354.

Szombat:

• Apa versenyen volt. Most használta először a karácsonyra kapott íjat, és nagyon ügyes volt, mert megint 1. helyezést ért el.
• én suliban voltam, idén utoljára és szerencsére ebből a tantárgyból is ez volt az utolsó előadás. Jogi ismeretek volt a címe, és most az utolsó napon csináltuk azt, amiről a vizsga szólni fog: modelleztünk egy esetet, és az összes odavonatkozó szabályt figyelembe véve kellett eldönteni, hogy mi legyen a megoldás.
• te meg a Mamával voltál egész délelőtt.
• délutánra megígértem neked, hogy elmegyünk csavarogni. Nagyon kíváncsi lehettél, mert csak 40 percet aludtál a szokásos 3 óra helyett. Egyszer csak betoppant Apa, így nem kellett bicajtúrára vállalkozni, mert a Mamával kiegészülve elmentünk a belvárosba, megnézni az adventi fényeket. Nagyon szép volt minden, idén is volt karácsonyfa, hóember, meg mikulás is. Mindegyik előtt készült fotó is. Aztán kíváncsi voltam a Betlehemre is, így átsétáltunk a városon.
  A Széchenyi téren volt felállítva egy adventi koszorú, egy karácsonyfa égőkből, meg a Betlehem. Szépek voltak, de eléggé szegényes volt az elrendezés (de hát válság van, vagy mi...). A végén már kockára fagytunk és alig vártuk, hogy hazaérjünk.

Vasárnap:

• a nap nagy részét volti vásárlással töltöttük, ennek köszönhetően 3 órakor lett kész az ebéd, aminek neki is ültünk. Majd ezután mentél aludni. Fél 7-kor ébredtél fel. Elég nyűgös voltál, megint erős volt a félelmed minden iránt. Pl. nem mertél szembe ülni a szobáddal, mert ott sötét volt, és látni sem akartad.
• még fürdés előtt nézegettem a teszveszen a playmobil játékokat, amit megláttál és mondtad, hogy neked is van olyan. Elővettük az összes katonát, meg megkértem Apát, hogy rakja össze a várat. Játszottunk katonásat, de nem a durva eseményeket, hanem azt, hogy a katonák elmennek megvédeni a várukat, az otthon maradó anyukák-feleségek pedig nevelik a gyerekeket, főzik a finomságokat.

Hétfő:

• siettem érted az bölcsibe, mert aznap volt a befizetés az oviban.
  
• a bölcsiben még letörték a lelkesedésem azzal, hogy "Anyuka, a Szabina lázas lesz, mert egész nap nem evett semmit, és végig azt mondogatja, hogy nagyon fáradt"... :$
• átmentünk az oviba befizetni a januári kosztot és megnéztük a leendő óvónéniket: Zsuzsa néni és Anikó néni. Nem köszöntél senkinek, meg sem szólaltál, de legalább volt rá lehetőségem, hogy elmondjam, hogy te ilyen vagy. Azt mondta az óvónéni, hogy semmi baj, majd feloldódik. Megkönnyebbültem. Búcsúzóul kaptál 2 szaloncukrot, amit nem köszöntél meg, de miután kijöttünk az oviból egyből elújságoltad a ránk váró Mamának. Aztán később itthon Apának is. Nem is etted meg, mert azt az oviban kaptam.
  Megnézted a kézmosót, a wc-ket, a tornatermet, a polcokra kirakott állatkákat, a gyerekek rajzait. Szerintem így elsőre tetszett, bár nem meglepő módon nagyon féltél.
  Január 20.-án, szerdán kezdesz, Mókus csoportban, sál lesz a jeled.

• délután elmentünk még a boltba, ahol feltűnt, hogy nagyon sápadt vagy, a szemeid alul meg pirosak. Mire hazaértünk eldöntöttem, hogy nem mész bölcsibe.
• 7-kor 38,5 volt a lázad, ezért mentünk a fürdőbe hűteni a tested. 1 óra múlva 0,5 fokot visszament. Ettél 1,5 sajtkrémes zsemlét, majd gyorsan elaludtál. Apa megjött fél 10 körül, akkor felébredtél, megfogtalak, és forrónak találtalak. Megmértem a lázad: 39,5 volt! Kaptál egy adag lázcsillapítót, és hamar elaludtatok Apával. Fél óra múlva megfogtam a homlokod, és szerencsére már hideg volt. Reggelig aludtál.

Kedd:

• reggelre Apa is lerobbant :( legalább egyszerre túl leszünk rajta (mert nekem is kapar a torkom...)
• Apa elment a saját orvosához, megállapította, hogy nagyon csúnyák a mandulái, és megdicsérte, hogy mennyit fogyott.
• addig mi itthon megint katonákkal játszottunk bölcsiset. Mikor Apa megjött, összeporszívóztam nagyjából mindenhol, össze is pakoltam kicsit, meg mostam 3 adag ruhát, és még mindig teli van a szennyes tartó.

Reggel szellőztetés közben:

• elmentünk a dokihoz, ahol öten voltak előttünk, és nagyon türelmesen vártad a sorodat. Amikor bementünk persze megint nem köszöntél, pedig a váróban megbeszéltük, hogy mit kel mondani, mikor bemegyünk.
  A dokibácsi az első mondata után unszimpatikus lett :( azt mondta, hogy 37 foknál lázat kell csillapítani 5ml sziruppal, 38,5-nél 7,5ml-vel (én ekkor szoktam kezdeni), 39 foknál lázcsillapító+hűtőfürdő. Aztán megmutattam neki a cetlimet, amire felírtam, hogy miket adok neked: echinacea bogyó, oscillococcinum, stodal, c vitamin. Erre meg azt mondta, hogy az első 2 őt nem érdekli... Meghallgatta a tüdődet, szívedet, azt mondta minden rendben, belenézett a szádba és azt mondta, hogy: hatalmas és sötétpiros manduláid vannak :( Kaptál antibiotikumot, pénteken vár vissza.
• Miután hazajöttünk, bebizonyítottad, hogy te már nem is vagy beteg, nem bírtál megülni egy helyben fél percig sem. Szerencsére láztalan vagy, a közérzeted jó, azért panaszkodsz, hogy mi betegségre hivatkozva fekszünk egész nap, te miért nem lehetsz beteg... Mondjuk az evés nem az erősséged, egy kis tányér levest ettél összesen, inni viszont tudsz.
• Apa nagyon odavan: általában lázas, náthás, fáj a feje, köhög. Őt viseli meg a legjobban közülünk (de ez így is szokott lenni).
• nekem a torkom fáj, köhögök, meg fáj a derekam-vesém táján, és jó érzés feküdni. Délután lehetőségem volt 2 órát aludni, persze nem egyhuzamban, de jól esett :)
  Főztem ebédet, de nem fogyott belőle, úgyhogy holnap is a pihenésé lesz a nap :)

Többi kép ITT található!

353.

