338.

Először is: a köszöntött nevében köszönöm a jókívánságot, nagyon aranyosak vagytok!

Aztán itt a múlt hét, meg az eddigi hét, már amire emlékszem:

Október 23. Péntek:

• Apa versenyre ment Csákvárra, és első helyezett lett! Ügyes volt!
• délelőtt ovis feladatlapokat oldottál meg, színeztél ki.
• míg én főztem, addig te is: tarhonyát, paradicsom püré maradékát, sót, sült hal fűszert. Ennek következtében az egész konyha csatatérre hasonlított, viszont én megfőztem, elindítottam a mosógépet, kiteregettem, a szárazakat leszedtem. Valamit valamiért.
• ettől a naptól kezdve kedvenc filmed lett a Garfield (és a valós világ), délelőtt 2x, délután 1x nézted végig. Vagyis nem meredtél a tv képernyőjére, hanem játszottál közben, de kikapcsolnom nem volt szabad.

Október 24. Szombat:

• délelőtt elmentünk venni neked cipőt télire. Nagyon tetszik neked, le sem akartad venni egész nap.
• ebéd után nagyon nehezen aludtál el: először Apa mellé akartál feküdni, aztán a saját ágyadba, aztán az ölembe a fotelba. Végül a saját ágyadban, mellettem aludtál el fél 5kor.
• hívott a Niki, hogy menjünk át hozzájuk, de még aludtál. Mikor felébredtél, mégis átmentünk inkább. Dorci is kapott új cipőt, ezért te is eldicsekedtél a tiéddel.

Október 25. Vasárnap:

• reggel lepasszoltunk téged a mamához, mi meg elmentünk venni szőnyeget a szobánkba. Mégis fel lesz újítva karácsonyra a szoba :) Elég jól elhúzódott a vásárlás.
• 11 órakor értünk haza, és indultunk is : kacsát etetni Gönyüre a Dunához! Mikor megérkeztünk ragyogó idő fogadott minket, viszont kacsa nem volt egy szál se. Tovább mentünk Komáromba egy tóhoz. Ott voltak kacsák, de éppen sziesztáztak és eszük ágában nem volt kijönni a partra. Sétáltunk egy kicsit, majd indultunk haza. Meg akartuk nézni az erődöt, de drágának találtuk, úgyhogy nem mentünk be, inkább kint sétáltunk a réten. Hazafelé megint megálltunk Gönyün, de kacsák még mindig nem voltak. Jött viszont két hatalmas hajó. Ezek is nagyon tetszettek.
• itthon nem akartál elaludni, pedig lefeküdtem melléd. Én már rég kialudtam magam, mire elájultál. Fél 6 volt.
• ennek köszönhetően este 11ig fent voltál. Fél 12kor átvittelek a szobádba, és onnantól óránként megébredtél.

Október 26. Hétfő:

• csak arra emlékszem, hogy a mosogatás tette ki a napom nagy részét. kb. 6tól fél 8ig űztem ezt a "sportot".
• a Niki hívott telefonon, hogy a Dorcit hazaküldték a bölcsiből, mert bárányhimlős lett. Most árgus szemekkel figyellek, hogy nem pöttyösödsz-e.
  Dorcinak meg gyors, és pötty mentes gyógyulást kívánunk!
• kitaláltam, hogy mivel van elég fekvőhely, mi lenne, ha nem kellene éjjelente maratoni távokat gyalogolnom mikor felébredsz? Az ágyunk mellé toltam az egyik ülőgarnitúrát és most azon alszol. Így is fent vagy egyszer minimum, de legalább ahogy megébredek, már alhatok is tovább.
  Meg különben is: idén a Jézuska a te szobádba hozza a karácsonyfát és úgy nehéz lenne, ha te meg ott aludnál közben...
  

Október 27. Kedd:

• reggel felhívtalak telefonon, hogy megköszöntselek. Először elszomorodtál kicsit, mert azt kérdezted, hogy nekem nem lesz névnapom??? Mondtuk Apával, hogy dehogynem, neked ma van a névnapod! Boldog névnapot! Mikor a Mama hívott, már mondtad neki, hogy nekem ma van a boldog névnapom!
• a bölcsiben is megköszöntöttek téged: te vittél ropit, meg kekszet, és kaptál egy buborékfújót és egy lufit.
• délután elmentünk venni hajgumit a bölcsibe, mert minden nap csinálnak neked cifficoffit valakinek a hajgumijával.
• délután pillangókat vágtam a szobadíszhez, te pedig későig Mr. Beant néztél. Apa meg 7 óta aludt.

Október 28. Szerda:

• megint felfáztam a munkahelyemen :(, úgyhogy elmentem a herbáriába valami csodaszerért, aztán mégsem ott vettem, hanem a patikában.
• átmentünk este a Mamához, ahol az ő bicajáról leszereltük, az enyémre meg átszereltük a gyerekülést. Jó móka volt :)
• itthon ugráltál a kanapén. Apa szólt, hogy hagyd abba, de csak folytattad. Pár másodperc múlva, egy ugrás után csak azt láttuk, hogy eltűnsz a kanapé mögött. Egy pillanatig döbbent csendben voltunk, majd mikor felálltál és sírni kezdtél jól kinevettünk. Később Apa kérdezte, hogy nem akarsz ugrálni egy kicsit? Egyből rávágtad, hogy Többet nem ugrálok!

Október 29. Csütörtök:

• ma meg azt találtam ki, hogy teljesen felesleges nekem 2kor eljönnöm a munkahelyemről, ha megtehetem ezt 3kor is, és akkor sem vagy semmilyen hátrányban az előzőhöz képest. Eddig sem volt elég semmire az a 15-20 perc, amivel korábban hazajöttem a bölcsibe menetel előtt, így legalább gyűjtöm a túlórákat, amiket ugyan nem fizetnek ki, de majd január-február időszakban jól fog jönni. Feltéve, hogy lesz még munkahelyem akkor...
  
  
  
  
  
  
  

337.

Eltelt egy év a "Merj nagyot álmodni játék" óta. Akkor így gondoltam:

"2009. október

Az egész család egészséges!!!

Apa idén nem felejtette el a házassági évfordulónkat :) pont azt kaptam, amit előtte napokban részletesen elmeséltem Neki. Nagyon örültem neki.

Összehasonlíthatatlanul jobb a kapcsolat közöttünk a tavalyihoz képest. Alig veszekszünk, és ha mégis, akkor is apróságokon, amikből nem csinálunk elefántot. Szeretjük egymást és nem akarjuk vitával rontani a hangulatot.

Idén nem voltunk nyaralni, mert rakosgatjuk félre a pénzünket, hogy hamar leteljen az autó törlesztésünk. Sikerült az előszobát kicsinosítani. Kifestettünk, és az asztalos is elkészült a szekrénnyel Apa szerszámainak. Idei évre terveztük a nagyszoba teljes felújítását, de eltoltuk jövőre, mert inkább elmentünk augusztus 20.-án egy hétvégére pihenni.

Apa idén is sikeres évet tudhat a magáénak, bár még nincs vége. Az év végi hajrában is jól teljesít. Sikerült rábeszélnem a pozitív gondolkodásra, és már Ő is hiszi, hogy szinte minden ennek köszönhető.

Már fél éve dolgozom ugyanott, ahol a terhességem előtt. Sikerült egy műszakba visszakerülnöm. Jól kijövök a kollégáimmal és megbecsülik a munkám. Nem kell rettegnem, hogy kirakják a szűröm. A fizetésem állandó és nagy részét félre tudjuk tenni, hogy ne legyenek olyan nehéz napok, mint tavaly is... Elkezdtem németül tanulni, és nagyon jól haladok. 10kg-val könnyebb vagyok, mint tavaly :))) Nem csak papírom (kártyám) van arról, hogy tudok vezetni, hanem ez valóban így van.

A Főnök megszerette a bölcsődét, ami nagy meglepetést okozott. Persze az első napokban volt némi sírás (mindkettőnk részéről), de nem kellett a 10 napos beszoktatás, hamarabb is el volt már. Szerencsére nem beteges, néhány náthát leszámítva. Mióta közösségbe jár, már nem annyira hisztis, így bátran lehet menni vele bárhová. Kedvence a Strand és az Állatkert. Mivel a Kisasszony imád vízben lenni, fürödni, elkezdtünk úszásra járni. Megtettük tehát az első lépést a 11 év múlva rendezendő ...-i Olimpiai szerepléshez :))) A bölcsőde óta rengeteget fejlődött minden téren: sokat beszél :), szeret játszani mesekönyvet "olvasni" és szeret itthon lenni. Az étvágya is kiváló. Nagyon várja már a Karácsonyt, hogy mit hoz Neki a Jézuska...

Még mindig vezetem a blogot :)"

És ez a valóság:

-valóban mindenki egészséges :)

-Apa valóban nem felejtette el a házassági évfordulónkat :)

-valóban nem veszekszünk annyit, mint tavaly :) (talán a 7 éves vízválasztó volt a ludas? - mindegy, átvészeltük)

-nem voltunk nyaralni (csak 2 napot), rakjuk félre a pénzt (csak mindig hozzányúlunk), nem csinosítottuk ki az előszobát, nincs szerszámos szekrénye Apának, még mindig tervezzük a nagyszoba teljes felújítását, és lehet, hogy még idén bele is vágunk, ezért augusztus 20.-án sem voltunk sehol (Apa amúgy is beteg volt).

-viszonylag jó évet tudhatunk a hátunk mögött, de még nincs vége, és remélem, hogy ezután csak jobb lesz. Apát nem sikerült rávennem a pozitív gondolkodásra (bár néha én is megfeledkezek róla).

-több, mint fél éve dolgozok ott, ahol eddig is. Sajnos, nem 1 műszakban :( Nem szeretem a kollégáimat, és viszont :$ A munkámat pedig egyáltalán nem becsülik meg. Egyelőre nem kell rettegnem, hogy kirúgnak. A fizetésem állandóan siralmasan kevés, így abból semmit nem tudunk félrerakni. Németül nem tanulok, de elkezdtem az iskolát (és végig fogom vinni!). 10 kg-val nem vagyok kevesebb, de nyolccal igen! Még mindig nem tudok vezetni, de a jövő évben erre is sort kerítek!

-Te tényleg megszeretted a bölcsődét :) Az első napok sírósak voltak (én részemről is). Nem kellett 10 napos beszoktatás, mert szerettél oda járni. Nem vagy beteges, de náthás vagy ősztől tavaszig. Mióta bölcsis vagy sokkal hisztisebb lettél, de azért el tudunk menni bárhová, mert csak itthon van fesztivál. Imádtad nyáron a strandot és az állatkertet is :) Még nem járunk úszni, mert ennyi idősen nem foglalkoznak veled, de amit lehet, járni fogunk. Valóban rengeteget beszélsz (néha túl sokat is), szeretsz játszani, szeretsz mesekönyvet olvasni, és itthon lenni is. Meg sétálni. A Mikulást várod nagyon.

-egy kis megszakítással, de még mindig blogolok :)

336.

Újabb hobbi van nálad kialakulóban, aminek én nagyon-nagyon örülök: A RAJZ.
Szinte minden nap kiköveteled magadnak, és ha tehetem, engedek is ebbéli kívánságodnak. Eleinte a netről töltöttem le kifestőket, abból a kevés rajzfilmhősből, akiket ismersz. Ilyen a Noddy, Rupert maci, Barbie, Scooby Doo.
Aztán találtam egy nagyon jó oldalt, ahol vannak fent letölthető könyvek, közöttük Deákné B. Katalin: Óvodások tankönyve. Ebből hétvégente nyomtatok ki 3-4 oldalt, és megcsináljuk együtt a rajta szereplő feladatokat, utána meg kiszínezed saját ízlésed szerint a rajzokat. (Ha valakit érdekel, szívesen megadom a linket!)
Természetesen még nem vonaltól vonalig színezel, de általában nagy gondot fordítasz az apró részletekre: a szemekre, a gombokra. Közben a nyelved állandóan kikandikál :)

335.

2001. október 21.: az első randink :)

2006. október 21.: az esküvőnk :))
2009. október 21.: a 3. házassági évfordulónk :)))


“Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hű mindhalálig”

Madách Imre

334.

Hála a korai télnek, rettenetesen depressziós hangulat lett úrrá rajtam, amit tetéz még az is, hogy semmi nem sikerül, vagy nem úgy, ahogy az elvárható lenne mostanában.

• fogyókúra: egyik héten szépen látszik a mérlegen állva a súlycsökkenés, a másik héten meg visszajön az addig nagy nehezen leadott pár deka. A másik meg, hogy nem onnan megy le, ahol éppen amúgy is sok a felesleg. MELLesleg eddig sem voltam bőkeblű, de most aztán közelítek a teljesen lapos állapothoz. Eddig innen fentről nem is volt olyan szembetűnően nagy a hasam, de most, hogy leeresztettem, sokkal jobban látszik. A nadrágok ugyanúgy feszesek, vagyis onnan nem sok deka csúszott le.
  
  
• munkahely: eddig sem szerettem ott dolgozni. A hely sem tetszett, a munkatársak sem (azért valahogy csak elszenvedtem 8 évet közöttük-na jó, ebből 3-at babáztam). Egy ideje viszont minden nap ismét görcsbe rándul a gyomrom, mikor beérek az üzembe, hogy ma éppen miért fogok lecseszést, esetleg fegyelmit kapni. Pont a héten történt, hogy az egyik munkatársam azzal fogadott, hogy gond volt az anyaggal, amit közösen csináltunk. Meg is mutatta, hogy mi, aztán egy kicsit megnyugodtam, mert én tudtam arról a problémáról, amiért még előző héten szóltam is a műszakvezetőnek, ő meg tovább küldött engem a meóshoz. Neki is megmutattam, szóval ő is tudott róla. Azt mondta semmi gond vele, mert javítják. Ezt én el is mondtam a főnöknek, hogy nekem akkor ezt mondta. Meg is kerestük együtt a műszakvezetőt, aki igazolt engem, de a meós meg simán letagadta, hogy én szóltam neki. Innentől az ostor visszacsapott. Természetesen nem az én szavam döntött. Arra jutottak, hogy nekünk kell kijavítani az elrontott anyagot, méghozzá úgy, hogy lehúzzuk a kártyánkat a ledolgozott 8 óra után, majd ott maradunk javítani. Ebbe én nem mentem bele, (többek között azért sem, mert ha addig történik velem valamilyen üzemi baleset, amikor hivatalosan nem is vagyok ott, azt hogyan fogják nekem igazolni???) ezért megoldották máshogy, ha jól tudom, már ki is vannak javítva. A meós azóta napi szinten kitol velem, úgyhogy "öröm" a munka.
  
  
• szülői értekezlet: 8-ra mentem szerdán dolgozni, hogy ez a nap se maradjon ki, így én vihesselek a bölcsibe. Apa átvállalt volna, de nem tudja felfogni, hogy mit jelent nekem az, hogy minden 2. héten csak annyit vagyok veled, hogy elrohanok veled a bölcsibe... Egy nap kiesés is nagy tragédia lett volna az amúgy is labilis érzelemvilágú lelkemnek. Szóval elvittelek, majd robogtam melózni. Aztán alig vártam, hogy végezzek, mehessek a szülőire, majd utána beterveztük, hogy megvesszük a szőnyeget. Fél 5-kor kezdődött a "megbeszélés", de korántsem az volt, amire én számítottam. Egy reflexológus tartott egy 1-1,5 órás előadást mindenféle témában: a 6 hetes baba talpmasszázstól kezdve a gyerekvállaláson át, az időskori energiatúltengésig. Itt már majdnem elaludtam. Aztán csoportbeszélgetéssel folytatódott: mit csinálnak a gyerekek (ez még érdekelt is), hogy élték meg a szülők a bölcsődei életet, mit mesélnek a gyerekek, mi változott azóta, hogy bölcsisek, lettek-e új szokásaik... Kezdtem kellemetlenül érzeni magam a sok kisgyerekes anyuka között, akiknek kivétel nélkül szeptemberben kezdte a csemetéje a bölcsit. Az én számból már hülyén hangzott volna, hogy mennyire nehezen élem meg a mindennapokat, amikor nem vagyunk együtt, pedig ez az igazság, hiába tart már 10 hónapja ez az állapot. Inkább csendben hallgattam a cumisüvegről való leszoktatást, a pelusnélküliséget, a kanállal való evés nehézségét. Közben meg azon agyaltam, hogy mi a francot keresek én itt, mikor itthon is lehetnék veled? Fél 7-kor tudtam csak lelépni, amikor is betettelek a fürdőkádba, csináltam vacsit, és feküdtünk le aludni. Se szőnyeget nem tudtunk venni, se veled nem lehettem, lehet, hogy ez volt az utolsó szülői értekezletem...
  

• iskola: szombaton elkezdődik az iskola, amire elég sok pénzt kell befizetni egyszerre (10500 ft a havi + 18000 ft a tankönyv), és nem tudom, hogy honnan fogjuk elvenni a rávalót. Apával pont ma délelőtt zörrentünk össze azon, hogy venni akart a motoromba új akksit, mert esténként nem tudom beindítani a hideg miatt. Ő ma venni akart egy újat, de én meg új szőnyeget szeretnék a szobába, ami szintén nem olcsó (kb. 25 ezer ft). Úgy érzem, hogy eddig is meg voltam motor nélkül valahogy, most ezt az egy hónapot is ki fogom bírni. Neki nem tetszett az ellenkezésem, ezért feldúlva elviharzott. Én meg itthon bőgtem fél délelőtt.

Azt hiszem lenne még mit kiírnom magamból, de meghagyom holnapra...

333.

Azt mindenképpen le akartam jegyezni, hogy szerdán és csütörtökön (október 7. és 8.) rövidnadrágban és rövid ujjúban hoztalak haza a bölcsiből. Pénteken már eláztam a munkából hazafelé jövet, de délután még egy kicsit sütött a nap. Szombaton már kellett a kardigán a dzseki alá, ma (október 12.) sapkát adtam rád reggel a bölcsibe menet, holnapra havazást mondott az időjárás jelentés. 4 évszak 4 nap alatt. Holnap indul a fűtés, amit nagyon várunk már! Addig is gázzal fűtünk: vagyis a gáztűzhellyel.

Péntek:

• először festettél, meg nyomdáztál egy építőkockával, de hamar meguntad: 10 perc se kellett.
• kezet mostál, majd meséltél a babádnak, meg együtt kerestük a párokat a mesekönyvedben. Azt hiszem, azt még nem írtam, hogy a babádat Krisztiánnak hívod. Hiába rózsaszín a ruhája, a mózeskosara, meg a babakocsi is.
  
• üveg festékeztünk. Én úgy, ahogy szokás, te meg egy műanyagsablont kaptál. Először kiborítottál egy tubus sárgát a szőnyegre (még jó, hogy csere előtt állunk, így nem állt minden hajszálam az égnek), de utána ügyesen színeztél. Amikor már nem figyeltelek, akkor meg 10 cm magasról nyomtad a festéket "mindegyhova". Az eredmény alul látható.

Szombat:

• úgy volt, hogy megyünk a Tündiékhez, de a Zorka lázas lett, meg nem is tudtunk volna mivel elmenni (mert Anya beszari és nem mer vezetni).
• inkább elmentünk a piacra, kaptál egy pár kondicipőt, amolyan előnévnapi ajándékként. Meg mert kellett. Egész nap a lábadon volt.
• Apa megint versenyezett. Jól belehúzott így az idény végére :) Most a 2. helyet sikerült megszereznie! Nagyon örültünk!

Vasárnap:

• reggel pakolásztunk, mostam, vasaltam, hajat mostam stb.
• ebédre a Mamához mentünk, ahol csuda jól éreztük magunkat. Még ittam is, ami egyáltalán nem jellemző rám. De csak egy icipici JÄgert :) Annyi kell is ebben a vírusos időben.
• Apa megint versenyen volt, most távlövésben lett első helyett, hozott is egy polifoam kacsát, amit egyből meglovagoltál. Meg kaptál tőle egy mini csokit, amire azt mondtad, hogy köszi Apa, köszi szépen!
  
• Este 8kor jöttünk haza. Így minden további művelet csúszott másfél órát.

A fogyókúrát sem hagytuk ám abba, csak mindig elfelejtem leírni az aktuális állást :)

Apa 121,4 kg (-4,1 kg)
Anya 77,0 kg (-5,2 kg)

332.

331.

Vasárnap:

• Apa elment versenyre Eplénybe.
• te meg reggel hagytál engem 1 órát bólintani, miközben nézted a tv-t. Amúgy nem szeretem, ha tv-zel, de a szükség törvényt bont...
• miután én is magamhoz tértem, színeztél. Sokat és szépen.
• elkészítettem a jóság cetlit, amire rajzolunk egy piros pontot, ha jól viselkedtél aznap, de feketét is, ha rossz voltál. Ha jön a Mikulás, megmutatjuk neki, és majd ő eldönti, hogy jár-e a csoki, vagy csak a virgács...
  
• közösen főztünk ebédre vadast, a végén te kevergetted a szószt, azért lett olyan nagyon finom.
• míg én teregettem elővettem neked Apa féltve őrzött Playmobil katonáit, hogy megnézzem, hogy már elég nagy vagy-e hozzá? Jelentem, igen, elég nagy vagy hozzá.
  Igaz, nem harcászatra használtuk őket, hanem találtam néhány kőműves kanalat, kerék nélküli talicskát, így beüzemeltük a tábori konyhát :) Ebéd után lefektetted a katonákat is, meg a lovaikat is aludni.
• mi is elvonultunk aludni, és a nagy altatás közben én is elaludtam :) arra ébredtem, hogy valaki becsukja az ajtót, de senki nem jött be. A Mama volt az, de mivel látta, hogy alszunk, nem akart felkelteni. Végül nem volt baj, mert te is felébredtél a 2 órás délutáni alvásodból. Elkísértük haza a Mamát, ahol én tv-ztem, te meg pisztáciáztál. Este hazajöttünk.
• Apa hazajött, és hozott oklevelet, meg érmet is, mert 3. helyezett lett!!! Nagyon örültünk :)
• nagyon későn feküdtünk le (kb. 10kor)

Hétfő:

• munka után könyvtárba mentem, majd boltba, de ott nem volt semmi, ami nekem kellett volna, így azt otthagytam.
• autóval mentünk érted a bölcsibe, majd onnan a Lidlbe.
• időhiány miatt nem főztem aznapra, hanem hideget ebédeltünk (te pl. ketchupos kenyeret csemege uborkával).
• lementünk a ligetbe gesztenyét gyűjteni, de téged jobban érdekelt az új játszótér, úgyhogy inkább oda mentünk. 7kor mentünk haza.
• este álltam neki főzni, fél 9kor zártam le a gázt.
• amíg főztem, te vizeztél a mosogatónál. Egyik pohárból öntötted a vizet egy másikba, tölcsér segítségével. Természetesen tiszta víz lettél, meg a fél konyha is. De legalább nagyon jól el voltál.
  
• fürdés, vacsi, kukabácsi (Mr. Bean), alvás 10kor.

Kedd:

• Apa korán vitt bölcsibe (fél 7re), mert Budaörsre kellett mennie. Megkérte a bölcsis nénit, hogy öltöztessen át szoknyába, meg tegyen csatot a hajadba, mert ő siet, meg amúgy is ez a dolguk. Mikor mentem érted, a Szilvi néni azt mondta, hogy levette rólad a mackónadrágot, mert elég meleg volt (volt rajtad még harisnya is), de nem talált szoknyát (pedig ott volt), úgyhogy adott rád egy rövid nadrágot. Gondolom, ezt alvás után tette, úgyhogy egész nap a 2 réteg ruhában párolódtál a 25 fokos melegben. A hajad meg 2 oldalt el volt tűzve a csattal, de a szemedbe továbbra is belelógott...
• mikor hazaértem a munkából, egyből elindítottam a mosógépet (fél 3kor). 8 után ki is tudtam teregetni.
• miközben főztem, megint vizeztél.
• aztán feltűnt, hogy nincs itthon liszt, ami a paradicsomleveshez meg a borsófőzelékhez elengedhetetlen. Úgyhogy lementünk boltba.
• fürdés 8kor (Apával ez fél 7kor szokott lenni), vacsi, kukabácsi, alvás 9kor.
• éjjel 3:10-kor ébredtél.

Szerda:

• ma nem kellett főznöm, mert marad holnapra, így egész délutános játszótér lett betervezve. El is mentünk az új játszira, te motorral jöttél. Letettem a szatyromat, meg a motorodat a pad mellé (mint máskor), és kísértelek a mászókához. Láttam, hogy egy kisfiú ráült a motorra, de ott körözött mellettünk, így nem szóltam rá. Aztán 2 perc múlva körül néztem, hát se a gyerek, se a motor nem volt sehol. Hívtam a Mamát, hogy jöjjön le gyorsan, mert ellopták a motorodat. Már majdnem bőgtem. Mire a Mama leért a játszira, megláttam a kiscsávót, kerítésen kívül a mocival. Gyorsan leüvöltöttem őt a motorról, meg elküldtem jó messzire. Tiszta ideg voltam, hogy lehet valaki ilyen nagy paraszt, hogy fogja, és elviszi a más dolgait néhány száz méterrel arrébb. Mert ha elkérte volta, biztos odaadtam volna, de még neki állt följebb, mert hogy "úgy találta". Mondtam neki, hogy azért mert az ott van, még nem muszáj elvinni. Remegtem az idegességtől, legszívesebben felpofoztam volna azt a buta kölyköt.
  Utána ültél a hintában, de nem hajtottad, erre simán kilökött belőle, mert "úgysem hintázol". Na, erre elküldtem még messzebbre.
  Aztán még egyszer jött, hogy meg akarja lökni a hintád, de akkor már te toltad el. Amúgy végig ott volt a lábamtól 1 méterre a szatyrom, nehogy azt is meglássa és elvigye, de többször is belekukkantott. Hát, nem beszéltem vele szépen... De legalább nem jött többször.
  Amúgy nem volt olyan pici a kölyök, mert szerintem 5-6 év körüli volt, de volt néhány testvére, és azok is előszeretettel pakolták ki mások táskáit, vitték el a motorokat, fene tudja hová. Természetesen nem idei naptól barnultak.
  

Képek:

...

Még sosem vettem részt ilyen játékban, ezért hátha ez lesz az én időm :)

Ralina szülinapi játéka.
A miénk lesz :)))

330.

A mai nap "potyáztunk". Tegnap találkoztam a volt szomszéd Tündivel, aki meghívott minket magukhoz bármikorra.
Aztán úgy alakult a dolog, hogy Apa úgyis dolgozott, és szép napot ígértek mára, így ma mentünk hozzájuk. Először reggel elmentünk egy gyors bevásárlásra, majd Apa elvitt hozzájuk, és mondta, hogy délután 1-re jön értünk. Jött is, csak mi nem mentünk vele :) Ő aztán elment esti versenyre, mi meg maradtunk, és nem bántuk meg. Na jó, én egy kicsit, mert a hazafelé úton hátul ültünk, te az ölemben, és mellettünk még két nagyméretű gyerekülés. Szabályosan remegtem, mire hazaértünk, annyira rosszul voltam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis helyre beférünk, de hát muszáj volt.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat, pedig volt hiszti, irigység, verekedés, miegymás.
Készült egy csomó kép, ami ITT megtekinthető :)

oOo

Apa úgy tűnik, hogy belefutott egy trafipaxba a temető mellett, a boltból hazajövet. Egész úton ezen morfondírozott, és nem úgy vezetett, ahogy nekem tetszett volna. Szóltam is rá, hogy ne vezessen ilyen idegbetegen!
Sz:-Én is idegbeteg vagyok... de kaptam rá gyógyszert!

329.

Szombat óta folyik az orrod :( Ez nem jó.
Elő is vettem a porszívót, meg az orrszívót, felkészítettem a lelkemet, hogy "ezt_muszáj_úgyhogy_nem_érdekel_a_visítás". Ekkor megkérdezted, hogy mit csinálunk, és mondtam, hogy leszívjuk az orrodat, akarsz-e segíteni? És akartál. Összeraktuk a szerkezetet, megmutattam, hogyan, hova dugjad, elindítottam a porszívót, és mosolyogva szívtad a cuccot. Ez jó :)
Aztán vasárnap a boltban megígérted Apának, hogy megmutatod neki otthon, hogy egyedül szívod le az orrod. És valóban így volt. Ez is jó :)
Kedden a bölcsi előtt megint leszívtuk, bár nagyon ügyesen ki tudod fújni, de az orrszívó mégis csak alaposabb. Kifújás után is jött még jócskán. Apa megint látta, hogy egyedül csináltad. Ez megint jó :)
Ma reggel pedig sírtál amiatt, mert nem kellett leszívni az orrodat... Ennek nem tudom, hogy örüljek-e vagy ne...

Tegnap elvittél a bölcsibe egy kis mesekönyvet, amit eddig nem túl gyakran lapozgattál. Meg akartad mutatni a Bogikának. Délután Apa nem hozta haza, mert nem is szóltam neki a könyvről. De azért rákérdeztem, hogy hazahozta-e :) Persze hallottad, amikor mondta, hogy nem, erre sírva fakadtál. Egész úton azt beszélgettük, hogy miért nem hozta haza Apa a könyvet? Mondtam, hogy azért, mert az Andi néni biztos addigra nem rakta még ki a szekrényedbe, de most már tuti ott lesz. Naná, hogy nem volt ott és naná, hogy első utad a szekrényhez vezetett. Szerencsémre kijött pont az Andi néni, akinek elpanaszoltad a dolgot, és ő meg emlékezett a könyvre. Kiderült, hogy véletlenül a Bogikának a szekrényébe rakta be. Nagy volt az öröm!

A mesekönyvön kívül volt egy másik sztori ma reggel. Van 3 aprócska törülköződ, amibe (szerinted) akkor kell törölközni, ha nagyon meleg van. Ma kivételesen nem volt meleg, de úgy gondoltad, hogy jó lesz az orrodat belefújni is. Én meg nem engedtem. Mondtam, hogy ruhazsebkendőt hozhatsz magaddal, de a törölköző marad. Te nem így gondoltad, úgyhogy egy 5 perces huzavona kezdődött. Végül én győztem, jött a ruhazsepi, legalább volt mivel törölgetni a könnyet a szemedből...
Aztán az is gond volt, hogy miért nem tettem cifficoffit a hajadba? (nem tudom máshogy leírni. azért így hívjuk, mert mikor először kérdezted, hogy mi az, mondtam, hogy copf, mindent mondtál helyette, csak azt nem. így maradt a cifficoffi. igaz, rajtunk kívül senki nem tudja, hogy miről van szó, de az senkit nem érdekel) És azért nem tettem, mert tegnap is sírdogáltál, mikor csináltam, és gondoltam egyszerűbb, ha teszek bele egy hajpántot. Rosszul gondoltam.

328.

Hétfő:

• alaposan rám hoztad a frászt: elindultunk a bölcsibe, majd egy emelettel lejjebb jutott eszembe, hogy nem hoztam pénzt magammal, pedig bölcsi után mindig megyek boltba. Vissza is szaladtunk. A kulcsot a zárban hagytam, az ajtót nyitva, bejöttünk mindketten. Mikor indultam volna ki, akkor csapódott be az ajtó. Te kívül voltál, és mire odaléptem az ajtóhoz, már fordítottad is el a kulcsot :S Én még ennyire sose ijedtem meg! Minden rossz átfutott az agyamon, hogy megpróbálod visszafordítani a kulcsot, de nem sikerül, bepánikolsz, elmész valahová, én meg ott maradok a lakásba bezárva. Még a pótkulcs se segített volna, ha lett volna, mert nem tudtam volna betenni a zárba... Végül aztán simán kinyitottad az ajtót, mindenféle gond nélkül, de én szét aggódtam magam azalatt a 20 mp alatt.

Szerda:

• reggel Apa már elment, mire felébredtél, és nem akartad nekem elhinni. Igyekezve kellett öltöznünk, mert egy kicsit késésben voltunk. Megkértelek, hogy vedd fel a cipődet. Elkezdtél szenvedni, hogy nem tudod, meg kicsi vagy, és különben is! Na, erre fogtam magam, felöltöztem, és mondtam, hogy megyek egyedül a bölcsibe. Kimentem és be is csuktam az ajtót. Hallottam, ahogy belekezdesz a reggeli áriádba. Hagytam, hogy megtartsd az előadást, aztán visszamentem. Volna. Ugyanis lefeküdtél az ajtóba, és alig bírtam bemenni. Utána fél perc alatt felkapkodtad a cipőidet...
• 2 hete a Mamának ellopták a biciklijét. Naggggyon drága volt amúgy is, meg rajta volt a gyerekülés is. Hüpphüpp. Mivel szüksége van rá, vett egy másikat. Ugyanolyan drágát. Ma ellopták azt is. Remélem, gyerekülés (még) nem volt rajta. Valahogy most csőstül jön rá(nk) a baj...