374.

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Azt már csak Mama mesélte másnap, hogy este 6-ig vízszintben voltál, aludtál, ettél, mesét néztél, utána meg, mint a motoregér elindultál (és azóta sem álltál meg). Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk: A délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is!

364.

Sok emberrel ellentétben, mi még mindig nem kezdtük meg az idei ámokfutást, ami egyrészt nagyon jó, mert imádok itthon lenni (én nem is értem azokat, akik szeretnek dolgozni), másrészt viszont nem, mert épp táppénzen vagyok veled. Hétfőn visszamentünk a dokihoz, aki már múlt hétfőn kiadta az igazolást, hogy ezen a héten mehetsz bölcsibe. Csakhogy a hétvégén nem hogy javult volna a köhögésed, még rosszabb lett. Már elfogyott egy üveg Stodal, úgyhogy vettem Robitussint. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen borzasztó íze van. Még szilveszterkor a Veráéknál láttam és kérdeztem, hogy ez mifene? Azt mondta, jó. Kipróbáltuk. Elmondtam a dokinak, aki egyből abbahagyatta ennek szedését és írt fel 3 másikat (ACC 100, Sinecod, terpini szirup). A középsőre azt mondta, hogy ez egy erős gyógyszer, úgy adjam, hogy közben figyelem, van-e valamilyen változás, mert akkor azonnal hagyjam abba. A rendelés végére már azt mondta, hogy nappal inkább ne is adjam, csak ha elviselhetetlen a köhögésed, inkább csak közvetlenül lefekvés előtt. Ez orvos... Inkább nem is adom ezt a gyógyszert, mert elég 2 erős. Ha meg nem, akkor úgyis elmegyünk szakrendelésre. Amúgy is felkeressük a régi, nyugdíjas dokit, és ő lesz a fogadott orvosunk. Benne legalább megbízunk. Kedden a védőnőhöz mentünk 3 éves státusz vizsgálatra. Ismét új védőnőnk van, ez életedben már a harmadik! Tett fel nekem néhány "fontos" kérdést:

• rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
• megnevezed-e a rajzot? (néha)
• váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
• figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
• kérsz-e segítséget? (nem)
• kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
• a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
• van-e alvászavarod? (nincs)
• jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)

Mást nem is kérdezett, de azért mindenre beikszelte a helyes választ. Pl olyanra is, hogy beszéde érthető: NEM, lábdeformitás: NINCS. Pedig ott helyben kérdezted meg a pelenkázóra feltett babáról, hogy Anya, ezt a babát azért tették ide, hogy megmérjék, hány a súlya? :) Valamint a lábaid olyan lúdtalpasak, hogy épp csak nem gágognak, de persze meg sem nézte... Megmérte a magasságodat: 102 cm, és a súlyod: 17 kg. Megkérdezte, hogy ez reális??? Amúgy nagyon kedves egy csaj, fiatal, kedvesen közeledik a gyerekekhez és szeretni való, csak én valahogy többre számítottam. ...

Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:

babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)

 

362.

Az előző esti köhögős-nyűglődésnek köszönhetően 11-kor sikerült elaludnod, ezért reggel (mit reggel? az már nappal!!!) fél 10-kor keltél fel. A csokis kakaós csigát 1 óra leforgása alatt sikerült elfogyasztanod. 11-kor kitaláltad, hogy menjünk le bicajozni, és mivel semmi dolgom nem volt (:D), le is mentünk. Szörpért meg kenyérért indultunk, végül tettünk egy hatalmas karikát a lakótelepen. Több, mint egy órát kerekeztél. Már kezdtem fázni, úgyhogy hazaindultunk. Itthon aztán mégis találtam magamnak egy kis munkát (teregetés, ebéd melegítés), te meg addig a számítógépasztalon ülve Dorát néztél, meg aktívan közreműködtél a mesével. Ebéd után lefektettelek, végül egész könnyen (az eddigiekhez képest) el is aludtál.  Aztán elég nyűgös kezdtél lenni. Hát persze, megint egy órácskára sikeredett csak a délutáni alvás :( 

Estig társasoztunk, csak mi, te meg néha segítettél dobni a dobókockát, és örültél, ha valaki leütötte a másik bábuját :) A látogatás végére egész jól feloldódtál. Este viszonylag időben fél 9-kor elindultunk lefeküdni. Még néztük a tévét, már majdnem 10 óra volt, mikor felébresztettél, hogy nagyon éhes vagy. Ettél volna mindent, ami nem volt itthon, kivit én nem akartam pucolgatni, így maradt a sajt. Vágtam egy jó vastag szeletet, azt nyammogtad el a sötétben. Közben meg alig bírtam visszatartani a röhögést, mert mást nem hallottam, csak azt, ahogy cuppogsz-nyammogsz-csámcsogsz :)

Imádom ezeket a reggeli pizsamában játszós pillanatokat! :

358.

Próbálunk hagyományt teremteni karácsonyi történések táján. Mióta hárman örülünk a karácsonynak (ez már a 3!!!), szeretnénk ha valami jól bevált forgatókönyv szerint zajlanának az események.
Eddig nagyon tetszik az, hogy 23-án éjjel, miután sikeresen elaltattunk téged, Apával nekiállunk gőzerővel a fa feldíszítésének, hogy reggel már a villogó izzók látványa fogadja csodálkozó szemeidet. Ezért nálunk minden egy nappal korábban történik, mint máshol.
Ma reggel nekiálltam a holnapi ebédnek: 10 óra óta már fő a húsleves, fél 1 óta 2-féle töltött káposzta (egyik hagyományosan a gázon, a másik római edényben a sütőben), és kuktában rotyog a marha pörkölt is. Holnapra marad a nokli szaggatás, a konyha rendbetétele, a szoba összepakolása, asztal megterítése.
Közben megkértem Apát, hogy foglaljon le téged ma egész délelőttre, mert különben semmit nem tudok elvégezni. Ez részben sikerült is: 9-fél 11-ig úgy-ahogy elvoltatok kettesben a szobában, de így is 10 percenként elhangzott a megnézem Anyát, mit csinál ott kint...
Amikor sikerült meglépned Apától, kijöttél és ott őriztél a konyhában. A húst is úgy sikerült felkockáznom, hogy álltam a konyhapultnál, te pedig a hátaddal hozzásimultál a combomhoz. Ha rád szóltam, hogy szakadj le rólam egy kicsit, akkor is maximum egy fél méterrel álltál arrébb, amivel egyáltalán nem lettem kisegítve. Végül Apa dél körül elment céges buliba, úgyhogy maradtunk kettesben. Innentől a minimax lett a bébiszitter, mert nem tudtam más megoldást kitalálni. Nagyon ügyes voltam, mert fél 1-kor feltettem az összes főznivalót, utána még mosogattam egy adagot, és 1 órára én is melléd telepedtem. Amúgy azóta próbállak elaltatni...
Apa ma jelentette be, hogy holnap délelőtt meg megy az egyesülethez segíteni pakolni, úgyhogy valahogy azt a pár órát is meg oldanom egyedül. Megfogadtam ugyanis, hogy semmi nem fog tudni ebben a 3 napban felbosszantani, és mindent nagyon ügyesen fogok elvégezni.
Holnap délután jön hozzánk a Mama, meg ApaMama is, és addigra minden tökéletesen fog klappolni :)

351.

Péntek:

• elment a Mikulás a bölcsibe. Szóltam előre a Szilvi néninek, hogy ne erőltessék rád a Mikit, mert nem akarom, hogy rossz élményed maradjon vele kapcsolatban. Aztán a Szilvi néni azzal fogadott, hogy nagyon jól érezted magad, énekeltél a többiekkel, elfogadtad az ajándékot, megsimogattad a szakállát. Te még azt is mondtad nekem, hogy te nyitottad ki neki az ajtót. Hogy ez így is volt-e, sosem tudjuk már meg :)

Szombat:

• mikor mentem reggel a suliba, láttam a virágbolt előtt egy üldögélő Mikulást. Arra gondoltam, hogy hazafelé is ott lesz, én bizony elviszlek hozzá. Csodák-csodájára ott volt (elég hideg volt aznap). A délutáni alvásod után fel is öltöztünk és elindultunk. Már messziről ki lehetett szúrni őt, aminek nagyon megörültél. Amint hallható közelségbe kerültünk, valahogy elszállt a bátorságod. Ott tipródtunk vagy 20 percet, először én kértelek, hogy ülj oda mellé, mert le akarlak fotózni, de nem mertél. Aztán úgy gondoltam, hogy akkor hazajövünk, mert minek maradjunk? Akkor meg nem akartál elmenni. Úgy 10x biztos mondtad, hogy mindjárt odamegyek hozzá, aztán végül mégsem :( Kaptál tőle szaloncukrot és eljöttünk haza.

• délután Pázmándra mentünk a barátainkhoz, ahol már 5 gyerek bulizott. Hirtelen megint inadba szállt a bátorság, és teljesen leblokkoltál. Nem távolodtál tőlem 1 méternél messzebb. Hamarosan feltűnt az ablakban a Mikulás, majd be is jött. Olyan síri csend lett, hogy csak na. Tornasorba álltatok gyorsan és kezdődött a móka. Mindegyikőtök úgy meg volt szeppenve, hogy azt hittük, sírás lesz a vége, de szerencsére tartottátok magatokat. A Mikulás mindenkiről tudott egy-két rossz szót is mondani, így mindegyikőtök kapott a popójára a virgáccsal (Józsika nem ír leckét, Dani nyíg, Maja piszkálja a tesóját, te pedig hisztis vagy). Viszont biztos nagyon jók is voltatok idén, mert sok, és hatalmas csomagokkal lettetek gazdagabbak. Majdnem mindegyik gyerek bele is ült a Mikulás ölébe egy fotó erejéig, csak épp te nem. Nálunk közös családi fotó készült (mert idén is Apa vállalta a Mikulás szerepét).
  Később a Józsika majdnem lebuktatta a Mikulást, amikor azt feszegette, hogy olyan hangja volt, mint a Szilárdnak, meg érdekes, hogy akkor volt itt, míg ő elment dolgozni... Aztán valahogy talán sikerült meggyőzni őt :)

Vasárnap:

• még este kikészítettük a cipőinket az asztalra, és tettünk kekszet, meg tejet a Mikulásnak, hogy ha erre jár, ne maradjon éhes. Reggel miután megfésültelek, hogy jól mutass a fényképeken :) egyből a kis asztalra fókuszáltál. Örültél, hogy tett a cipődbe zörgős Mikulást, de talán annak még jobban, hogy a miénkbe is rakott valamit.
  Lementem a boltba reggeliért, és hoztam fel karamellás tejet. Mikor megláttad, elvetted tőlem, és azzal ugráltad körbe a lakást, közben meg azt kiabáltad, hogy köszi-köszi-aranyos vagy, Anya!

• a Mamánál ebédeltünk. Természetesen ott is járt a Mikulás, hozott 2 nagy csomagot, egy rózsaszín papucsot, egy barbie-s sapkát meg egy zenélő hasonmását. Annak volt a legnagyobb sikere... igaz, a dobhártyám majd' kilyukadt tőle...
  Finom volt az ebéd, de a csokibevitel miatt csak levest ettél, majd hosszú alvás következett.

• Itthon este, míg fürödtél, összeállítottuk a karácsonyi csomagjaidat, sőt Apa úgy döntött, hogy teszünk el belőle a szülinapodra is, mert egyszerre nagyon sok lesz megint és nem foglalkozol semmivel. Idén hanyagoljuk a csomagolópapírt, úgyis mindenki széttépkedi, meg Mikulásra kaptál jó néhány ajándéktáskát, így abba kerülnek az ajándékok. Szerencsére idén gyorsak voltunk (voltam...) és már mindenkinek meg a maga ajándéka, már csak a karácsonyfa meg a menü hozzávalói hiányoznak.
  Nagyon várom már a karácsonyt!!!
  

346.

Így készülünk reggel
-avagy fő a rendszeresség-:

• ezen a héten én ébresztelek, engedékeny vagyok: 3/4 7-kor.
  
• még félálomban kiviszlek pisilni (mert ilyenkor kisbaba vagy, aki még nem tud járni), utána kezet-arcot mosni.
• míg pancsolsz, elkészítem a reggeli vitamint: kispohárba c-vitamin, meg tea :)
• bejövünk a szobába felöltözni: az ölembe ülsz, kezedbe veszel egy mesekönyvet, amiből mesélnem kell, míg rád adom a ruhákat.
• míg én is felöltözök, kimész az előszobába, a székben olvasol a babának egy mesét.
• feladom a cipőt, dzsekit, közben fél szemmel lesem a könyvet, mert elfelejtettem mi következik a mesében :)
• elindulunk itthonról, fél 8-kor!
• a parkolóban ügyesen fogod a kezem, míg felmegyünk a járdára. Ott aztán múlt szombat óta mindig megkérdezed, hogy te kis Anya vagy? Én: nem, miért? Te: mert... ööö... nem éred fel az ágat! Miután egyszer megmutattam, hogy de igenis felérem, azóta mindig meg kell mutatnom :)
• átmegyünk a hentes előtt az úton, ahol megint megfogod a kezem. A posta hátsó bejáratánál van egy lépcső, meg egy emelkedő. Azon mindig felszaladsz 2x-3x egymás után. Általában ilyenkor szokott jönni a postásautó (ma nem jött, de tegnap igen), aminek félreállunk, sokszor integet a sofőr neked.
• az út további részén, mindig rálépkedsz az úthibára (bucka)
• az iskola előtti téren levágjuk az utat. A szobornak van egy talapzata, arra mindig felmész, a végén leugrasz. Ahol vége van a térnek, van egy mandulafa, ami már elhullatta a termését, és a földön hever. Azt minden nap megkérdezed, hogy miez? kakííí??? :)
• bemegyünk a bölcsibe, ahol az első lábtörlőn nem töröljük le a lábunkat, csak a másodikon.
• a bölcsiben mióta átkerültél a nagycsoportba, minden reggel megkérdezem, hogy merre kell menni? Minden ajtónál rákérdezek, hogy ide megyünk? amikor túlmegyek az öltöző ajtaján, visszahúzol, hogy ne menj tovább!!!
• az öltözőben lehuppansz a kispadra, és türelmes kivárod, hogy levetkőztetlek, és átöltöztetlek. Általában még a frizurádat is meg kell csinálnom. Megvárod, míg a ruháidat elrakom a szekrényedbe, megfogom a kezed, és bevezetlek a csoportba. Nyomok egy puszit az arcodra, meg én is kérek egyet tőled, és elindulok kifelé. Bentről még integetsz, és keresed a barátnődet, a Kírát.
• kiballagok az öltözőből 3/4 8-kor, és ennyit látlak aznap :( ...
• ... na jó, ez nem igaz, mert este is látlak... Csak akkor ilyen helyzetben:
  

338.

Először is: a köszöntött nevében köszönöm a jókívánságot, nagyon aranyosak vagytok!

Aztán itt a múlt hét, meg az eddigi hét, már amire emlékszem:

Október 23. Péntek:

• Apa versenyre ment Csákvárra, és első helyezett lett! Ügyes volt!
• délelőtt ovis feladatlapokat oldottál meg, színeztél ki.
• míg én főztem, addig te is: tarhonyát, paradicsom püré maradékát, sót, sült hal fűszert. Ennek következtében az egész konyha csatatérre hasonlított, viszont én megfőztem, elindítottam a mosógépet, kiteregettem, a szárazakat leszedtem. Valamit valamiért.
• ettől a naptól kezdve kedvenc filmed lett a Garfield (és a valós világ), délelőtt 2x, délután 1x nézted végig. Vagyis nem meredtél a tv képernyőjére, hanem játszottál közben, de kikapcsolnom nem volt szabad.

Október 24. Szombat:

• délelőtt elmentünk venni neked cipőt télire. Nagyon tetszik neked, le sem akartad venni egész nap.
• ebéd után nagyon nehezen aludtál el: először Apa mellé akartál feküdni, aztán a saját ágyadba, aztán az ölembe a fotelba. Végül a saját ágyadban, mellettem aludtál el fél 5kor.
• hívott a Niki, hogy menjünk át hozzájuk, de még aludtál. Mikor felébredtél, mégis átmentünk inkább. Dorci is kapott új cipőt, ezért te is eldicsekedtél a tiéddel.

Október 25. Vasárnap:

• reggel lepasszoltunk téged a mamához, mi meg elmentünk venni szőnyeget a szobánkba. Mégis fel lesz újítva karácsonyra a szoba :) Elég jól elhúzódott a vásárlás.
• 11 órakor értünk haza, és indultunk is : kacsát etetni Gönyüre a Dunához! Mikor megérkeztünk ragyogó idő fogadott minket, viszont kacsa nem volt egy szál se. Tovább mentünk Komáromba egy tóhoz. Ott voltak kacsák, de éppen sziesztáztak és eszük ágában nem volt kijönni a partra. Sétáltunk egy kicsit, majd indultunk haza. Meg akartuk nézni az erődöt, de drágának találtuk, úgyhogy nem mentünk be, inkább kint sétáltunk a réten. Hazafelé megint megálltunk Gönyün, de kacsák még mindig nem voltak. Jött viszont két hatalmas hajó. Ezek is nagyon tetszettek.
• itthon nem akartál elaludni, pedig lefeküdtem melléd. Én már rég kialudtam magam, mire elájultál. Fél 6 volt.
• ennek köszönhetően este 11ig fent voltál. Fél 12kor átvittelek a szobádba, és onnantól óránként megébredtél.

Október 26. Hétfő:

• csak arra emlékszem, hogy a mosogatás tette ki a napom nagy részét. kb. 6tól fél 8ig űztem ezt a "sportot".
• a Niki hívott telefonon, hogy a Dorcit hazaküldték a bölcsiből, mert bárányhimlős lett. Most árgus szemekkel figyellek, hogy nem pöttyösödsz-e.
  Dorcinak meg gyors, és pötty mentes gyógyulást kívánunk!
• kitaláltam, hogy mivel van elég fekvőhely, mi lenne, ha nem kellene éjjelente maratoni távokat gyalogolnom mikor felébredsz? Az ágyunk mellé toltam az egyik ülőgarnitúrát és most azon alszol. Így is fent vagy egyszer minimum, de legalább ahogy megébredek, már alhatok is tovább.
  Meg különben is: idén a Jézuska a te szobádba hozza a karácsonyfát és úgy nehéz lenne, ha te meg ott aludnál közben...
  

Október 27. Kedd:

• reggel felhívtalak telefonon, hogy megköszöntselek. Először elszomorodtál kicsit, mert azt kérdezted, hogy nekem nem lesz névnapom??? Mondtuk Apával, hogy dehogynem, neked ma van a névnapod! Boldog névnapot! Mikor a Mama hívott, már mondtad neki, hogy nekem ma van a boldog névnapom!
• a bölcsiben is megköszöntöttek téged: te vittél ropit, meg kekszet, és kaptál egy buborékfújót és egy lufit.
• délután elmentünk venni hajgumit a bölcsibe, mert minden nap csinálnak neked cifficoffit valakinek a hajgumijával.
• délután pillangókat vágtam a szobadíszhez, te pedig későig Mr. Beant néztél. Apa meg 7 óta aludt.

Október 28. Szerda:

• megint felfáztam a munkahelyemen :(, úgyhogy elmentem a herbáriába valami csodaszerért, aztán mégsem ott vettem, hanem a patikában.
• átmentünk este a Mamához, ahol az ő bicajáról leszereltük, az enyémre meg átszereltük a gyerekülést. Jó móka volt :)
• itthon ugráltál a kanapén. Apa szólt, hogy hagyd abba, de csak folytattad. Pár másodperc múlva, egy ugrás után csak azt láttuk, hogy eltűnsz a kanapé mögött. Egy pillanatig döbbent csendben voltunk, majd mikor felálltál és sírni kezdtél jól kinevettünk. Később Apa kérdezte, hogy nem akarsz ugrálni egy kicsit? Egyből rávágtad, hogy Többet nem ugrálok!

Október 29. Csütörtök:

• ma meg azt találtam ki, hogy teljesen felesleges nekem 2kor eljönnöm a munkahelyemről, ha megtehetem ezt 3kor is, és akkor sem vagy semmilyen hátrányban az előzőhöz képest. Eddig sem volt elég semmire az a 15-20 perc, amivel korábban hazajöttem a bölcsibe menetel előtt, így legalább gyűjtöm a túlórákat, amiket ugyan nem fizetnek ki, de majd január-február időszakban jól fog jönni. Feltéve, hogy lesz még munkahelyem akkor...
  
  
  
  
  
  
  

333.

Azt mindenképpen le akartam jegyezni, hogy szerdán és csütörtökön (október 7. és 8.) rövidnadrágban és rövid ujjúban hoztalak haza a bölcsiből. Pénteken már eláztam a munkából hazafelé jövet, de délután még egy kicsit sütött a nap. Szombaton már kellett a kardigán a dzseki alá, ma (október 12.) sapkát adtam rád reggel a bölcsibe menet, holnapra havazást mondott az időjárás jelentés. 4 évszak 4 nap alatt. Holnap indul a fűtés, amit nagyon várunk már! Addig is gázzal fűtünk: vagyis a gáztűzhellyel.

Péntek:

• először festettél, meg nyomdáztál egy építőkockával, de hamar meguntad: 10 perc se kellett.
• kezet mostál, majd meséltél a babádnak, meg együtt kerestük a párokat a mesekönyvedben. Azt hiszem, azt még nem írtam, hogy a babádat Krisztiánnak hívod. Hiába rózsaszín a ruhája, a mózeskosara, meg a babakocsi is.
  
• üveg festékeztünk. Én úgy, ahogy szokás, te meg egy műanyagsablont kaptál. Először kiborítottál egy tubus sárgát a szőnyegre (még jó, hogy csere előtt állunk, így nem állt minden hajszálam az égnek), de utána ügyesen színeztél. Amikor már nem figyeltelek, akkor meg 10 cm magasról nyomtad a festéket "mindegyhova". Az eredmény alul látható.

Szombat:

• úgy volt, hogy megyünk a Tündiékhez, de a Zorka lázas lett, meg nem is tudtunk volna mivel elmenni (mert Anya beszari és nem mer vezetni).
• inkább elmentünk a piacra, kaptál egy pár kondicipőt, amolyan előnévnapi ajándékként. Meg mert kellett. Egész nap a lábadon volt.
• Apa megint versenyezett. Jól belehúzott így az idény végére :) Most a 2. helyet sikerült megszereznie! Nagyon örültünk!

Vasárnap:

• reggel pakolásztunk, mostam, vasaltam, hajat mostam stb.
• ebédre a Mamához mentünk, ahol csuda jól éreztük magunkat. Még ittam is, ami egyáltalán nem jellemző rám. De csak egy icipici JÄgert :) Annyi kell is ebben a vírusos időben.
• Apa megint versenyen volt, most távlövésben lett első helyett, hozott is egy polifoam kacsát, amit egyből meglovagoltál. Meg kaptál tőle egy mini csokit, amire azt mondtad, hogy köszi Apa, köszi szépen!
  
• Este 8kor jöttünk haza. Így minden további művelet csúszott másfél órát.

A fogyókúrát sem hagytuk ám abba, csak mindig elfelejtem leírni az aktuális állást :)

Apa 121,4 kg (-4,1 kg)
Anya 77,0 kg (-5,2 kg)

330.

A mai nap "potyáztunk". Tegnap találkoztam a volt szomszéd Tündivel, aki meghívott minket magukhoz bármikorra.
Aztán úgy alakult a dolog, hogy Apa úgyis dolgozott, és szép napot ígértek mára, így ma mentünk hozzájuk. Először reggel elmentünk egy gyors bevásárlásra, majd Apa elvitt hozzájuk, és mondta, hogy délután 1-re jön értünk. Jött is, csak mi nem mentünk vele :) Ő aztán elment esti versenyre, mi meg maradtunk, és nem bántuk meg. Na jó, én egy kicsit, mert a hazafelé úton hátul ültünk, te az ölemben, és mellettünk még két nagyméretű gyerekülés. Szabályosan remegtem, mire hazaértünk, annyira rosszul voltam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis helyre beférünk, de hát muszáj volt.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat, pedig volt hiszti, irigység, verekedés, miegymás.
Készült egy csomó kép, ami ITT megtekinthető :)

oOo

Apa úgy tűnik, hogy belefutott egy trafipaxba a temető mellett, a boltból hazajövet. Egész úton ezen morfondírozott, és nem úgy vezetett, ahogy nekem tetszett volna. Szóltam is rá, hogy ne vezessen ilyen idegbetegen!
Sz:-Én is idegbeteg vagyok... de kaptam rá gyógyszert!

329.

Szombat óta folyik az orrod :( Ez nem jó.
Elő is vettem a porszívót, meg az orrszívót, felkészítettem a lelkemet, hogy "ezt_muszáj_úgyhogy_nem_érdekel_a_visítás". Ekkor megkérdezted, hogy mit csinálunk, és mondtam, hogy leszívjuk az orrodat, akarsz-e segíteni? És akartál. Összeraktuk a szerkezetet, megmutattam, hogyan, hova dugjad, elindítottam a porszívót, és mosolyogva szívtad a cuccot. Ez jó :)
Aztán vasárnap a boltban megígérted Apának, hogy megmutatod neki otthon, hogy egyedül szívod le az orrod. És valóban így volt. Ez is jó :)
Kedden a bölcsi előtt megint leszívtuk, bár nagyon ügyesen ki tudod fújni, de az orrszívó mégis csak alaposabb. Kifújás után is jött még jócskán. Apa megint látta, hogy egyedül csináltad. Ez megint jó :)
Ma reggel pedig sírtál amiatt, mert nem kellett leszívni az orrodat... Ennek nem tudom, hogy örüljek-e vagy ne...

Tegnap elvittél a bölcsibe egy kis mesekönyvet, amit eddig nem túl gyakran lapozgattál. Meg akartad mutatni a Bogikának. Délután Apa nem hozta haza, mert nem is szóltam neki a könyvről. De azért rákérdeztem, hogy hazahozta-e :) Persze hallottad, amikor mondta, hogy nem, erre sírva fakadtál. Egész úton azt beszélgettük, hogy miért nem hozta haza Apa a könyvet? Mondtam, hogy azért, mert az Andi néni biztos addigra nem rakta még ki a szekrényedbe, de most már tuti ott lesz. Naná, hogy nem volt ott és naná, hogy első utad a szekrényhez vezetett. Szerencsémre kijött pont az Andi néni, akinek elpanaszoltad a dolgot, és ő meg emlékezett a könyvre. Kiderült, hogy véletlenül a Bogikának a szekrényébe rakta be. Nagy volt az öröm!

A mesekönyvön kívül volt egy másik sztori ma reggel. Van 3 aprócska törülköződ, amibe (szerinted) akkor kell törölközni, ha nagyon meleg van. Ma kivételesen nem volt meleg, de úgy gondoltad, hogy jó lesz az orrodat belefújni is. Én meg nem engedtem. Mondtam, hogy ruhazsebkendőt hozhatsz magaddal, de a törölköző marad. Te nem így gondoltad, úgyhogy egy 5 perces huzavona kezdődött. Végül én győztem, jött a ruhazsepi, legalább volt mivel törölgetni a könnyet a szemedből...
Aztán az is gond volt, hogy miért nem tettem cifficoffit a hajadba? (nem tudom máshogy leírni. azért így hívjuk, mert mikor először kérdezted, hogy mi az, mondtam, hogy copf, mindent mondtál helyette, csak azt nem. így maradt a cifficoffi. igaz, rajtunk kívül senki nem tudja, hogy miről van szó, de az senkit nem érdekel) És azért nem tettem, mert tegnap is sírdogáltál, mikor csináltam, és gondoltam egyszerűbb, ha teszek bele egy hajpántot. Rosszul gondoltam.

326.

A múlt héten túl sok esemény nem történt velünk. Arra emlékszem, hogy amikor hazaértünk, szinte minden nap őrületes, végeláthatatlan hisztibe kezdtél, amit arcmosással próbáltam csillapítani. Mindig sikeres volt. Utána egyből a régi kislányommal társalogtam.
A játékok között volt gyurmázás, rajzolás, általam rajzolt babára ruharagasztás.

Pénteken elmentünk az új játszira. Én most voltam ott először, de te már tudtad az utat. Meg azt is, hogy az első ajtón hiába próbálkozok, az zárva van. Aztán a kapuban állt egy biztonsági őr, tőle megkérdezted, hogy bemehetek? Ő meg mosolyogva válaszolt, hogy persze! Egyből előre siettél (mert motorral voltál) a focipályákhoz, én meg alig láttalak meg a nagy tömegben. Ott felszaladtál a lelátóra, és ott nézegettél. 2 fiú a palánkon keresztül mászott be a pályára, és megkérdezted tőlünk, hogy miért ott mentek be? miért nem az ajtón? (ami ott volt 3 méterrel arrébb...) de ők nem hallották... Még mászókáztál egyet a korláton :( aztán mentünk is játszira, ahol annyian voltak, mintha most lett volna a megnyitó. A nap végére elég sok játékot tudtál használni, amihez persze először kellett a segítség, meg az útmutatás. Mondjuk én sem tudtam, hogyan kell használni a banáncsúszdát, amíg egy anyuka fel világosított... Neked nagyon tetszik ez a játszi (nekem egyáltalán nem, amivel nem voltam egyedül a szülők között... mert szép lett, az tény, csak használhatatlan...), sötétedésig maradtunk.

Szombaton boltban voltunk, meg lottózóban. Választottál 3 sorsjegyet. Itthon elcsented a pénztárcámat, és mire észrevettem, már kapartad is le az egyiket. Rád szóltam, hogy csak egyet szabad, a másik kettő a miénk Apával. Azt mondtad, hogy jó, csak ezzel nyerek! Lekapartad, és megmutattad, és tényleg nyertél vele 200 ft-ot :D Apa is lekaparta az övét, de az nem nyert, az enyémet megint megszerezted és azzal is nyertél 200 ft-ot :D
Délelőtt rakodtunk, porszívóztunk, rajzoltunk filccel, zenét hallgattunk. Ha itthon vagy, sosem tudlak 2 óra előtt elaltatni. Most volt 4 óra is, mire elaludtál. Leültem egy kicsit netezni. De tényleg csak egy kicsit, mert fél óra múlva fent voltál. Kimentünk palacsintát sütni. Te akartad kevergetni a tésztáját, amit meg is engedtem. Aztán mikor elfordultam, mindkét kezeddel benne turkáltál, utána meg öntötted bele a sót... Mikor elvettem tőled a tálat, megint hisztiztél, ezért beküldtelek a szobába. Aztán amikor abbahagytad a hisztit, jöttél ki, hogy segítsek levenni a filcnek a kupakját. Segítettem, de addigra már megint kevergetni akartad a tésztát. Megengedtem. Közben már sütöttem ki a palacsintát. Aztán annyira kevergetted, hogy az asztalon már majdnem több volt, mint a tálban. Úgyhogy megint elvettem. Persze ez sem tetszett. Addigra megkentem a palacsintát nutellával, és odaadtam. Kinyaltad belőle a csokit, a tésztát meg ott hagytad... Újra megkentem, és rád parancsoltam, hogy edd meg. Nagy nehézségek árán, villával, hajlandó voltál 1 db-ot megenni.
Ekkor Apa megjött. Versenyen volt megint, de eléggé letört volt, mert rosszul ment neki a verseny. Azt nem tudom, hogy írtam-e, de a múlt heti versenyen első helyezést ért el, aminek nagyon örültünk. Te meg főleg! Kapott egy faragott kupát, egy érmet, meg egy oklevelet. Erre a versenyre is úgy engedted el őt, hogy hozzál ám mintás poharat!

Vasárnap még éjjel nagyon nehezen aludtál el, és többször is fent voltál. Odafeküdtem melléd. Végül éjjel is hisztiztél nagyon sokat. Kértél kisbabát, rongyot, amivel a szemedet törölgeted, inni, meg nagy magot(sós mogyoró), de nem kaptál, úgyhogy Apa ekkor begurult, átjött, és elvitt magához, és beállított a sarokba. Te ott, én meg a szobádban bőgtem. DE! Te fél perc múlva befejezted! És hisztinek nyoma sem volt. Visszajöttél hozzám és elaludtunk. Fél óra múlva megint rákezdtél. Végül mindannyian visszamentünk Apa mellé. Csakhogy állandóan rugdaltad őt, úgyhogy most ő ment át a te szobádba. Végül így aludtunk reggelig. Ami nem volt valami sok, mert mindez hajnali 3-kor volt.
Reggel felkeltél és éreztem, hogy nincs minden rendben. Megmértem a lázadat és volt egy kis hőemelkedésed (37,8 - de popsiban, úgyhogy "csak" 37,3) . Láttam, hogy elfekvős kedvedben vagy, úgyhogy nem is mentünk sehová. Aztán pár óra múlva már jobban lettél (volt erőd rosszalkodni), így elmentünk a piacra, meg a boltba. Hazajöttünk és bebújtál az ágyba tv-t nézni. Újabban a Mr. Bean a kedvenced. Volt egy rész, amikor elbújt a postaládába, úgyhogy mindig azt mondod, hogy nézzük a kuka bácsit, aki bebújt tegnap a postaládába? Nézted is jó sokáig, tuti 2x minden részt. Sőt volt olyan, amikor már előre mondtad, hogy mi fog következni:
Pl. egyszer a strandon fogja a kezében a fürdőgatyáját, és kérdezted tőlem, hogy
-Mit csinál a kuka bácsi?
-Át fog öltözni.
-Belefújja az orrát a bugyijába?
-Dehogyis!
Erre belefújta az orrát a fürdőgatyába...

Megint volt 2 óra mire elaludtál, de most sikerült másfelet pihenned. Mikor felébredtél, megint nagyon melegnek éreztem a fejedet, úgyhogy megmértem, de megint éppen csak volt hőemelkedésed. Mondta Apa, hogy akkor felhívom a Verát, hogy nem megyünk hozzájuk. Erre sírva fakadtál, hogy miért nem megyünk? Aztán kérdeztem, hogy jól érzed-e magad, nem fáj semmid? Igen, nem volt a válasz, úgyhogy elmentünk.
Mikor megérkeztünk odaadtad Virágnak a szülinapi ajándékát (egy melegítőt kapott, meg egy nagy zacskó gumicukrot), aztán indult is játék. Megbeszéltük, hogy csak fél órát maradunk. Apa segített a Józsinak fűnyíróba életet lehelni, én meg játszottam hol a Virággal, hol a Jocival. Téged meg elbűvölt a hintaágy, a sima hinta, a hajó hinta... Beszélgettünk sokat, a Vera már a vacsorának állt neki. Ugyanaz volt a vacsora, mint nálunk az ebéd, de itthon nem ettél, ott meg elég jól... Végül 8 óra után indultunk haza, de ekkor sem szívesen jöttél. Megbeszéltük, hogy ha őket nem zavarjuk, akkor jövünk gyakrabban, mint régen :) Én szívesen dajkálom a gyerekeket (akiket egész délután alig láttunk...), segítek füvet nyírni, mert azt nagyon szeretem, Apa meg elvan a Józsival, szerelgetnek. Ők lettek volna a szomszédaink, ha sikerült volna megvenni a házat :(
Itthon aztán beszélgettünk arról, hogyan kéne alakítgatnunk a lakást (már amennyire lehet). Mondtam Apának, hogy vennünk kellene neked egy heverőt (én már ki is néztem egy nagyon csinit), betenni a mi ágyunk mellé közvetlenül, és én feküdnék azon az oldalon és akkor együtt is lennénk, meg nem is, nem kéne állandóan sétálnom az éjszaka közepén. Erre Apa hallani sem akart az ötletemről, mert milyen jó, hogy elalszol közöttünk, aztán valamelyikünk átvisz a te szobádba és mindenki jól van. És épp a mai éjjel megint fent voltál, és megint költözködnöm kellett. Tényleg jól vagyok...

A mai mázsálás:

Apa: 122,3 kg (-3,2 kg)
Anya: 77,8 kg (-4,4 kg)

314.

Szerdán kaptam egy emailt, hogy megérkeztek a fényképek a Rossmannba, amiket előhívattunk a Nikivel közösen, és még a múlt szombaton rendeltünk meg. Alig bírtam kivárni, hogy megnézhessem őket. Bementem a Rossmannba és azt mondták, hogy nincs még kész :( Nagyon szomorú voltam (tudom, jó, hogy ilyen nagy problémáim vannak...).

Csütörtökön is bementem, hátha készen vannak már. De még mindig nem volt kész, de azt mondták, hogy menjek vissza zárás előtt, hátha addigra meghozzák.
A bölcsiben a Szilvi néni megállított engem, hogy elmondja, hogy olyan nagy lány vagy már, szeptembertől egy másik csoportba fogsz járni, nagy gyerekek közé. Először nagyon megijedtem, hogy ez mit takar, de hamar megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő megmarad óvónéninek, csak lesz egy helyettese, Andi néni. A bölcsi másik épületébe kell ezután menni reggelente és a cseresznye jel átváltozik halacskává. Ezek hallatán kicsit összeszorult a szívem, hogy pár hónapja még te voltál az összes kisgyerek közül a legfiatalabb, most meg 3 közül a legidősebb! Megmaradt csoporttársnak a Kíra, meg a KovácsMáté (őt mindig így hívod...nyilván van egy másik Máté is...). És abban a csoportban is van 1-2 kisgyerek, akik még maradnak, de ebben a tanévben már átmennek az oviba. A nagy bejelentés óta egész nap emlegetjük, hogy te már olyan nagy lány vagy, hogy nagycsoportba fogsz járni. És erre igazán büszke is vagy!
A Nikiék eljöttek hozzánk, hogy sétáljunk egy kicsit. Elmentünk patikába, meg boltba, meg a Rossmannba a fényképekért (még mindig nem volt ott :( ), aztán mindenki ment a Mamájához. Hazafelé együtt jöttünk megint, mert visszahozták a Dorciék a babakocsit. A Dorci elhozott a Mamájától egy tolós kacsát, ami neked nagyon megtetszett, és elcserélted a babádat a kacsáért cserébe. Este már megbántad a dolgot. Annyira sirattad a babát, hogy megfordult a fejemben, hogy elmegyek a Nikiékhez érte, de szerencsémre megvigasztalódtál egy Panni babával.

Pénteken reggel megint kerested a pici babádat. Apa mesélte, hogy minden reggel bölcsibe indulás előtt lefekteted, betakarod a babádat. Hát most nem volt baba, ezért sírtál egy kicsit miatta. Megint odaadtam helyette a Pannit, és az is jó volt. A bölcsibe vittünk 2 doboz ropit, meg a fényképezőt, erre azt hitték szülinapod van :) Pedig egyszerűen csak kedvesek vagyunk...
Mennem kellett alkalmassági orvosi vizsgálatra. Út közben, a kórház bejáratától néhány méterre áll egy mentőautó, villogó lámpákkal. Még át is futott az agyamon, hogy szegény valaki, pont a kórház előtt lett rosszul... Gondoltam rá, hogy felhívom Apát, hogy elmondjam neki, de csúszásban voltam, úgyhogy letettem róla. Mikor végeztem az orvosnál, még gondolkodtam rajta, hogy hazajöjjek-e, de kellett benzin a motorba, úgyhogy hazajöttem. Felcsörögtem Apának, hogy hozzon le benzint, de azt mondta, hogy rosszul van, menjek fel érte. Kb. 2 mp alatt felértem az emeletre, de szerencsére már nem volt olyan nagyon rosszul. A lényeg az, hogy Apa miatt volt ott a mentő, mert ő vérvételen volt előtte, és a hazaúton rosszul lett, és összeesett :((( Végül is magas volt a cukra, és különben is rosszul bírja a vérvételt, de nem szólt volna annak, aki levette a vért...
Ennek tudatában mehettem vissza dolgozni még 4 órát. Természetesen az agyam nem ott járt...
Még mindig nem volt kész a fénykép, és csak hétfőre ígérték.

Szombaton dolgoznom kellett, hiába kértem szabadságot :( Végül Apára hivatkozva délben leléphettem :) Szerencsére azóta nem ismétlődött meg a rosszulléte, de szokott szédelegni. A nap nagy részét vízszintesen tölti.
Délután, vagy inkább kora este elmentünk a Nikihez visszacserélni a babát a tologatós kacsára. Volt ám nagy öröm!!!

Vasárnap megint a piacon lézengtünk. Nem tudom, hogy most miért mentünk, de nem volt, az tuti, mert Apa nem vett semmit. Én azért vettem neked egy kirakót, amit már nézegetek egy ideje a játékboltban, de elég borsos ára van. Elvittük magunkkal a babakocsidat, hogy ne kelljen cipelnünk téged. Nem kellett. Viszont egyik sorban ülni akartál a másikban tolni a kocsit... Megint jól lefárasztottál engem :)

Hétfőn nem vittelek bölcsibe, mert az okmányirodába mentünk személyi igazolványt csináltatni neked :) 9-10 között volt időpontunk, és szűken, de ott voltunk időben. Egyből elküldtek fényképezkedni (ahol még véletlenül sem mosolyogtál, viszont nagyon jellemző rád az az ábrázat, amit lefotóztak. Nekem nagyon tetszel rajta :) ), majd utána vártuk a sorunkat. Volt előttünk 5 kisgyerek, ügyintéző meg 1. A többiekkel együtt türelmetlenül vártad, hogy mikor jövünk mi. Volt ott egy kisbaba, aki az apukájának berregett, te meg hangosan kacagtál rajta.
Mikor mi következtünk, a nő kinyomtatott 2 papírt, aláírtam 4 helyen, aztán mehettünk is. Nem tartott tovább 3 percnél. Hogy mit tököltek addig, azt nem tudom...
Itthon gyorsan elmentem előhívatni pár fényképet, mert a bölcsibe vittünk emléklapot, meg a Mama által horgolt tulipánt az elköszönő óvónéniknek, dadusnak. El is vittük egyből a bölcsibe. Margó néni, meg a Szilvi néni azt se tudták miért kapják, de nagyon tetszett nekik az ajándék.
Délután itthon punnyadtunk, neteztem (volna), te meg homokoztál. Aztán este átrobogtunk a Mamához, mert gyógyszerre volt szüksége.
Ja, és végre valahára készen lettek a fényképek, alig győzök betelni velük :)

Kedden reggel nagy izgalommal indultunk el a nagycsoportos bölcsibe. Egész odaúton meséltem neked, hogy a nagylányok, meg a nagyfiúk már nagycsoportosak lesznek, velük lesz a Szilvi néni, a kicsik meg maradnak az Edina nénivel. Be is mentünk a bölcsibe, ami ugyanúgy néz ki, mint a másik épületben. Csak mások a jelek a szekrényeken. A Szilvi néni ki is jött üdvözölni téged, majd utána egyből jött Andi néni is. Előle aztán elbújtál mögém, rá sem akartál nézni, meg nem akartad hallani a hangját sem. Féltem ettől nagyon, hogy fog ez lezajlani, szerencsénkre ott volt a megszokott, jól bevált, Szilvi néni. Elég sokáig ott maradtam még, de aztán láttam, hogy feltaláltad magad, úgyhogy hazaballagtam. A Mamának még eldaráltam, hogy ne a régi helyre menjen, és ne keresse a régi szekrényt :)
Itthon egész délelőtt pakoltam, és mégis csak a szekrény 2 polcán lett rend. Még mondtam is Apának (ő itthon van még ezen a héten), hogy milyen jó lenne, ha legközelebb egy hónap múlva kellene csak rendet raknom. Kinevetett és azt mondta, hogy már délután nem lesz rajta rend :) Amikor éjjel hazajöttem a munkából, láttam, hogy igaza lett :))

313.

Hétfő: a bölcsibe 5 perccel később indultam. A Szilvi néni azzal fogadott, hogy pár perce már majdnem sírva kérdezted tőle, hogy nem jön értem az anyukám? itt fogok maradni? ... majdnem elbőgtem magam...
A délután elég sírósra sikeredett :( Főznöm is kellett, mosogatni, teregetni, ezért nagyon kevés időt töltöttem veled :(( Aztán mikor ezekkel végeztem, ledőltem a kanapéra és elbólintottam. Te meg közben fel-le mászkáltál rajtam keresztül. Aztán mikor már nagyon-nagyon nyűgös voltál, elvittelek fürödni. Onnan aztán percenként kimásztál, meg kipacsáltad a vizet, ezért hamarosan befejezted a fürdést. Mikor töröltelek meg, elkérted a kacsát, amivel a vízben szoktál játszani. Én meg elmagyaráztam, hogy a kacsa csak a fürdőben érzi jól magát, a szobában nem tud fürödni, úgyhogy marad. Hát te nem így gondoltad... Egy jó fél órás hiszti vette kezdetét, amit a beteg Apa és a hullafáradt Anya nehezen tolerált :( Kezdődött a kacsával, aztán folytatódott azzal, hogy mennyire fáj a pocakod, és éhes is vagy, meg különben is Apa elvette a takaródat... Nehezen sikerült elaludnod. Szerintem nagyon fáradt voltál.
Éjjel egyszer fent voltál, és sírva kérdezted Apától, hogy hol van az anyukám? Aztán hamar vissza is aludtál. Feltűnt, hogy szinte mindig délelőttös műszakos héten ébredsz fel éjjel, amikor amúgy is korán kellene kelnem... :)

Kedd: ma korábban mentem érted a bölcsibe :) természetesen minden nap viszem a babakocsit. Merném nem vinni... !
Hazafelé elmentünk a henteshez, meg elindultunk a zöldségeshez, de oda már nem érkeztünk meg (nem is volt nyitva), mert történt egy sajnálatos dolog. Először is, te mindig belül mész az iskola falánál, én meg kívül a járdán, és mindig integetünk, köszönünk egymásnak. Most is így volt, csak mögötted ment egy utcabeli pasas, tolta a biciklijét. Nem akart kikerülni téged, megvárta, míg az út végére érsz. Csakhogy egy lépéssel az út vége előtt, hátranéztél, és úgy megijedtél tőle, hogy úgy rohantál oda hozzám sírva, hogy alig tudtalak megvigasztalni. Aztán egy öreg néni leállított, hogy miért sírsz? Elmeséltem neki a történetet, ő meg belekezdett egy másikba. Közben ott álltál mellettem, én már mentem volna, de a mami még mindig mesélt. Egyszer csak keserves sírásba kezdtél, én meg felkaptalak és ijedten kérdeztem, hogy miért sírsz? Nehezen értettem, de azt mondtad, hogy megcsípett a szúnyog. Erre elszállt onnan egy méhecske. Hát gyorsan elindultunk haza, kb. 1 perc alatt otthon voltunk. Nem is látszott semmi az ujjadon. Itthon gyorsan adtam egy fél adag kalciumot, fenistil gélt, meg cseppet. Pár perc múlva azért megdagadt az ujjadon a csípés helye, de néhány percnél nem tartott tovább. Mondtad persze, hogy fáj (tudtam anélkül is), de megvigasztaltad magadat, hogy de nem baj, mert meggyógyul mindjárt.
Elindultunk a Mamához, de az alattunk lakó leszólított engem, beszélgetni akart. Megint ott álldogáltál mellettem szépen, majd egy idő után megint keserves zokogásban törtél ki. Megijedtem, hogy már megint megcsípett valami??? Szerencsére nem, csak ott sündörgött körülötted egy másik méhecske. Ezzel az ürüggyel végre el tudtunk szabadulni a szomszédtól. Amíg mentünk a Mamához, kb.10 méhecske megkörnyékezett. Már én is nagyon megijedtem, hogy mi a fene van? Nem tudtunk másra gondolni, csak arra, hogy a babádnak a takarója izgatta fel őket, mert narancsszínű, élénk mintás volt. A Mama otthon adott egy másik takarót a babádnak, a tolókát meg bekente ecettel, hogy ne jöjjenek ránk a méhek. Hazafelé már nem jött egy se, de így is találkoztunk egypárral útközben :$
Amúgy mit csinálnak a méhek az autók hűtőrácsa körül??? Mert sok autónál láttunk ilyet...
Este míg elrendeztem a konyhát, betettelek fürödni. Kértem, hogy ne pacsálj, és ne szökj meg. Mintha a falnak beszélnék... Tiszta víz volt a fürdő, és egyszer még mosogatás közben kirohantál hozzám és rám kiáltottál. Úgy megijedtem, hogy csak na. Ma törölközés közben megint elkérted a kacsát, de ma odaadtam, és azzal meg az üres üvegeddel aludtál el, 8 óra előtt.

312.

Péntek délelőtt elmentünk a Mama munkahelyére a lakáskulcsomért, mert egyik nap, mikor itt volt, felmarkolta az övével együtt és nála maradt. A munkahelyén körbevezetett téged, meg mutogatott mindenkinek. Természetesen félénk voltál, amit senki nem volt hajlandó megérteni... Az egyik munkatársa még a babádat is elvette, mert gondolta jól megviccel. Hát, máig mondogatod párás szemekkel, hogy elvette a néni a babámat...miért?
Nem voltunk ott sokáig, mégis 2 órás program kerekedett belőle :)
Délután Anitával közös játszóterezést terveztünk, de a játszótér még nem készült el. Azért nem maradtatok játék nélkül, mert szerencsére van 1-2 még azon kívül a szűkebb-tágabb környezetünkben. Te is bicajjal mentél, mert a Csenge is. Mikor odaértünk, viszonylag gyorsan oldódtál, úgyhogy nem kellett végig követnem téged. Tudtunk Anitával is pár szót beszélgetni, de ez tényleg csak pár szó volt, mert nekiálltatok bicajozni, úgyhogy felosztottuk a játszit hármunk között, és úgy álltunk őrségben. CsengusApa egyedül, mi azért cseverésztünk közben :) Sajnos, hamar elment az idő, úgyhogy készülődtünk haza. Viszonylag könnyen ment a hazaút is. Még este elmentünk boltba is, majd kettesben tértünk nyugovóra, ugyanis Apa házon kívül töltötte az estét, verseny előkészület címén. Fél 1-kor azért hazajött.

Szombaton délelőtt elindultunk a piacra, de elkezdett esni az eső, így csak én mentem, ti meg hazajöttetek Apával az autóért, majd eljöttetek elém. Aztán elmentünk a Mamához a munkahelyére, mert nem volt telefontöltője. Mikor hazaértünk, feltettem a húslevest főni, meg elindítottam a mosógépet, aztán Apa megkérdezte, hogy elmennénk-e vele ApaMamához. Ezért aztán elindultunk, és legalább volt ürügyünk, hogy miért nem maradunk sokáig. Ennyi elég is volt.
Alvás után (fél 2-fél 5-ig) megbeszéltünk a Nikiékkel egy randit, de mivel a környéken jártak, így út közben felvettek minket. Náluk aztán volt ereszd-el-a-hajamat! Sikongatás, ugrálás. labdázás, veszekedés, hiszti, miegymás. De jó volt végre újra csacsogni. És megint megállapítottuk, hogy egyikőtök sem különb a másiknál. A randi végén futva közelítettük meg a buszt, pedig ráértünk volna másfél perccel is később kimenni :)
Apa megint házon kívül volt, de éjjel megint hazaért :)

Vasárnap mire felkeltem (fél 7), Apa már nem volt itthon. Elment megint versenyt előkészíteni. Adtam neked reggelit, meg kicsit játszottunk is, aztán nekiálltam a szoba rendbetételének. Először kiürítettem a porszívót, de múlt héten is ezzel kezdtem, mégis volt benne anyag rendesen :$ Felporszívóztam mindkét szobát, aztán megérkezett Apa. Elmentünk neki boltba, aztán ő is elment a versenyre, meg mi is a Mamával a szokásos vasárnapi piacozásra. Csak most bicajjal.
Találkoztunk útközben a Nikiékkel, akik már hazafelé tartottak. Neked akartam játszós ruhát venni, de igaza volt a Nikinek, hogy már szinte semmi nem volt. Ahogy lődörögtünk, megláttam egy nagyon aranyos babakocsit. Már egy ideje beszélgetjük, hogy azt kéne kapnod karácsonyra, mert amit a Tündi adott, azt ők többet használják, mint te... De annak a babakocsinak nem láttam, hogy van-e tolókarja egyáltalán? A Mama mondta, hogy sétáljunk arrébb és megkérdezi. Így is lett, volt tolókája, de valami el volt rajta pattanva, ezért a Mama jobbnak látta, ha otthagyjuk. Sajnáltam nagyon. Aztán pár sorral beljebb megláttam egy sokkal jobb babakocsit, amit te egyből ki is próbáltál (vagyis a babád), és közölted, hogy ez jó lesz a babámnak (elindulás előtt egy éppen olyat láttam a teszveszen...). Eladót nem láttunk sehol, úgyhogy tovább mentünk. Közben találkoztunk a Zorka Mamával, Papával. Míg velük beszélgettünk, elhúzott mellettünk egy kislány, az elsőnek kinézett babakocsiival. Még jobban sajnáltam. Mentünk még néhány kört, majd visszamentünk a másik kocsiért. Addigra az eladók szinte mindent összepakoltak, de szerencsére a babakocsi még meg volt. A Mama lealkudta az árát, majd fogtuk a zsákmányt és eljöttünk haza. A Mama átvállalta a kocsi rendbetételét, mi meg hazajöttünk. Fél 2-kor elaludtál játék közben. Fél 5 után jött át a Mama, még mindig aludtál. Felkeltettelek, és rátapadtál a babakocsira, és estig azzal játszottál. Én meg rettentő boldog vagyok, hogy tetszik :)
Amúgy reggelire ettél egy csokis kiflit (croisson, vagy mi a szösz), indulás előtt egy fél kígyóuborkát, a piacon sikongattál, hogy éhes vagyok, kérek szépen reggelit (fél 11-kor), aztán a Mama vett neked egy kürtős kalácsot, aminek nagy részét mi ettük meg. És legközelebb ébredés után ettél. Akkor egy egész tányér húslevest, teli répával meg tésztával, utána egy fél tányér csilis babot, rizzsel, meg egy pár falat sárgadinnyét. Egy órával később evett Apa vacsorát, akkor ettél egy fél kiflit, majd egy fél óra múlva egy fél paradicsomot. Mikor én ettem, megint majszoltál a kifliből egy keveset.

311.

Hétfőn a romeltakarításé volt a főszerep... :( 7 óra volt, mire a konyhában elfogyott a szennyes edény, és a szobában is viszonylag rend volt. Ezután pancsi, vacsi, és az alvás jött.

Kedden este 6-ig kellett maradni, úgyhogy erre a napra csak a fürdés és a vacsi maradt. Mi még Apával elmentünk a tescóba, hogy ne 19.-én kelljen nyomorogni. Így legalább 18.-án nyomorogtunk :)

Szerdán csak 2-ig voltam, de annyira hosszú volt így is a nap, hogy mikor itthon először vízszintbe kerültem, már csukódtak is le a szemeim. Fél 9-kor veled együtt kidőltem.

Csütörtökre Szombathelyre készültünk Mamástól, de sajnos le kellett fújni a programot. Éjjel kb. 16x voltál fent, állandóan nyafogtál valamiért: szomjas voltál, fogjam a kezed, engedjem el, takarjalak be, most meg ki... Én 5-kor keltem fel, akkor már meleg volt a homlokod, enyhe hőemelkedésed volt. Apa addigra lázas lett :( Te délelőttre kiheverted a nyűglődést, Apa egész nap betegeskedett.
Délelőtt elmentünk boltba, jó 1 órába telt, hogy Apa tudjon pihenni. Alig, hogy kinyitottam az ajtót, megint elkezdtél visítani, ezzel is jelezve, hogy megjöttünk.
Amíg a leves elhűlt, lementünk a ház elé labdázni. Az egy dolog, hogy 1 nm-en 2 kiló kutyaszar termett, utána meg az egyik okos lakó kidobott egy égő cigicsikket a járdára, fél méterre tőled. Hogy lehet valaki akkora paraszt, hogy látja, hogy ott játszik egy gyerek, de kidobja a csikket??? Nem telik neki hamutartóra??? Én is dohányoztam, de egyszer nem dobtam ki az ablakon semmit...


Délutánra beígértem neked, hogy elmegyünk a búcsúba. Ebéd után aludtunk mindannyian egy jó nagyot, majd kettesben el is indultunk. Busszal mentünk, meg azzal is akartunk hazajönni. Ott egy csomó bóvli árust, és rosszabbnál rosszabb állapotú körhintákat, meg játékokat láttam. Tettünk 1-2 kört, mire jól átgondoltam, mire engedlek felülni... Először egy űrhajóba ültél. Szerintem elég gyorsan ment, de neked nagyon tetszett. Aztán beültünk közösen egy dodzsembe. Próbáltam kerülni az ütközést, mert mostanában nagyon félős-ijedős vagy. Aztán egyszer hátulról belénk jöttek, te meg alig bírtad a nevetést, meg a sikongatást abbahagyni. Utána már nem kerültük az ütközést. Még a hangosbemondóban is ránk szóltak, hogy "kisgyerekesek kerüljék el az ütközéseket". Később újra mentünk egy menetet, szintén nagy sikere volt. Kikönyörögtél magadnak egy világító-villogó valamit, aminek borzasztó fénye van. De legalább Apa könnyebben ránk talált :) Mert azt mondta, hogy eljön értünk, nehogy elmenjen az utolsó busz előttünk, meg így ő is megnézheti a tűzijátékot.
3/4 10-re ígérték, alig egy órát késtek, úgyhogy semmiképp nem értünk volna haza busszal. A körülményekhez képest türelmesen vártad a nagy eseményt. Ami szerintem kritikán aluli volt. 5 percig, ha tartott. Mikor az utolsót is fellőtték, meg is kérdezted, hogy ennyi??? Nem csak mi éreztük úgy, hogy ezért kár volt várni egy órát, hanem a mellettünk lévő társaság egyik fele szedelődzködött, és kérdezték a többieket, hogy ti nem jöttök? Mire ők: mi megvárjuk a tűzijátékot... :D
Szóval mi úgy átlagban 5 évente ellátogatunk a győri búcsúba, de szerintem nem is érdemes gyakrabban.

310.

A múlt héten nem sok említésre méltó esemény történt, főleg, mert délutános voltam...
Aztán szerencsére hamar szombat lett, ami hiphop eltelt valamivel.

Vasárnap a szokásos piaci sétánkat tettük a bolhapiacon. Megint sikerült turiznom neked néhány felsőt, meg nadrágot. Meg magadhoz édesgettél egy pénztárgépet :) amit azóta is előszeretettel veszel elő nap, mint nap.
Hétfőn és kedden nem voltam beszámítható állapotban, mert reggel 6-tól este 6-ig voltam. Addig a Mama vigyázott rád, etetett téged, játszott veled. Nekem ezeken a napokon nem volt se erőm, se kedvem téged nevelni, úgyhogy azt csináltál, amit akartál. De szerencsére nem szárnyalt a fantáziád ezeken a napokon :)

Az előbbieknek köszönhetően szerdán voltam először a konyhában szombat óta, ahol csak gyűlt és gyűlt a mosatlan edény... Még jó, hogy csak 3-an vagyunk és sok a tányérunk :)
Munka után azt sem tudtam, hogy minek álljak előbb neki: mosogassak, főzzek, mosógépet indítsak, szedjem le a szárítóról a ruhákat, rakjak rendet? 3 órakor elrobogtam érted a bölcsibe, ahonnan fél óra volt az 5 perces haza út. Úgy emlékszem későn feküdtem le, és sikerült mindenből egy kicsit csinálnom :)

Csütörtökön arra gondoltam, hogy jó lenne kicsit lemenni a játszira veled, de sajnos nem jutott rá idő :( így be kellett érned egy erkélyes homokozással. Szerintem egyáltalán nem bántad. Voltam a könyvtárban is, ahonnan elhoztam a Zsákbamacska című verses könyvet (Bartos Erika), amiből kb. 8 perc alatt megtanultál egy verset. Megpróbálom majd videóra venni.

Pénteken délelőtt nagyon borús idő volt, úgyhogy azon gondolkodtam, hogy mit is csináljunk majd itthon. Mire hazajöttem, ragyogó napsütés, és elég meleg volt. Azt már tudtam, hogy játszi lesz belőle, de azt még nem, hogy hol és kivel. Aztán a Niki hívott, hogy ráérünk-e, mert szívesen eljönnének. OK! Ez is megoldódott. Elég sokáig lent voltunk a játszin, ahol ti már szépen eljátszottatok egymással, mi meg jót beszélgettünk :) Közben sajnos mindketten megtapasztalhattátok, hogy milyen az, amikor a hinta szájba vág titeket...

Szombaton Apa dolgozott, mi meg egész nap vásárolgattunk, csavarogtunk a Mamával. Aztán csak egy órát aludtál délután, úgyhogy elmentünk ApaMamához is. Az eddigiekhez képest viszonylag nyugisan telt a délután. Persze, most is beszólt neked is meg nekem is, de megvédtem magam! Ami meg neki nem tetszett, és még ő volt felháborodva. Miután jól kiosztottam, megint egész normális lett, úgyhogy lehet, hogy csak az hiányzik neki, hogy néha valaki megmondja neki a frankót... Hazafelé megkérdeztem Apát, hogy haragszik-e mert beszóltam az anyjának, de azt mondta, hogy nem, mert már ideje volt, hogy ne csak neki mondjam, ha valami nem tetszik.

Vasárnap 8-kor keltem fel :) Te meg még az után :) Elmentünk megint a piacra Apának szerszámot kutatni. Talált is egyfélét, meg te is kaptál egy játékot a szokásos helyről. Jövő héten is megyünk! Mondtam Apának, hogy legközelebb vigyünk magunkkal babakocsit is, mert rettentő fárasztó fél percenként fel-le tenni téged. Apa nem rajong az ötletemért, mert ekkora gyereknek nem kell már kocsi, de szerintem még mindig jobb azt tologatni, mint hullafáradtan nézelődni.
Elmentünk még a Lidl-be, meg az ebédért. Elég jól ettél, még a desszertből ettél 1-2 kanállal. Most délutáni szieszta van, te alszol, Apa tévézik, én netezek :) nem sokára megyek robotolni a konyhába, meg vasalni a kánikulában...

309.

Tegnap sajnos véget ért a jó világ, letelt a 16 napos szabadság :(((
Úgy érzem azonban, hogy sikerült jól kihasználnunk az időnket, bár el tudnám képzelni az életemet még 1-2 hétig itthon, de szerintem akkor sem csinálnék mást, vagy többet, mint eddig.
Reggel már izgultam kicsit, mert akárhányszor kérdeztük, hogy várod-e már a bölcsit, mindig nemleges volt a válasz. Mikor felkeltettelek, meg is kérdezted, hogy hova megyünk, és mikor mondtam, hogy menni kell a bölcsibe, mondtad, hogy nem, és a fejedre húztad a takarót. Aztán végig magyaráztam a reggelt, hogy kik várnak a bölcsiben, így viszonylag könnyen és időben el is tudtunk indulni. Még húztam egy kicsit az időt az öltözőben, hogy ne kelljen olyan hamar bemenned, de mégis el kellett búcsúzni tőled. Kaptál egy hatalmas puszit, és már mentél is a csoportba. Megint nem fordultál vissza, így megnyugodtam, hogy nem vágysz vissza. Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam haza.
Elindítottam 2x a mosógépet, ki is teregettem, főztem magamnak egy nagy fazék zöldséglevest, aminek több, mint a fele el is fogyott, most pedig hallgatom a déli krónikát, majd lassan készülődök, hogy újra elinduljak a munkahelyemre. Nagyon nem várom és tuti, hogy furcsa lesz újra dolgozni.

Blogspotos bloggal rendelkezőktől szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha a blogba feltöltött képek száma eléri az 500-at?
Mert egy albumba csak 500 képet lehet feltölteni, vagy ez kivétel?
Nem lehet többet feltölteni?
Új blogot kell nyitni?
Vagy akkor is lehet folytatni a blogolást, csak akkor nem a blogba, hanem a picasa-ba kell feltölteni a képet és onnan beilleszteni ide?

300.

Annyiban változott a helyzet, hogy -miután szombaton este (éjjel) megnéztem a neten, hogy mivel tudnánk Herenden elütni az időnket, amíg Apa versenyez, és rájöttem, hogy a porcelángyáron kívül ott semmi sincs- Apa hajnalban elment versenyre, mi meg a mamával kimentünk az élményfürdőbe. Mindenki jól járt. Apa 15. helyezést ért el. Mi reggeltől délután 5-ig pancsoltunk, Apa pedig nem sokkal utánunk ért haza.

Képek ITT.

299.

Természetesen éjjel megint fent voltál, de kit érdekel ez szombaton??? :D

Ma délelőtt egész nap csavarogtunk a Mamával. Apa elvitt minket reggel a Tescóba, ott röpke másfél órát voltunk. Vettünk egy csomó fontos, és rengeteg kevésbé fontos dolgot. Utána a tescós busszal hazautaztunk, a Mama kiteregetett, én pedig elindítottam még egy mosást, meg kipakoltam az új szerzeményeinket :)


"Mini-karácsony": fürdőruha a Mamától, 2 ruha tőlem (a munkahelyemtől, mert számlára vettem és kifizetik :) ), egy gyurmakészlet kinyomóval, festőkészlet, és egy társasjáték az esőnapokra, mivel mától nyári szüneten vagy :) Dejó neked!!!

Ezután bicajra pattantunk és elmentünk néhány ruhát venni, de végül csak neked vettünk 2 csini-csajos rucit. Ez a vásárlás egyáltalán nem volt jókedvű, se vidám, mert nagyon hisztiztél. A hazaúton el is aludtál a gyerekülésben. Itthon persze nem tudtál visszaaludni. Ráadásul Apa is épp akkor jött haza a munkából.
Látta, hogy nem alszol, ezért mondta, hogy öltözzünk, és menjünk ApaMamához. Csak előbb ebédelnünk kellett, mert az még előttünk állt. Ettél gyorsan és viszonylag jól, majd kocsiba pattantunk, és elindultunk. Félúton Apa félreállt, és helyet cseréltünk :) Nem volt könnyű, és nem is vezetek jól, de valahol el kell kezdeni, mert hiába van 4 éve jogsim, csak annyit vezettem, amennyit a vizsgáig kellett. Utána aztán a saját autónkhoz már nem volt kedvem. A lényeg, hogy épségben kiértünk ApaMamához :)))
Aki ott aztán megint jól felidegesített engem a szokásos beszólásaival, meg a te macerálásoddal (ne szórd ki a homokot, ne menj be a házba, ne ülj fel a motorra, ne dudálj vele, ne ölelgesd a kutyát...). Nem is maradtunk sokáig. Eredetileg is csak azért mentünk, mert a szomszéd autószerelő most ért rá lecserélni a téli gumijainkat... :$

Gondtalan homokozás

Kipróbáltuk az "új" motoromat (Apa ezen a héten eladta az övét, és fizetségül pénzt, meg ezt kapta.)

(mindkét videó közben ApaMama magyaráz, hiába kértük, hogy ne tegye...)

Apa ellövi a sárga mókuskát messzire:

Hazafelé végig én vezettem, el is aludtál közben, úgyhogy nem volt olyan rémes, de én is érzem, hogy nem is volt élvezhető az út.
Holnap Apának megint versenye lesz, ahová családilag elkísérjük őt. A cél Herend lesz. Amíg ő lövöldözik, addig mi ott helyben megpróbáljuk jól érezni magunkat :)

2009. Július

298.

Ezen a héten délutános vagyok, ezért túl sokat nem találkozunk (csak reggel a bölcsibe vezető úton...), de teszel róla, hogy több legyen a napi érintkezés kettőnk között:

• hétfőn éjjel keserves sírásodra ébredtem. Tiszta kába voltam, de kapkodtam a lábaimat a szobád felé.
  -Mi a baj, miért sírsz?
  -Csijjag... (csak ezt értettem a nyöszörgéstől)
  -Milyen csillag?
  -Leesett a csijjag...
  -Honnan esett le a csillag?
  -A füjdőből... A fajjól...
  Ekkor kezdett leesni, hogy a fürdőben a csempén vannak matricáid, amiket többször is fel lehet rakni a falra. Csillag is van közötte. Valószínű, hogy fürdéskor leesett a vízbe, a Mama meg kivette a vízből és kitette a mosógépre. Megvolt, csak épp nem láttad. És álmodban előjött. Tehát éjjel 2-kor mesébe kezdtem a matrica csillag leeséséről...
  
  
• kedden éjjel megint a sírásodra ébredtem. Megint átmentem hozzád, megkérdeztem, hogy miért sírsz?
  - A Mama meg Apa elmentek a csavajgóba, engem meg nem vittek el!!!
  Odafeküdtem melléd és simogattam a hátad, hogy visszaaludjál.
  Ejnye Mama meg Apa... !!! :)))
  
  
• szerdán szintén felsírtál éjjel. Akkor meg a piros macis papucsod párját kerested és abban akartál aludni, de szerencsére sikerült erről lebeszélnem téged.
  
  
• csütörtökön mikor hazajöttem a munkából fél 11-kor, azt hallom, hogy nekem kiabálsz.
  -Anya! Anyaaa!! Aaanyaaa!!!
  Gyorsan besiettem, mert azt hittem valami bajod van, de szerencsére semmi, csak előtte ébredtél fel, mert szomjas voltál. Megittál egy üveg szörpöt, elvittelek pisilni. Ott guggoltam előtted, mert olyan álmos voltál, hogy a fejedet a vállamra hajtottad, úgy végezted a dolgod. Hajnali 5-kor ébredtél fel, de sajnos hisztiztél (nem kapok innivalót...! nem kapok üdítőt...! - pedig de, csak rettentően utálom, hogy így kezded egyből, nem pedig úgy, hogy "kérek"... emlékeim szerint még soha nem szomjaztattunk...) , ezért adtam inni és otthagytalak. Vissza is aludtál.
  Kíváncsian várom a ma éjszakát... Legalább holnap nem kell reggel sietni a bölcsibe :)