67.

Sajnos, beigazolódott a gyanúm, hogy kicsit megfáztál :( Köhögsz, meg folyik az orrod. Tegnap volt egy kis hőemelkedésed, de semmi komoly, szerencsére! Szerintem a betegség ott kezdődik, hogy ha a gyerek elfekszik és láthatóan passzív. Na, erről nálunk szó sincs! Szerencsére ugyanolyan pakolhatnékod és mászkálhatnékod van, mint eddig. Úgyhogy az influenza kizárva!
Ma vettünk Béres cseppet és elkezdünk egy kúrát. Sajnos az étvágya még mindig kritikán aluli, de ez a csepp állítólag étvágynövelő. Majd beszámolok a (remélem pozitív) eredményről :)

Tegnap elmentünk boltba egy kölcsön triciklivel, hogy kipróbáljuk, milyen is az. Mert ránézésre tetszik nagyon, és úgy gondoltuk, ha bejön a jó idő, meglepünk vele. Először is a lábtartó tálcában már nem fér el a lábad, viszont a pedálig még nem ért el :(
Nem vagyok egy extra magas teremtmény, de nem nekem találták ki ezt a kordét... Mivel magam előtt kell tolnom pár lépéssel, hogy ne akadjon bele a lábam, vagy a kezemnek vagy a tolókarnak kéne megnyúlnia. A markolata kemény műanyag, és bár nincs messze a bolt, simán feltörte a kezem :( Van egy korlát rajta, ami közrefogja a gyereket, de ez fel-le hajtható, így tulajdonképp semmire nem való. A járgányt én irányítom a tolókarral, de mikor belekapaszkodtál a kormányba, és eltekerted, arra ment, amerre te akartad.
Aztán megtörtént, amire nem is gondoltam: hogy elaludtál benne... Ekkor kellett volna, hogy legyen valami tartása a korlátnak, de nem volt. Ezért szegénykém majdnem kiborultál minden egyes rázkódáskor. Valószínű, hogy új korában ez sokkal szuperebb volt, de már kiszolgált egy kislányt. Tegnap ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy te bizony ilyen tricikli nélkül fogsz felnőni... Helyette viszont megkapod a Sütifaló bödönt, amit hétfőn néztem ki a Sparban :)

66.

Reggel ébredés után egyet-kettőt köhintettél. Nem gondoltam, hogy komoly lenne, mert a nap folyamán nem ismételted meg újra. Aztán estefelé egyre többet köhögtél, de nem súlyos. Adtam rinathiolt, meg vacsi után 2 kanál mézet, remélem nem lesz semmi bajod.
Szegény Dorci is napok óta betegeskedik :( Anyu is úgy néz ki influenzás lett, szóval van most pár beteg a környezetünkben. Hogy erősítsük az immunrendszerünket 2 naponta centrifugálunk narancsot meg mandarint (nem vagy hajlandó ENNI a gyümölcsöt) és isszuk rostosan. A védőnő azt mondta anno a Tündinek, hogy nem szabad tisztán adni a narancslevet a gyereknek, fel kell vizezni. Mivel szerintem akkor semmi íze nem lenne, felhívtuk az orvost,aki természetesen megint hülyének nézett az ötletem miatt. Azt mondta hígítani nem kell, viszont facsarás előtt negyed órára hideg vízbe kell áztatni héjastul, majd folyó víz alatt megmosni, megtörölni, végül pedig megpucolni. A fehér héját minél jobban le kell szedni róla. Nincs ugyan mennyiségi megkötés,de mikor megtudta,hogy annyit iszol, amennyit adok neked, azt mondta, hogy akkor egy nap egy cumisüvegnyi (250-300ml) elég lesz, így ihatsz minden nap, mivel a rostos ital jót tesz a kakinak.

oOo

Tegnap Tünde adott nekem kaukázusi kefir gombát. Csak arra kell figyelni, hogy mindig legyen mit "ennie" és akkor végtelen ideig eláll. Egy héten egyszer langyos folyóvízzel át kell mosni, és megint beledobni a tejfürdőbe. Készül a házi kefir. Adott hozzá útmutatót is, hogy mennyi nyavalyára javasolt. Nekem a legfontosabb az ekcéma, mivel már hosszú évek óta rondítja a kezemet folyamatosan, hiába az orvosi kezelés, több orvos által, ilyen-olyan krémek, tabletták, amik persze nem voltak olcsók... jó lenne már megszabadulni tőle. És ha ehhez a kefir kell, hát legyen!

oOo

A múlt hét óta egyedül fürdesz. Vagyis Apa már nem ül be melléd.
Mert Ő úgy mondta,hogy együtt fürödtetek, ami kimerült abban, hogy ültetek a vízben és pakoltátok a flakonokat ki-be, meg locsoltátok a vizet, de a szappanozás, letusolás, törlés és öltöztetés eddig is az én dolgom volt. Legfeljebb míg ti "fürödtetek", én össze tudtam pakolni a szétszórt játékaidat. Szóval, ez az együtt fürdés a múlté, egyedül pancsolsz a kádban, és mondhatom nagyon élvezed! Én azért jelen vagyok a jeles eseménynél. Beviszem a "hokedlit" a konyhából, és ülve végigkövetem a fürdést :)

Apa most végig szekált emiatt a hokedli szó miatt! Ugye tudjátok,hogy mi az?

65.

Múlt héten hosszas töprengés után eldöntöttem, hogy tavasszal új babakocsit fogsz kapni.
Még azon frissiben el is kezdtem nézelődni a neten, hogy melyik volna a mi számunkra jó, mert van egy-két feltétel, aminek meg kéne feleljen a leendő kocsi. Megnéztem egy csomó félét, mindegyik tetszett valamiért egy kicsit, de nem volt egyik se tökéletes. Szerintem olyat még nem is gyártottak, ami nekem maximálisan megfelelne... Sportkocsit szeretnék, de olyat, ami vízszintesig dönthető, mivel még hatalmas alvásokat rendezel, mikor tolom a popódat :D aminek egyébként én nagyon örülök. Fontos még az is, hogy a karfája és a lába között nagy legyen a hely, mert elég húsos combikád van...
Minél több kocsit megnéztem, elemeztem, annál inkább erősödött bennem az az érzés, hogy az a kocsi felel meg legjobban az elvárásaimnak ami.... most is van :S Mivel ezt újszülött korod óta használjuk, ez dönthető. Most télen, lábzsákkal együtt is elférsz még benne, tavasszal-nyáron (ha a növésedet is beleszámítom) sem lesz nagyobb a mostani énednél. Aztán ami még tetszik ezen a verdán, hogy előtted is, meg előttem is van egy tálca, amibe a kincseket, apróságokat tehetem. Igaz, nem nyitható a karfája, viszont van hozzá esővédő és napernyő (egyik sem volt szériatartozék :( ) Végül sikerült meggyőznöm magam, hogy nincs is szükségünk egy új babakocsira.
Mai bolti körutunk alkalmával egy reccsenésre lettem figyelmes :( Először nem tudtam honnan jött a hang, de jól átvizsgáltam a kocsinkat és akkor láttam, hogy az egyik hátsó kereke furcsán áll. Később láttam csak a hibát, azt, hogy a felfüggesztő rugó törött el :( Ha úgy tetszik, a lengőkar :)
Hazáig azon izgultam, hogy nehogy újra kiessen a kerekünk, ami már talán 2x-3x megtörtént... szerencsére most nem jártunk így. Apa itthon megnézte, szervizelte, kicserélte a bűnöst, és mondta, hogy számítsak rá, hogy a másik oldalon is megfog ez történni... De jó!
Tegnap kelkáposzta főzeléket csináltam, de máshogy, mint eddig. Dóri barátnőm javaslatára kipróbáltam a kínai kelt. Szerinte ugyanis, az nem annyira erős. Első hallásra nem tudtam elképzelni ez mit takar, de mikor elkészült, megértettem. Elmagyarázni nem tudom ugyan, érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nem főztem neked aznap külön, mert reméltem, hogy fogsz enni belőle valamicskét. Végül annyit ettél, hogy megleptél vele. Ugyanis nem viszed túlzásba mostanában az evést :(
A mai nap pedig még a tegnapinál is jobb volt. Ettél ebédre is egy tányérral (csak a krumplival nem tudtál megbarátkozni), meg elő vacsorára is. Úgy néz ki, hogy neked is ízlik :)
Nem tudom, hogy mióta és hogy mi váltotta ki, de újabban egy nap egyszer alszol, az is csak maximum 1 óra hosszú (kivétel mikor autóval bevásárolni megyünk, mert akkor addig alszol, míg Apa vezet)
Természetesen ennyi alvás nem elég neked, ezért estére eléggé idegesítő hisztibe kezdesz. Elég szigorú anyuka vagyok, mivel 6-7 óra felé már nem hagyom, hogy elaludj, mert akkor éjfélkor még rónád a köröket...
Próbálnálak délben visszaaltatni, de hiába :( Jó lenne erre megoldást találni...

A végére hagytam a legfontosabbat: az utolsó bejegyzésből kifelejtettem a nap hírét, hogy kibújt még egy fogacska, szám szerint a 7. Alsó bal 2-es :)

64.

Tegnap, miután Apa délután visszament intézni a dolgait, kettesben maradtunk itthon. Nem tudom minek köszönhetően, de elszabadult nálad a pokol.
Belekezdtél egy olyan hisztibe, amilyet én még sosem tapasztaltam nálad korábban. Nem volt jó semmi: ha teát adtam az se tetszett, de mikor eltettem az üveget, akkor az volt a baj. Nem voltál hajlandó enni sem, de mikor megettem a maradékot, az volt a baj. Ha felvettelek az ölembe, akkor lekéreckedtél, mikor letettelek, akkor meg nyújtottad a kezed, hogy vegyelek fel. Ha leültem melléd kockázni, akkor otthagytál, ha meg én hagytalak ott Téged, akkor meg azért sírtál.
Próbáltam rád hatni először szép szóval, hogy megnyugtassalak. Ez nem volt jó. Aztán rád hagytam a dolgokat, de ez se vált be. Végül, gondoltam én is felemelem a hangomat, hátha… de ez se hozott semmi eredményt.
Csak néztél rám könnyes szemmel, visítva. Azt olvastam ki a szemedből, hogy „segíts már rajtam, mert nem bírom abbahagyni”, de nem tudtam mit tegyek :(
Ekkor csak egy hajszál választott el attól, hogy fel ne robbanjak. Nagyon mérges voltam, de nem rád, hanem a hosszú ideje tartó sírásra, meg hogy semmit nem tudtam tenni ellene. Egyszer csak sikerült elaludnod (állva, hozzám bújva), majd letettelek az ágyba. Kicsit megnyugodtam, hogy végre ez volt a baj.
20 perc múlva kezdődött előröl az egész. Fél nyolc volt ekkor. Bár 8-kor szoktunk fürödni, gondoltam ennél rosszabb már úgyse lehet… Mikor elkezdtem engedni a vizet a kádba, már csak hüppögtél. Csak egy body volt rajtad, de olyan gyorsan levetted, mint még sose. Beletettelek a kádba, ahol megszűnt minden nyűg :)

Tegnap sikerült végre elmennünk Nikivel és az ő Dorcijával egy sétával egybekötött szolgáltató látogatásra, ahol megkaptam a lakáshoz szükséges igazolásokat, miszerint nincs tartozásunk. Ma Apa telefonon elintézte a villanyt és a gázt (mert ezek levélben küldik a papírt) meg személyesen a vizet. Amikor az összes papír a kezemben lesz, újra fel kell kerekednem egy hosszú útra, hogy azokat bevigyem a lakáshivatalba, hogy végre elindítsák a vizsgálatot, hogy megfelelek-e bérlőtársnak.
Huh,még hosszú az út odáig...

63.

Túl vagyunk a szombati szülinapon. Itthon megtartottuk. Apa, Szabi, Anya és anyós :( Azért a szomorúság, mert ismét nem kellett benne csalódnunk, anyóspajti hozta a formáját.Annyira feszült voltam a beszólásaitól, hogy még 1-2 hasonló mondat és haza zavartam volna. Hosszú hónapok óta ebben végre egyetértettünk Apával... Megfogadtuk, hogy nem lesz többé közös szülinap, névnap, karácsony vele, hanem, mint régen, a jeles napokon elmegyünk hozzá, és egy fél óra erejéig tiszteletünket tesszük nála.

Vasárnap átjött a szomszéd család is ünnepelni a Téged, akiktől kaptál egy fa, béka alakú tolókát és egy katica formájú xilofont. Azért ezt, mert egyik "Első szavaim" könyvben az első lapon ez a szó szerepelt, és mivel Zorka nem ezt mondta ki elsőnek, talán Te csajom majd ezt fogja skandálni :D

Ma voltunk a doktornál 1 éves státusz vizsgálaton, meg az első nem kötelező oltás (agyhártyagyulladás elleni) beadása miatt.

A paraméterek:

Súly: 11010g
Hossz: 81cm
Fej körfogat: 46cm
Cici körfogat: 46 cm
Tenyérke :) : 9cm
Talpacska :) : 12,5cm
Pelenka méret: 4+, amelyiknél ilyen nincs,ott az 5.

Eddigi látogatásunkkor a dokinak hozzád sem kellett szólnia, hogy sírva fakadj, ezért extra ideges voltam a mai nap. Feleslegesen. Gyorsan megmérték a súlyod, meg a hosszod, aztán jött a szuri. Az asszisztensnő lefogott, a doki szúrt, Te meg vigyorogtál. Észre se vetted, hogy Téged most bizony megszúrtak. Irtó büszke voltam ám rád! Amikor meg öltöztettelek (mivel Te és a doki között álltam) végig kukucskáltál a dokival, meg nevettél neki/rajta.

Volna egy kérdésem: mennyi idősen lehet elhinni a gyereknek, ha pl. azt mondja, hogy nem kér többet enni?
A szitu a következő: pár napja már figyelünk Apával evés közben. Ha úgy gondolod, hogy elég volt, akkor azt mondod, hogy "nem kell", csakhogy mindezt CSUKOTT SZÁJJAL(próbáljátok meg kimondani, úgy, hogy az ajkatokat összeszorítjátok, úgymond "makogva"...)
Nem viccelek, bár először én is hülyének néztem Apát, mikor előjött ezzel az ötletével. De: csak akkor "mondasz" ilyet, ha etetlek, a nap többi részében nem. Úgyhogy mégis Apának lesz igaza... Pár perc múlva még tudok beléd lapátolni 1-2 kanállal, de többet nem. Viszont még véletlenül sem szeretnélek akaratod ellenére megtömni.
Szerintetek hihetek neki?

Ezt a témát kimondottan Csillaganya figyelmébe ajánlom:

Mivel a múlt héten 4 vagy 5 éjszaka is csak úgy voltál hajlandó éjjel visszaaludni, hogy Apa mellé fektettelek, én pedig az ülőgarnitúrára szorultam, döntenünk kellett. Mégpedig úgy döntöttünk, hogy a rácsos ágyat szétszedtük, helyébe átmenetileg egy kétszemélyes kanapé került. Ezen alszol két napja. Az első éjjel tök jó volt, mikor felébredtél, odafeküdtem melléd, adtam neked inni, majd elaludtál. Én pedig visszafeküdtem a saját ágyunkba.
Legközelebb 8-kor keltél fel. A tegnapi éjszaka nem volt ilyen rózsás, mert 3x-4x fent voltál, de nem tudom ez minek köszönhető: lehet a szuri mégis megviselt, vagy talán ezt a nem túl jó időt érezted meg. Még pár napot kivárok és akkor tudok megbízható infót adni, hogy nekünk ez bevált-e?
Mellesleg Te is talán 4x aludtad át eddig az éjszakát, megmutatva, hogy "lehetnék ilyen is, de ti vállaltatok engem a babakor szépségével és kellemetlenségével együtt, hát most tűrjetek :D"

Még szombaton történt az, hogy ültünk a szoba közepén, és építőkockákkal játszottunk. Eddig a játék abból állt, hogy építettem, Te meg jöttél és felrúgtad. De most nem. Én tettem két kockát egymásra, Te pedig megfogtad a harmadikat és azok tetejére raktad. Én nagyon meglepődtem ezen, mire Apa közölte, hogy most ezt a korszakodat éled. Az építőset. Mondtam neki, hogy tegnap még simán felrúgtad amit építettem, ha erre jártál, akkor ma miért raktad a toronyra a következő darabot?
Hát azért, mert mert TE már 1 éves vagy, és ilyenkor már ezt csinálják...:D

Szeretném megköszönni minden kedves hozzászólásotokat a szülinappal kapcsolatban, meg a dícséreteket, csak úgy dagad a keblem a büszkeségtől....:D

62.

A torta (még csupaszon) :

Az ünnepelt kisestélyiben:

A torta marcangolása:

61.

Drága Egyetlenem!

Legyen egészséged, tudjál boldog
lenni,
és a szívedet soha, ne bántsa meg
senki!
Szülinapod is legyen örömnek
napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket
megadja!

Ez a nap csak a Tiéd (a többi is, de ez különösen…) Kívánunk olyan boldog szülinapot, gyermekkort, majd felnőtt éveket, amilyen nagy boldogság nekünk az, hogy velünk vagy!

Még meg sem írtam a bejegyzést, de Niki már meg is előzött...köszönjük!

60.

Egy évvel ezelőtt, épp ezen a napon, néztem az időjárás jelentést, amiben azt mondták, hogy holnap hajnalban (vagyis 19-én), egy nagyon erős, orkán erejű szél éri el hazánk nyugati részét, ahol mi is élünk. 120 km/órás szélről és viharról beszéltek akkor. Mivel sok, nálam tapasztaltabbtól hallottam, hogy az időváltozás kicsalogatja a babákat, bíztam benne, hogy ez lesz a Mi napunk.
Egész nap azon rágódtam, hogy vajon mit fogok érezni, amikor el kell indulni a kórházba, honnan fogom felismerni, hogy ez már az amire vártam oly régen, mi lesz, ha Apa még nem ér haza addigra haza a munkából... Hiába töprengtem ezen, mivel semmi extrát nem éreztem aznap.
Délután megnéztük Apával a Mónika-showt, amiben egy "gyökér" fickó akart becsajozni, akinek a szövegén könnyesre röhögtem magam. (azóta is emlegetjük Apával, ugyanis a pasas rendkívül alul iskolázott volt, ez látszott is rajta, de mikor megszólalt, az volt az igazi. Amin röhögünk még most is, az az, hogy ő olyan intellektuális lányt keres, akivel szépirodalmi dolgokról is lehet beszélgetni. Követelmény, hogy legalább egy Ady verset tudjon kívülről. Ahogy a pasi előadta magát... hát azt nem tudom itt szavakkal leírni, látni kellett volna...)
Miután jól kinevettem magam, felkerekedtem, hogy egy emelettel feljebb lakó barátnőmmel csevegjek egy kicsit. Fellépcsőztem hozzá, de nem volt otthon. Ezt még megismételtem 2x, mire végre otthon találtam. El is mondtam neki, hogy ma éjjelre-hajnalra milyen vihart mondtak, de úgy látszik ez nálunk nem fog eredményre vezetni. Lassan elköszöntünk egymástól, mert kezdődött a kedvenc sorozatom, a Barátok Közt, amit addig az indulástól kezdve nyomon követtem. Nagyon idegesített, hogy Nóra megelőzött a szüléssel, pedig sokkal később tudta meg, hogy babát vár, mint én :)
Mielőtt leültem volna tv-zni, pisilnem kellett. Elkezdődött a sorozat, de az első részt nem bírtam végignézni (ami kb.10 perc), mert megint pisilni kellett. Újra néztem 1-2 percet a tv-t és újra wc-re mentem. Ezt már Apa sem állhatta szó nélkül, megkérdezte, miért járok ennyit ki? Mondtam neki, hogy nagyon kell pisilni, de olyan, mintha nem "onnan" jönne...
Nem is gondoltunk semmi rosszra (se jóra), csak arra, hogy Te, drága kislányom, újra rátelepedtél a hólyagomra, és azért járkálok percenként a wc-re. Az eszembe se jutott, hogy egy utolsó napjait pocakban töltő baba már nem nagyon forgolódik... Apa a sorozat alatt többször megkérdezte, hogy akarom-e, hogy bemenjünk a kórházba, de mondtam, hogy nem kell, mert nem fáj semmim, és ez különben sem az. Pedig csak látni akartam a film végét...
Azután még fetrengtünk egy kicsit, de valahogy sehogy sem volt jó, és mindig ki kellett mennem. Apa aztán választás elé állított, hogy vagy bemegyünk most a kórházba, vagy ő lefekszik, mert másnap megy dolgozni. Én inkább az előbbit választottam, de mivel biztos voltam abban, hogy még nem a szülés indult meg, nem vittünk magunkkal semmilyen pakkot, csak a terhes kiskönyvet.

Bár Apa kocsival vitt volna, én ragaszkodtam hozzá, hogy gyalog menjünk (a kórház kb. 3 percre van tőlünk gyalog), sőt a 2.emeletre is lépcsőztünk. Mert az egyik kolléganőmnek az orvos azt mondta, hogy lépcsőzzön, akkor a baba feje jobban beilleszkedik a szülőcsatornába. Gondoltam, ha ez mégis a szülés, akkor ennyi gyaloglástól be kell indulnia. Felértünk az emeletre és tanácstalanul álldogáltunk. Jött két nővér, megkérdezték, hogy miben segíthetnek. Mondtam nekik,hogy azt hiszem szivárog a magzatvíz, de nem vagyok benne biztos. Mire a mondatot befejeztem, egy enyhe pukkanást éreztem, a víz elöntött, én meg álltam a tócsában. Mondtam nekik, hogy helyesbítek, a magzatvíz elfolyt...
Bekísértek az orvosi szobába, ahol az ügyeletes orvos megkérdezte hányadik hétben járok, vannak-e fájásaim? Megvizsgált és megállapította, hogy a magzatvíz folyt el. Ennek egyrészt örültem, mert bíztam benne, hogy 1-2 óra múlva babázhatok, másrészt féltem, mert még soha nem töltöttünk el külön éjszakát... Kérte, hogy öltözzek át, és bekísérnek a vajúdóba. Mondtam neki, hogy nem tudok átöltözni, mert nem hoztunk magunkkal semmit, erre kicsit furcsán nézett rám... Apát hazaküldte az utcai ruháimmal az összekészített csomagomért, aki majd 3/4 óra alatt ért vissza az előbb említett 3 perces útról. Bár elsoroltam, hogy mit rakjon még bele, a csomagból csak a wc papír, papucs, meg a betét hiányzott...Megmutatta a nővér az ágyat és mondta, hogy búcsúzzunk el, Apa mehet haza. Este 10 óra volt ekkor. Lefeküdtem és vártam, hogy történjen valami. Addig is beszélgettem a többi kismamival, akik voltak szép számmal, és irigykedtek rám, hogy nem fáj semmim.

Pontosan éjfélkor éreztem az első, menstruációs görcs-szerű fájdalmat. Hatalmas vigyor jelent meg az arcomon: elkezdődött! Egyből 5 percesek voltak a fájások, de nagyon tompák. Teltek-múltak a percek, jöttek a fájások, de nem voltak erősek. Inkább csak kellemetlen volt, mint fájó. Hiába volt éjjel, az izgalomtól nem tudtam elaludni. Ahogy teltek az órák, úgy erősödött a fájdalom. Mikor már jobban fájt egy kicsit, mint a havi megszokott, át is futott az agyamon, hogy ezen mit nem lehet kibírni??? Amúgy nagyon jól bírom a fájdalmat.
Nagyon lassan telt az idő, alig vártam,hogy reggel legyen és felhívhassak valakit, hogy én már a kórházban vagyok :) Megírtam a születés értesítő sms-eket, már csak a paraméterek maradtak üresen. 5-kor végre felhívtam Anyut, hogy ne ijedjen meg, de a kórházban vagyok este óta. Ő aztán alaposan kikérdezett, mit érzek, hogy vagyok, mit csinálok, hány perces fájásaim vannak stb. Mondta, hogy csak 10-ig dolgozik, be tud jönni hozzám.
Délelőtt nézték a baba szívhangját és vizitkor megkérdezték milyenek a fájásaim. Ekkor már 3-4 percesek voltak és erősek (legalábbis ezt éreztem akkor). 10-kor jött Apa, akivel csak a társalgóban tudtunk beszélgetni, csak addig kellett abbahagyni, míg a fájás tartott. Közben befutott Anyu is, aki sokkal idegesebb volt, mint én :) Kérdezte, hogy megvizsgáltak-e, mondott-e valamit az orvos... majd megnyugtatott, hogy 2-re kint lesz a baba. Letelt a látogatási idő és hazamentek, engem meg újra nst-re raktak. Egyre türelmetlenebb voltam, mert senki nem foglalkozott velem. Megettem az ebédet, majd jött egy nővér, hogy szabad az nst, felrakhatja-e rám?
Délután 2-kor megint látogatás lett, és kértem Apát, hogy szóljon már valakinek, hogy szedjék le rólam a gépet, mert egy órája fekszek az oldalamon, nyomkodom a mozgáskor a gombot, meg tűröm a fájást egyszerre. Ekkor Apa olyan patáliát csapott, hogy egyszerre 3-an jöttek levenni rólam a gépet :)
Sétálnom kellett a folyosón, mert a fekvéskor és üléskor a fájás alább hagyott. Délután 4 órakor váltottak az ügyeletesek, és szerencsémre az addig engem gondozó orvos lett ügyeletben. Ő meg is vizsgált, és kérdezte, hogy mennyire voltam kitágulva, mikor felvettek az osztályra. Mondtam, hogy 1 ujjnyira. Ő meg sajnálón közölte, hogy most másfél ujjnyi :(
Kérdeztem, hogy ez hogy lehet? Elfolyt a magzatvíz, erős, 3 perces fájásaim vannak. Azt mondta, sajnos nem tágultam :(, de ne aggódjak, a víz elfolyása után 24 órával a babának meg kell születnie. Még beszélgettem Anyuval, majd jött egy nővér, hogy menjek vele, le fog borotválni és kapok beöntést. Ekkor Anyura néztem, elkezdtem sírni. Miután ez megvolt, elmentem tusolni. Törülközőt nem vittem magammal, ezért kiszóltam egy épp arra járó kismaminak, hogy hozza be a törülközőmet. Egyszer csak megjelent Apa békaruhában, aminek annyira örültem, hisz a terhességem alatt végig azt mondta, hogy nem jön be velem a szülőszobába.

3 ágy közül választhattam, nekem megfelelt az első is. Ismét rám kötözték a szívhang gépet, de már nagyon rosszul esett. Kaptam oxitocin injekciót, hogy meginduljon a tágulás. Kifogtunk egy nagyon kedves szülésznőt, aki leste minden kívánságomat. Hozott hideg vizet inni, törölgette a homlokom, hozott egy vajúdó labdát és egy szülőszéket, hogy ezzel is könnyítsen a fájdalmamon.
Apa végig támogatott, masszírozta a derekam, ha azt kértem,és békén hagyott,ha azt. Mivel már több, mint egy napja nem aludtam, olyan fáradt voltam, hogy a 2 perces fájások között elbólintottam. Még jó, hogy Apa ott volt, mert leborultam volna a labdáról...
Ekkor már olyan olyan fájdalmaim voltak, hogy kicsúszott a számon, hogy: Apa, ez k...ra fáj :) és ennél még volt fájdalmasabb is... Mikor már egymást érték a fájásaim, felfektettek az ágyra, lábaimat kengyelbe tették, és elmagyarázták, hogy mikor és hogyan kell majd nyomnom.
Apa és a doki nagyon jól elvoltak egymással, épp csak viccet nem meséltek egymásnak felettem. Nagy fájdalmamban azt is mondtam az orvosnak, hogy ilyen helyzetben biztos nem találkozunk többet. Ő elmosolyodott, és azt mondta, hogy: Krisztina, majd mondja ezt fél óra múlva is...
Mivel az orvosom medikus volt, hívott egy rangidős dokit, hogy megállapítsák, hogy megindult a tolófájás. Engem ekkor már az sem zavart volna, ha japán turistacsoport fotóz körbe, de ez a doki simán kiakasztott. Megkövetelte, hogy egy fájás alatt 3x nyomjak, de a fáradtságtól, csak 2 sikerült. Ekkor rám ripakodott, hogy 3x kell nyomni!!!
Apa kezébe vette az irányítást, és mondta neki, hogy ha csak 2x bír, akkor 2x bír, és ha neki ez nem tetszik, akkor elmehet! Mivel nem ezekkel a szavakkal mondta, a doki jobbnak látta, ha távozik. Innentől kezdve nem volt ugyan egy fáklyás menet a szülés további része, de valóban sokkal jobb volt, mint addig. Egy alkalommal megijedt mindenki,mert nemhogy kijött volna a baba feje, hanem visszább is csúszott, mert nem bírtam még egyet nyomni, de a doki ráfeküdt a hasamra, ezzel is segítve a fej kibújását. Valamikor ekkor vágott egy kicsit, ami nem fájt, de a hangja nem volt valami kellemes.
Az első tolófájás 22:17-kor volt, Te pedig 22:27-kor láttad meg a "napvilágot" 3580g-mal és 52 cm-rel.

Az összes addigi fájdalmam egy csapásra elmúlt, és valami földöntúli boldogság kerített hatalmába. Az én hatalmas darab férjem zokogott örömében. Szétnyitottam a hálóingem és a mellemre rakták ezt a puha, rózsaszín, ragacsos, szuszogó csodát.Nem sírt, csak nyöszörgött, és érdeklődve nézett körbe. Kértem a szülésznőt, hogy segítsen megtartani, mert nem bírtam el, mire mondta, hogy ne féljek, nem fog leugrani onnan :)
Megkérdezték Apát, hogy el akarja-e vágni a köldökzsinórt, de mivel Ő irtózik a vértől, ezt inkább kihagyta. Ekkor Apa elkísérte a szülésznőt a fürdetésre, mérésre, öltöztetésre, addig én megszültem a méhlepényt, a doki pedig összevarrt. Ekkor megint megkérdezte, hogy még mindig úgy gondolom, hogy nem kell több baba? Mondtam neki, hogy nem voltam beszámítható állapotban, és alig várom, hogy még egyszer ilyen helyzetben találkozzunk :)

Apa addig kivitte megmutatni a babát a szülőszoba előtt idegesen járkáló, szemét vörösre síró, újdonsült Nagymamának és Nagybácsinak, majd visszajöttek. Itt még 2 órát együtt lehettünk ismerkedés céljából. A szülésznő ekkor se hagyott magunkra, hozott inni, meg letörölgette rólam a legdrágább maszatot...
1 óra körül áttoltak a szobába, Apától elbúcsúztunk és mindketten elaludtunk a nagy fáradtságra való tekintettel.

"Röviden" ennyi :)

Az első sztárfotó:

Pár órával később:

59.

Szeretném megköszönni nektek a kedves sorokat. Apával elolvastattam a bejegyzést is, meg a hozzászólásokat is. Először azt hitte viccelek. Aztán felfogta, hogy nem. Azt mondta, hogy nem gondolta volna,hogy megírom ezt a blogban.

Mondtam neki, hogy eddig sem szenvedett a kislányunk semmiben sem hiányt, mert valóban akkor irkáltam, amikor elvoltál egy magadban is, vagy épp aludtál. Én annak csak örülök, hogy nem lógsz egész nap a nyakamban, mikor már unatkozol, úgyis csak Veled foglalkozom (nem is hagynál mást).
Nem tudom Apa miből gondolta, hogy ez nem így van...
Megígértem neki, hogy ahogy eddig sem, úgy ezután sem foglak elhanyagolni, hisz nincs is annál jobb, mikor hagyod, hogy játsszak veled (csak Te nem nagyon igényled...), cserébe Apa megígérte, hogy nem szól bele a blogolásba :)
Ugyan nem minden nap, de heti 1x-2x ígérem, jelentkezni fogok!

58.

Mivel tegnap Apa (nem először) megjegyezte, hogy én csak blogot irkálni vagyok itthon, és Rád épp hogy csak van időm, és semmire nem tanítalak, és a hisztid is a nemfoglalkozás eredménye...
úgy döntöttem,hogy a blogírást átmenetileg felfüggesztem :(

Remélem nem végleges ez a döntés. Bár nem tűztem ki időpontot magamnak/magunknak, most az összes percemet Neked szentelem és figyelem a változást, hogy mennyi idő múlva fogsz mondókázni velem...
Nem tartom kizártnak, hogy valóban igaza van, ezért szántam el magam erre a lépésre. Majd meglátjuk.

57.

Katától kaptam a felkérést ismét. Ha kívánhatnék, mi lenne a 3 kívánságom???

1. Ami a mindennapjaink részévé vált: lakás. Remélem sikerül végre megvennünk álmaim otthonát...

2. Apa új munkakörében legyen sikeres, mert ez az amiről még szól az életünk mostanság.

3. Szeretteimnek egészséget, hogy lássák felnőni az én Drágaságomat (esetleg a tesóját ;), bár Apát ezzel kapcsolatban még meg kell győznöm...)

A lehetőséget továbbadom Nikinek, és ha elfogadja, akkor Mankának.

56.

A bátyám szabadságot vett ki a mai napra, hogy eltudjuk intézni a hivatalt. Reggel be is mentünk, szerencsére csak egy ügyfél várakozott (ennek csak később lesz jelentősége, most csak annyit, hogy sietnünk kellett haza...)
Ránk került a sor, behívott az ügyintéző, aki már hétfőn is nagy unszimpatikus volt. Akkor ugyanis nem engedte, hogy behozzam a babakocsit az irodába, ezért nyitva hagytam az ajtót, meg ott álltam az ajtóban. Nehogy már, ő mondja meg hogy mit csináljak! Most kivettelek, és bevittelek magammal. Nagyon nem bírtál elülni, ezért hagytalak mászkálni. Azt a képet látni kellett volna, amit a manusz vágott!
Természetesen a papírokkal nem volt minden rendben, miért lett volna! Nem vettünk illetékbélyeget. Oké, ez az én hibám, de azt hittem az már megszűnt... Amit viszont ő felejtett el mondani hétfőn, hogy nem csak az Inszoltól kellett volna kérnem igazolást, hogy nincs díj hátralékunk, hanem az összes szolgáltatótól... Ez persze nem szerepelt a nyomtatványon, amit adott, hogy töltsük ki. Szerencsére azonban ezt beadhatom utólag, ehhez nem kell a bátyám. Pár napba azért bele fog telni, mire mind az 5 szolgáltatót végigjárom. Babakocsival...
Ha minden papír megvan, attól számítva egy hét múlva megkapjuk a határozatot,hogy elfogadják-e a kérelmemet. A baj csak az, hogy ha megvan a pozitív elbírálás, akkor szintén együtt a bátyámmal kell elmennünk az Inszolhoz, mert a szerződést megint csak egy időben írhatjuk alá. Akkor meg nem tudom, hogy tudok vele időpontot egyeztetni... Valahogy csak sikerül az is.
Jövő szerdán jön egy felügyelő (állítólag minden évben jönnek), aki megnézi milyen állapotban van a lakás, mennyire van leélve/felújítva, mi hiányzik, mi van pluszban. Tavaly voltak először, akkor az volt a legnagyobb gond, hogy a fürdőkád előtt miért nincs takarólemez (mert szétette a rozsda) és hogy van-e igazolásunk a gázszerelőtől, hogy ő kötötte be a gáztűzhelyet és nem pedig mi (egy 30 éves gáztűzhelyről van szó...)

Az elején írtam, hogy sietnünk kellett haza. Azért mert mára is bevállaltam a Zorka felügyeletét. Tünde még hétfőn kért meg arra, hogy nem vigyáznék-e a Zorkára egy órára. Először nem is mondta miért, én meg nem is kérdeztem tőle, mert nagyon nem érdekelt. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy: akkor fog menni a Zorka bölcsibe?, mosolygott és mondta, hogy : nem, mert jön a tesó...
Annyira örültem neki!!! Nem merte még beleélni magát, mert "csak" a teszt igazolta a gyanúját. Ezért kellett vigyáznom a kiscsajra, hogy az orvos is igazolja a sejtését. Szóval, ma megvolt nála az vizsgálat, és az ultrahang is, és Tünde 10 hetes babót hord a szíve alatt!!!

Szívből gratulálok nekik!

55.

Ezt a bejegyzést már tegnap délelőtt megakartam írni. Akkor arról szólt volna, hogy sajnos véget ért egy nagyon kellemes karácsony és szilveszter, amikor végre csak hármasban voltunk, mivel a bátyám december 21.-én elment a barátnőjéhez Pestre.
Tegnap délutánra/estére ígérték az érkezésüket. Mikor szerencsésen hazaértek, nagyon fel voltak dobva, és elég beszédesek voltak, ami egyébként nem jellemző rájuk. Kérdezték,hogy teltek az ünnepek, voltunk-e valahol? Meséljünk, mert utána ők is akarnak nekünk. Mivel velünk nem igazán történ túl izgi dolog, ezért belekezdtek ők.

Arról van szó, hogy úgy gondolják, hogy megérett a kapcsolatuk arra, hogy szorosabbra fűzzék, mégpedig összeköltözés formájában. Ekkor egy pillanatra megállt a szívem, hogy mi fog következni (mert féltem, hogy a barátnő akart jönni... Nincs vele semmi bajom, de annyian már végképp nem fértünk volna el ebben a kis lakásban), de az következett, hogy a bátyám már felkereste a mostani munkahelyének a pesti raktárát, hogy dolgozhatna-e ott tovább, és mivel annyira igen volt a válasz, hogy akár azonnal is mehetett volna, így semmi nem tartotta vissza őt a költözéstől. Szóval nem a barátnő jön, hanem a bátyám megy. Ez egyben azt is jelenti, hogy lesz még egy szobánk, vagyis egy teljes lakásunk. Egyenlőre nem kell saját után nézni, ami egyre égetőbbé vált.

Igaz, ez a lakás (még nem) saját tulajdonú, hanem önkormányzati, de akkor is jobb, mint az albérlet. A bérleti szerződést módosítani kell először társbérlőre, hogy én is intézkedhessek, ha valami van a lakással kapcsolatban. Aztán állítólag idén, a második félévben az önkormányzat felajánlja az ilyen lakásokat megvételre, akkor pedig élhetnénk ezzel a lehetőséggel.

Tegnap délután óta csak ez jár a fejemben. Mindig is arra vágytam, hogy legyen egy saját lakásunk, ahol nem kell osztozkodni senkivel. Minden olyan színű és elhelyezésű, amilyet csak mi akarunk. Most itt van, és mégsem tudom valahogy átérezni ezt a boldogságot. Vagy lehet,hogy még mindig nem hiszem el... Nem tudom elképzelni, hogy ezután melyik szobában fogunk aludni, lesz-e külön szobád, vagy mindannyian az egyikben alszunk, a másik pedig a nappali lesz, hol lesznek a bútorok, kell-e vennünk újakat, milyen legyen a SAJÁT konyha bútorom, milyen színűek lesznek a falak, műpadlónk lesz, vagy járólapunk... ezer meg egy kérdés merül fel bennem hirtelen. Talán a bőség zavara...

Természetesen párszor már beszélgettünk Apával, hogy mi lenne, ha... de itt mindig leragadtunk, mert úgy voltunk vele, kár beleélnünk magunkat olyan dologba, aminek 1 a millióhoz az esélye.
Legutóbb tegnap előtt került szóba, hogy milyen jó lenne, ha a bátyám olyan jól érezné magát a barátnőjével, hogy csak csomagolni jönne haza... Még mondta is Apa, hogy csak egy szavába kerülne, és segítene a cuccait elszállítani akárhová is...
Erre mi volt az első kérdése a bátyámnak tegnap: segítenél az asztalomat meg a fotelomat elhozni Pestre... :)???
Hirtelen azt sem tudtam sírjak-e vagy nevessek, de végül egyszerre sikerült a kettő.

Ma délelőtt a lábam lejártam, hogy el tudjak intézni EGY dolgot, a bérleti szerződés módosítását. Elmentünk az ingatlanszolgáltatóhoz (INSZOL), ott három helyre kellett mennem, hogy kiadjanak egy papírt. Ez a város egyik szélén van. Onnan átküldtek a lakáshivatalba, hogy kapjak még papírt. Ez természetesen a város másik felében van. Aztán következett az anyakönyvi hivatal, ahol ki kellett váltanom a 2 születési anyakönyvi kivonatot. Nem is tudtam, hogy darabja 2 ezer Ft-ba kerül... Aztán kell mindegyikünk cégétől munkáltatói igazolás, mert az egy főre jutó jövedelem nem haladhatja meg a mindenkori nyugdíj minimum 200%-át (ez 2007-ben 54260 Ft), mert ellenkező esetben az ember tud venni lakást. De nagyon kevés se legyen, mert csak pl. a lakbér 18 ezer, és ezt fizetni is kell valamiből...
Amúgy azt el is felejtettem leírni, hogy a testvérek nem számítanak egyenesági rokonnak (szülő-gyerek-unoka esetében ez azonnal megoldható), ezért nekünk 5 évig életvitelszerűen is (nem csak papíron) együtt kellett laknunk, aminek kezdetéről írásban értesítenünk kellett az INSZOL-t...
Szóval, ha kitöltöttük a formanyomtatványt, amit adtak, és mellékelünk mindent, lerójuk a 2200Ft-os illetéket, akkor a bátyámmal együtt vissza kell mennünk a lakáshivatalba,és egy időben kell aláírnunk a kérvényt az ügyintéző előtt. Ezután, ha úgy látják jónak, levélben értesítenek arról, hogy az önkormányzat méltónak talált-e engem, mint bérlőtárs, és ha igen, akkor szintén együtt a bátyámmal, felkereshetjük az INSZOL-t, hogy megkössük az új szerződést. És ripsz-ropsz már lesz is egy fél bérlakásom. Ami csak az enyém és a bátyámé, mert annak idején Apát nem vettük be a befogadónyilatkozatba...

54.

Elbúcsúztattuk az óévet. Nem tartottunk nagy bulit, sosem szoktunk. Azért eddig minden évben megosztottuk valakivel az ünnep jó hangulatát, de az idei kimaradt... Azaz, hogy mégsem, mert estefelé átmentünk a szomszédba, mert ők karácsonykor nem voltak itthon, és nem hagyhattuk, hogy nem jelentkezünk be hozzájuk.
Ott volt Tünde, Józsi, Zorka, és a vendégek, Meli, Tibi és a kis Ati. Meg mi. Nagyon szuper volt egy kis szobába ennyi lurkóval, de nem zavartatták magukat. Felfedeztétek az egész lakást, pakoltatok és játszottatok egymással. Mi meg mint az egyetemisták, ültünk körben és beszélgettünk. Csak a mi fél szemünk a gyerekeken volt :).

Amikor Atit fürödni vitték a szülei, te meg Zorka rátapadtatok a fürdő ajtó réseire és kukkoltatok! Mondtuk nektek, hogy ezt nem illik, meg, hogy ez fordítva szokott lenni (mármint, hogy a fiúk kukkolják a lányokat), de csak folytattátok. Mikor elhoztuk őket az ajtóból, visított mindkettő.Te mellesleg nem szoktad díjazni a fürdést, de most minden erőddel azon voltál, hogy bejuss a kissráchoz. Ami egy óvatlan pillanatban sikerült is...

Elég késő volt mire hazataláltunk. Gondoltuk,hogy a vacsi után már alszol is, mivel mielőtt szomszédoltunk volna, olyan nagyon álmos voltál...!
Egy gyors vacsit követően még nyűglődtél egy órácskát, majd fél órával a nagy pillanat előtt elaludtál :( Azért szerettem volna, ha ébren maradsz, mert Apával este a sötétben bámultátok a lakótelepen rendezett házi tűzijátékot, aminek sikongatva örültél. Biztos tetszett volna neked az igazi is.)

Éjfél előtt még sikerült pár szót váltani Mankával skype-on, boldog újévet kívántunk egymásnak, majd újra átmentünk a szomszédba koccintani. Mivel már aludtál, így villámlátogatást tettünk, ráadásul mindkét bejárati ajtót kitártam, nehogy mégis felébredj, én meg nem vagyok ott.
Zorka még hősiesen tartotta a frontot. Ivott is a kölyök pezsgőből. Elbúcsúztunk, és hazajöttünk. Apa nagy bánatára lemaradt a tűzijátékról :( , pedig még tavaly (vagyis tavaly előtt... szóval 2006-ban :D) még hatalmas pocakkal is besétáltunk a belvárosba, hogy Apa kedvére tegyünk. Persze megbeszéltem az akkor még pocaklakóval ,hogy ne most indulj el kifelé (az orvosom szerint ugyanis erre megvolt az esély...) Biztos, hogy nem élvezted egyébként a durrogtatást odabent, mert minden egyes fellőtt rakéta robbanására akkorát rúgtál, hogy azt hittem hasfalon keresztül akarsz megszületni :D
Úgy kell nekem!

Amiatt is fontos volt számunkra az újév, hogy 1.-én Apa betöltötte a harmadik x-et! Ez alkalomból tegnap megsütöttem életem első túrótortáját, ami még véletlenül sem hasonlított a szakácskönyvben található fotóra :( , ellenben nagyon finom volt.
Volt, mert elfogyott :D

Tegnap még az az öröm is ért minket, hogy az egyik áruház szórólapján hirdettek 2 Gigás memóriakártyát a fényképezőgépbe, nagyon kedvező áron, 3999 Ft-ért. El is mentünk, mert ez volt az akció első napja. Apa meg is találta a kártyát egy üvegkalitkába zárva. Mondtam neki, hogy keresek egy eladót és kinyittatom vele. Addigra odajött egy srác és ő is nézegette a kalitka tartalmát, mert tele volt műszaki kütyükkel. Apa ott állt a kalitka mellett, én meg vadásztam egy eladóra. Nagy nehezen találtam egyet, aki mondta, hogy hozza a kulcsot. Én követtem őt, mint egy pincsi, mert természetesen a kulcs nem volt meg elsőre. Végül csak meg lett, nyílt a kalitka és odaadta a kártyát nekem. Erre a srác kérdezte, hogy ő is szeretne, nincs több? Az eladó meg sajnálón mondta, hogy nincs, de mivel én kértem előbb, ezért nekem adta :D
Annyira örültem annak a memóriának, hogy mennünk kellett még másik boltba is, és a kocsiban hagytuk az addig vásároltakat, de a kártyát azt vittem magammal (nehogy feltörjék a kocsit érte...) :D !
Az újévi fogadalmam az volt, hogy ha tehetem, akkor minden nap készítek Rólad videót vagy képet (a legjobbakat ide is felteszem), mert annyira rohan az idő, hogy ha már ezeket az értékes pillanatokat már nem tudjuk visszahozni, legalább így maradjanak meg. Talán Te is fogja értékelni az igyekezetet, hogy amit a mi gyerekkorunkban képzelni se mertek a szüleink, az most simán megvalósítható.