2010. január 20., szerda
369.
2010. január 19., kedd
368.
Még nem írtam, hogy milyen volt a hétvégi buli:
Én délelőtt suliban voltam, aztán már itthon is voltam. Amikor beléptem az ajtón, láttam, hogy fekszel már a kanapén, de nem alszol. Gyorsan gatyába ráztuk magunkat és mentünk a Mamához ebédre.
Nagyon finomat főzött megint, és az ő keze munkáját dicséri a katica torta is. Szerintem nagyon szép lett, és finom is volt, csak sajnos te nem ettél belőle, mert nem vagy egy nagy édességfaló(ezért nem is vittünk a bölcsibe tortát)
Már ebéd közben megbontottuk a pezsgőt, amit szigorúan csak hosszú pohárból ittál. Közben szólt a "Boldog szülinapot" zene, amire egyből felkérted a Mamát pörögni. Ettük tovább az ebédet, majd a torta előtt még táncoltál egy kört a Mamával. Nagyon vártad már a tortát, állandóan a Mama sarkában jártál, hátha épp azért megy ki :) Aztán bejött a torta végre, hallgattuk a zenét, végigvártad türelmesen, megint táncoltatok a Mamával, aztán elfújtad a gyertyát. Azért mondtam, hogy kívánj magadnak egy nagy házat, mert napok óta ez a téma: mikor lesz nagy házunk? de mikor lesz nagy a házunk? Aztán tettünk bele egy tűzijátékot, azt is csodáltad egy ideig, utána megint táncoltatok.
Az ebéd befejeztével, következett az ajándékhalom. Kérdeztem, hogy hol vannak az ajándékok? Egyből odamentél a dugi helyre :) Aztán neki is estél a bontogatásnak.
Az ajándékok:
- egy mesekönyv: A játszótér, ahogy Rufi látja (a karácsonyi mesekönyv folytatása, annak Az óvoda a címe; ez inkább képeskönyv, néhány keresgélni valóval, szöveg nélkül)
- Buci Maci és Thomas magazin (mindkettőben volt ajándék)
- sok-sok matrica
- csokitallérok
- egy eszőszék (etetőszék) a babáknak (a teszveszen rendeltem, nagyon izgi volt, mert írtam az eladónak, hogy csak akkor kell, ha 15.-re itt lesz, ő fel is adta 8.-án, de mégis 14.-én jött meg...)
367.
Amikor megszülettél, alig vártam, hogy hazajöhessünk a kórházból.
Amikor itthon voltunk, alig vártam az estét, hogy kialudhassam magam.
Amikor eljött az este és vele együtt a szűnni nem akaró, fájdalmas sírások kora, alig vártam a reggeleket.
Amikor kudarcot vallottam a szoptatás terén, alig vártam, hogy végre hozzátáplálhassalak.
Amikor ez bekövetkezett, már el is telt egy negyedév.
Amikor nehezen álltál rá a kanalas ételekre (mert tapasztalatlan és nagyon türelmetlen voltam :$), utáltam a tápszeres dobozt, mert nem voltam képes a természetes úton táplálni téged. Féltem, hogy még suliba menet is megiszol egy üveg tápit - végül 11 hónaposan hagytad el, teljesen magadtól.
Amikor este sehogy sem lehetett elaltatni , akkor beültem a hintaszékbe veled és elringattalak. Persze voltak ellenzőink, mert hozzászoksz. Így igaz: a mai napig bevett szokásod, hogy miután felébredsz a délutáni alvásból (általában itt találsz engem a gép előtt...) felkucorodsz az ölembe, és ringatózunk még egy negyed órát. Imádom!
Amikor először hagytalak magadra (annyi időre, míg elmentem wcre) az ágy fal felőli oldalán és fél perc múlva a sikításodtól zengett a lakás, na ekkor tudtam meg, hogy át tudsz fordulni egyik oldaladról a másikra... szóval alig vártam, hogy megtanulj mászni.
