354.

Szombat:

• Apa versenyen volt. Most használta először a karácsonyra kapott íjat, és nagyon ügyes volt, mert megint 1. helyezést ért el.
• én suliban voltam, idén utoljára és szerencsére ebből a tantárgyból is ez volt az utolsó előadás. Jogi ismeretek volt a címe, és most az utolsó napon csináltuk azt, amiről a vizsga szólni fog: modelleztünk egy esetet, és az összes odavonatkozó szabályt figyelembe véve kellett eldönteni, hogy mi legyen a megoldás.
• te meg a Mamával voltál egész délelőtt.
• délutánra megígértem neked, hogy elmegyünk csavarogni. Nagyon kíváncsi lehettél, mert csak 40 percet aludtál a szokásos 3 óra helyett. Egyszer csak betoppant Apa, így nem kellett bicajtúrára vállalkozni, mert a Mamával kiegészülve elmentünk a belvárosba, megnézni az adventi fényeket. Nagyon szép volt minden, idén is volt karácsonyfa, hóember, meg mikulás is. Mindegyik előtt készült fotó is. Aztán kíváncsi voltam a Betlehemre is, így átsétáltunk a városon.
  A Széchenyi téren volt felállítva egy adventi koszorú, egy karácsonyfa égőkből, meg a Betlehem. Szépek voltak, de eléggé szegényes volt az elrendezés (de hát válság van, vagy mi...). A végén már kockára fagytunk és alig vártuk, hogy hazaérjünk.

Vasárnap:

• a nap nagy részét volti vásárlással töltöttük, ennek köszönhetően 3 órakor lett kész az ebéd, aminek neki is ültünk. Majd ezután mentél aludni. Fél 7-kor ébredtél fel. Elég nyűgös voltál, megint erős volt a félelmed minden iránt. Pl. nem mertél szembe ülni a szobáddal, mert ott sötét volt, és látni sem akartad.
• még fürdés előtt nézegettem a teszveszen a playmobil játékokat, amit megláttál és mondtad, hogy neked is van olyan. Elővettük az összes katonát, meg megkértem Apát, hogy rakja össze a várat. Játszottunk katonásat, de nem a durva eseményeket, hanem azt, hogy a katonák elmennek megvédeni a várukat, az otthon maradó anyukák-feleségek pedig nevelik a gyerekeket, főzik a finomságokat.

Hétfő:

• siettem érted az bölcsibe, mert aznap volt a befizetés az oviban.
  
• a bölcsiben még letörték a lelkesedésem azzal, hogy "Anyuka, a Szabina lázas lesz, mert egész nap nem evett semmit, és végig azt mondogatja, hogy nagyon fáradt"... :$
• átmentünk az oviba befizetni a januári kosztot és megnéztük a leendő óvónéniket: Zsuzsa néni és Anikó néni. Nem köszöntél senkinek, meg sem szólaltál, de legalább volt rá lehetőségem, hogy elmondjam, hogy te ilyen vagy. Azt mondta az óvónéni, hogy semmi baj, majd feloldódik. Megkönnyebbültem. Búcsúzóul kaptál 2 szaloncukrot, amit nem köszöntél meg, de miután kijöttünk az oviból egyből elújságoltad a ránk váró Mamának. Aztán később itthon Apának is. Nem is etted meg, mert azt az oviban kaptam.
  Megnézted a kézmosót, a wc-ket, a tornatermet, a polcokra kirakott állatkákat, a gyerekek rajzait. Szerintem így elsőre tetszett, bár nem meglepő módon nagyon féltél.
  Január 20.-án, szerdán kezdesz, Mókus csoportban, sál lesz a jeled.

• délután elmentünk még a boltba, ahol feltűnt, hogy nagyon sápadt vagy, a szemeid alul meg pirosak. Mire hazaértünk eldöntöttem, hogy nem mész bölcsibe.
• 7-kor 38,5 volt a lázad, ezért mentünk a fürdőbe hűteni a tested. 1 óra múlva 0,5 fokot visszament. Ettél 1,5 sajtkrémes zsemlét, majd gyorsan elaludtál. Apa megjött fél 10 körül, akkor felébredtél, megfogtalak, és forrónak találtalak. Megmértem a lázad: 39,5 volt! Kaptál egy adag lázcsillapítót, és hamar elaludtatok Apával. Fél óra múlva megfogtam a homlokod, és szerencsére már hideg volt. Reggelig aludtál.

Kedd:

• reggelre Apa is lerobbant :( legalább egyszerre túl leszünk rajta (mert nekem is kapar a torkom...)
• Apa elment a saját orvosához, megállapította, hogy nagyon csúnyák a mandulái, és megdicsérte, hogy mennyit fogyott.
• addig mi itthon megint katonákkal játszottunk bölcsiset. Mikor Apa megjött, összeporszívóztam nagyjából mindenhol, össze is pakoltam kicsit, meg mostam 3 adag ruhát, és még mindig teli van a szennyes tartó.

Reggel szellőztetés közben:

• elmentünk a dokihoz, ahol öten voltak előttünk, és nagyon türelmesen vártad a sorodat. Amikor bementünk persze megint nem köszöntél, pedig a váróban megbeszéltük, hogy mit kel mondani, mikor bemegyünk.
  A dokibácsi az első mondata után unszimpatikus lett :( azt mondta, hogy 37 foknál lázat kell csillapítani 5ml sziruppal, 38,5-nél 7,5ml-vel (én ekkor szoktam kezdeni), 39 foknál lázcsillapító+hűtőfürdő. Aztán megmutattam neki a cetlimet, amire felírtam, hogy miket adok neked: echinacea bogyó, oscillococcinum, stodal, c vitamin. Erre meg azt mondta, hogy az első 2 őt nem érdekli... Meghallgatta a tüdődet, szívedet, azt mondta minden rendben, belenézett a szádba és azt mondta, hogy: hatalmas és sötétpiros manduláid vannak :( Kaptál antibiotikumot, pénteken vár vissza.
• Miután hazajöttünk, bebizonyítottad, hogy te már nem is vagy beteg, nem bírtál megülni egy helyben fél percig sem. Szerencsére láztalan vagy, a közérzeted jó, azért panaszkodsz, hogy mi betegségre hivatkozva fekszünk egész nap, te miért nem lehetsz beteg... Mondjuk az evés nem az erősséged, egy kis tányér levest ettél összesen, inni viszont tudsz.
• Apa nagyon odavan: általában lázas, náthás, fáj a feje, köhög. Őt viseli meg a legjobban közülünk (de ez így is szokott lenni).
• nekem a torkom fáj, köhögök, meg fáj a derekam-vesém táján, és jó érzés feküdni. Délután lehetőségem volt 2 órát aludni, persze nem egyhuzamban, de jól esett :)
  Főztem ebédet, de nem fogyott belőle, úgyhogy holnap is a pihenésé lesz a nap :)

Többi kép ITT található!

334.

Hála a korai télnek, rettenetesen depressziós hangulat lett úrrá rajtam, amit tetéz még az is, hogy semmi nem sikerül, vagy nem úgy, ahogy az elvárható lenne mostanában.

• fogyókúra: egyik héten szépen látszik a mérlegen állva a súlycsökkenés, a másik héten meg visszajön az addig nagy nehezen leadott pár deka. A másik meg, hogy nem onnan megy le, ahol éppen amúgy is sok a felesleg. MELLesleg eddig sem voltam bőkeblű, de most aztán közelítek a teljesen lapos állapothoz. Eddig innen fentről nem is volt olyan szembetűnően nagy a hasam, de most, hogy leeresztettem, sokkal jobban látszik. A nadrágok ugyanúgy feszesek, vagyis onnan nem sok deka csúszott le.
  
  
• munkahely: eddig sem szerettem ott dolgozni. A hely sem tetszett, a munkatársak sem (azért valahogy csak elszenvedtem 8 évet közöttük-na jó, ebből 3-at babáztam). Egy ideje viszont minden nap ismét görcsbe rándul a gyomrom, mikor beérek az üzembe, hogy ma éppen miért fogok lecseszést, esetleg fegyelmit kapni. Pont a héten történt, hogy az egyik munkatársam azzal fogadott, hogy gond volt az anyaggal, amit közösen csináltunk. Meg is mutatta, hogy mi, aztán egy kicsit megnyugodtam, mert én tudtam arról a problémáról, amiért még előző héten szóltam is a műszakvezetőnek, ő meg tovább küldött engem a meóshoz. Neki is megmutattam, szóval ő is tudott róla. Azt mondta semmi gond vele, mert javítják. Ezt én el is mondtam a főnöknek, hogy nekem akkor ezt mondta. Meg is kerestük együtt a műszakvezetőt, aki igazolt engem, de a meós meg simán letagadta, hogy én szóltam neki. Innentől az ostor visszacsapott. Természetesen nem az én szavam döntött. Arra jutottak, hogy nekünk kell kijavítani az elrontott anyagot, méghozzá úgy, hogy lehúzzuk a kártyánkat a ledolgozott 8 óra után, majd ott maradunk javítani. Ebbe én nem mentem bele, (többek között azért sem, mert ha addig történik velem valamilyen üzemi baleset, amikor hivatalosan nem is vagyok ott, azt hogyan fogják nekem igazolni???) ezért megoldották máshogy, ha jól tudom, már ki is vannak javítva. A meós azóta napi szinten kitol velem, úgyhogy "öröm" a munka.
  
  
• szülői értekezlet: 8-ra mentem szerdán dolgozni, hogy ez a nap se maradjon ki, így én vihesselek a bölcsibe. Apa átvállalt volna, de nem tudja felfogni, hogy mit jelent nekem az, hogy minden 2. héten csak annyit vagyok veled, hogy elrohanok veled a bölcsibe... Egy nap kiesés is nagy tragédia lett volna az amúgy is labilis érzelemvilágú lelkemnek. Szóval elvittelek, majd robogtam melózni. Aztán alig vártam, hogy végezzek, mehessek a szülőire, majd utána beterveztük, hogy megvesszük a szőnyeget. Fél 5-kor kezdődött a "megbeszélés", de korántsem az volt, amire én számítottam. Egy reflexológus tartott egy 1-1,5 órás előadást mindenféle témában: a 6 hetes baba talpmasszázstól kezdve a gyerekvállaláson át, az időskori energiatúltengésig. Itt már majdnem elaludtam. Aztán csoportbeszélgetéssel folytatódott: mit csinálnak a gyerekek (ez még érdekelt is), hogy élték meg a szülők a bölcsődei életet, mit mesélnek a gyerekek, mi változott azóta, hogy bölcsisek, lettek-e új szokásaik... Kezdtem kellemetlenül érzeni magam a sok kisgyerekes anyuka között, akiknek kivétel nélkül szeptemberben kezdte a csemetéje a bölcsit. Az én számból már hülyén hangzott volna, hogy mennyire nehezen élem meg a mindennapokat, amikor nem vagyunk együtt, pedig ez az igazság, hiába tart már 10 hónapja ez az állapot. Inkább csendben hallgattam a cumisüvegről való leszoktatást, a pelusnélküliséget, a kanállal való evés nehézségét. Közben meg azon agyaltam, hogy mi a francot keresek én itt, mikor itthon is lehetnék veled? Fél 7-kor tudtam csak lelépni, amikor is betettelek a fürdőkádba, csináltam vacsit, és feküdtünk le aludni. Se szőnyeget nem tudtunk venni, se veled nem lehettem, lehet, hogy ez volt az utolsó szülői értekezletem...
  

• iskola: szombaton elkezdődik az iskola, amire elég sok pénzt kell befizetni egyszerre (10500 ft a havi + 18000 ft a tankönyv), és nem tudom, hogy honnan fogjuk elvenni a rávalót. Apával pont ma délelőtt zörrentünk össze azon, hogy venni akart a motoromba új akksit, mert esténként nem tudom beindítani a hideg miatt. Ő ma venni akart egy újat, de én meg új szőnyeget szeretnék a szobába, ami szintén nem olcsó (kb. 25 ezer ft). Úgy érzem, hogy eddig is meg voltam motor nélkül valahogy, most ezt az egy hónapot is ki fogom bírni. Neki nem tetszett az ellenkezésem, ezért feldúlva elviharzott. Én meg itthon bőgtem fél délelőtt.

Azt hiszem lenne még mit kiírnom magamból, de meghagyom holnapra...

316.

Reggel arra ébredtem, hogy kérdezed Apától, hogy nem sokára jön haza Anya? Apa meg mondta, hogy itthon van, csak még alszik (ezek szerint járhatnék akár éjjeles műszakba is, nem nagyon foglalkoztat a dolog, hogy mikor vagyok otthon és mikor nem...). És jöttél át hozzám, megálltál az ajtóban, majd 100zal futottál az ágyhoz ölelkezni :)
Gyorsan bedugtalak a még meleg takaróm alá, de nem maradtál, mert mennem kell pisilni. Aztán innentől kezdetét vette a reggeli hiszti, mert te akartad lehúzni a wc-t, amit Apa már lehúzott, te akartad lekapcsolni a villanyt, amit Apa már lekapcsolt, nem fogadtál szót Apának, és tiszta víz lett a pizsamád. Aztán bugyiba, trikóba elkezdtél szaladgálni a lakásban, főleg a szőnyeg nélküli helységekben, és amikor rád szóltam, nem tetszett, és nyafogtál. Utána innivalóért nyafogtál, míg megcsináltam, mondtam, hogy bújj be az ágyba, aztán viszem. Persze nem bújtál be, csak ott fetrengtél félmeztelenül a nyitott erkélyajtó ellenére... Aztán hoztam a ruhákat, hogy felöltöztetlek, akkor meg be akartál takarózni. Úgy sikerült rád aggadtnom a ruháidat, hogy közbe nyakig be voltál takarózva... Kértelek, hogy vedd fel a szandálodat, de azt se akartad első (második, harmadik) szóra. Ezután már abbamaradt a nyafogás. Még indulás előtt sikerült megfésülnöm téged, és elmentünk. Aztán a földszintről visszafordultunk, mert jobbnak láttam, ha cipőben viszlek.
Az úton aztán jókedvűen elbeszélgettünk, kérdeztem, hogy hívják az új gyerekeket, de csak Kírát és KovácsMátét mondtad, meg egyszer Józsit. Kérdeztem, hogy tetszik-e az új nagycsoprt, és azt mondtad, hogy igen, menjünk oda legközelebb is. Mondtam, hogy minden kívánságod így teljesüljön, mert épp oda tartunk :) Az öltözőben már alig bírtál magaddal, annyira be akartál menni. Még megkértelek, hogy akaszd fel a mellényedet a fogasra (mert itt a nagycsoportban már feléred) és mehetsz is be.
Ma nem volt félős hangulatod, siettél a többi kispajtáshoz, leültél közéjük az asztalhoz. Kérdeztem az Andi nénit, hogy nem volt tegnap probléma, miután hazajöttem, de azt mondta, hogy semmi gond nem volt, játszottál egyből a "régi" ismerősökkel. Aztán közben mondtad a Csilla néninek, hogy mindjárt megyek az oviba! Ő meg kérdezte, hogy mikor, és rávágtad, hogy jövőre! Mondták, hogy egész nap sokszor mondogatod az ovit, nagyon várod már :) (reggelente az iskola és az iskolások tömege mellett sétálunk el, és akkor is mindig megjegyzed, hogy én már mindjárt iskolás leszek!)

315.

Kedden és szerdán semmi különös nem történt a bölcsiben. Jó kedvvel mentél be, és azzal fogadták Apát, hogy milyen jól elvoltál, játszottál a homokozóban, mutattad a kisebbeknek, hogyan kell homoksütit sütni, öltözni, vetkőzni, jól ettél ebédet, aludtál egy nagyot.

Csütörtök reggel is vidáman indult a napod, sőt, te ébresztettél engem, hogy megyünk a nagycsoportba? Hát persze! És már öltöztünk is. Még te mutattad az utat az öltözőig, aztán indultál volna be a csoportba, mikor megláttad az Andi nénit, és megtorpantál. Átkulcsoltad a lábamat és nem engedted. Közben kijött az Andi néni és próbált valahogy rávenni, hogy beljebb menj. Annál inkább szorítottál engem, meg bújtál a hátam mögé. Aztán egyszer csak megfogta a kezedet és bevezetett téged. Én hajoltam le egy pusziért, de már 3 lépéssel az ajtón onnan voltál. Andi néni visszafordított, és mondta, hogy adj egy nagy puszit és menj be játszani. Odajöttél, megöleltél, adtam egy puszit, és mondtam, hogy menj be, és puszilgasd meg a Kírát helyettem. Te bementél, én meg leléptem. Nagyon szomorú voltam egész nap emiatt.
Aztán este beszéltem Apával telefonon, és kérdeztem tőle, hogy nem mondtak semmit a bölcsibe? Azt mondta, de. Ugyanazt, mint előző nap. De semmit a félésről? Ja, arról semmit. Úgyhogy ez csak pillanatnyi bizonytalanság a részedről (legalábbis nagyon remélem!).

314.

Szerdán kaptam egy emailt, hogy megérkeztek a fényképek a Rossmannba, amiket előhívattunk a Nikivel közösen, és még a múlt szombaton rendeltünk meg. Alig bírtam kivárni, hogy megnézhessem őket. Bementem a Rossmannba és azt mondták, hogy nincs még kész :( Nagyon szomorú voltam (tudom, jó, hogy ilyen nagy problémáim vannak...).

Csütörtökön is bementem, hátha készen vannak már. De még mindig nem volt kész, de azt mondták, hogy menjek vissza zárás előtt, hátha addigra meghozzák.
A bölcsiben a Szilvi néni megállított engem, hogy elmondja, hogy olyan nagy lány vagy már, szeptembertől egy másik csoportba fogsz járni, nagy gyerekek közé. Először nagyon megijedtem, hogy ez mit takar, de hamar megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő megmarad óvónéninek, csak lesz egy helyettese, Andi néni. A bölcsi másik épületébe kell ezután menni reggelente és a cseresznye jel átváltozik halacskává. Ezek hallatán kicsit összeszorult a szívem, hogy pár hónapja még te voltál az összes kisgyerek közül a legfiatalabb, most meg 3 közül a legidősebb! Megmaradt csoporttársnak a Kíra, meg a KovácsMáté (őt mindig így hívod...nyilván van egy másik Máté is...). És abban a csoportban is van 1-2 kisgyerek, akik még maradnak, de ebben a tanévben már átmennek az oviba. A nagy bejelentés óta egész nap emlegetjük, hogy te már olyan nagy lány vagy, hogy nagycsoportba fogsz járni. És erre igazán büszke is vagy!
A Nikiék eljöttek hozzánk, hogy sétáljunk egy kicsit. Elmentünk patikába, meg boltba, meg a Rossmannba a fényképekért (még mindig nem volt ott :( ), aztán mindenki ment a Mamájához. Hazafelé együtt jöttünk megint, mert visszahozták a Dorciék a babakocsit. A Dorci elhozott a Mamájától egy tolós kacsát, ami neked nagyon megtetszett, és elcserélted a babádat a kacsáért cserébe. Este már megbántad a dolgot. Annyira sirattad a babát, hogy megfordult a fejemben, hogy elmegyek a Nikiékhez érte, de szerencsémre megvigasztalódtál egy Panni babával.

Pénteken reggel megint kerested a pici babádat. Apa mesélte, hogy minden reggel bölcsibe indulás előtt lefekteted, betakarod a babádat. Hát most nem volt baba, ezért sírtál egy kicsit miatta. Megint odaadtam helyette a Pannit, és az is jó volt. A bölcsibe vittünk 2 doboz ropit, meg a fényképezőt, erre azt hitték szülinapod van :) Pedig egyszerűen csak kedvesek vagyunk...
Mennem kellett alkalmassági orvosi vizsgálatra. Út közben, a kórház bejáratától néhány méterre áll egy mentőautó, villogó lámpákkal. Még át is futott az agyamon, hogy szegény valaki, pont a kórház előtt lett rosszul... Gondoltam rá, hogy felhívom Apát, hogy elmondjam neki, de csúszásban voltam, úgyhogy letettem róla. Mikor végeztem az orvosnál, még gondolkodtam rajta, hogy hazajöjjek-e, de kellett benzin a motorba, úgyhogy hazajöttem. Felcsörögtem Apának, hogy hozzon le benzint, de azt mondta, hogy rosszul van, menjek fel érte. Kb. 2 mp alatt felértem az emeletre, de szerencsére már nem volt olyan nagyon rosszul. A lényeg az, hogy Apa miatt volt ott a mentő, mert ő vérvételen volt előtte, és a hazaúton rosszul lett, és összeesett :((( Végül is magas volt a cukra, és különben is rosszul bírja a vérvételt, de nem szólt volna annak, aki levette a vért...
Ennek tudatában mehettem vissza dolgozni még 4 órát. Természetesen az agyam nem ott járt...
Még mindig nem volt kész a fénykép, és csak hétfőre ígérték.

Szombaton dolgoznom kellett, hiába kértem szabadságot :( Végül Apára hivatkozva délben leléphettem :) Szerencsére azóta nem ismétlődött meg a rosszulléte, de szokott szédelegni. A nap nagy részét vízszintesen tölti.
Délután, vagy inkább kora este elmentünk a Nikihez visszacserélni a babát a tologatós kacsára. Volt ám nagy öröm!!!

Vasárnap megint a piacon lézengtünk. Nem tudom, hogy most miért mentünk, de nem volt, az tuti, mert Apa nem vett semmit. Én azért vettem neked egy kirakót, amit már nézegetek egy ideje a játékboltban, de elég borsos ára van. Elvittük magunkkal a babakocsidat, hogy ne kelljen cipelnünk téged. Nem kellett. Viszont egyik sorban ülni akartál a másikban tolni a kocsit... Megint jól lefárasztottál engem :)

Hétfőn nem vittelek bölcsibe, mert az okmányirodába mentünk személyi igazolványt csináltatni neked :) 9-10 között volt időpontunk, és szűken, de ott voltunk időben. Egyből elküldtek fényképezkedni (ahol még véletlenül sem mosolyogtál, viszont nagyon jellemző rád az az ábrázat, amit lefotóztak. Nekem nagyon tetszel rajta :) ), majd utána vártuk a sorunkat. Volt előttünk 5 kisgyerek, ügyintéző meg 1. A többiekkel együtt türelmetlenül vártad, hogy mikor jövünk mi. Volt ott egy kisbaba, aki az apukájának berregett, te meg hangosan kacagtál rajta.
Mikor mi következtünk, a nő kinyomtatott 2 papírt, aláírtam 4 helyen, aztán mehettünk is. Nem tartott tovább 3 percnél. Hogy mit tököltek addig, azt nem tudom...
Itthon gyorsan elmentem előhívatni pár fényképet, mert a bölcsibe vittünk emléklapot, meg a Mama által horgolt tulipánt az elköszönő óvónéniknek, dadusnak. El is vittük egyből a bölcsibe. Margó néni, meg a Szilvi néni azt se tudták miért kapják, de nagyon tetszett nekik az ajándék.
Délután itthon punnyadtunk, neteztem (volna), te meg homokoztál. Aztán este átrobogtunk a Mamához, mert gyógyszerre volt szüksége.
Ja, és végre valahára készen lettek a fényképek, alig győzök betelni velük :)

Kedden reggel nagy izgalommal indultunk el a nagycsoportos bölcsibe. Egész odaúton meséltem neked, hogy a nagylányok, meg a nagyfiúk már nagycsoportosak lesznek, velük lesz a Szilvi néni, a kicsik meg maradnak az Edina nénivel. Be is mentünk a bölcsibe, ami ugyanúgy néz ki, mint a másik épületben. Csak mások a jelek a szekrényeken. A Szilvi néni ki is jött üdvözölni téged, majd utána egyből jött Andi néni is. Előle aztán elbújtál mögém, rá sem akartál nézni, meg nem akartad hallani a hangját sem. Féltem ettől nagyon, hogy fog ez lezajlani, szerencsénkre ott volt a megszokott, jól bevált, Szilvi néni. Elég sokáig ott maradtam még, de aztán láttam, hogy feltaláltad magad, úgyhogy hazaballagtam. A Mamának még eldaráltam, hogy ne a régi helyre menjen, és ne keresse a régi szekrényt :)
Itthon egész délelőtt pakoltam, és mégis csak a szekrény 2 polcán lett rend. Még mondtam is Apának (ő itthon van még ezen a héten), hogy milyen jó lenne, ha legközelebb egy hónap múlva kellene csak rendet raknom. Kinevetett és azt mondta, hogy már délután nem lesz rajta rend :) Amikor éjjel hazajöttem a munkából, láttam, hogy igaza lett :))

252.

Bölcsi 14. nap:

Reggel megint simán mentünk a bölcsibe (értsd: sírás nélkül). Az úton végig mondókáztam, és az összes szembejövő embernél el kellett mondanom, hogy ő éppen hova megy: iskolába, óvodába, dolgozni, boltba... Szerencsére megláttam az egyik kisgyereknél, aki a másik csoportba jár, hogy vitt néhány gyümölcsöt. Hazafele jövet egyből beírtam a telefonomba, hogy csütörtök reggel riasszon, hogy nehogy elfelejtsem a gyümölcsnapot... Jól van, mint írtam már párszor, elég szita agyam van :)
Szilvi néni mondta, hogy 1/4 1-re menjek érted, ha esetleg nem aludnál el és zavarnád a többieket. Addigra vissza is mentem, de nem is engedett be, mert azt mondta, hogy minden gond nélkül lefeküdtél a kiságyra, a párnáddal együtt :) Jöjjek vissza fél 2-re. Mikor újra mentem, kijött és mondta, hogy még alszol, de már mocorogsz, várjak kint az átadóban.
Egyszer csak hallottam a hangodat :) kivitt a Szilvi néni pisilni, te meg közben magyaráztad neki, hogy ott ban az anyutám! ott ban a cipője! látom! ... pedig nem is láthattál, mert nem lehet az ajtó alatt átlátni, és kulcslyuk sincs :) de nagyon jó volt hallgatózni :)
Kijöttetek, hatalmas puszit meg ölelést kaptam. Mondta a Szilvi néni, hogy ettél egy fél tányér ebédet (húsgombóc, paradicsom szósz, főtt krumpli), ami szerinte jó adag. Meg hogy nagyon aranyos voltál, nem sírtál egyszer sem. Én meg csak vigyorogtam, mint az aranyalma :)))
Mikor eljöttünk, hangosan köszöntél a Szilvi néninek biszlát!
Itthon krumpli leves volt, meg hozzá túrós táska. Ettél belőle jócskán!

Bölcsi 15. nap:

Egy kicsit nyafkán indultunk, de nem sírtál. Sikerült kitérőt tenni egy zöldségesbe, így el is terelődött a nyafiról a figyelem. Megvettem a gyümölcsöt a bölcsibe, majd mentünk is. Átöltöztettelek és büszkén vitted be a csoportba a gyümiket. Már nem kellett korábban mennem érted. 3/4 3-ra mentem. Még várnom kellett jó negyed órát. Mikor kihozott a Szilvi néni, mondta, hogy mire leszedte volna az ebéd maradékát az asztalról, meg betakargatott volna, addigra elaludtál. Párna nélkül :) Első voltál, aki elaludt, és utolsó, aki felébredt. Megetted az összes ebédet, és az uzsonnából is ettél :)
Haza jöttünk és ettél azért "becsinált levest", meg hozzá tejfölös lángost is.
Végre beszoktál a bölcsibe :)))))

250.

Az a helyzet, hogy egy jó ideje már nem írtam egy értelmes bejegyzést sem... Nem is tudom miért? Valahogy nincs ihletem.
Az egész nap eltelik úgy, hogy este arra gondolok, hogy ezt meg azt miért is nem csináltam meg? És az a legrosszabb, hogy nem is tudom igazán, hogy mivel töltöm a napjaim nagy részét. Csak élek bele a nagyvilágba, az események meg nélkülem zajlanak...
Minden nap felkelünk, elviszlek a bölcsibe, boltba megyek, haza jövök főzni, elmosogatok, néha mosok és takarítok, megyek érted a bölcsibe, ebédelünk, lefektetlek, közben netezek, délután alig várjuk, hogy este legyen, fürdünk, vacsizunk, alszunk. És valahogy hihetetlen, hogy ez a három sor kitölti a reggel 7 és este 10 közötti napot...
Nem panasznak szántam ezeket a sorokat, csak ez is bekerülhetne a "Világ nagy kérdései" közé :)

Bölcsi 12. nap:

Reggel szinte vidáman mentünk a bölcsibe, ezért anyai szívem végre megnyugodott. Még mindig nem altatnak ott, ezért ebéd után mentem érted.
A Szilvi néni azzal fogadott, hogy nem adtam oda neki az igazolást, amit a doki adott. Gyorsan pótoltam a hiányosságomat, míg ő elkezdte mondani, hogy nagyon aranyos voltál, beszálltál a játékokba, közreműködtél a gyerekekkel. Aztán mondta, hogy reggel történt egy kis baleset, mert bepisiltél. Semmi gond, mert lecserélték a ruhádat, mással is előfordult már ilyen. Itthon is volt már olyan, hogy a nagy igyekezetbe becsöppent egy kevés, de utána azonnal mentél is a wc-re. Mikor raktam el a ruhát, akkor láttam, hogy nem csak becsöppent az a pisi, hanem teljesen befolyt... Nagyon meglepődtem, mert ilyen nem fordult elő itthon, ugyanis mindig szólsz. Szerintem ott is szóltál, csak nem értek rá veled foglalkozni... Na, mindegy is, adtak rád egy bölcsis zoknit, mert az is pisis lett, és azt még nem vittem be.
Amúgy ettél is reggelit, igaz, csak 2-3 falatot, meg az ebédből is ettél, ezt láttam az arcodon... Mikor hazajöttünk, ettél azért egy fél szelet rántott húst, meg egy adag petrezselymes krumplit.
Alvás után Apától megint kértél husit, de nem ettél sokat belőle, mert mentünk a Mamához. Ott vacsira megint megettél egy fél szelet husit, hasábkrumplival. Majd hazajöttünk, és Apa éppen evett, hát megint ettél husit. Aztán már nem mert neked adni többet, mert irtó nagy lett és kemény a pocakod. Utána még megittál egy üveg tejet.

Bölcsi 13. nap:

Ma is viszonylag könnyen ment a reggeli elindulás. Megint nem volt sírás. Megint ebéd után mentem érted. Brokkoli főzelék volt, dínó fasírttal. Azt mondta a Szilvi néni, hogy a dínót megetted, a főzeléket nem. Itthon krumpli leves volt, abból egy egész tányérral megettél, meg hozzá egy 1/4 csokis csigát.
Alvás után első kérdésed az volt, hogy hoj ban a csigabigám? , ezért lementünk venni a boltban. Gondoltam, csak addig kell ez is, míg meg nem veszem, de szerencsére tévedtem! Elég nagy az a csiga, nekem is elég lenne egy darab belőle, de betermelted. Igaz, egy órába tellett, de akkor is. 6 óra volt, mire befejezted.
Este 8-kor ettünk vacsit (szigorúan diétásat ;) - uborka, paradicsom, sajt, virsli, tojás), és abból is szépen ettél, panasz nem volt rád. Annyira örülök, hogy végre visszajött az étvágyad!!! Ám elgondolkodtam azon is, hogy vajon mit adhatnak enni a bölcsibe, ha közvetlenül evés után ilyen jóízűen és sokat tudsz enni...

oOo

Tegnap sort kerítettünk az Tanuljuk játszva projektre :) (ez még a múlt heti kihívás volt...)
Igaz, nem úgy ahogy kellett volna, de erőltetni nem szabad semmit. Na, nem mintha engednél a szülői erőszaknak :D
Szóval mi csak az állatkerti séta részét csináltunk meg, és azért csak azt, mert ezzel is eljátszottál 1 órát! Nem egyedül, hanem csakis velem, de akkor is 1 óra az 1 óra!
Először megetettük az állatokat: a ló zabot, a tehén lucernát, a bari füvet, a disznó meg házi kosztot kapott-mindegyiket egy szem gesztenye helyettesítette. Volt, amelyiknek inni is adtunk.
Aztán eljött az este és építettünk mindegyiknek szerény hajlékot, és körbekerítettük karámmal. Az egyik gondozó, a Gizi körbejárta este az állatokat, mindegyiket megsimogatta, puszit adott nekik :)

A többi feladatot is igyekszünk bepótolni, mert jó ötleteket adnak a többiek, pl. memória játék. Nálunk mozgásos feladatokat nem igen tudunk végrehajtani, kitalálni, nálunk csak a kukacba való bujkálás kivitelezhető (mert panel, és irtó kicsi a hely, illetve megmászható berendezi tárgyakban is hiányt szenvedünk). Ezért mi a mozgást általában szabadtéren hajtjuk végre, napi minimum fél óra séta kötelező, ami nem egyenlő a boltba menéssel.

oOo

Ezek meg csak úgy:

Picasso:

Bár ezen a képen nem látszik, de megint levágtam a hajad. Most olyan Playmobil-figurás :) :

Gyí paci, paripa:

242.

Bölcsi 11.nap:

Még jó, hogy 10 nap a beszoktatás a bölcsibe... Még mindig nem alszol ott. És nem is mostanában fogsz...
Reggel már rendszeres a sírás, ha a bölcsiről van szó, ezután ezt nem is fogom leírni. Mikor az öltözőbe mentünk, épp akkor jöttek a Gergőék. Na ő, üvöltött! Ez annyira lekötött Téged, hogy meg se nyikkantál :) Átöltöztél és már mentél is a csoportba. A Gergőt meg beengedte az anyukája a csoportba, majd visszahúzta, hogy ölelgetve megvigasztalja, erre még jobban rázendített... Te ilyenkor hátra se szoktál nézni, mész is a többi kisgyerek közé. De én nem is erőltetem, hogy gyere vissza még egy puszira...
Hazaúton is teljesen megszokott módon viselkedtél.Mikor mentem Érted, a Szilvi néni nyitott ajtót, de rögtön a nyomában voltál. Azt mondta, hogy rossz híre van :( 38 fokos lázad volt 10 perccel azelőtt, hogy mentem. Elmondta, hogy nem is ettél ebédet, csak 1 falat rizst. Pedig szét is válogatta Neked a rizst, a húst, meg a gyümölcs mártást, hátha úgy megeszed, de nem :( Aztán míg ezt mesélte, Te fel-alá szaldgáltál az öltözőben, rendezgetted a ruhákat, nyitogattad a szekrényeket. Nyoma sem volt pilledtségnek. Itthon megmértem egyből a lázad, 38,3 volt popsiban.
Nekiálltál ebédelni, megettél egy rendes adag rizst uborkával. Most pedig alszol. Holnap megyünk a dokihoz, így a héten már nem mész bölcsibe :(

oOo

Mikor nyugodtan ültünk ebéd közben, Apával volt időnk megfigyelni Téged. Arra jutottunk, hogy már ez a pár nap is a bölcsiben, nagyon jó hatással van Rád. Eddig is beszéltél nem keveset, de most már egyenesen ömlik belőled a duma.

A házunk előtt kutyafuttató van, bent 2-3 kutya szalatgált.
Sz: Apa, látod?! A kutyusok a kutyakakiban játszanak! Látod, Apa?!
(Ja, kellett nekem megtanítani, hogy a fűben kutyakaki van...)
...

Még a bölcsiben voltunk. A én kabátom a ruháid alatt volt, a Te kabátod, még a szekrényben.
Sz: Anya mi ez?
É: A kabátom.
Sz: Anya, hoj ban az én tabátom? Anya, pejtetted a tabátomat a szekjénybe? (hol van az én kabátom? feltetted a kabátomat a szekrénybe? - ez volt eddig a leghosszabb mondat, amit hallottam Tőled)
...

Meg voltak még ilyenek:
Apa, megiszod gyojsan tábédat (kávédat)?
Megeszem a jizst, kisüt a napocska? (mert azt mondtam, azért bújt el a nap, mert nem eszel)
Ejtéptem eszt itt! (az asztalterítőt)
Játszottam bölcsibe boltos nénit! (minden nap ezt mondod)...

241.

A hétvégénk:

Apa csütörtökön és pénteken nem érezte jól magát, így Ő akkor kezdte a hétvégét, ráadásul pihenéssel.
Pénteken vettem a boltban sajtot, amit egyedül be is termeltem. Szombaton reggelre a rosszulléttől szinte mozdulni sem tudtam, valószínű romlott volt... de legalább egyedül vittem el a balhét. Egész nap hányingerem volt. Addigra Apa jobban lett, és egy csomót segített: elmosogatott, felsöpört, felmosott, porszívózott, kiszolgált. Tulajdonképpen csak feküdnöm kellett, amit meg is tettem.
Vasárnap sem voltam sokkal jobban...Gyorsan megfőztem az ebédet és lefeküdtem Veled délután aludni. Közben megjöttek ApaTesójáék, akik most akartak megköszönteni a szülinapod alkalmából, de épp aludtál... Én közben felébredtem, de mentem ki hozzájuk, mert nem akartam, hogy felébredjél, meg úgy gondoltam, hogy így előbb elmennek... :) Addig leszedtem a szárítóról a ruhákat, meg kiteregettem a vizeseket. Apa hallotta, hogy csörömpölök a szárítóval, még mondta is a Tesójának, hogy biztos túrják még mindig a földet a ház előtt a szerelők (ja, vasárnap délután... :) ). Mikor felkeltem, már teljesen jól voltam. 2 nap alatt 3kg-ot dobtam le magamról :)
Aztán eltelt ez a nap is, majd este Apa megjegyezte, hogy nem jól érzi magát, hányingere van...
Hétfőn aztán be kellett mennie a munkahelyére, de jött is haza, és feküdt egész nap. Estére jobban lett.
Délután átvittelek a Mamához, mert el kellett mennem a könyvtárba (notórius késő vagyok...). Mikor mentem Érted, a Mama azzal fogadott, hogy nem volt kedved lent lenni motorozni, fel kellett mennie Veled. De fent se volt jó, mindig azt mondtad, hogy haszamedek. Így aztán összekaptuk magunkat és eljöttünk. Amúgy itthon is sokszor megjegyezted, hogy haszamedek, de ki kellett ábrándítanom Téged, hogy már itthon vagyunk. Ha tetszik, ha nem...
Ma Apa megint ment dolgozni, de felhívott délelőtt, elment az orvoshoz, aki kiírta táppénzre, mert nem fog meggyógyulni, ha nem piheni ki magát. Szigorú diétára fogta, csak krumplit, rizst, fekete csokit ehet, inni csak forralt vízből készült teát, limonádét. Vírus van a levegőben...

Bölcsi 9. nap:

Hétfőn az egész család ment a bölcsibe :) Apát is be kellett avatnom a mi bölcsis szokásainkba. Megint volt pityergés a bölcsi említésekor, de mikor az öltözőbe értünk, már volt ott egy kisfiú, szintén Apukával. Ő pedig vidáman beszélgetett az apukájával, és annyira elterelte a figyelmedet, hogy elfelejtettél sírni. Gyorsan bedugtunk a csoportodba és már jöttünk is el. Apa azt hitte, hogy nagyobb "durranás" ez a bölcsi. Természetesen elfelejtettem, hogy befizetés van, nem is volt nálam annyi pénz, ezért napközben kellett visszaszaladnom pótolni a hiányosságot.
Ebéd után mentem Érted. Szilvi néni elmesélte, hogy a reggeliből csak a kenyér héja kellett, az uborka nem, de ittál a tejeskávéból. Tízóraira megittad majdnem az összes teát. Ebédre Zellerfőzelék volt, dinó fasírttal. A főzelékbe belekóstoltál, a husit megetted mindet, és még az almából is ettél.
Még nem erőltetjük az ott alvást.

Bölcsi 10. nap:

Ma már sírtál reggel, amikor öltöztettelek fel. Az öltözőben megint voltak már gyerekek. Mondtam, hogy nézd meg, nem sír egyikük sem. Erre Te is abbahagytad. Bevittelek a csoportba és eljöttem.
Ebéd után mentem Érted. Ma nem tudom, hogy ettél-e reggelit, de ebédet igen. Egy fél tányér sütőtök főzeléket, meg tojásomlettet.
Aztán jött az igazgató néni, és mondtam, hogy köszönj neki, de azt mondtad, hogy neeem. A néni azt, mondta, nem baj, majd köszönsz holnap. Miután elment, megpróbáltam megbeszélni Veled, hogy nem szép dolog, hogy nem köszönsz. Erre elkezdtél nagyon keservesen sírni. Már kijöttünk, amikor utánunk jött a Szilvi néni, hogy még holnap sem alszol ott. Kérdezte, hogy miért sírsz? Mondtam, hogy mert nem köszöntél és ezt szóvá tettem (és valószínű, hogy megsértődtél ezen). Azt mondta, hogy gyere, majd én köszönök neked, azzal átölelt (Te is őt) és megpuszilt. Te meg sírva mondtad neki, hogy szija.
Aztán egész hazáig tartott ez a nyafka állapot, ami egyébként nagyon jellemző Rád. Már reggel ezzel kezdesz, aztán a bölcsibe menet közben, aztán itthon lefekvés előtt, felkelés után, kicsit délután, kicsit este is...

239.

Bölcsi 7. nap:

Már az utcán is sírva jöttél velem, pedig bevetettem az összes gyerekdalt, amit csak ismerek (Lehet attól sírtál???). Mikor bementünk, hiper gyorsan átöltöztettelek és már mentünk is be is a csoportba. Mondta a Szilvi néni, hogy fél 12-re menjek és otthagytalak.
Megint elrohantam boltba, itthon összevagdaltam a húst, megcsináltam a tarhonyát és már mentem is Érted. A Szilvi néni azzal fogadott, hogy csak szipogtál, mikor bementél hozzá, de aztán mentél játszani a babakonyhával. A többiek addig gyöngyöt fűztek, később Te is velük. A tízórait nem fogadtad el, a gyümölcs sem kellett (csütörtök gyümölcsnap), de amikor ebédhez terített Szilvi néni, már el kezdtél érdeklődni. Aztán szépen leültél az asztalhoz, ahogy a többiek. Azt mondta, hogy ettél sokat, de legalább megkóstoltad az ebédet. Mondtam, hogy itthon is csak kóstolgatsz... És még azt mondta, hogy elég jó, hogy odaültél a többiekhez, mert van olyan új lurkó, aki nem ül le közéjük, hanem inkább üvölt. Aztán ebéd közben Szilvi néni elővette az ágyakat, Te meg kérdezted tőle, hogy "mit csinálsz?" meg, hogy "mi az ott?", és azt válaszolta, hogy ide fekszenek le a gyerekek ebéd után, és nem sokára már Te is itt fogsz velük aludni. Erre egyből rávágtad, hogy "hazamegyek" :).
Addigra én már vártalak az öltözőben. Mikor megláttál, (nem túlzok) szaladva tetted meg azt a 2 métert :))) Megölelgettük egymást és öltöztünk, majd hazajöttünk. Közben kérdeztem, hogy mit ettél? és azt válaszoltad, hogy "bojsót". És valóban az volt ebéd :)

Bölcsi 8. nap:

Ma Apa is itthon volt, mikor indultunk. Most Ő is láthatta, hogy ilyenkor a bölcsi szó hallatán eltörik nálad a mécses... Az odaúton végig énekeltem neked, meg mondtam, hogy megyek boltba, meg a postára, és már ott is leszek a bölcsinél. Erre mindig azt válaszoltad, hogy "Anya is megy bölcsibe". Mondtam, hogy "nem... hanem hova megy Anya?" Válasz: "Posztája isz"
Aztán 4x csengettünk, mire beengedtek, és ekkor már sírtál a kapuban. Az öltözőben is párszor megbeszéltük, hogy hova megyek, és hogy mikor jövök. Aztán mikor kész lettél, mondtam, hogy mehetsz is, és már nem a kijárat felé mentél, hanem a csoportba :) szipogva ugyan, de legalább jó felé.
Ma már több mindenre volt időm: boltba mentem, aztán a betegeskedő Apának centrifugáltam gyümilevet, főztem tarhonyát a maradék pörkölthöz, elmosogattam, és odatettem a zsírszalonnát kisütni, majd meghagytam Apának, hogy foglalkozzon vele, amíg elmegyek Érted. Egész úton az járt a fejembe, hogy vajon eszel-e ebédet, mert milyen jó lenne, ha ezután főzhetnék olyan dolgokat is, amiről tudom, hogy Te nem eszed meg, de mi igen. És ha ennél rendesen a bölcsibe, akkor ez nem lenne többé gond.
Az öltözőben már ott volt a Gergő anyukája, vele váltottunk pár szót, de hozzá már hozták is a kisfiút. Jött még egy anyuka, akit azzal fogadtak, hogy belázasodott a kisfia... Mikor már ők is elmentek, akkor jöttél Te. És azt mondta a Szilvi néni, hogy megettél egy fél tányér krumpli főzeléket, sült hússal!!! Utána az almába kettőt haraptál, de nem kellett és visszatetted. Annyira jó volt ezt hallani! Főleg, hogy itthon nem nyúlsz az ételhez, ha húst látsz benne... Megkérdeztem, hogy sírtál-e? Azt mondta, hogy nem, de ezek a sírások általában csak az Anyukának szólnak, ritka az a gyerek, aki napjában többször sír.
Egyszer kikéreckedtél pisilni, és akkor kiszaladtál az öltözőbe, megnézni, hogy "hol van Anya?", de mondta a Szilvi néni, hogy eszel ebédet és utána már megyek is érted, ezzel el is terelte a figyelmedet :)))
Hétfőn már 8-ra megyünk és még csak ebédig maradsz, kedden vagy szerdán megpróbál elaltatni.

Még tegnap történt a délután folyamán, hogy egyszer csak elkezdtél ilyeneket mondani: "süt a nap, süt a pét (pék)", meg "alma, alma, pijosz alma, fenn a fán". Aztán eszembe jutott, hogy úgy 1 hónappal ezelőtt délutánonként játék közben bekapcsoltam a Gryllus cd-t, de mivel nem láttam, hogy érdekelt volna, nem erőltettem. Ezek szerint tévedtem... :)

237.

Bölcsi 6. nap:

Másfél hét kihagyás után ma újra a bölcsi felé vettük az irányt. Sejteni lehetett, hogy nem lesz egy könnyű meló, amikor öltöztettelek, végig azt mondtad, hogy "holnap megyek bölcsibe". Mondtam, hogy nem holnap, hanem már most, de csak hajtottad tovább.
Az odaút simán ment, sőt még önként mentél be az öltözőbe is. Levetkőztettelek és rád adtam a benti cipődet. Ekkor azt gyorsan lekaptad a lábadról, visszatetted a helyére és elkezdtél sírni, meg a bejárati ajtóhoz szaladtál, hogy "holnap megyek bölcsibe". Aztán kijött a Szilvi néni, aki próbált megvigasztalni, de nem sikerült. Aztán megkért, hogy lehet, hogy drasztikusnak tűnik, de menjek el, mert neki úgy könnyebb. Egyetértettem vele, aztán a kezébe nyomtam a cipődet és leléptem.
Na, nem messze, csak az épület másik felébe, az igazgatónőhöz. 3 ajtón keresztül is hallottam, ahogy sírsz :( Szerencsére jött is az igazgatónő, így nem kellett hallgatnom, meg agyalnom, hogy most mi van. Az irodában nekiestünk a papírmunkának: leadtam a munkáltatói igazolást, meg ki kellett tölteni egy csomó papírt.
Ilyen kérdések voltak:
-mennyi időre születtél;
-minden rendben zajlott-e szülés közben és utána;
-meddig szoptattalak;
-van-e gyógyszerérzékenységed;
-a családban előfordult-e fejlődési rendellenesség és öröklődő betegség...

Aztán voltak, amik engem is zavarba hoztak, mert nem tudtam kapásból válaszolni rá:
-kúsztál, másztál-e vagy kimaradt, és mennyi idősen;
-mikor fordultál át, ültél fel, álltál fel, indultál el;
-mennyi idősen mondtál először értelmes szavakat;
-mikortól kaptál mást a tejen/tápszeren kívül;
-mióta eszed azt, amit mi...

Aztán még ilyenek:
-mennyire vagy akaratos, és hogyan fejezed ki;
-milyenek az alvási szokásaid, ragaszkodsz-e valamilyen alvó tárgyhoz;
-van-e beszédhibád;
-szavak mondasz, összekötsz kettőt, vagy mondatokban beszélsz;
-milyen ételt nem vagy hajlandó megkóstolni;
-egyedül eszel, vagy etetni kell;
-ragaszkodsz-e valamilyen játékhoz, vagy feltalálod magad...

Még elmeséltem, hogy én általában nem tűröm a hisztit, és ha nagyon túlnőne rajtad, akkor megmosdatlak vízzel, és nem bánom, ha ők is ezt teszik (bár nem Te vagy az első gyerek a kezük között, biztos tudják kezelni ezt a helyzetet is). Valamint azt is, hogy ha valami rosszat teszel, büntetésként nálunk a sarokba állítás jött be ezidáig. Mert volt ugyan olyan, hogy rácsaptam a kezedre, de mikor visszaláttam a saját mozdulataimat Benned, kicsit meglepődtem... És azt mondta az igazgatónő, hogy sokkal jobb hatással van a sarok a gyerekre, mert az erőszak csak erőszakot szül, és ennyi idősen a gyerek még nem azt szűri le, hogy nem szabad ezt csinálnom, mert kikapok, hanem azt, hogy veréssel oldódnak meg a dolgok... És főleg azért is hiába való a verés a nevelésedre, mert attól még szinte semmi nem oldódott meg, ugyanúgy folytattad a rosszalkodást, bármekkorát is csaptam a popsidra. A sarokba állásnál már más a helyzet: Te magad mondod azt, hogy "bepelyeztem", meg hogy "jó leszek". És utána általában tudsz normálisan viselkedni.
Miután végeztünk, mondta, hogy már mehetek is vissza Érted, mert 11 óra van. Át is ballagtam a csoporthoz. A Szilvi néni elmondta, hogy valószínű sok volt az a másfél hét kihagyás és azért voltál ilyen. Amúgy mikor bement Veled a szobába, nem sírtál és még az ölébe is beleültél :) Nézegettetek az ablakon, és mondta, hogy ne sírj, mert a könnyeidtől nem látod a madarakat. Volt még olyan, hogy emlegettél, de nem volt semmi komoly. Mikor mentem érted, mondta a Szilvi néni, hogy kukucskáljak be az ablakon: ott ültél az asztalnál és Tom és Jerry-s mesekönyvet lapoztál. Mikor kinyitottam az ajtót, párszor szóltam, hogy gyere, mire el is indultál... Aztán ideszaladtál hozzám és jó szorosan megöleltél. Ez volt a legjobb az egész napban :)))
Sajnos újabban az a módi, hogy nem köszönsz senkinek, se oda, se elmenetelkor :( Aztán mikor Szilvi néni eltűnt a színről, akkor már kiabáltál neki, hogy "én isz köszönök!", meg "szija Szibi néni!"
Holnap 10-re megyünk és ott fogsz ebédelni! Tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom!
:)))

235.

Most voltunk a dokinál. Bár még köhécselsz, de főleg éjjel és szárazon, így megadta a "gyógyult, közösségbe mehet" igazolást :) Amúgy pár napja adagolom a lándzsás útifű szirupot, és tegnap óta a mézet is, hátha valamelyik már meghozza a gyógyulást.
Már hívtam a bölcsit, és holnap 10-kor újra kezdjük... Remélem, újra töretlen lesz a lelkesedésed és nem leszel mostanában beteg!

228.

Tegnap este 6-kor követelted, hogy menjünk fürödni. Mivel nem láttam rossznak az ötletet, 3/4-ig töltöttem a kádat, betelepítettem a párologtatót és mentünk pancsolni. Egy órát töltöttünk bent. Aztán jött Apa, és mondta, hogy már csípi a szemét az illóolaj, szálljunk ki. Ezután egyből bebújtunk az ágyba, de persze még nem aludtunk el, bár én már tudtam volna... Néztük a tv-t, dumálgattál. Valamikor 9 körül megébredtem, hogy: Apa, hol a Szabi??? aztán Apa mondta, hogy már átvitt a szobádba. Aztán visszaaludtam.
Fél 1-kor hívtál Magadhoz. Átmentem hozzád, Te ültél az ágyon és kérdezted, hogy "hoj a bicicim?", meg "medünk a bölcsibe?", meg "kéjek tejcit... kéjek üdítőt", meg "nem alszok... Anya nem alszik... Apa főkelt" meg ilyenek. Aranyos voltál nagyon, csakhogy ez a kérdezz-felelek eltartott fél 3-ig. Ekkor már nem nagyon voltam álmos. Te viszont visszaaludtál :) (Ja, közben megmértem a hődet, de nem voltál lázas, csak hőemelkedésed volt)
Reggel, alig hogy Apa felkelt, Neked is kinyílt a szemed. Gyorsan elmentél wc-re én meg melegítettem tejet. És bár sikerül kifújnod a nózidat, de reggel elővettük a porszívót is. Sikerült egy adag cuccot leszívni. Az elején még tetszett, de a másik orrlyuknál már le kellett fogom Téged. Bölcsibe indulás előtt megint megmértem a hődet, de 36,9 volt, így elvittelek.

Bölcsi 5. nap:

Kölcsönkértem a Tündétől a bicajt, így azzal mentünk a bölcsibe. Nem is volt baj, mert egy kicsit megcsúsztunk, de így legalább időben odaértünk. Összevontak 2 csoportot, mert olyan sok a gyerek :$ Megint nem búcsúzkodtunk.
Gyorsan eltekertem az Államkincstárba leadni a támogatás igénylőt és hazatekertem. Közben Apával felhívattam a dokit, hogy náthás vagy és néha van egy kis hőemelkedésed, elmenjünk-e hozzá, vagy tud tanácsot adni telefonon keresztül. Azt mondta, hogy ne menjünk el, mert dugig van a rendelő és ha nincs más baj, akkor kár lenne ott összeszedni valamit. Orrcsepp, nurofen, calcimusc meg kitartás, mert elég rossz időben keztük a bölcsit, így előfordulhat, hogy sokáig eltart :( Ha valami más i lesz, akkor mehetünk hozzá. De nem lesz!
Elindítottam a mosógépet és indultam Érted.
Mikor jött a Szilvi néni ajtót nyitni, furcsálltam, hogy miért jössz Te is vele, mert mindig bent szokott hagyni a csoportban addig. Aztán kinyitotta az ajtót és elkezdtél zokogni... Hatalmas könnycseppek potyogtak a szemedből :( Mondta, hogy pityeregtél már bent is, igaz nem ennyire, de gondolja, hogy összefüggésben lehet a náthával, hogy most egy kicsit el vagy anyátlanodva. Megmérte ő is, hogy nem vagy-e lázas, de még hőemelkedésed sem volt.
Azért búcsúzóul mondtad neki, hogy jössz hétfőn is :)

Már napok óta próbáljuk beléd "erőszakolni" a citromos teát, mert milyen jó is az... erre, önszántadból, magában eszed a citromot:

(itt 2 kép 2x van...hihihihi)

Megtanultál a szobában biciklizni :) remélem már az idő is kedvezni fog a bringázáshoz:

Édi voltál nagyon már korán reggel, mert mindig úgy indul a nap, hogy már fél 7-kor biciklizni szeretnél, de ma mondtad, hogy "koján van... pölkelnek embejek" (korán van, fölkelnek emberek).

227.

Már fújni kell az orrod :( és folyamatosan melegnek érzem a kezed, de megnéztem párszor a hődet, nem voltál lázas... Tegnap este már nagyon nyűgös voltál. Aztán 9-kor elaludtál, így arra gondoltam, hogy most jön ki rajtad a fáradtság: nem alhatsz (mert nem engedem...) délután 1,5-2 óránál többet, de még mindig későn alszol el este (9 után), és korán kelsz reggel (7 előtt). És nyilván ennyi nem elég. Ezért jó, hogy előre hoztuk a fürdést, így már akár 8-kor el is aludhatnál. De nem akarsz: tegnap estig tologattad fel-alá a biciklit a szobában, és sértve érezted magad, mikor azt mondtam, hogy most már elég, a bicikli is alszik, meg Te is :)
Éjjel egyszer megébredtél, ekkor gyorsan átköltöztem melléd és megint ott ragadtam.

Bölcsi 4. nap:

Még mindig örömmel mész a bölcsibe :) És már tudod, hogy nem maradok ott Veled. Ma sem kaptam puszit a búcsúzáskor, de ma már nem is kértem, mert olyan gyorsan bent voltál a csoportban...
Megint elmentem boltba, hazahoztam az ebédnek valót, felforraltam a vizet és előfőztem a rizst, és már mentem is vissza Érted.
Tudtam egy kicsit kukucskálni: háttal ültél az ajtónak a kis asztalnál, ahol épp kiszínezőt rajzoltatok. Láttam, ahogy szól Neked a Szilvi néni, hogy tedd el a ceruzát, fogd meg a rajzod, és mutasd meg nekem. És felkeltél a székből és megláttál engem és szaladtál a rajzoddal hozzám, hogy "ezt jajzoltam!".
Mondtad, hogy pisilned kell, így beszéltem pár szót a Szilvi nénivel. Azt mondta, hogy kérdezted 2x, hogy "hol van Anya?", meg mondtad párszor, hogy "Anya báj(vár)", de semmi sírás :)))
Szerintem jobb azt hallani, hogy nem is foglalkozott velem a gyermekem, mint azt, hogy végig üvölti az 1 órát...
Még holnap 10-re megyünk, de hétfőtől már 9-re. Sajnos, nem lehetett másképp megoldani a beszoktatást, így végig 2 órát leszel azon a héten :( Sajnálom, mert reggelente az első kérdéseid egyike, hogy "mikoj medünk bölcsibe?", és kb. 2-3 órán keresztül mondogatom, hogy ma, nem sokára, mindjárt...
Aztán február 2.-tól ott is ebédelsz...

226.

Bölcsi 3. nap:

Ma volt az első külön töltött napod. Átöltöztettelek, és bekísértelek volna a csoportba, de megint meg kellett mosni a kezedet :) Kijött a Szilvi néni és mondta, hogy akkor búcsúzzunk el. Gyorsan odadobtál nekem egy "szia"-t, én meg azért adtam egy puszit és elváltak útjaink :)
Elmentem boltba, hazavittem a szajrét, befűszereztem az ebédnek szánt halacskát, aztán le is telt az 1 óra. Kijöttél a Szilvi nénivel kézen fogva, és tudomásul vetted, hogy ott vagyok. Se megkönnyebbülés, se nyakamba ugrás... vagyis jól érezted Magad :) Mondta a Szilvi néni, hogy nagyon jól elvoltatok, rakosgattad a montessorit, tologattad a babát, meg főztél az edénykékben. Nem sírtál utánam, és a dugi játék sem kellett, amit a szekrényedben hagytam :)
Felöltöztettelek és jöttünk haza főzni.

Újabban azt csinálom, hogy amíg én főzök, adok valamit a Te fazekadba, hogy Te is főzzél velem együtt. Ma egy marék bab, só, cukor és a panírozásból elcsent liszt volt a menü:

Ági!
Nagyon boldog névnapot kívánunk, és sok puszit küldünk :*

225.

Bölcsi 2. nap:

Sokkal jobb volt, mint az előző!!!
Igaz, megszámlálhatatlanszor mondtam el, hogy mi lesz a bölcsiben, de úgy tűnik, megérte. Mikor bementünk a csoportba, egyből odamentél a vasalódeszkához, meg a vasalókhoz és nekiláttál a munkának :) A többiek addig a mini asztaloknál fa gyümölcsöket, meg zöldségeket szeleteltek. Még kipróbáltad a libikókát, aztán csatlakoztál a többiekhez, és együtt játszottál velük. Egyszer még odajöttél hozzám, mert levetted az egyik baba fejét és csak én rakhattam vissza, a Szilvi néninek nem engedted.
A hazajövetel nem volt egyszerű, ugyanis a gyerekek leültek rajzolni, és nekünk meg haza kellett jönnünk. Ekkor eltört a mécses :( Sajnos nem tudtalak megnyugtatni semmivel, pedig Szilvi néni még hozott Neked külön színezőt, hogy itthon legyen mit rajzolnod... Te velük akartál rajzolni...
A kézmosás sem maradhatott el, de csak 2x volt :)

Aztán hazajöttünk, elmesélted Apának, hogy főztél, meg vasaltál :) Aztán segítettél megfőzni az ebédet. Rakott karfiol volt, Te raktad a tálba a karfiolt, meg rá a tejfölt. És a sütőbe is Te raktad be. Szerencsére sikerült hamar elaludnod.
Ébredés után ettél elég ebédet és lementünk a játszira sétálni. Elég sokáig lent voltunk, majd felmentünk egy órára a Nikiékhez játszani, ahol megettél egy szelet vajas kenyeret. Utána meg a Mamáékhoz is felmentünk egy órára, ahol megettél majd 2 tányér sóskát krumplival. Ezt csak azért írom, mert nem emlékszem, mikor ettél ennyit utoljára :)
Mondtam is Apának, hogy lehet gyakrabban kéne mennünk látogatóba másokhoz, és mindenhol megkínáltatnánk magunkat, mert lehet, hogy csak unod az itthoni légkört, tányért, kanalat... :D
A rövid délutáni alvás ellenére is csak fél 10-kor aludtál el közöttünk a sötétben, de így legalább át tudtalak vinni a szobádba, és nem kellett melletted aludnom :D

224.

