123.

2008. június 26.-28.

Csütörtökön-bár kijelentettem, hogy nem megyünk a melegben sehova-a bolt nem maradhatott ki. Elkísértük a Ritát is néhány helyre, majd hazajöttünk. Délután átmentünk a Mamához, mert lusta voltam külön főzni Neked, Ő meg nem :) Olyan finom karfiolfőzeléket főzött... Neked is nagyon ízlett, mert elég sokat falatoztál belőle. Utána még sétáltunk egy keveset, mert sietnünk kellett haza az eső elől.

Pénteken egy gyors boltolás és extra rövid séta után, Nikiékkel karonfogva, hazamenekültünk a nagy meleg elől. Mivel már nagyonközel van a Mama névnapja, nekiálltunk az ajándékának. Nem írom ide, hogy mi az, mert Ő is olvassa a blogot :) majd, ha megkapja, megmutatom. Míg mi készítettük a meglepit, Ti szétszedtétek a lakást. Most nem túlzok... mikor felpillantottam a nagy munkából, mintha bombatámadás ért volna minket...Apa hazajött és neki is ez volt a véleménye. A legjobb játék az volt nektek, hogy a kanapéra felálltatok és míg mi az "ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek"-et szavaltuk, Ti ugráltatok. Közben sikítva nevettétek ki egymást :) Miután a Nikiék elmentek, egyből elaludtál. Hála a negyed 7-es kelésnek.

Délután a Nikiékkel sétálni, pontosabban motorozni indultunk. Közben találkoztunk a Ritáékkal, akiknek eszük ágában nem volt sétálni. Hála a ráhatásunknak, ők is lejöttek velünk a focipályára. Számomra azzal telt a móka, hogy nem győztem utánad rohangálni, mert nem volt elég egy 30x15 méteres focipálya, meg kellett nézned, mi van azon túl...de szerencsére jól elfáradtál. Hazaérkezésünk után 20 perccel már aludtál is.

Szombaton reggel elmentünk hármasban a Tescóba, mert kifogyott az éléskamránk :) Gyorsak voltunk, ezért volt még időnk arra, hogy elmenjünk a DM-be is, mert Tünde megkért, hogy vegyek a születendő kisfiának pelenkát. Apa meg is jegyezte, hogy minek kell már most megvenni? Mondtam, hogy mert csak 3 hét van hátra és ilyenkor azért már illik :)

Mivel volt 50%-os kuponom a C&A-ba, azt is levásároltuk. Kaptál 2 db trikót és egy 10 db-os bugyicsomagot. Mert ha szabadon van rajtad a pelus, azt egy mozdulattal leszeded. A bugyi némileg meggátol ebben. De nem 100%-ban...

Ezután elmentünk a Sparba Apának parfümöt venni, de megszűnt a bodé, ahol eddig vettük :( így hazajöttünk.

Délután elmentünk a Plázába pelust venni. Mivel nem volt társaságunk, végignézhettem, amit mással nem lehetett volna. Voltunk könyvesboltban, ruhásban, cipősben. Utána még sétáltunk egy órát. Mikor hazajöttünk extra nyűgös voltál, sírtál. Nem tudtam eltalálni, hogy mi bajod lehet, mert semmi nem volt jó. Apa szerint nagyon fáradt lehettél. Nem tartottam valószínűnek, mert még 8 óra sem volt. Fogtam a homlokod, de nem volt meleg. Viszont úgy tűnt, mintha nem szelelne az orrod. Fújtam bele Fluimare-t. Adtam teát, tettem bele Calcimuscot és C-vitamint és lefeküdtem melléd. Kb. fél óra múlva aludtál. Éjfélkor felébredtél és inni kértél. Adtam és megfogtam a homlokod, ami elég meleg volt. Megmértem a lázad és 38,6 volt! Kaptál egy fél adag Nurofent és visszaludtál. 2 óra múlva újra szomjas voltál.Megint leküldtél egy üveg teát és elaludtál. A következő ébredéskor már sírva szaladtál az ágyunkhoz. Apához bújtál és elaludtatok. Aztán megint megébredtél inni, közben Apát lezavartad ágyról. Innetől (4 óra) reggel 6:21-ig aludtál.

Bár a szegény Dorci is nyavajás, Apával mégis a bolti klímára gyanakszunk...kint 35 fok, bent meg 25... ezt nehéz tolerálni... lehet emiatt sikerült megfáznod... remélem hamar túl leszel rajta... addig is, amikor csak lehet, egyedül megyek boltba.

122.

2008. június 22.-25.

Ezt a hetet a múlt vasárnappal kezdeném. Rettenetes meleg volt. Persze lesz még ennél is melegebb, de ha belegondolok, hogy 2 hete még a vastag kabátot adtam Rád a séta alkalmával…szóval nem vagyunk hozzászokva a hirtelen jött hőséghez. Este, fürdés után már nagyon nyűgös voltál. A kánikulára tekintettel azt sem tudtam, mit adjak Rád éjjelre. Nem szeretem, ha a derekad és a pocakod szabadon van, de azt sem akartam, hogy szenvedj a hőségtől. Kaptál egy kezeslábast, aminek nem volt lábfeje és végig gombos. Felhúztam a szárait a kezeden-lábadon, meg kigomboltam végig. Természetesen nem bírtad, de mit is várhattam volna, mert mi is egy szál semmiben feküdtünk és így is ömlött rólunk a víz. Nagyon álmos voltál már és nagyon nyűgös is, de a melegtől nem tudtál elaludni. Levettem Rólad a ruhát és kaptál egy atlétát. Igen ám, de a pelus szabadon volt így 2 másodperc alatt levarázsoltad magadról. Adtam Rád egy bugyit és megpróbáltalak álomba simogatni. Ez fél 12-kor következett be :(

Hétfőn azt hittem az egész napra rányomja a bélyegét ez a késői elalvás. Ehelyett reggel fél 6-kor megébredtél, utána 20 percenként, végül fél 7-kor fel is keltél. Be volt tervezve a város másik felén lévő bolt meglátogatása, mikor hívott a Rita, hogy nem mennénk-e le, sétálni velük. A kettőt összekötöttük és elsétáltunk a „világvégére” meg vissza. Sejtettem, hogy a hosszú séta a forróságban megteszi a hatását: 11 órakor elaludtál. Nem voltunk már nagyon messze itthontól, ezért úgy döntöttem, hogy addig lent maradunk, míg fel nem ébredsz. Összeszedtük a Nikiéket és kiültünk a padra beszélgetni. Még 10 perc se telt, máris fent voltál.

Szerencsére nem hagytad ki a délutáni alvásodat, sőt, 5-kor úgy kellett ébresztenem Téged. Miután ebédeltél, lementünk homokozni. Már volt ott egy anyuka 2 fiával, akik nagyobbak voltak nálatok. Ti persze egyből megrohamoztátok őket. Te pl. az egyik fiúnak a homok süti várát ledöntötted. A fiú olyan hisztit levágott, anyukája meg ahelyett, hogy épített volna vele újat, épp csak ki nem oktatott engem. Én tuti azt mondtam volna a sajátomnak, hogy építünk újat, nem baj, ha ledöntötte, te is ezt csináltad, mikor kicsi voltál stb. Mivel anyuka is épp olyan volt, mint a fia, ezért leléptünk onnan. Tomi és a Dorci még csak ezután ment oda a gyerekekhez. Anyuka megunta és hazament a fiukkal. Nem sokáig tartott a érdeklődésed a homok iránt, mindig azt kerested a fa kerítésen, hogy hol lehet megszökni. Párszor sikerült is, mert nem voltam elég gyors (és vékony) és 1 hiányzó léc mellett megléptél. Ilyenkor persze hatalmasat kacagtál, hogy megint sikerült :) imádom, mikor sikongatva kacagsz úgy, hogy szinte visszhangzik a játszótér :)

Kedden ismét úton voltunk. Elkísértük Ritát ruhavásárlásra, szintén a „világvégére”. Ez most a másik vége volt :) Eleinte lelkes voltam, hogy majd veszek én is valami jó kis cuccot, aztán a nagy melegben semmihez sem volt kedvem. Sajnos, Neked sem találtam semmi jót, így már csak a hazaúton járt az eszem. Viszonylag hamar hazaértünk, pedig még boltban is voltunk. Szerencsére nem aludtál el az úton, így ez még előtted állt. Fél 2-kor be is következett én pedig leültem egy kicsit sziesztázni. Apa hamarosan megérkezett, Te pedig megébredtél. Apa odaköszönt-vigyorgott Neked, Te pedig nem voltál hajlandó visszaaludni :( Én általában ilyenkor odaadom a teádat meg a párnádat és pár perc múlva újra alszol, de most ez sem segített. Mondtam Apának, hogy ha felkeltett, altasson is vissza, addig kimentem a szobából. Pár perc múlva hatalmas, gurgulázó kacaj hallatszott ki. Mondtam Apának, hogy úgy hallom, nem alszol vissza. Azt mondta, hogy ”Deeeee”, közben meg hallottam, ahogy odasúgja Neked, hogy „miért kellett elárulnod???” :)

Mivel a panellakás „jó” tulajdonsága, hogy nyáron fűt, télen hűt, majd megőrültem délután a melegtől. Pedig kint már nem is volt olyan forróság. Nagyon nem akarództam menni sehová, és Te is nagyon jól elvoltál itthon. Hívott telefonon a Niki, hogy menjünk le sétálni, mert nagyon jó az idő ott lent, nincs meleg és a szél is fúj. Semmi kedvem nem volt kimozdulni, ezért húztam az időt rendesen. Még megetettelek, felöltöztettelek, én is felöltöztem, elkészültünk, hívom a Nikit, hogy készen vagyunk, erre elkezdett esni az eső. Már dörgött az ég előtte is, de nem mertem hinni az enyhülésben. Mondta a Niki, hogy ők már hazafelé kapkodják a lábukat, és biztos én rendeltem meg az eső. Pedig nem is…

A nap hátralévő részében azzal voltál elfoglalva, hogy -kinyitottuk a két szoba közti ajtót, hátha megmozdul a levegő végre- a kiskocsidat körbe-körbe toltad az ajtókon át. Annyira élvezted, hogy el sem mertem hinni. Még 7 óra sem volt és már felkéredzkedtél az ölembe ringatásért. Én ringattalak is, míg azt nem láttam, hogy csukódnak le a szemeid. Kérdeztem Tőled, hogy álmos vagy-e, de csak megráztad a fejed. Inkább kerestem játékot és azzal foglaltalak el. Egyszer csak Apa kiment a konyhába kakaót melegíteni. Nem néztem az órát és kérdeztem tőle, hogy adjuk oda a kakaódat? Ő meg mondta, hogy „de hát 9 óra van…” Elég jól sikerült elhúznunk a lefekvést. Az elalvás megint nehezen sikerült és éjjel sokszor ébredtél inni. Vagy azért, mert melletted fekszem, vagy mert meleged van. Hamarosan kiderül, mert ma nem fogok melléd bújni…

121.

Élünk és virulunk :)

Csak -ahogy említettem egy korábbi bejegyzésben- a vodafone-os Internet sok mindenben korlátoz, és tele van a púpom azzal, hogy egy bejegyzést csak HTML-es kódokkal tudok megírni. Vagyis, míg más nyom egy ENTER-t a sor végén, nekem írnom kell a kódokat, hogy ne egybefüggő szöveg jelenjen meg. Gondoltam, megvárom, míg meglesz az új net, de nem kapkodják magukat a szerelők. Most meg nincs kedvem írni, ahogy tudom, aztán később formázni, mert nem vagyok/leszek időmilliomos…

Amúgy írtam már bejegyzést, amit nem is jelenített meg, vagy nem úgy, ahogy szerettem volna, így azokat töröltem. Szóval, most egy kicsit kedvemet szegte ez a helyzet, amit remélem, hogy az új internet megold.

Aztán a nyár megérkezésével, kezdek egyre inkább unatkozni…tudom, jó nekem. Jó lenne néha elmenni ide-oda Apával, aki erre sajnos nem kapható. Nem húszcsillagos fényűző szállodára gondolok (bár ez sem lenne rossz…), hanem egy kis strandolásra, kirándulásra, fagyizásra vagy esti családi sétára a kellemes időben…ugyan a barátnőkkel ez mindennapos dolog(leszámítva a strandot), de jó lenne egyszer-egyszer hármasban, mint egy CSALÁD. Miután Apa nem szereti a „szokatlan” dolgokat, ez nálunk nem kivitelezhető :( így elmarad a nyaralás és nem lesz miről beszámoljak…persze napról-napra fejlődsz, amit nem szeretnék kihagyni, de kicsit uncsi lenne minden nap arról írni, hogy ébredés, bolt, játszi, főzés, alvás, ebéd, játszi, fürdés és alvás…

Így arra jutottam, hogy nem zárok be végleg, de nem fogok naponta jelentkezni (ahogy eddig sem…), viszont a fontos dolgokat mindenképpen bejegyzem ide. Igyekszem a webes albumot is mindig megtölteni aktuális képekkel (most is töltöttem fel húszegynéhány képet), amíg nem tudok feltölteni közvetlenül a blogba.

Ezeket csinálod 17. hónaposan:

• Iszol: napi 2 liter tea a minimum. Plusz a reggeli-esti kakaó és az ételekben lévő folyadék. Ezzel egyenes arányban van az elhasznált (és átázott) pelusok mennyisége… havi szinten 150-160 db. Az ivás 99%-ban cumisüvegből történik, néha hajlandó vagy unszolásomra pohárból inni, de mikor onnan elfogy, azonnal kéred a cumisüveget. Vendégségben mindig bebizonyítod, hogy tudnál (ha akarnál) pohárból, sőt, egyedül is inni. De nem akarsz…
• Eszel: most épp nem kapod a Peritolt, mert a súlyod gyarapodik. Azonban 1 főétkezésed van csak, ami az ebéd. Általában az alvás után fogyasztod el, délután 5 óra tájékán. Napközben nem nassolsz, néha elfogyasztasz 2 nektarint egyszerre, vagy ízlik még a meggy is. A melegben inkább „erőltetem” a joghurtot, ebből is inkább a savanyúak tetszenek. Most éppen a málna-lime. Vacsira néha lecsúszik 2-3 db virsli, szigorúan ketchuppal és kenyér nélkül, vagy amit mi eszünk. Ezen kívül a csipsz jöhet minden mennyiségben… Egyedül még ez sem megy, bár próbálkozások már vannak. Nekem viszont kényelmesebb és gyorsabb, ha én lapátolom beléd a hamit.
• Alszol: szerencsére már nem 4-5 órát délután…csak 2-3-at :) Este továbbra is fél 10 és fél 11 között dőlsz ki. Mióta nem kapod a Peritolt, nem alszod át az éjszakát, így újra 2-3 ébredés szakít meg 8-9 éjjeli órát :(((
• Hisztizel: Apával többet, mert Ő inkább hajlik arra, hogy megkapd, amiért megy a cirkusz. Velem kevesebbet, mert tudod, hogy én hajthatatlan vagyok… Tudsz már toporzékolni, csapkodni, fejelni közben. Rendszerint teával orvosolható a hiszti.
• Utánozol: szinte minden szót próbálsz utánunk mondani, több-kevesebb sikerrel. Sajnos olyat is, amit nem kéne…ezért aztán jobban odafigyelünk, hogy mit mondunk előtted és arra is, hogy mit is akarsz mondani, mert nem szeretném ezen szakaszát az életednek folytonos javításokkal elnyomni. Volt már olyan, hogy pl. azt mondtad nekünk hirdetési újság olvasása közben, hogy nyihaha, mi azonnal kijavítottunk, hogy nem az, pedig az újság általad látott oldalán bizony egy paci volt… Vagy sétálás közben végig azt hajtogatod, hogy „tutyus”, mikor én sehol nem látok kutyát, aztán két lépés múlva már ott van…
• Nézegetsz: mikor a konyhában főzök, mosogatok, állandóan jelen kell lenned. Mivel már nagyon untam, hogy mindig nyitogattad a hűtőt meg a fagyasztót, egyszer felállítottalak a székre, hogy nézegethess. Azóta már magad is fel tudsz oda mászni. Nincs olyan perc szerinted, hogy ne sétálna arra egy „tutyus”, néni, bácsi vagy baba, amit nekem azonnal látnom kell. Mert, ha nem teszem, addig mondod, míg oda nem megyek :) szóval vagy megnézem, vagy megnézem. Aztán, ha a másik szobában vagyunk családilag, vagy a Dorcinál, vagy a Mamánál, akkor is nézegetsz, vagyis szerintem ez a hobbid.
• Nyitogatod az ajtókat: megmutattam, hogyan kell kinyitni az ajtót, mert ez rendkívül fontos dolog…azóta zárnunk kell a bejárati ajtót…sajnos csak akkor jut eszembe, mikor egyszer már kinyitottad. Leginkább akkor bulis ez, mikor épp wc-n vagyok, és esélyem sincs utánad szaladni… Egyszer levittem a szemetet, Téged pedig itthon hagytalak egyedül. Mikor jöttem vissza, a fölöttünk lakó szóval tartott pár percre. Én háttal álltam a lépcsőnek. Egyszer csak azt mondta az öreg, hogy „nézd, a férjed leengedte a kislányod”. Mondom neki, hogy biztos, hogy nem mert egyedül vagy itthon, mire ő megjegyezte, hogy neki mindegy, de Te ott állsz a lépcsőn… Először azt hittem rosszul leszek. Aztán meg az jutott eszembe, hogy bezzeg mikor le KELL jönnöd, akkor nem tudsz ilyen csendben jönni… Azóta rendszeresen megszöksz.
• Sétálsz: babakocsi nélkül maximum a játszótérig merészkedünk. De voltunk már motorral a Mamánál, aki az utcánk végén lakik. Kb. 200m a távolság, nehezítve egy zebrás átkelővel. Ez az út fél órát is igénybe vesz. Gyakran meg kell állnod megvizsgálni az út repedéseit, a kavicsokat, botokat. És gyakran indulsz az ellenkező irányba, mint amerre kellene. Sajnos, nincs a környéken baba-barát játszótér, ahol valóban kitombolhatnád magad, ezért gyakran kell tiltanom ezt-azt :( nagyon sajnálom, és mostanában nem úgy néz ki, hogy szert tehetnénk egy kertre, pedig ez lenne a megoldás…
• Pancsolsz: mint épp most is :) Mindegy, hogy a kádban, vagy a medencében, a lényeg a víz pacsálása. Sokáig nem lehet magadra hagyni, mert a kádból kienged a vizet, a medencéből pedig kimered a parkolóba… A hajmosás még mindig utálatos, és nem is hiszem, hogy megszereted valaha.
• Felfedezed magad: tükörben, kenyérpirító és fazék oldalán, tusolófejen, tv képernyőjén, ajtó üvegén. Ilyenkor nagyon boldog leszel, integetsz, puszit küldesz a „babának” :)
• Minden elfogultság nélkül mondom/írom, hogy egyre aranyosabb vagy :)

120.

17. hónap

Testi fejlődés

Most, hogy a totyogó már néhány hónapja jár (6 és fél hónapja), egyre biztosabban áll a lábán. Valószínűleg már kevesebbszer esik el, simábban veszi a kanyarokat, képes úgy járni, hogy közben valamit visz a kezében, és az egyenetlen terepeken is ügyesebben boldogul. Ebben a korban imádnak lépcsőt mászni (miután felszenvedtük magunkat az 1. emeletre, ahol lakunk, utána már nagyon szívesen mész tovább), felkapaszkodni a bútorokra, a sámlira, a háztartási lépcsőre vagy a mászókára, mindenhova (pl. lavórra és a konyhaablak párkányára). Mindig fontos, hogy ügyeljünk rá, hogy a kicsi biztonságosan és szoros felügyelet alatt mászik, jó, ha minél több alkalmat adunk neki a gyakorlásra. A totyogók világában is a gyakorlat – és a végtelen számú ismétlés – teszi a mestert. Valószínű, hogy a kicsi egy sor különböző környezetben is mászni akar. Ha már föl tud kapaszkodni otthon a nappaliban a székre, akkor a nagyinál is meg akarja majd hódítani a fotelt, vagy az étteremben a széket. Ha a lépcső tetejére már fel tud mászni, akkor a szomszéd néninél is ezt akarja majd gyakorolni. A most következő hónapokban a kicsi más bonyolult mozgásokat is elsajátít majd, olyanokat, mint az ugrás vagy a futás (ugrasz az útpadka végén és elfutsz, ha kinyitod a bejárati ajtót). Minden újabb lépéssel nagyobb erőre, önbizalomra és mozgékonyságra tesz szert.

Szociális fejlődés

Szinte biztos, hogy a baba az első évében szoros kapcsolatot alakított ki egy vigasztaló tárggyal, ez lehet egy plüss állat vagy egy puha takaró (párna és a cumisüveg). Most, a második életévben ez a ragaszkodás valószínűleg elmélyült. Az a rongyos mackó vagy a kifakult takaró igazi társsá vált, különösen átmeneti időszakokban, vagy ha a gyerek fáradt, fél vagy boldogtalan. Sok kisgyerek – bár nem mindegyik – támaszra talál egy ún. „átmeneti tárgyban” (cumi, takaró, plüssállat vagy akár a megbízható hüvelykujja), ezek segítenek neki, hogy új és stresszes helyzetekben is biztonságban érezze magát. Ez teljesen normális, a fejlődési folyamat része. Ahogy a gyerek világa egyre változik és kitágul, úgy vágyik majd kinyilvánítani a függetlenségét, ám ugyanakkor azt is tudnia kell, hogy biztonságban van. Bármelyik tárgy – különösen, ha valamilyen módon „kisbaba” napjaival van kapcsolatban – vigaszt és biztonságérzetet ad neki. Ne feledje, hogy az ütött-kopott maci vagy a rongyos takaró több mint csupán dédelgetett tárgy, hűséges társ gyermeke függetlenség-keresésének útján.

Szellemi fejlődés

Az utóbbi években a tudósok rájöttek, hogy a csecsemő agya születéskor még nem alakult ki teljesen, és hogy az első három életévben drámai fejlődésen megy át. Azt is megállapították, hogy az épületes és stimuláló élmények nagy hatással vannak az agy fejlődésére, amitől egyes szülők úgy érzik, hogy most már elő kell venniük a szókártyákat, Mozartot kell hallgattatni a gyerekkel, vagy oktató szoftvereket kell beszerezniük már az első hónapokban (természetesen a legjobbat szeretném Neked, és úgy gondolom, hogy ezek feleslegesek számodra…). Csak nyugalom! Az agy fejlődését a legjobban úgy lehet elősegíteni, különösen az aktív totyogó időszakban, hogy a lehető legjobban kielégítjük a baba természetes kíváncsiságát és tudásvágyát. Menjenek sétálni (naponta kb. 4 órát töltünk a játszótéren), s útközben mutasson rá az új és érdekes dolgokra (ezt megteszed helyettem). Ébressze fel a gyerek képzeletvilágát, olvassanak együtt könyveket, hallgassanak zenét, találjanak ki történeteket, rajzoljanak (most fogjuk kipróbálni a vízfestékkel való maszatolást). Legyen az otthon biztonságos, élménydús, a TV-nézést pedig csökkentsék a minimumra (szerencsére Téged nem érdekel). (Az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája lebeszéli a szülőket, hogy a gyerek kétéves kora előtt TV-t nézzen, mert a csecsemőknek és totyogóknak a szülőkkel és más fontos gondozókkal személyes kapcsolatra van szükségük, hogy fejlődjenek szociális, emocionális és kognitív készségeik.) Ami a legfontosabb: leljen örömet gyermekében (egyre inkább ezt teszem), hagyatkozzék rá, és higgye el, hogy a legtermészetesebb úton, és okosan indítja el az életbe (bízom benne !).

Paramétereid:

Súly: 12,90 kg –1 hónap alatt 1,1 kg-os gyarapodás!!!

Hossz: 86 cm

Fejkörfogat: 48,5 cm

Cici: 50,5 cm

Poci: 51 cm

Tenyérke: 10 cm

Talpacska: 14 cm

Fül: 5,5 cm

Bicepsz :))) : 17,5 cm

Ruha: továbbra is angol méret szerinti 24 hónaposnak megfelelő, de van 1-2 darab, ami 2-3 évesre való…

Pelenka: 11-25 kg-ig, vagyis 5-ös méret

119.

A hétfői napunk nagyon korán kezdődött. Már fél 7-kor felébredtél és hiába kaptad meg a kakaódat, eszed ágában sem volt visszaaludni.

Délelőtt elmentünk a Nikiékkel a védőnőhöz, ők meg cserébe eljöttek velünk bútornézőbe. Szerencsére nem volt túl nagy a forróság, viszont a napsütés ellen csukott szemmel védekeztél. Ami aztán úgy is maradt. Így 11-kor megejtetted a "délutáni" alvást.

Mikor hazajöttünk azt sem tudtam mit csináljak Veled: 1. ha kiveszlek a kocsiból mindig felébredsz, 2. ha nem veszlek ki, kényelmetlenül fekszel. Apa tanácsára mégis áttettelek az ágyadba, ahol megébredtél ugyan, de mivel melléd feküdtem és kaptál inni is, hamar visszaaludtál. Apával nekiálltunk díszcsíkot ragasztani a szobádba.

Közben megjött a védőnő is. Délre ígérkezett, de 3/4 1 is elmúlt mire megjött. Kicsit se bántam, mert így valamivel többet alhattál. Hiába beszéltünk halkan, mégis megébredtél rá. Nem igazán volt mit kérdezzek tőle gyermekneveléssel kapcsolatban, így inkább kibeszéltük az ő terhességét. Most félidős a babával, de nagyon megszenvedte az elejét(akárcsak én). Gonosz voltam vele, mert mondtam neki, hogy most legalább megtudhatja, hogy milyen az, amikor egész nap hányingere van, kipróbál mindent és semmi nem segít rajta. Persze sajnáltatta magát rendesen, hogy milyen rossz volt, mikor nem tudott menni sehova, mert mindig rosszul volt, hányt, szédült(mintha én nem tudnám...) és még kórházban is volt(na jó, én nem)... Azzal búcsúztunk el, hogy reméli, hogy megyünk hozzá méreckedni a nyáron. Nem tudom miért, mert eddig se jártunk - legalább annyira nem, ahogy ő se jött hozzánk... Lassan 18 hónap alatt ez volt talán a 6. alkalom, beleszámolva, hogy az első 6 hétben hetente kell(ene) jönnie.

Délután nem volt sehol, csak kint az erkélyen. Aztán Apa mondta, hogy nézzük meg a híradót, ezért bevonultunk és lefeküdtünk. Én még falatoztam egy fahéjas csigát, amiből úgy, ahogy eszegettél. Aztán elfeküdtél és a fejedre húztad a takarót. Apa mondta, hogy elaludtál, de nem hittem neki, mert nagyon korán volt ahhoz. Lehúztuk a takarót a fejedről és valóban aludtál. "Nagyon" örültem neki, mert még csak fél 7 volt és attól tartottam, hogy éjfélre kialszod magad. 9-kor megkaptad a kakaót meg a gyógyszert, tiszta bugyit adtam Rád, és áttettelek az ágyadba. Reggel fél 8-kor keltél.

Kedden elmentünk a Diegoba a Mamának függönyt venni. Már pénteken megbeszéltem vele, hogy csak kedden érek rá elmenni oda. Azt mondta, hogy jó lesz akkor is. Mikor odaértünk az 1000 fokos napsütésben, felhívtam Őt, hogy akkor mennyi függöny is kell? Hát, elfelejtette lemérni... :) Sebaj, kárpótlásul(meg mert a Niki rábeszélt), vettem magamnak 2 halász nadrágot, Apának egy inget. Neked meg semmit :( Délután lementünk játszóterezni, ezúttal kiegészültünk Ritával és kisfiával, Tomival, aki szintén annyi idős, mint Te. Na jó, Te vagy az "öregebb" :) Jókat beszélgettünk és nagyokat nevettünk azon, hogy Te is, meg a Dorci is a Tomi összepisilt kocsijába akart üldögélni... Itthon fürdéskor kétszer is leengedted a vizet a kádból, utána pedig behabzsoltál 2 virslit :))) Reggel fél 8-ig megint aludtál.

Szerdán megint elmentünk a Diegoba, mert a Mama lemérte, hogy mennyi függöny kell neki. Láttam a leendő szobádba való sötétítőt is, így azt is vettem. A Niki kitalálta, hogy menjünk el nézelődni az egyik boltba, ahová majd egy hónapja készülünk. Itt megint vettem magamnak megint egy nadrágot, meg a Mama pénzéből Neked 2 pólót-nadrágot.

Csütörtökön délelőtt elmentünk megnézni, hogy mennyiért hívathatnánk elő a rengeteg fényképünket, de sajnos hiába mentünk sokat, nagyon drága lett volna. Fájdalomdíjként még többet mentünk és beálltam egy szoliba 3 percre. A fejem égett mikor kijöttem, de máshol nem látszott, hogy ott voltam. Voltunk egy hobbi boltban is, mert kreatívkodni fogunk hamarosan. Nem írhatom le, hogy miért és kinek, mert az illető is olvassa a blogot és oda lenne a meglepetés :)

Délután megint játszótéren voltunk hármasban. Vagyis hatosban : babák és anyák. Mentetek szerte-szét, egyikünk sem pihent :) Kicsit korábban indultunk haza, mert a Tomi nem aludt eleget és már fáradt volt. Fürdéskor kipróbáltad a könnymentes sampont. Hát nem azért üvöltöttél eddig sem, mert csípett a sampon... Megint ettél virslit vacsira :) Úgy néz ki, ez legalább ízlik. Éjjel 2x is fent voltál és 2x bepisiltél :(((


Kata763:
Ez, meg az előző bejegyzés is majdnem egy hétig íródott, úgyhogy ne aggódj amiatt, hogy nem jutsz gépközelbe! Én sem :)

118.

Ahhoz képest, hogy azt írtam az utolsó bejegyzésben, hogy még neki sem kezdtünk a szobádnak, hétfőn már be is fejeztük :)

Pontosabban a festéssel készen vagyunk, fel is takarítottam a szoba nagy részét. Még hátra van az ablak pucolás, a radiátor és az ajtók lemosása. Várjuk, hogy a Mama végezzen a függönnyel és vennünk kell a héten még egy szekrényt. Ha ez mind meglesz, átköltöztetjük az ágyadat.

Nagyon nehezen indult ez a szoba kifestősdi...Leírom a kálváriánkat, mert nem volt egyszerű.

Mivel nem értünk hozzá, egy olyan boltban vettük meg a festéket és minden tartozékot, ahol szakképzett festők az eladók. Legalábbis azt hittük... Olyan festéket választottunk, ami ÁLLÍTÓLAG egy rétegben fed. Direkt rákérdeztünk az eladónál, hogy nem igényel-e valamilyen előkezelést a fal? Ő azt mondta, hogy mivel már eddig is diszperzittel volt festve, így nem kell rá semmi plusz. Megvettük hát a dupla adag festéket és egy speciális teddy-hengert ehhez a festékhez.

Nekiálltunk a mázolásnak szombaton. Már az első percben keveselltem a festék mennyiségét, ezért Apa elszaladt a boltba venni még egy dobozzal. Mivel az első doboz is már dupla annyi volt, amennyi kellett volna, így ezzel a dobozzal már elméletben 4x annyi festékünk volt. Ennyi festékből kész lett a plafon, meg a 4 falból 3. Ráadásul tiszta folt volt minden.

Vasárnap felhívtuk egyik festő ismerősünket, hogy mi tévők legyünk? Ő egyből azt kérdezte, hogy mélyalapozót használtunk??? Hát nem :( Jaaaa! Hát azt kell!

Így elmentünk a Tescoba, ahol volt ennek a csoda gyártónak egy másik fajta festéke(fele annyiba került), így vettünk abból(dupla mennyiséget...biztos, ami biztos) és egy egyszerű Tesco gazdaságos teddy-hengert pár ft-ért. Elmentünk a Baumaxba mélyalapozóért, majd startoltunk haza. Apa nekiesett az alapozásnak és vártunk délutánig a festéssel. Első hengernyomnál érezhető-látható volt a különbség. Sehol egy folt, szépen elterült a festék és a henger is nagyon profinak bizonyult(dacolva a speciális, méregdrága társával). Apa olyan ügyes volt, hogy még a fal alját is le tudta festeni aznap, így hétfőre a javítások és a bordűr ragasztása maradt hátra. Ja, és mindkét festékből elég volt annyi, amennyi a dobozára írva volt... Hát ennyit a hozzáértő eladókról...

Megegyeztünk Apával, hogy a következő festést már nem mi csináljuk, hanem festőre bízzuk :)

117.

Új szavak mostanság:

-brekeke - béka
-boci - boci :)
-bugyi -bugyi :)
-moto - motor
-epee - eper
-pííta - pénztárca
-madá -madár
-bu -busz

116.

Nem kapkodtam el mostanában az írást...mert:

-mikor dög meleg van, akkor rohanunk reggel a boltba, hogy ne kelljen sokat lent lenned. Aztán irány az erkély, meg a medence. Ott végig melletted kell ülnöm, mert eddig még 1 percnél tovább nem bírtál benne lenni egy huzamban. Félek, hogy elcsúszol a vizes kövön.
Hogy miért nem terítek le egy rongyot, amin járkálhatsz? Megtettem, de az első adandó alkalommal(mikor elfordultam), berántottad magad mellé a vízbe...
A korlát alatti rést Apa elfedte, hogy ne locsold literszámra ki a vizet a gyanútlanul arra sétálókra. Viszont mivel a panelban egy darab derékszög sincs, így nem fedi be teljesen a hézagot. A víznek annyi épp elég. Most nem zubog, csak folyik le az erkélyről mikor kimered a medencéből :)
Általában az erkélyen szoktam szárítani a ruhákat. Na de olyat, hogy Te és a száradó ruhák kettesben...
Aztán ott vannak még a muskátlik is a földön...
Szóval nem hagyhatlak magadra...

-mikor épp nincs dög meleg, akkor meg a szobába vagyunk kényszerítve. Itt csak akkor vagy el és nem csinálsz háborús övezetet belőle, ha minden percben felügyellek. Így aztán nagyon minimális időt töltök gép közelben.

Sétáink Nikiékkel kizárólag a késő délutáni, illetve esti órákra korlátozódtak. Általában 6-kor megyünk és 8-fél 9 körül jövünk. Ekkor még(egy gyorsnak véletlenül sem mondható: kb. 3/4 órás) pancsi következik, majd a vacsi és imádkozás, hogy "most-már-remélem-elalszol-végre". Általában 10 órakor be is következik. Éjjel továbbra is minimum 2x fent vagy, de tegnap előtt ez a szám kb. 20 volt.

Evésileg ott tartunk, hogy mióta ritkítottuk a Peritol szedését(2 naponta 5ml), azóta megint nem eszel. Mivel ez a tény engem idegileg nagyon felzaklat, így ma estétől újra naponta fogom adni. A doki szerint ez nem gond, bár minden alkalommal elmondja, hogy 7-10 nap után ritkítsam az adagot. Mikor ezt megteszem, nem is eszel :(
Úgy érzem, még 4.-es gimnazista korodban is este megkapod az adagod, hogy másnap tuti megegyed, amit főztem.

A lakással kapcsolatban még mindig semmi hír :( Emlékszem, február óta ígérik, hogy "jövő hónapban" értesítenek, arról, hogy hogyan zajlik a lakás megvétele.
{Valahol meg is értem a várost, mert havi 19 ezret fizetünk mi most ezért a lakásért, ami viszonylag "olcsónak" számít. Van önkormányzati lakás 5-6 ezer a városban. Mennyi bevételtől esik majd el, ha a nagy többség él a vásárlási lehetőséggel... Ami a mi szemszögünkből lényeges, hogy ez az összeg évente emelkedik, ami lassan eléri egy havi banki törlesztőrészlet összegét. Azt valahogy "szívesebben" fizetném, mert tudom, hogy egy távoli jövőben letelik. A mostani meg örökös, mint a szegénység... Csak azt nem értem, minek kellett ez a "parasztvakítás", hogy februárig mindenképp jelezzük, hogy meg akarjuk-e venni, mert gyors lefolyású lesz az adás-vétel...Ezeket csak azért írtam, hogy én is tudjak majd sok-sok év múlva olyanokról mesélni Neked, mint nekem az Anyukám, hogy 50 fillér volt egy kifli :)}

Amúgy a szobádnak sem álltunk még neki, mert Apa elég sokáig dolgozik hétköznap, hétvégén meg szeretnénk menni olyan ismerősökhöz, akiknél 1000 éve nem voltunk.
De ne félj, lesz saját szobád Neked is! Még hozzá nagyon is szép :)

Egy másik blogon épp azt olvastam, hogy a szerző is panaszkodott arra, hogy a freeblogon nem tud szöveget formázni, képet-videót feltölteni, linket beszúrni. Egy következő bejegyzésben leírta, hogy a Vodafone-os mobil internet a ludas, ezért kényszerült a váltásra. Nekünk is ez a "csodaszolgáltatónk" van, amit milliószor megbántunk már. Nem elég, hogy lassú, mint a tetű, de nagy melegben és esőben egyáltalán nincs is. Ezenkívül korlátozott is a letöltés, ami első hallásra nem is olyan kevés, de figyelembe véve, hogy mihelyt elindítom a kapcsolódást, onnantól számláz, így számolgatnunk kell hónap végén, hogy mi fér még bele az 5 Gigába :(((((((
Akit érdekel nézegesse a webalbumot(itt jobb oldalon "Képeink" menüpontban), mert általában naponta töltök fel képet, illetve, ha van mit :)

115.

Anno 2006. június 1. - Csütörtök

Mivel napok óta késett, aminek havonta meg kell jönnie, vettem egy terhességi tesztet. Nagyon nem bíztam benne, mert nálam egyáltalán nem volt szokatlan a pár hetes késés :( Azért végeztem el, mert a nődoki mondta, hogy ilyen eseteknél csak negatív tesztelés után keressem fel.

Délelőttös voltam, fél 5-kor keltem. Vettem egy pohárba pisit és míg a fogamat mostam, belemártottam a tesztet. Mire kész lettem, a teszten is átfutott a pisi. Direkt a hátam mögé tettem, mert látni sem akartam, hogy újra negatív lesz eredmény, mint már olyan sokszor. Mikor ránéztem a tesztre, csak egy csíkot láttam és tudomásul vettem, hogy "megint semmi". Már dobtam volna ki a szemétbe, mikor megláttam a 2. csíkot is... Először nem hittem el. Le kellett ülnöm, mert biztos összeestem volna. Percekig csak sírni tudtam a boldogságtól, hogy végre sikerült, amire már több, mint 2 éve vártam!!!

Mikor felocsúdtam első örömömből, felkeltettem Apát (aki 8-ra járt dolgozni, így azt se tudta mi lehet...) és az orra alá dugtam a 2 csíkos tesztet. Hirtelen egyből felült és azt mondta: "Te terhes vagy???" De nem olyan hangszínben, ahogy én azt vártam tőle. Vissza is kérdeztem, hogy "Miért?" Erre Ő: "Így nem veszünk házat!" (Tudniillik, mivel 2 éve hiába próbálkoztunk a babavárás reményében, azt beszéltük, hogy jobb lenne egy saját otthon, ahol megnyugodhatnánk és úgy próbálkozhatnánk tovább. Egy hónapja keresgéltünk az eladó házak között, de nem találtuk az igazit. Így aztán a Pocakbaba megoldotta a dilemmát :) ) Ennek köszönhetően, sírva mentem dolgozni. Még jó, hogy minden reggel egy kedves munka társammal mentünk, így ő vigasztalt, hogy a pasik már csak ilyenek...

Mikor beértem a munkahelyre, Anyut hívtam, aki már nagyon várta az eredményt. Mondtam neki, hogy semmi eredmény. Teljesen el volt kenődve, hogy neki már nem is lesz unokája, meg ő már mennyire beleélte magát stb. Erre elnevettem magam és mondtam neki, hogy vicceltem!!! Ő meg sírva fakadt (én is). A munkahelyemen még nem vertem nagy dobra, így aznap alig szóltam a többiekhez.

Mikor hazaértem, nem tudtam mit kezdjek magammal. Alig vártam, hogy Apa hazajöjjön. Mikor megérkezett, komoly arccal elém állt és azt mondta, hogy most komoly dolgokról kell beszélnünk... Még mindig bennem volt a reggeli sértődés, de úgy gondoltam, hogy ezen túl kell lennünk. Leültünk, körülnézett a szobában és azt kérdezte, hogy hová akarom majd tenni a kiságyat? Kérdeztem tőle, hogy mi ez a változás reggel óta? Azt válaszolta, hogy te se örülnél, ha 2 órával korábban felkeltenének... :) Ezután elkezdtük tervezgetni a közös életünket...

Mivel jött a hétvége, ráadásul hétfőn pünkösd is volt, csak kedden jutottam el az orvoshoz. Mondtam neki, hogy pozitív tesztet produkáltam. Megvizsgált és jól megijesztett azzal, hogy ő nem érzi... Elküldött vizelet vizsgálatra, amit azonnal meg is csináltattam. Délután vissza kellett mennem az eredményért. Remegő kézzel fogtam a kezembe a papírt, alig mertem kinyitni :) Miután az is pozitívot mutatott, megnyugodtam. Másnap mentem vissza a dokihoz és mondtam neki, hogy ez a teszt is pozitív lett. Megint sikerült letörnie azzal, hogy az a vizsgálat az elhalt terhességet is kimutatja :((( Elküldött uh-ra, hogy biztosak legyünk a terhességben. Nem lett a szívem csücske ez az orvos...

Június 7.-én történt az uh. Most bemásolom mit írtam a pocakos naplómba erről:

Reggel 8-ra mentem az uh-ra. Egy nagyon kedves doktornő vizsgált meg hüvelyi úton. Nagyon izgultam, ő pedig próbált nyugtatni. Kérdezte, hogy mikor volt az utolsó menstruációm (április 17.). Pár másodperc múlva hallottam a szívet melengető mondatot: Igen, ott van, méhen belüli és jó helyen tapadt meg. A monitort felém fordította, hogy én is láthassam. Csak egy babszemnyi fekete foltot láttam, a közepén egy lüktető fehér ponttal. Ez volt a szíve, ami nagyon szaporán vert. A doktornő meg is jegyezte, hogy ez a legszebb kép, amit egy leendő Anyuka láthat. Igaza volt. A szemem bepárásodott...
Egy élő embrió. Kora 7(+2) hét. CLR: 9 mm.

Szerencsére probléma mentes várandósság következett, aminek a végén egy egészséges, ragacsos, nyöszörgő, gyönyörű kislány lett a jutalmunk :)

Rendkívül boldogok vagyunk, hogy Te a kislányunk vagy, és életem legszebb emlékei Hozzád fűződnek! Nagyon szeretünk!!!