Mostanában egymást érik nálunk a jeles napok. Pénteken voltál 9 hónapos, ma pedig megismerkedésünk 6., házasságunk 1. évfordulója van (és jövő szombatra is jut valami...)!
Arra gondoltam reggel, hogy csendes családi ünneplés közepette megünnepeljük ezt a szép kis évfordulót. Én naív... Nem gyertyafényes, romantikus összebújásra vágytam (bár az se lenne rossz...), csak egy finom ebéd Anyuéknál (levéve a vállamról a mai főzést), utána torta és néhány fényképpel bemutatom, hogyan ünnepelünk mi. Ehelyett: volt finom ebéd Anyunál (köszi Anyu!), volt torta is, igaz nem egyszerre ültünk az asztalnál, közös fénykép meg egy se készült :(
Ezt kicsit sajnálom, de nagy mértékben javít a véleményemen az, hogy a közös ebéd miattad nem jöhetett létre. Vagyis van egy gyönyörűen szép, egészséges kislányunk, aki telis-tele van energiával, és ezért nem történt úgy semmi, ahogy én elgondoltam.
Aztán meg van egy férjem, aki akkor is szeret, ha nem készül rólunk közös kép, amivel emlékezhetünk majd 20 év múlva erre a napra. És szerencsére itt van ez a blog is, amivel nem múlik el nyomtalanul a mai nap.
Tehát a menü: finom husileves sok tésztával, csirkepökölt + nokli tejföllel, ahogy én szeretem, Apának vékony rántott hús petrezselymes krumplival, ahogy Ő szereti, és Esterházy torta, ahogy mindenki szereti.
Te is megette az ebédnek szánt pépet, benne DARABOS krumplival. A fotelban ülve sikerült elringatnom téged, és Anyuval hosszan gyönyörködtünk édes szuszogásodban :) Aludtál is elég sokat, míg egy véleménykutató rá nem feküdt a csengőre...
Kézről-kézre jártál, így kicsit felszabadultam én is.
Apával még este felidéztük a 6 évvel ezelőtti napot (meg a többit), most pedig megyek és leteszlek a saját ágyadba, drága kis pelenkapusztítóm. Azt hiszem ez sokkal jobb, mint egy kettesben töltött este...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése