69.

Azzal kezdem a bejegyzést,hogy mindannyian meggyógyultunk!!!

Mivel elég sok jót olvastam itt a neten a borostyánkő nyakláncról, elhatároztam,hogy veszek Neked egyet.
Csütörtökön délelőtt felkerekedtünk Nikivel és Dorkával, és nyakunkba vettük a várost. Titeket nem zavart a rettentő hideg szél, minket annál inkább. Mire beértünk a belvárosba, mindketten elaludtatok. A fő úti cél a lakás papírok beadása volt. Vagyis ami még a múltkor elmaradt. Szerencsére csak egy ügyfél volt előttem, így nem tartott sokáig, de a várakozás így is unalmas volt. Meg folyton aggódtam, hogy míg én a 2.-on várakozok, addig Niki hogy bír el veletek, mivel addigra természetesen felébredtetek... de ügyes volt :)
Most már a társbérlői kérvény beadva, már csak a határozatot várjuk, hogy elfogadták-e? De nagyon bízom benne, hogy igen.
Aztán mivel megjött a levél az önkormányzattól, hogy eladják a lakást és igényfelmérést készítenek, annak is utána kérdeztem. Mert hát annyira érthetetlen volt az a levél... Szerencsére a mi lakásunk is megvehető lesz, de az még nem tisztázott, hogy csak fele-fele arányban vehetjük meg a bátyámmal (én így értelmeztem) vagy csak az én nevemre is meglehet venni(a bátyám szerint ez az igaz). Most egyenlőre ez a legkisebb gond, a lényeg, hogy megvehetjük.

Miután a hivatalban végeztünk, mentünk megvenni a híres nyakláncot. Vagyis anyukák sokasága emelkedett hangnemben emlegeti ezt az "ékszert", mert állítólag fogzási időszakban lévő babák fájdalmát enyhíti. Mivel feltűnt, hogy a nap folyamán egyre hisztisebb vagy, minden apróságon felkapod a vizet, ha megbotlasz eszeveszett, könny nélküli sírásba kezdesz... és gondoltam, hogy ez a fogad miatt lehet, ezek után én sem hagyhattam ki :)
Hazaérkezésünk után egyből a nyakadba aggattam. Te persze nem tűrted és próbáltad kiszedni. De nem tudtad. Valójába azt se tudtad, mit kell leszedned, mert annyira rövid a lánc, hogy nem is látod, csak érzed, hogy van ott valami bogyós :) Fürdéskor már teljesen megbarátkoztál vele, ezért estére sem vettem ki a nyakaból (mivel elég "paramami"vagyok, azon az éjjel ott aludtam melletted)
Hatása: csütörtök éjjel semmi változást nem vettem észre, ugyanúgy felébredtél 2x :(. Pénteken és szombaton viszont nem :)
Most azt nem tudom, hogy ez valóban a láncnak köszönhető-e vagy annak, hogy mielőtt én lefekszem aludni, adok kb. 100ml tápit, amit már alvás közben iszol meg.

Tegnap Budapestre utaztunk, mert a Minisztár verseny díjátadója volt. Korán reggel indultunk, hogy 10-re ott legyünk. Anyuék kocsijával mentünk, amit csak akkor értékeltünk igazán, amikor már úton voltunk. A miénk egy 16 éves, az övék egy 1 éves Swift. Van különbség...
Mikor elhagytuk az autópályát páni félelem tört ki rajtam. Én alapból félek a közlekedéstől, de ami Pesten van az utakon, az szerintem már nem normális.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna...
Apa mondta is, hogy itt a lámpák és a táblák csak javaslatok, mert senki nem tartja be őket :S Mindegy, hogy piros volt a lámpa, vagy 50-es tábla volt, ment mindenki, mint a félőrült, az index csak arra való, hogy valamibe elakadjon a kezük :(
Ezek után még csodálkoznak, hogy mennyi a baleset. Mikor megérkeztünk a díjátadó helyszínére (8.kerület), a véleményem csak egyre romlott. Az utcák koszosak, a környék siralmas, a kocsit, csak úgy mertük otthagyni, hogy minden cuccot kivettünk belőle és kétszer visszamentünk megnézni, hogy jól bezárt-e a központi zár...
A jól megérdemelt nyereményt egy játszóházban adták át. Gondoltam, hogy majd mennyire el lesznek foglalva a gyerekek... rosszul gondoltam. Egy nagy terembe voltak bezsúfolva a gyerekek szüleikkel együtt (általában 1 gyerek 2 szülő felállásban). A gond csak az volt, hogy ez a terem tele volt székekkel. A gyerekek felfedezték volna a helységet (főleg Te), de nem tudták mert mindenhol szék volt :( Te persze hamar elvesztetted a türelmed. Elég komoly hiszti lett a dologból. Most kivételesen megértettelek.
Szerencsére hamar vége lett a hercehurcának, és mehettünk utunkra, ami a Mammut2 üzletház volt. Hogy oda is találjunk, telefonos segítséget kértünk a bátyám és párja, Ági személyében. Ők mutatták az utat az üzletig. Mi alig bírtuk őket követni, nagyon szokatlan volt nekünk ez a vezetési stílus. Később,mikor ezt megjegyeztem a bátyámnak, azt mondta, hogy Tényleg??? Ilyen lassan még sosem mentek végig a Váci úton...
A Mammutban egy 20 ezer ft-os vásárlási utalványt váltottunk be. Azt hittem majd nem tudom hány szatyorral hagyjuk el az üzletet... Ehelyett vettünk egy kapucnis felsőt, egy mellényt, egy pólót és egy nadrágot. A tesóméktól pedig kaptál egy bársony kisszoknyát.

Összegzés: a budapesti túránk jól sikerült és hosszúra nyúlt. A kiruccanást a körülményekhez képest elég jól viselted. Néha egy-egy hisztivel tarkítottad a napot, de ez érthető, hisz mindig félbe kellett szakítani az alvásod valamiért... Ez kihatott az esti elalvásra is, mert 9-kor lekapcsoltunk mindent, de így is majdnem egy órába telt, mire az álom manó megérkezett hozzád :)

Nehogy elfelejtsem lejegyezni a fejlődésednek egyik fontos állomását, a beszédet. Ugyanis van egy-két dolog, aminek van neve:

szia - szíjja
Danonino - nína
tea - inni,innyi,innya
enni - memmi
kérem - anya :) mindegy mit, csak kapj valamit. Ezt használod a legtöbbször.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy táska illetve kulcs mániás vagy. Mindegy, hogy ismerős vagy idegen áll meg mellettünk, ha táskája van (nő) vagy kulcsa(férfi), akkor barát. De ha elindul és elviszi, ami az övé, akkor ellenség. Ez ismerősöknél nem is lenne gond, de mikor vadidegennel játszod el, akkor már egy kicsit kínos :)

64.

Tegnap, miután Apa délután visszament intézni a dolgait, kettesben maradtunk itthon. Nem tudom minek köszönhetően, de elszabadult nálad a pokol.
Belekezdtél egy olyan hisztibe, amilyet én még sosem tapasztaltam nálad korábban. Nem volt jó semmi: ha teát adtam az se tetszett, de mikor eltettem az üveget, akkor az volt a baj. Nem voltál hajlandó enni sem, de mikor megettem a maradékot, az volt a baj. Ha felvettelek az ölembe, akkor lekéreckedtél, mikor letettelek, akkor meg nyújtottad a kezed, hogy vegyelek fel. Ha leültem melléd kockázni, akkor otthagytál, ha meg én hagytalak ott Téged, akkor meg azért sírtál.
Próbáltam rád hatni először szép szóval, hogy megnyugtassalak. Ez nem volt jó. Aztán rád hagytam a dolgokat, de ez se vált be. Végül, gondoltam én is felemelem a hangomat, hátha… de ez se hozott semmi eredményt.
Csak néztél rám könnyes szemmel, visítva. Azt olvastam ki a szemedből, hogy „segíts már rajtam, mert nem bírom abbahagyni”, de nem tudtam mit tegyek :(
Ekkor csak egy hajszál választott el attól, hogy fel ne robbanjak. Nagyon mérges voltam, de nem rád, hanem a hosszú ideje tartó sírásra, meg hogy semmit nem tudtam tenni ellene. Egyszer csak sikerült elaludnod (állva, hozzám bújva), majd letettelek az ágyba. Kicsit megnyugodtam, hogy végre ez volt a baj.
20 perc múlva kezdődött előröl az egész. Fél nyolc volt ekkor. Bár 8-kor szoktunk fürödni, gondoltam ennél rosszabb már úgyse lehet… Mikor elkezdtem engedni a vizet a kádba, már csak hüppögtél. Csak egy body volt rajtad, de olyan gyorsan levetted, mint még sose. Beletettelek a kádba, ahol megszűnt minden nyűg :)

Tegnap sikerült végre elmennünk Nikivel és az ő Dorcijával egy sétával egybekötött szolgáltató látogatásra, ahol megkaptam a lakáshoz szükséges igazolásokat, miszerint nincs tartozásunk. Ma Apa telefonon elintézte a villanyt és a gázt (mert ezek levélben küldik a papírt) meg személyesen a vizet. Amikor az összes papír a kezemben lesz, újra fel kell kerekednem egy hosszú útra, hogy azokat bevigyem a lakáshivatalba, hogy végre elindítsák a vizsgálatot, hogy megfelelek-e bérlőtársnak.
Huh,még hosszú az út odáig...

56.

A bátyám szabadságot vett ki a mai napra, hogy eltudjuk intézni a hivatalt. Reggel be is mentünk, szerencsére csak egy ügyfél várakozott (ennek csak később lesz jelentősége, most csak annyit, hogy sietnünk kellett haza...)
Ránk került a sor, behívott az ügyintéző, aki már hétfőn is nagy unszimpatikus volt. Akkor ugyanis nem engedte, hogy behozzam a babakocsit az irodába, ezért nyitva hagytam az ajtót, meg ott álltam az ajtóban. Nehogy már, ő mondja meg hogy mit csináljak! Most kivettelek, és bevittelek magammal. Nagyon nem bírtál elülni, ezért hagytalak mászkálni. Azt a képet látni kellett volna, amit a manusz vágott!
Természetesen a papírokkal nem volt minden rendben, miért lett volna! Nem vettünk illetékbélyeget. Oké, ez az én hibám, de azt hittem az már megszűnt... Amit viszont ő felejtett el mondani hétfőn, hogy nem csak az Inszoltól kellett volna kérnem igazolást, hogy nincs díj hátralékunk, hanem az összes szolgáltatótól... Ez persze nem szerepelt a nyomtatványon, amit adott, hogy töltsük ki. Szerencsére azonban ezt beadhatom utólag, ehhez nem kell a bátyám. Pár napba azért bele fog telni, mire mind az 5 szolgáltatót végigjárom. Babakocsival...
Ha minden papír megvan, attól számítva egy hét múlva megkapjuk a határozatot,hogy elfogadják-e a kérelmemet. A baj csak az, hogy ha megvan a pozitív elbírálás, akkor szintén együtt a bátyámmal kell elmennünk az Inszolhoz, mert a szerződést megint csak egy időben írhatjuk alá. Akkor meg nem tudom, hogy tudok vele időpontot egyeztetni... Valahogy csak sikerül az is.
Jövő szerdán jön egy felügyelő (állítólag minden évben jönnek), aki megnézi milyen állapotban van a lakás, mennyire van leélve/felújítva, mi hiányzik, mi van pluszban. Tavaly voltak először, akkor az volt a legnagyobb gond, hogy a fürdőkád előtt miért nincs takarólemez (mert szétette a rozsda) és hogy van-e igazolásunk a gázszerelőtől, hogy ő kötötte be a gáztűzhelyet és nem pedig mi (egy 30 éves gáztűzhelyről van szó...)

Az elején írtam, hogy sietnünk kellett haza. Azért mert mára is bevállaltam a Zorka felügyeletét. Tünde még hétfőn kért meg arra, hogy nem vigyáznék-e a Zorkára egy órára. Először nem is mondta miért, én meg nem is kérdeztem tőle, mert nagyon nem érdekelt. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy: akkor fog menni a Zorka bölcsibe?, mosolygott és mondta, hogy : nem, mert jön a tesó...
Annyira örültem neki!!! Nem merte még beleélni magát, mert "csak" a teszt igazolta a gyanúját. Ezért kellett vigyáznom a kiscsajra, hogy az orvos is igazolja a sejtését. Szóval, ma megvolt nála az vizsgálat, és az ultrahang is, és Tünde 10 hetes babót hord a szíve alatt!!!

Szívből gratulálok nekik!