212.

Tegnap elmentünk a dokibácsihoz a 2. Prevenar oltásra. Ezt megelőzte egy reggeli telefon, ugyanis elfelejtettem, hogy mikorra kaptuk az időpontot. Mentségemre legyen mondva, október 27.-én adták az időpontot, amikor is én úgy gondoltam, hogy hol van még az a január???
Oda felé menet megkaptuk a védőnő levelét a 2 éves státuszra. Így azt is megejtettük egyben.
Még a váróban elmeséltem Neked, hogy a doktorbácsi szurit fog adni, ami nem fáj, nem kell sírni, és azért kell, hogy erős lehessél. Ezt kb. 200x ismételtem el, míg vártunk.
Mikor bementünk, a dokibácsi átnézte a szádat, torkodat, meghallgatta a szívedet, tüdődet. A védőnéni megmérte a súlyod: 14, 20 kg!!! A magasságodat nem tudta rendesen megmérni, mert nem egyenesedtél ki, ezért beírta, hogy 91 cm. Ezeket beírta a doki a számítógépbe és azt mondta, hogy az ennyi idős gyerekek közül csak 8% éri el ezt a súlyt, és hogy készüljünk fel arra, hogy 185 cm-nél nem leszel alacsonyabb... Hát nem okozott túl nagy meglepetést, ismervén magunkat (Apa 200 cm, én 175 cm).

Ez a súly percentilis görbéd:

Ez meg a hossz percentilis görbéd:

A szurit kicsit megsirattad, de csak akkor, amikor húzta ki a tűt a combodból. Hősiességedet egy napocskás matricával jutalmazta. Ezután megmutattuk neki a tenyered, amin nem tetszett a bőr. Ki van száradva, és hámlik. Mondtam neki, hogy lásson át a kék filctollon, mert olyan szegények vagyunk, hogy nem futja papírra, így szegény gyereknek a kezére kell rajzolnia :) Meg nyalókára sem futja, ezért szopogattad meg a filcet... Azt mondta, a hámlás a múltkori kéz-száj fertőzés maradványa, kenegessem zsíros krémmel, és lehet a talpadon is ilyen lesz. Erre odadugtad az orra alá a sajtszagú lábadat :)
Kérdezte, hogy sok sárgarépát eszel-e, hogy sárga a tenyered meg a talpad? Mondtam, hogy nem, sőt a gyümölcsöt is akkor fogyasztod el, ha folyik: általában centrifugálnom kell, akkor megiszod, különben nem igen kell. De van, hogy úgyse. A doki bólogatott, hogy ilyenek ezek a gyerekek, hogy nem eszik a gyümölcsöt.
Már csak itthon jutott eszembe, hogy mostanában nagyon rákattantál a sárgarépa-narancs üdítőre, ezt iszol minden nap, de max. 2-3 üveggel (2dl-es).
Írt fel egy immunerősítőt is (EZT) a közelgő bölcsi miatt. 30 napig kell szedned, majd 2-3 hét szünet, utána 10 nap por, 20 nap szünet. Így kell még 3 hónapig folytatni.
Este kicsit melegnek találtam a homlokod, de a lázmérő szerint nem volt hőemelkedés. Na nem mintha bágyadt lettél volna... sőt, fél 11 volt mire elaludtál...
Sajnos, megint melletted aludtam. Nem bírok én már olyan későn vándorolni...

Ma ritka nyűgös voltál. Délelőtt gyalog mentünk a boltba (vagyis én gyalog, Te meg toltad a Pannit :) ), de már kifele jövet nem akartál jönni velem. Hiába vetettem be minden praktikát, csak 1 órás séta után jutottunk el a patikáig. Így legalább megvolt a levegőzés :)
A patikában csak néztem, mikor közölték a gyógyszered árát, de hát az egészségeden nem spórolhatunk!
A lépcsőházban már szabályosan üvöltöttél... hazajöttünk és egyből letettelek aludni. Fél 12 volt. Aludtál 3/4 órát és felsírtál. Egy jó fél óra éneklés, verselés után tudtalak visszaaltatni. Szerintem az oltásnak lehet ez a mellékhatása. Viszont a korai szieszta miatt, talán időben le tudsz feküdni este aludni...

Idén azt hiszem ma voltunk először boltban!!! Így kell elkezdeni a spórolást :)))

133.

Pénteken megkaptad a 18. hónapos szurit. Nagyon büszke voltam Rád, mert egy hang nem hagyta el a szádat :) Kaptál egy szép matricát a doki bácsitól cserébe. Megmérték a súlyodat is: 12,96kg.

Aztán gyorsan rázúdítottam a dokira az összes kérdésem:

Mit tegyek, ha "csámpásnak" látom az egyik lábad?

-2 éves korodban el fog küldeni ortopédiára (előbb nem foglalkoznak gyerekekkel :( ), addig vegyek sarok emelt szandált, cipőt és ne aggódjak...

Aztán a nemevés, ami engem már-már idegösszeomláshoz vezet?

-Inni csak vizet szabad! Cukrozatlan tea sem jó, mert színes, és ezért iszol belőle ennyit. És közben telít. A víz nem fog.

És ha nem iszod a vizet?

-Ha szomjas leszel, akkor fogod! Lehet, hogy előtte lesz egy-két hiszti, de nem szabad feladni!

Fintorogsz, öklendezel ha étel kerül a szád közelébe. Semmi nem ízlik, akár napokig nem eszel főtt ételt. Mit tegyek?

-NE ERŐLTESSEM AZ EVÉST!!! Kínáljalak reggelivel, ebéddel és vacsorával. Ha nem akarsz enni, akkor kapsz inni egy kevés vizet, és elmehetsz az asztaltól. A következő étkezéskor kínáljalak újra. A két evés között ne legyen helyettesítő pl. kenyérbél. Ha éhes leszel, úgyis elfogadod az ételt. Nem vagy veszélyeztetve a súlyodat tekintve, sőt! A doki szerint a súlyod egy 3 éves gyerekével azonos. Azért nem kell az étel, mert besokallt a pocakod és azt mondta, hogy elég! Veszel annyi és olyan összetételű ételt magadhoz, amilyenre és amennyire a szervezetednek éppen szüksége van.

A kedvenc ételek egyike az uborka. Ecetesen, kovászosan, vagy csak natur. Nem baj ez?

-Kevés a gyomorsavad, és a szervezeted kívánja. Ha enni akarsz, akkor adjak. Azért is ne itassalak annyit, mert az amúgy is kevés gyomorsavadat még jobban higítottad a rengeteg innivalóval és az egyáltalán nem tesz jót a gyomrodnak, mert nem tud rendesen emészteni. Adjak uborkát, amikor csak kívánod, és még kecsapot, mustárt is, ha megeszed.

oOo

Ezeket a tanácsokat szem előtt tartva, egy új időszámítás vette kezdetét minálunk. Megfogadtam ugyanis, hogy másképp fogok a dolgokhoz hozzáállni, mert hiszem azt, hogy nagyon sok múlik ezen.

Általában hamar kijelentem azt, hogy: Könnyű a dokinak, mert nem ő küzködik Veled nap, mint nap ezért, meg ezért... De ma valahogy meggyőzött. Hogy nem fogsz éhenhalni, egyoldalúan táplálkozni, alultáplált lenni, ha nem érvényesítem az akaratom. Eddig is azért akartam annyira, hogy egyél, mert melyik Anya nem idegeskedne amiatt, hogy nem eszik eleget a gyerkőc...de minél jobban akartam, annál inkább dacoltál. Nem voltam hajlandó elhinni azt, hogy attól, hogy kicsi vagy, még (már) el tudod dönteni, hogy mire van szükséged. Ami nem kell, az egyszerűen nem kell. Akkor sem, ha erőltetem. Sőt, ezzel csak azt érhetem el, hogy nem fogsz jóízűen enni. Hanem pl. undorral. Ezt viszont mindenképpen el akartam kerülni. Így muszáj volt az agyamat átállítani egy másfajta gondolkodásra.

Ennek szellemében telt már a délután. A hazaúton elaludtál, ezért az ebéd megint csak alvás után lett megejtve. Megmelegítettem a levest, leültettelek velem szembe és kínáltam a levest. Először elfordítottad a fejed, ahogy máskor is (itt kicsit meginogtam...), majd amikor láttad, hogy már veszem is el a kanalat a szádtól, szóltál, hogy "hami". Ennek nagyon megörültem és adtam is a levest.

És láss csodát, a zöldséget és a tésztát kietted a felnőtt adag levesből!!! Melegítettem pörköltet noklival is, de az nem kellett. Nem búsultam, hanem ahogy a doki mondta, adtam inni vizet és elengedtelek az asztaltól.

Itt jött a második meglepetés, mert nem vágtad a fejemhez a vizesüveget, hogy csináljak vele amit akarok, hanem ittál belőle. Nem az egész üveggel egyszerre, de azért csúszott le belőle.

Be kell valljam, hogy eddig összesen egyszer próbálkoztam Nálad vízzel, akkor is kevés sikerrel. Vagyis megkóstoltad, nem kellett és én a következő "inni" kérésnél már újra teát adtam. Úgy voltam vele, hogy én sem iszom meg a csapvizet, akkor Neked se kelljen azt innod. Az meg se fordult a fejemben, hogy attól, hogy nekem nem ízlik, attól nem kell, hogy Neked se ízleljen... Most viszont határozott voltam és 5 perc múlva megint kértél inni, és megint vizet kaptál. Ittál belőle pár kortyot és letetted. A sokadiknál már teljesen természetes volt, hogy víz van benne. Így telt el a nap hátralévő része... Csak én stresszeltem magam agyon azon, hogy mi lesz, ha...de nem lett semmi :)

Vagyis csak annyi, hogy lementünk sétálni kb. 2 és fél órát, én nem ázott át a pelus.

Miért?

Mert nem ittál meg 2 liter foyadékot...

Azt meg csak suttogva jelzem meg, hogy eddig hiába adtam oda a szuperabbnál szuperabb csőrös poharakat, nagy ívben küldted vissza a feladónak...most meg iszol belőle. Jó, nem kizárólag abból, de iszol!

Estére vettem 4 szelet pizzát vacsira. 2 Apának, 2 nekem. Mikor hazajöttünk, egyből neki is estünk :) Te ott tipegtél mellettünk és sóvárogva néztél... Kérdeztem, hogy kérsz? Mondtad, hogy hami. Adtam is belőle katonát.

ÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSS: nem köpted ki, nem fintorogtál, nem csináltál vele semmit, azon kívül, hogy megetted!!!!!! Nagyon örültem neki, azután meg főleg, hogy megetted az első szeletet teljes egészében. Meg a másiknak is kb. az 1/3-át :))))))))) Meg levezetésképp egy üveg tejcit is!

Sajnos éjjelre kicsit hőemelkedésed lett (37,1), ezért nyűgösen telt az éjszaka. Reggelre is megmaradt ennyi, ezért adtam egy fél adag Nurofent. Fél óra múlva nyoma sem volt a nyafkaságnak és vidáman mentünk Apa munkahelyére traktorozni :)))

24.

Miután Casperanyu és Manka is beszámolt gyerekek okozta támadásról, ami kisbabájuk ellen irányult, íme az én történetem (csak sajnos mi voltunk a támadók...): pénteken megint homokoztunk a szomszédékkal. A kislány a motorjával jött, te kocsival! Babakocsival :D Mikor megérkeztünk a homokozóba, Zorkát más nem is érdekelte. Téged ráültettelek a mocira. Ekkor Zorka odajött és hangot adott annak, hogy az az övé és jobban tennéd, ha leszállnál róla (szerintem ez tök egészséges irigység az ő részéről). Ekkor az én rózsaszín ruhába öltöztetett kislányomból előtört a "vadállat": ököllel megragadtad a kiscsaj grabancát (mint a filmekben a jó szereplő a gonoszét...) és ellökted a homokozóban!!!
Szegény Zorka dobott egy hátast, én meg csak pislogtam. Aztán elkezdtünk nevetni (Zorka nem), mert amúgy elég vicces helyzet volt, és Tünde szólt, hogy hagyjam hogy elintézzétek egymás között (nyilván én se mondtam volna mást az ő helyében...). Ha csak a mocin ment volna a vita, biztos hagytam volna. De te az erődet használtad, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiába idősebb Zorka 8 hónappal, be kell látnunk, hogy az erő a te oldaladon áll.
Nagyon szégyelltem magam. Itthon aztán elmeséltem a sztorit Apának és kérdeztem, hogy ő mit tett volna az én helyemben? Azt mondta, biztos ő is nevetett volna először, aztán meg rosszul érezte volna magát. Hát, én is így voltam. Most még van annyi előnye Zorkának, hogy ő már tud menni. Mi lesz, ha te is elindulsz? Utána mész és megvered? Ezt azért nem szeretném megérni...
Aztán azóta szinte minden nap beszélünk erről a dologról, hogy mit kéne tenni, hogy ne legyen ilyen többet. Apa emlékeztetett arra, hogy amikor nem tudtuk, hogy kislány leszel, majdnem mindenkinek azt újságolta, hogy nem bánná, ha olyan rosszcsont kisfia lenne, aki miatt hetente kell fizetni az üvegesnek, a betörött ablakok miatt. Mondta, hogy ha így folytatod, így is kell fizetnie, csak a törött állkapcsok miatt... És mivel nem ez volt az első erőfitogtató megmozdulásod (de a legdurvább) elgondolkodtunk azon is, mi lesz veled, illetve a többi kisgyerekkel, ha bölcsibe/oviba fogsz járni?
Apa szerint a buszon mindig lesz ülőhelyed, ha netán mégse, majd csinálsz magadnak...

A történtek miatt ezúton szeretnék bocsánatot kérni Tünditől és Zorkától a nevedben... :)

Tegnap megkaptad a második BCG-oltást, mert az első nem éledt meg (gondolom így hívják, ha nem lesz jó...) Már vasárnap óta depressziós voltam, hogy lesz sírás, nyűg, hőemelkedés, miegymás... Aztán nem hogy sírás nem volt, csak annyit mondtál a doktornéninek, hogy váááááá (szerintem azt jelenti, hogy: most mit piszkálsz???). Majd folytattad a váróban elkezdett beszélgetését a 4 fallal, elnyerve ezzel a többi anyuka rokonszenvét. Csak te dumáltál egyedül, semmitől sem zavartatva magad... Estére se hőemelkedés, se nyűg, se semmi nem volt.

Reggel fél 8-kor már ágyneműt húztam és tus alá vetettelek.

Történt ugyanis, hogy tisztába akartalak tenni, mert eléggé bűzlöttél :), de csak addig voltál türelmes, míg kibontottam a pelust. Utána 4 kézlábra pattantál és mászni kezdtél előlem. Majd egyszer csak leültél. Kakis popsival...

Ez egy múlt heti kép,amikor fent még csak 1 fogad volt.Azóta már van szomszédja: