2010. augusztus 20-29.

A hosszú hétvége összes percében irtózatosan fájt a fejem :( Augusztus 20. péntek: délután ellátogattunk a győri búcsúba. Vettem 3 zsetont a dodzsemre, mert tavaly nagyon tetszett. Idén már borzasztóan féltél, bújtál hozzám. Szerencsémre a maradék kettőt megvette két csajszi... Felültél a gyerek láncos körhintára, ami nagyon tetszett. Este meg velem együtt a hullámvasútra, ahol vidáman sikongattál - én is, csak én a félelemtől... Az egyik árustól kaptál ajándékba egy nyakláncot, mert úgy látta, hogy jön a tesó... :( nagyon jól esett, hogy terhesnek nézett... A tűzijátéktól féltél, hogy ránk esik a parázs.

Hétfő: Mamával játszótérre mentetek, később váltottuk egymást, ahol elkezdett viszketni a szemem, majd este a szemészeti ügyeleten kötöttünk ki. Allergiás vagyok, majd valamikor szakítok időt , hogy elmenjek az allergiavizsgálatra... Kedd: semmi különös nem történt: főzés, játék itthon. Szerda: mára megígértem, hogy ebéd után lemegyünk a játszira és be is tudtam tartani a szavamat :) Akkor már éreztem, hogy túl gyakran kell mennem wc-re. Éjjel 1kor úgy begörcsölt a vesém, hogy nem bírtam kiegyenesedni úgy fél órán keresztül. Nagyon megijedtem! Mikor kicsit jobban lettem, kimentem és forró vízben áztattam magam. 2 órán keresztül. Utána már nem görcsölt, csak fájt, de már tűrhetőbb lett. Csütörtök, péntek: betegségemre hivatkozva nem mentünk sehová. Viszont minden éjjel mennem kellett forró fürdőbe... És vettem be gyógyszert is, amit eddig muszáj volt alkohol tartalma miatt elutasítanom. Már annyira fájt mindenem, hogy nem érdekelt az alkohol :) Elolvastam egy hét alatt egy könyvet :) Szombat: délelőtt dolgoztam, mire hazajöttem kész volt az ebéd, meg a desszert, rend is volt :) Csak le kellett ülnöm enni. Délután meg elmentünk a Nikiékhez, mert már megint kimaradt fél év a kapcsolatunkból :) Amikor kicsik voltatok azért nem tudtunk beszélgetni, mert állandóan figyelnünk kellett, hogy ki mászik a másikra, ki húzza a másik haját, ki nyúl a másik szemébe? stb. Aztán azért nem tudtunk beszélgetni, mert megtanultatok járni és egyik jobbra, a másik balra ment. Most azért nem tudtunk, mert bár 2 méterre ültünk egymástól a Nikivel, ti pedig hol felváltva, hol meg egyszerre álltatok közénk és üvegrepesztő visítással vontátok magatokra a figyelmet. Komolyan mondom, hogy megpróbáltunk üvöltve beszélni, de azt is túlharsogtátok. De legalább nagy volt az egyetértés közöttetek.

2008. május:

2010. március:

2010. augusztus:

Már nem fáj annyira a vesém, de amikor igen, akkor az egész hátam, meg az egész hasam alja... Vasárnap: elég lazára vettük ezt a napot, nem csináltunk semmit, és ezt fogjuk folytatni :)

Ezt még múlt hónapban vettem fel:

-A Mamánál van kistestvérem: Fancsi meg a Pancsa... ... -Egyszer mikor pörögtünk Apával, az Apa ilyen pici lett (mutatod a két ujjaddal). Ilyen pici, mint az almafa! Utána meg összegömbölyödött... ... Szerdán beszélgettünk: -Hétvégén elmegyünk valahová, jó? -Jó, de tudod hova menjünk? Ahol a múltkor is voltunk. -Hol? -Ahol majdnem leestem! Itt el kell menni a Győrúton, és el kell kanyarodni oda nem messze. Mert gyalog lehet oda menni. -Az meg hol van? -Tudod, ott voltunk tegnap! Mindez nem kedden, hanem vasárnap volt, le is estél a mászókáról, nem csak majdnem, és nem gyalog mentünk, hanem bicajjal, és semmiféle Győrút nincs, de azért rájöttem így nehezítve is :) ... A boltban kiment alólad a lábad és összerogytál. -Na, add ide a mancsod! Persze akkor ért mellénk több ember is, majd emelt hangon közölted: -Nem vagyok majom!!! ... -Anya, képzeld egyedül fel tudtam mászni arra a kötélre! Csak a Fanni sajnos nem tudott... -És segített neki valaki felmászni? -Nem. És akkor én szóltam, hogy ide figyelj, te Óvónő! kerítsél elő egy kötelet a Fanninak, de marha gyorsan, hogy fel tudjon ő is mászni a kötélre...! A történethez hozzátartozik, hogy a Mamával voltatok a strandon, ahol egy kisfiú elesett a csúszdán, vérzett az orra, a Mama felkapta, elszaladt vele a strandorvoshoz, aki nem volt a helyén, és a Mama az éppen ott lévőnek ezekkel a szavakkal mondta, hogy kerítsen elő egy orvost, mert a kisfiú vérzik. Azóta nálunk szállóigévé lettek az ott elhangzott mondatok... ... Megengedtem a Mamának, hogy lakkozza a körmöd. Itthon így mesélted Apának: -Apa, Anya azt mondta a Mamának, hogy lakkozza ki a körmöm! ... Másnap reggel, még kómásan a wc-n ülve, a körmeidet nézegetve meséled: -Anya, ha ezt az ovistársaim meglátják, el fognak ájulni! Én meg a szövegedtől fogok elájulni egyszer! -Jó nagyot alszottam... ... -Iszol üdítőt? -Ki iszott? ... -Hol lak a Mama? ... -Erzsi néni is isz kávét.... ... -...így fel lehet buckintani... ... Nézegeted a rúzs (ajakír) kupakját: -Anya, ez antilápos!

2010. augusztus 2-15.

Mintha megint abbamaradt volna a lelkesedésem, nem? Persze nekem mindenre van magyarázatom... :) Augusztus első hetében (2-8.) újra elkezdődött az ovi, amit az első naptól kezdve nagyon könnyedén vettünk. Bár én egy kicsit féltem, hogy mi lesz az összevont csoportban veled, de meg se kottyant! Azért voltak így is ismerősök: Dzseni (...), Vidi, Rebeka, Barni... más nevet nem emlegettél. Akik meg eddig nem voltak ismerősök, azok most azok lettek :) Minden reggel bepróbálkoztál azzal, hogy vigyünk ezt meg azt a játékot, mert ez meg az a kisgyerek is visz, de előkaptam szigorú oldalamat (nem is tudtam, hogy van ilyenem :) ), és szépen elmagyaráztam, hogy most még nem lehet, mert sok a gyerek, kevés az óvónéni, akik nem is ismernek téged, nem szeretném, ha elveszne valamelyik kedves játékod. Nem (csak) azért, mert egy vagyonba kerülnek, hanem ha esetleg eltűnne valamelyik, és nem tudnám ugyanolyan formában pótolni, akkor tuti kitörne a világháború! És ugye belátható, hogy erre van a legkisebb szükségem??? Végül is, okos lány vagy te, és csak keveset kellett tépni a szám, megértetted hamar. Aztán elővettem a kedves, engedékeny oldalam (vagyis el sem raktam :) ), és megígértem, hogy ha lesz újra rendes Mókus csoport, Anikó és Zsuzsa néni, akkor bármit bevihetsz, mert tudom, hogy haza is fog jönni :) A legszomorúbb épp pénteken történt: nem akartál hazajönni az oviból, mert éppen kirakóztál egy mesekockával. Ugyanis egész nap arra pályáztál, de mindig volt valaki, aki elvette, előbb kirakta stb. Mire ezek a gyerekek végre hazamentek, te is nekiállhattál a kirakásának. Erre meg ment érted az Apa... A megoldásnak én azt találtam, hogy vasárnap kimentünk a  piacra, hogy vegyek mesekockát. Azt ugyan nem találtam egy kósza darabot sem, viszont jó pár mesekönyvvel lettél gazdagabb: A kis hableány, A természet csodái -Esőerdők állatkölykei, Bakó Ágnes: Valaki mindig eltűnik, Miroslav Válek: Az elvarázsolt diódaráló, Bobo diáknapló 1988-1989, Disney foglalkoztató, meg egy Tom és Jerry színező (ez minden nap megy veled az oviba). Úgy emlékszem 2300 ft-ba kerültek...

Zsuzsa óvónéni javaslatára megrendeltem a netről az Icinke-picinke című könyvet is, mert ez megvan az oviban is, és ebből mesélnek az óvónénik! Már meghallgattál néhány mesét belőle a kiscsoportosoknak részből, de miután felfedezted, hogy van benne középsős, sőt nagylányos (nagycsoportos) kategória, azóta inkább kell mesélnem. Csak az a baj, hogy nem bírsz addig sem elülni a fenekeden, amíg 2 perc alatt elmesélek egy történetet. Augusztus második hetében (9-15.) itthon voltam délutánonként, akkor meg azért maradt el a naplóírás, mert nem tűröd, hogy 1 percig is ne veled foglalkozzak. Már most sem emlékezem, hogy történt-e valami említésre méltó...? Kedden itt volt a pápai dédi, akitől először megint féltél, aztán mikor kísértük ki az állomásra, akkor meg el sem akartad engedni a kezét. Mikor jött a vonat, mondtam, hogy integess a mozdonyvezetőnek, vissza fog integetni, és nem csak, hogy intett, de még dudált és villogtatta is a lámpáit, hatalmas örömet okozva ezzel egy 3,5 éves kiscsajnak :) Még ezen a napon elmentem egy játékboltba még mindig mesekockáért. Bolyongtam vagy egy órát, de nem találtam olyat, amit szerettem volna. Volt micimackós, amitől a hideg ráz, bezzeg hercegnős nem volt... na, nem mintha az egy fokkal is különb lenne a Micimackótól... Végül egy hercegnős puzzle (ami valójában Csipkerózsika, csak te hívsz minden szép ruhás Disney figurát hercegnőnek) landolt a kosaramban. Itthon néztem csak meg, hogy 24 db-os, és a korosztályodnak éppen megfelelő (3+). Az első próbálkozásnál még néztük a képet, de közvetlenül utána már egyedül, és puskázás nélkül raktad ki. Jöhet a következő kategória: 5+, 48 db. Szombaton melóztam, mire megjöttem kész volt az ebéd. Egész délután vártuk a munkatársam, aki nem jött :( Vasárnap volt maradék ebédre, ezért le tudtunk menni a játszira. Persze tiszta felhő volt az ég. A ligetbe indultunk bicajjal, aztán ahogy mentek a felhők arrébb, úgy mi is elindultunk egy távolabbi játszira. Végül 7 ágra sütött a nap, mondhatnám azt is, hogy kánikula lett. Fél 12kor egy hiszti miatt kellett hazaindulnunk. Délután itthon csak játszottunk: az összes társasjáték lekerült a polcról. Persze nem alkalmaztál semmilyen szabályt, de így érdekes a játék. Végül már azt se tudtam, hogy melyik az én bábum, merre kell lépkedni a táblán. Játszottunk boltosat a Gazdálkodj... bútorokkal meg játékpénzzel, kalóz szigeteset térképgyűjtéssel, vagy tüsi szurkálóst a torpedóval :) Nap végére elég nyűgös lettél, megint nem volt jó semmi se. Későn is tértünk nyugovóra.

2010. július 26.-augusztus 1.

Hétfő: borzalmas idő volt! Legalább is a múlt héthez képest... Reggel ügyeink intézésekor (bolt, posta, bank) még kabátot és sapkát is kellett adni rád, olyan hűvös szél fújt...

Délelőtt el akartam indítani a mosógépet, de 1-2 perc után feltűnt, hogy nem megy rendesen. Nem fordult körbe a dob, csak egy negyed kört tett meg. Gondoltam biztos sok neki a cucc, kipakoltam több, mint a felét. Akkor is csak annyit ment. Kivettem mindent. Akkor is. A centrifugán is furcsán pörgött, de legalább pörgött. Újra elindítottam, de megint nem ment... szuper! más már tényleg nem is hiányzott! Elindítottam, és volt, hogy ment, meg volt, hogy nem. Ebéd után nagyot aludtál, és ki is pihented magad. Ennek örültem, mert estére randim volt... a fogorvossal. 6-ra volt időpontom, de picit korábban mentem, de ott nagyon korainak számított. Időtöltésként átmentem a könyvesboltba bolyongani. Újabban nagyon szeretek ilyen helyen kószálni. Végül csak a gyerekkönyvekig jutottam, ott viszont elég sokat időztem. A fogorvosnál meg be voltam rezelve úgy igazán, ugyanis rettegek a szuritól... inkább hagyom, hogy érzéstelenítő nélkül fúrjanak-faragjanak a számban, minthogy belebökjenek egy tűt a fogínyembe. Pedig ez a doki megtette. Fájt is, de olyan kedvesen beszélt hozzám, hogy el is felejtkeztem a fájdalomról. Meg arról is, hogy egy darab fogért 31 ezret képes lesz elkérni... Legközelebb jövő kedden randizunk :) Este átvittem a Mamához a ki nem mosott vizes ruhákat, hogy mossa ki, ne nálunk büdösödjön. Felhívta az ismerős szerelőt, hogy megnézné-e a gépemet, de azt mondta, hogy ehhez a márkához nem ért (indesit), hívjam fel a szakszervizt. Megadta a számát, én meg hazajöttem.

Kedd: felhívtam a szervizt, elmondtam a gondom-bajom nekik. Azt mondták, hogy szerdán küldenek szerelőt. Említettem már, hogy tévé függő vagy??? Reggel még ki sem nyílik a csipád, már az az első kérdésed, hogy nézhetem a tévét? Általában 1 órát szoktam engedni, bár sose nézem az órát közben. Utána lementünk boltba. A pékségbe (ha van merszed) egyedül mész be és veszel zsemléket. Nagyon büszke vagyok rád!!! A visszajárót meg mindig lenyúlod :) Valamilyen játékra gyűjtesz, most még úgy néz ki, hogy pónira :) Délutánra bejelentkezett a Tündi, jött is, csak a kölkök nélkül. Pedig nagyon vártad őket... Szerda: reggel szinte hajnalban (fél 7kor) elmentünk boltba, mert mára vártuk a mosógép szerelőt, aki nem mondott időpontot. Egész jól elvoltunk délelőtt. Levetettél velem megint egy kosarat a szekrény tetejéről, azt kutattad át, aztán játszottunk boltosat, majd mentél homokozni. Átjött a Mama is, és megbeszéltük, hogy ha jön a szerelő jöjjön vissza. Mert én olyan hülyének tartom magam, hogy azt se tudom elmondani, hogy mi baja a mosógépnek. Na, nem mintha a Mama tudná... Szerintem még nem is végzett a Mama a postán, már itt is volt a szaki. Szétkapta a gépet, kérdeztem, hogy mit csinál, azt mondta, hogy megnézi a szénkefét, mert az gyakran szokott kopni, és azért lehet ilyen fáziskiesése. Kérdeztem, hogy az lenne-e a jó, ha kopott lenne? Azt mondta, hogy az én esetemben igen, mert lehet még a motornak is baja... Hát a szénkefe nem volt kopott. 1 óra múlva úgy kelt fel a mosógépem mellől, hogy szétszedett valamilyen érintkezőt, meg újra összedugta, meg lefuttatott egy tesztprogramot, és mivel az sem talált hibát, így végzett is. Kérdezte, hogy van-e szennyes ruhánk, mert akkor ki is próbálhatnám. Jó vicc, hétvége óta nem volt jó a masina, még jó, hogy van szennyes! Sőt, azt se tudtam, hová dugjam, amíg ő itt lesz, mert már folyt ki a szennyes tartóból... Végül is örülök ennek a megoldásnak, mert "csak" 8 ezerrel lettem szegényebb, de járhattam volna sz@rabbul is. 5 napnyi nem mosás után teljesen máshogy nézek rá. Azt hiszem Ő az új Istenem! Délután a könyvtárba indultunk, de épp mikor odaértünk, bezárt. Nem gond, mert így fél órával többet lehettünk a játszin, ahová szintén készültünk. Nagyon jó kis csapat volt ott, végre felszabadultan játszottál (meg én se voltam zizi a többi gyerek miatt...) a 3-4 korabeli gyerekkel. Hiába van messze tőlünk, gyakrabban fogunk járni oda.

Itt éppen büntiben voltál...:

Csütörtök: délelőtt elmentünk a könyvtárba, majd onnan megint a játszira. Ma nem volt olyan jó banda, mint tegnap, de azért ma sem unatkoztál. Délben jöttünk haza onnan. Utána még boltba mentünk, úgyhogy az ebéd alaposan csúszott. Ebéd után elmentünk virágot venni a Mama névnapjára, te választottad ki, meg hozzá a kaspót is. Fél 4kor sikerült elaludnod. Alig 20 perc múlva kiabáltál nekem, hogy Anya, akkor lemegyünk a játszira? ... Mondtam, hogy nem, mert tiszta fekete az ég stb. Elkezdtél hisztizni, én meg otthagytalak. Negyed óra múlva visszamentem, de ott folytattad, ahol abbahagytad. Végül megegyeztünk, hogy lemegyünk, de lehet, hogy csak 5 perc lesz egész. Hát volt vagy 15 perc is... Elkezdett szakadni az eső, meg dörgött, villámlott. Jöhettünk haza. Közbe végig azon járt az agyam, hogy oké, és most mit fogunk itthon csinálni, hisz csak fél 6 volt ekkor??? Kitaláltam, hogy fessünk! Rajzoltam fehér zsírkrétával felhőt, esőt, villámot, esernyőt, te meg kifestetted. Először semmi nem látszott belőle, aztán a 2. rétegtől jól látszott minden, de a 5. réteg miatt megint nem látszik semmi belőle. De legalább jól szórakoztál. Aztán mivel féltettem a szőnyeget a festékes víztől, kiraktalak az erkélyre pingálni. Nagyon élvezted! (kéne már egy kertes ház!!!) Festettél szivárványt, meg gipszformákat, legutoljára meg a testedet :) Fél 9kor jöttél be.

Péntek: igyekeztem a számítógép előtt töltött időt a minimálisra csökkenteni (mármint az én részemről...). Elég pocsék idő volt odakint, ezért a játszótér hanyagolva volt. Az egész délelőtt a mesélésé volt. Megszámlálhatatlan könyvet olvastam végig, illetve azokból egy-egy oldalt. Mert minden érdekelt ám egyszerre! Aztán átjött a Mama, akit megköszöntöttél. Egy virágot kapott (ja, ezt már írtam ;) ), meg előkerestem neki egy szobanövényes könyvet, és még azt is. Erre te elővettél egy katalógust, hogy tőled meg azt kapja :) Ebéd után aludtál egy nagyot. Szombat: reggel fejfájásra ébredtem. Nem volt annyira elviselhetetlen, de azért egész nap nyúzott. Meg te is... Nem telt el egyetlen perc sem, amikor nem nyafogtál volna valamiért. Egész nap "Anyáztál". Délelőtt lementünk a játszira, ahol alig voltak, mert elég érdekes volt az idő (meleg volt, de borult, aztán néha hűvös szél stb). Mi azért lent maradtunk délig. Ettől nem javult a fejfájásom, de mégsem itthon kellett elviselnem a nyafogást-hisztit. Ebéd után nem akartál a hálóban aludni. És csak filmet akartál nézni a kanapén. Meg hogy feküdjek melléd. Ez 3,5 évvel ezelőtt még kivitelezhető volt :) aztán mégis áttelepültünk a hálóba. Persze ott sem azonnal aludtál el. Még én is megelőztelek. Extra rövidet aludtál. Általában 1,5-2-3-4 órát szoktál, most csak 50 percet. Aztán délután folytatódott az egész napos nyüszögés. Egy méterrel sem távolodhattam el tőled, mert már hívtál is. Ez egész este 10ig így volt. Hiába öntöttem gipszformát, hogy legyen mit kifestened, hiába rajzoltam állatokat, hogy kiszínezd, hiába rajzoltam álarcot, hogy kivágd, semmit nem voltál hajlandó egyedül csinálni. Nagyon elfáradtam estére! És a fejfájás sem maradt abba. Éjjel meg nem tudtam elaludni, úgyhogy fél 1ig neteztem.

Véget ért 2 szép hét az életünkből. Nehéz volt és nagyon fárasztó is, de nagyon jó volt, ahogy volt. Soha vissza nem térő pillanatok ezek, mert bár jövőre is lesz nyári szünet, de többé nem leszel gondtalan 3,5 éves hercegnő-palánta. Sajnálom, hogy nem tudtunk több helyre elmenni, de majd jövőre bepótoljuk!!! Remélem sikerült olyan élményeket átélned, ami feltölt az elkövetkező hónapokra, de kitart legalább december közepéig, mert akkor lesz legközelebb ennyi, csak kettesben töltött idő.Én nagyon várom már!!!

Mentünk a Velencei-tóra, mögülünk egy pasas kivág, megelőz egy ócska, füstölő autóval, majd az útfelbontás miatt mégsem tud úgy száguldozni, ahogy szeretne, sőt...! Amúgy is elég érdekes volt a vezetési stílusa: igaz, hogy nem volt szembe forgalom, de miért kell olykor-olykor az út teljes szélességét használni, érintve mindkét szélét az útnak??? Na, mindegy, egyszer csak megszólalsz ott hátul: -Vezessél már rendesen, mert kiszállok b@zdmeg és pofon váglak...! (szégyen ide-oda, hosszú percekig röhögtünk folyamatosan...) ... Rajzolgatás közben: -Anya, ez olyan szép lesz, el is ájulsz...! ... Dorgálsz minket-nem is a mondandó, hanem a hangszín a lényeg, de ezt is megjegyezzük-pont ilyen szaggatottan és nyomatékosan minden egyes szó: -Amit... az ember... mond,... azt nem érted ?!?!?!?!? ... Képeket nézegetünk együtt a neten: -Én is kapok majd olyant? -Minek az neked? -Minek az, minek az? Mer' köll! ... Apa fürdéskor: -Mosakodj meg egyedül! -Én nem tudok! (Kiszólok, hogy ha én fürdetlek, akkor is egyedül mosod meg magad) -Anya azt mondja, hogy tudsz. -Igen tudok, mert én már igazi nő vagyok! ... Apa kérdezi az ágyban: -Miért vizezted össze a hajad? -Anya megengedte! (Nem engedtem meg, hanem azt mondtam, hogy engem nem izgat, ha vizes lesz... ez megengedés?) -Dehogy engedte meg! -De igen! Azt mondta, hogy... ... ... mit tudom én, mit mondott, de megengedte!