4 évesen...

Végül is 2 hónap alatt csak össze tudtam szedni :) A száraz tények szerint 113 cm (azóta már 114 cm), és 21,3 kg (azóta 22 kg) vagy, 28-29-es a lábad, 116-122-es (vagy angol méretben 5-6-7 évesre való) ruhákat veszek. De ezen felül... Elfogultság nélkül írom, hogy szép és okos vagy, valamint cserfes, néha pimasz, feleselő, nagyszájú (csak hazai pályán), zseniális színésznő (Gobbi Hilda hozzád képest egy tehetségtelen ripacs :D), nagyon félős, bújós, akaratos, igazi nő, aki reggel oviba indulás előtt a rúzst (labello) sosem felejti el, és a Mamát mindig rá lehet venni a körömlakkozásra, sminkelésre is. A beszéddel nincs gond: szépen, tisztán beszélsz, bár gyakran használod az "izé"-t, és előfordul halandzsa is, ha nem jut eszedbe a megfelelő szó. Egy filmet nem lehet végignézni (mit filmet? egy reklám blokkot sem :D), mert folyton csacsogsz. Sokat énekelsz (meg táncolsz), mixeled is a dalokat, sokszor a játékba belefeledkezve verset mondasz, de kérésre nem vagy hajlandó elmondani, hogy mit tanultok az oviban. A versekből, dalokból gyakori, hogy csak keveset jegyzel meg, azt is rosszul, ezért gugli barátomnak napi szinten kérem a segítségét. Az étvágyad nem a legjobb, de azért nem is panaszkodom, főleg, hogy nem lenne ennyi a súlyod, ha úgy kergetnélek az étellel az asztal körül. Ezen a héten mondjuk 5x kellett rizses valamit csinálnom, mert most épp az a tuti. Már szereted a csokit, gumicukrot is, amire régebben nem volt példa. Játékban még mindig nem tudok jót venni :( vagyis inkább vásárolok magamnak, mint hogy el tudjam találni az érdeklődési körödet... A szülinapi ajándék emiatt nem is lett változatos vagy inkább ötlet dús: ruhák, könyvek, rajzsablon, filctoll, színes ceruzák, matricák. Látom, hogy nem vagy oda egyikért sem, de a Mamának azt mondtad, hogy pont azt kaptam, amit kértem! A legjobb játékok még mindig azok, amik nem kerülnek igazán pénzbe: olló, ragasztó, ceruza, filctoll, papír a rajzoláshoz, színezéshez - ezek minden nap használatban vannak; a babakonyhába az általam főzött zöldségek, fűszerek, kizárólag az én fazekaimban, fakanalammal keverve - ez többnyire hétvégén, a közös főzések alkalmával. 10 alkalomból 2x játszik szerepet a baba, de akkor jön velünk mindenhová: bolt, séta, ovi, fürdés, wc... A múlt hétvégén megtanultál biciklizni, szerintem most ez lesz az idei év slágere :) Nagyon nehéz dolgom van (szerintem), mert ünnepek körül mindig fejfájást okoz, hogy mivel tudnék igazán örömet okozni, mert nem adhatok egy marék sárgarépát, vagy szórólapos újságot, habár tudom, hogy ezekkel órákig ellennénk... Gondolom ebből sejthető, hogy a karácsonyi ajándékok már a polcokon pihennek úgy 2 hónapja... A Mama megengedte, hogy gépezzél nála. Ott már bekapcsolod, elindítod a netet, és azon a játékot is. Többnyire a sminkelős-körömfestős-öltöztetős lányos játékok érdekelnek, de gyakori, hogy csak írsz word-ben. Itthon lényegesen kevesebbet töltesz számítógép előtt, egyedül szinte sosem. Megengedtem, hogy rendezd a farmomat: vetsz, kapálsz, ganézol, tenyészted az állatokat :) Az ovit továbbra is imádod, ez nagy szerencsénk. Még akkor is, ha a korai gyűjtő csoportba kell menni. Vasárnap, mikor szomorúan állapítjuk meg, hogy mindjárt megint hétfő, te ujjongsz, hogy végre találkozhatok a barátaimmal! Állandóan két barátnő körül forognak a mindennapjaink: Rebeka és a Dzseni. Nem ismerem őket (mármint láttam őket, de még nem beszéltem sem velük, sem a szüleikkel), biztos aranyosak. Persze vannak, amik nem tetszenek: pl. R-nak van egy idősebb tesója és annak barátja, akik este punisat-kukisat játszanak. Nem szeretném tudni, hogy ez mit takar... Vagy hogy egyikük felvilágosított, hogy a kisbaba a puniból jön ki, és az nagyon fáj... Elsimítottam egyelőre a témát, mert szerintem nem kell még fogalmadnak lenni az élet ezen részéről. Gyakori téma: mikor lesz már nagy a hasam? mikor fog születni kisbabám? (hát, remélem addigra már ősz lesz a hajam! Bár már most is eléggé az...) Vagy ha ezek sokára, akkor mikor leszek már iskolás? Általában szeretsz mindent magad csinálni: tusolás, kakaó készítés, körömreszelés, cipő bekötés (tudsz masnit kötni!!!), mégis a wcről lehúzott bugyival jössz ki, és nekem kell felhúzzam. Tudsz egyedül öltözni, de ritkán bizonyítod. Csak hétvégén, amikor te válogatod össze az aznapi ruhát. Az oviban hiába kérlek, könyörgök, kedvesen-mérgesen, nem szoktál egyedül öltözni-vetkőzni. A ruha összeállítása nagyon megy, nem számít, hogy ott kint fogcsikorgató hideg van, te "kapkodóban" szeretnél oviba menni, meg miniszoknyában és nylon harisnyában. Azért többnyire még én diktálok, de jó a reggelt veszekedéssel kezdeni... Ha együtt vagyunk a mesélés is nagy szerepet kap, bár nincs sok türelmed végighallgatni egy néhány perces mesét. A könyvtárból mindig 4-5-6 könyvvel térünk haza, amiből 1-2-t olvasok fel. Leginkább a Barbie, Hercegnő, Kisvakond mesék érdekelnek, de elfogadod azt is, amit én választok. Mivel tavaly óta végre újra olvasok, így sokszor látsz engem olvasgatni, ilyenkor hozol magaddal egy könyvet -minél kevesebb benne a kép, annál jobb- és olvasunk együtt. Mindenki a magáét. És ez így megy hosszú perceken át, tök csöndben :) Az elalvás nem megy egyedül. Az ebéd utáni alváskor (itthon ez csak hétvégén van), könyörgés nélkül lefekszel, elmesélek 1-2 mesét, összebújunk és elalszol (és én is...). Este fürdés után vacsora, ma éppen kakaós csiga és az elmaradhatatlan kakaó, utána ágyba be, mesekönyv elő, ma éppen a Palacsintás király, abból is egy fél oldal, és alvás. De ha nem is ilyen gyorsan, akkor még egy Micimackó dal elejétől a végéig, és utána már biztos alszol. Többnyire én is :) Igyekszünk korán nekikezdeni az esti szertartásnak, fél 7 körül fürdés, fél 8 körül alvás (vagy fél órával később). Mert délelőttös héten 5:20-kor kelsz :(

