101.

A délelőttünk nagyon hamar elment. Vártuk az ebédszállítót, aki később jött, mint szokott(fél 10 után), így boltba se mentünk le, ami nem is olyan nagy gond. Legalább nem költöttük a pénzt feleslegesen :)

Aztán Apával azt találtuk ki, hogy -én gonosz- nem fektetlek le az ebéd utáni alvásra, hogy hátha úgy jobban alszol majd éjjel. 3 óra körül már tátogtál az álmosságtól, de sikerült közös játékkal átvészelni ezt az időt. Később lementünk homokozni egyedül, mert a Nikiék még nem értek rá, Zorka pedig akkoriban ébredezett a kómájából :)

A homokozóban nem voltunk egyedül, találkoztunk Szonjával meg az anyukájával, aki a múltkor kipróbálta a motorodat(mármint Szonja). Azt hiszem ő 1 éves kislány, nagyon kellett figyelnie rá az anyujának, mert 2 kézzel tömte magába a homokot, utána meg a falevelet. Szerencse, hogy mi ezen már túl vagyunk :) Később csatlakozott hozzánk mindkét előbb említett csajszi is. Sokáig élveztük a jó időt(bár én kicsit fáztam), nagyon jól éreztétek magatokat. 7-kor Zorkáék. fél 8-kor mi is elindultunk haza. El akartuk kísérni a Nikiéket haza, de Te félúton elaludtál, így visszafordultunk. A fáradtság ellenére még sokáig élvezted a fürdést, leszámítva a hajmosást.

Teljesen elpilledve ittad meg a tejedet, mi pedig kíváncsiak voltunk az éjszakára...
...amikor is semmi különös nem történt, épp ugyanakkor és ugyanannyi alkalommal voltál fent, mint egyébként szoktál( 1-kor, 2-kor, 4-kor és 6-kor). 6-kor megkaptad a tejet és azóta is alszol egy nyekergés nélkül. És fogsz is még bő 1-1,5 órát...
Ma nem fogjuk kihagyni a délutáni alvást...

100.

Megpróbálom itt is a blogolást, mert az előző helyen nem sikerült dűlőre jutni a kedves szerkesztővel :(
Nagyon sajnálom, mert igazán tetszett az a háttér, fejléc, meg az egész blog. Mivel én csináltam :) Sebaj, végül is nem az a lényeg, hogy tündérkés legyen a háttér, hanem az, hogy leírjam mi történik Veled :)
Remélem eseménydús blog lesz ez!

99.

Hétfő: egy rendkívül fontos dolog van már a hátunk mögött: megkaptad a 15 hónapos Nagylányoknak való oltást :) ! Egy órára voltunk hivatalosak a doktor bácsihoz. Már éppen útra készen voltunk, mikor hazajött Apa. Mivel nem volt más dolga, eljött velünk. A harmadikak voltunk a váróban, két kisbaba volt előttünk. Ismerve Téged, ki sem vettelek a kocsiból, hogy ne szedd össze mások táskáit…vittem egy képeskönyvet unaloműzőnek, így egész jól tűrted a várakozást. Mikor bement az előttünk lévő kisbaba, kivettelek, levetkőztettelek és felraktalak a pelenkázóra. Nagyot mosolyogtunk Apával, hogy nem is olyan rég még elvesztél az akkor még hatalmasnak tűnő pelenkázón, most meg popsitól lefelé már csak lógtál :) Észrevettem, hogy sajnos megint bepisiltél, és gyorsan tisztába akartalak tenni, de már nyílt is az ajtó. Az asszisztens rátett a mérlegre, én meg nagyon megörültem annak, amit láttam: 11,55 kg! Végre némi súlynövekedés!!! Legutóbb 2 hónapja mértek, akkor 11,21 kg voltál. Belekalkulálva a majd’ egy hónapos éhségsztrájkot, nem is rossz eredmény :) A szurihoz le kellett fognia (mit lefogni? Egyszerűen rád feküdt :) ) az asszisztensnek a lábadat és a fejedet egyszerre, a doki bácsi pedig a kezedet. Természetesen ez egy cseppet sem tetszett, amit üvöltés formájában adtál a tudtunkra. Annyira lefoglalt a sírás, hogy arra nem jutott idő, hogy felfogd, hogy megszúrt. Így, mikor elengedtek, a sírás is abbamaradt.Rákérdeztünk Apával a kullancscsípés elleni oltásra, mivel a jó időben szeretnénk kimenni a Mamához a kertbe. Doki bácsi azt mondta, hogy amire kellene az oltás (Lyme-kór), az ellen nem véd, így ő nem javasolja. Nem tiltja, ha akarjuk, felírja, de sokkal többre megyünk, ha ilyen alkalmakkor befújunk szúnyog- és kullancsriasztóval. Az esti fürdéskor pedig alaposan átvizsgálunk. Elmondta azt is, hogy a kullancsot sem zsírral, sem alkohollal bekenni nem szabad, mert egyből visszaüríti a nyálát, és az a veszélyes. A kivételkor pedig arra kell figyelni, hogy ne nyomjuk meg a potrohát, egy csavarással szabaduljunk meg tőle, az sem baj, ha a feje beszakad. Megköszöntük a segítségét és hazajöttünk.Reggel már megbeszéltem a Nikivel, hogy mivel az alvás időben mindkettőnknek dolga van, oldjuk meg a délutáni sziesztát séta közben. Némi kitérő után sikerült is. Nagyon szerettük volna, ha a lányok alszanak, mi pedig beszélgetünk a ligetben egy padon ülve. Ennek csak fele valósult meg, vagyis Te aludtál. Dorka egész úton sikongatott, élvezte a hangját. Először ettünk egy fagyit, majd mentünk a ligetbe. Mikor a megérkeztünk, már Te sem sokáig aludtál. Dorci nem bírt a kocsiban ülni, így Niki kivette őt. Te pedig nem bírtad elnézni, hogy Ő kint van, Te meg bent, így én is kivettelek. Mindkettőtökön „szép” ruha volt, így kimondottan örültünk, hogy négykézláb közlekedtek a homokozóban :) Az egész homokozó készlet egy darab lapátból állt, amit előzőleg a Kinga anyukája ajándékozott Neked. Azon kiválóan össze lehetett veszni. Aztán kitaláltátok (időben szinte egyszerre), hogy a tobozzal sokkal izgalmasabb játszani. El is indultatok keresni párat. Dorci néha meg is kóstolt egyet-egyet, aminek Niki érthetően nem örült. A nap legörömtelibb pillanata az volt, mikor magadtól odamentél a hintához, közben mondtad, hogy híííhhhhaaa (hinta). Bele ültettelek és csodák-csodájára nem üvöltöttél, visítottál, kapálóztál, hanem élvezted :) Egyből telefonáltam Apának, hogy tegye fel a hintát, mert hazamegyünk és hintázni fogsz. Elindultunk haza, de még lementünk a mi játszinkra is. Ott elég szépen eljátszottatok egymás mellett, míg valamelyikkőtök kitalálta, hogy milyen jó megszökni…na, innentől nem volt olyan jó játszani. Haza is mentünk, ahol kipróbáltad a hintát. Itthon is szeretted :) nem tudom, mire ez a nagy változás, de nagyon örülök neki!

Kedd: a délelőtt hamar eltelt azzal, hogy takarítottam, ruhákat teregettem. Sajnos megint történt egy baleset, aminek én voltam az előidézője. A porszívót nem raktam még el, mert nem fejeztem be a munkát, de közben beraktam egy adag mosást. Te pedig jöttél ki a szobából és megbotlottál az ottfelejtett porszívóban. Kikerülhetted volna, mivel nem volt az ajtó eltorlaszolva, de nem kerülted. Így aztán nekiestél a falnak, annak is az élének. Sikerült lenyúzni ismét a nózidról a bőrt, és kicsit az ajkad is megdagadt :((( nagyon sírtál és vigasztalásképp bebújtál az ölembe. Ezután kimentünk az erkélyre, ahol a frissen mosott ruhák között bújócskáztál. Nem szóltam rád, mert olyan nagyokat kacagtál, hogy az se érdekelt volna, ha a ruhák bánják a jókedvedet :)

Délután megint sétáltunk a Nikiékkel (kíváncsi leszek, mikor unnak meg minket…). Homokozni indultunk, de olyan felhős volt az ég, hogy előbb gyorsan elintéztük a boltot. Mikor végeztünk, még mindig nem esett, így elmentünk a játszótérre. Addig volt jó a játék, míg fel nem fedeztél egy pocsolyát a járdán, amibe bele kellett tenyerelned, később térdelned is :( Dorkának se kellett több, egyből ment utánad :) ekkor megvitattuk a „rossz gyerek” fogalmát. Míg Dorkának ilyenek eszébe sem jutnának magától, de ha látja a példát maga előtt, úgy nem kell 2x mutatni neki. Neked eszedbe is jutnak a rosszaságok, és véghez is viszed.Az esti elalvás katasztrofálisra sikeredett. Először Apa kapcsolta le a tv-t, hogy el tudj aludni. Mivel én még itt ültem a gép előtt, zavart a fénye. Lekapcsoltam én is és odabújtam mellétek. Sokáig kerested a helyed, sehogy sem volt jó. Elbólintottál de 5 perc múlva nagyon sírtál. Simogattam a hátad, paskoltam a popsid, de nem lett jobb. Megint 5 perc pihi, új sírás. Áttettelek a saját ágyadba, ott folytatódott a műsor. Pörögtél, forogtál, néha keservesen felsírtál. Arra gondoltam, hogy biztos hozzáérsz ilyenkor a nózidhoz és az fáj. A következő felsírásnál -az elveimmel szemben- adtam inni. (Azért ellenzem ezt, mert vacsira megiszod az egész üveg tejet, ami 300 ml. Éjjel 2x kelsz, minden alkalommal 150 ml teát iszol. Általában 6-fél 7 körül megébredek, és adok egy üveg tejet (300ml), míg alszol. Ekkor szoktam pelust cserélni rajtad, mert általában ekkorra már teljesen átáztat a pisi. Ezért nem szeretem, ha a tejen kívül még iszol. Nem mellékes az sem, hogy bár „játszó cumid” nincs, sokszor az üveg is csak azért van a szádban, hogy cumizhasd, nem pedig azért, hogy igyál.) Ezeket nem figyelembe véve, odaadtam a teát és el is aludtál tőle. Sajnos éjjel ott ragadtam melletted. Nem tudom, Te kialudtad-e magad rendesen, de hogy engem jól össze rugdaltál, az biztos :)))
A mai nap szenzációja: egyedül tetted meg felfelé a lakásunkig vezető 36 lépcsőfokot!

Szerda: reggel elmentünk a piacra, mert egy ideje virágtartó kaspót vadászok. Azt persze nem találtam, viszont vettem zöldségeket vacsira. Mikor hazajöttünk dél volt, úgyhogy jól eltekeregtünk. Alvásidőd végén jött a munkatársam babanézőbe. Sajnos a csengő egyből felébresztett. Hozott csokinyulat és tojást (kiküldetésben volt húsvét óta), és egy fa kirakót. Van már hasonlód, de azt nem szereted túlzottan. Bezzeg ezt! Kb. fél órát csak a ki- bepakolással voltál elfoglalva. Aztán hintáztál is, de abba kellett hagynod, mert vegyíteni akartad a kettőt. Én pedig nem engedtem. Próbálkoztunk az ebéddel, de nagyon az se akaródzott menni. Közben melegváltás történt: Hajni el, Apa megjött. Így együtt leültetek enni. Még a gyümölcsleves tetszett is, de a tarhonyás hús már nem kellett. Még szerencse, hogy a Mama hozott zöldbabfőzeléket. Azt ettél.
Az esti elalvás sokkal gördülékenyebb volt, viszont az éjjel…! Megint 5x biztos fent voltál. Nem tudom, hogy ennek mi az oka. Annyi biztos, hogy utálod, ha takaró van rajtad, mert addig visítottál bele az éjszaka csendjébe, míg le nem vettem rólad. Ilyenkor persze a nadrág térdig felcsúszik, a virgácsaid meg nagyon hidegek. Reggel nagyon fáradtan keltünk Apával, ezért alig várjuk, hogy elkezdhessük a szobád alakítgatását.

Csütörtök: mára a Tündi megkért, hogy vigyáznék-e a Zorkára, míg ő éppen cukros vizet iszogat és orvosi vizsgálatokat végeznek rajta. Örömmel vállaltam. Tündének 9:40-re volt jelenése a gondozóban, de nem tudtunk velük menni, mert vártuk az ebédet( mert egy hónapja rendeljük az ebédet :) ). Mikor megérkezett, felvettük a nyúlcipőt és 10 perc alatt odaértünk. Tünde épp ekkor végzett a vérvétellel és közölte, hogy ma nincs az orvosa, máshoz meg nem akar bemenni, így a mai bébiszitterség elmaradt. Helyette elmentünk a gyönyörű időben egy játszótérre homokozni. Nagyon sok kisgyerek volt már ott, de szerencsére nem kötözködtél egyikkel sem. Néhányszor ugyan Zorkának mentél, bele kapaszkodtál felálláskor, és fellökted, ezt leszámítva nagyon jó volt ott lenni. Gondolom, Zorka nem így vélekedik erről :) A mai mérgelődésem tárgya egy játszótérépítés volt. Ez a játszi, ahol voltunk egy uniós szabványnak megfelelő, fa játszótér, kerítéssel körbekerítve. Közvetlenül mellette épül egy másik uniós, kerítéses játszótér. Ez szép is lenne így, mert elég sok a gyerek, kellene még játszi. Csakhogy ez a most épülő, nem gyerekeknek lesz építve, hanem KUTYÁKNAK!!! Alapjáraton nincs semmi bajom a kutyákkal, de ha egy gyerek is hátrányba kerül miattuk, akkor igenis van. Itt a mi játszóterünkön egy darab homokozó van, és kész. Se kerítés, se egy pad, ahová le lehetne ülni, miközben a gyerkőc játszik. De a kutyák kapnak külön játszóteret! Az ész megáll!

Péntek: rossz idő volt, nem mentünk sehova sem, itthon untuk magunkat. Az éjjel…rettenetes volt. Minimum 5x fent voltál, de nem volt semmi bajod. Az utolsó alkalomnál már nem mentem oda hozzád, várva, hogy visszaalszol magadtól. Talán sikerült volna, de Apa nekiállt háborogni, hogy mikor fejezed már be a hisztizést, és engem faggatott, hogy mi bajod van. Én még mindig nem mentem volna oda, de Ő nem bírta tovább cérnával…szerintem épp az lenne a megoldás, ha nem foglalkoznánk ekkor a hisztivel meg a sírással, hisz valójában semmi bajod! Apa viszont nem így gondolja, ezért volt némi nézeteltérésünk.

Szombat: délelőtt leolvasztottam a fagyasztószekrényt. Most csináltam először. Az egész konyhában állt a víz. Te persze ott tocsogtál benne, és vérig voltál sértve, mikor beparancsoltalak a szobába. Élvezted, hogy a fagyasztó tartalma elérhető, és el is érted. Apa meg hozta ki a szobából a fagyos borsót, gesztenyepürét.Az ebéd már megint nem kell. Csak néhány falat csúszik le, az is nagy küzdelmek árán. Azt hiszem jövő héten visszamegyünk a doki bácsihoz és megkérdezem tőle, hogy mit csináljak Veled. Jó lenne, ha a nem alvásodra is tudna valami tippet adni.Délután elhozta a Mama az egyik kisnadrágot, amit varrt Neked. Felpróbáltad és annyira jól állt! Aztán belejöttünk a próbálgatásba: elővettem a leendő nyári ruhákat és mindet felpróbáltad, hogy jók lesznek-e. Nagyon aranyosak, bár Apával szerintünk a leginkább hozzád illő egy csibészes kertésznadrág. Késő délután elmentünk Nikiékkel a boltba, ami már zárva volt, ezért sétáltunk egy kicsit, ahol ismét kipanaszkodtuk magunkat egymás előtt.

Vasárnap: az éjjel szinte ugyanolyan volt, mint tegnap. Annyi volt a különbség, hogy feladtam az éjszakai végigalvás tervét, így az első nyekkenésre mentem hozzád. Csakhogy elkerüljem a tegnap éjjel történteket. Véleményem szerint így 10 évesen se fogod átaludni az éjszakát, de legalább egyel kevesebb vitában lesz részem.Szinte az egész napot netezéssel töltöttem, mert annyira szépen eljátszottál magadban. Amikor nem, akkor pedig odaültem veled kirakósozni, építőkockázni, labdázni, sátrazni stb. Vagyis nem is neteztem olyan sokat :) mivel még főnöm is kellett. Amiből megint csak nem ettél :( Most pedig megyek és vasalok Apának holnapra ingeket.

98.

Tegnap Apával összeszámoltuk, mennyi szót tud kimondani a mi 15 hónapos nagy lányunk:)

-Szabina
-Apa
-Anya
-Mama
-Papa
-Dorci
-Niki
-szia, sziamia
-néni
-bácsi
-baba
-kutya
-cica
-hápi
-nyihaha
-pipi
-cipő
-hinta
-cici
-hapci
-pancsi
-inni
-hami
-menni
-séta
-oppá
-ott van

Ez, akárhogy is számolom, 27 szavas szókincs :) úgy néz ki cserfes csajom lesz :D (Persze sokkal többet megért, -amit megszámolni nem tudok- csak kimondani még nem sikerült.)...tegnap óta már harmadszor módosítom a bejegyzést, mert mindig eszembe jut egy-egy szó :)

97.

A héten túl sok említésre méltó dolog nem történt. Az idő pocsék volt délelőtt és délután is, így a heti játszóterezés elmaradt. Helyette inkább szétromboltad a lakást, érintve az összes helységet :) Mivel alig voltunk kint, érthetően nyűgös lettél estére. Alig vártuk, hogy ágyba dughassunk. Készülve a jó időre, Apa csütörtökön vett Neked egy fa homokozót, amit ki is vitt a Mamához. (Tulajdonképpen Te vetted magadnak, mert születésed óta tesszük félre Neked a boltban kapott ’56-os 500 ft-okat, így az aktuális ajándékokat, játékokat, általában abból vesszük meg.) Még össze kell rakni, meg kell kezelni favédővel, de mire itt lesz a jó idő, addigra birtokba veheted :)

Péntek: a soron következő szájban turkáláskor vettem észre, hogy kibújt még egy fogacskád! Bal alsó 2-es :) ez a 10 fog a szádban!Elmentünk a piacra körülnézni. Az egyik árusnál találtam egyszerű, homokozóba való nadrágot. Azt hittem rosszul hallok, mikor mondta az eladó, hogy 1000ft darabja! Gyorsan ott is hagytuk a nénit. Utána elmentünk a méteráru boltba, ahol megkérdeztem, hogy mennyibe kerül a melegítő anyag. Mivel van Neked egy nagyon ügyes Mamád, aki szeretettel varr minden félét, ezért ezt a nadrágot Ő fogja megvarrni Neked. 1290ft-ba kerül métere, amiből a Mama 3 kisnadrágot tud varrni, így mindjárt barátságosabb az ára :)Délután lementünk kicsit homokozni a Dorciékkal. Sajnos, mást nem csináltunk, mint utánatok rohangáltunk. Hol Te, hol pedig a Dorci lépett meg, nem törődve azzal sem, hogy olyan messze voltatok tőlünk, hogy nem is láttatok. Te még egy kis pocsolyába bele is tenyereltél-térdeltél, sőt, talán bele is nyaltál :( Nem sokkal ezután döntöttünk úgy, hogy jobb lesz mindenkinek, ha ti kocsiba kerültök, mi pedig tolunk titeket.

Szombat: elmentünk megvenni az anyagot a nadrághoz (mert tegnap nem volt nálam pénz). Út közben elkapott minket az eső. Rátok húztuk az esővédőt. A Dorci a fejét dugta ki a lyukon, Te pedig a lábadtól fogva húztad fel a nylont. Így aztán sokat fogott az esőből :) Mivel 7-kor már fent kukorékoltál, a visszaúton elaludtál. Nem akartalak felkelteni, ezért hazakísértük a Nikiéket. Közben lejött a Mama is (szerintem kukkolt az erkélyről), akinek odaadtam a nadrágnak valót. Hazajöttünk és nekiálltam az ebédnek. A szokásos időben (fél 2-kor) nyűgös lettél és kértél inni. Lefektettelek, én is oda bújtam melléd. A tea elfogyott, de csak nem akartál elaludni. Inkább szétszedted a szobát. 3-kor már itt volt az ideje, hogy aludj egyet. Megkaptad a teát és pár perc múlva aludtál is :) Hatalmas vihar volt villámmal és égdörgéssel, amire fel is riadtál, de egy újabb slukk teától visszaaludtál. Egész mostanáig (17:45) húztad.

96.

15. hónap

Testi fejlődés

Kisbabája életének első évében csak nőtt és nőtt, tizenkét hónap alatt megháromszorozta születési súlyát. Most készüljön fel a lassításra, legalábbis, ami a fizikai fejlődését illeti. A második életévében a csecsemőből totyogóvá nőtt baba lehet, hogy csak 1-2 kilót hízik, fejkörfogata két centivel nőhet. Ez teljesen normális. Külleme viszont nagyot változhat, kerek pocakja és a kúszáshoz jól idomuló puha karja és lába változik, izmosabb, vékonyabb lesz az egész kisgyerek, teste alkalmasabbá teszi a járásra és mászásra. A tizenötödik hónapban a kis sportoló hegyet mászik (a lépcsőt), ostrommal beveszi a homokozót, és alaposan megdolgoztatja az apját és az anyját.

Szociális fejlődés

A gyerekek imádnak játszani, azt mondják a játék a gyerek munkája. Hiszen csak a játékon keresztül tanulhatják meg például az ok-okozat összefüggését (ha túl magasra építem a kockatornyot, össze fog dőlni), vagy a felnőttek világát (nézzük csak, mi történik, ha fölteszem apa kalapját, és úgy teszek, mintha kocsit vezetnék).
Ebben a korban azonban a totyogók nem valami jó játszótársak. A harmadik életévig a gyerekek „párhuzamosan” játszanak, azaz egymás mellett elvannak, de nemigen lépnek interakcióba. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklik őket a többi gyerekek, csupán arról van szó, hogy ebben a korban még nem elég érettek ahhoz, hogy együttműködjenek a játékban, vagy hogy meglegyen bennük az empátia és a vágy, hogy másokkal megosszák a foglalatosságaikat. És mégis, éppen így tanulják meg a társas kapcsolatokat, hogy egymás közelében játszanak; az, ahogy lenyűgözi őket a többi gyerek, része a tanulási folyamatnak.

Szellemi fejlődés

Soha sem lehet elég korán kezdeni olvasni a gyereknek, és a totyogó remek hallgatóság. Lehet, hogy még mindig érdeklik a korábban használt egyszerű, színes képeskönyvek, és azok a könyvek, amelyek különféle tárgyakról, emberekről vagy állatokról szólnak. A felolvasás, legyen az napközben, lefekvés előtt vagy bármikor, ha kedve van, olyan élvezetes tevékenység, amelyet megoszthat a kicsivel. Már maga a folyamat is felkelti a gyerek érdeklődését, képzeletét és a nyelv iránti szeretetét. Ahogy a kicsi közeledik a tizenötödik hónap felé, már körülbelül tízszavas szókincse van, és sokkal többet megért. Olyan egyszerű, egy lépésből álló kérésekre, felszólításokra is reagál, mint „hozd a könyvedet” vagy „gyere ide anyához”. De ami a legfontosabb, hetente mintegy két új szót tanul, és ezt a folyamatot a felolvasás segítheti, bátoríthatja.

95.

Mivel végre bejött a jó idő, nincs időm a gép előtt tétlenkedni :) Sokat vagyunk a játszótéren, homokozunk, motorozunk, és kergetőzünk - élvezzük a várva-várt tavaszt. Nem szeretném azonban, hogy nyomtalanul teljenek el ezek a napok, ezért ezután a hétvége valamelyik napján fogok heti beszámolót írni.

Hétfő: átmentünk a szomszédba Tündéékhez játszani kicsit. (Már nem vagytok olyan jó barátságba, mint kb. fél évvel ezelőtt, mivel ritkán találkozunk. Tünde már túl van várandóssága felén, így ő most nincs energiailag a topon, én pedig nem akarom őket zaklatni.) Zorka már nagyon kíváncsi a világra. 20 mp-enként feltett „mit csinál?” kérdésére nem is olyan egyszerű válaszolgatni :) Viszont minden tettét megmagyaráz, és el lehet beszélgetni vele szinte bármiről. Nagyon helyes tud lenni a vicces beszólásaival. Ebben a korban már látszik a köztetek lévő 8 hónap korkülönbség. Őt már teljesen más dolgok érdeklik, játszik a játékokkal, szerepjátékokat gyakorol és egész nap beszél, míg Te még csak nézegeted a játékok formáját, egyikkel sem rendeltetésszerűen játszol, mozdulataid nagyon darabosak, gyakran csípsz, markolsz, néha harapsz, amit természetesen ő nem vesz olyan jó néven. Ezt leszámítva azért sikerült összerázódnotok. Sőt, Zorka, mint felelősségteljes nagytestvér, mindig rendre utasított, ha valami olyat tettél, amit épp nem lett volna szabad. Ugyanígy viszont figyelt is Rád, mikor épp elbotlottál, és felsegített Téged. Nagyon aranyosak voltatok :)

Kedd: hogy ne mindig mi menjünk, áthívtam a szomszédékat. Folytatva az előző napot, játszottatok egy jót és rosszcsontkodtatok tovább:) Mi anyukák pedig beszélgettünk a gyereknevelésről, a születendő kisszomszédról, a pasikról, anyósokról…
Délután átmentünk a Nikihez, aki az unokaöccsére vigyázott. Domi már nagyfiú, 2,5 éves és bölcsibe jár. Mikor megérkeztünk nagyon meg volt szeppenve, de hamar feloldódott. Perceken belül mindhárman együtt rosszalkodtatok. Kipakoltátok az összes cipőt az előszobába, Te pedig egy régi hatalmas bakancsban betipegtél a szobába. Domi leszedte a cipős szekrény ajtaját, Dorci pedig adogatta ki a cipőket. Pillanatok alatt akkora rumli lett, hogy a bejárati ajtót nem lehetett kinyitni. Niki gyorsan rendet rakott, hogy anyukája haza tudjon jönni a boltból. Így mire megérkezett, már újra rend volt. Még nagyon aranyos helyzet volt, mikor mindhárman bebújtatok Dorka házikójába. A két csaj a széleken, Domi pedig középen. Dorci a fejét simogatta (meg húzkodta a fülét), Te pedig a lábát (meg csipkedted a combját). Le sem merem írni, hogy fél 9-kor indultunk tőlük haza :S

Szerda: a szép időben már délelőtt lementünk sétálni. Vagyis én mentem, Te pedig megtetted életed első motoros kalandtúráját. Először beköszöntünk a Kingához a játékboltba és megmutattad neki a hétvégén lenyúzott nózidat. Ő a gyógyulás elősegítésére adott neked egy pilótakekszet, amivel annyira sikerült magad összekenni, mintha minimum egy dobozzal ettél volna belőle :) Ezután jó nagy ívben megkerültük a játszóteret, megállva minden gödörnél és úthibánál. Megálltunk a hintánál is és reméltem, hogy végre bele mersz ülni. De sajnos nem :( csak meglökted, és sírva menekültél is el a közeléből. Nem tudom, hogy mikor sikerült megutáltatnom veled a hintázást, de nagyon tartós lett :(( Útközben összebarátkoztunk egy kislánnyal és anyukájával. Ő még csak 11 hónapos, de megtetszett neki a motorod, ezért átadtad a helyed neki. Közben a láthatáron egy kutya tűnt fel, ami teljesen megigézett téged. Az anyukával addig neki estünk egymásnak a kérdéseinkkel: hogy hívják, mennyi idős, alszik-e éjjel, mennyi foga van, hisztis-e miatta, külön szobában alszik-e? Miután ebéd- és alvásidő volt, elköszöntünk és indultunk haza. Persze ez nem ment olyan egyszerűen. Nem akartál a motorra felülni, sétálni szerettél volna, de nem hazafelé, leültél a földre, hogy „én egy centit sem mozdulok, míg nem oda megyünk, ahová én akarok!”. Mivel ehhez én nem asszisztáltam (vagyis elindultam hazafelé), belenyugodtál sorsodba, felkeltél és jöttél utánam.

Délutánra közös sétát beszéltünk meg Nikivel. Természetesen sokkal tovább aludtál, mint szoktál. Utána jött még az evés is, amit nem vittél túlzásba, így mehettünk is. Elmentünk fagyizni, kaptatok tölcsért (Te csak az erődet fitogtattad rajta) és egy nyalás fagyit is. Aztán elmentünk homokozni. Niki nem nagyon üldögélhetett, mert Dorka hamar megunta az egyhelyben ücsörgést és felfedezőútra ment. Elment volna a világ végére is, ha nem megy utána a Niki. Nem egy félős kiscsaj. Ezután jobbnak láttuk, ha elindulunk sétálni. Csakhogy addigra megszöktetek tőlünk. Mi elindultunk, hogy hátha jöttök utánunk, de nem volt ilyen egyszerű. Ahelyett, hogy átsétáltatok volna a füves részen, inkább tettetek egy nagy kitérőt, érintve ezzel a homokozót is. Nagy nehezen sikerült végre ráállni a helyes útra, így mehettünk a boltba. Épp csak sétálni nem akart egyikőtök se, így lett babakocsi túra a sétálásból.

Csütörtök: délelőtt megbeszéltük a Tündével, hogy a ligetben találkozunk. Mi bevásárlásból, ők meg a belvárosból jöttek. Ez a játszótér elég gyenge felszereltséggel bír: 4 db hinta (abból 2 rossz), 2db köteles mászóka. Mivel a hintától félsz, mászókázni nem tudsz, így eléggé leszűkült a mozgástered. Mivel útközben temérdeknyi teát öntöttél magadba, így a pelus sem bírta tovább. Így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk átöltözni és a közeli játszótéren folytatjuk a mókát. Ez már egy jobb állapotban lévő játszótér, de még mindig nem neked, 1 év körüli gyereknek való játékokkal. Homokozó volt (bár kicsi, mert 3 gyerekekkel meg is telt, de legalább volt), így az elég sokáig lekötött Téged. Aztán egy fél óra elteltével kezdtek jönni a gyerekek. Kamaszok az iskola után, nagyobb gyerekek talán az ovi után. Nem figyeltek rátok kisgyerekekre a csúzdánál és rátok csúsztak, rohangáltak és fellöktek titeket, ezért inkább elindultunk haza. Így is jól kifáradtál, mert lefeküdtél és 5 perc múlva már aludtál is. Késő délután megkértem Apát, hogy jöjjön le velünk boltba, akinek szokás szerint nem volt hozzá kedve :( inkább elment valahová. Felkaptuk a motort és elindultunk kettesben. Még nem értünk az utca végére, mikor Apa megállt mellettünk kocsival. Mondtam neki, hogy parkoljon le valahol és jöjjön velünk, mert nagyon lassan mentél a motorral és féltem, hogy bezár a bolt, mire odaérünk. El is jött velünk, sőt, mondta, hogy menjek be a boltba egyedül, Ő pedig kint marad Veled addig. Talált egy ismerőst a bolt előtt, akivel beszélgethetett és dicsekedhetett Veled :) Mikor kijöttem, még sétálgattunk, motorozgattunk. Fél 8-kor pedig hazamentünk. Nagyon jó volt sétálni egyet ahelyett, hogy a sok idióta műsort néztük volna a tv-ben. Szeretném, ha nem is minden nap, de gyakrabban jönne Apa is velünk ilyenkor (mert ez volt az első alkalom :S).

Péntek: délutánra kitaláltuk a Nikivel, hogy be kéne menni a városba. Tetszett is az ötlet, csakhogy a Dorka és a Te alvásod éppen fedte egymást. Vagyis Te még nem keltél fel, mikor a Dorka még ébren volt, mikor pedig ebédeltél, Ő addigra elaludt :) Niki ügyesen megoldotta a dolgot: az alvó Dorkát felöltöztette és babakocsiba tette, majd elindultak felénk. Mi addigra (az életben először) készen lettünk és indultunk is. A terv az volt, hogy a Niki táskát vesz magának, de a kiszemelt boltban nem talált magának tetszőt. Sétáltunk tovább a szép időben, de továbbra sem járt sikerrel. Pihenés gyanánt leültünk a főtéren joghurtot enni. Nektek kellett volna, de ti nem ettétek. Viszont láttunk 2 vadkacsát a betonon sétálni. Egyiket Dorka meg is etette a pogácsájával. Aztán körénk sereglett rengeteg galamb, amik nem tágítottak, így útra keltünk. Betértünk egy kreatív boltba is, ahol annyi minden szép dolgot láttam, hogy csak ámultam-bámultam, de időhiány miatt most le kellett mondanom a kézimunkáról :( Sebaj, jövőre talán Veled együtt fogunk gyöngyöt fűzni, dekupázsolni, üvegmatricát készíteni… Mikor haza értünk még felhívtam Nikiéket hozzánk játszani, de sokat kellett győzködnöm. Mikor a lépcsőházban kivettelek a kocsiból, látta, hogy be vagy pisilve és sajnált Téged (meg engem). Aztán mondtam neki, hogy nem csak mi vagyunk rászorulva a sajnálatra, mert Dorka is épp így járt…így belátta, hogy jobb, hogy mégis feljöttek, mert legalább nem kell hazáig pisis ruhában ülnie Dorkának.

Szombat: egész napos punnyadást terveztünk be Apával. Nem sikerült betartani :) Apa átment a Mamáékhoz segíteni kihozni a hűtőt meg a fagyasztót a konyhából, mert ők bizony nagy munkában vannak mostanság: új konyhájuk lesz! Új konyhabútor, új padló, új csempe, új falszín, új gáztűzhely, és az extra: egy mosogatógép. Biztos nagyon szép lesz, már kíváncsi vagyok rá. A végeredményt biztos irigyelni fogom, a vele járó munkát már kevésbé. Hazaértünk és leültünk ebédelni. Csörgött a telefon. A munkatársam, Katinka volt az. A szomszédjának elromlott a számítógépe, és arra kért, hogy menjünk el hozzájuk megnézni. Mivel nem volt semmi dolgunk, elmentünk. Neked épp az út idejére esett az alvásod és ennek kimondottan örültem. Mikor megérkeztünk, ők nagy munkában voltak: átalakítják kicsit a házukat, ablakot falaztak be, egy másik helyen pedig ablakot raktak be. Mondtuk is nekik, hogy nem kellett volna ilyen számítógépes mesével előállni, mentünk volna akkor is, ha falazni hív :) Katinkám kislányával, Verával jól kiveszekedtétek magatokat, sétálgattunk az udvaron, labdáztunk, jól éreztük magunkat. Apának nem sikerült megjavítani a gépet, így haza hoztuk, és itthon folytatta a bütykölést éjfélig! Mellesleg a lány (akié a gép) a fősulin informatikusnak tanul…

Vasárnap: bepótoltuk az elmaradt semmittevést. Délután pedig sétálni mentünk Nikiékkel. Vettünk hamburgert vacsira, és haza mentünk. Mivel az ebédet nem voltál hajlandó elfogyasztani, estére már elég éhes voltál. Annyira, hogy Apa hambijának a felét betermelted, meg még szalámis kenyeret uborkával. Mert uborka nélkül nem étel az étel :) Ezután még megittad a vacsira szánt tejet is. Gondoltam, jól laktál annyira, hogy nem fogsz egyszer sem felébredni éjjel…hát nem így történt. 3x is fent voltál. Úgy gondolom, hogy ha hagynálak nyöszörögni, simán vissza tudnál magadtól is aludni… csak Apa miatt nem lehet hagyni, mert Ő ugye megy dolgozni, így ki kell pihennie magát. Remélem, mihamarabb meg tudjuk csinálni a szobádat, így kipróbáljuk, hogy ha nem rohanok minden nyöszörgésre hozzád, vajon megszűnnek-e az éjjeli ébredések. Nagyon szeretném, ha így lenne…

A Niki tegnap új szót tanított Neked: Docci (Dorci)

94.

Még nem is tudsz beszélni, de az elmúlt éjjelt végig dumáltad :) Ilyeneket mondtál, hogy: tyityi (ez nálad a kutya), hmm-hmm (így ugat), Anya, Apa, menjél (!), inni. Egymás után többször és szinte félóránként. El sem tudom képzelni, hogy mit álmodhattál… De biztos köze volt a tegnapi játszóterezésnek :)
Ez normális???

93.

Tegnap délelőtt nagyon szép idő volt, ezért kimentünk a sági Mamához. Van neki egy kis kutyája, ezért a szórakozásod borítékolva volt. Az udvar pedig hatalmas, így a randalírozásnak is volt helye. Az egész napod azzal telt, hogy vagy Te kergetted a kutyust (tyityit), vagy az Téged. Bár ez utóbbi variáció nem tetszett annyira, és ennek hangot is adtál sikongatás formájában. Képesek voltatok összeveszni két fadarabon, mert nem tudtátok eldönteni, hogy kinél legyen éppen :D
((( Barni nagyon barátságos kutyus, és tudni kell róla, hogy tavaly egy menhelyről hoztuk, mert az előző házőrző öregség miatt kimúlt. Családi ház lévén, kutya pedig kell, ezért döntöttünk úgy, hogy „megmentünk” egyet az örökbefogadással. A haza úton a kutya remegett a félelemtől, a jutalom falatot nem fogadta el tőlem, csak akkor, ha letettem. Mikor a kanyarban kicsit lecsúszott az ölemből és vissza akartam húzni, még a szemét is becsukta… Azóta megbarátkozott velünk, mindig ugrál örömében, ha meglát minket, és össze-vissza nyalakodna(dik). Anyósnál jobb helyre pedig nem is kerülhetett volna, mert ahogy hallottam tőle, minden naposak a jutalmak: parizer, sajt, csoki, gumicukor :), kenőmájas, tej, és az ebéd maradéka. )))

Történt egy sajnálatos esemény is*: a lépcsőzés hevében leestél a második lépcsőfokról. Lenyúztad a bőrt a homlokodról, a nózidról és a pofid egyik feléről :( Sírtál egy kicsit, de nem történt az ijedtségen kívül semmi. Épphogy csak vérzett kicsit. Mire beértünk a fürdőbe, már csak hüppögtél. Jó lenne, ha az ilyen dolgokból tanulnál, de eddig ez nem így van, ugyanis nem sokkal az eset után, újra vagánykodtál a lépcső tetején :(

*miután eljutottam eddig a bejegyzésben, beszéltem a Nikivel telefonon, hogy képzeljem el, hogy a Dorkának is sebes lett az arca, mert leborult a lépcsőről... Véletlen??? Vagy csak megtetszett meki Cicamókom különleges sminkje??? Nem tudni, az biztos, hogy n+1 dologban hasonlítanak már :)

Apa ez idő alatt lemosta a kocsit, beállította a gyújtást, mert elég nyögvenyelősen indult. Mikor végzett, kitolta a motort is, és azon is bütykölt valamit. Aztán indulnunk kellett haza, mert a Mama ebédjéből nem ettél, a teád is elfogyott és egyre nyűgösebb lettél a fáradtságtól.

A kocsiban nagyon gyorsan elaludtál, így kényelmesen el tudtam menni pelenkát vásárolni. Itthon is aludtál még bő 2 órát az erős levegőnek köszönhetően. Elég későn (5 órakor), de legalább ettél jól ebédet.Este 7-kor még tettünk néhány kört Nikivel és Dorcival, ahol kibeszéltük a pasikat ;) Mindig elgondolkodok azon, hogy ha ilyen jól megértjük egymást, miért nem találkoztunk korábban??? Nagyon sok hasonlóság van kettőnk életében és viszonylag egyformán gondolkodunk sok mindenről. Már 1000 éve barátnők lehetnénk... Talán még semmi sincs veszve :) én mindenesetre ezen leszek :)))

92.

Már régen meg akartam írni ezt a bejegyzést. A tartalma az lesz, hogy mi mindent értesz meg abból, amit gagyogok neked egész nap.
Ezt sajnos nem jegyeztem meg, hogy mikor volt pontosan, de úgy 1 hónapja lehetett.

-Apa a szobában volt Veled, én a konyhában mandarint pucoltam. Apa a kezedbe nyomott egy tányért és azt mondta, hogy „vidd ki Anyának”, és Te kihoztad :) mikor végeztem a gyümölccsel, ráraktam a tányérra, és beirányítottalak Apához. Anélkül, hogy egy darab is leesett volna a tányérról, bevitted hozzá.

-tegnap előtt, mikor hazajöttünk a boltból, a cipőtartó mellé letettem a szatyrom és indultunk befelé, hogy levetkőzzünk. Még nem végeztünk, de már mondogattad, hogy „inni, inni”. Én a szobában voltam és kiirányítottalak az előszobába. A szatyorban ugyanis benne volt a cumisüveged. Megtaláltad :)

-mosogattam ma a konyhában, kijöttél és megint inni kértél. Én nem akartam félbehagyni a dolgom, így azt mondtam, hogy ha kihozod az üveged, akkor öntök bele teát. Bevallom, nem emlékeztem rá, hogy hol volt utoljára az üveg, de az a lényeg, hogy Te emlékeztél rá :) sőt, nem csak a teásat hoztad ki, hanem a bent felejtett tejeset is. Ha már egyszer úgyis mosogatok… :)
miután összepakoltam utánad a fiókok tartalmát, és nem akartam, hogy folytasd a rámolást, mondtam, hogy „hozd be a cipődet!” Behoztad, de csak fél párat. Mondtam, hogy „hozd be a párját is!” A 3 pár cipő közül behoztad az előbbinek a párját :)

-a mi számítógépünk a billentyűzet bármelyik gombjával bekapcsolható. Ezt eddig nem tudtad, de véletlenül bekapcsoltad. Mérgesen rád néztem (persze nem voltam mérges!!!), és azt mondtam, hogy ”azonnal kapcsold ki!”, mire lehajoltál és a rendes kikapcs gombot nyomtad. Már gyakoroltad ezt a mozdulatot párszor. Főleg, mikor írok egy jó hosszú bejegyzést…

-kérés nélkül kinyitod a hűtőajtót (és úgy is hagyod!), kiveszed a joghurtot, odaadod, közben pedig mondogatod, hogy „nínnya, nínnya” (danonino).

-megmutatod hol az okos fejed, hogy mossuk meg a pocakod, és arra a kérdésre, hogy „mi van a szádban?”, szádat kitátod, nyelvedet kiöltöd :)

-tudod mit mond a halacska, a kutya, a cica.

-felavattuk az új motort. Az első nap még csetebotán közlekedtél vele. Meg is voltam ijedve, hogy sose fogsz vele gurulni. Másnap már az utcánkban mentél vele. A Mama eljött velünk játszóterezni és elég sokáig ültél rajta. Mindennek nekimentél, mert tudtad a kormányt használni. Sajnos, aznap el is borultál vele (ráadásul egyből fejre) és féltem, hogy nem fogsz újra ráülni. Másnap reggel mentél az előszobába és már hajtottad is. Ma is lent voltunk a játszótéren Dorciékkal együtt, és átpasszoltuk neki a kisebbik motort, hadd gyakoroljon Ő is. Hát nagyon nem érdekelte… Te viszont úgy mentél a tiéddel, hogy alig győztem menni utánad, mert mindig letértél az útról. Mondtam is a Nikinek, hogy véget ért számomra a csevegős sétáltatás. Ezután csak futtában tudunk váltani pár szót :) Épp megjegyeztem neki, hogy kár, hogy kormányozni még nem tudod, mire bebizonyítottad, hogy de tudod. 2 lány jött oda hozzátok, mert milyen aranyosak, helyesek, cuki vagytok (és tényleg!), mire egyből feléjük fordítottad a kormányt és spuri hozzájuk! Szóval tudnál kormányozni, csak nem nagyon akarsz. Az új cipőnek is kopik az orra…

