Mostanában egymást érik nálunk a jeles napok. Pénteken voltál 9 hónapos, ma pedig megismerkedésünk 6., házasságunk 1. évfordulója van (és jövő szombatra is jut valami...)!
Arra gondoltam reggel, hogy csendes családi ünneplés közepette megünnepeljük ezt a szép kis évfordulót. Én naív... Nem gyertyafényes, romantikus összebújásra, csak egy finom ebéd Anyuéknál (levéve a vállamról a mai főzést), utána torta és néhány fényképpel bemutatom, hogyan ünnepelünk mi. Ehelyett: volt finom ebéd Anyunál (köszi Anyu!), volt torta is, igaz nem egyszerre ültünk az asztalnál, közös fénykép meg egy se készült :(
Ezt kicsit sajnálom, de nagy mértékben javít a véleményemen az, hogy a közös ebéd miattad nem jöhetett létre. Vagyis van egy gyönyörűen szép, egészséges kislányunk, aki telis-tele van energiával, és ezért nem történt úgy semmi, ahogy én elgondoltam.
Tehát a menü: finom husileves sok tésztával, csirkepökölt + nokli tejföllel, ahogy én szeretem, Apának vékony rántott hús petrezselymes krumplival, ahogy Ő szereti, és Esterházy torta, ahogy mindenki szereti.
Te is megette az ebédnek szánt pépet, benne DARABOS krumplival. A fotelban ülve sikerült elringatnom téged, és Anyuval hosszan gyönyörködtünk édes szuszogásodban :) Aludtál is elég sokat, míg egy véleménykutató rá nem feküdt a csengőre...
Kézről-kézre jártál, így kicsit felszabadultam én is.
Apával még este felidéztük a 6 évvel ezelőtti napot (meg a többit), most pedig megyek és leteszlek a saját ágyadba, drága kis pelenkapusztítóm. Azt hiszem ez sokkal jobb, mint egy kettesben töltött este...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése