csak 4-5 hónap elteltével, és sok sírás közepette tudtam beszélni. Elmondta, hogy nem is gondolta volna, hogy nekem ez ekkora teher, és sosem gondolta azt, hogy emiatt hátrányban vagy a többiekkel szemben, és soha nem hibáztatott volna azért, mert abbahagytam a szoptatást. (hozzáállását tükrözi, hogy soha nem azt mondta pl., hogy tápszer van a cumisüvegben. Abban TEJ van!)

Eltelt azóta 4 hónap. Mára elkerülted a 9 kg-ot, egyáltalán nem vagy felfújódva a tápszertől. Majd kicsattansz az egészségtől és csak tőlem fogadod el az ételt. Amikor kikerülök a látószögedből, éktelen sírásra-kiabálásra gerjedsz, majd ha újra megjelenek a színen, az egész elmúlik. Lehet, hogy van aki úgy gondolja, hogy ezzel magamnak ártok, de egyáltalán nem érzem tehernek ezt a fajta ragaszkodást a részedről, mert talán ez is bizonyítja,hogy mégiscsak szeretsz...

Ugye így van, Kislányom?

7.

Néhány dolog, amire dátum szerint még emlékszem,de a szitura sajnos nem :(

Az első mosolyod: március 17.
Először fordultál oldalra: május 20.
Először emelted fel a fejed: április 25.
Először fogtál játékot a kezedbe: április 29.
Először ültél fel: július 15.
Először kezdtél mászni: július 13.
Először voltál a Balatonon: július 21.
Először álltál fel teljesen egyedül: július 31.

6.

Tegnap megkaptad az első kis cipődet. Hosszas keresgélés után akadtam erre a roppant egyszerű darabra.

Ugyan nem lányos, de
1. könnyen fel tudom adni rád
2. nem akartam semmiképp rózsaszínt, mert mi így is egy Barbie babával élünk együtt. Pedig már pocakos koromban megfogadtam,hogy nem veszek rózsaszín rucikat,ezzel szemben,roskadásig van a szekrényed velük...

Aztán délután, hogy Apának is a kedvében járjunk egy kicsit, elmentünk egy bevásárlóközpontba és vettünk egy új számítógépet! Na jó, nekem is tetszik... Főleg a lapos monitor, de a többi se kutya. Van hozzá nyomtató is. De kábel, amivel csatlakozik a géphez, az már nem fért bele a 100 ezerbe. Külön kellett megvenni. Persze ez csak itthon derült ki. A vicc az, hogy 279 Ft. Aztán Te is kaptál egy szép labdát, ami lekötött úgy 10 percre. Pedig nagyon szép, én elfogadnám!

Így festesz a számítógép dobozában:

Vacsi előtt olyan, de olyan álmos voltál, majdnem elaludtál mászás közben. Gyorsan előrébb hoztuk az evést fél órával (gondoltam hamarabb ágyba zuhanhatok...). Aztán, ahogy megkaptad az esti útravalót, úgy élénkültél fel. Általában 9-kor nálunk alvás van a részedről, tegnap még negyed 11-kor vihánckodtál. Nem volt szívem elaltatni. Annyit magyaráztál, nevetgéltél, másztál rám, mert ilyenkor én vagyok a hegy. Majd egyszer csak letetted a kis fejed és elaludtál. Élvezném, ha ez lenne egyre gyakoribb, és nem pedig a hisztikkel tűzdelt, végeláthatatlan ringatás. Mert már elkerülte a súlyod a 9kg-ot, és bizony volt már izomlázam a rütyülés után...
Annyiból egyszerű volt ez az éjszaka, hogy csak egyszer ébredtél fel, úgy 1 körül. Gyors hami után elaludtál, majd 5 perc múlva kis teapótlást még kértél. Legközelebb fél 8-kor keltél fel.

Ilyen vagy most:

3.

Már túl vagyunk az ebéden. Ma megkaptad első "felnőttes" ebéded: rakott karfiolt. Nem volt rajta tejföl, nem disznóhúsból volt, és turmixolva nem is hasonlított az igazira, de hát ez már akkor is az! Már régóta eszel kanalas ételeket, mivel a tejci sajnos hamar elapadt (alig töltötted be a 3.hónapot, egyik napról a másikra, volt, nincs!). A legjobb az volt, hogy (szerintem is) eleget ettél, és olyanokat cuppogtál, hogy majd megzabáltalak!