288.

A héten valamelyik nap (nem emlékszem mi mikor történt, a hét napjai valamilyen sorrendben):

• reggel még semmi bajod nem volt, de mikor beküldtelek a csoportba, elkezdtél sírdogálni, hogy haszamegyek :(
  Legszívesebben felkaptalak volna és rohantunk volna haza, de sajnos nem lehetett.
• bevittem a bölcsibe a fényképezőgépet, hogy készítsenek pár tuti képet. Megmutattam, hogyan működik, és izgatottan vártam a délutánt, hogy milyenek lettek a képek? Erre Apa felhívott, hogy nem csináltak egyet sem, mert nem értenek a géphez...
  Bevittem másnap is, megint megmutattam hogyan működik, és már értettek hozzá :)
• tegnap nem szóltak a Mamának, hogy ma gyereknap lesz, ezért vigyünk be rágcsálni valót, meg üdítőt. Szerencsére találkoztam a Ritával, aki épp reggel intézte a vásárlást, így mi is vittünk be finomságot :)
• szinte mindenhez hozzáfűzöd, hogy akajom.
  
• hétfő óta egyik este sem voltál fent, így elmaradtak az összebújások...
  -mire pontot tettem a mondat végére, már fenn is voltál és sírtál keservesen. Odafeküdtem melléd, de még jobban. Aztán átmentünk a másik szobába aludni, de éjjel még vagy 5x ébredtél fel sírva...
  
• kár, hogy a Mama, meg az Apa nem akarják leírni, hogy mik történnek veletek, mert elmondásuk szerint sok érdekes, vicces pillanat van, amiről én nem tudok és kimaradok belőle.
  

Képek itt:

Szabina 15. - 2009. Május

Szabina - Bölcsis képek

287.

Szombat:

• délután szülinapi zsúrra voltunk hivatalosak: Zorka 3. éves lett! Hihetetlen, hogy most volt nem rég, mikor átmentünk babalátogatóba hozzájuk, és elveszett a Tündi karjaiban...
  (mellesleg akkor jelentettük be, hogy már én is 2in1 vagyok :) )
• a buliról nem írok sokat, csak annyit, hogy kertes háznál (ZorkaMamánál) voltunk és az ajándék egy fürdőmedence volt. Ebből egyenesen következik, hogy nem sok gondunk volt rátok :)
  
• Örömmel néztük végig mindannyian, hogy most jött el annak az ideje, hogy eljátszatok egymással.
  Téged még Kund is nagyon lekötött, aki 10,5 hónapos.

Vasárnap:

• úgy volt, hogy hajókázni megyünk a Fertő-tóra. Aztán állatkerti sétára változott a program. Végül nem mentünk sehová :$
• helyette Apával összeszereltétek az új szekrényedet, ami a játékoké lesz ezután.
• délután eljött hozzánk a munkatársam, aki 3 szatyor ruhát hozott neked. Tőlük is féltél, de az erkélyről már kiabálva köszöntél el.

Hétfő:

• nem nagyon akartál bölcsibe menni, de nem sírtál szerencsére, csak közölted velem.
• délutános vagyok a héten, így depressziós hetemet töltöm: sokat gondolkodok és nagyon hiányzol, bár tudom, hogy a Mama maximálisan elkényeztet téged (de én is akarlak!!!).
• este mikor hazaértem, megébredtél és kerested a helyed Apa mellett. Aztán megláttál és már nem kellett Apa :)
  
• El akartam menni fürödni, de olyan keserves sírásban törtél ki, hogy inkább maradtam (pedig mindketten mondtuk, hogy nem megyek el végleg, visszajövök...de akkor is). Még fél órába telt, míg újra visszatudtál aludni.
  

286.

Bejön nekem ez a rövidített napló :)

Kedd:

• szinte minden nap gyurmázol (így aznap is), amíg én elmosogatok, meg próbálok valamiféle rendet összehozni a konyhában.
  
• átmentünk a Mamához egy "kicsit", majd végül 7 után jöttünk haza. Még jó, hogy Apa nem tud róla, mert nála már fél 7-kor fürdés van :D

Szerda:

• hála égnek, bekötötték az új kábel tv-t, telefont és internetet (korlátlan és gyors) !!!
  
• "természetesen" féltél a szerelőktől, ezért kimenekültél az erkélyre homokozni, míg itt voltak. Aztán később felbátorodtál, kicsit túlzottan is...
• este fürdés után, kérted tőlem az aktuális kedvenc (!) mesekönyvet (!!), és fél óráig nézegettük, keresgéltünk, rácsodálkoztunk. A mesekönyv pedig: Tesz-vesz város élő adásban.

Csütörtök:

• a szomszédék meghívtak szombatra minket Zorka 3. szülinapját megünnepelni. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyünk.
• a Mama felajánlotta, hogy elvállalja a bébiszitter szerepét. Így elmentünk a Sparba, Jyskbe, Decathlonba, annyi idő alatt, mint máskor 3-asban csak a Tescoba...
  
• az ajándékok: arcfesték, bukósisak, kölyökpezsgő hátizsákkal, hajpánt-hajgumi-hajcsat.
• ezen kívül vettünk a szobádba egy játékos polcos szekrényt, már csak szabadidő kéne az összerakásához :)
• vettünk egy cipős szekrényt/polcot is.

Péntek:

• a bölcsiből "hazafelé" elmentünk venni neked bébi ollót, holnap ki is próbáljuk.
• azért "hazafelé", mert útközben a Parkban egy rendezvény volt készülőben, ahol ott ragadtunk.
• volt ugráló vár-féltél rajta, láncos körhinta-féltél rajta, 2 hordószerű egyensúlyozó akármi-kicsi vagy még az egyensúlyozáshoz...
• végül ott maradtunk (és milyen jól tettük, mert találkoztunk Anitával, a férjével, meg a Csengével) és a játszótéren még 2,5 órát rohangáltál.
• este negyed 9-kor estünk haza, hullafáradtan.
  

285.

Fejlődés kettő és féltől három éves korig
(forrás: Dorothy Einon-Kreatív gyerek)

Mozgás

• Imád végigmenni egy fatörzsön vagy egy kis falon, ha ön fogja a kezét. -igen.
  
• Tud egy lábon állni és néhány másodpercen át egyensúlyozni. -nem próbáltuk.
  
• Úgy megy fel a lépcsőn, hogy minden egyes foknál, egymás mellé teszi le a lábait, azonban az egyes lépéseknek már váltott lábbal indul neki. Lefelé ugyanazzal a lábbal lépked előre. -felfelé váltott lábbal, lefelé egymás mellé lépéssel lépcsőzöl, és ritkán kéred/engeded, hogy fogjam a kezedet.
  
• Fel tud mászni a létrán és használja a csúszdát. -igen.
  
• A lépcsősor legalsó fokáról leugrik és közben nem veszti el az egyensúlyát. -igen, de ilyenkor megfogom a kezed.
  
• Leutánozza az egyszerű történetmutogatós dalocska mozdulatait. -a bölcsiben tanult mondókát néha elmutogatod, de ez nagyon ritka.
  
• Lehet, hogy ragaszkodik a gyalogláshoz még akkor is, amikor ön inkább a babakocsit választaná. -már nem használjuk a kocsit egyáltalán, de ha ismerős azzal van, akkor egyből beleülsz. Néha jobb lenne, kocsival menni, de ekkora lánynak már nem kell!
  
• Képes lábujjhegyen járni anélkül, hogy elveszítené egyensúlyát. -járni nem, de pipiskedni azt igen.
  
• Magabiztosan szalad, de még mindig telitalppal. Nem képes ellenőrizni az irányokat, a sebességet és a megállás sem mindig a legtökéletesebb. -igen.
  

Szem-kéz koordináció

• Elkezd köröket, zárt területeket és kereszteket rajzolni. -nem, de nem is gyakoroltuk eddig.
  
• Élvezi az agyag, a víz és a homok használatát, szereti megszorongatni a szivacsot és a vizet kiönteni a korsóból. -az agyagot nem, mert nem találkoztál még vele, de homokozni, pancsolni szeretsz.
  
• Megbirkózik az egyszerű kirakóval és kezdetleges építményeket is alkot. -igen.
  
• Sikerül kettényisszantania a papírlapot, azonban még nem tudja az alakzatot körbevágni. -még nem adtam ollót a kezedbe. Már szabad lenne?
  
• Végre tud hajtani egyszerű háztartási munkákat, ráadásul élvezi is azokat. Ilyen például az asztal letörlése. -igen, de szerintem nem élvezed. Megjegyzem én se...
  
• Nézegeti a könyveket, rámutat a képekre. -igen.
  
• Biztosan használja a ceruzát és talán sikerül lemásolnia egyszerű formákat. -biztosan fogod, de nem másolsz.
  
• Fel tud öltözni egyedül is, de hibák azért akadnak, a kisebb gombok és a cipzár még mindig túl nagy kihívásnak bizonyul. -igen. Nadrágot, bugyit, zoknit, cipőt egyedül veszel fel-le, a többit nem tudod.
  
• Már kisebb a csatatér az önálló étkezés után. -igen.
  

Beszéd

• Minden hónapban körülbelül 50 új szót tanul, és 3 éves korára mintegy 1000 szót ismer. 2-3 szavas mondatokban beszél. A nyelvhasználat kissé még mindig távirati jellegű, de egyre érthetőbb. -igen.
  
• Már megnevezi a családtagokat, a kedvenc háziállatot és a lakhelyét. -a közelieket igen, akik nem napi szinten családtagok, azokat csak hosszas emlegetés után. Lakóhelyet eddig nem tanítottuk.
  
• Alkalmazza a -ban, -ben, és az -on, -en, -ön ragokat. -igen.
  
• Gyakran alkalmazza az én, engem, és az enyém névmásokat, de nem mindig helyesen. Tud utasítani. -igen.
  
• Szereti a képeskönyvében található történeteket. -NEM :(((
  
• Tudja követni az összetettebb nyelvhasználatot. -nem használok összetett mondatokat, mert szelektív a hallásod, és csak azt érted meg belőle, amit akarsz. pl. "nem szabad"-ból csak a "szabad" részt hallod meg...
  
• Rákérdez a szavak jelentésére és a tárgyak nevére. -igen. Ezmiez??? Deezmiez???
  
• Használja a többesszám jelét (labdák) és a birtokos személyragot (Laci labdája), tudja alkalmazni a múlt idő jelét (szék eltörött). -igen.
  

Szociális és érzelmi fejlődés

• Ragaszkodó és szeretetteljes, ha síró kisgyereket lát, esetleg megvigasztalja. -néha igen, néha épp elutasító vagy.
  
• Talán még mindig csimpaszkodós, de már boldogan játszik a bölcsődében vagy a játszóházban. Ismerős környezetben már elmegy más gyerekekkel játszani. -még csak most vagy csimpaszkodós igazán! A bölcsibe már gond nélkül jársz, a játszótéren is feltalálod magad.
  
• Kevesebbszer tör rá a hisztériás roham. A kitörések sokszor előre kiszámíthatók és tovább tartanak. Előfordul, hogy már a kitörés előtt rossz a kedve és néha úgy tűnik, szándékosan idézi elő ezt a hangulatot, amikor olyan dolgokat követel, amikről biztosan tudja, hogy úgysem kaphatja meg. A hiszti után gyakran szomorú, és megbánja a viselkedését. -nem kevesebbszer, de valóban lehet előre tudni, hogy mikor törsz ki.
  
• Kifejlett éntudattal rendelkezik és védi a saját dolgait. A játszóházban megosztja a többi gyerekkel a játékait, azonban egyáltalán nem biztos, hogy ezt otthon is megteszi. -nem osztozkodsz. Ami a tiéd, az a tiéd!
  
• Szereti önmaga kiválasztani, hogy mit egyen és milyen ruhát húzzon fel. -igen.
  
• Szeret más gyerekekkel együtt lenni és már jobban feltalálja magát a tömegben. Esetleg barátságot is köthet egy másik gyerekkel, de egyelőre nagyobb a valószínűsége annak, hogy elmenekül. -csak az ismerősökkel barátkozol, ismeretlenektől tartózkodsz, ha kisebb, ha nagyobb nálad.
  
• Talán ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül végezzen el bizonyos dolgokat, de nem méri fel mindig reálisan a saját képességeit. Ha nem sikerül valami, mérges lesz. -igen.
  
• Egyre inkább képes elfogadni a családban uralkodó szabályokat. -hááát... igyekszel. Inkább mi lettünk engedékenyebbek.
  

Tanulás

• Kis pletykafészekké válik és gyakran talál ki egyszerű történeteket. -IGEN. Sztorizol egész nap, de csak a közeli családtagoknak, nekik viszont sokat.
  
• Emlékszik arra, hogy mi történt az előző nap. Az érdekes eseményekre még az ennél távolabbi múltból is képes visszaemlékezni. A helyzetek felidézik benne az emlékeket. A parkba érve emlékszik, mi történt ott az elmúlt alkalommal, de a megérkezés előtt nem fogja megemlíteni. -igen. És még teszel hozzá ezt-azt.
  
• Ismételgeti a szavakat, hogy könnyebben megjegyezze őket. -igen.
  
• Három vagy négy nagyobb darabból álló mozaikot ki tud már rakni. -igen.
  
• Össze tudja hasonlítani két tárgy méretét vagy magasságát, és megjegyzést tesz a különbségre, bár nem mindig helyesen. -nem próbáltuk.

Kevés megjegyzés lett zöld, azokat kell gyakorolni, finomítani. Amúgy meg vagyok elégedve, mert bár még messze van a 2,5 év, de már inkább ehhez állsz közel, mint a 2-2,5 éves felsoroláshoz.

28. hónap

Súly:
Hossz:
Fej:
Cici:
Poci:
Talpacska:
Fogak:

284.

Csak távirati stílusban a hétvégénk:

Szombat:

• délelőtt nagy reggeli játszóterezés kiegészülve a Mamával. Ott is reggeliztünk :)
  
• töltöttünk lottót, választottál sorsjegyet, amivel nyertél. Az árán választottál másikat, és azzal is :))) nem az első eset...
  
• délután erkélyjelenet: homokozás a te részedről, játékkészítés az én részemről.

Vasárnap:

• délelőtt ApaMamánál - mindkettőnket kikészített ismét (mármint Apát és engem)
  
• délutánra szieszta volt betervezve - helyette jöttek Apa tesójáék, akiktől először rettenetesen féltél (hiába hoztak meglepit Barbie-s táskában), majd miután eltelt a kritikus félóra, le se szakadtál róluk.

Hétfő:

• az egész napomat feldobta az a tudat, hogy a délutánt együtt tölthetjük. Nem is terveztem semmit, csak közös játékot.
• ehelyett ebéd után elmentünk a Mamával közösen bicajjal szoliba ;) majd itthon játszottunk sokat: homokoztál, kirakóztál. Sajnos, ilyenkor röpül az idő :(
  
• Pancsi és alvás 8-kor :)))

Képeket majd később mellékelek.

283.

Erdő szélén házikó, ablakában nagyanyó,
Lám egy nyuszi ott robog, az ajtaján bekopog.
-Kérlek, segíts énrajtam, a vadász a nyomomban!
-Gyere nyuszi, sose félj, megleszünk mi kettecskén!

282.

A hétfői napunk viszonylag könnyen kezdődött, de ez általában így is szokott lenni, mert vasárnap rendszerint sokat vagyunk együtt.
Reggel könnyen ment az ébredés, és időben el is indultunk. Szerencsére minden gördülékenyen ment. Munkába menet útba ejtettem a bölcsit, ahol sikerült megkukkolni téged. Kint voltatok az udvaron, mert nagyon szép volt az idő. Ültél a nagy falovon még 3 kisgyerekkel együtt és csapkodtad a paci hátát, közben adtad az utasítást a többi pajtinak :)
10-re kellett mennem dolgozni és 22-ig voltam. A munkahelyemen ugyanis kitalálták, hogy minden délelőttös héten plusz 4 órát maradni kell csúszóidőre. Átgondoltam, és én azt nem akartam bevállalni, így inkább mentem korábban, mert így nem tőled veszem el azt a 4 órát. Persze nem tetszik nekem ez a rendszer, mert azért fárasztó, de próbálom a pozitívumot nézni benne: nem akarnak kirúgni, és ez már elég is magyarázatnak.

Kedden már korántsem volt ilyen egyszerű a reggeli készülődés. Ezeken a heteken Apa mellett alszol, én meg a te szobádban, ágyadban. Apa felkeltett és semmi gondod nem is volt. Amíg meg nem láttál engem. Odahoztad nekem a babádat, de nem szóltál semmit. Elvettem tőled és kérdeztem, hogy azért adtad, hogy betakarjam? Bólintottál, hogy igen, majd én elvettem tőled és betakartam. Erre olyan hisztibe kezdtél, és rohantál Apához árulkodni, hogy Anya elbette, nem adja bissza nekem... Visszaadtam volna, de nem fogadtad el. Utána már meghatározta ez a színjáték a reggeli indulást, úgyhogy nem is részletezem...
Ezt a bekezdést neked is írtam, Anita, hogy tudd, nem csak nálatok van "ha van sapkád azért, ha nincs, akkor meg azért" hiszti :)
Éjjel mikor hazajöttem és megpusziltalak titeket, éreztem, hogy nincs minden rendben veled. Ki voltál takarózva, de még így is tiszta izzadság voltál. Mivel hideg volt a kezem, felkeltettem Apát, és megkértem, hogy fogja meg a homlokodat, melegnek érzi-e? Azt mondta, hogy igen. Elmentem fürödni, de mire végeztem, már sírdogáltál. Átvittelek a másik szobába, levetkőztettelek, megmértem a lázad. 38,8 volt :( Kaptál fél adag lázcsillapítót, majd lefeküdtünk egymás mellé, ölelkezve aludni. Még éjfélig magyaráztál, de én már felét sem hallottam.

Szerda reggel első dolgom az volt, hogy megmértem a lázad, de szerencsére 36,4 volt. Kérdeztem, hogy fáj-e a torkod, vagy valamid, de nem fájt semmid, így mentünk a bölcsibe. Megint nem volt súrlódás mentes a reggel: nem akartál felöltözni, aztán nem azt akartad felvenni, amit én gondoltam, nem akartál wc-re menni, nem akartál cipőt venni, hanem szandált, nem akartál kardigánt sem... Azért csak elindultunk valahogy, de szerintem, ha Apa visz, sokkal korábban odaértek, mert vele nincs kecmec :)
Délelőtt elmentem a könyvtárba, utolsó kísérlet arra, hogy megszerettessem veled a könyveket, mesélést. Kivettem a Tesz-Vesz város 3 könyvét, amit majd hétvégén fogunk tanulmányozni. Remélem, hogy ez végre tetszeni fog, mert nagyon szeretném, ha fogékony lennél a közös mesékre. Ha esetleg mégsem, akkor viszont nem fogom tovább erőltetni. Apa szerint vennem kellene néhány mezőgazdasági magazint, az tuti nagy kedvenced lenne!
Pedig már arra is gondoltam, hogy készítenék neked saját mesekönyvet, amit a mi szájízünk szerint állítanék össze, aszerint, hogy mik az aktuális kedvenceid: volt már Thomas (vonat) szerelem, aztán volt Barbie (Hercegnők), volt halacska, most a traktorok, és a madarak érdekelnek leginkább.
A munkahelyen szóba kerültek a gyerekek. Meséltünk pár szót, majd mindenki visszatért a dolgához. Ekkor annyira hiányoztál, úgy szerettelek volna megölelni, összebújni veled, hogy majdnem sírva fakadtam. Főleg miután belegondoltam, hogy megint csak azt látom, ahogy kiterülve szuszogsz Apa mellett, és bíztam benne, hogy nem voltál se lázas, se nyűgös délután.
Apával beszéltem telefonon, és elmesélte, hogy nem látja rajtad, hogy nyűgös, bágyadt lennél, mert pl. volt erőd kiborítani a konyhában az étolajat, amit szerencsére a Mama összetakarított...
Meg a kád szélén hagyott tusfürdőmet is sikerült megtöltened a fürdővízzel... Szóval valószínűleg nem vagy beteg :)
Este hazaérésem után megnéztem egyből a homlokod, de szerencsére nem volt meleg, és reggelig meg sem ébredtél.

Ma reggel megint nehezen tudtunk útnak indulni. Apa fél 7-kor kelt minket, 3/4 7 mire kikászálódunk az ágyból. Összekészítem a reggeli turmixot (C vitamin, Calcimusc, Sinupret), te meg addig wc-n vagy, majd mosakodunk. Negyed 8-kor kezdünk öltözni, fél 8 mire elindulunk. 10 perc alatt érünk a bölcsibe. Apa negyed 8-ra már odaér veled...

Hétfői bölcsibe menet:

281.

E hét péntektől kezdem az irományomat, mert a többi nap eseményei elvesztek az éterben...
Szóval a bölcsi után jöttünk haza, mert már napokkal korábban megbeszéltük a Nikivel, hogy most aztán találkozunk végre. Jöttek is szerencsére. Egymás szavába vágva próbáltunk mindent megbeszélni, ami ugye lehetetlen, de mi már elfoglalt, dolgozó nők, Anyák vagyunk :) Dorcinak kicsit fel kellett oldódnia az "ismeretlen" közegben, de utána már együtt csintalankodtatok. Az erkélyen homokoztatok, mi meg próbáltunk titeket túlüvölteni. Néha sikerült. Megkértelek titeket, hogy főzzetek nekünk ebédet homokból, de a Dorcinak épp máshoz volt kedve, ezért te egyből elkezdtél árulkodni, hogy a Dojci nem pőzi ebédet...
Mikor már csak a homok egymásra borítása meg a lapáton való veszekedés volt a játék, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk sétálni, meg boltba. Eleinte ott is tündérien viselkedtetek, aztán mikor feloldódtatok mindketten, alig bírtunk veletek. Pl. felszedtétek a botokat, elszaladtatok tőlünk (leginkább az autók irányába), felmásztatok a kerítésre, ahonnan nem tudtatok leszállni, sikongattatok, hisztiztetek. Mindent többesszámban, mert az egyik 19, a másik egy híján 20...
Útközben találkoztunk a DociMamával, akit tovább tudtatok hülyíteni. Elmentünk együtt fagyizni, és leültünk az asztalhoz. Mind a ketten úgy néztetek ki, mint a malacok. Közben hangosan sikítva röhögtettétek egymást. A Dorci már belapátolta a fagyiját, te még nyammogtál rajta. Elindultunk haza, közben persze csöpögött a fagyid szerteszét. Az egyik elkerülő úton sikerült hasra esned, és belefejelned a fagyiba. Mindened csokis lett. Sajnos, lenyúztad mindkét térdedet is. Még az ajtóban is azt hittem, hogy folyik a vér a térdedből, de kiderült, hogy az is csak fagyi. Itthon egy alapos fürdés után győződtünk meg róla, hogy a mi kislányunkat hoztam haza a sétából.

Szombat délelőtt a Mamaával együtt mentünk csavarogni. Végig azt kérdezted, hogy hol ban a csabajgó? Elmentünk szoláriumba, ahol jól lesültem, de ez csak délutánra derült ki. Utána meg elmentünk a Sparba, mert délután vendégségbe mentünk, és nem akartam üres kézzel menni. Alaposan körbejártuk a boltot, sikerült vennem a gyerekeknek is helyes, vagány ruhát, meg Apa is kapott egy pólót, a Mama meg vett neked egy szoknyaruhát. Kifelé menet láttam egy helyes tunika szerű ruhácskát neked, úgyhogy azért meg visszamentem. Beültünk aztán inni egy hűsítő üdítőt, meg enni egy pár falat pogácsát. Én közben elmentem tölteni Apának lottót.
Feltűnt amúgy, hogy életkori sajátosságod, a hiszti téged sem kerül el, azonban "viszonylag jól bírom kezelni". Pl. a boltban azzal szórakoztál, hogy bebújtál a ruhák közé, ahová be sem láttam, nem hogy követni tudtalak volna. Persze, nem örültem neki, hogy ilyen vagy, de ahelyett, hogy szétüvöltöttem volna a torkomat, utánad mentem, megfogtam a kezedet és nem engedtelek el. Elmagyaráztam, hogy nem szabad ilyet csinálni, mert elszaladsz és elveszel valahol, nem találjuk meg egymást. Nem tűrted szó nélkül ugyan, volt egy rövid hiszti, de lényegesen élvezhetőbb lett a vásárlás, mint pár hónapja. Általában a figyelem elterelés is be szokott válni, pl. volt egy család icipici kisbabával, és őket nézted, ahelyett, hogy lepakoltad volna a következő polcot is. A következő szökésnél pedig megint karon fogtalak, és arrébb mentünk (konkrétan ki a boltból), így a bünti is meglett egyszerre. Szerencsére, már Anyu is belátja ilyenkor, hogy "megérdemled" a popsira ütést, és nem pedig azért kapsz, mert épp nincs jobb dolgom. Én ugyanis, ha nem muszáj, inkább nem ütök, és sokszor hallgatok is Apától emiatt...
Szombaton délután egyik ismerősünkhöz mentünk. Kertes ház, 2 gyerek, jópofa szülők, szuper délután :) Remélem gyakrabban tudunk menni ezután (eddig 2x találkoztunk, mióta vagy nekünk...), mert szerintem mindannyiunkra ráfért egy kis kikapcsolódás.

Ma délelőtt is csavarogtunk egy bolhapiacon, ami Apa szerint szeméttelepnek is beillett volna(megyünk csabajgóba?, hol ban a csabajgó? haszament a csabajgó?). Ausztriában lomizók árulták horribilis összegekért a senkinek nem kellő, használhatatlan bóvlijaikat. Voltak, akik új dolgokat árultak, meg akadtak kismamák is kinőtt gyerekruhákkal, de sajnos elég kevesen. Kaptál a Mamától egy csini rövidnadrágot, ami ott még tetszett, itthon meg nem is akartad felpróbálni. Pedig aranyos. Megígértem neked, hogy kapsz tőlem valamit (kapok valamit?), de egyszerűen nem volt semmi, amit meg tudtam volna venni. Ezért kaptál 2 doboz üdítőt (aminek állítom jobban örültél, mint bármilyen csecsebecsének). Legalább eltelt a délelőtt is :)
Mikor hazajöttünk, én nekiálltam gőzerővel főzni, te meg a Mamával gyurmáztatok, főzőcskéztetek (ezen a héten nagyon felkapott lett a gyurma, mivel egyetlen nap sem volt idő a játszótérre, így míg én főztem-mostam-mosogattam, addig te a konyhaasztalnál gyurmáztál. Mikor volt két szabad percem, persze odaültem melléd, és segítettem az ebédfőzésben, valamint rácsodálkoztam, hogy tudsz golyót és kukacot gyúrni). Ettünk egy jót, majd a Mama lefektetett aludni és hazament.

Jövő héten megint délutános leszek, így aztán csak reggel bölcsibe menet találkozunk. Ejj, de nem várom :(

Képek:
2007. május:


2008. május:


2009. május:


További jól sikerült képek az idei Anyák napjáról:


Gyurma hasábkrumpli, pizza, szilvás gombóc:


Lyukakat csináltam erre a dekor gumira, arra gondoltam, hogy majd fűzöl bele színes madzagokat. Ehelyett a kiesett apró konfettidarabkákat raktad vissza a helyükre. Így is fejlődik a kézügyességed... :


Dorcival:



Joci bohóc, Virág és Szabina:

280.

Minden Anyukának ezzel a verssel kívánunk nagyon boldog Anyák napját!

Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésben
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem –
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

(Weöres Sándor: Buba éneke)

Ezzel a verssel pedig az én Anyukámnak szeretnénk kedveskedni:

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.

(Fazekas Anna: Köszöntő)

279.

A mai nap szinte egészében ApaMamánál telt. Vagyis reggel még volt időm gyorsan megfőzni egy fél ebédet. Azért csak felet, mert a tarhonya elkészülte után az üvegfedő azt mondta, hogy bumm és ripityára tört szét. Így ezt később pótolnom kellett...

Szóval megérkeztünk a ApaMamához, aki elég kelletlenül nyitotta már az ajtót is ki. A kezedbe nyomtam az anyák napi ajándékot és súgtam, hogy mit kell mondanod (boldog anyák napját), de azt mondtad (volna, ha hagyja), hogy boldog szülinapot! Erre ő beleszólt és azon röhögött, hogy boldog szilvesztert :$ Az ajándékot gyorsan bevitte a szobájába és azt mondta, hogy majd, ha elmegyünk, megnézi mi az.
Megkértem Apát, hogy gyorsan mutassa meg, hogyan kell elindítani a fűnyírót és már ott sem voltam. 2 hete mondtam a mamának, hogy jövünk és lenyírom a füvet, valamint külön megkértem, hogy ha lehet, ne nyírja le előtte 1 héttel, mert meg tudok vele anélkül is birkózni. Akkor úgy tűnt, hogy megértette... Most mégis azzal kezdte, hogy szerdán a fél kertben már lenyírta, mert térdig!!! érő volt a fű. Ahol nem nyírta le, ott is csak 10 cm-es volt, mert megmértem... Jól felpörgette ezzel az agyamat, ugyanis mióta ezzel próbálnék neki segíteni a ház körüli teendőkben, állandóan elmondom, hogy nem kell 2 nappal a hétvége előtt lenyírnia a füvet, hogy hétvégén aztán lenyírhassam a semmit. Mindig megígéri, hogy legközelebb nem így lesz, aztán legközelebb is így lesz.

Azért vagyok ezen annyira kiakadva, mert ezzel adja a tudtomra, hogy annyit nem néz ki belőlem, hogy le tudom nyírni a rohadt kertjében a füvet. Ezt megerősítette Apa is, aki a hazaúton mesélte, hogy 2 percenként ment oda hozzá, hogy mennyire el fogok fáradni, meg nem fogom bírni lenyírni a füvet, mert nem vagyok hozzászokva stb... Aztán mégis lenyírtam valahogy, de egy köszönöm nem sok, annyit nem mondott...

Miután végeztem, elkezdte mesélni a falubeli emberekkel kapcsolatos pletykákat, akiket én sem névről (főleg, hogy némelyiknek őáltala kitalált gúnyneve van), sem arcról nem ismerek. Nem szoktam ilyenkor figyelni arra, hogy mit beszél, csak mindig bólogatok, meg néha helyeselek is.
Apa közben lefestette a homokozódat, így már csak a homok hiányzik belőle az önfeledt játékhoz. Közben folyamatosan csipkelődött velem a mama, mert neki ez szokása. Már kimondottan rosszul éreztem magam ott. Utolsó mentsvárként belekezdtem a politikáról beszélni. Nem értek hozzá kicsit sem, de rettenetesen élvezem, hogy mihelyt elhagyja a számat az a szó, hogy MSZP, annyira felidegesíti magát, hogy mindig ki szoktam röhögni őt. Állandóan sajnáltatja magát, hogy neki milyen rossz, én meg mindig azzal jövök, hogy nekünk meg jó. Aztán megjegyezte, hogy nem azért jó nekünk, mert a X.Y. van a kormányon, hanem mert az ő fia mennyit dolgozik (mert én ugye nem...). Mert pár évvel ezelőtt azért nem volt nekünk ilyen jó, mert akkor nem kellett szegény Apának ennyit dolgoznia. Az nem számít, hogy kisgyerek mellett, 2 műszakban vagyok kénytelen dolgozni, meg itthon is helytállni, mert szerinte ezt én választottam. De az ő fia az más! (már úgy emlékszem, erről írtam korábban is, hogy közöttünk soha nem volt téma a ki, mennyit keres?, mert úgy vagyunk vele, hogy külön-külön nem mennék még fele ennyire se... Hiába keres Apa jobban, mint én, ha nincs családja, akkor mi az öröme? Én meg hiába rendezem a Családot, azért a pénz elég fontos szerepet tölt be.) Ekkor mondtam Apának, hogy akármit is csinál, fejezze be, üljünk kocsiba és menjünk, mert nem állok jót magamért. Még elejtett néhány beszólást, de azt már az agyam nem vette be. Azért megkértem Apát, hogy verjen be egy szöget a falba, hogy a képet ki tudja rá akasztani. Megkérdezte a mamát, hogy hová szeretné, és azt mondta, hogy ahová Apa jónak látja...
Hazafelé kitárgyaltuk, hogy milyen sz@r volt a napunk, és ismét rájöttünk, hogy nem szabad 2-3 hétnél gyakrabban menni hozzá.
Nem is fogunk ;)

278.

Ma reggel kicsit ki voltam akadva Apára. Már napokkal ezelőtt kértem őt, hogy döntse el, hogy hová menjünk ma. Erre reggel, mikor újra rákérdeztem, azt mondta, hogy mondjam meg én. Már rá is készültem, hogy nem megyünk (megint) sehova, dohogtam magamban. Egyszer csak azt kérdezte, hogy mikor készülünk már végre el, mert nem akar egész nap ránk várni. Kérdeztem, hogy hová is megyünk? És szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy Komáromba. Így történt, hogy autóba pattantunk és elmentünk megnézni a Monostori erődöt. Én nem tudtam, hogy ott mit lehet csinálni, ezért Apa elmagyarázta, hogy lehet futkározni, mert az egész egy kőfallal körbevett füves terület. Ekkor kicsit gondolkodóba estem, hogy oké, hogy mi sétálunk egyet, de veled mi lesz??? Ezért elvittük magunkkal a motorodat.
A parkolót megpillantva, Apa úgy gondolta, hogy jobb, ha be sem megyünk, de végül mégis megálltunk. Az erődön kívül egy dodzsem, egy gyerek láncos hinta, meg egy bazi nagy ringlispíl állt. Mindegyik zárva volt még (szerencsére). Bent pedig egy szerény majálist tartottak. Volt néhány gyerekjáték: körhinta, meg vonat, egy ugrálóvár és egy gyereksarok, amiben egy gyerekeknek szóló angol tanfolyamot reklámoztak. Ezen kívül sok büfé, és bóvliáruda volt, amiket külön élmény volt végignézni. Volt egy hatalmas sátor, ahol népdalokat énekeltek, népi táncokat mutattak be gyerekek. Ide nem mentünk be, mert rengetegen voltak és rettenetes hőség volt bent (kint sem volt hidegebb 25 foknál).
Apa kérésére először a kiállított "leselejtezett" tankokat, meg lövegeket néztük meg. Engem egyáltalán nem érdekelt, de Apát meg téged azért jól elszórakoztatott.
Utána elkanyarodtunk az íjászok felé, ahol Apa kipróbálta, hogy milyen Tell Vilmos válna belőle. 6 nyílból 2-vel eltalálta a tábla szélét, a többivel lehet, hogy néhány őzet is levadászott :) (6 lövés 600 ft volt)
Ezután körbesétáltunk, megnéztünk minden apróságot. Megláttam egy mini-pónilovardát, amire azonnal befizettelek. Sikerült a legkisebb pacit kifogni, de a lovász szerint elég kapkodós, ezért végig mellettünk sétált. Szerencsére, nem csak szerintem volt móka, hanem neked is nagyon tetszett, a végén még maradtál simogatni is. Feltett szándékom amúgy, hogy járni fogsz lovagolni, mert jó hatással van a gerincre, meg a testtartásra, amikre nálad fokozottan figyelni kell (2 perc körözés 600 ft volt) .
Ezután már nem találtunk magunknak való programot, kocsiba ültünk és elmentünk Komárom belvárosába. A Tesco parkolóban álltunk meg, ami -hiába volt ünnep és zárva- nem volt üres. Sőt, mikor mi eljöttünk onnan, akkor állt be egy lengyel busz, tele nyugdíjassal, akik jöttek tescózni. Hát, nem jártak szerencsével. Mi viszont jót nevettünk rajtuk, mert nekem pl. első dolgom az lenne külföldi vásárlás alkalmával, hogy megnézzem, hogy aznap az adott országban nyitva vannak-e a boltok? Ezek szerint ez nem evidens mindenkinél...
Elsétáltunk az Erzsébet hídra, ahol megnéztük, hogy milyen széles valójában a Duna. Kb. 3x szélesebb, mint itt Győrben. Megvártunk egy hatalmas hajó vontát (lehet, nem is az volt, de nem tudom, hogy mi volt a neve), ami olyan hosszú volt, mint a híd szélessége. Egyszer megkérdeztem tőled, hogy ebben aztán lehetne pacsálni, mi? Azóta azt mondogatod, hogy lehet benne pancsolni.
Ezután megnéztünk a főtéren egy működő szökőkutat. Ez annyira elvarázsolt, hogy alig tudtunk elcsalni onnan. Tetszett neked nagyon, hogy engedtük, hogy pancsolj benne. Amikor már a fáradtság jelei gyakori hisztis rohamok képében jelentkeztek (2 óra körül volt már), elindultunk haza.
A kocsiban 5 perc alatt elaludtál. Mikor Apa leállította a motort a ház előtt, a szemeid kipattantak. Mikor már azt hittük, hogy végre mi is pihenhetünk egy kicsit, felébredtél és úgy is maradtál. A kevés alvás miatt elég nyűgös voltál, ezért kitaláltam, hogy elsétálunk Mamástól a Plázához majálisozni.
A negyed órás utat egy óra alatt tettük meg, mert szinte minden botot, kavicsot össze kellett szedni. Mikor megérkeztünk, egy nagy meglepetés ért minket: nem is volt semmilyen program. Szerencsére nem viselt ez téged meg, mert nagyon is jól elszórakoztál egy kevés porral, néhány bottal, meg pár darab hangyával. Végül majd 3 órás sétával toldottuk meg az ünnepi kiruccanásunkat, és elejétől a végéig nagyon jól éreztük magunkat! Egy csomó kép is készült végre, amit valamikor teszek fel ide, meg az albumba is, mert nagyok jók lettek :)