313.

Hétfő: a bölcsibe 5 perccel később indultam. A Szilvi néni azzal fogadott, hogy pár perce már majdnem sírva kérdezted tőle, hogy nem jön értem az anyukám? itt fogok maradni? ... majdnem elbőgtem magam...
A délután elég sírósra sikeredett :( Főznöm is kellett, mosogatni, teregetni, ezért nagyon kevés időt töltöttem veled :(( Aztán mikor ezekkel végeztem, ledőltem a kanapéra és elbólintottam. Te meg közben fel-le mászkáltál rajtam keresztül. Aztán mikor már nagyon-nagyon nyűgös voltál, elvittelek fürödni. Onnan aztán percenként kimásztál, meg kipacsáltad a vizet, ezért hamarosan befejezted a fürdést. Mikor töröltelek meg, elkérted a kacsát, amivel a vízben szoktál játszani. Én meg elmagyaráztam, hogy a kacsa csak a fürdőben érzi jól magát, a szobában nem tud fürödni, úgyhogy marad. Hát te nem így gondoltad... Egy jó fél órás hiszti vette kezdetét, amit a beteg Apa és a hullafáradt Anya nehezen tolerált :( Kezdődött a kacsával, aztán folytatódott azzal, hogy mennyire fáj a pocakod, és éhes is vagy, meg különben is Apa elvette a takaródat... Nehezen sikerült elaludnod. Szerintem nagyon fáradt voltál.
Éjjel egyszer fent voltál, és sírva kérdezted Apától, hogy hol van az anyukám? Aztán hamar vissza is aludtál. Feltűnt, hogy szinte mindig délelőttös műszakos héten ébredsz fel éjjel, amikor amúgy is korán kellene kelnem... :)

Kedd: ma korábban mentem érted a bölcsibe :) természetesen minden nap viszem a babakocsit. Merném nem vinni... !
Hazafelé elmentünk a henteshez, meg elindultunk a zöldségeshez, de oda már nem érkeztünk meg (nem is volt nyitva), mert történt egy sajnálatos dolog. Először is, te mindig belül mész az iskola falánál, én meg kívül a járdán, és mindig integetünk, köszönünk egymásnak. Most is így volt, csak mögötted ment egy utcabeli pasas, tolta a biciklijét. Nem akart kikerülni téged, megvárta, míg az út végére érsz. Csakhogy egy lépéssel az út vége előtt, hátranéztél, és úgy megijedtél tőle, hogy úgy rohantál oda hozzám sírva, hogy alig tudtalak megvigasztalni. Aztán egy öreg néni leállított, hogy miért sírsz? Elmeséltem neki a történetet, ő meg belekezdett egy másikba. Közben ott álltál mellettem, én már mentem volna, de a mami még mindig mesélt. Egyszer csak keserves sírásba kezdtél, én meg felkaptalak és ijedten kérdeztem, hogy miért sírsz? Nehezen értettem, de azt mondtad, hogy megcsípett a szúnyog. Erre elszállt onnan egy méhecske. Hát gyorsan elindultunk haza, kb. 1 perc alatt otthon voltunk. Nem is látszott semmi az ujjadon. Itthon gyorsan adtam egy fél adag kalciumot, fenistil gélt, meg cseppet. Pár perc múlva azért megdagadt az ujjadon a csípés helye, de néhány percnél nem tartott tovább. Mondtad persze, hogy fáj (tudtam anélkül is), de megvigasztaltad magadat, hogy de nem baj, mert meggyógyul mindjárt.
Elindultunk a Mamához, de az alattunk lakó leszólított engem, beszélgetni akart. Megint ott álldogáltál mellettem szépen, majd egy idő után megint keserves zokogásban törtél ki. Megijedtem, hogy már megint megcsípett valami??? Szerencsére nem, csak ott sündörgött körülötted egy másik méhecske. Ezzel az ürüggyel végre el tudtunk szabadulni a szomszédtól. Amíg mentünk a Mamához, kb.10 méhecske megkörnyékezett. Már én is nagyon megijedtem, hogy mi a fene van? Nem tudtunk másra gondolni, csak arra, hogy a babádnak a takarója izgatta fel őket, mert narancsszínű, élénk mintás volt. A Mama otthon adott egy másik takarót a babádnak, a tolókát meg bekente ecettel, hogy ne jöjjenek ránk a méhek. Hazafelé már nem jött egy se, de így is találkoztunk egypárral útközben :$
Amúgy mit csinálnak a méhek az autók hűtőrácsa körül??? Mert sok autónál láttunk ilyet...
Este míg elrendeztem a konyhát, betettelek fürödni. Kértem, hogy ne pacsálj, és ne szökj meg. Mintha a falnak beszélnék... Tiszta víz volt a fürdő, és egyszer még mosogatás közben kirohantál hozzám és rám kiáltottál. Úgy megijedtem, hogy csak na. Ma törölközés közben megint elkérted a kacsát, de ma odaadtam, és azzal meg az üres üvegeddel aludtál el, 8 óra előtt.

312.

Péntek délelőtt elmentünk a Mama munkahelyére a lakáskulcsomért, mert egyik nap, mikor itt volt, felmarkolta az övével együtt és nála maradt. A munkahelyén körbevezetett téged, meg mutogatott mindenkinek. Természetesen félénk voltál, amit senki nem volt hajlandó megérteni... Az egyik munkatársa még a babádat is elvette, mert gondolta jól megviccel. Hát, máig mondogatod párás szemekkel, hogy elvette a néni a babámat...miért?
Nem voltunk ott sokáig, mégis 2 órás program kerekedett belőle :)
Délután Anitával közös játszóterezést terveztünk, de a játszótér még nem készült el. Azért nem maradtatok játék nélkül, mert szerencsére van 1-2 még azon kívül a szűkebb-tágabb környezetünkben. Te is bicajjal mentél, mert a Csenge is. Mikor odaértünk, viszonylag gyorsan oldódtál, úgyhogy nem kellett végig követnem téged. Tudtunk Anitával is pár szót beszélgetni, de ez tényleg csak pár szó volt, mert nekiálltatok bicajozni, úgyhogy felosztottuk a játszit hármunk között, és úgy álltunk őrségben. CsengusApa egyedül, mi azért cseverésztünk közben :) Sajnos, hamar elment az idő, úgyhogy készülődtünk haza. Viszonylag könnyen ment a hazaút is. Még este elmentünk boltba is, majd kettesben tértünk nyugovóra, ugyanis Apa házon kívül töltötte az estét, verseny előkészület címén. Fél 1-kor azért hazajött.

Szombaton délelőtt elindultunk a piacra, de elkezdett esni az eső, így csak én mentem, ti meg hazajöttetek Apával az autóért, majd eljöttetek elém. Aztán elmentünk a Mamához a munkahelyére, mert nem volt telefontöltője. Mikor hazaértünk, feltettem a húslevest főni, meg elindítottam a mosógépet, aztán Apa megkérdezte, hogy elmennénk-e vele ApaMamához. Ezért aztán elindultunk, és legalább volt ürügyünk, hogy miért nem maradunk sokáig. Ennyi elég is volt.
Alvás után (fél 2-fél 5-ig) megbeszéltünk a Nikiékkel egy randit, de mivel a környéken jártak, így út közben felvettek minket. Náluk aztán volt ereszd-el-a-hajamat! Sikongatás, ugrálás. labdázás, veszekedés, hiszti, miegymás. De jó volt végre újra csacsogni. És megint megállapítottuk, hogy egyikőtök sem különb a másiknál. A randi végén futva közelítettük meg a buszt, pedig ráértünk volna másfél perccel is később kimenni :)
Apa megint házon kívül volt, de éjjel megint hazaért :)

Vasárnap mire felkeltem (fél 7), Apa már nem volt itthon. Elment megint versenyt előkészíteni. Adtam neked reggelit, meg kicsit játszottunk is, aztán nekiálltam a szoba rendbetételének. Először kiürítettem a porszívót, de múlt héten is ezzel kezdtem, mégis volt benne anyag rendesen :$ Felporszívóztam mindkét szobát, aztán megérkezett Apa. Elmentünk neki boltba, aztán ő is elment a versenyre, meg mi is a Mamával a szokásos vasárnapi piacozásra. Csak most bicajjal.
Találkoztunk útközben a Nikiékkel, akik már hazafelé tartottak. Neked akartam játszós ruhát venni, de igaza volt a Nikinek, hogy már szinte semmi nem volt. Ahogy lődörögtünk, megláttam egy nagyon aranyos babakocsit. Már egy ideje beszélgetjük, hogy azt kéne kapnod karácsonyra, mert amit a Tündi adott, azt ők többet használják, mint te... De annak a babakocsinak nem láttam, hogy van-e tolókarja egyáltalán? A Mama mondta, hogy sétáljunk arrébb és megkérdezi. Így is lett, volt tolókája, de valami el volt rajta pattanva, ezért a Mama jobbnak látta, ha otthagyjuk. Sajnáltam nagyon. Aztán pár sorral beljebb megláttam egy sokkal jobb babakocsit, amit te egyből ki is próbáltál (vagyis a babád), és közölted, hogy ez jó lesz a babámnak (elindulás előtt egy éppen olyat láttam a teszveszen...). Eladót nem láttunk sehol, úgyhogy tovább mentünk. Közben találkoztunk a Zorka Mamával, Papával. Míg velük beszélgettünk, elhúzott mellettünk egy kislány, az elsőnek kinézett babakocsiival. Még jobban sajnáltam. Mentünk még néhány kört, majd visszamentünk a másik kocsiért. Addigra az eladók szinte mindent összepakoltak, de szerencsére a babakocsi még meg volt. A Mama lealkudta az árát, majd fogtuk a zsákmányt és eljöttünk haza. A Mama átvállalta a kocsi rendbetételét, mi meg hazajöttünk. Fél 2-kor elaludtál játék közben. Fél 5 után jött át a Mama, még mindig aludtál. Felkeltettelek, és rátapadtál a babakocsira, és estig azzal játszottál. Én meg rettentő boldog vagyok, hogy tetszik :)
Amúgy reggelire ettél egy csokis kiflit (croisson, vagy mi a szösz), indulás előtt egy fél kígyóuborkát, a piacon sikongattál, hogy éhes vagyok, kérek szépen reggelit (fél 11-kor), aztán a Mama vett neked egy kürtős kalácsot, aminek nagy részét mi ettük meg. És legközelebb ébredés után ettél. Akkor egy egész tányér húslevest, teli répával meg tésztával, utána egy fél tányér csilis babot, rizzsel, meg egy pár falat sárgadinnyét. Egy órával később evett Apa vacsorát, akkor ettél egy fél kiflit, majd egy fél óra múlva egy fél paradicsomot. Mikor én ettem, megint majszoltál a kifliből egy keveset.

311.

Hétfőn a romeltakarításé volt a főszerep... :( 7 óra volt, mire a konyhában elfogyott a szennyes edény, és a szobában is viszonylag rend volt. Ezután pancsi, vacsi, és az alvás jött.

Kedden este 6-ig kellett maradni, úgyhogy erre a napra csak a fürdés és a vacsi maradt. Mi még Apával elmentünk a tescóba, hogy ne 19.-én kelljen nyomorogni. Így legalább 18.-án nyomorogtunk :)

Szerdán csak 2-ig voltam, de annyira hosszú volt így is a nap, hogy mikor itthon először vízszintbe kerültem, már csukódtak is le a szemeim. Fél 9-kor veled együtt kidőltem.

Csütörtökre Szombathelyre készültünk Mamástól, de sajnos le kellett fújni a programot. Éjjel kb. 16x voltál fent, állandóan nyafogtál valamiért: szomjas voltál, fogjam a kezed, engedjem el, takarjalak be, most meg ki... Én 5-kor keltem fel, akkor már meleg volt a homlokod, enyhe hőemelkedésed volt. Apa addigra lázas lett :( Te délelőttre kiheverted a nyűglődést, Apa egész nap betegeskedett.
Délelőtt elmentünk boltba, jó 1 órába telt, hogy Apa tudjon pihenni. Alig, hogy kinyitottam az ajtót, megint elkezdtél visítani, ezzel is jelezve, hogy megjöttünk.
Amíg a leves elhűlt, lementünk a ház elé labdázni. Az egy dolog, hogy 1 nm-en 2 kiló kutyaszar termett, utána meg az egyik okos lakó kidobott egy égő cigicsikket a járdára, fél méterre tőled. Hogy lehet valaki akkora paraszt, hogy látja, hogy ott játszik egy gyerek, de kidobja a csikket??? Nem telik neki hamutartóra??? Én is dohányoztam, de egyszer nem dobtam ki az ablakon semmit...


Délutánra beígértem neked, hogy elmegyünk a búcsúba. Ebéd után aludtunk mindannyian egy jó nagyot, majd kettesben el is indultunk. Busszal mentünk, meg azzal is akartunk hazajönni. Ott egy csomó bóvli árust, és rosszabbnál rosszabb állapotú körhintákat, meg játékokat láttam. Tettünk 1-2 kört, mire jól átgondoltam, mire engedlek felülni... Először egy űrhajóba ültél. Szerintem elég gyorsan ment, de neked nagyon tetszett. Aztán beültünk közösen egy dodzsembe. Próbáltam kerülni az ütközést, mert mostanában nagyon félős-ijedős vagy. Aztán egyszer hátulról belénk jöttek, te meg alig bírtad a nevetést, meg a sikongatást abbahagyni. Utána már nem kerültük az ütközést. Még a hangosbemondóban is ránk szóltak, hogy "kisgyerekesek kerüljék el az ütközéseket". Később újra mentünk egy menetet, szintén nagy sikere volt. Kikönyörögtél magadnak egy világító-villogó valamit, aminek borzasztó fénye van. De legalább Apa könnyebben ránk talált :) Mert azt mondta, hogy eljön értünk, nehogy elmenjen az utolsó busz előttünk, meg így ő is megnézheti a tűzijátékot.
3/4 10-re ígérték, alig egy órát késtek, úgyhogy semmiképp nem értünk volna haza busszal. A körülményekhez képest türelmesen vártad a nagy eseményt. Ami szerintem kritikán aluli volt. 5 percig, ha tartott. Mikor az utolsót is fellőtték, meg is kérdezted, hogy ennyi??? Nem csak mi éreztük úgy, hogy ezért kár volt várni egy órát, hanem a mellettünk lévő társaság egyik fele szedelődzködött, és kérdezték a többieket, hogy ti nem jöttök? Mire ők: mi megvárjuk a tűzijátékot... :D
Szóval mi úgy átlagban 5 évente ellátogatunk a győri búcsúba, de szerintem nem is érdemes gyakrabban.

310.

A múlt héten nem sok említésre méltó esemény történt, főleg, mert délutános voltam...
Aztán szerencsére hamar szombat lett, ami hiphop eltelt valamivel.

Vasárnap a szokásos piaci sétánkat tettük a bolhapiacon. Megint sikerült turiznom neked néhány felsőt, meg nadrágot. Meg magadhoz édesgettél egy pénztárgépet :) amit azóta is előszeretettel veszel elő nap, mint nap.
Hétfőn és kedden nem voltam beszámítható állapotban, mert reggel 6-tól este 6-ig voltam. Addig a Mama vigyázott rád, etetett téged, játszott veled. Nekem ezeken a napokon nem volt se erőm, se kedvem téged nevelni, úgyhogy azt csináltál, amit akartál. De szerencsére nem szárnyalt a fantáziád ezeken a napokon :)

Az előbbieknek köszönhetően szerdán voltam először a konyhában szombat óta, ahol csak gyűlt és gyűlt a mosatlan edény... Még jó, hogy csak 3-an vagyunk és sok a tányérunk :)
Munka után azt sem tudtam, hogy minek álljak előbb neki: mosogassak, főzzek, mosógépet indítsak, szedjem le a szárítóról a ruhákat, rakjak rendet? 3 órakor elrobogtam érted a bölcsibe, ahonnan fél óra volt az 5 perces haza út. Úgy emlékszem későn feküdtem le, és sikerült mindenből egy kicsit csinálnom :)

Csütörtökön arra gondoltam, hogy jó lenne kicsit lemenni a játszira veled, de sajnos nem jutott rá idő :( így be kellett érned egy erkélyes homokozással. Szerintem egyáltalán nem bántad. Voltam a könyvtárban is, ahonnan elhoztam a Zsákbamacska című verses könyvet (Bartos Erika), amiből kb. 8 perc alatt megtanultál egy verset. Megpróbálom majd videóra venni.

Pénteken délelőtt nagyon borús idő volt, úgyhogy azon gondolkodtam, hogy mit is csináljunk majd itthon. Mire hazajöttem, ragyogó napsütés, és elég meleg volt. Azt már tudtam, hogy játszi lesz belőle, de azt még nem, hogy hol és kivel. Aztán a Niki hívott, hogy ráérünk-e, mert szívesen eljönnének. OK! Ez is megoldódott. Elég sokáig lent voltunk a játszin, ahol ti már szépen eljátszottatok egymással, mi meg jót beszélgettünk :) Közben sajnos mindketten megtapasztalhattátok, hogy milyen az, amikor a hinta szájba vág titeket...

Szombaton Apa dolgozott, mi meg egész nap vásárolgattunk, csavarogtunk a Mamával. Aztán csak egy órát aludtál délután, úgyhogy elmentünk ApaMamához is. Az eddigiekhez képest viszonylag nyugisan telt a délután. Persze, most is beszólt neked is meg nekem is, de megvédtem magam! Ami meg neki nem tetszett, és még ő volt felháborodva. Miután jól kiosztottam, megint egész normális lett, úgyhogy lehet, hogy csak az hiányzik neki, hogy néha valaki megmondja neki a frankót... Hazafelé megkérdeztem Apát, hogy haragszik-e mert beszóltam az anyjának, de azt mondta, hogy nem, mert már ideje volt, hogy ne csak neki mondjam, ha valami nem tetszik.

Vasárnap 8-kor keltem fel :) Te meg még az után :) Elmentünk megint a piacra Apának szerszámot kutatni. Talált is egyfélét, meg te is kaptál egy játékot a szokásos helyről. Jövő héten is megyünk! Mondtam Apának, hogy legközelebb vigyünk magunkkal babakocsit is, mert rettentő fárasztó fél percenként fel-le tenni téged. Apa nem rajong az ötletemért, mert ekkora gyereknek nem kell már kocsi, de szerintem még mindig jobb azt tologatni, mint hullafáradtan nézelődni.
Elmentünk még a Lidl-be, meg az ebédért. Elég jól ettél, még a desszertből ettél 1-2 kanállal. Most délutáni szieszta van, te alszol, Apa tévézik, én netezek :) nem sokára megyek robotolni a konyhába, meg vasalni a kánikulában...

309.

Tegnap sajnos véget ért a jó világ, letelt a 16 napos szabadság :(((
Úgy érzem azonban, hogy sikerült jól kihasználnunk az időnket, bár el tudnám képzelni az életemet még 1-2 hétig itthon, de szerintem akkor sem csinálnék mást, vagy többet, mint eddig.
Reggel már izgultam kicsit, mert akárhányszor kérdeztük, hogy várod-e már a bölcsit, mindig nemleges volt a válasz. Mikor felkeltettelek, meg is kérdezted, hogy hova megyünk, és mikor mondtam, hogy menni kell a bölcsibe, mondtad, hogy nem, és a fejedre húztad a takarót. Aztán végig magyaráztam a reggelt, hogy kik várnak a bölcsiben, így viszonylag könnyen és időben el is tudtunk indulni. Még húztam egy kicsit az időt az öltözőben, hogy ne kelljen olyan hamar bemenned, de mégis el kellett búcsúzni tőled. Kaptál egy hatalmas puszit, és már mentél is a csoportba. Megint nem fordultál vissza, így megnyugodtam, hogy nem vágysz vissza. Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam haza.
Elindítottam 2x a mosógépet, ki is teregettem, főztem magamnak egy nagy fazék zöldséglevest, aminek több, mint a fele el is fogyott, most pedig hallgatom a déli krónikát, majd lassan készülődök, hogy újra elinduljak a munkahelyemre. Nagyon nem várom és tuti, hogy furcsa lesz újra dolgozni.

Blogspotos bloggal rendelkezőktől szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha a blogba feltöltött képek száma eléri az 500-at?
Mert egy albumba csak 500 képet lehet feltölteni, vagy ez kivétel?
Nem lehet többet feltölteni?
Új blogot kell nyitni?
Vagy akkor is lehet folytatni a blogolást, csak akkor nem a blogba, hanem a picasa-ba kell feltölteni a képet és onnan beilleszteni ide?

308.

Hogyan tudtam 2 nap alatt 4-5 kg-tól megszabadulni???
Valószínűleg a Velencei-tavon sikerült beszereznem a calicivírust és ennek segítségével nem nehéz :$
Már pénteken a hazaúton is rosszul éreztem magam, de szombaton már annyira odavoltam, hogy az ágyból is alig tudtam felkelni, pedig muszáj volt, mert a cucc jönni akart kifelé. Délutánra már egész jól voltam, úgyhogy megnyugodtam, hogy megmaradok. Éjjel megint járkáltam a wc-re, ezért vasárnap elmentünk az ügyeletre.
Amikor az orvos megvizsgált és megnyomkodta a hasam, már egész jól éreztem magam, sőt, mire hazaértünk, már éhes is lettem. Mert természetesen péntek óta a kajára gondolni sem bírtam. A Mama főzött fincsi zöldségleves, amiből ettem jó sokat, meg almakompótot, ami valószínűleg rendbe tette a gyomromat. Mondta is az orvos, hogy nem fog 12-24 óránál tovább tartani a folyamat.
Szerencsére már teljesen jól vagyok, de azért tovább tartom a diétát, ami egyáltalán nem fog ártani :)
Azt nem tudom hogyan, de szerencsére csak én kaptam el hármunk közül.