29.

Drága Kislányom!

Sok minden van,amit szívesen adnék Neked...

Szeretnék Neked bölcsességet adni,

de azt csak a múló évek hozhatják meg.

Szeretnék Neked sikert adni,

de annak csak akkor van értéke,ha megdolgozunk érte.

Szeretnék Neked boldogságot adni,

de az odavezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.

De van egy olyan ajándék,amit adhatok Neked,

amely mindig Veled lesz,és ez nem más,

mint az én SZERETETEM.

Kívánok Neked szerető szívet,ami vezet azért,

hogy ahol vagy,oda békesség költözzön!

Ezúton kívánunk Neked nagyon boldog névnapot!!!

28.

Tegnap óta nem érzem jól magam. Olyan, mintha két jókora szilvás gombóc akadt volna a torkomon. A fejemet meg mintha homlok-tarkó irányából satuba szorították volna. Tőled kaphattam el, mert már napok óta elég náthás vagy, köhigcsél. Szóval estére már nagyon sz@rul éreztem magam, ezért megbeszéltem veled, hogy vacsora után vegyed fel egyből az alvási pozíciót, hogy én is hadd pihenhessek kicsit.
Természetesen nem hatott meg, hogy miért kértelek erre, mert 10 órakor még vígan felálló-összeeső játéknak voltam a palánk része...
Én már el is bólintottam, mikor Apa mellénk heveredett. Lekapcsolta a lámpát, így ösztönözve téged mielőbbi alvásra. Elég hamar sikerült is, majd áttett a saját ágyikódba. És jön az együttérzés részedről: egyszer sem ébredtél fel éjszaka, csak reggel fél 8-kor! Pedig máskor legalább 2x fent szoktál lenni...
Én jót aludtam, reggel nem is fájt a fejem, bár az ágy azért vonzott volna... De nem vagyok nagyravágyó! Köszönöm neked ezt a nyugodt éjszakát!

27.

Fárasztó a játék:

Napocska:

3 fogú vigyori:

26.

Mostanában egymást érik nálunk a jeles napok. Pénteken voltál 9 hónapos, ma pedig megismerkedésünk 6., házasságunk 1. évfordulója van (és jövő szombatra is jut valami...)!

Arra gondoltam reggel, hogy csendes családi ünneplés közepette megünnepeljük ezt a szép kis évfordulót. Én naív... Nem gyertyafényes, romantikus összebújásra vágytam (bár az se lenne rossz...), csak egy finom ebéd Anyuéknál (levéve a vállamról a mai főzést), utána torta és néhány fényképpel bemutatom, hogyan ünnepelünk mi. Ehelyett: volt finom ebéd Anyunál (köszi Anyu!), volt torta is, igaz nem egyszerre ültünk az asztalnál, közös fénykép meg egy se készült :(

Ezt kicsit sajnálom, de nagy mértékben javít a véleményemen az, hogy a közös ebéd miattad nem jöhetett létre. Vagyis van egy gyönyörűen szép, egészséges kislányunk, aki telis-tele van energiával, és ezért nem történt úgy semmi, ahogy én elgondoltam.

Aztán meg van egy férjem, aki akkor is szeret, ha nem készül rólunk közös kép, amivel emlékezhetünk majd 20 év múlva erre a napra. És szerencsére itt van ez a blog is, amivel nem múlik el nyomtalanul a mai nap.

Tehát a menü: finom husileves sok tésztával, csirkepökölt + nokli tejföllel, ahogy én szeretem, Apának vékony rántott hús petrezselymes krumplival, ahogy Ő szereti, és Esterházy torta, ahogy mindenki szereti.

Te is megette az ebédnek szánt pépet, benne DARABOS krumplival. A fotelban ülve sikerült elringatnom téged, és Anyuval hosszan gyönyörködtünk édes szuszogásodban :) Aludtál is elég sokat, míg egy véleménykutató rá nem feküdt a csengőre...

Kézről-kézre jártál, így kicsit felszabadultam én is.

Apával még este felidéztük a 6 évvel ezelőtti napot (meg a többit), most pedig megyek és leteszlek a saját ágyadba, drága kis pelenkapusztítóm. Azt hiszem ez sokkal jobb, mint egy kettesben töltött este...

Szóval mégiscsak jól sikerült ez a mai évforduló!

25.

Mivel ma töltöd be életed 9. hónapját, úgy gondolom, ideje egy kis számvetést készíteni. Íme:

Súly: 10,10kg.
Hossz: 74cm.
Ruhaméret: 80-as.
Kobak körfogata: 47cm.
Cici körfogat: 50cm.
Poci körfogat: 56cm - épp reggeli után. (Utóbbi 3-at én mértem, nem tudom mennyire lehet hivatalos.)
Haj: szőke, általában 5-6cm a fejed tetején, elől épphogy van.
Szem: átmenet a kék és a barna között; olyan szürkés.
Fogak: alul 1 árválkodik (de mintha már kezdene jönni a párja...), felül viszont 2 van, ráadásul az egyik bevárta a másikat, így ők most egyforma nagyok. Amíg csak kettő volt, még be mertem nyúlni a szádba, azóta viszont a dokibácsi közli velem a fogak mennyiségét. Könnyen van, mert van neki spatulája. Annak nem fáj,ha ráharap...:D

Egyenlőre főként négykézláb közlekedsz, nem túl gyorsan, inkább csak komótosan... Ha bármiben meg tudsz kapaszkodni, akkor felpattansz és mész, egy kézzel kapaszkodva. Imádsz megszökni.
Tudod, ha a gép előtt ülök, korlátozva van a mozgásom. Ezt az időt használod ki arra, hogy meglépj. Úticél ilyenkor a konyha és a fürdőszoba.

Tegnap kipróbáltuk, nem hallgatsz a nevedre. Apa szerint azért, mert lehet nem úgy hívnak...:D

Ha Apa az ágy mellet ül, combjait dobogónak használva felmászol a nagyágyra. Aztán már jönnél is le, hogy ismételhesd a produkciót. Egyedül még nem mászol le onnan, bár 1x-2x már előfordult. Fejjel már talán nem zuhannál le, de ilyen is volt sajnos :(

Fürdés általában Apával (velem összesen 2x volt), addig is van egy szusszanásnyi időm. Pancsolás közben a legjobb játék a samponos flakon, meg az ultradermes tégely, hiába van egy rakat játék kikészítve. A fürdetés OK,a hajmosás kész agyrém! Na,meg persze az öltözés...

Pár napja esti elalvás a mi ágyunkban, fejedre húzott kispárnával. Közben hatalmas erejű rugdalások minden irányban. Utána könnyedén át tudlak rakni a saját ágyadba.

Az éjszakát továbbra SEM alszod át, hiába minden próbálkozásom. Az elmúlt éjjel fel is adtam az elveim azzal kapcsolatban, hogy éjjel nincs evés, csak ivás. Miután harmadszorra sírtál fel az éjszaka, én bizony adtam enni, és lám, reggelig csend volt...

Napközben viszont még mindig szeretsz hintázni a bébihordóban (le van lógatva a plafonról két kötél, és fel van kötve), és ebben szoktál elaludni.

Pelenkázás egyre nehezebb, már tanulom, hogyan lehet ezt menetközben elvégezni. Több-kevesebb sikerrel...

Integetsz pá-pá-t, kérésre ritkábban (inkább csak a mamának), kérés nélkül szinte egész nap.

Pár napja tanítom, hogy "hol van az okos fejed?". Remélem hamarosan arról is beszámolhatok, hogy már ezt is tudod.

Nyújtogatod a kezeid, ha szeretné, hogy felvegyelek. Ez elég gyakran van.

Szókincsed kimerül abban, hogy "tá" és "te". A legújabb pedig "phüüüü".

Kedvenc ételed? Háááát, nem is tudom. Tápszer jöhet szinte bármelyik. Ízlik az én főztöm is, de csak mértékkel. A kanállal valahogy nem sikerült ezidáig szoros barátságot kötnöd... Mostanában gyakran kapsz túrókrémet, pudingot, joghurtot. Ezek ízlenek, és mivel elég kevés mennyiségűek, hamar le is csúsznak. Túrórudi, tejszelet és hasonló édességek szóba se jöhetnek.

A teát már édesen iszod (édesítőszerrel), de menne keserűen is, csak a betegséged óta jobbnak láttam, ha kapsz édes ízt. Éjjeli ébredéskor csak forralt vizet kapsz.

Köszönjük az evéssel kapcsolatos jótanácsokat, de úgy tűnik téged nem érdekel, hogy ezek a praktikák már egy vagy több babónál már beváltak, te csak azért sem működsz együtt velük...

Kedvenc játék: természetesen nem a klasszikus gyerekjátékok... Az én kulcscsomóm, porszívó, ajtókitámasztó, Apa szerszámos ládája, videó ajtajának piszkálása, telefonom (neked is van, de az nem olyan), üdítős flakonok, kábelek, TV távirányító stb. Van egy szép plüss nyuszid, amit ÉN szeretnék, ha a kedvenced lenne, ezért mindig berakom melléd az ágyba. De te nem szeretnéd, és mivel te vagy a főnök, így a döntés is az tiéd.
Eléggé anyás (amit -bevallom-kicsit sem bánok...), de ha Apa zörgeti a kulcsot a zárban, akkor azért otthagysz csapot-papot. Aztán egy mosoly és némi szóváltás után újra az én nyakamon csüngsz. Ilyen vagy most:

24.

Miután Casperanyu és Manka is beszámolt gyerekek okozta támadásról, ami kisbabájuk ellen irányult, íme az én történetem (csak sajnos mi voltunk a támadók...): pénteken megint homokoztunk a szomszédékkal. A kislány a motorjával jött, te kocsival! Babakocsival :D Mikor megérkeztünk a homokozóba, Zorkát más nem is érdekelte. Téged ráültettelek a mocira. Ekkor Zorka odajött és hangot adott annak, hogy az az övé és jobban tennéd, ha leszállnál róla (szerintem ez tök egészséges irigység az ő részéről). Ekkor az én rózsaszín ruhába öltöztetett kislányomból előtört a "vadállat": ököllel megragadtad a kiscsaj grabancát (mint a filmekben a jó szereplő a gonoszét...) és ellökted a homokozóban!!!
Szegény Zorka dobott egy hátast, én meg csak pislogtam. Aztán elkezdtünk nevetni (Zorka nem), mert amúgy elég vicces helyzet volt, és Tünde szólt, hogy hagyjam hogy elintézzétek egymás között (nyilván én se mondtam volna mást az ő helyében...). Ha csak a mocin ment volna a vita, biztos hagytam volna. De te az erődet használtad, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiába idősebb Zorka 8 hónappal, be kell látnunk, hogy az erő a te oldaladon áll.
Nagyon szégyelltem magam. Itthon aztán elmeséltem a sztorit Apának és kérdeztem, hogy ő mit tett volna az én helyemben? Azt mondta, biztos ő is nevetett volna először, aztán meg rosszul érezte volna magát. Hát, én is így voltam. Most még van annyi előnye Zorkának, hogy ő már tud menni. Mi lesz, ha te is elindulsz? Utána mész és megvered? Ezt azért nem szeretném megérni...
Aztán azóta szinte minden nap beszélünk erről a dologról, hogy mit kéne tenni, hogy ne legyen ilyen többet. Apa emlékeztetett arra, hogy amikor nem tudtuk, hogy kislány leszel, majdnem mindenkinek azt újságolta, hogy nem bánná, ha olyan rosszcsont kisfia lenne, aki miatt hetente kell fizetni az üvegesnek, a betörött ablakok miatt. Mondta, hogy ha így folytatod, így is kell fizetnie, csak a törött állkapcsok miatt... És mivel nem ez volt az első erőfitogtató megmozdulásod (de a legdurvább) elgondolkodtunk azon is, mi lesz veled, illetve a többi kisgyerekkel, ha bölcsibe/oviba fogsz járni?
Apa szerint a buszon mindig lesz ülőhelyed, ha netán mégse, majd csinálsz magadnak...

A történtek miatt ezúton szeretnék bocsánatot kérni Tünditől és Zorkától a nevedben... :)

Tegnap megkaptad a második BCG-oltást, mert az első nem éledt meg (gondolom így hívják, ha nem lesz jó...) Már vasárnap óta depressziós voltam, hogy lesz sírás, nyűg, hőemelkedés, miegymás... Aztán nem hogy sírás nem volt, csak annyit mondtál a doktornéninek, hogy váááááá (szerintem azt jelenti, hogy: most mit piszkálsz???). Majd folytattad a váróban elkezdett beszélgetését a 4 fallal, elnyerve ezzel a többi anyuka rokonszenvét. Csak te dumáltál egyedül, semmitől sem zavartatva magad... Estére se hőemelkedés, se nyűg, se semmi nem volt.

Reggel fél 8-kor már ágyneműt húztam és tus alá vetettelek.

Történt ugyanis, hogy tisztába akartalak tenni, mert eléggé bűzlöttél :), de csak addig voltál türelmes, míg kibontottam a pelust. Utána 4 kézlábra pattantál és mászni kezdtél előlem. Majd egyszer csak leültél. Kakis popsival...

Ez egy múlt heti kép,amikor fent még csak 1 fogad volt.Azóta már van szomszédja:

23.

8 hónapos és 3 hetes korodban igazából átaludtad az éjszakát!!!
Este 9-kor elaludtál (veled én is...), de 11-kor valamiért hangos sírás közepette felébredtél. Próbáltalak itatni vízzel, de nem kellett. Éhes nem voltál, mert előtte ettél egy üveg tápit (előtte meg főzeléket -szóval tegnap nagyon szupi volt minden). Kivettelek és próbáltalak elringatni.
Van egy hintás fotelünk és csak abban tudlak elaltatni, de most ez se segített. Forgolódtál, rugdalóztál, nem érezted nálam jól magad. Gondoltam, odaveszlek közénk, hátha segít. Le is tettelek, és még vissza mentem, hogy a fotelt a helyére toljam. Mire lefeküdtem volna, keresztbe fordultál az ágyon úgy, hogy még véletlenül se fértem volna oda. Nem akartalak felébreszteni, ezért maradt nekem a kanapé...
El is aludtam - bár nagyon kényelmetlen az a kanapé - erre Apa 3-kor el kezdett szólongatni engem, mert talált ott. Átraktalak az ágyadba és visszafoglaltam a helyem. Egészen reggel fél 7-ig aludtunk (Apa akkor kel)!!!

Mindig kell valami, ami miatt nem lehet tökéletes minden: megcsináltam a reggeli tápit (csak 200 ml-t), amit meg is ittál, aztán rám másztál és rám ürítetted szerintem az utolsó kortyig mindet... Nem tudom mitől lehetett, de előtte, meg utána sem láttam, hogy valami bajod lenne. Talán nem ízlett a tápi (Hipp-szerencsére ma elfogyott a vége), mondjuk nekem se. Azóta 8-kor újra kaptál enni és azzal nem volt probléma. Azóta édesdeden durmolsz. Így:

22.

A napi többszöri étkezésnek köszönhetően sokat változott az éjszakánk (meg annak, hogy tápszert is váltottunk = Mildibé rizzsel).

Hétfőn vacsira megetted az ebéd maradékát, amire eddig nem volt példa. Azután 9-kor még felhörpintettél egy üveg tápit. Igaz, éjjel 2-kor felébredtél inni egy kis vizet, de enni csak 4kor kértél.

Tegnap szintén sokszor ettél, viszont a főzelék sehogy sem akart lecsúszni vacsira. Mivel Apa sokáig dolgozott, így egyedül kellett pancsolnod. Utána megittál egy üveg tápit, amin el is aludtál. Mikor épp áttettelek a kiságyba, betoppant Apa (10kor). Persze nincs este Apa-puszi nélkül, ezért fel is ébredtél a jogos jussodért :) Aztán végig kellett nézni ahogy Apa vacsizik. Evés közben jön meg az étvágy - még egy fél üveg tápi volt soron, majd az alvás. Legközelebbi ébredés fél 5-kor volt, és megállapítottam, hogy átaludtad az éjszakát!!!

A lakással kapcsolatos terveink kissé füstbe szálltak, mert kiderült, hogy pénzt csak akkor adnak, ha van pénzünk... Vannak előzetes költségek, ami kb. 200 ezer, meg utólagos (pl.százalékolni a lakás után) kb. ugyanannyi... Mivel nekünk nincs ennyi, ezért talonba került a saját kuckó terve... Remélem azonban mielőbb beszámolhatok a kedvező fordulatról ;)

21.

Úgy tűnik, hétvégi blogoló lettem. Ez történt a múlt héten:

Addig nyálaztad, szopogattad a telefonomat (természetesen titokban), amíg el nem romlott. A menüje össze-vissza járt, hívást nem tudtam kezdeményezni... Reggel Apa megnézte, hogy mi baja lehet. Szétnyitotta, és FOLYT benne a nyál. Ő meg azt hitte kimostam :).

Szerdán meglátogatott minket 2 munkatársam (Hajni és Móni-ők egyébként testvérek) és ámultak-bámultak azon, hogy: 1. milyen nagyot nőttél az elmúlt 1 hónapban, 2. felállsz minden lehetséges (és lehetetlen) kapaszkodónál, 3. fél kézzel kapaszkodva végiggyalogolsz a szobán.

Pénteken átjött Tünde és Zorka csevegni és játszani. Míg én Zorkával voltam el, Tünde nekitámasztotta téged a kanapénak és leült veled szembe. Azt mondta neked, hogy "gyere" és te meg odatipegtél hozzá. 2007.október 5-én megtetted az ELSŐ(meg 2. és 3.)ÖNÁLLÓ LÉPÉSEDET! Amit azóta egyre többször gyakorolsz. Sajnos, még nem sikerült a nagy pillanatban lefényképezni téged. Aztán tudomásul vettük, hogy a csemetéinket is utolérte az irigység.

Történt ugyanis, hogy Zorka belerakott a kompba egy "keljfeljancsit", és hátulról tologatni szerette volna. Csakhogy te meg elöröl kapaszkodtál belé és úgy akartad volna tolni. Ezután olyan veszekedés tört ki baba-nyelven, hogy a nevetéstől alig bírtam megszólalni. Mikor Apának elmeséltem a szitut, egyből azt kérdezte, hogy felvetted??? És nem :(

Aztán persze, ha a Zorkának kellett valami, azzal akartál te is játszani, és fordítva. Mi meg jókat derültünk rajtatok :) Aztán 2-3 darab csokis pereccel úgy összekentetek mindent, hogy azt nem volt akkora öröm látni, de a gyerek ezzel jár, mosógép meg van.

Még pénteken eljött egyik bankos ismerősünk, akivel a kölcsönfelvételről beszélgettünk. Az előző banki tanácsadóval szemben, ő nem szomorított el teljesen, sőt! Úgy néz ki, hogy ennél a banknál fogjuk felvenni a lakáshitelt, remélhetőleg minél előbb. Én szeretném, ha tavasz elején, már a nevünkön lenne. Apa szerint ez lehetetlen, talán csak nyáron :(

Végül is pár hónapot már csak kibírunk valahogy (ha már eddig bírtuk...)

Szombaton Anyu vett neked egy igazi talppal rendelkező Nike sportcipőt. Ez megint csak nem lányos, bár cseppet sem bánom, hisz mindenünk úgyis rózsaszín, ezért kell a változatosság.

Sajnos megint gondjaink vannak az evéssel, pontosabban csak a kanalassal. Nem akarod megenni a szilárd az ételt, de ha fel van hígítva és ugyanaz a cumisüvegből jön, akkor oké. Tegnap képes voltál szinte egész nap nem enni, csak nehogy kanállal kelljen. Pedig jó párszor megkínáltalak és mindig 5-6 kanál után ordítva forgattad el a fejed. Nincs ötletem, hogy mit tegyek.
Ma pedig áttértünk egy teljesen más evési idő-mennyiségre. Mert lehet eddig az volt probléma, hogy reggelire (8kor) nagyon sok tápit kaptál (300ml), ezért kimaradt a tízórai. Ebéd 14-kor főzelék nyögve nyelősen, uzsi 18-kor ebéd maradék vagy joghurt vagy tejpép, és vacsi 20-21-kor rengeteg tápi (kb.400ml). És még éjjel is 2-3 óránként ébredés, abból egyszer tápi 300ml, a többi tea. Ma megpróbálom, hogy kevesebb lesz a reggeli, így lesz tízórai, és minden étkezés egy kicsit csúszik időben. Többször kapsz kevesebbet, hátha éjjel aludni fogsz végre.
A másik gond az evéssel kapcsolatban, hogy a darabos ételektől öklendezel. Szombaton vissza is jött egy kicsi. Szinte folyósra kell turmixolnom, különben fuldokolsz... Ha valaki hasonló cipőben jár(t) a kajákkal kapcsolatban, szívesen olvasom a tapasztalatokat és tanácsokat! Kipróbálnék mindent a nyugodt éjszakáért :)

20.

Éhes vagy:

Hallóóó!:

Barátság:

19.

Péntek délelőtt felkerestük a doktorbácsit. Nincs semmi bajod, csak tanácsadásra mentünk.

Megmérték a súlyod (9570g), és megbeszéltük, hogy mit kapj enni ezután a csirke helyett. Javasolta, hogy disznó- és marhahúst adjak, szigorúan sütve, majd párolva. Ezenkívül adjak a főzelékbe minden nap egy egész tojássárgáját, és kevés olajat, lehetőleg olivát. A D-vitamin napi 2-3 csepp legyen. Megvizsgálta a popsid és azt mondta, hogy még nem szép, de az eddigihez képest viszont az. Kaptunk estére egy zsírosabb popsikrémet. Megnézte a köldöködet és azt mondta, hogy lehet, hogy ki fog jönni a sérved, mikor fel fogsz állni... Mondtam neki, hogy már állsz. Megnyomkodta és mondta, hogy szerencsére még nincs kint. Erre mondja, hogy ne járassalak, mire én: nem kell járatnom, körbejárja már a szobát magától is :))))

Közben az is kiderült, hogy születésedkor el volt törve a kulcscsontod, csak a kórházban ezt elfelejtették közölni a nagy sietségben... De azt mondta a doki, hogy nincs vele semmi gond.

Délután voltunk az ismerősünknél babalátogatóban. A kislányt Veronika Virágnak hívják, szeptember 26-án 50cm-el és 3260 grammal látta meg a "napvilágot" éjjel 1óra 34perckor. Nagyon nyugodt baba, mert kb. másfél óra alatt egyszer sem nyikkant meg. Az anyukájának evés miatt fel is kellett ébresztenie. Második baba a családban, úgyhogy tapasztaltak a szülők. Annnnyira édes volt!!!! És olyan hihetetlen, hogy az én babám is nemrég volt ekkora... Természetesen nem hazudtoltad meg önmagad: hangosan kiabáltál, meg akartál fogni mindent, ami karnyújtásnyira volt, dobáltad a csörgőidet...

A másik friss kismama és családja nem díjazta,hogy ilyen aktív vagy, bár megértem, nekem se tetszett volna, ha épphogy sikerül elaltatnom az egynapos babám, egy másik meg pont felüvölti.

Ezúton szeretnénk a szülőknek, Józsinak és Verának jó egészséget és nagyon sok boldog együtt töltött perceket kívánni!!!