A lényeg, hogy nekem pont így vagy jó, ahogy kaptalak, a fontos az, hogy boldog légy!

:)

Köszönöm!!!

A kórházban

Borzasztóan féltem a műtéttől, vagyis inkább csak az altatástól. Robin Cookon nevelkedtem... Szerencsém volt abból a szempontból, hogy miután ismét megvizsgált a szájsebész, felvettek az osztályra, beszéltem az aneszteziológussal, majd megint a szájsebésszel, hazajöhettem, így ezt az estét itthon tölthettem. Volt nagy öröm, mikor délben megjelentem az oviban, mindenki körülugrált, hogy már haza is engedtek-e, túl vagyok-e a műtéten? De el kellett keserítenem őket, hogy csak költséghatékony kórházi ápolásban részesülök (vagyis csak papíron voltam ott). Délután még egy kicsit együtt voltunk, és mentél a Mamához aludni. Itthon nagy magányomban jól kibőgtem magamat (először). Éjjel alig bírtam elaludni, reggel meg felkelni. Fürdés közben bőgtem (másodszor). Fél 7kor bementem a kórházba. Egyszer csak megjött az Anyu, aki velem volt, míg betoltak a műtőbe. Előtte 4x megszúrtak, hogy kaphassak infúziót. Azóta a kezemen 2 tenyérnyi sárgás-lilás véraláfutás van... Miközben toltak be, Anyu kijött a folyosóra integetni, megint bőgtem (harmadszor). A műtőben megint megkérdeztek mindent, amit előtte nap az altatóorvos, meggyőződtek, hogy én vagyok én, és szép álmokat kívántak. Én meg azt kértem, hogy annyi altatót adjanak csak be, amitől fel is fogok ébredni. A műtét ébresztéssel együtt 1 órás volt. Anyu feljegyezte pontosan, onnan tudom. Mikor kinyitottam a szemem, és nagy fuldoklások közepette kivették a tubust a torkomból, az első kérdésem az volt, hogy "felébredtem???" Azt mondták, hogy "úgy néz ki, igen". Kiderült, hogy minden rendben volt, visszatoltak a szobába, ahol Anyu még mindig ott volt. Megláttam, bőgtem (negyedszer). Innentől nagyon unalmas volt a kórházi tartózkodásom, Anyu mindig hozott egy rajzot, ami mindig megríkatott. Szerdán egyáltalán nem ehettem, csak ihattam. Csütörtökön már kaptam 3x enni, de csak kímélőt, pénteken jöhettem haza reggel, akkor megint semmit. Míg bent voltam szinte semmit nem aludtam, hála egy öreg néninek, aki egész éjjel járkált, és az ápolók kísérték vissza, úgy 20 percenként. Volt egy "vőlegénye" a másik szobából, ő is járkált, mindig a mi szobánkba. Őt is kísérgették az ápolók :) Csütörtökön délután kellett menni vizitre, ahol azt mondta az orvos, hogy semmi sem indokolja, hogy reggelnél tovább bent tartsuk. Nem mintha addig indokolta volna valami is... Alig vártam, hogy reggel legyen! Fél egykor kísérték vissza a nénit utoljára az ápolók, akkor aludtunk el, és fél 5kor már vártam, hogy jöjjenek a hőméréssel. Végül 10 körül hagytam el a kórházat.

Itt is szeretném megköszönni az Anyunak, hogy mindennap többször mellettem volt, biztatott, és mesélt arról, amiről lemaradtam :) 

Gyakorlat 5. nap (utolsó)

Ez is eljött végre! Sajnálom, hogy ezt írom, de valóban így érzek :( vagyis be kell látnom, hogy túlvállaltam magam: reggeltől délig bölcsi, ebéd itthon, délutántól éjjelig meló, szombaton meg suli... ezt már sok energiaitallal sem bírja a szervezetem :( öregszem, na!

Persze nem a gyerekekkel van bajom, sem az ottani gondozónőkkel! A nap ezen része hamar és kellemesen eltelt. Leszámítva azt, hogy már előző nap kértem, hogy hadd mehessek haza 11-kor, mivel tudtam, hogy szombaton vizsga lesz a suliban, és legalább adjak egy esélyt magamnak a felkészülésre, még ha nem is fog sikerülni. Bele is egyeztek. Aztán jött a reggel, és az egyik kislánynak (Fanni) a szülinapja. A szülei hoztak sütiket, meg egy hiper-szuper fényképezőgépet, hogy készítsenek fotót. Az egyik gondozónő kezébe vette a majd 2 kilós jószágot, csinált 1-2 tök homályos képet, amikor megkérdeztem, hogy megnézhetném-e? Odaadták. Én meg azon gondolkodtam, hogy hány száz évig kell majd bölcsiben dolgoznom, hogy vehessek egy ilyet magamnak... Kattintottam én is párat, teljesen belefeledkeztem a dologba. Úgy követtem a kislányt, mint valami paparazzo. Látván a lelkesedésem, megkértek, hogy ők majd pózolnak, én meg fotózzak. Reggeli közben, mosakodást, játékot, ebédet, lefekvést, alvást stb. Aztán bevillant, hogy nem fogok 11-kor eljönni... Sőt, jócskán elmúlt dél is mire rájuk csuktam az ajtót.
Összességében jó volt, tetszett, szeretném ezt csinálni, várom már mikor lesz alkalmam erre :) (de mos ennyi elég volt)

Gyakorlat 3. és 4. nap

3. nap

Még mindig tart a fáradtság... -mitől múlna el??? napi 12 órát talpalok végig...-de nagyon szeretem a bölcsit. Néha kicsit sok a gyerekzsivaj, de más gondom nincs.
Ma a korai csoportban rajzoltak a gyerekek, és ezt a csoportbontás után is folytatták. A délelőtt folyamán annyira szépen sütött a nap, hogy ki is mentek a udvarra szaladgálni. +1 óra pihenő nekem, mert én nem mentem. Bejövetelkor kicsit túlzsúfolt lett az öltöző, és mindenkit egyszerre kellett levetkőztetni, benti ruhára öltöztetni, wc-re küldeni őket, megteríteni az asztalt az ebédhez. ebédeltetés után hazajöttem.

4. nap

Ma kicsit jobban voltam energiával töltve, de még mindig nem eléggé. Reggel szabad foglalkozás volt, mi az óvónénikkel addig alaposan tanulmányoztunk egy játékbabát, hogy mitől bújik el vagy éppen elő a foga. Rájöttünk, hogy a cumisüvegtől el, a cumitól előjön a foga.
Aztán mindenki színezett egy hóvirágot. Sajnos, azt sem tudták, hogyan tegyék maguk elé a rajzolt, azt meg egyáltalán nem, hogy a levele legyen zöld, a szirma maradjon fehér.
Ezután megint szabad játékválasztás volt, majd egy kis torna, utána meg az ebéd.
Nem kötöttem új barátságokat.

Gyakorlat 2. nap

Ma kicsit fáradtam érkeztem meg, de azért igyekeztem használható állapotba kerülni :)
Egyébként a mai nap amúgy is szétszórt volt: a mi ovinkban fényképezés volt, kellett az ünneplő, amit nem sikerült első nekifutásra kiválasztani...
Reggel a Kata korábban jött, mint kellett volna, mert a Berci nem érezte jól magát, és így korábban haza is tud menni délután (szerencsére nem volt rá szükség).
Az Andi elvitte az övéit a sószobába diafilmet nézni, mi meg addig szinte minden játékot kipróbáltunk, ami a csoportban megtalálható: fajátékok, pötyi, mesekönyvek, gyöngyfűző stb.
Aztán cseréltünk Andival és mi mentünk a sószobába. Még sose voltam ilyen helyen. Azt mondják nagyon jó, hááát, én nem élveztem annyira... Megnéztünk 2 diafilmet, és visszaballagtunk a csoportba. Tornáztak a gyerekek egyet ebéd előtt, megterítettem az asztalt, aztán hazajöttem.
Ma sem sikerült közelebb kerülnöm senkihez, pedig igyekeztem :P A fiúk tudomást sem vesznek rólam, a hisztis kiscsaj, a Viki még mindig elutasító.

Gyakorlat 1. nap

Reggel elosztottuk magunkat egymás között az osztálytársaimmal, hogy ki? melyik? csoportba szeretne menni. Én közös megegyezéssel a mackó csoportban kötöttem ki, mert a Katával (Berci anyukájával) így beszéltük meg.
Az első benyomások nem voltak túl pozitívak: van egy szőke, copfos, farmerszoknyás , hellokitty táskás kiscsaj (pont, mint a Szabina), aki egyszerűen sírva fakadt, mikor meglátott minket. Megértem őt, hisz minden héten más tanuló van velük egy hétig, aztán amilyen hirtelen betoppannak, már el is tűnnek...
A mai nap legnagyszerűbb dolga az volt, hogy ez a kiscsaj (Fanni) veszekedett a többiekkel azért, hogy ő ülhessen az ölembe, mikor olvasom a mesét :)
A fiúk már nem voltak ennyire kezdeményezők: egyikükkel sem alakult ki még egy aprócska kapcsolat sem :( ők nem hívtak magukhoz, én meg nem akartam beavatkozni az elfoglaltságukba.
Holnapra van egy kitűzött célom: van egy másik kislány (Viki), akire néha olyan hisztis rohamok törnek, hogy én is csak elkerekedett szemmel lestem, és nagyon nehezen bír kilábalni belőle (pont, mint a Szabina... bár ez a kislány még az ő hisztijein is jócskán túltesz...). Vele még nem vagyunk jó viszonyban, eddig eléggé elutasító volt. Szeretnék összebarátkozni vele!
Amúgy volt általam vezényelt mesekönyv nézegetés, labdázás, gyöngyfűzés (nagyon bevágódtam a csajoknál, mikor megmutattam, hogy a nyaklánc karkötőként is funkcionálhat...), és az egyik kislánynak (Adél) szülinapi bulit is tartottunk.
Nagyon jól éreztem magam, bár a hangzavartól már nem bántam, hogy sikerült megszabadulnom. És nem a gyerekek zsivaja idegesített leginkább, hanem az, hogy gondozónők egymással is kiabálva "beszélgettek"...
Holnap folytatom.