A bölcsőde:

10-re kellett mennünk, de már 9:40 ott voltunk. Kinyitotta az egyik gondozó az ajtót és kérdezte, hogy voltunk-e már az igazgatónőnél? Mivel még nem, nem mehettünk be azon az ajtón csak a másikon... Ott várt minket az igazgatónő, akinek odaadtam az orvosi papírokat és mentünk az öltözőbe. Ott már várt minket a Szilvi néni. Tőle megijedtél rendesen :) Gyorsan átöltöztünk (nem volt nehéz, mert rafináltan az utcai alá adtam a játszós ruhát :D) és indultunk be a csoportba. Aztán a mosdónál megtorpantál. Pont Rád volt méretezve, ezért nem hagyhattál ki egy gyors kézmosást :)
Mikor bementünk az összes gyerekszempár ránk szegeződött, még én is megilletődtem :)
Kaptam egy széket,amire leültem és úgy döntöttem, hogy egy tapodtat sem mozdulok. A kezdeti bizonytalan lépéseidet felváltotta egy a felfedező stílus: mindenhez odamentél, de nem nyúltál először semmihez. Aztán találtál egy vasalódeszkát, meg 3 vasalót. Közben odasétált egy kisfiú, aki játszott volna Veled, de összeszedted az összes vasalót, így nem tudott :( Aztán adott Szilvi néni egy babapárnát és takarót és nekiálltál vasalni, és unszolásomra engedted Pistikét is vasalni.
Kaptál tízóraira narancslevet, de nem tetszett a hely, amit Szilvi néni mutatott, aztán mikor leültél, meg nem kellett az innivaló. Egyszerűen nem voltál szomjas.
Ha jól tudom, reggelire tejet (karamellásat, kávésat) kapnak, tízóraira csak gyümilevet, ebédre szerintem semmit, és uzsira megint valamilyen tejet. A köztes időben nincs ivás.
Aztán eszedbe jutott a mosdó, és gyorsan megszöktél. Mondtam, hogy ez nem így működik, csak akkor mehetsz ki, ha lesz pisi. Erre lett pisi :) Megmutattad Szilvi néninek, hogy tudsz egyedül pisilni, meg törölni is. És egyedül mostál kezet, és megkerested a törölköződet a cseresznye jelnél.
Aztán vissza kellett volna menni a csoportba, de kint sokkal jobb dolgot találtál: egy libikókát! Szilvi nénivel együtt bevittétek a csoportba. Ez egy olyan, amire 4-5-en is ráférnek. Egyből ráültél és kiosztottad a többi kisgyereknek, hogy ki, hová üljön, hol kapaszkodjon. Itt volt egy kis marakodás, de sikerült csírájában elfojtanom.

Itt megjegyezném: én azt hittem, hogy ez úgy működik, hogy én ugyan ott vagyok, de majd a dadus fog rendezkedni, mégiscsak ő van "otthon". Ő meg úgy gondolta, hogy mégiscsak az én gyerekem, hát fegyelmezzek én, ő meg majd a többit inti rendre... Közben megkérdeztem Szilvi nénit a 2 minket érintő témáról: az irigységről és az evésről. Rendkívül meglepett!

• A Szabina irigy???
  Ezek a gyerekek nem irigyek...!!!! Itt megtanulnak osztozkodni, várni egy-egy játékra, amíg az kell a másiknak. Addig adnak neki valami mást és ha a kiszemelt játék nem kell másnak, akkor úgyis játszhat vele.
  (Persze: nyilván mindegyik kisgyerek mosolyogva veszi tudomásul, ha egy másik éppen elveszi tőle azt, amivel addig ő játszott...)
  
  
• A Szabina válogatós???
  Ezek a gyerekek többé-kevésbé megeszik, amit kapnak, legfeljebb odaülünk mi is és eszünk belőle, hogy milyen finom az ebéd, és akkor ők is jóízűen megeszik.
  (Persze: az összes kisgyerek mosolyogva áll neki enni, még olyan ételeket is, amiket otthon azelőtt nem is kóstolt...)
  
  OK, megértem, hogy a gyerekek nagyon könnyen alkalmazkodnak, de nem akarom elhinni, hogy ezek a gondok annál a kb. 10 gyereknél fel sem merültek kezdetben. Mert hogy mostanra már megszokták, azt elhiszem! De hogy másnak semmi problémája nem volt, azt nem! Főleg azután, hogy azt mondta a Szilvi néni, hogy volt olyan kisgyerek, aki az egész hetet az anyukája ölében töltötte sírva, mert nem volt hajlandó elmenni tőle fél métert...

Végül aztán azért kellett hazajönnünk, mert már kétségbe esve akartál menni kezet mosni... :) És miután nem tudtalak meggyőzni, hogy mennyi sok játék van bent, inkább eljöttünk.
Aztán a család persze érdeklődött, hogy milyen volt az első nap?
Csak azt tudtam mondani, hogy olyan voltál, mint itthon is. Vagy mint bárhol. Kellett pár perc, hogy feloldódj, aztán hoztad a formád: játszottál azzal, amit kinéztél magadnak; mentél amerre jónak láttad; megültél néhány másodpercre, ha újdonságot láttál.
Úgy köszöntünk el, hogy holnap is megyünk. :)
Aztán az egyik kisfiú sírva fakadt, mikor elindultunk haza... azt mondta a dadus, azért mert csak pár napja van ő is és én vagyok a mindenki anyukája... :)

218.

Pénteken reggel elmentem az igazgatónőhöz adatokat egyeztetni. Már megint várnom kellett rá, majdnem 1 órát. Aztán gyorsan végeztünk. Bemutattam a szükséges papírokat, ő meg adott egy nyomtatványt, amit a dokival kellett kitöltetni.
Aztán elszomorított egy kicsit: azt mondta, hogy ilyenkor már nincs pótbefizetés, így nem tud kaját biztosítani Neked januárra (???). Erről Apa véleményét most nem írnám ide, mert ki kéne csillagoznom egy egész bekezdést, de egyetértek vele, mert nem akarjuk elhinni, hogy ahol 15 gyereknek jut ebéd, ott a 16.-nak nem...
Még nem tudom, hogyan lesz ez megoldva, de most úgy gondolom, hogy főzök arra az 5 napra, és visszük magunkkal reggel. Legkésőbb hétfőn úgyis megtudom :)
Amúgy felajánlotta az igazgatónő, hogy ne 19.-én menjünk, hanem 1 héttel később, de az meg azért nem lett volna jó, mert a csoportban akkor már lesz egy kisfiú beszoktatáson. Meg különben is, én már beleéltem magam, és megyünk/mész :)

Hazajöttem és felhívtam az orvost, hogy azonnal meg tudná-e csinálni azt az igazolást? Azt mondta, hogy nem. Kértem, hogy csináljunk valamit, mert hétfőre nekünk kell, csak úgy mehetünk, ha azt leadom. Azt mondta, hogy menjünk oda 1 órára és valamikor sorra kerülünk. OK.

Felhívtam a Nikit, hogy van-e kedvük csavarogni délelőtt? Volt :) így együtt elmentünk egy jó messze lévő kínaiba, ahol benti váltócipőt kerestem. De nem találtam :( Vettem viszont nagyon aranyos zoknit, meg bugyit. Mire hazacsúszkáltunk (mert elég sok helyen nem ismerik az útszóró sót), már annyi idő volt, hogy szóltam Apának, hogy öltözzön is, ha jönni akar velünk a dokihoz.
Szerencsénk is volt, mert pont akkor mentünk, amikor valaki lemondta az időpontját :) Apa nem jött be velünk. Te meg úgy fel voltál dobódva... végig beszélgettél a dokinak, meg a védőnéninek.
2 apró öröm is ért engem közben:

-Ugye még nem szobatiszta?
-De! Már nyár óta.
-Na jó, de éjjelre sem kell pelenka?
-Nem!
-Hmmm...akkor ezt át kell húznom...
:)))

A másikat már csak itthon vettem észre: van egy olyan pont az igazoláson, hogy

"Beszédfejlődése: folyékonyan beszél - beszéde nem összefüggő - beszédhibás"

és az első van aláhúzva :)))
Könnyű dolga volt, mert épp csak mondókázni nem volt kedved, amúgy nagyon közlékeny voltál. Akárcsak hazafelé, amikor rákezdtél:

Mótusta, mótusta, pejmászott a pája, letesett, kitöjött a jába.
Dottoj bácsi, ne nészi meg, huncut a mótusta, pejmászott a pája.

Megpróbálom felvenni videora, mert egy élmény, ahogy előadod :) Hazáig röhögtünk Apával :)

oOo

Délután átmentünk a Ritáékhoz, hogy kifaggassam, hogy milyen a bölcsi. A Tomival közös csoportszobában lesztek, de napközben külön csoportban. Szóval a Rita mondott néhány újdonságot nekem, de azt mondta, hogy nem kell hallgatnom rá, mert lehet, hogy nálunk teljesen máshogy fognak alakulni a dolgok. Azért furcsa, hogy a Tomi 5 nappal fiatalabb Nálad, mégis ők a tapasztaltabbak ebben a témában :)
Amúgy elég jól el voltatok egymással, nem emlékszem, hogy meg akartad volna ütni vagy harapni őt, ami már haladás :) Sokat mondókáztatok, hancúroztatok, pusziltátok egymást.

oOo

Pár napja Apa felvetette, hogy mi lenne, ha nem éjjel (úgymint 9-kor) kezdenénk bele az esti szertartásba, hanem fél 8-8 körül. Beleegyeztem, csak az a gondom vele, hogy amikor 5-kor kelsz fel a délutáni alvásból, akkor nem hiszem, hogy 2 és fél óra múlva újra álmos leszel... Szóval a héten már legkésőbb fél 9-kor iszod a tejcit a saját, sötét szobádban. Mellettem :$
Ezzel megint csak van gondom :), az, hogy én a sötét szobában percek alatt elalszom, míg Te nem. Sőt, még fél 10-kor is 2-5 percenként belém rúgsz, hogy "Anya, nem alszol!".
Még nem jöttünk rá a megoldásra, de szívesen venném, ha megosztanátok velünk, hogy nálatok ez hogyan működik? Kb. az ebédtől érdekelne :)

oOo

Ma Apa megint dolgozott, így mi megint csavarogtunk. Elmentünk a Sparba, még mindig váltócipőért. Sikerült is vennem egy igazi balerinásat, kíváncsi vagyok, mikor szabadítod meg a fodroktól :)))
Aztán megejtettem a havi tisztítószer beszerzését is. Itt már nagyon nem tetszett a rendszer. A bolt közepén levetted mind a két cipődet és szétszórtad :(
Ráadásul minden soron minimum 2x mentem végig, mert semmit nem találtam :(
Meg nem széles a kocsid, de így is alig fértünk el a sorok között :(
Miután kijöttünk, leszakadt a szatyor füle és minden szétgurult :(
A fehérvári hídon meg kellett nézni az érkező vonatokat. Mikor elfogytak és el mertem indulni, elkezdtél visítani. Még jó, hogy nagy volt a kamionforgalom és nem hallatszott a hangod :(
Ezután még elmentünk megvenni a gyertyákat és a tűzijátékot a tortára és hazajöttünk. Majd irány vissza az ebédért, mert már dél volt.
A levest a nagy igyekezetedben az asztalra lapátoltad, a borsós rizsből ki kellett ennem a borsót, a húst kiköpted...
Mikor letettelek aludni, még nem volt itthon Apa. Már majdnem magadra hagytalak, mikor csörgött a kulcs a zárban, ezzel egy időben a szemeid kipattantak. Kb. fél órát csúszott az elalvás, fél 2-kor jöttem ki mellőled és 4- kor keltél fel.

217.

Ma délelőtt, a Niki közreműködésével (ő vigyázott Rád) sikerült eljutnom a bölcsibe. Már majdnem úgy nézett ki, hogy most se jutok sorra, de azért mégis fogadott az igazgatónő.
Úgy emlékezett, hogy januártól kértem az elhelyezésedet(pedig nem, mert még ők mondták, hogy mivel 19.-én töltöd be a 2.-t, előbb nem tudnak felvenni, csak abban az esetben, ha lemondok a gyedről...), és úgy döntöttek, hogy ők nem fognak nálam jelentkezni, hanem megvárják, hogy én mikor megyek.
Miután letudtuk a nézeteltérést, elmondta, hogy milyen papírokat kell bevinnem hozzá: születési anyakönyvi kivonat, TAJ kártya, lakcímkártya, kiskönyv, orvosi igazolás. Ezen kívül kell vinnem a munkahelyemről egy igazolást, hogy van munkahelyem és ott 8 órában foglalkoztatnak . Ez volt a legneccesebb, mert nem voltam biztos abban, hogy ad ilyet a cég akkor is, ha még nem dolgozok, hanem a szabadságomat töltöm. Később felhívtam és azt mondták, hogy adnak :)
Ezután megkerestük a gondozónőt, Szilvi nénit, aki sokkal szimpatikusabb volt, mint a szülőin. Elmondta, hogy miket kell majd rendszeresen vinni: szalvétát, wc papírt, szappant, zsebkendőt.
Mikor megtudta, hogy nincs pelenkád, felragyogott a tekintete és fiatalodott vagy 5 évet :D
Megkérdezte, hogy szólsz-e ha pisi lesz? és mikor mondtam, hogy igen, szerintem ilyet mondhatott magában: Yesss! :DD
Mondta, hogy mikor már "élesben" jövünk, akkor 8-ra ott kell lenni, mert akkor van reggeli. Mondtam, hogy azzal nem is lesz gond (azt nem említettem, hogy 6-ra fogok járni dolgozni...), mert mindig korán kelő voltál, sokkal inkább a délutáni "maratoni" alvással lesz a gond, mert az eltart 2-3 (de van, hogy 4) órát is. Gondoltam arra, hogy felébresztelek, de szerintem azért alszol ennyit, mert ennyit kíván a szervezeted. Ha meg felkeltelek csak nekem fogsz nyűglődni... Azt mondta erre, hogy most már inkább ne vezessek be semmi újat és arra kér inkább, hogy 7végén is próbáljunk aszerint élni, mint a hét 5 napján ott a bölcsiben. Evidens.
Aztán kért 2 füzetet, az egyik üzenő, amibe a bölcsi irkál, a másikba meg írjak pár oldalt Rólad, a szokásaidról. Először arra gondoltam, hogy mit írjak 2 oldalon keresztül, aztán mikor itthon jobban belegondoltam, lehet az egész füzet betelik majd :D
Aztán megmutatta, hogy kell bemenni, hol vannak a babakocsik, a szekrények.
Majd elővette a naptárat és megkérdezte, hogy mikor is szeretnénk jönni? Mondtam neki, hogy úgy 2-3 héten belül. Nézegette, és azt mondta, hogy az sehogy se lesz jó, mert 2 hetenként csak 1 kisgyereket tudnak beszoktatni (hogy a többieket ne zavarja meg több szülő jelenléte), és márciusig be vannak táblázva... Mit szólnék a jövőhét hétfőhöz?!? Hát, először is a szívem majd kiugrott belőlem, aztán azt mondtam, hogy nekünk az nagyon jó lesz.
Még vissza kellett mennem az igazgatónőhöz, aki azt mondta, hogy adategyeztetésre akkor holnap menjek vissza, mert mire első nap megyünk, neki kellenek a papírok. Így holnap reggel fél 9-re megyek oda, ott megkapom a dokihoz szükséges papírokat, amit a délutáni rendelésre el is viszek kitölteni. Aztán felhívtam a melóhelyet, hogy hétfőre írják meg az igazolást is, hogy az is meglegyen :)
Annyira izgatott vagyok!!! Bölcsis lesz a a kislányom :)
Emiatt nem hétfőn, hanem már vasárnap megtartjuk itthon a szülinapodat, mert olyan dolgot fogsz kapni, ami a bölcsibe kell :)

Más: pár napja (talán 2-3) beléd bújt a kisördög! Nagyon TűzkőPanna lettél (ahogy a Mama mondta, mert Ő nem mondja azt, hogy rossz vagy...). Rosszalkodsz egész nap, mindig azt lesed, mivel tudsz egy kis galibát okozni:

• első nap eltörtél 2 kést a babakonyhából,
• direkt előszedted az összes játékot egyszerre, pedig tudod, hogy egy-kettő lehet csak elő
  
• aztán lenyalogattad a temperát a só-liszt gyurmáról,
  
• a kezeddel összetapicskáltad a falat,
• míg én főztem, ráborítottál egy fél üveg cukrot a készülő rakott krumplira
• míg kiszanáltam egy csomó felesleges iratot egy nagy szemeteszsákba, Te kiborítottad azt a szoba közepére
• a levesbe való kagylótészta zacskóját kiszakítottad és a tartalmát a szőnyegre ürítetted...

Tuti volt még, de hirtelen ennyi jutott eszembe. Mikor megszidlak,vagy esetleg kapsz a popsidra, akkor meg olyan ártatlan szemekkel tudsz nézni, meg közbe mondani, hogy "bepejeztem"... Tegnap óta viszont, ha rossz vagy, büntiből a sarokba kell állnod...

216.

Tegnap reggel már felkelés előtt dög voltam. Úgy éreztem, hogy pörög velem a szoba. Aztán visszavánszorogtam az ágyamba és úgy gondoltam, hogy pár perc és elmúlik. Már Apa is elment dolgozni, de csak nem lettem jobban. Már kezdtem aggódni... Ebédnek való nem volt itthon, én meg nem tudtam elmenni a wc-ig. Úgyhogy összekaptam magam, beszéltem a Nikivel, hogy induljunk el, mert hiába nem vagyok jól, ki kell mozdulnom, mert muszáj.
Vettem a hentesnél egy kevés parizert, hátha segít, és láss csodát, 2 percen belül nem volt semmi bajom :) Valószínű, hogy megint az alacsony vérnyomásom és a nagyon alacsony cukorszintem bohóckodott. Minden esetre jól megijesztett!

Elmentünk a MÁK-ba, mert hétfőn elfelejtettem a születési anyakönyvedet elvinni. Gondoltam, hogy a portásnővel összetűzésbe foguk kerülni... direkt ezért megkérdeztem még hétfőn az ügyintézőtől, hogy mikor leadom a papírt akkor is kell-e sorszámot húznom? és azt mondta, hogy nem, csak adjam neki oda a papírt. Mentem be, a portásnő rám kiabált, hogy sorszámot kell húznom. Szó szerint megijedtem tőle, mert egy boszorkány kinézetű és hangú nőszemély volt :) Mondtam neki, hogy nem kell sorszám, mert... Erre ő: akkor is kell sorszám! Én meg válaszoltam neki olyan kedvesen, ahogy ő nekem: én nem húzok sorszámot! Azzal visszament a kalitkájába :)
Bementem, erre pont nem volt az az ügyintéző, akivel beszéltem... Egy apuka töltött ki éppen egy nyomtatványt, miközben megkérdeztem az ügyintézőt, hogy beadhatom-e az elmaradt iratot? Őt kedvesnek egyáltalán nem nevezném, de volt szíves és elment megkérdezni azt akivel én beszéltem, hogy ezt így kell-e? És így kellett, de nem szólt volna, hogy OK, végeztünk, elmehetsz. Hanem pár perc várakozás után kérdeztem tőle, hogy elfogadta? Mondta, hogy igen, rendben vagyunk...
Közben az apuka, aki töltötte ki a papírt annyit bénázott :), hogy azt se tudta, hogy hová írja az aktuális dátumot és hová a gyerek születési idejét. El is gondolkodtam, hogy vajon Apa is ilyen lehetett??? :D

Ezután még elmentünk a bölcsibe, mert a beiratkozáskor azt mondták ott, hogy 2-3 héttel a beszoktatás előtt jelentkezzünk. Az most van... :$
Szóval betessékelt egy gondozónő (?), hogy ne fagyoskodjunk, ő meg addig szól az igazgatónőnek. Csak hogy az igazgatónő telefonált. Sebaj, megvárjuk. Gondoltuk az első percekben.
Aztán egyre türelmetlenebbek lettetek és mint felmentő sereg, úgy jött vissza a hölgy, hogy még mindig telefonál az igazgatónő, ha nem gond, jöjjünk vissza máskor. Mondtuk, hogy nem gond, már úgyis le akartunk lépni, mert nem tudtunk mit kezdeni veletek, csak nem akartunk elmenni szó nélkül :) Mondtam, hogy majd holnap jövök.
Mondta a Niki, hogy akkor már több eszünk lesz és otthagylak náluk letétbe, mert ott mégiscsak el tudtok játszani egymással.

Ma jégeső árasztotta el az utakat, így nem tudtunk kimozdulni. Én is csak annyi időre, míg Apa hazaszaladt, lerongyoltam a boltba, mire megjöttem, már fel volt öltözve, hogy megy be a céghez. Estig még van idő izgulni azokért, akiknek muszáj ma (is) vezetni...
Holnap újra próbálkozok a bölcsiben.