72.

Itt vagyunk kedves Manka és többiek, akiknek hiányoztunk :)

Nincsen semmi bajunk. Az történt csupán, hogy nem töltöttem órákat a gép előtt a héten. (Nem Apa tiltott le megint, hanem egyszerűen nem volt rá időm…) Egy kicsit Apa is tehet róla, mert szerdán meg csütörtökön itthon dolgozott és kellett neki a net. Azért annyi időre idefértem, míg elolvasgattam a blogokat, válaszolgattam, megetettem a tevéket, ősembert, gobbót, fejlesztettem az online falumat stb. Közben sokat gondoltam arra, hogy írnom kéne már valamit a blogba. Íme:

Hétfőn itt volt nálunk Niki és Dorka. Azt hittük, hogy a múltkori találkához hasonlóan (amikor egyikünknek sem volt ideje, mert mindketten rohantunk) most is nagyon jól el fogtok játszani… Hát, nem. Mentetek ki-be, pakoltatok szét, egyik nyűgösebb volt, mint a másik, mindegyikőtöknek ugyanaz a játék kellett… Mi pedig ezzel nem foglalkozva, beszélgettünk egy jót :)
Jöhetnétek gyakrabban is!!!

Kedden elég fontos esemény volt: Anyukámnak a szülinapja! Igaz, csak egy telefon erejéig, de felköszöntöttem Őt :) A buli ugyanis vasárnap és hétfőn lesz. Azért 2 nap, mert az egyiken mi érünk rá, a másikon meg jönnek a bátyámék és velük is ünnepelünk :) Még ezen a napon felkerestük a védőnőt súly- és hosszmérés céljából, mert 13.hónapos lettél :) Erről majd később…
A váróban hárman voltak csak előttünk, aminek nagyon örültem. Később kiderült, hogy korai volt az öröm, mert az egyik kismami majd’ egy órát volt bent :( (Persze én is voltam kismami, de fel sem merült bennem akkor, hogy ez a várakozás mennyire nincs jó hatással a gyerekekre…) Ez egy újonnan átadott védőnői váróban (tehát a székeken kívül nincs semmi) egy ekkora gyerekkel eléggé unalmas. Ehhez képest nagyon jól viselted a várakozást, bár hoztad a formádat.
Az összes kismamitól elkunyeráltad a táskájukat, és próbáltad a kulcsot, valamint a telefont is, de ezeket már nem kaptad meg. A kismamik elég türelmesek voltak, gondolom, sejtették, hogy nem sokára az övék is ilyen helyzetbe hozza majd őket…

Szerdán és csütörtökön Apa itthonról dolgozott, ezért nekünk valami kevésbé idegesítő dolgot kellett kitaláljunk. Így esett a választás a gyurmára. Nem hittem volna, hogy már ennyi idősen is tudod, hogy mit kezdj vele. Úgy gondoltam, hogy csak szétmorzsolod és belegyömöszölöd a szőnyegbe és ennyi.
Ehelyett meg hosszú percekig (sőt óráig) eljátszottál vele. Kis golyókat csináltam belőle, Te meg pakoltad bele a pohárba. Aztán kiborítottad és megint belepakoltad. Ez lekötött délelőtt is másfél órára, délután is egyre :)
Azt nem értem, hogy miért kell a gyurmának émelygően édes illatúnak lennie, mikor a dobozra rá van írva, hogy nem mérgező ugyan, de lehetőleg ne ez legyen a napi betevő :S

Tegnap Tünde megkért, hogy vigyázzak a Zorkára, míg ő elmegy dokihoz. Én meg örültem, hogy segíthetek (mert nem szokott segítséget kérni…) Tünde még megkérdezte, hogy maradjon-e velünk egy kicsit, vagy menjen egyből a dolgára, meg hívjam, bármi gond van és ő eljön egyből… (belegondoltam, hogy mégiscsak nődokihoz ment, és én meg felhívom vizsgálat közben, hogy jöjjön azonnal, mert gond van :)… ) A játszótéren, sajnos nem voltunk egyedül. Zorka nagyon szeret hintázni, de várni kellett rá.(6 hintából 1 babahinta) Amíg felmászott a hajó tetejére, Te el voltál foglalva a kocsiban Tünde kulcscsomójával :)
Odajött egy nagymama, és beszélgetni kezdett veled. Mondta, hogy "ne sírj, hogy ki akarsz szállni, mert biztos azért nem vesz ki anyukád, mert még nem tudsz menni". Mondom neki, hogy tud már menni. Erre a mama: akkor miért nem veszem ki, nem látom, hogy ki akar szállni??? Valójában nem akart kiszállni, csak rugdalni szoktad a lábtartót, mert az jó buli…
Mire ránk került a sor a hintánál, elsötétült az ég. Pár perces hintázás után, elkezdett szakadni az eső. Ekkor azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert mindketten babakocsisak vagytok még… Zorkát is beleültettem a kocsiba és a két járgányt felváltva toltam 5-5 métert. Ha valaki látott engem, biztos furcsákat gondolt rólam.
Betoltam egy árkád alá a kocsikat és vártuk, hogy elálljon az eső. Persze nem állt el. Ekkor sikerült megoldanom a dolgot. Mivel Zorkának sportkocsija van, azt gyorsan összecsuktam, és elindultunk haza. Merthogy Zorka már tud sétálni, és különben is utál kocsiban ülni. Megtettünk 50 métert, azalatt vagy 100x mondta, hogy kocsiban akar utazni :)
Felhívtam a Tündét, hogy ne keressen a játszótéren, mert elindultunk haza. Erre ő, tisztára bepánikolt, hogy akkor inkább eljön a dokitól, meg különben sem tudok 2 babakocsit tolni, meg álljak meg ahol vagyok és ő már jön is. Megnyugtattam, hogy elbírok 2 gyerekkel is, csak azért hívtam, hogy ne ijedjen meg, ha nem lát minket a játszin. Megnyugodott és letettük a telefont. Nem telt el 2 perc és hívott, hogy most jön ki. Mondtam neki, mi az hogy most jön ki? Miért? Ő meg mondta, hogy, mert végzett… Mikor utolért minket, az első kérdésem az volt, hogy meg mer-e esküdni, hogy volt bent az orvosnál ??? (Apa itthon mondta, hogy miért nem kértem el a kiskönyvét is :)…)

Mivel a nagy sétálás alkalmával aludtál kb. fél órát, az ebéd utáni alvás kimaradt. 4-kor már örültem volna egy kis pihenőnek, ezért úgy döntöttem itt az ideje annak, hogy valahogy elaltassalak. Még eddig nem néztél tv-t(nem tiltottunk tőle, hanem egyszerűen nem nézted), de gondoltam, kipróbálom, hogy mit csinálsz, ha mesét nézünk. Betettem a dvd-be a „Kisvakond összes”-t és elkezdtük nézni.
Az egyik érdekesség az volt, hogy tátott szájjal figyelted, a másik meg az, hogy 10 perc után elaludtál. Hogy ez azért történt, mert már nagyon álmos voltál, vagy mert nagyon érdekfeszítő a mese, azt nem tudom. A lényeg, hogy nézted is, meg el is aludtál :)
Éjjel is újdonság történt azzal kapcsolatban, hogy eddig együtt aludtunk. Rendszerint 2 óránként fent voltál, ittál egy kis teát és már aludtál is tovább. Mikor betakargattalak, addig sírtál, amíg le nem vettem rólad. Ezt megelégeltem tegnap és nem feküdtem melléd éjjel. Nem is keltél fel óránként, csak egyszer, viszont az egész kanapét belaktad :)
Most arra jutottam, hogy eddig talán nem fértél el tőlem, ezért nem aludtál rendesen…

ÉS: megjött a határozat, hogy társbérlő lehetek!!! 15 napon belül a bátyámmal együtt fel kell keresnünk az Inszolt, hogy aláírjuk az új bérleti szerződést. Néhány hónap (gondolom) és meg is vehetjük a lakást...Jupíííííííííí :))))

69.

Azzal kezdem a bejegyzést,hogy mindannyian meggyógyultunk!!!

Mivel elég sok jót olvastam itt a neten a borostyánkő nyakláncról, elhatároztam,hogy veszek Neked egyet.
Csütörtökön délelőtt felkerekedtünk Nikivel és Dorkával, és nyakunkba vettük a várost. Titeket nem zavart a rettentő hideg szél, minket annál inkább. Mire beértünk a belvárosba, mindketten elaludtatok. A fő úti cél a lakás papírok beadása volt. Vagyis ami még a múltkor elmaradt. Szerencsére csak egy ügyfél volt előttem, így nem tartott sokáig, de a várakozás így is unalmas volt. Meg folyton aggódtam, hogy míg én a 2.-on várakozok, addig Niki hogy bír el veletek, mivel addigra természetesen felébredtetek... de ügyes volt :)
Most már a társbérlői kérvény beadva, már csak a határozatot várjuk, hogy elfogadták-e? De nagyon bízom benne, hogy igen.
Aztán mivel megjött a levél az önkormányzattól, hogy eladják a lakást és igényfelmérést készítenek, annak is utána kérdeztem. Mert hát annyira érthetetlen volt az a levél... Szerencsére a mi lakásunk is megvehető lesz, de az még nem tisztázott, hogy csak fele-fele arányban vehetjük meg a bátyámmal (én így értelmeztem) vagy csak az én nevemre is meglehet venni(a bátyám szerint ez az igaz). Most egyenlőre ez a legkisebb gond, a lényeg, hogy megvehetjük.

Miután a hivatalban végeztünk, mentünk megvenni a híres nyakláncot. Vagyis anyukák sokasága emelkedett hangnemben emlegeti ezt az "ékszert", mert állítólag fogzási időszakban lévő babák fájdalmát enyhíti. Mivel feltűnt, hogy a nap folyamán egyre hisztisebb vagy, minden apróságon felkapod a vizet, ha megbotlasz eszeveszett, könny nélküli sírásba kezdesz... és gondoltam, hogy ez a fogad miatt lehet, ezek után én sem hagyhattam ki :)
Hazaérkezésünk után egyből a nyakadba aggattam. Te persze nem tűrted és próbáltad kiszedni. De nem tudtad. Valójába azt se tudtad, mit kell leszedned, mert annyira rövid a lánc, hogy nem is látod, csak érzed, hogy van ott valami bogyós :) Fürdéskor már teljesen megbarátkoztál vele, ezért estére sem vettem ki a nyakaból (mivel elég "paramami"vagyok, azon az éjjel ott aludtam melletted)
Hatása: csütörtök éjjel semmi változást nem vettem észre, ugyanúgy felébredtél 2x :(. Pénteken és szombaton viszont nem :)
Most azt nem tudom, hogy ez valóban a láncnak köszönhető-e vagy annak, hogy mielőtt én lefekszem aludni, adok kb. 100ml tápit, amit már alvás közben iszol meg.

Tegnap Budapestre utaztunk, mert a Minisztár verseny díjátadója volt. Korán reggel indultunk, hogy 10-re ott legyünk. Anyuék kocsijával mentünk, amit csak akkor értékeltünk igazán, amikor már úton voltunk. A miénk egy 16 éves, az övék egy 1 éves Swift. Van különbség...
Mikor elhagytuk az autópályát páni félelem tört ki rajtam. Én alapból félek a közlekedéstől, de ami Pesten van az utakon, az szerintem már nem normális.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna...
Apa mondta is, hogy itt a lámpák és a táblák csak javaslatok, mert senki nem tartja be őket :S Mindegy, hogy piros volt a lámpa, vagy 50-es tábla volt, ment mindenki, mint a félőrült, az index csak arra való, hogy valamibe elakadjon a kezük :(
Ezek után még csodálkoznak, hogy mennyi a baleset. Mikor megérkeztünk a díjátadó helyszínére (8.kerület), a véleményem csak egyre romlott. Az utcák koszosak, a környék siralmas, a kocsit, csak úgy mertük otthagyni, hogy minden cuccot kivettünk belőle és kétszer visszamentünk megnézni, hogy jól bezárt-e a központi zár...
A jól megérdemelt nyereményt egy játszóházban adták át. Gondoltam, hogy majd mennyire el lesznek foglalva a gyerekek... rosszul gondoltam. Egy nagy terembe voltak bezsúfolva a gyerekek szüleikkel együtt (általában 1 gyerek 2 szülő felállásban). A gond csak az volt, hogy ez a terem tele volt székekkel. A gyerekek felfedezték volna a helységet (főleg Te), de nem tudták mert mindenhol szék volt :( Te persze hamar elvesztetted a türelmed. Elég komoly hiszti lett a dologból. Most kivételesen megértettelek.
Szerencsére hamar vége lett a hercehurcának, és mehettünk utunkra, ami a Mammut2 üzletház volt. Hogy oda is találjunk, telefonos segítséget kértünk a bátyám és párja, Ági személyében. Ők mutatták az utat az üzletig. Mi alig bírtuk őket követni, nagyon szokatlan volt nekünk ez a vezetési stílus. Később,mikor ezt megjegyeztem a bátyámnak, azt mondta, hogy Tényleg??? Ilyen lassan még sosem mentek végig a Váci úton...
A Mammutban egy 20 ezer ft-os vásárlási utalványt váltottunk be. Azt hittem majd nem tudom hány szatyorral hagyjuk el az üzletet... Ehelyett vettünk egy kapucnis felsőt, egy mellényt, egy pólót és egy nadrágot. A tesóméktól pedig kaptál egy bársony kisszoknyát.

Összegzés: a budapesti túránk jól sikerült és hosszúra nyúlt. A kiruccanást a körülményekhez képest elég jól viselted. Néha egy-egy hisztivel tarkítottad a napot, de ez érthető, hisz mindig félbe kellett szakítani az alvásod valamiért... Ez kihatott az esti elalvásra is, mert 9-kor lekapcsoltunk mindent, de így is majdnem egy órába telt, mire az álom manó megérkezett hozzád :)

Nehogy elfelejtsem lejegyezni a fejlődésednek egyik fontos állomását, a beszédet. Ugyanis van egy-két dolog, aminek van neve:

szia - szíjja
Danonino - nína
tea - inni,innyi,innya
enni - memmi
kérem - anya :) mindegy mit, csak kapj valamit. Ezt használod a legtöbbször.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy táska illetve kulcs mániás vagy. Mindegy, hogy ismerős vagy idegen áll meg mellettünk, ha táskája van (nő) vagy kulcsa(férfi), akkor barát. De ha elindul és elviszi, ami az övé, akkor ellenség. Ez ismerősöknél nem is lenne gond, de mikor vadidegennel játszod el, akkor már egy kicsit kínos :)

64.

Tegnap, miután Apa délután visszament intézni a dolgait, kettesben maradtunk itthon. Nem tudom minek köszönhetően, de elszabadult nálad a pokol.
Belekezdtél egy olyan hisztibe, amilyet én még sosem tapasztaltam nálad korábban. Nem volt jó semmi: ha teát adtam az se tetszett, de mikor eltettem az üveget, akkor az volt a baj. Nem voltál hajlandó enni sem, de mikor megettem a maradékot, az volt a baj. Ha felvettelek az ölembe, akkor lekéreckedtél, mikor letettelek, akkor meg nyújtottad a kezed, hogy vegyelek fel. Ha leültem melléd kockázni, akkor otthagytál, ha meg én hagytalak ott Téged, akkor meg azért sírtál.
Próbáltam rád hatni először szép szóval, hogy megnyugtassalak. Ez nem volt jó. Aztán rád hagytam a dolgokat, de ez se vált be. Végül, gondoltam én is felemelem a hangomat, hátha… de ez se hozott semmi eredményt.
Csak néztél rám könnyes szemmel, visítva. Azt olvastam ki a szemedből, hogy „segíts már rajtam, mert nem bírom abbahagyni”, de nem tudtam mit tegyek :(
Ekkor csak egy hajszál választott el attól, hogy fel ne robbanjak. Nagyon mérges voltam, de nem rád, hanem a hosszú ideje tartó sírásra, meg hogy semmit nem tudtam tenni ellene. Egyszer csak sikerült elaludnod (állva, hozzám bújva), majd letettelek az ágyba. Kicsit megnyugodtam, hogy végre ez volt a baj.
20 perc múlva kezdődött előröl az egész. Fél nyolc volt ekkor. Bár 8-kor szoktunk fürödni, gondoltam ennél rosszabb már úgyse lehet… Mikor elkezdtem engedni a vizet a kádba, már csak hüppögtél. Csak egy body volt rajtad, de olyan gyorsan levetted, mint még sose. Beletettelek a kádba, ahol megszűnt minden nyűg :)

Tegnap sikerült végre elmennünk Nikivel és az ő Dorcijával egy sétával egybekötött szolgáltató látogatásra, ahol megkaptam a lakáshoz szükséges igazolásokat, miszerint nincs tartozásunk. Ma Apa telefonon elintézte a villanyt és a gázt (mert ezek levélben küldik a papírt) meg személyesen a vizet. Amikor az összes papír a kezemben lesz, újra fel kell kerekednem egy hosszú útra, hogy azokat bevigyem a lakáshivatalba, hogy végre elindítsák a vizsgálatot, hogy megfelelek-e bérlőtársnak.
Huh,még hosszú az út odáig...

56.

A bátyám szabadságot vett ki a mai napra, hogy eltudjuk intézni a hivatalt. Reggel be is mentünk, szerencsére csak egy ügyfél várakozott (ennek csak később lesz jelentősége, most csak annyit, hogy sietnünk kellett haza...)
Ránk került a sor, behívott az ügyintéző, aki már hétfőn is nagy unszimpatikus volt. Akkor ugyanis nem engedte, hogy behozzam a babakocsit az irodába, ezért nyitva hagytam az ajtót, meg ott álltam az ajtóban. Nehogy már, ő mondja meg hogy mit csináljak! Most kivettelek, és bevittelek magammal. Nagyon nem bírtál elülni, ezért hagytalak mászkálni. Azt a képet látni kellett volna, amit a manusz vágott!
Természetesen a papírokkal nem volt minden rendben, miért lett volna! Nem vettünk illetékbélyeget. Oké, ez az én hibám, de azt hittem az már megszűnt... Amit viszont ő felejtett el mondani hétfőn, hogy nem csak az Inszoltól kellett volna kérnem igazolást, hogy nincs díj hátralékunk, hanem az összes szolgáltatótól... Ez persze nem szerepelt a nyomtatványon, amit adott, hogy töltsük ki. Szerencsére azonban ezt beadhatom utólag, ehhez nem kell a bátyám. Pár napba azért bele fog telni, mire mind az 5 szolgáltatót végigjárom. Babakocsival...
Ha minden papír megvan, attól számítva egy hét múlva megkapjuk a határozatot,hogy elfogadják-e a kérelmemet. A baj csak az, hogy ha megvan a pozitív elbírálás, akkor szintén együtt a bátyámmal kell elmennünk az Inszolhoz, mert a szerződést megint csak egy időben írhatjuk alá. Akkor meg nem tudom, hogy tudok vele időpontot egyeztetni... Valahogy csak sikerül az is.
Jövő szerdán jön egy felügyelő (állítólag minden évben jönnek), aki megnézi milyen állapotban van a lakás, mennyire van leélve/felújítva, mi hiányzik, mi van pluszban. Tavaly voltak először, akkor az volt a legnagyobb gond, hogy a fürdőkád előtt miért nincs takarólemez (mert szétette a rozsda) és hogy van-e igazolásunk a gázszerelőtől, hogy ő kötötte be a gáztűzhelyet és nem pedig mi (egy 30 éves gáztűzhelyről van szó...)

Az elején írtam, hogy sietnünk kellett haza. Azért mert mára is bevállaltam a Zorka felügyeletét. Tünde még hétfőn kért meg arra, hogy nem vigyáznék-e a Zorkára egy órára. Először nem is mondta miért, én meg nem is kérdeztem tőle, mert nagyon nem érdekelt. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy: akkor fog menni a Zorka bölcsibe?, mosolygott és mondta, hogy : nem, mert jön a tesó...
Annyira örültem neki!!! Nem merte még beleélni magát, mert "csak" a teszt igazolta a gyanúját. Ezért kellett vigyáznom a kiscsajra, hogy az orvos is igazolja a sejtését. Szóval, ma megvolt nála az vizsgálat, és az ultrahang is, és Tünde 10 hetes babót hord a szíve alatt!!!

Szívből gratulálok nekik!

55.

Ezt a bejegyzést már tegnap délelőtt megakartam írni. Akkor arról szólt volna, hogy sajnos véget ért egy nagyon kellemes karácsony és szilveszter, amikor végre csak hármasban voltunk, mivel a bátyám december 21.-én elment a barátnőjéhez Pestre.
Tegnap délutánra/estére ígérték az érkezésüket. Mikor szerencsésen hazaértek, nagyon fel voltak dobva, és elég beszédesek voltak, ami egyébként nem jellemző rájuk. Kérdezték,hogy teltek az ünnepek, voltunk-e valahol? Meséljünk, mert utána ők is akarnak nekünk. Mivel velünk nem igazán történ túl izgi dolog, ezért belekezdtek ők.

Arról van szó, hogy úgy gondolják, hogy megérett a kapcsolatuk arra, hogy szorosabbra fűzzék, mégpedig összeköltözés formájában. Ekkor egy pillanatra megállt a szívem, hogy mi fog következni (mert féltem, hogy a barátnő akart jönni... Nincs vele semmi bajom, de annyian már végképp nem fértünk volna el ebben a kis lakásban), de az következett, hogy a bátyám már felkereste a mostani munkahelyének a pesti raktárát, hogy dolgozhatna-e ott tovább, és mivel annyira igen volt a válasz, hogy akár azonnal is mehetett volna, így semmi nem tartotta vissza őt a költözéstől. Szóval nem a barátnő jön, hanem a bátyám megy. Ez egyben azt is jelenti, hogy lesz még egy szobánk, vagyis egy teljes lakásunk. Egyenlőre nem kell saját után nézni, ami egyre égetőbbé vált.

Igaz, ez a lakás (még nem) saját tulajdonú, hanem önkormányzati, de akkor is jobb, mint az albérlet. A bérleti szerződést módosítani kell először társbérlőre, hogy én is intézkedhessek, ha valami van a lakással kapcsolatban. Aztán állítólag idén, a második félévben az önkormányzat felajánlja az ilyen lakásokat megvételre, akkor pedig élhetnénk ezzel a lehetőséggel.

Tegnap délután óta csak ez jár a fejemben. Mindig is arra vágytam, hogy legyen egy saját lakásunk, ahol nem kell osztozkodni senkivel. Minden olyan színű és elhelyezésű, amilyet csak mi akarunk. Most itt van, és mégsem tudom valahogy átérezni ezt a boldogságot. Vagy lehet,hogy még mindig nem hiszem el... Nem tudom elképzelni, hogy ezután melyik szobában fogunk aludni, lesz-e külön szobád, vagy mindannyian az egyikben alszunk, a másik pedig a nappali lesz, hol lesznek a bútorok, kell-e vennünk újakat, milyen legyen a SAJÁT konyha bútorom, milyen színűek lesznek a falak, műpadlónk lesz, vagy járólapunk... ezer meg egy kérdés merül fel bennem hirtelen. Talán a bőség zavara...

Természetesen párszor már beszélgettünk Apával, hogy mi lenne, ha... de itt mindig leragadtunk, mert úgy voltunk vele, kár beleélnünk magunkat olyan dologba, aminek 1 a millióhoz az esélye.
Legutóbb tegnap előtt került szóba, hogy milyen jó lenne, ha a bátyám olyan jól érezné magát a barátnőjével, hogy csak csomagolni jönne haza... Még mondta is Apa, hogy csak egy szavába kerülne, és segítene a cuccait elszállítani akárhová is...
Erre mi volt az első kérdése a bátyámnak tegnap: segítenél az asztalomat meg a fotelomat elhozni Pestre... :)???
Hirtelen azt sem tudtam sírjak-e vagy nevessek, de végül egyszerre sikerült a kettő.

Ma délelőtt a lábam lejártam, hogy el tudjak intézni EGY dolgot, a bérleti szerződés módosítását. Elmentünk az ingatlanszolgáltatóhoz (INSZOL), ott három helyre kellett mennem, hogy kiadjanak egy papírt. Ez a város egyik szélén van. Onnan átküldtek a lakáshivatalba, hogy kapjak még papírt. Ez természetesen a város másik felében van. Aztán következett az anyakönyvi hivatal, ahol ki kellett váltanom a 2 születési anyakönyvi kivonatot. Nem is tudtam, hogy darabja 2 ezer Ft-ba kerül... Aztán kell mindegyikünk cégétől munkáltatói igazolás, mert az egy főre jutó jövedelem nem haladhatja meg a mindenkori nyugdíj minimum 200%-át (ez 2007-ben 54260 Ft), mert ellenkező esetben az ember tud venni lakást. De nagyon kevés se legyen, mert csak pl. a lakbér 18 ezer, és ezt fizetni is kell valamiből...
Amúgy azt el is felejtettem leírni, hogy a testvérek nem számítanak egyenesági rokonnak (szülő-gyerek-unoka esetében ez azonnal megoldható), ezért nekünk 5 évig életvitelszerűen is (nem csak papíron) együtt kellett laknunk, aminek kezdetéről írásban értesítenünk kellett az INSZOL-t...
Szóval, ha kitöltöttük a formanyomtatványt, amit adtak, és mellékelünk mindent, lerójuk a 2200Ft-os illetéket, akkor a bátyámmal együtt vissza kell mennünk a lakáshivatalba,és egy időben kell aláírnunk a kérvényt az ügyintéző előtt. Ezután, ha úgy látják jónak, levélben értesítenek arról, hogy az önkormányzat méltónak talált-e engem, mint bérlőtárs, és ha igen, akkor szintén együtt a bátyámmal, felkereshetjük az INSZOL-t, hogy megkössük az új szerződést. És ripsz-ropsz már lesz is egy fél bérlakásom. Ami csak az enyém és a bátyámé, mert annak idején Apát nem vettük be a befogadónyilatkozatba...

17.

Megint nem írtam egy ideje, ami annak köszönhető, hogy semmi említésre való nem történt babafronton. Elég hihetetlen egy 8 hónapos izgő-mozgó-pakoló-lakást körbesétáló(bár menni még nem tudó)-és mindennap valamivel megnevettető manócskával nem történt semmi(új),de nálunk most ez van.

Apával meg velem viszont annyi történt, hogy sikerült végre szóban megállapodnunk arról, hogy épp itt az ideje egy saját kuckó vásárlásához. Mert mint az első bejegyzésben írtam vala, most a bátyámmal lakunk egy fedél alatt egy bérlakásban, ami a napokban kezdett terhessé válni kis családom számára. Nem részletezném, hogy mik voltak a kiváltói ennek az elhatározásnak, de már régóta gyűlik bennünk a "düh", és nem szeretném megérni azt a napot, hogy nem állok szóba a testvéremmel emiatt. Épp olyan, mintha albérlet lenne, annyival talán rosszabb, hogy erre költenünk is kell. Én szeretném, mert mégiscsak benne lakunk, és jobb a szépben élni. De Apa érvei is meggyőzőek, hogy mégsem a miénk, és amennyit erre költünk, azt a sajátunktól vesszük el... Ezért aztán most feladtam minden lakásszépítési tervemet és belekezdtem az eladó lakások illetve a lakáskölcsönök tanulmányozásába. Van időnk elemezni, mert a dolog csak tél végén válik aktuálissá, és mindkettőből szeretnénk a legjobbra rátalálni.

Tegnap beszéltem egy ismeretlen banki tanácsadóval, akinek azért sikerült letörnie a kezdeti örömömet. Felvázoltam neki a helyzetünket, hogy nincs önrész, van helyette egy fedezet, van kisgyerekünk, életbiztosításunk, meg kevés fizetésünk :( Erre ő közölte, hogy szocpolra nem tarthatunk igényt, a biztosítást ne vonjam be a hitelbe, a kölcsön törlesztő összegének annyit mondott, amennyi az én jövedelmem családi pótlékkal együtt :(((( Most abban bízom, hogy ez csak EGY vélemény volt a sok közül és minél több dolognak nézek utána, annál inkább fogok JÓ ajánlatot találni.

Sebaj, ezektől a képektől majd jobb kedvem lesz!

Mama vette neked a szemüveget, hogy ne az övét kapkodjad le:

Lehet nem látszik jól, de egy kenyérhéj-darabka lóg a szádból:

Álmos, de csak azért sem alszol:

Egy puszi dobás jól elkapott pillanata:

Remélem, látszik a lényeg: