356.

December 10.:


December 11.:


December 12.:


December 13.:


December 14.:


December 15.:


December 16.:


December 17.:


December 18.:


December 19.:


December 20.:

354.

Szombat:

• Apa versenyen volt. Most használta először a karácsonyra kapott íjat, és nagyon ügyes volt, mert megint 1. helyezést ért el.
• én suliban voltam, idén utoljára és szerencsére ebből a tantárgyból is ez volt az utolsó előadás. Jogi ismeretek volt a címe, és most az utolsó napon csináltuk azt, amiről a vizsga szólni fog: modelleztünk egy esetet, és az összes odavonatkozó szabályt figyelembe véve kellett eldönteni, hogy mi legyen a megoldás.
• te meg a Mamával voltál egész délelőtt.
• délutánra megígértem neked, hogy elmegyünk csavarogni. Nagyon kíváncsi lehettél, mert csak 40 percet aludtál a szokásos 3 óra helyett. Egyszer csak betoppant Apa, így nem kellett bicajtúrára vállalkozni, mert a Mamával kiegészülve elmentünk a belvárosba, megnézni az adventi fényeket. Nagyon szép volt minden, idén is volt karácsonyfa, hóember, meg mikulás is. Mindegyik előtt készült fotó is. Aztán kíváncsi voltam a Betlehemre is, így átsétáltunk a városon.
  A Széchenyi téren volt felállítva egy adventi koszorú, egy karácsonyfa égőkből, meg a Betlehem. Szépek voltak, de eléggé szegényes volt az elrendezés (de hát válság van, vagy mi...). A végén már kockára fagytunk és alig vártuk, hogy hazaérjünk.

Vasárnap:

• a nap nagy részét volti vásárlással töltöttük, ennek köszönhetően 3 órakor lett kész az ebéd, aminek neki is ültünk. Majd ezután mentél aludni. Fél 7-kor ébredtél fel. Elég nyűgös voltál, megint erős volt a félelmed minden iránt. Pl. nem mertél szembe ülni a szobáddal, mert ott sötét volt, és látni sem akartad.
• még fürdés előtt nézegettem a teszveszen a playmobil játékokat, amit megláttál és mondtad, hogy neked is van olyan. Elővettük az összes katonát, meg megkértem Apát, hogy rakja össze a várat. Játszottunk katonásat, de nem a durva eseményeket, hanem azt, hogy a katonák elmennek megvédeni a várukat, az otthon maradó anyukák-feleségek pedig nevelik a gyerekeket, főzik a finomságokat.

Hétfő:

• siettem érted az bölcsibe, mert aznap volt a befizetés az oviban.
  
• a bölcsiben még letörték a lelkesedésem azzal, hogy "Anyuka, a Szabina lázas lesz, mert egész nap nem evett semmit, és végig azt mondogatja, hogy nagyon fáradt"... :$
• átmentünk az oviba befizetni a januári kosztot és megnéztük a leendő óvónéniket: Zsuzsa néni és Anikó néni. Nem köszöntél senkinek, meg sem szólaltál, de legalább volt rá lehetőségem, hogy elmondjam, hogy te ilyen vagy. Azt mondta az óvónéni, hogy semmi baj, majd feloldódik. Megkönnyebbültem. Búcsúzóul kaptál 2 szaloncukrot, amit nem köszöntél meg, de miután kijöttünk az oviból egyből elújságoltad a ránk váró Mamának. Aztán később itthon Apának is. Nem is etted meg, mert azt az oviban kaptam.
  Megnézted a kézmosót, a wc-ket, a tornatermet, a polcokra kirakott állatkákat, a gyerekek rajzait. Szerintem így elsőre tetszett, bár nem meglepő módon nagyon féltél.
  Január 20.-án, szerdán kezdesz, Mókus csoportban, sál lesz a jeled.

• délután elmentünk még a boltba, ahol feltűnt, hogy nagyon sápadt vagy, a szemeid alul meg pirosak. Mire hazaértünk eldöntöttem, hogy nem mész bölcsibe.
• 7-kor 38,5 volt a lázad, ezért mentünk a fürdőbe hűteni a tested. 1 óra múlva 0,5 fokot visszament. Ettél 1,5 sajtkrémes zsemlét, majd gyorsan elaludtál. Apa megjött fél 10 körül, akkor felébredtél, megfogtalak, és forrónak találtalak. Megmértem a lázad: 39,5 volt! Kaptál egy adag lázcsillapítót, és hamar elaludtatok Apával. Fél óra múlva megfogtam a homlokod, és szerencsére már hideg volt. Reggelig aludtál.

Kedd:

• reggelre Apa is lerobbant :( legalább egyszerre túl leszünk rajta (mert nekem is kapar a torkom...)
• Apa elment a saját orvosához, megállapította, hogy nagyon csúnyák a mandulái, és megdicsérte, hogy mennyit fogyott.
• addig mi itthon megint katonákkal játszottunk bölcsiset. Mikor Apa megjött, összeporszívóztam nagyjából mindenhol, össze is pakoltam kicsit, meg mostam 3 adag ruhát, és még mindig teli van a szennyes tartó.

Reggel szellőztetés közben:

• elmentünk a dokihoz, ahol öten voltak előttünk, és nagyon türelmesen vártad a sorodat. Amikor bementünk persze megint nem köszöntél, pedig a váróban megbeszéltük, hogy mit kel mondani, mikor bemegyünk.
  A dokibácsi az első mondata után unszimpatikus lett :( azt mondta, hogy 37 foknál lázat kell csillapítani 5ml sziruppal, 38,5-nél 7,5ml-vel (én ekkor szoktam kezdeni), 39 foknál lázcsillapító+hűtőfürdő. Aztán megmutattam neki a cetlimet, amire felírtam, hogy miket adok neked: echinacea bogyó, oscillococcinum, stodal, c vitamin. Erre meg azt mondta, hogy az első 2 őt nem érdekli... Meghallgatta a tüdődet, szívedet, azt mondta minden rendben, belenézett a szádba és azt mondta, hogy: hatalmas és sötétpiros manduláid vannak :( Kaptál antibiotikumot, pénteken vár vissza.
• Miután hazajöttünk, bebizonyítottad, hogy te már nem is vagy beteg, nem bírtál megülni egy helyben fél percig sem. Szerencsére láztalan vagy, a közérzeted jó, azért panaszkodsz, hogy mi betegségre hivatkozva fekszünk egész nap, te miért nem lehetsz beteg... Mondjuk az evés nem az erősséged, egy kis tányér levest ettél összesen, inni viszont tudsz.
• Apa nagyon odavan: általában lázas, náthás, fáj a feje, köhög. Őt viseli meg a legjobban közülünk (de ez így is szokott lenni).
• nekem a torkom fáj, köhögök, meg fáj a derekam-vesém táján, és jó érzés feküdni. Délután lehetőségem volt 2 órát aludni, persze nem egyhuzamban, de jól esett :)
  Főztem ebédet, de nem fogyott belőle, úgyhogy holnap is a pihenésé lesz a nap :)

Többi kép ITT található!

352.

December 5.:

December 6.:


December 7.:


December 8.:


December 9.:

350.

Mikulás a bölcsiben (katt, és nagy lesz!):

349.

December 2.:

December 3.:

348.

Kreatív délután:

Az ötlet INNEN származik:

Egy friss családi fotó, hogy aki szeretne, az tudjon minket hasonlítani hozzád:

Ez meg egy rendhagyó adventi naptár lesz. Minden nap fogok készíteni egy fotót rólad, és közzéteszem ilyen formában (nem saját gyártmány ez a keret, úgy töltöttem le a netről!).
December 1. :

347.

194.

Advent 2. vasárnapján:


Ez egy mai szemüveges, sírás után:


Mikulás ünnepségen. Te sikítasz, Zorka rendre int:

Szeretnénk itt is megköszönni Biankának a mesekönyvet, ami nagyon tetszik (és még nem volt meg):

190.

Csütörtöknél folytatom: elmentünk a zeneoviba. Még mindig nem ülöd végig a fél órát sem, viszont ma már ráztad a csörgőt, amikor a néni énekelt. És közel a ritmushoz, nem pedig mellé :) Kivételesen csak 2 gyerkőc volt rajtunk kívül, de így is hoztad a formád: Zorkát arcon akartad harapni, Dávidtól meg el akartad venni a Túrórudiját, pedig nem is szereted. Legalábbis, ha veszek Neked, az nem kell. Amúgy egész jól érezted Magad. Bár számodra még a vendégek cipőinek felpróbálása és táskáinak kipakolása is élvezetes dolog :(

Pénteken kapcsolták fel a díszkivilágítást a belvárosban, ahová 3-asban mentünk. Jó, hogy Apa azt mondta, hogy szerinte nem lesz elég egy harisnya meg rá egy farmer, adjak rád még egy vastag nadrágot. Helyette inkább a tavalyi kezeslábast kaptad (hurrá, mér éppen jó!!!), felülre meg pár réteg pulóvert. Kellett is, de ezt csak a 3 órás kint tartózkodás után éreztük igazán. Ami nagyon tetszett Neked: indiánok zenéltek hagyományos dalokat (pl. Let it be...) a Baross úton, a Csónakos szobra (aki -mint később kiderült- meztelenül ül a ladikban, Te pedig egyenesen elmarkoltad a nemes testrészét és hangosan a körülöttünk álló tudomására hoztad, hogy "ott a bácsi punija!"). Tetszett még az is, amikor hazaindulás előtt úgy fél órával megszántalak és kivettelek a kocsiból, hadd futkozz egy kicsit. Nem is álltál meg egy percre sem. Itthon, mikor kicsomagoltalak, akkor éreztem, hogy a kezeid, meg a talpaid bizony elég hidegek lettek :( Nem értem miért nem szóltál, hogy "pázok", mikor itthon is sokszor emlegeted a 26 fokos szobában...
Annyira megérintett az indián zene, hogy éjjel 2x is felébredtél és azt mondtad: "Hol a bácsi? Menjünk nézni bácsit!", de szerencsére ezután vissza is aludtál :)

Ez egy repülő rendszám :)

Szombaton Apa megint dolgozott, mi meg a Mamánál és a Nikiéknél múlattuk a délelőttöt. Aztán a Niki kitalálta, hogy nézzek körül a neten, hogy van-e az a játék, amit szeretne Neked a Mama Jézuskája hozni :) És volt!!! A Niki licitált is rá, majd talált egy sokkal jobbat, és azt egyből megvettük. Nagyon örültem neki, remélem Neked is ekkora örömet fog okozni!!!
Délután megint a Nikiéknél voltunk. (Nem lehet, hogy únnak már minket???) Ott voltak a tesójáék, meg a Domi is. Amit 3-an produkáltatok (pontosabban Te meg a Domi)... Csak ültünk az ágyon és nevettünk. Kínunkban... Nagyon aranyosak voltatok. Szerintem. Mert nem itthon történt a dolog :) Mert akkor lehet, hogy nem tetszett volna ennyire :)))

Vasárnap vártuk délelőtt a játékot, amit vettünk, de hiába, mert csak késő délután érkezett meg. Utána egyből startoltunk át a Mamához, hogy ott rejtsük el az ajándékot. Míg Apáék elrakták, mi beugrottunk a Nikiékhez, mert visszavittük a Teletubbies dvd-t (ami akkora kedvenc mostanában, hogy a BBC-n reggelente követeled, és nem érdekel, hogy nem magyarul beszélnek benne. Mikor a vége közeledik a mesének és elköszönnek a Tabik, már Te is mondod, hogy "bájbáj"...)
Aztán felmentünk a Mamáékhoz is. Ott is eltöltöttünk kb. 2 órát.
Apa jól rám ijesztett, mert hívtam vagy 20x (szerinte csak 7x) és nem vette fel, pedig máskor 2 csengetés után kinyomja és visszahív. Egyből rohantam haza, hogy nem-e valami baja van? Hazaértem, Ő meg nyugodtan ült a gép előtt és játszott... Szerintem hallani lehetett azt a bizonyos követ, ahogy leesett... Aztán én ijesztettem meg Őt, mert nem csörgött a telefonja. Azt hitte, elveszett. Aztán kiderült, hogy a kocsiban felejtette :)
Míg mi a Mamánál voltunk, Apa kitette a koszorút az ajtóra (minden nap, amikor megyünk le, meg kell csodálni az egyik ajtón lévő koszorút. Ilyenkor elmagyarázom, hogy azért van kint, mert a néni így várja a Mikulást meg a Jézuskát. Úgy látom megérted, mert mindig kérdezed, hogy "várja Mikulást?"). Mikor hazajöttünk, még a szavad is elállt. Nem akartad, hogy becsukjuk az ajtót, mert akkor nem látod a koszorút. A Mamától kapott adventi csoki kalendáriumot pedig fel kellett tenni a szekrény tetejére, mert nem bírtad megérteni, hogy majd HOLNAP nyitjuk ki, és minden nap egyet eszünk belőle, nem pedig egy nap mindet :)

Amúgy remélem nagyon fog tetszeni a karácsonyfa, meg a rajta lévő égők, díszek, mert akárhová megyünk és égnek a lámpák, hatalmas "Anya, mi az ott?" kérdéssel rácsodálkozol a karácsonyi fényekre :)

Ezek a mai nap termései:

Apa gatyájában:

Anya zoknijában:

Hát nem szép? :

Uncsi:

2007. december:

2008. december: