2007. szeptember 1., szombat

6.

Tegnap megkaptad az első kis cipődet. Hosszas keresgélés után akadtam erre a roppant egyszerű darabra.


Ugyan nem lányos, de
1. könnyen fel tudom adni rád
2. nem akartam semmiképp rózsaszínt, mert mi így is egy Barbie babával élünk együtt. Pedig már pocakos koromban megfogadtam,hogy nem veszek rózsaszín rucikat,ezzel szemben,roskadásig van a szekrényed velük...

Aztán délután, hogy Apának is a kedvében járjunk egy kicsit, elmentünk egy bevásárlóközpontba és vettünk egy új számítógépet! Na jó, nekem is tetszik... Főleg a lapos monitor, de a többi se kutya. Van hozzá nyomtató is. De kábel, amivel csatlakozik a géphez, az már nem fért bele a 100 ezerbe. Külön kellett megvenni. Persze ez csak itthon derült ki. A vicc az, hogy 279 Ft. Aztán Te is kaptál egy szép labdát, ami lekötött úgy 10 percre. Pedig nagyon szép, én elfogadnám!

Így festesz a számítógép dobozában:


Vacsi előtt olyan, de olyan álmos voltál, majdnem elaludtál mászás közben. Gyorsan előrébb hoztuk az evést fél órával (gondoltam hamarabb ágyba zuhanhatok...). Aztán, ahogy megkaptad az esti útravalót, úgy élénkültél fel. Általában 9-kor nálunk alvás van a részedről, tegnap még negyed 11-kor vihánckodtál. Nem volt szívem elaltatni. Annyit magyaráztál, nevetgéltél, másztál rám, mert ilyenkor én vagyok a hegy. Majd egyszer csak letetted a kis fejed és elaludtál. Élvezném, ha ez lenne egyre gyakoribb, és nem pedig a hisztikkel tűzdelt, végeláthatatlan ringatás. Mert már elkerülte a súlyod a 9kg-ot, és bizony volt már izomlázam a rütyülés után...
Annyiból egyszerű volt ez az éjszaka, hogy csak egyszer ébredtél fel, úgy 1 körül. Gyors hami után elaludtál, majd 5 perc múlva kis teapótlást még kértél. Legközelebb fél 8-kor keltél fel.

Ilyen vagy most:

Nincsenek megjegyzések: