307.

Csütörtökön szintén spontán ötlettől vezérelve, elmentünk a Velencei-tóra strandolni egyet. Még réges régen voltunk ott, motorral, sátorban 3 napot. Most pedig csak egy egész napos pancsolásra mentünk.
Fél 11 volt, mire megérkeztünk. Szerencsére kánikula volt, és hétköznap lévén alig lézengtek a strandon páran. Felállítottuk a félsátrunkat, úszómellényt és úszógumit fújtam és már startoltunk is a vízbe. Az úszómellény az első 5 percben megbukott, mert állandóan elvesztél benne, és nem érezted jól magad a vízben, ezért hanyagoltuk is ezután. Maradt a bébi úszógumi (ez a 2. idén, mert egy már felmondta a szolgálatot), de nagyon jól bevált. A víz sem volt hideg (24 fok volt kiírva, de mi csak a gyerekrészben voltunk, ahol szerintem melegebb volt), az első perctől fogva élveztük a pancsolást. Aztán Apa egyszer csak felkapott úszógumistól és odadobott hozzám. A meglepettségtől ledermedtem, hogy dehát... Aztán elkezdtél hangosan nevetni, sikongatni, így adtad a tudtunkra, hogy jöhet a folytatás :)
Mikor meguntuk (mi) a dobálást, kavicsot gyűjtöttünk a víz alól (nem volt nehéz, mert 70 cm volt a mélysége), te meg átdobáltad a bóján túl. Amikor ez is uncsi lett, akkor meg csak néztük a víz hullámzását, a halak pipálását, ami után néha-néha előbukkant hatalmas csobbanással egy méretes csuka :) Addig maradtunk bent, míg el nem kezdtél vacogni :)
Ekkor ettünk egy ebédhelyettesítőt, majd itt volt az ideje a délutáni alvásnak. Hát ez nagyon nehezen jött össze, biztos beletelt egy órába, mire elaludtál. Apa közben eltűnt, majd azzal a kérdéssel jött vissza, hogy van-e kedvem ottmaradni éjszakára? Na erre végképp nem számítottam, de belementem.
Mivel annyira volt terv nélküli ez a nap, hogy útközben kellett vennünk kést is, hogy tudjunk enni valamit (persze a kés csomagolásának kibontása szintén kést kíván), egyből átfuttattam az agyamon, hogy mennyi mindent kell vennünk ehhez az 1 éjszakához. Kezdődött azzal, hogy elfelejtettem neked bugyit tenni. Így mikor bevásárlásra indultunk, az első utunk egy kínaiba vezetett, ahol bugyi-trikó szettet vettünk neked. Aztán vettünk egy csomó üdítőt (amit még most is iszunk), vacsorának valót (abból lett a reggeli is), tusfürdőt, meg úgy összességében sok apróságot, mert itthon derült ki, hogy a szálláson kívül elköltöttünk 11 ezer forintot...
A kempingben kibéreltünk egy lakókocsit, amit este el is foglaltunk. Utána még mentünk egy pancsolásra, szintén szájkékülésig :) Utána meg sétáltunk egy jó nagyot a parton, amíg elviselhetetlenné nem vált a hisztid. Pl. láttam, hogy elkezdesz szaladni, utánad is szóltam, hogy ne, mert elesel, de rá 1 mp-re elestél, és elég csúnyán összenyomtad az arcod, szemed, kezed. Nem tetted ki esés közben a kezed egyáltalán, úgyhogy teljesen "pofára" sikerült. De ezután sem fogadtál szót, még véletlenül sem.
A lakókocsiban megterítettünk az ágyon és vacsiztunk egy nagyot. Te a sajátodét már fekve és becsukott szemmel fogyasztottad el, a sötét odúban. (Csokis kifli volt a menü, amivel sikerült összekenned az ágyat, én meg ügyesen bele is ültem. Pont úgy néztem ki, mint aki nem ért ki időben a wc-re...) Mégis vacsi után még egy fél órát énekelve szórakoztattál minket (meg a többi kempingezőt). Miután elaludtál, áttettelek a saját ágyadra, ahol úgy éjfélig el is voltál egy szó nélkül. Aztán kezdődött a szokásos buli: szomjas vagy, fáj ez-az, kéred ezt-azt, feküdjek ide, csináljam azt. Végül meguntam a földön üldögélést és lefeküdtem melléd. Az ágy 180 cm hosszú és 50 cm széles lehetett. Itthon a kétszemélyes kanapén nem férsz el egyedül... Nem részletezem, hogy milyen volt az én éjszakám... mert te természetesen aludtál reggelig...
Gondolkodtam rajta, hogy este ki kellene mosnom a nadrágom, de Apa meggyőzött (meg a lustaságom), hogy ráérek reggel kimosni, úgyis megszárad a napon pár perc alatt. Reggel a felhőktől látni se lehetett az eget, ráadásul nagyon hűvös szél is fújt. Kipakoltunk a lakókocsiból és úgy döntöttünk, hogy nem maradunk tovább, mert semmi strandidő formája nem volt az időjárásnak, így inkább kirándultunk egyet.
Elmentünk a közeli Pákozdra, ahol az 1848-as csata emlékhelye van, voltunk a múzeumban is, ahol csak nekünk (mert nem volt más látogató) egy terepasztalon bemutatták a csatát. Sétáltunk sokat az emlékhelyen, ahol éppen nagy beruházás folyik, mert most építik a emlékházat és a tanösvényt, ami szerintünk tuti jó lesz, és jövő februárra készül el. Aztán olyan dolog történt mint még soha: lemerült az akksi a fényképezőgépben, amit én egy tragédiaként éltem meg, ezért nem is mentünk máshová. Mert ha nem örökíthetem meg a helyet, akkor látni sem akarom...
Így aztán fél 12-kor autóba ültünk és elindultunk haza, 2-kor érkeztünk meg. Itthon meg mostunk, főztünk, Apa most edzésen van, te már alszol, és az én szemeim is leragadnak...

Képek ITT!

306.

Tegnap este fürdéskor kipróbáltuk, amit Ilgya ajánlott: papírhajó a fürdőkádban. Gondoltam, majd tök jól eljátszol velük, csináltam egy egész flottát. Erre sikítófrászt kaptál attól, hogy vízre mertem bocsájtani... Mert te a szobában a szőnyegen akartál játszani velük...


Ma délelőtt pedig ezt terveltem ki neked: (egyik blogon láttam, nem találom már, melyiken) papírtörlőre 3 különböző színű filccel rajzoltál, majd utána vízzel, ecsettel elkented, így összemosódtak a színek. Először 10 percig tartott a 3 papírtörlő összemázolása. Aztán kaptál még hármat:


Után meg fogtam egy üres rajzlapot, egy kis pohár vizet, bele egy pár csepp ételszínezéket, és ezzel festetted be a lapot. Meg magadat, meg az asztalt, meg az ágyra is jutott egy kevés. Az eredmény pedig az erkélyen szárad, és majd legközelebb ugyanarra más színnel fog festeni:

305.

Hétfőn reggel 9-kor autóba ültünk és elindultunk Esztergomba. Teljesen spontán történt a dolog, nem készültünk rá semmivel. Komáromban meg is kellett állnunk a Tescónál, hogy vegyünk enni-innivalót, aztán mentünk is tovább.
10 km-rel az úti célunk előtt elaludtál az autóban, és megígértettem Apával, hogy nem keltünk fel. Így amikor megálltunk a Bazilika parkolójában, még vártunk úgy fél órát, hogy magadtól ébredj fel. Ezután belevetettük magunkat a kirándulásba.
Nem nagyon tudok leírni semmit, mert az, hogy "nagyon szép" nem elég rá, szebben meg nem tudom részletezni. Még itthon kérdeztem is Apától, hogy csak megnézzük a Bazilikát és jövünk is haza? De kitöltötte az egész napunkat. Fél 6-ra értünk haza. A lépcsőn már úgy cipeltetted magadat, mert nagyon elfáradtam...
Aztán amikor a Tündi felhívott, hogy lemegyünk-e a játszira velük, egyből felpattantál, hogy menjünk homokozni! Úgyhogy este 8-ig még játszottunk is (nem mintha nem dáradtam volna el amúgy is eléggé...).

Itt vannak a képek!

304.

Péntek:

• délután lementünk a játszira, ahol nem először jártunk. Megérkezésünkkor már jó páran voltak ott, főleg nagyobb gyerekek (5-8 évesek), akiket eddig mindig láttunk itt.
  Volt 3 kislány, akik nagyon jól elvoltak egymással. Sustorogtak, titkokat beszéltek meg egymással. Észrevetted őket és csatlakozni akartál hozzájuk. Mikor valamelyikük észrevette, hogy közeledsz, akkor gyorsan felmásztak a mászóka tetejére (vagy épp le onnan) és ott folytatták a titkolózást. Persze mire te odaértél hozzájuk újra, eltelt vagy 2 perc. Aztán megunták a szaladgálást és leléptek valahová.
  Ezután te észrevettél 3 kisfiút, akik labdáztak. Mindegyiknek volt saját labdája és egyszerre próbálták egyfelé elrúgni, majd szaladtak utána. "Csatlakoztál" hozzájuk: vagyis futottál utánuk, közben hangosan kacagtál. Egyszer csak odaszaladtál hozzám, és azt mondtad: Anya, focizok! Én meg mosolyogtam, hogy neked ez is mennyire tetszik...
  Amikor meguntad az utánuk szaladást, észrevetted, hogy visszajöttek az előbbi lányok, akik bementek egy elkerített salakos pályára. Az ajtaja reteszes zárral csukódott, de a kerítés el is volt szakadva, így simán ki-be lehetett rajta menni. A 3 lány ott bent tanácsoztak, amikor odatotyogott az egyiknek a kishúga, akivel előzőleg eljátszottál a homokozóban. Őt beengedték az ajtón, de amikor te is odaértél, előtted becsukták, meg be is zárták. Te meg csak álltál ott és néztél befelé... A kishúg ki akart jönni, ezért kinyitották neki az ajtót, te meg addig belógtál. Ők ezt észrevették, és kiküldtek.
  Azt se tudtam, hogy mitévő legyek, mert ha rájuk szólok, hogy engedjenek be téged, azzal sem oldom meg a helyzetet, mert nem csak bemenni akartál, hanem azokkal a "nagy lányokkal" játszani. Valószínű, hogy ha szólok, akkor elmennek onnan és te meg úgyse maradtál volna egyedül a pályán. Meg nem nagyon szeretem, ha közbe kell avatkozni a játékba, de ha úgy látom, akkor én úgyis szóvá teszem a dolgot. Nem tűröm, ha más gyerek a te szemedbe szórja a homokot, de ha te vagy a "ludas", akkor te rád is szólok!
  A konfliktus végül azzal oldódott meg, hogy összeszedték magukat, és hazamentek. Szerencsére, mert nagyon sajnáltalak volna a továbbiakban.

Szombat:

• a Mama meg az Apa kitalálta, hogy menjünk el a bolhapiacra. El is mentünk, csakhogy nem volt. Apa ment tovább az úton és az állatkert előtt fordult meg. Mivel úgyis be volt tervezve már régóta, úgy döntöttünk, hogy irány az állatkert! Csak 1 órát várnunk kellett még nyitásig... Addig hazajöttünk, és összeszedtük a Veszprémben megmaradt etetőnket.
  Szerencsére nem is volt túl meleg az idő, pont állatkerti sétához való volt:napsütés, kicsi szél, elviselhető hőfok :) Én már alig vártam, hogy megetethessem a zsiráfokat, mert ez eddig valahogy kimaradt az életemből...Végül sor került erre is, és nagyon boldog voltam! A földikutyáknál jártunk már (ez úgy a 3/4 részt jelenti), amikor a fényképezőgépem beesett közéjük! A szívem kihagyott 1-2 ütemet, hogy mostmilesz? Én simán bemásztam volna közéjük, mert hát földikutyák... de szerencsére a Mama meg Apa jobban észnél volt és kerítettek egy hosszú botot, amivel Apa ki tudta horgászni a zsinórjánál fogva. Még jó, hogy mégsem vettem le róla a zsinórt, ahogy még itthon elterveztem, és még jó, hogy nem mondjuk az örvös medvék közé esett be a gépem...
  Amúgy nem is igazán a gépet sajnáltam (persze azt is, mert drága volt, meg tuti hallgattam volna pár hónapig a "bezzeg"-eket), hanem az addigra elkattintott 200 képet...
• Most, hogy már van összehasonlítási alapom, szerintem a győri állatkert sokkal jobb, mint a veszprémi, szerintem állat is többféle van, igaz a területe jelentősen kisebb, de jobban áttekinthető. A belépő ára is többe kerül, már neked is kellett jegyet venni, és a csemegét sem lehet üdülési csekkel fizetni, míg a veszprémi ez így volt (itt 4300 ft volt négyünknek, ott 4200 ft -hű ott egy százassal jobb a helyzet- a csemege 300 ft volt, a győriben fele akkorát adtak ugyanannyiért). Mindent összevetve, elfogultság nélkül merem leírni, hogy a győri állatkert jobban tetszett!
• ebédre a Mamához voltunk hivatalosak, ahol jól teletömtük a hasunkat, és ahol te nem akartál elaludni, ezért volt már fél 5, mire sikerült áténekelnem téged az álomvilágba. Aludtál aztán 2 órát és még ezután mentünk le a játszira.
• egy új játszóteret adtak át nem régen, tőlünk nem messze, és úgy gondoltam, hátha ott jobb lesz, mint az előbb említetten. Mikor odaértünk, láttam, hogy itt is csoportosulásban vannak a gyerekek, és megint csak nálad idősebbek. Természetesen pont az a mászóka tetszett neked is, ahol már jelen volt egy 2 tagú banda (6 és 3 évesek). És "természetesen" ők nem engedtek téged felmászni. Te meg udvariasan nem is másztál fel. Amíg én meg nem jelentem, és megkérdeztem az egyik gyerektől (lány volt!), hogy mi a probléma. Végül normálisra kapcsolt a kiscsaj, úgyhogy felmászhattál, aminek nagyon örültél. Sőt, együtt mentetek csúszdázni is. Aztán ők elindultak a csúszdán felmászni (ahol le kell csúszni), és ettől az én hajam amúgy égnek áll. Meg elkezdtek lökdösődni, meg durvulni.
  Aztán szerencsére jobbnak találtad, ha visszamész az előző mászókához, ahol az említett bandatagok nagyobb tesói bandáztak. Szintén a lány (!) hangosan megjegyezte, hogy -X.Y. el akarják foglalni a bázisunkat, csinálj már valamit! Mire a fiú azt mondta, hogy -Kit érdekel? és leugrott a mászókáról. Ezek talán már egy különös populáció aggyal és ésszel is rendelkező egyedei lehetnek. Legalábbis remélem nagyon, hogy kinövik ezt a gyerekek egy idő után. Leginkább pedig azt remélem, hogy te nem is leszel ilyen... Naív vagyok???

Vasárnap:

• újra próbálkoztunk a bolhapiacon, ezúttal sikerrel. Apának a tarisznyájához kerestünk szíjnak valót. Sikerült is neki, ráadásul attól az árustól, akitől egyébként eddig is vettünk már ezt-azt, és nem "bolhás" (na jó, összesen 2x vettünk nála valamit -pénztárca, derékszíj). Meg jutott neked is egy trikó-rövidnadrág együttes, amit felesben mi, meg a Mama vett. Aztán Apa talált magának egy extra giccses kést vagy tőrt, meg egy veretes szíjat. Meg "ismerőstől" (egy utcában lakunk) vettünk neked 3 felsőt a bölcsibe, meg egy horgászós játékot, komoly 100 ft-ért. Nem is az ára vicces, hanem az, hogy jó állapotú is, és állítom értékeled annyira (sőt, többre is), mint a nem_is_tudom_milyen_drága cuccokat.
• ebéd megint a Mamánál. Megint jól laktunk nála, szegényt jól le is fárasztottad, szerintem megkönnyebbült, hogy eljöttünk végre :)
  

Állatkerti ringlispíl - ez állítom, akkor is itt volt, amikor én voltam akkora, mint te... az állapota erre utal... ilyen ócska játékra nem emlékszem, hogy valahol is láttam volna... én tuti nem álltam volna ki vele égetni magam...:

Ez a kép a héten készült, játék házi készítésű játékkal. Hozzávalók: polifoam, térképtű, hajgumi. Játékszabály nincs, nem is kell, mert úgyse tartottad be :)

Képek tovább töltve ITT!!!

303.

Vasárnap:

• Apa Sopronba ment versenyezni, este jött haza. 6. helyezést ért el!!!
• te délelőtt festettél az új festékeddel, míg én a húst paníroztam be. Aztán rájöttél, hogy panírozni sokkal jobb, így inkább "segítettél" nekem.

Hétfő:

• ???
  

Kedd:

• kitaláltuk, hogy nincs szükségünk 2 számítógép asztalra, meg 2 számítógépre, így az egyiket összecsomagoltuk, és felszabadult egy csomó hely, ahová áttoltuk a szekrényt. Ehhez először mindent ki kellett pakolni a szekrényekből, majd áttolni, utána meg visszapakolni mindent. Jó buli volt...
• te meg Apa délelőtt elmentetek Apa munkahelyére, hogy nyugodtan tudjak pakolni. De olyan sokára jöttetek, hogy a szekrényeket is áttoltam.
  
• Apa megállt az autópálya mellett, mert egy német rendszámú autó vészvillogózott. Az autóban 2 kisgyerek ült. A pasasnak pénzre, vagy benzinre volt szüksége. Apa nem akart neki adni pénzt, inkább benzinért ment volna. A pasas egy pecsétgyűrűt adott Apának 10 liter benzin áráért (2750 ft). Én csak tátottam a szám, hogy ekkora gyűrűt, ennyi pénzért???
  
• nem volt időm főzni, ezért mikor megjöttetek Apával, elmentünk az ebédért. Finom májgombóc leves volt, csikós tokány meg tarhonya, de te riszát kívántál, így alig ettél belőle.
• vacsorára is alig ettél a melegszendvicsből.
  

Szerda:

• befejeztük a rakodást a szobában
• én 1 órán keresztül kockáztam fel a marhahúst, mivel Apa vörösboros marha pörköltöt kívánt.2 napra szántam, de még aznap (igaz csak este), de elfogyott.
  
• közben te meg Apa bementetek a céghez, mert megérkezett Apa íjászruhája, én addig is tudtam tenni a dolgomat.
• elmentünk az ékszerészhez, mert nem hagyott nyugodni a gyűrű dolog. "Természetesen" nem arany, hanem réz... :)
  
• nem ettél ebédet, csak nyammogtál egy kevés tejfölös noklit.
  
• délután lementünk a Tündiékkel homokozni, ahol másfél órát lent voltunk.
• nem ettél vacsorát sem.
  
• 10 óra előtt nem sokkal aludtál el.
  

Csütörtök:

• reggel ébredés után a Lidl-be akartunk menni, de a fél 7-es ébredésed után még visszaaludtál 1 órácskára, és még akkor sem akartál felkelni. Ez nekem furcsa volt. Kivittelek pisilni, és mire végeztél, már folyt rólad az izzadság. Gondoltam, letusollak, mert úgyis jót fog tenni. Átvittelek a fürdőbe, de nyűgös lettél, semmi nem tetszett. Akkor láttam meg, hogy remeg a kezed. Kérdeztem, hogy jól vagy-e? Azt mondtad, hogy nem, fáj a pocakom, és elkezdtél sírni.
  Gyorsan letusoltalak, és próbáltalak kikérdezni, de nem nagyon lehet adni a szavadra, mert olyanokat is mondtál, hogy fáj a punim, hajam, kezem... Felöltöztünk és első utunk a pékségbe vezetett, mert magot akartál enni, ezért vettem neked magos pogácsát. A felét be is faltad, míg elértünk a Lidl-be, majd ott is kértél egy magos zsemlét, ami elfogyott, míg a pénztárhoz értünk. Utána már volt egy kis színed, nem is voltál nyűgös, és azt mondtad, hogy most nagy lesz a pocakom.
  Éhes lehettél nagyon...
• én ebben a nagy melegben ugyanis nem erőltetem az evést neked, Apa viszont igen.
  Tegnap az ebédnél sem voltál hajlandó enni 2-3 kanálnál többet, és én rábólintottam. Apa meg akart tömni... (de nem engedtem). Délután ettél elég sok sárgabarackot, így nem aggódtam, hogy tök üres a gyomrod.
  Az üdítő viszont fogy literszámra. Édesítőszeres. Én már nem bírok ránézni sem, mert nekem annyira nem ízlik, hogy inkább nem iszok egész nap, csak azt ne kelljen, de te meg iszod nyakló nélkül.
  Szerintem inkább az lehetett, hogy az éhgyomorra ittad a löttyöt, és megpiszkálta a gyomorsavadat...
• miután hazajöttünk a boltból 11-kor, megetted a pogácsa másik felét, meg a pizzánkból is falatoztál. Alvás előtt nem mertem ebédet kínálni neked, nehogy most meg össze-vissza egyél, és attól legyél rosszul.
  

302.

Ma vagy 2,5 éves!!!

Súly: 16,1 kg
Magasság: 96,5 cm
Kobak körfogat: 50,5 cm
Cicikörfogat: 55 cm
Pocikörfogat: 54 cm
Talp -jobb: 15,5 cm -bal:16 cm
Tenyér: 11 cm

Evés: általában jó. A bölcsiben mindig azt mondják, hogy ettél szépen és sokat. Alig, hogy hazaérünk, eszel velünk ebédet rendes gyerek adagot. Aztán fürdés után vacsit is.
Ami mindig elfogy: rántott hús rizzsel, csemege uborka, kenyér, kecsap, tökmag, szotyi, csipsz...
Itthon mindig elhangzik evés közben, hogy etessél Anya! és ilyenkor belátom, hogy mindketten akkor járunk jól, ha megetetlek. Úgyhogy tisztán eszel, mert igyekszem úgy etetni téged, hogy ne legyél egy maszat.

Alvás: este közöttünk, fél 8-8 körül (ez hétköznapra és bölcsi időszakra vonatkozik). Amikor elaludtál valamelyikünk átvisz a helyedre és ott is maradsz reggelig (vagy maradsz mellettünk és akkor senki nem pihen). Rosszabb esetben én melletted ébredek. Ha szerencsénk van, akkor átalszod az éjszakát, bár mostanában volt 1-2 ébredős éjjel. Reggel fél 7-7 körül ébredsz, hétköznap és 7végén egyaránt.
Délután az elalvás egyedül és a saját szobádban történik, ritkán melléd kell feküdnöm hozzá. Általában 1,5-2 órán át tart a csendes pihenő.

Játék: szinte semmivel! Azért én mindig megpróbálok valamilyen játékkal a kedvedben járni, hogy hátha majd az lesz a tuti, de eddig még fél óránál tovább nem kötött le semmi. Amióta itthon vagyok, azóta minden nap előkerül a gyurma, sokszor még lefekvés előtt is gyúrnod kell egy kicsit. Tegnap kaptál egy festőkészletet is, amit előhagytunk és mikor megláttad, egyből azzal akartál játszani.
A játszótéren is nagyon jól feltalálod magadat, de ott meg én nem érzem jól magam a nagy, neveletlen gyerekek miatt.

Viselkedés: hiszti-hiszti-hiszti, és hiszti a köbön! Mindig, mindenért. pl. megkérdezem, hogy kérsz inni? arra tuti az a válaszod, hogy nem kapok inni? és már kezdődik is a nyafogás. Minden kérdésemre ez a válaszod, hogy én nem... ? Az előbb elbújt Apa a takarója alá, és mondtam neked, hogy te is bújj el. Erre: én nem bújok el a takaróba? Néha idegesítő, de néha meg nem bírjuk nevetés nélkül.
Továbbra is félsz mindenkitől. Felnőttől és gyerektől egyaránt. A játszin is addig nem mész oda egy kisgyerekhez sem, amíg én nem megyek oda. Az egyik kislány hasonlított az egyik bölcsis társadhoz, és tőlem kérdezted, hogy az a Bibike? Mondtam, hogy én nem tudom, de kérdezd meg tőle. Én nem, majd Anya! Hát oda kellett mennem megkérdezni, de persze a kislány nem mondta meg mi a neve, így talán sose tudjuk meg, hogy ő volt-e a Bibike...

Beszéd: mondasz mindent, néha többet is, mint kéne :) Múltkor hangosan megjegyezted, hogy púzott a bácsi!
Napjában sokszor énekelsz, csak úgy is. Van olyan is, hogy nem dalt, csak 1-2 mondatot, de azt is dallamra :) pl. lee- mee- gyünk- aaa- jáát- sziraa- Anyáá-vaal... Sokszor van olyan is, hogy elkezdesz egy dalt, aztán egy másikkal folytatod.

301.

Amikor a tél végén újra munkába álltam, egyből le kellett adnom, hogy mikor szeretnék szabadságra menni. Akkor nevettem egy jót magamba, hogy márciusban el kell döntenem, hogy mikor akarok nyaralni. Mivel a bölcsi leállása adott volt, így július utolsó 2 hetét kértem. Aztán minden héten nyavalyogtam, hogy sose lesz nyár.
Aztán végül pénteken mégis elköszöntem a munkatársaimtól, hogy most aztán 2 hétig nem látnak! El sem hiszem, hogy 2 hétig itthon leszünk (aztán meg azt nem fogom elhinni, hogy milyen gyorsan elröpül ez a 2 hét...)

A múlt héten teljesen a Mamáé voltál. Reggel jött érted, és késő délután hozott csak haza. Volt csavargás, boltba járás, mindenféle cukorka, rágó, egyéb nélkülözhetetlen dolog vásárlása, meg azt hiszem 3x voltatok strandon. Szóval nagyon jól elvoltatok és nekem sem kellett semmi miatt aggódnom :)
Pénteken úgy jöttetek haza a strandról, hogy mintha csipás-váladékos lenne a szemed, ezért elmentünk az ügyeletre. Az út oda-vissza több időbe telt, mint a várakozás meg a vizsgálat. Kaptál szemcseppet, meg kenőcsöt. Szombat reggelre már nem volt váladékos a szemed, de azért tovább csepegtetem, meg krémezem. Ha kötőhártya gyulladás volt, akkor sikerült még a legelején elkapnunk szerencsére.

Szombatra a veszprémi állatkert volt betervezve, mivel nem mondtak kánikulát. El is indultunk, volt vagy 33 fok. Először Ravazdon álltunk meg pisilni (kb. 30 km után), aztán Zircen, mert fogott a fék és nyikorgott egész úton. A Tescó parkolóban Apa leszedte a kereket, és bütykölt valamit a féktárcsán, hogy ne visítson vezetés közben. Legközelebb Cseszneken volt pihenő. Ezután hamar elaludtál. Végül elértünk Veszprémbe!
Amikor felébresztettünk, már láttam, hogy nem lesz egyszerű menet a mai, mert elég hisztis voltál (bár én is az lettem volna, ha fél óra szundi után felráztak volna...).
Kezdődött azzal, hogy elkérted a Mamától az esernyőjét, amit meg is kaptál. Csakhogy elkezdtél vele kardozni, meg verekedni. A többiek testi épségét meg a parkoló autók értékét figyelembe véve, azt találtam a legjobb megoldásnak, ha elveszem tőled az esernyőt. Csakhogy ezt nem tűrted szó (hang) nélkül! Földhöz vágós, hangosan üvöltős, arc pirulós visítás vette kezdetét. Mindenki minket nézett. A Mama vissza akarta adni az esernyőt, én nem, Apa meg egyszerűen csendet akart. Naná, hogy egyikünknek sem fogadtál szót. Én felvettelek, a Mama elrakta az esernyőt és próbáltunk kulturált család benyomását kelteni. Szerintem nem sikerült...
Mikor megérkeztünk, már gyülekeztek a sötét felhők, de még mindig nagyon meleg volt. Az állatkert elég keszekuszának tűnt, minden útról 2 elágazás vezetett valahová, így azt se tudtuk, merre induljunk. Közbe néha elkezdett csöpögni az eső, néha meg elállt. Úgy döntöttünk, hogy állandóan jobbra tartunk (mindenféle hátsó szándék nélkül ;) ). Sikerült is eljutnunk a szavannai részbe, azon belül pedig megcéloztuk a majomházat, mert eleredt az eső. Éppen beértünk az épületbe, amikor már szakadt is, dörgött, villámlott. Ennyi ideig majmokat még sose néztünk, fél órát tuti be voltunk oda zárva. Aztán már az épületbe is befolyt az eső, meg a majmokhoz is, néha pedig elment a villany is. Hiába nézegettünk ki, nem hogy csendesedett volna, de még inkább ráeredt.
Aztán Apa megkérdezte, hogy merjünk-e bátrak lenni és elinduljunk-e kifelé? Nehezen, de belegyeztünk. Aztán 5 méter megtétele után vissza is fordultunk, mert megint ömleni kezdett a víz, még jobban mint addig. Nem sokkal ezután mégis elindultunk, velünk együtt még vagy 20 család és sikerült is kimenekülnünk, és megúsznunk szárazon.
Az 1. képen eső előtt egy 30 cm széles patakocska volt. Eső után egy 3,5 méteres folyócska... Tényleg olyan volt, mint a szavannán: egyszer esik egy évben, de akkor minden víz alá kerül.

Még sok helyet nem láttunk, úgyhogy gyorsított üzemmódban néztük végig a hátralévő fél állatkertet. Már csak pár méter volt hátra a kapuig, mikor mindenféle előjel nélkül megint elkezdett szakadni az eső. Apa azt mondta, hogy mi maradjunk ott, ő meg elmegy az autóért. Hiába ajánlgattam neki az esernyőt, nem fogadta el, így kb. 400 métert sétált függőlegesen folyó esőzés közepette. Mi meg a Mamával azt sem tudtuk, hogy az út végén jobbról vagy balról várjuk-e Apát, mert arra sem emlékeztünk, hogy honnan jöttünk... Végül csak feltűnt az autó a távolból és megnyugodtunk végre. Egy kicsit még tanakodtunk, hogy merre is jöjjünk haza, látva az úton lévő hatalmas fadarabokat, de inkább nem jöttünk kerülővel. Szerencsére nem is kellett. Az út elején elaludtál, és ez amíg haza nem értünk, addig tartott.
5-6 óra felé értünk haza, de itt Győrben fele akkora vihar nem volt, mint Veszprémben. Itt alig volt tócsa az úton, ott meg hömpölygött az utcákon. Fél 8-kor már alig vártam, hogy elálmosodj, de még bírtad egy jó darabig, úgyhogy én előbb kidőltem.

Megmondom őszintén, hogy nem vágtam hanyatt magam a veszprémi állatkert miatt. Szerintem semmivel sem nagyobb szám, mint a győri, állat sincs sokkal több, vagy másfélébb benne. Méretre tuti, hogy nagyobb, mert az itteniben nem fáradtam el ennyire. Egyedül az orrszarvúra emlékszem úgy, hogy itt a helyi állatkertben nincs, helyette viszont van sok más (pl. zsiráf, hüllők, meg halak). Még annyiban másabb, hogy ott volt játszótér, ami nagyon érdekelt (volna) téged, de nem azért mentünk. A Mamával már megbeszéltük, hogy még ezen a héten elmegyünk a győribe is, mert van 3 zacskó eleségünk is, amit nem jó szagolgatni, meg összehasonlításképp is jó lesz elmenni.

300.

Annyiban változott a helyzet, hogy -miután szombaton este (éjjel) megnéztem a neten, hogy mivel tudnánk Herenden elütni az időnket, amíg Apa versenyez, és rájöttem, hogy a porcelángyáron kívül ott semmi sincs- Apa hajnalban elment versenyre, mi meg a mamával kimentünk az élményfürdőbe. Mindenki jól járt. Apa 15. helyezést ért el. Mi reggeltől délután 5-ig pancsoltunk, Apa pedig nem sokkal utánunk ért haza.

Képek ITT.

299.

Természetesen éjjel megint fent voltál, de kit érdekel ez szombaton??? :D

Ma délelőtt egész nap csavarogtunk a Mamával. Apa elvitt minket reggel a Tescóba, ott röpke másfél órát voltunk. Vettünk egy csomó fontos, és rengeteg kevésbé fontos dolgot. Utána a tescós busszal hazautaztunk, a Mama kiteregetett, én pedig elindítottam még egy mosást, meg kipakoltam az új szerzeményeinket :)


"Mini-karácsony": fürdőruha a Mamától, 2 ruha tőlem (a munkahelyemtől, mert számlára vettem és kifizetik :) ), egy gyurmakészlet kinyomóval, festőkészlet, és egy társasjáték az esőnapokra, mivel mától nyári szüneten vagy :) Dejó neked!!!

Ezután bicajra pattantunk és elmentünk néhány ruhát venni, de végül csak neked vettünk 2 csini-csajos rucit. Ez a vásárlás egyáltalán nem volt jókedvű, se vidám, mert nagyon hisztiztél. A hazaúton el is aludtál a gyerekülésben. Itthon persze nem tudtál visszaaludni. Ráadásul Apa is épp akkor jött haza a munkából.
Látta, hogy nem alszol, ezért mondta, hogy öltözzünk, és menjünk ApaMamához. Csak előbb ebédelnünk kellett, mert az még előttünk állt. Ettél gyorsan és viszonylag jól, majd kocsiba pattantunk, és elindultunk. Félúton Apa félreállt, és helyet cseréltünk :) Nem volt könnyű, és nem is vezetek jól, de valahol el kell kezdeni, mert hiába van 4 éve jogsim, csak annyit vezettem, amennyit a vizsgáig kellett. Utána aztán a saját autónkhoz már nem volt kedvem. A lényeg, hogy épségben kiértünk ApaMamához :)))
Aki ott aztán megint jól felidegesített engem a szokásos beszólásaival, meg a te macerálásoddal (ne szórd ki a homokot, ne menj be a házba, ne ülj fel a motorra, ne dudálj vele, ne ölelgesd a kutyát...). Nem is maradtunk sokáig. Eredetileg is csak azért mentünk, mert a szomszéd autószerelő most ért rá lecserélni a téli gumijainkat... :$

Gondtalan homokozás

Kipróbáltuk az "új" motoromat (Apa ezen a héten eladta az övét, és fizetségül pénzt, meg ezt kapta.)

(mindkét videó közben ApaMama magyaráz, hiába kértük, hogy ne tegye...)

Apa ellövi a sárga mókuskát messzire:

Hazafelé végig én vezettem, el is aludtál közben, úgyhogy nem volt olyan rémes, de én is érzem, hogy nem is volt élvezhető az út.
Holnap Apának megint versenye lesz, ahová családilag elkísérjük őt. A cél Herend lesz. Amíg ő lövöldözik, addig mi ott helyben megpróbáljuk jól érezni magunkat :)

2009. Július

298.

Ezen a héten délutános vagyok, ezért túl sokat nem találkozunk (csak reggel a bölcsibe vezető úton...), de teszel róla, hogy több legyen a napi érintkezés kettőnk között:

• hétfőn éjjel keserves sírásodra ébredtem. Tiszta kába voltam, de kapkodtam a lábaimat a szobád felé.
  -Mi a baj, miért sírsz?
  -Csijjag... (csak ezt értettem a nyöszörgéstől)
  -Milyen csillag?
  -Leesett a csijjag...
  -Honnan esett le a csillag?
  -A füjdőből... A fajjól...
  Ekkor kezdett leesni, hogy a fürdőben a csempén vannak matricáid, amiket többször is fel lehet rakni a falra. Csillag is van közötte. Valószínű, hogy fürdéskor leesett a vízbe, a Mama meg kivette a vízből és kitette a mosógépre. Megvolt, csak épp nem láttad. És álmodban előjött. Tehát éjjel 2-kor mesébe kezdtem a matrica csillag leeséséről...
  
  
• kedden éjjel megint a sírásodra ébredtem. Megint átmentem hozzád, megkérdeztem, hogy miért sírsz?
  - A Mama meg Apa elmentek a csavajgóba, engem meg nem vittek el!!!
  Odafeküdtem melléd és simogattam a hátad, hogy visszaaludjál.
  Ejnye Mama meg Apa... !!! :)))
  
  
• szerdán szintén felsírtál éjjel. Akkor meg a piros macis papucsod párját kerested és abban akartál aludni, de szerencsére sikerült erről lebeszélnem téged.
  
  
• csütörtökön mikor hazajöttem a munkából fél 11-kor, azt hallom, hogy nekem kiabálsz.
  -Anya! Anyaaa!! Aaanyaaa!!!
  Gyorsan besiettem, mert azt hittem valami bajod van, de szerencsére semmi, csak előtte ébredtél fel, mert szomjas voltál. Megittál egy üveg szörpöt, elvittelek pisilni. Ott guggoltam előtted, mert olyan álmos voltál, hogy a fejedet a vállamra hajtottad, úgy végezted a dolgod. Hajnali 5-kor ébredtél fel, de sajnos hisztiztél (nem kapok innivalót...! nem kapok üdítőt...! - pedig de, csak rettentően utálom, hogy így kezded egyből, nem pedig úgy, hogy "kérek"... emlékeim szerint még soha nem szomjaztattunk...) , ezért adtam inni és otthagytalak. Vissza is aludtál.
  Kíváncsian várom a ma éjszakát... Legalább holnap nem kell reggel sietni a bölcsibe :)
  

297.

Még néhány apróság, nehogy elfelejtkezzünk róla:

• gyűjtés: a bölcsibe menet mindig szedsz egy csokor kutyatejet, meg gyújtósnak való botot. Szerencsére ezt nem csak velem, hanem Apával és a Mamával is szoktad játszani :) Reggel aztán titokban táskaürítés van, mert nem szabad előtted kidobni még az elszáradt egyedeket sem.
  Szombaton strand előtt szedtünk egy csomó folyami követ, amit ma reggel tálba öntöttünk és elsikáltunk. Utána kivittük az erkélyre és egy törölközőre borítottuk, hogy délutánra megszáradjon. Egy óvatlan pillanatban kirántottad alóluk a törölközőt. Nem örültem neki, de mondtam, hogy azért volt ez kint, hogy arra csöpögjön le a kavicsokról a víz. Már vittem volna ki a törölközőt a fürdőbe, amikor elkezdtél pityeregni, hogy ne vidd ki, mejt megfognak fászni! Úgyhogy visszatettem alájuk. Én bejöttem, te meg kint maradtál az erkélyen. Megint kavics csörgést hallok. Kimentem és láttam, hogy teljesen ráhajtottad a törölközőt a kavicsikra. Betakajtam őket!
• fürdéskor az összes létező szöszt, hajszálat, mikroorganizmust el kell távolítanom a közeledből, különben hisztérikus roham jön rád, ami semmi mással nem orvosolható, csak azzal, ha eltávolítom az említett objektumokat. Lehetőleg homokozó lapáttal :)
• félős vagy: annyira, hogy ezen már én is meglepődök. Pici baba korodban soha nem féltél semmilyen kinézetű idegentől, lehetett férfi, nő, szép, vagy csúnya, mindenkire visszamosolyogtál, beszélgettél hozzá.
  Mostanában viszont nem kell, hogy teljesen idegen legyen, akkor is bújsz hozzám, mögém, ha van kalapod, akkor a fejedbe húzod... Szóval ahogy bírsz, úgy hátrálsz meg mindenkitől. Valahol örülök neki, mert annyi rosszat hall az ember mostanában, tehát attól nem kell félnem, hogy valaki kézen fogva elvezet tőlem. Valahol viszont furcsa érzés, mert olyanokkal is így viselkedsz, akik nem teljesen ismeretlenek, akár napi (heti) rendszerességgel találkozunk velük, mégis elbújsz előlük. Eddigi egyetlen kivétel a szomszéd család, pedig velük elég ritkán találkozunk, újabban havi 1x-2x, és ott mégse félsz senkitől :)
• nem szereted, ha fényképezlek, úgyhogy nagyon nehéz rólad fotót készítenem. Apa még segít is neked, mert: minek annyit kattogtatni? meg elegem van már a villogásból! stb.
  
• esti mese: nagyon szeretem, hogy esténként kiköveteled magadnak a napot lezáró mesélést. Ez nem mindig mese, sokszor énekelek, mert ott nem kell improvizálnom, az nekem nem nagyon megy, abban Apa a profi. Mostanában repülőről kell mesélnem, mert van egy puzzle-d, amin repülők meg helikopter van, és azt naponta többször is kirakjuk. Esténként ez ihleti a mesét. Mikor végzek, az Orgona ágát kéred. Ebbe épp hogy belekezdek, máris befogod a szám, hogy ne te, majd én! És akkor elénekled egymás után 3x-4x magadnak altatóként. Pár hete újra kezdtem énekelni a Micimackót, amit néhány hónapos korod óta énekelek, illetve hallgatunk Halász Judit előadásában cd-ről. Épp a hétvégén lepődtem meg azon, hogy még soha nem hallottam, hogy ezt énekelnéd magadtól mondjuk napközben, mégis ahogy énekeltem, úgy te is velem :)
  A Mamával ezt az esti összebújást susogásnak hívjátok, ezt is onnan tudom, hogy egyik este mikor odafeküdtem melléd, azt mondtad, hogy Anya susogj nekem! Nem tudtam, hogy az mi, és belesusogtam valami zagyvaságot a füledbe és az volt a jó :)
• napközben sokszor énekelsz vagy mondasz mondókákat magadtól (kérésre nem mindig). Kedvencek a Csip-csip csóka, Megy a hajó a Dunán, Orgona ága, Lepke, lepke (szállj a tenyerembe, nem szállok mert félek, örülök, hogy élek!), Mókuska (lecsengőben). Ritkán hallok a szádból olyat, amit a bölcsiben tanítottak :$ viszont annak örülök, hogy ennyire megmarad benned az, amit tőlem hallasz :)

2009. Július

296.

Örülök, hogy hiányoltok :) Már régóta gondolkodom rajta, hogy kéne írnom valamit, mert 3-4 hete semmi értékelhető bejegyzés sem származik tőlem. Ennek az az oka, hogy mikor délelőttös hetemet taposom, akkor a délutánok kizárólag a veled való játékkal telnek el, egész héten nem is ülök a gép elé. Amikor délutános vagyok, akkor délelőtt lenne rá időm, de mivel nem tudom, hogy mi történik veled azokon a napokon, írni valóm sincs.
Szóval ma június 27.-e van, és belekezdek a mondandómba... :

• május 1.-én elmentünk csavarogni Komáromba teljesen céltalanul. A Monostori erődben éppen majális volt. Ki lehetett próbálni, hogy milyen íjjal lőni, én pedig noszogattam Apát, hogy próbálja ki. Tetszett is neki, majd mikor hazajöttünk elkezdett nézelődni a neten íjak iránt, de nagyon drágák voltak, így lemondott róla. Pár nap múlva talált egy neki megfelelőt és meg is vette. Néhány óra múlva kiderült, hogy az mégsem a megfelelő, ezért rábeszéltem, hogy vegyen olyat, ami hozzá való, és így is tett. Azóta aztán teljesen beleéli magát ebbe a hobbiba, már részt vett az első versenyén is, amin 18. helyezett lett. Szerintem ez nagyon jó teljesítmény, függetlenül attól, hogy hányan indultak (nem ő volt az utolsó ;) ), figyelembe véve azt is, hogy még 1 hónap se telt el élete első íj megfogása óta.
  Azóta nem csak az íjászat, hanem a hozzátartozó hagyományok is érdeklik, tud írni rovásírással, és hagyományos íjász ruhára fáj a foga :)
• veled és a hisztivel néha jóban vagyunk, néha pedig hadilábon állunk.
  Vannak napok, amikor elég, ha megkérlek, hogy ne nyafogva mond el, amit akarsz, hanem szépen-és általában megérted.
  Aztán vannak olyanok, amikor hiába kérlek szépen, hiába kiabálok, hiába mosdatlak fel 5x egy nap, hiába ütök oda (ezt próbálom az utolsó utáni cseppnél bevetni...), akkor is marad a hiszti. Sokszor már tudja a környék, hogy hazaértünk a bölcsiből, mert az egész utat végig ordítod, csak tudnám miért?
• azt hiszem végre kitaláltam, hogy "mi szeretnék lenni, ha nagy leszek" és megtettem az ehhez szükséges első lépést: jelentkeztem egy tanfolyamra. Remélem el is fog indulni (mert összevárnak egy x számú tanulni vágyó egyént, hogy a későbbi lemorzsolódásnál ne csak 1 maradjon végül), azt meg még inkább remélem, hogy egyszer majd sikerül is elhelyezkednem!
• tegnap szereltek valami csöveket itthon, ezért hogy ne zavarjuk a szerelőket, a Mamával együtt leléptünk az élményfürdőbe. Úgy volt, hogy 3 órás belépőt veszünk, mert annyi elég belőle, de aztán egész napos lett belőle, mert 400 ft-tal volt csak drágább. Úgy fél 11 körül értünk ki, és már akkor is nagyon sokan voltak. Féltem, hogy megint végigüvöltöd az egészet, mint tavaly a lipóti strandolást, de szerencsére ez nem így történt! Már ruhástul mentél volna fürödni :) Végül annyit áztattuk magunkat, meg csúzdáztunk (te is!), hogy fél 5-kor már beszélgettünk rajta, hogy haza kéne jönni... A legrosszabb dolog az volt, hogy nem akartál semmit elfogyasztani a temérdek kaja közül, amit a Mama csomagolt nekünk, viszont megittál egy hordónyi üdítőt. Végül is nagyon jól éreztük magunkat, ezt abból is gondolom, hogy ma egy jacuzzi reklám plakát láttán megjegyezted, hogy itt voltunk mi is, ugye?
• tegnap este nem tudtunk dönteni, hogy együnk vacsira, ezért rendeltünk pizzát. Csak a felét tudtam megenni az adagomnak. Egész éjjel erős hányinger kerülgetett, alig aludtam valamit. Reggel nem sokkal ébredés után ki is jött :$ Egész délelőtt görcsölt a gyomrom, alig bírtam mozogni. Apa szerint a tegnapi túlzott strandolásban napszúrást kaptam (de a Mama sem, meg te sem...) mert ő megette a meghagyott pizzámat és semmi rosszat nem érzett rajta. 2 óra múlva már neki is görcsölt a hasa, azóta pedig egyik dvd-t nézzük a másik után, mert felkelni sincs kedvünk :) úgyhogy megyek is vissza az ágyba...
  
• 2 hét múlva 2 hét szabadságra megyünk, amit húdevárunk már!!!

2009. Június