Biztos lenne még néhány tudományod, amit szeretnék lejegyezni, de sajnos, a szita agyam csak ennyit bírt raktározni :( de mihelyt eszembe jut, közzé teszem.És ma az első "nem rokon pasi" is megkapta tőled életed első pusziját: ő Norbi, Dorci apukája :) Sajnos már foglalt, de úgyis öreg lenne hozzád ;)

Szavak:
-Aja (néha Anya), Apa (általában Ő is Aja), Mama, Papa, Abinya, Oinya (Dorina- ez ma délutáni szerzemény), baba
-szia, sziamia
-hápi
-tyityi (kutya), és ezt mondja a kutya: hmm-hmm
-nyiha (paci)
-nínnya (Danonino)
-cíta (cipő, cica)
-séta
-inni
-cici
-hami
-Apa hallotta a szádból, hogy „te genya”, és azt, hogy „csíra” (pedig esküszöm, nem mondunk ilyeneket :( ). Én pedig azt, hogy „Robika” (Ő a bátyám, de soha nem becéztük ennyire) és azt, hogy „csipsz”.

91.

Hosszú idő után (1 hónap), tegnap ismét a Tündiékkel töltöttük a délelőttöt. Először kipróbáltad a Zorka motorját, mert Neked is ugyanolyan van, leszámítva, hogy a tiédnek a kereke sima felületű, ezért nem ment előre. Zorkáé bordázott, azt tudtad is hajtani :) Ez a tény arra ösztönzött engem, hogy be kell ruháznunk egy olyan járgányra, amit tudsz is hajtani… Tettünk egy kiadós sétát, mialatt Tünde kiíratta a bölcsiből Zorkát, mivel jön a kistesó, így nem kell mennie bölcsibe. Én pedig megkérdeztem, hogy mikor van beíratás, mert nálunk nem jön kistesó, és előfordulhat, hogy igénybe kell vennünk ezt az intézményt :( Mindent megteszek, hogy ne kelljen, de ha mégis, nem kell az utolsó pillanatra hagyni a keresést. Ezután elmentünk a Plázába, mert a Tündének banki dolga akadt. Ez időre befizetett titeket a gyermekmegőrzőbe. Ez egy kicsi, kerítéssel elhatárolt rész a Pláza kellős közepén. Ti ott randalíroztatok, én meg hol egyikőtökre, hol másikatokra figyeltem, hogy épp mit rosszalkodik. Volt felfújt légvár (egyikőtöknek sem jött be), mászóka csúzdával a végén (Zorka szerette), labdák rengetege, amibe a csúzdáról érkeznek a gyerekek (ezt imádtad!!! Ki se mozdultál belőle :) ), lábbal hajtós jármű (kicsit tetszett mindkettőtöknek), hintaló (egyikőtök sem szerette, Te egyenesen féltél tőle), és egy házikó, benne egy hintaszékkel és telefonnal (Zorka bent szerette, Te pedig bekukucskálni szerettél). Egy órát töltöttetek ott, nagyon jól éreztétek magatokat. Hazafelé menet, Te elaludtál a kocsiban, így kényelmesen el tudtunk menni még boltba is. Tünde már igyekezett haza főzni, mi még maradtunk lent, hogy tudjál aludni nyugodtan. Kinéztem addig a motort, amit meg szerettem volna venni, és megbeszéltem az eladóval, hogy ha felébredsz, lejövünk kipróbálni. Közben megjött Apa, és amíg nyitottam ki a tárolót, Te felébredtél. Felhoztuk a cuccainkat és mentünk is vissza a motorért. Kipróbáltad, hogy nem magas-e és még hajtottad is kicsit. Bár elég szokatlan még, hogy a hátsó kereke nagyon széles, így meg kell tanulnod a hajtási technikáját, de az eladó szerint hamar belejössz. Úgy legyen.

Miután megfőztem az ebédet, elindultunk a postára, ahol találkoztunk a Mamával. Feladta a mi csekkünket is. Közben odajött beszélgetni egy általános iskolai osztálytársam, akivel már egy éve nem beszéltem. A Mama közben végzett a postán, és elmentetek hozzájuk, míg mi tovább beszélgettünk. Már kezdtem fázni (mert a babakocsin volt a kabátom, azt meg a Mama elvitte…), de az osztálytárs csaknem fogyott ki a témából :) A helyzetet az éppen érkező Niki, Norbi, Dorka oldotta meg. Míg Norbi a postán várakozott, Niki odajött beszélgetni, így az osztálytárs hamarosan elköszönt. Norbi végzett odabent, így négyesben elindultunk haza. Merthogy Ők is abban a házban laknak, mint a Mama :) Mikor megérkeztem, Mama meg a Papa a földön ülve, Téged dömperben tologattak. Vicces látvány volt :) Amíg kiéltem netezési vágyam, a Mama alig győzött utánad rohangálni. Mindent le és kipakoltál, minden gombot nyomogatni akartál, minden távirányítóra szükséged volt, a Papa fiókjában pedig olyan kincsekre bukkantál, mint: tűzőgép, csavarhúzó, mérőszalag, olló, toll, ceruza… szóval csupa olyanra, ami veszélyes lehet a számodra. Persze az összes játék sem ér fel ezek valamelyikével. És természetesen, ahányszor átmegyünk, mindig ez a menetrend, mégsem unod meg. Nem úgy, mint a játékokat…

Miután hazaértünk, viszonylag könnyen történtek este a dolgok. Ettél vacsira sajtos kenyeret, beléd erőltettük a gyógyszert, néztük a tv-t közösen. A sötétben viszont valamiért nem akartál elaludni. 10 perc nyüglődés után jöttem csak rá, hogy lehet, hogy a vacsit megetted, de tejet nem ittál, ez pedig része az esti elalvásnak. Gyorsan pótoltam a hiányosságom, és az elalvás is sikerült :) Éjjel nem keltél fel egyszer sem, hanem csak reggel 6-kor. Akkor is annyira, hogy megigyad a reggeli tejet, és már aludtál is.
Most pedig 9 óra elmúlt és még mindig alszol.