Félsz :(
Ez sajnos nem újdonság, mert már fél éve is tudtuk. Eddig a sötétben féltél. Próbáltuk úgy alakítani a dolgokat, hogy ne legyen sötét, vagyis általában az egész lakásban égett a villany. Ha már bejöttünk a szobába végleg, akkor meg csak itt volt világos. Rendszerint mihelyt vízszintbe vágtam magam, akkor jutott eszedbe, hogy a Panni/Pandóra/másik Panni/takaró/párna stb. kint maradt az előszobában. Hiába volt ott csak félhomály, nem mentél ki. A szobádba sem mentél át egyedül. Ezért aztán elfogadtuk ezt a tényt.
Csütörtökön sírva ébredtél fel. Szinte remegtél. Megkérdeztem, hogy miért sírsz, mi a baj? Azt válaszoltad, hogy a Kuka Bácsi bent van a szekrényben, és attól.
Na most: a Kuka Bácsi eddig a Mr. Bean volt, amitől még soha nem féltél, sőt, mindig kinevetted. Nem emlékszem, hogy lenne olyan epizód, hogy a szekrénybe bújt volna. Ezt a vonalat elvetem.
Viszont írtam már, hogy a Mikulástól eléggé féltél, de csak úgy, ha oda kellett hozzá menned (de nem kellett, ha nem akartad- mentem veled). A Mikulás ruhája év közben a mi szekrényünkben van, amiről tudsz is, mivel napi szinten nyitogatjuk, és már többször is rákérdeztél, hogy az kié, miért van ott? Mindig elmondtam, hogy a Mikulásé, és amikor itt az ideje, akkor eljön, felveszi és azért van itt nálunk. Ebből sem volt gond sose. Mióta elment a Mikulás, azóta még nem volt idő (vagy inkább kedvem...) visszatenni a szekrénybe a ruhát. Szóval most nincs ott, de nem is hiányolod.
Mégis én csak ezzel tudom összefüggésbe hozni a dolgot, mert ez egy hete nem volt téma nálunk. Sőt, idén nem is erőltettem azt a sztorit, hogy miután kitettük a Mikulásos képet az ablakra, hogy viselkedjél jól mert a Mikulás figyel téged. Tavaly ugyanis kordában tudtuk tartani a rosszalkodásokat, viszont még februárban is hangoztattad egy-egy csínytevés után, hogy ...mert visszajön a Mikulás? Én meg elmagyaráztam, hogy a Mikulás nem büntet, hanem ajándékoz, nem félni kell tőle, hanem szeretni. Úgy érzem nem sikerült meggyőzni téged.
Reggel gyorsan felkapcsoltam az összes lámpát és tüzetesen végignéztük a szekrényeket együtt. Feltűnt, hogy mikor nyitottam ki, összerezzentél, de meg is nyugodtál, mikor láttad, hogy nincs ott semmi különleges. Végigjártuk az egész lakást, kinyitogattam mindent. Nem is volt gond.
Délután a Mamával voltál, de azt mondta, hogy rossz volt a közérzeted itthon. Amíg boltban vagy sétálni voltatok, akkor semmi gond, de itthon nyugtalan voltál.
Tegnap este fél 11-kor jöttem haza, és nagy meglepetésemre, jöttél ki elém. Én meg kérdeztem, hogy miért vagy még mindig ébren. Azt mondtad, hogy mert félek. Apa mesélte, hogy a Mamával voltál estig, mert ő edzésen volt és 9 után ért haza. Ültél a Mama ölében (mert csak így tudott elringatni), de nem aludtál el. Többször kérdezted tőle, hogy hol van az Apukám? hol van az Anyukám? Apának meg azt mondtad, hogy ne menjél többet versenyre. Miután a Mama elment haza, összekészítette Apa a dolgait mára. Te ültél a küszöb bal felén, ő meg a jobb felén (fél méterre egymástól). Mikor Apa felkelt, hogy kiviszi a ruháit az előszobába (2 méterre tőled), sírtál, hogy ne hagyj engem itt! Végül még megvártál ébren engem is. Megint végignéztük az összes létező szekrényt, de nem volt benne semmi félelmetes. Elmondtam, hogy ne félj semmitől, itt vagyunk mindketten, megvédünk bárkitől, de nem lesz rá szükség, mert nem bánt senki, és nagyon szeretünk mindketten. Ennek tudatában 2 perc hátsimogatás után elaludtál. Az egész éjszakát végigaludtad nyugodtan. Reggel mégis úgy ébredtél, hogy azt mondtad, hogy elment a Kuka Bácsi a Mikuláshoz, mert nem tudott hozzánk bejönni, mert be van zárva az ajtó.

Ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra 6-7 éves koromig én is szorongások közepette gondoltam a Mikulásra, nem pedig jó szívvel. Egyáltalán nem vártam, hogy rakjon valamit a cipőmbe, mert mindig ugyanazt a félelmet éreztem.
Volt olyan is, hogy a Mamánál voltam december 6.-án, ahol járta a házakat egy öreg Mikulás. Akkor már tudtam, hogy az csak egy beöltözött valaki, de mégis rosszul vette ki magát nálam az, hogy nem csak jót, hanem rosszat is mondott a gyerekekről és virgácsot is kaptak. Meg persze nagy csomagot is, de akkor is az maradt meg bennem, hogy én ezzel nem akarok találkozni. Amikor bezörgetett az ajtón (mert megverte rendesen, hogy jól betojjak...), ijedtemben az asztal alá bújtam és ki sem mertem jönni onnan. Reszkettem, mint a falevél. Hiába kért, én nem mozdultam. Sőt, mikor már elment, akkor is még jó sokáig ott maradtam. Később megkaptam a csomagot (meg a virgácsot is), aminek egyáltalán nem örültem, se akkor, se később.
Végül gyerekként egyáltalán nem szerettem a Mikulást, már csak akkor élveztem ezt az ünnepet, mikor nem raktuk az ablakba a cipőnket, hanem hagytuk este a helyén, és reggelre Anyu telepakolta. És tudtam, hogy Ő volt az.

Egy szó, mint száz: csak a Mikulásra tudok gyanakodni, mert az volt újdonság az életedben mostanság, de attól még lehet, hogy más váltotta ki ezt a fajta félelmet. És csak remélni tudom, hogy nem lesz még rosszabb, és hamar túl leszünk rajta. Úgy gondolom, jövőre nem fog jönni hozzánk a Mikulás, és elgondolkodom azon, hogy van-e értelme ennek az egész sztorinak az erőltetésének?

351.

Péntek:

• elment a Mikulás a bölcsibe. Szóltam előre a Szilvi néninek, hogy ne erőltessék rád a Mikit, mert nem akarom, hogy rossz élményed maradjon vele kapcsolatban. Aztán a Szilvi néni azzal fogadott, hogy nagyon jól érezted magad, énekeltél a többiekkel, elfogadtad az ajándékot, megsimogattad a szakállát. Te még azt is mondtad nekem, hogy te nyitottad ki neki az ajtót. Hogy ez így is volt-e, sosem tudjuk már meg :)

Szombat:

• mikor mentem reggel a suliba, láttam a virágbolt előtt egy üldögélő Mikulást. Arra gondoltam, hogy hazafelé is ott lesz, én bizony elviszlek hozzá. Csodák-csodájára ott volt (elég hideg volt aznap). A délutáni alvásod után fel is öltöztünk és elindultunk. Már messziről ki lehetett szúrni őt, aminek nagyon megörültél. Amint hallható közelségbe kerültünk, valahogy elszállt a bátorságod. Ott tipródtunk vagy 20 percet, először én kértelek, hogy ülj oda mellé, mert le akarlak fotózni, de nem mertél. Aztán úgy gondoltam, hogy akkor hazajövünk, mert minek maradjunk? Akkor meg nem akartál elmenni. Úgy 10x biztos mondtad, hogy mindjárt odamegyek hozzá, aztán végül mégsem :( Kaptál tőle szaloncukrot és eljöttünk haza.

• délután Pázmándra mentünk a barátainkhoz, ahol már 5 gyerek bulizott. Hirtelen megint inadba szállt a bátorság, és teljesen leblokkoltál. Nem távolodtál tőlem 1 méternél messzebb. Hamarosan feltűnt az ablakban a Mikulás, majd be is jött. Olyan síri csend lett, hogy csak na. Tornasorba álltatok gyorsan és kezdődött a móka. Mindegyikőtök úgy meg volt szeppenve, hogy azt hittük, sírás lesz a vége, de szerencsére tartottátok magatokat. A Mikulás mindenkiről tudott egy-két rossz szót is mondani, így mindegyikőtök kapott a popójára a virgáccsal (Józsika nem ír leckét, Dani nyíg, Maja piszkálja a tesóját, te pedig hisztis vagy). Viszont biztos nagyon jók is voltatok idén, mert sok, és hatalmas csomagokkal lettetek gazdagabbak. Majdnem mindegyik gyerek bele is ült a Mikulás ölébe egy fotó erejéig, csak épp te nem. Nálunk közös családi fotó készült (mert idén is Apa vállalta a Mikulás szerepét).
  Később a Józsika majdnem lebuktatta a Mikulást, amikor azt feszegette, hogy olyan hangja volt, mint a Szilárdnak, meg érdekes, hogy akkor volt itt, míg ő elment dolgozni... Aztán valahogy talán sikerült meggyőzni őt :)

Vasárnap:

• még este kikészítettük a cipőinket az asztalra, és tettünk kekszet, meg tejet a Mikulásnak, hogy ha erre jár, ne maradjon éhes. Reggel miután megfésültelek, hogy jól mutass a fényképeken :) egyből a kis asztalra fókuszáltál. Örültél, hogy tett a cipődbe zörgős Mikulást, de talán annak még jobban, hogy a miénkbe is rakott valamit.
  Lementem a boltba reggeliért, és hoztam fel karamellás tejet. Mikor megláttad, elvetted tőlem, és azzal ugráltad körbe a lakást, közben meg azt kiabáltad, hogy köszi-köszi-aranyos vagy, Anya!

• a Mamánál ebédeltünk. Természetesen ott is járt a Mikulás, hozott 2 nagy csomagot, egy rózsaszín papucsot, egy barbie-s sapkát meg egy zenélő hasonmását. Annak volt a legnagyobb sikere... igaz, a dobhártyám majd' kilyukadt tőle...
  Finom volt az ebéd, de a csokibevitel miatt csak levest ettél, majd hosszú alvás következett.

• Itthon este, míg fürödtél, összeállítottuk a karácsonyi csomagjaidat, sőt Apa úgy döntött, hogy teszünk el belőle a szülinapodra is, mert egyszerre nagyon sok lesz megint és nem foglalkozol semmivel. Idén hanyagoljuk a csomagolópapírt, úgyis mindenki széttépkedi, meg Mikulásra kaptál jó néhány ajándéktáskát, így abba kerülnek az ajándékok. Szerencsére idén gyorsak voltunk (voltam...) és már mindenkinek meg a maga ajándéka, már csak a karácsonyfa meg a menü hozzávalói hiányoznak.
  Nagyon várom már a karácsonyt!!!
  

350.

Mikulás a bölcsiben (katt, és nagy lesz!):

46.

Pénteken Anyu munkahelye is rendezett Mikulás ünnepséget egy művelődési központban. Volt kb. 50 gyerek, a pár hónapostól a tizenévesig. A Mikulás megérkezése előtt egy bizonyos Jégkirálynő tartott nagyon helyes műsort a Mikulás elveszett csizmájának megkereséséről, a kisgyerekek bevonásával. Mondtam Anyunak, hogy nem hiszem,hogy végig fogod ülni egy félórás műsort és még utána az ünnepséget is. Azt mondta, azért rendezték ilyen helyen, hogy a gyerekek tudjanak tekeregni.
A legnagyobb meglepetésemre nem volt szükség a nagy térre, mert annyira lekötött a csillogó ruhájú és hajú Jégkirálynő és műsora, hogy végig az ölemben ültél. Vigyorogtál, meg sikongattál. Én meg a fa hangommal énekeltem Neked az elhangzott dalocskákat. Tetszett,mert többségét már ismerted valamennyire.
Mikor meglett a Mikulás csizmájának párja, előmerészkedett az Öreg :). Minden lurkót név szerint szólított. Voltak nagyobbak, akik felkészültek az eseményre és verseltek. Annyira aranyosak voltak! Azt mondta Rólad a Mikulás, hogy tudja, hogy már tudsz járni és hogy szeretsz ajándékot kapni. Ekkor eléggé féltem, hogy ne kezdjed rázni a fejed (mert újabban mindenre rázod a fejed...), mert az elég vicces lett volna :) Kaptál egy elég nagy csomagot és hazajöttünk.

oOo

Szombaton délután hőemelkedésed lett :( Semmi más bajod nem volt, ezért nem is aggódtam miattad. Estére 38 fokos lettél, ezért adtam neked nurofent. Hajnalban mikor megébredtél, már nem volt meleg a homlokod.
Délelőtt újra hőemelkedésed lett, de nagyon virgonc voltál. Elmentünk bevásárolni, de Apával kint maradtatok, nehogy bemelegedjél. Kb.10 percet voltam bent, amikor Apa hívott, hogy hol vagyok már ennyi ideig, mert már üvöltesz. Mondtam neki, hogy menjetek haza, majd megyek utánatok. Már csak 50m-re lehettem otthontól, mikor megint hívott, hogy hol vagyok. Mondtam, hogy az iskola sarkán (az van a házunk mellett). Mire Ő: nem tudja melyik iskolánál, mert itt nincs iskola. (Mert még el se indultatok a bolttól haza...:S) Mire egymásra találtunk végre, persze megkaptam, hogy miért kell nekem lázas gyerekkel sétálni... Mihelyt megláttál, az ordítás mintha nem is lett volna. Hazaérésünk után első volt, hogy megmérjem a lázad. Popsiban 36,3...! Egyszerűen csak anyás voltál :D Azóta szerencsére semmi.

oOo

A hétfői nap nagy szenzációja, hogy megittál 100ml vaniliás tejet, és most árgus szemekkel figyelem, hogy nincs-e valami elváltozás? Ezidáig nincs.

oOo

Ma reggel az keltett riadalmat, hogy eltűnt Apa lakáskulcsa. Kerestük mindenhol, ami csak számításba jöhet (meg ami nem), de sehol nem volt. A slusszkulcs a járókában volt, gondoltam a másiknak is ott kell lennie valahol. 3x is megnéztem a konyhában, de semmi. Már épp arra gondoltam, hogy nem kerülhetett-e a szemétbe, amit a bátyám reggel éppen kivitt, amikor a fagyasztó alatt megpillantottam... Persze most is megkaptam a magamét :(, de az a lényeg, hogy megvan.

oOo

Nagyon örülök neki, hogy megtanultad kikapcsolni a számítógépet, így egy gombnyomásra tűnik el 2 nap szorgalmas írogatása :)

45.

A Mikulás ünnepség után megtanultál kapaszkodás nélkül felállni!!!
Kezek-lábak a földön, popsi az égben, térdek remegnek... nagyon szép látvány!

Anyuéknál van egy Micimackó-utánzatú plüss mackó, aminek kemény műanyag az orra. (Mellesleg én kaptam, hogy az érettségi alatt segítsen nekem. Segített.) Ahányszor megyünk azt a macit mindig elő kell venni, hogy megkóstolhasd az orrát. Egyszerűen imádod. Itthon is van egy hatalmas Micimackó, de ennek nem kemény az orra. Napjában többször is megkóstolod, de mégse az...
Tegnap Anyuék Mikulása is járt nálunk, és egy olyan érdekes Micimackót hozott, ami összecsukott állapotban maci, szétnyitva pedig kispárna. A lábában meg nyugtató gyöngyök vannak. Arra az esetre, ha a gyereken elhatalmasodik a hiszti, ezt morzsolgatva megnyugszik. Ki fogjuk próbálni... De nem műanyag az orra. Tudom, mert már tesztelted.

Tegnap végre sikerült vennem olyan ágynemű huzatot,ami nem kínai,nem fogja meg a testünket reggelre,nem csúszik ki belőle a takaró és nem kerül mégsem egy vagyonba.(Mert, ha én valamire azt mondom, hogy nem drága,a z biztos úgy is van. Amilyen fukar vagyok...) És szép is.