327.

326.

A múlt héten túl sok esemény nem történt velünk. Arra emlékszem, hogy amikor hazaértünk, szinte minden nap őrületes, végeláthatatlan hisztibe kezdtél, amit arcmosással próbáltam csillapítani. Mindig sikeres volt. Utána egyből a régi kislányommal társalogtam.
A játékok között volt gyurmázás, rajzolás, általam rajzolt babára ruharagasztás.

Pénteken elmentünk az új játszira. Én most voltam ott először, de te már tudtad az utat. Meg azt is, hogy az első ajtón hiába próbálkozok, az zárva van. Aztán a kapuban állt egy biztonsági őr, tőle megkérdezted, hogy bemehetek? Ő meg mosolyogva válaszolt, hogy persze! Egyből előre siettél (mert motorral voltál) a focipályákhoz, én meg alig láttalak meg a nagy tömegben. Ott felszaladtál a lelátóra, és ott nézegettél. 2 fiú a palánkon keresztül mászott be a pályára, és megkérdezted tőlünk, hogy miért ott mentek be? miért nem az ajtón? (ami ott volt 3 méterrel arrébb...) de ők nem hallották... Még mászókáztál egyet a korláton :( aztán mentünk is játszira, ahol annyian voltak, mintha most lett volna a megnyitó. A nap végére elég sok játékot tudtál használni, amihez persze először kellett a segítség, meg az útmutatás. Mondjuk én sem tudtam, hogyan kell használni a banáncsúszdát, amíg egy anyuka fel világosított... Neked nagyon tetszik ez a játszi (nekem egyáltalán nem, amivel nem voltam egyedül a szülők között... mert szép lett, az tény, csak használhatatlan...), sötétedésig maradtunk.

Szombaton boltban voltunk, meg lottózóban. Választottál 3 sorsjegyet. Itthon elcsented a pénztárcámat, és mire észrevettem, már kapartad is le az egyiket. Rád szóltam, hogy csak egyet szabad, a másik kettő a miénk Apával. Azt mondtad, hogy jó, csak ezzel nyerek! Lekapartad, és megmutattad, és tényleg nyertél vele 200 ft-ot :D Apa is lekaparta az övét, de az nem nyert, az enyémet megint megszerezted és azzal is nyertél 200 ft-ot :D
Délelőtt rakodtunk, porszívóztunk, rajzoltunk filccel, zenét hallgattunk. Ha itthon vagy, sosem tudlak 2 óra előtt elaltatni. Most volt 4 óra is, mire elaludtál. Leültem egy kicsit netezni. De tényleg csak egy kicsit, mert fél óra múlva fent voltál. Kimentünk palacsintát sütni. Te akartad kevergetni a tésztáját, amit meg is engedtem. Aztán mikor elfordultam, mindkét kezeddel benne turkáltál, utána meg öntötted bele a sót... Mikor elvettem tőled a tálat, megint hisztiztél, ezért beküldtelek a szobába. Aztán amikor abbahagytad a hisztit, jöttél ki, hogy segítsek levenni a filcnek a kupakját. Segítettem, de addigra már megint kevergetni akartad a tésztát. Megengedtem. Közben már sütöttem ki a palacsintát. Aztán annyira kevergetted, hogy az asztalon már majdnem több volt, mint a tálban. Úgyhogy megint elvettem. Persze ez sem tetszett. Addigra megkentem a palacsintát nutellával, és odaadtam. Kinyaltad belőle a csokit, a tésztát meg ott hagytad... Újra megkentem, és rád parancsoltam, hogy edd meg. Nagy nehézségek árán, villával, hajlandó voltál 1 db-ot megenni.
Ekkor Apa megjött. Versenyen volt megint, de eléggé letört volt, mert rosszul ment neki a verseny. Azt nem tudom, hogy írtam-e, de a múlt heti versenyen első helyezést ért el, aminek nagyon örültünk. Te meg főleg! Kapott egy faragott kupát, egy érmet, meg egy oklevelet. Erre a versenyre is úgy engedted el őt, hogy hozzál ám mintás poharat!

Vasárnap még éjjel nagyon nehezen aludtál el, és többször is fent voltál. Odafeküdtem melléd. Végül éjjel is hisztiztél nagyon sokat. Kértél kisbabát, rongyot, amivel a szemedet törölgeted, inni, meg nagy magot(sós mogyoró), de nem kaptál, úgyhogy Apa ekkor begurult, átjött, és elvitt magához, és beállított a sarokba. Te ott, én meg a szobádban bőgtem. DE! Te fél perc múlva befejezted! És hisztinek nyoma sem volt. Visszajöttél hozzám és elaludtunk. Fél óra múlva megint rákezdtél. Végül mindannyian visszamentünk Apa mellé. Csakhogy állandóan rugdaltad őt, úgyhogy most ő ment át a te szobádba. Végül így aludtunk reggelig. Ami nem volt valami sok, mert mindez hajnali 3-kor volt.
Reggel felkeltél és éreztem, hogy nincs minden rendben. Megmértem a lázadat és volt egy kis hőemelkedésed (37,8 - de popsiban, úgyhogy "csak" 37,3) . Láttam, hogy elfekvős kedvedben vagy, úgyhogy nem is mentünk sehová. Aztán pár óra múlva már jobban lettél (volt erőd rosszalkodni), így elmentünk a piacra, meg a boltba. Hazajöttünk és bebújtál az ágyba tv-t nézni. Újabban a Mr. Bean a kedvenced. Volt egy rész, amikor elbújt a postaládába, úgyhogy mindig azt mondod, hogy nézzük a kuka bácsit, aki bebújt tegnap a postaládába? Nézted is jó sokáig, tuti 2x minden részt. Sőt volt olyan, amikor már előre mondtad, hogy mi fog következni:
Pl. egyszer a strandon fogja a kezében a fürdőgatyáját, és kérdezted tőlem, hogy
-Mit csinál a kuka bácsi?
-Át fog öltözni.
-Belefújja az orrát a bugyijába?
-Dehogyis!
Erre belefújta az orrát a fürdőgatyába...

Megint volt 2 óra mire elaludtál, de most sikerült másfelet pihenned. Mikor felébredtél, megint nagyon melegnek éreztem a fejedet, úgyhogy megmértem, de megint éppen csak volt hőemelkedésed. Mondta Apa, hogy akkor felhívom a Verát, hogy nem megyünk hozzájuk. Erre sírva fakadtál, hogy miért nem megyünk? Aztán kérdeztem, hogy jól érzed-e magad, nem fáj semmid? Igen, nem volt a válasz, úgyhogy elmentünk.
Mikor megérkeztünk odaadtad Virágnak a szülinapi ajándékát (egy melegítőt kapott, meg egy nagy zacskó gumicukrot), aztán indult is játék. Megbeszéltük, hogy csak fél órát maradunk. Apa segített a Józsinak fűnyíróba életet lehelni, én meg játszottam hol a Virággal, hol a Jocival. Téged meg elbűvölt a hintaágy, a sima hinta, a hajó hinta... Beszélgettünk sokat, a Vera már a vacsorának állt neki. Ugyanaz volt a vacsora, mint nálunk az ebéd, de itthon nem ettél, ott meg elég jól... Végül 8 óra után indultunk haza, de ekkor sem szívesen jöttél. Megbeszéltük, hogy ha őket nem zavarjuk, akkor jövünk gyakrabban, mint régen :) Én szívesen dajkálom a gyerekeket (akiket egész délután alig láttunk...), segítek füvet nyírni, mert azt nagyon szeretem, Apa meg elvan a Józsival, szerelgetnek. Ők lettek volna a szomszédaink, ha sikerült volna megvenni a házat :(
Itthon aztán beszélgettünk arról, hogyan kéne alakítgatnunk a lakást (már amennyire lehet). Mondtam Apának, hogy vennünk kellene neked egy heverőt (én már ki is néztem egy nagyon csinit), betenni a mi ágyunk mellé közvetlenül, és én feküdnék azon az oldalon és akkor együtt is lennénk, meg nem is, nem kéne állandóan sétálnom az éjszaka közepén. Erre Apa hallani sem akart az ötletemről, mert milyen jó, hogy elalszol közöttünk, aztán valamelyikünk átvisz a te szobádba és mindenki jól van. És épp a mai éjjel megint fent voltál, és megint költözködnöm kellett. Tényleg jól vagyok...

A mai mázsálás:

Apa: 122,3 kg (-3,2 kg)
Anya: 77,8 kg (-4,4 kg)

Csak egy kérdés...

Szerintetek 6-7 éves korában is fogja érdekelni a Szabit, hogy van egy bekerített udvara, saját homokozója, hintája, medencéje, kiskutyája, csirkéi, kakasa stb?

Addigra ugyanis szinte biztos, hogy tudunk saját kuckót összekaparni, viszont az a félelmem, hogy addigra belé rögzül az, hogy mindent készen kap (pl egy szép dobozos játék), nem pedig maga gyűjtögeti össze az udvaron található kincsekből. Vagy hogy a szórakozás a lakótelepi játszótérből (ahol a nála nagyobbak vadulnak, a szülők cigiznek, a kutyák sz*rnak), az erkélyen való játékból, esetleg a tv nézésből áll.
Úgy látom, hogy most van abban a korban, amikor rácsodálkozik a világra: tud örülni egy apró lepkének, ami az orra előtt repked, vagy egy szép formájú botnak, kavicsnak, egy szép virágnak...
Vajon ha csak 6 évesen lesz lehetőségünk a saját házra, akkor még be tudja pótolni az elvesztegetett időt, vagy már unatkozni fog a nagy semmittevésben?

325.

Hétfői mérlegelés:

Apa: 123,4 kg (-2,1 kg)
Szabi: 16, 7 kg (múlt hónapban:16,3 kg, vagyis: +0,4 kg)
Anya: 78,7 kg (-3,5 kg)

(Azért ma "bűnöztünk" rendesen, mert zöldségleves volt (Apa főzte!!!), meg túrós tészta (Mama gyúrta), amiből annyit ettünk, amitől jól is laktunk tisztességesen, de mentségünkre legyen, hogy este 6-kor ültünk asztalhoz, addigra pedig mindketten (3-an?) farkaséhesek voltunk...)

324.

323.

32. hónap

• a hiszti még gyakran a hatalmába kerít, sőt, szokott földön fekvő formában is jelentkezni...
• az előbbit leszámítva, csak pozitív tulajdonságod van
• utánozol minket - stílusban és szókincsben is- de már gyakran kreálsz saját sztorikat. Ezeknek se füle, se farka, csak egymás mögé teszed a szavakat. Sokszor kineveted magad, annyira vicceseket mondasz.
• aztakutyfáját, aztamacskabajuszát, aztahétszázát
• még mindig nem eszel egyedül, mer szerinted kisbaba vagy
• Apához hasonlóan szelektív a hallásod, így én a lakás egyik felében kiabálhatok neked, te meg a másik felében végzed a dolgod. Ezután a suttogva feltett "kérsz üdítőt/csokit/magot?" kérdésre azonnal ugrasz. Kipróbáltam. :)
• félsz a váratlan hangtól, fénytől, méhétől, bácsitól, nénitől - szóval sok mindentől. A félelmedet sok összebújással feledtetem el veled.
• riszálod magad, ha zenét hallasz
• szeretsz tévét nézni. Kedvenceid: Éliás a mentőhajó, Thomas, Mr. Bean film.
  

322.

Bevallom töredelmesen, hogy nem igazán értem, mit mondasz:

321.

Apától:

320.

Szeptember 1-én elkezdtük a diétát közösen Apával. Az első mérlegeléskor Apa 125,5 kg, én 82,2 kg voltam. Az első naptól kezdve elhagytuk a krumplit, rizst, és a kenyérféléket, helyettünk párolt zöldséget eszünk.
Én azért nem teljesen álltam le a cukorról, mert sem üdítőben, sem egyéb másban sem tudom elviselni az édesítőt. Egyszerűen rosszul vagyok tőle, és hajlamos vagyok egész nap nem enni, inni, csak azt ne kelljen. Úgyhogy a teát is cukorral iszom és a szörp sem diétás. Apának ez jobban megy :)
Én amióta mellőzzük a "bűnös" dolgokat, majd éhen halok, egyfolytában az órát lesem, mikor ehetek megint. Remélem, hamar el fog múlni ez az állapot. Apa (saját bevallása szerint) bírja könnyedén.
Aztán szinte minden nap a mérlegre állunk, és az kárpótol minket mindenért. Hétfőnként lesz a hivatalos mérlegelés. a mai adatok (reggel): Apa 123,6 kg (-1,9 kg), én 79,1 kg (-3,1 kg). :)))
Nyárra formában leszünk :)))

319.

Este fürdés után engedtem le a vizet a kádból, közben a mosdóban elkezdett kuruttyolni a víz. Hogy nehogy megijedjél, azt mondtam, hogy hallod? A békák kuruttyolnak lent a tóban. Apának már így mesélted:
-Hallottad? A békák turutykolnak lent a tóban!

Közkívánatra teszek fel Apáról képet, beöltözve korhű íjász ruhában:

318.

Kedd:

• bölcsi után elrongyoltunk az ügyeletre veled, mert nem lett szebb a kezed :( ott elláttak jó tanáccsal (hideg vizes borogatás, calcimusc, fenistil), aztán hazajöttünk.
• elmentünk az Erzsébet ligetbe gesztenyét szedni, mert úgy gondoltam, hogy már lehet. Emlékeztem egy képre tavalyról (ERRE), hogy akkor dzsekiben, sapkában voltál. Mondtam is Apának, hogy ahhoz képest most nyár van. Később kiderült, hogy az 1 hónappal később készült a mosthoz képest... Szóval gesztenye alig volt, ami mégis, az még fent a fán. Egyet sikerült találnom egy kihalt (kivágott, vagy villám által kidöntött) példányon, de az meg csak félig volt érett, mert az egyik fele hófehér volt, a másik meg barna.
• időben hazaértünk, de nem rajtam múlott, hogy későn aludtál el :)

Szerda:

• azt hiszem a Mamánál voltunk, de ez nem 100%. Sajnos nem emlékszem :(
  

Csütörtök:

• bölcsi után elmentünk a doki bácsidhoz. Mert még nem találkoztunk (augusztus óta ő van, mint gyerekorvos), meg elvittük neki az ügyeleten kapott papírt. Volt néhány kérdésem hozzá:
  Kell-e d vitamin? NEM.
  Estére gyakran piros a punid (gondolom az "alapos" bölcsis törölgetésnek köszönhető, mert hétvégente itthon nem szokott olyan lenni...). CANESTEN, ÉS TUSFÜRDŐ MEG SZAPPAN HELYETT BABAFÜRDETŐKRÉM.
  A csípéssel mi legyen? MÉG FENISTIL ÉS CALCIMUSC.
  Amúgy szimpatikus fazon a doki, viccelődött, nem egy vaskalapos, de kb. 10 év múlva ő is nyugdíjba fog menni.
  
• orvos után hazasiettünk, aztán meg mentünk a Tündiékhez. Ők ugyanis a múlt héten elköltöztek mellőlünk :( Győrújbarátra. Még jó, hogy most írom ezt a bejegyzést, mert amikor ott voltunk nagyon feldúlt volt a lelkem. Nem szeretném részletezni, elég, ha annyit írok, hogy rettenetesen irigy vagyok, meg nem értek egyet s mást :(((
  Hazafelé jövet megkérdezted Apától, hogy holnap is eljövünk? Ő meg egyből rávágta, hogy nem, mert mi már különböző társadalmi réteghez tartozunk. És ez sajnos így igaz :(
  

Péntek:

• a munkahelyen megint nagyon odavoltam :( aztán amit jöhettünk haza, el is múlt szinte minden bajom :) lehet, hogy munkaundorom van... ?
• a bölcsiben azt mondta a Szilvi néni, hogy semmi baj nincsen veled, bár néha szófogadatlan vagy. Pl. megkért, hogy ne szórd a homokot, el is mondta, hogy miért. Megértetted, de amint elfordult, már megint szórtad... vagy látta, hogy az egyik kisfiú rugdalta a motort, rászólt, hogy nem szabad, ő abbahagyta, te meg folytattad.
• délután elmentünk Lidl-be bevásárolni szombatra, mert Apa versenyen lesz, és én nem akarok boltba menni, de nem volt semmi olyan, ami a fogunkra való lett volna :( pedig mindkettő áruházba elmentünk.
  
• este Apa edzésre ment, mi meg estig mosogattunk, rendet raktunk, mostunk, teregettünk, gyurmáztunk, vacsiztunk. Apa megjött, fotózás volt, mert elkészült a tradícionális ruhához az öv is, úgyhogy puccba vágta magát és pózolt a fényképezőgép előtt. Aztán megkért, hogy ne közöljem, hanem majd vasárnap csináljunk újakat.

oOo

Hazafelé az autóban párbeszéd Apával:
Sz: -Nekem majd lesz kistesóm...
Apa: -Tudod mikor lesz neked kistesód? Kétezerhetvenhastban! (:$)
Sz: -Azt mondja Apa, hogy kétszer lesz kistesóm! (úgy legyen! Nem rajtam fog múlni!)

Elég sok mosolyogni való hagyja el a szádat, de akkor nem írom fel, ilyenkor meg már nem jut egy sem az eszembe belőlük :(((

317.

Péntek:

• Apa elment orvoshoz, ahol először éhgyomorra, majd reggelivel terhelve is megnézték a vércukor szintjét. Szerencsére nem volt magas, így nem cukorbeteg, de azért diétázunk tovább, mert a súlyából jócskán le kell adnia. Segítek neki, hogy ne legyen olyan nehéz :)
• én is el akartam menni dokihoz, mert már 2 napja felfáztam, de Anyu közölte, hogy csak helyettes van, úgyhogy inkább a patikába mentem valami gyógyszerért. Ott persze nem adtak semmit, csak egy doboz kamillateát, meg azt, hogy ebbe fürödjek, meg igyam. Hát ezt magamtól is tudtam.
• a munkahelyen aztán természetesen majdnem megpusztultam az állandó pisi ingertől, de persze nem kellett, csak úgy éreztem. És nem nézték jó szemmel, hogy én állandóan kijárkálok. Azt hittem, sose lesz este 10 óra...
• elkészült a személyi igazolványod :)

Szombat:

• reggel az ügyeleten kezdtük. Nem volt előttem senki a váróban, úgyhogy nem volt szükségem B-tervre (mármint a wc hiányát illetően). Egy nagyon kedves, aranyos doki néni volt ott, aki felírt egy 1 darabos antibiotikumot, és azt mondta, hogy ha ezt most reggel beveszem, akkor estére el fog múlni a fájdalmam. Gondoltam, persze, már 3-4 napja szenvedek, majd egy tabletta megszünteti minden kínomat... Azt is mondta, hogy igyak sok folyadékot, ami kb. 3 litert jelent, mert attól jól felhigul a vizelet és nem lesz fájdalmas az ürítés. Köszi, de a legnagyobb kánikulában is csak 1,5 litert tudtam magamba önteni... Összekaptam azért magam és sikerült 2 litert legyűrnöm :)
• Tescóban bevásároltunk, ahol engedtem a nyafogásnak és beleülhettél az autós bevásárlókocsiba, ami természetesen csak az első 5 percig tetszett, utána ki szerettél volna szállni, de én nem engedtelek.
• megnéztük az Árkádban a Leonardo Da Vinci kiállítást. Én csak annyit érzékeltem belőle, hogy rohantam utánatok, utána meg wc-t kerestünk. De vittem fényképezőt, és készítettem képeket is, úgyhogy itthon megnéztem, hogy milyen volt.
• itthon ebédeltünk, majd aludtál 2 órát.
• feltűnt, hogy nem fáj a hasam alja.
  
• elég későn keltél, úgyhogy megbeszéltük Apával, hogy lemegyünk sétálni, ha felkelsz, hogy az esti alvás előtt azért fáradj el valamiben. Fel is ébredtél, felöltöztünk, de addigra Apának nem volt kedve eljönni, mert filmet akart nézni. Mi azért elindultunk és egy óra alatt majdnem elértünk a tóig (kb. 500 m). Mikor vége lett a filmnek, eljött Apa is, de addigra már eléggé elfáradtál a sok sétában, meg a kacsák se jöttek enni, úgyhogy elindultunk haza, de kerülővel. Végül sötét lett, mire hazaértünk, én toltam a babakocsidat, te meg Apa nyakában nyafogtál, hogy mennyire elfáradtál.
• estére valóban elmúlt minden fájdalmam.
  

Vasárnap:

• bolhapiac :) kaptál a babádnak egy kenguru hordozót, meg 2 bölcsis fölsőt. A végére egyik hiszti követte a másikat, mert nagyon elfáradtál. Valószínűleg a hisztiben, mert úgy toltalak a kocsidban, úgyhogy nem a sétálásban.
• ebéd után mégis lett 3 óra, mire sikerült elaludnod, kemény harcok árán.
• mikor felébredtél, én vasaltam, ti meg néztétek a tv-t Apával. Csak fél füllel hallottam, hogy miről van szó, majd mikor megláttam, hogy Cartoon Network megy, megkértem Apát, hogy ezt inkább ne nézzétek. Betettem a magyar népmeséket, néztél is belőle 2 részt, majd uncsi lett, úgyhogy inkább játszani mentél. Végül sikerült magad elfoglalni néhány polifoam kockával, meg egy csúcsszuper pisztollyal (még Apáé volt).

Hétfő:

• a munkahelyemen még mindig olyan hideg van, meg megy a klíma egész nap, úgyhogy megint fél óránként wc-re jártam és végig aggódtam a napot, hogy ez már sose fog elmúlni? Megint fájdalmaim vannak :(
  
• a bölcsiben megcsípett valami nagyon csúnyán és sokszor, úgyhogy itthon kaptál calcimuscot, meg fenistil gélt. Nem lett szebb :(
  
• nem utánozásból kedves Bius, de be kellett szereznünk egy hajpántot, mert vasárnap lenyúltad az enyémet :) Te magad választottad ki a megfelelőt, hosszas válogatás után. Bementünk még a henteshez is, ahol kikönyörögtél magadnak 2 matricás csokit, majd jöttünk haza. Itthon aztán kezdődött a buli: dobáltad a könyvedet, verekedtél, és teljesen fel voltál háborodva, hogy büntit kaptál érte. Konkrétan a konyhában fetrengtél visítva, én meg nevettelek. Aztán Apa kicsit megmosdatott, ettől egy kicsit helyrerázódtál, de aztán jött a Mama, aki előtt megint produkálnod kellett magad.
• miután megettük az ebédet (5 órakor) átmentünk a Mamához, mert főzött nekem almakompótot. Aztán mielőtt hazajöttünk megrúgtad a Mamát, amit én egyáltalán nem tűrök el (ő meg nem szólna rád a világ minden kincséért sem...). Gondoltam az jó bünti lesz, ha ott kell hagynunk a babádat. Ettől aztán megint eszeveszett hisztibe kezdtél, amin az arcmosás sem segített. Pedig kértelek, hogy mondj csak annyit, hogy többet nem csinálok ilyet. Még véletlenül sem mondtad volna... Aztán egyszer csak bocsánatot kértél. Volt könnyes összeborulás, majd jöttünk haza.
• itthon gyors tusolás után rohantunk lefeküdni, hogy tudjuk tartani Apa jól bejáratott napirendjét :) Elmondtam 2 versszakot az esti versből, aztán már aludtál is. Úgy 1 óra múlva hazajött Apa az edzésről, akkor felébredtél és sírtál, de akkor meg az "orgona ága" nyugtatott meg, és altatott el.
  

316.

Reggel arra ébredtem, hogy kérdezed Apától, hogy nem sokára jön haza Anya? Apa meg mondta, hogy itthon van, csak még alszik (ezek szerint járhatnék akár éjjeles műszakba is, nem nagyon foglalkoztat a dolog, hogy mikor vagyok otthon és mikor nem...). És jöttél át hozzám, megálltál az ajtóban, majd 100zal futottál az ágyhoz ölelkezni :)
Gyorsan bedugtalak a még meleg takaróm alá, de nem maradtál, mert mennem kell pisilni. Aztán innentől kezdetét vette a reggeli hiszti, mert te akartad lehúzni a wc-t, amit Apa már lehúzott, te akartad lekapcsolni a villanyt, amit Apa már lekapcsolt, nem fogadtál szót Apának, és tiszta víz lett a pizsamád. Aztán bugyiba, trikóba elkezdtél szaladgálni a lakásban, főleg a szőnyeg nélküli helységekben, és amikor rád szóltam, nem tetszett, és nyafogtál. Utána innivalóért nyafogtál, míg megcsináltam, mondtam, hogy bújj be az ágyba, aztán viszem. Persze nem bújtál be, csak ott fetrengtél félmeztelenül a nyitott erkélyajtó ellenére... Aztán hoztam a ruhákat, hogy felöltöztetlek, akkor meg be akartál takarózni. Úgy sikerült rád aggadtnom a ruháidat, hogy közbe nyakig be voltál takarózva... Kértelek, hogy vedd fel a szandálodat, de azt se akartad első (második, harmadik) szóra. Ezután már abbamaradt a nyafogás. Még indulás előtt sikerült megfésülnöm téged, és elmentünk. Aztán a földszintről visszafordultunk, mert jobbnak láttam, ha cipőben viszlek.
Az úton aztán jókedvűen elbeszélgettünk, kérdeztem, hogy hívják az új gyerekeket, de csak Kírát és KovácsMátét mondtad, meg egyszer Józsit. Kérdeztem, hogy tetszik-e az új nagycsoprt, és azt mondtad, hogy igen, menjünk oda legközelebb is. Mondtam, hogy minden kívánságod így teljesüljön, mert épp oda tartunk :) Az öltözőben már alig bírtál magaddal, annyira be akartál menni. Még megkértelek, hogy akaszd fel a mellényedet a fogasra (mert itt a nagycsoportban már feléred) és mehetsz is be.
Ma nem volt félős hangulatod, siettél a többi kispajtáshoz, leültél közéjük az asztalhoz. Kérdeztem az Andi nénit, hogy nem volt tegnap probléma, miután hazajöttem, de azt mondta, hogy semmi gond nem volt, játszottál egyből a "régi" ismerősökkel. Aztán közben mondtad a Csilla néninek, hogy mindjárt megyek az oviba! Ő meg kérdezte, hogy mikor, és rávágtad, hogy jövőre! Mondták, hogy egész nap sokszor mondogatod az ovit, nagyon várod már :) (reggelente az iskola és az iskolások tömege mellett sétálunk el, és akkor is mindig megjegyzed, hogy én már mindjárt iskolás leszek!)

315.

Kedden és szerdán semmi különös nem történt a bölcsiben. Jó kedvvel mentél be, és azzal fogadták Apát, hogy milyen jól elvoltál, játszottál a homokozóban, mutattad a kisebbeknek, hogyan kell homoksütit sütni, öltözni, vetkőzni, jól ettél ebédet, aludtál egy nagyot.

Csütörtök reggel is vidáman indult a napod, sőt, te ébresztettél engem, hogy megyünk a nagycsoportba? Hát persze! És már öltöztünk is. Még te mutattad az utat az öltözőig, aztán indultál volna be a csoportba, mikor megláttad az Andi nénit, és megtorpantál. Átkulcsoltad a lábamat és nem engedted. Közben kijött az Andi néni és próbált valahogy rávenni, hogy beljebb menj. Annál inkább szorítottál engem, meg bújtál a hátam mögé. Aztán egyszer csak megfogta a kezedet és bevezetett téged. Én hajoltam le egy pusziért, de már 3 lépéssel az ajtón onnan voltál. Andi néni visszafordított, és mondta, hogy adj egy nagy puszit és menj be játszani. Odajöttél, megöleltél, adtam egy puszit, és mondtam, hogy menj be, és puszilgasd meg a Kírát helyettem. Te bementél, én meg leléptem. Nagyon szomorú voltam egész nap emiatt.
Aztán este beszéltem Apával telefonon, és kérdeztem tőle, hogy nem mondtak semmit a bölcsibe? Azt mondta, de. Ugyanazt, mint előző nap. De semmit a félésről? Ja, arról semmit. Úgyhogy ez csak pillanatnyi bizonytalanság a részedről (legalábbis nagyon remélem!).

314.

Szerdán kaptam egy emailt, hogy megérkeztek a fényképek a Rossmannba, amiket előhívattunk a Nikivel közösen, és még a múlt szombaton rendeltünk meg. Alig bírtam kivárni, hogy megnézhessem őket. Bementem a Rossmannba és azt mondták, hogy nincs még kész :( Nagyon szomorú voltam (tudom, jó, hogy ilyen nagy problémáim vannak...).

Csütörtökön is bementem, hátha készen vannak már. De még mindig nem volt kész, de azt mondták, hogy menjek vissza zárás előtt, hátha addigra meghozzák.
A bölcsiben a Szilvi néni megállított engem, hogy elmondja, hogy olyan nagy lány vagy már, szeptembertől egy másik csoportba fogsz járni, nagy gyerekek közé. Először nagyon megijedtem, hogy ez mit takar, de hamar megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő megmarad óvónéninek, csak lesz egy helyettese, Andi néni. A bölcsi másik épületébe kell ezután menni reggelente és a cseresznye jel átváltozik halacskává. Ezek hallatán kicsit összeszorult a szívem, hogy pár hónapja még te voltál az összes kisgyerek közül a legfiatalabb, most meg 3 közül a legidősebb! Megmaradt csoporttársnak a Kíra, meg a KovácsMáté (őt mindig így hívod...nyilván van egy másik Máté is...). És abban a csoportban is van 1-2 kisgyerek, akik még maradnak, de ebben a tanévben már átmennek az oviba. A nagy bejelentés óta egész nap emlegetjük, hogy te már olyan nagy lány vagy, hogy nagycsoportba fogsz járni. És erre igazán büszke is vagy!
A Nikiék eljöttek hozzánk, hogy sétáljunk egy kicsit. Elmentünk patikába, meg boltba, meg a Rossmannba a fényképekért (még mindig nem volt ott :( ), aztán mindenki ment a Mamájához. Hazafelé együtt jöttünk megint, mert visszahozták a Dorciék a babakocsit. A Dorci elhozott a Mamájától egy tolós kacsát, ami neked nagyon megtetszett, és elcserélted a babádat a kacsáért cserébe. Este már megbántad a dolgot. Annyira sirattad a babát, hogy megfordult a fejemben, hogy elmegyek a Nikiékhez érte, de szerencsémre megvigasztalódtál egy Panni babával.

Pénteken reggel megint kerested a pici babádat. Apa mesélte, hogy minden reggel bölcsibe indulás előtt lefekteted, betakarod a babádat. Hát most nem volt baba, ezért sírtál egy kicsit miatta. Megint odaadtam helyette a Pannit, és az is jó volt. A bölcsibe vittünk 2 doboz ropit, meg a fényképezőt, erre azt hitték szülinapod van :) Pedig egyszerűen csak kedvesek vagyunk...
Mennem kellett alkalmassági orvosi vizsgálatra. Út közben, a kórház bejáratától néhány méterre áll egy mentőautó, villogó lámpákkal. Még át is futott az agyamon, hogy szegény valaki, pont a kórház előtt lett rosszul... Gondoltam rá, hogy felhívom Apát, hogy elmondjam neki, de csúszásban voltam, úgyhogy letettem róla. Mikor végeztem az orvosnál, még gondolkodtam rajta, hogy hazajöjjek-e, de kellett benzin a motorba, úgyhogy hazajöttem. Felcsörögtem Apának, hogy hozzon le benzint, de azt mondta, hogy rosszul van, menjek fel érte. Kb. 2 mp alatt felértem az emeletre, de szerencsére már nem volt olyan nagyon rosszul. A lényeg az, hogy Apa miatt volt ott a mentő, mert ő vérvételen volt előtte, és a hazaúton rosszul lett, és összeesett :((( Végül is magas volt a cukra, és különben is rosszul bírja a vérvételt, de nem szólt volna annak, aki levette a vért...
Ennek tudatában mehettem vissza dolgozni még 4 órát. Természetesen az agyam nem ott járt...
Még mindig nem volt kész a fénykép, és csak hétfőre ígérték.

Szombaton dolgoznom kellett, hiába kértem szabadságot :( Végül Apára hivatkozva délben leléphettem :) Szerencsére azóta nem ismétlődött meg a rosszulléte, de szokott szédelegni. A nap nagy részét vízszintesen tölti.
Délután, vagy inkább kora este elmentünk a Nikihez visszacserélni a babát a tologatós kacsára. Volt ám nagy öröm!!!

Vasárnap megint a piacon lézengtünk. Nem tudom, hogy most miért mentünk, de nem volt, az tuti, mert Apa nem vett semmit. Én azért vettem neked egy kirakót, amit már nézegetek egy ideje a játékboltban, de elég borsos ára van. Elvittük magunkkal a babakocsidat, hogy ne kelljen cipelnünk téged. Nem kellett. Viszont egyik sorban ülni akartál a másikban tolni a kocsit... Megint jól lefárasztottál engem :)

Hétfőn nem vittelek bölcsibe, mert az okmányirodába mentünk személyi igazolványt csináltatni neked :) 9-10 között volt időpontunk, és szűken, de ott voltunk időben. Egyből elküldtek fényképezkedni (ahol még véletlenül sem mosolyogtál, viszont nagyon jellemző rád az az ábrázat, amit lefotóztak. Nekem nagyon tetszel rajta :) ), majd utána vártuk a sorunkat. Volt előttünk 5 kisgyerek, ügyintéző meg 1. A többiekkel együtt türelmetlenül vártad, hogy mikor jövünk mi. Volt ott egy kisbaba, aki az apukájának berregett, te meg hangosan kacagtál rajta.
Mikor mi következtünk, a nő kinyomtatott 2 papírt, aláírtam 4 helyen, aztán mehettünk is. Nem tartott tovább 3 percnél. Hogy mit tököltek addig, azt nem tudom...
Itthon gyorsan elmentem előhívatni pár fényképet, mert a bölcsibe vittünk emléklapot, meg a Mama által horgolt tulipánt az elköszönő óvónéniknek, dadusnak. El is vittük egyből a bölcsibe. Margó néni, meg a Szilvi néni azt se tudták miért kapják, de nagyon tetszett nekik az ajándék.
Délután itthon punnyadtunk, neteztem (volna), te meg homokoztál. Aztán este átrobogtunk a Mamához, mert gyógyszerre volt szüksége.
Ja, és végre valahára készen lettek a fényképek, alig győzök betelni velük :)

Kedden reggel nagy izgalommal indultunk el a nagycsoportos bölcsibe. Egész odaúton meséltem neked, hogy a nagylányok, meg a nagyfiúk már nagycsoportosak lesznek, velük lesz a Szilvi néni, a kicsik meg maradnak az Edina nénivel. Be is mentünk a bölcsibe, ami ugyanúgy néz ki, mint a másik épületben. Csak mások a jelek a szekrényeken. A Szilvi néni ki is jött üdvözölni téged, majd utána egyből jött Andi néni is. Előle aztán elbújtál mögém, rá sem akartál nézni, meg nem akartad hallani a hangját sem. Féltem ettől nagyon, hogy fog ez lezajlani, szerencsénkre ott volt a megszokott, jól bevált, Szilvi néni. Elég sokáig ott maradtam még, de aztán láttam, hogy feltaláltad magad, úgyhogy hazaballagtam. A Mamának még eldaráltam, hogy ne a régi helyre menjen, és ne keresse a régi szekrényt :)
Itthon egész délelőtt pakoltam, és mégis csak a szekrény 2 polcán lett rend. Még mondtam is Apának (ő itthon van még ezen a héten), hogy milyen jó lenne, ha legközelebb egy hónap múlva kellene csak rendet raknom. Kinevetett és azt mondta, hogy már délután nem lesz rajta rend :) Amikor éjjel hazajöttem a munkából, láttam, hogy igaza lett :))