374.

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Azt már csak Mama mesélte másnap, hogy este 6-ig vízszintben voltál, aludtál, ettél, mesét néztél, utána meg, mint a motoregér elindultál (és azóta sem álltál meg). Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk: A délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is!

372.

Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj, (karék)
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod, (mire megiszod)
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába, (Indiánba)
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj, (karék)
s ahogy iszod a tejet, (mire megiszod)
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

(Szabó Lőrinc: Hörpintő)




Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,- (bínombánom tilalom)
Nincs a táncra tilalom! (vigalom)

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot: (kolombot)
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él!

(Sarkady Sándor: Farsang)



oOo

Egyik reggel az oviba menet hallottam az egyik anyukát, meg a lányait ilyet játszani: anyuka kérdezett (melyik az az állat, ami a vízben él? -hal. És milyen állat él még a vízben? Piros, sok lába van, van ollója. -Rák!), kislány gondolkodott és válaszolt. Amolyan barkóba játék. Azóta mi is minden reggel ilyet játszunk, meg ma itthon is ezt próbáltuk színezés közben.

-Melyik az az állat, amelyiknek nincsen lába, úgy csúszik, hosszú és sziszeg?
-A pipihusi!

-Melyik az az állat, ami fehér, hosszú a füle, piros a szeme? Húsvétkor hozza a sok finomságot.
-A kenyeres néni!

oOo

A héten a Mama mesélte, hogy elmentetek hozzá. Megkínált ebéddel, rizibizi meg hús volt. Elfogadtad, sőt, nagyon jóízűen ettél. Alig, hogy végeztél, mondtad, hogy éhes vagy. Kinyitottad a hűtőt, kivetted a kecsapot. Kérdezte a Mama, hogy mit ennél? Mondtad, hogy kecsapos kenyeret. De a mamának nem volt otthon kenyere. Átrobogtál a szomszéd nénihez, megkérdezted, hogy van-e kenyere, mert éhes vagy. Ő meg mondta, hogy van, milyet kérsz, vajasat, vagy zsírosat. Utóbbit választottad. Megkent egy fél szelet kenyeret, meg vágott hozzá paprikát. Megetted, és kérted a másik felét is. Utána még mindig éhes voltál, pucoltattál vele narancsot. Mire megpucolta, már nem kérted :)
Amúgy itthon továbbra sem eszel, miután hazajössz az oviból...

Február

Ezek a 3 éves jellemzőid, amik eddig piszkozatként pihentek:

Játék: a karácsonyi ajándékok közül a baba (meg a hordozója) nagyon telitalálat volt! Nem csak napi szinten lett szereplő, hanem már-már családtag. Ha bármi mással játszunk, akkor is mindig megkérdezed, hogy idehozhatom a babámat is játszani? Múltkor vettünk neki eldobható pelust, úgyhogy annak ellenőrzése is remek feladat. Amúgy semmi más nem érdekel a karácsonyiak közül :( Viszont naponta más-más játék kerül elő: boltos néni (pénztárgép) játék gyümölccsel, só-liszt gyurmával, nyomdával, vagy állatkert, vagy építőkocka, vagy kirakó, vagy kártya, vagy memóriajáték. És számomra néha hihetetlen, de pici baba korod óta élvezed a dobozba, pohárba, perselybe apró kütyük ki-be pakolását. Mese: bevezettük a könyvből való esti mesét. Erre az esti fürdés ideje alatt kerítünk sort. Általában úgy zajlik, hogy te főzöd a levest a fürdővízből, én meg az általad kiválasztott mesekönyvből mesélek 3-4 mesét. Most éppen a Nikitől fél éve kölcsönkapott, és azóta ki sem nyitott Mesél az erdő az állatokról van soron. (egyébként nagyon jó mesekönyv!) Ami nekem nem tetszik, hogy közben nem figyelsz a mesére, a képeket sem nézegeted, hanem teszed közben a dolgod. Viszont ha abbahagyom, számon kéred tőlem: miért hagyod abba? Egyik este a vacsora közben is meséltem neked (Tündérszép esti mesék): nagy képek, kevés szöveg, ismert mesék lerövidítve: Gulliver, Alíz Csodaországban stb. Ezt már inkább hallgattad, de talán azért, mert közben semmi nem vonta el a figyelmedet. Azt azért nem szeretném, hogy én csak olvasgatok neked, mint a falnak, mert úgy semmi értelme. Persze nem muszáj tátott szájjal bámulnod, de jó lenne valami visszajelzés a részedről, hogy a "füled azért ott van", még ha nem is nézel rám mesélés közben. Lámpaoltás után most már követeled a fejből mesélést is. Ilyenkor egy kitalált kislányról, Csiripiszliről mesélek, akinek az élete szóról-szóra megegyezik a tiéddel. Így beszéljük meg az aznapi eseményeket, viselkedést. Nála tudod, hogy mikor nem cselekszik helyesen, nem szép dolog nem köszönni és hisztizni valamiért, verekedni stb., de ha rólad van szó, teljesen hidegen hagynak ezek a dolgok. Tévé: az ünnepek alatt, meg a betegség idején elég sok időt töltöttünk tévénézéssel. Én pl. megnéztem néhány Mónika-showt, amire évek óta nem volt időm, és igényem sem. Te viszont elég jól rákattantál a rajzfilmekre. 99%-ban Minimax, 1% bármi más. Még az animációs reklámokat is meg kell nézni. Mesében nem vagy válogatós: csak a "buta vagy fiús" meséket nem nézed, illetve a Geronimo Stiltont. Óvoda: az első napi nyafogás után, másnap előreszaladtál megmutatni a csoportodat is. Kijött az Anikó néni bemutatkozni, meg elmesélte, hogy minden rendben volt veled, jól feltaláltad magad, játszottál, ettél, aludtál. Közben belestem a csoportba, álltál egy kisfiúval szemben, ő nagyban mutogatta az új karóráját, te pedig szájtátva figyelted. Mesélte az Anikó néni, hogy a lányokkal nagyon jól eljátszottál, és van egy hódolód, a Dani, aki már első nap ölelgetett, puszilgatott téged (csak lassan a testtel!!!). Azóta minden nap ki vannak függesztve a falra az aznapi munkák: bohóc színezés, álarc készítés, hóember gyurmából - de te gombát csináltál :). Ezeket itthon újra elkészítettük délutánonként. Egyik nap azzal jöttél haza (sírva), hogy nagyon álmos vagyok, mert nem aludtam az oviban... mert nem volt ágyam, meg párnám... mert nem hozott be az Anikó néni! Másnap rákérdeztem az oviban, hogy tényleg nem alszol-e, de azt mondta Anikó néni, hogy igenis nagyot alszol ebéd után. Másnap is ez volt a történet, úgyhogy megint rákérdeztem, hogy van-e saját ágyad? Megint azt mondta, hogy persze, hogy van! Azóta nem volt ilyen témád hazafelé, de mindig megjegyzed, hogy nagyon álmos vagy reggelente. Pedig fél 9-kor mindig alszol még velem is. Reggelente egyedül ébredsz fel fél 7-kor. Amióta ovis vagy, itthon nem vagy hajlandó enni ebédet. Még nem tudom, hogy azért-e mert ott normális ebéd van (mennyiségre is elég, és van leves meg második), vagy mert az uzsonna is épp hazaindulás előtt van. Majd 1 hónap múlva megnézzük a súlyodat, hogy mi a helyzet. Nagyon várod (várom) már a farsangot. Kész van már jelmez, tetszik mindenkinek. Gondolataim az óvodával kapcsolatban:

• az oviba nagy gyerekek járnak - te sem vagy kicsi, de mellettük egészen pici vagy
• és sokan
• ezért kaotikusnak tűnik az öltöző reggel és délután is
• a szülők jobban szeretnek köszönni, mint a bölcsiben
• mindenki ugyanazt eszik, ezért 1 étlap van kifüggesztve
• minden gyerek minimum 1 játékot hoz magával - erre a jó szokásra már téged is rávettek:$
• mától fogva már a mesekönyv is napi kísérő lesz :)

Szöveg: azt most nem részletezem, hogy mennyire tudsz folyékonyan beszélni (állíthat bármit a védőnő).

• ha felemelem a hangom: engem nem is szeretsz?
• ha nem engedek meg valamit: akkor ne is szeressél!
• ha megbántasz, és azt mondom, hogy sírok: jó, sírjál is! Sírsz már???
• ha azt mondom, hogy igen: odabújsz és addig puszilgatsz, míg abbahagyom
• ha durci vagy és akkor kérdezem, hogy szeretsz?: NEM!
• ha visszakérdezek, hogy tényleg nem szeretsz?: tényleg!
• ha folytatom, hogy biztos ezt akartad mondani?: IGEN! ... NEM!!! és megint jön a fojtogató ölelés, meg a nyálas puszik :)
• a kivi az kibi
• a vetkőzök az leöltözök
• a vitt az viszett, az aludt az alszott, a vett az veszett
• a belőle az belőből
• a teljes hasonulás ismeretlen számodra, ómagyarul beszélsz: pl. a kupakkal az kupakval
• az olyan, mint a miénk az olyan lenne, mind a miünké

oOo

-Bestámpolót a Mama. -Mivel? - Stestámpolóval!

oOo

-Anya, nézd, a plafonra feldöglött egy szúnyog!

oOo

-Mama, ne beszélj bele a fülembe, mert unalmas vagy!

oOo

-Hadd kérdezzek valamit! (ez minden általad feltett kérdés előtt elhangzik, úgyhogy napjában 500x)

oOo

-Az oviban vannak kislányok, meg nagy kislányok... -És te mi vagy? -Én nagykislány vagyok!!!

oOo Ezeket meg szinte segítség nélkül elszavalod:

Sarkady Sándor: Farsang Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járjátok a bolondját: Dínomdánom vigalom,- Nincs a táncra tilalom! Maskarások, bolondok, Rázzátok a kolompot: takarodjon el a tél- Örvendezzen, aki él! Szabó Lőrinc: Hörpentő Gá-gá, bíró, bumbele Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, Húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek.

oOo

A múlt héten ahogy időm engedte, maximálisan kihasználtuk a délutánokat. Az oviban színeztetek bohócot, csináltatok gyurmából hóembert, és színeztetek álarcot farsangra. Ezeket itthon újra elkészítettük. Még mindig tartott a szülinapi időszak: minden nap elénekeltük a Boldog szülinapot, és állandóan a fejeden volt a szülinapos hajpánt. 

Gá-gá, bíró, bumbele Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, (karék) tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, (mire megiszod) Húz a liba papucsot, indul messze Angliába, (Indiánba) fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, (karék) s ahogy iszod a tejet, (mire megiszod) kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek. (Szabó Lőrinc: Hörpintő) Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járják a bolondját: Dínomdánom vigalom,- (bínombánom tilalom) Nincs a táncra tilalom! (vigalom) Maskarások, bolondok, Rázzátok a kolompot: (kolombot) takarodjon el a tél- Örvendezzen, aki él! (Sarkady Sándor: Farsang) oOo

Egyik reggel az oviba menet hallottam az egyik anyukát, meg a lányait ilyet játszani: anyuka kérdezett (melyik az az állat, ami a vízben él? -hal. És milyen állat él még a vízben? Piros, sok lába van, van ollója. -Rák!), kislány gondolkodott és válaszolt. Amolyan barkóba játék. Azóta mi is minden reggel ilyet játszunk, meg ma itthon is ezt próbáltuk színezés közben. -Melyik az az állat, amelyiknek nincsen lába, úgy csúszik, hosszú és sziszeg? -A pipihusi! -Melyik az az állat, ami fehér, hosszú a füle, piros a szeme? Húsvétkor hozza a sok finomságot. -A kenyeres néni!

oOo

A héten a Mama mesélte, hogy elmentetek hozzá. Megkínált ebéddel, rizibizi meg hús volt. Elfogadtad, sőt, nagyon jóízűen ettél. Alig, hogy végeztél, mondtad, hogy éhes vagy. Kinyitottad a hűtőt, kivetted a kecsapot. Kérdezte a Mama, hogy mit ennél? Mondtad, hogy kecsapos kenyeret. De a mamának nem volt otthon kenyere. Átrobogtál a szomszéd nénihez, megkérdezted, hogy van-e kenyere, mert éhes vagy. Ő meg mondta, hogy van, milyet kérsz, vajasat, vagy zsírosat. Utóbbit választottad. Megkent egy fél szelet kenyeret, meg vágott hozzá paprikát. Megetted, és kérted a másik felét is. Utána még mindig éhes voltál, pucoltattál vele narancsot. Mire megpucolta, már nem kérted :) Amúgy itthon továbbra sem eszel, miután hazajössz az oviból...

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). 

 Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is! ...