Amikor pár hét múlva megtanultál kapaszkodva felállni, azt hitted, hogy egyből menni is tudsz, pedig nem, ezért állandóan résen voltam, hogy ne ess nagyot. Alig vártam, hogy megtanulj lépegetni.
Amikor úgy vártam az ünnepeket: az első Mikulást, Karácsonyt, Szülinapot, észre kellett vennem, hogy már egy év is eltelt. Hirtelen felgyorsult az idő múlása, és itt voltak a második ünnepek.
Amikor megtudtam, hogy elkezded a bölcsit, kíváncsian vártam, hogy tetszeni fog-e neked?
Amikor végre sikerült beszoknod a bölcsibe, és én még nem dolgoztam, alig vártam, hogy 3/4 3 legyen és mehessek már érted.
Amikor nálam is eljöttek a dolgos hétköznapok, alig vártam a nyarat, hogy végre szünet legyen a bölcsiben és szabadságon legyünk.
Azóta túl vagyunk már a harmadik Mikuláson, Karácsonyon, és ma van a 3. szülinapod.
Már nem várom az első anyák napi ünnepséget, az ovis szerelmet, a tejfog váltást, az iskolába készülést, mert tudom, hogy ezek mind kikerülhetetlenül be fognak következni.
Szeretném MOST megállítani az időt, élvezni a személyiségedet, a magasságodat,a súlyodat, a hajad hosszát, a hangszínedet... egyszóval TÉGED!!!
Drága Kicsiny Kincsem!
Kívánok neked nagyon boldog születésnapot most, és még legalább 100 évig!
Legyen olyan boldog életed, amilyenné te varázsoltad a miénket, mióta itt vagy nekünk!
2010. január 17., vasárnap
2010. január 6., szerda
364.
Sok emberrel ellentétben, mi még mindig nem kezdtük meg az idei ámokfutást, ami egyrészt nagyon jó, mert imádok itthon lenni (én nem is értem azokat, akik szeretnek dolgozni), másrészt viszont nem, mert épp táppénzen vagyok veled.
Hétfőn visszamentünk a dokihoz, aki már múlt hétfőn kiadta az igazolást, hogy ezen a héten mehetsz bölcsibe. Csakhogy a hétvégén nem hogy javult volna a köhögésed, még rosszabb lett. Már elfogyott egy üveg Stodal, úgyhogy vettem Robitussint. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen borzasztó íze van. Még szilveszterkor a Veráéknál láttam és kérdeztem, hogy ez mifene? Azt mondta, jó. Kipróbáltuk. Elmondtam a dokinak, aki egyből abbahagyatta ennek szedését és írt fel 3 másikat (ACC 100, Sinecod, terpini szirup). A középsőre azt mondta, hogy ez egy erős gyógyszer, úgy adjam, hogy közben figyelem, van-e valamilyen változás, mert akkor azonnal hagyjam abba. A rendelés végére már azt mondta, hogy nappal inkább ne is adjam, csak ha elviselhetetlen a köhögésed, inkább csak közvetlenül lefekvés előtt. Ez orvos... Inkább nem is adom ezt a gyógyszert, mert elég 2 erős. Ha meg nem, akkor úgyis elmegyünk szakrendelésre. Amúgy is felkeressük a régi, nyugdíjas dokit, és ő lesz a fogadott orvosunk. Benne legalább megbízunk.
Kedden a védőnőhöz mentünk 3 éves státusz vizsgálatra. Ismét új védőnőnk van, ez életedben már a harmadik! Tett fel nekem néhány "fontos" kérdést:
- rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
- megnevezed-e a rajzot? (néha)
- váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
- figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
- kérsz-e segítséget? (nem)
- kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
- a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
- van-e alvászavarod? (nincs)
- jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)
Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:
babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)
2010. január 2., szombat
Január
Sok mondanivalóm nincs az ünnepekről. Jó volt, érdemes volt várni rá, sajnos elmúlt. Vidáman búcsúztattuk az óévet és vidáman kezdtünk egy újat.
Pázmándon voltunk vendégségben, ahol nagyon jól éreztük magunkat, remélem, hogy a házigazdák is így érzik :) Éjfélig társasoztunk, meghallgattuk a Himnuszt, koccintottunk, kiszaladtunk tűzijátékot nézni (a szomszéd és a saját készletből), majd autóba ültünk és bejöttünk Győrbe a Városházához. Olyan köd volt, hogy talán 5 rakétát láttunk. Visszaautóztunk Pázmándra, majd fél 4-kor nyugovóra tértünk.
Erre az évre természetesen egészséget kívánok elsősorban. Aztán idén nem fogadok meg semmit, úgysem tartanám be, viszont vannak célkitűzéseim, amihez foggal-körömmel ragaszkodok:
- minden gond nélkül tudjuk fizetni az autó törlesztőjét
- folytatom az iskolát
- van munkahelyem (esetleg jól is fizetnek...)
- rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
- megnevezed-e a rajzot? (néha)
- váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
- figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
- kérsz-e segítséget? (nem)
- kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
- a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
- van-e alvászavarod? (nincs)
- jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)
Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:
babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)boltos nénit játszottunk,
...
...
Amikor megszülettél, alig vártam, hogy hazajöhessünk a kórházból.
Amikor itthon voltunk, alig vártam az estét, hogy kialudhassam magam.
Amikor eljött az este és vele együtt a szűnni nem akaró, fájdalmas sírások kora, alig vártam a reggeleket.
Amikor kudarcot vallottam a szoptatás terén, alig vártam, hogy végre hozzátáplálhassalak.
Amikor ez bekövetkezett, már el is telt egy negyedév.
Amikor nehezen álltál rá a kanalas ételekre (mert tapasztalatlan és nagyon türelmetlen voltam :$), utáltam a tápszeres dobozt, mert nem voltam képes a természetes úton táplálni téged. Féltem, hogy még suliba menet is megiszol egy üveg tápit - végül 11 hónaposan hagytad el, teljesen magadtól.
Amikor este sehogy sem lehetett elaltatni , akkor beültem a hintaszékbe veled és elringattalak. Persze voltak ellenzőink, mert hozzászoksz. Így igaz: a mai napig bevett szokásod, hogy miután felébredsz a délutáni alvásból (általában itt találsz engem a gép előtt...) felkucorodsz az ölembe, és ringatózunk még egy negyed órát. Imádom!
Amikor először hagytalak magadra (annyi időre, míg elmentem wcre) az ágy fal felőli oldalán és fél perc múlva a sikításodtól zengett a lakás, na ekkor tudtam meg, hogy át tudsz fordulni egyik oldaladról a másikra... szóval alig vártam, hogy megtanulj mászni.
Amikor pár hét múlva megtanultál kapaszkodva felállni, azt hitted, hogy egyből menni is tudsz, pedig nem, ezért állandóan résen voltam, hogy ne ess nagyot. Alig vártam, hogy megtanulj lépegetni.
Amikor úgy vártam az ünnepeket: az első Mikulást, Karácsonyt, Szülinapot, észre kellett vennem, hogy már egy év is eltelt. Hirtelen felgyorsult az idő múlása, és itt voltak a második ünnepek.
Amikor megtudtam, hogy elkezded a bölcsit, kíváncsian vártam, hogy tetszeni fog-e neked?
Amikor végre sikerült beszoknod a bölcsibe, és én még nem dolgoztam, alig vártam, hogy 3/4 3 legyen és mehessek már érted.
Amikor nálam is eljöttek a dolgos hétköznapok, alig vártam a nyarat, hogy végre szünet legyen a bölcsiben és szabadságon legyünk.
Azóta túl vagyunk már a harmadik Mikuláson, Karácsonyon, és ma van a 3. szülinapod.
Már nem várom az első anyák napi ünnepséget, az ovis szerelmet, a tejfog váltást, az iskolába készülést, mert tudom, hogy ezek mind kikerülhetetlenül be fognak következni.
Szeretném MOST megállítani az időt, élvezni a személyiségedet, a magasságodat,a súlyodat, a hajad hosszát, a hangszínedet... egyszóval TÉGED!!!
Drága Kicsiny Kincsem!
Kívánok neked nagyon boldog születésnapot most, és még legalább 100 évig!
Legyen olyan boldog életed, amilyenné te varázsoltad a miénket, mióta itt vagy nekünk!
Anya, Apa, Mama
...
Az oviba érve még elég "vidám" voltál, könnyen átöltöztettünk a Mamával. Aztán a csoport felé közeledve, egyre jobban szorítottad a kezem. Végül úgy lett, ahogy gondoltam: nem akartál bemenni, csak azt hajtogattad, hogy Anya, Anya... Átöleltelek, puszit adtam (elkezdtem bőgni) és beengedtelek a csoportba. Anikó néni gyorsan becsukta az ajtót, és mi meg elrendeztük a szekrényedet. Fél perc múlva kijött Anikó néni és mondta a Mamának (mert én még mindig bőgtem... meg fogok is még egy ideig...), hogy már semmi gond. Kijöttünk és mindenki ment a dolgára.
Én még bőgök néhányszor a nap folyamán... :(((
Nagyon szépen köszönjük a köszöntéseket, nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltok rá(nk).
Még nem írtam, hogy milyen volt a hétvégi buli:
Én délelőtt suliban voltam, Apa meg te nem sok mindent tudtatok csinálni, mert kiadtam a munkát, amit el kellett végezni :) Aztán már itthon is voltam. Amikor beléptem az ajtón, láttam, hogy fekszel már a kanapén, de nem alszol. Gyorsan gatyába ráztuk magunkat és mentünk a Mamához ebédre.
Nagyon finomat főzött megint, és az ő keze munkáját dicséri a katica torta is. Szerintem nagyon szép lett, és finom is volt, csak sajnos te nem ettél belőle, mert nem vagy egy nagy édességfaló(ezért nem is vittünk a bölcsibe tortát)
Már ebéd közben megbontottuk a pezsgőt, amit szigorúan csak hosszú pohárból ittál. Közben szólt a "Boldog szülinapot" zene, amire egyből felkérted a Mamát pörögni. Ettük tovább az ebédet, majd a torta előtt még táncoltál egy kört a Mamával. Nagyon vártad már a tortát, állandóan a Mama sarkában jártál, hátha épp azért megy ki :) Aztán bejött a torta végre, hallgattuk a zenét, végigvártad türelmesen, megint táncoltatok a Mamával, aztán elfújtad a gyertyát. Azért mondtam, hogy kívánj magadnak egy nagy házat, mert napok óta ez a téma: mikor lesz nagy házunk? de mikor lesz nagy a házunk? Aztán tettünk bele egy tűzijátékot, azt is csodáltad egy ideig, utána megint táncoltatok.
Az ebéd befejeztével, következett az ajándékhalom. Kérdeztem, hogy hol vannak az ajándékok? Egyből odamentél a dugi helyre :) Aztán neki is estél a bontogatásnak.
Az ajándékok:
- egy mesekönyv: A játszótér, ahogy Rufi látja (a karácsonyi mesekönyv folytatása, annak Az óvoda a címe; ez inkább képeskönyv, néhány keresgélni valóval, szöveg nélkül)
- Buci Maci és Thomas magazin (mindkettőben volt ajándék)
- sok-sok matrica
- csokitallérok
- egy eszőszék (etetőszék) a babáknak (a teszveszen rendeltem, nagyon izgi volt, mert írtam az eladónak, hogy csak akkor kell, ha 15.-re itt lesz, ő fel is adta 8.-án, de mégis 14.-én jött meg...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)