Tegnap óta nem érzem jól magam. Olyan, mintha két jókora szilvás gombóc akadt volna a torkomon. A fejemet meg mintha homlok-tarkó irányából satuba szorították volna. Tőled kaphattam el, mert már napok óta elég náthás vagy, köhigcsél. Szóval estére már nagyon sz@rul éreztem magam, ezért megbeszéltem veled, hogy vacsora után vegyed fel egyből az alvási pozíciót, hogy én is hadd pihenhessek kicsit.
Természetesen nem hatott meg, hogy miért kértelek erre, mert 10 órakor még vígan felálló-összeeső játéknak voltam a palánk része...
Én már el is bólintottam, mikor Apa mellénk heveredett. Lekapcsolta a lámpát, így ösztönözve téged mielőbbi alvásra. Elég hamar sikerült is, majd áttett a saját ágyikódba. És jön az együttérzés részedről: egyszer sem ébredtél fel éjszaka, csak reggel fél 8-kor! Pedig máskor legalább 2x fent szoktál lenni...
Én jót aludtam, reggel nem is fájt a fejem, bár az ágy azért vonzott volna... De nem vagyok nagyravágyó! Köszönöm neked ezt a nyugodt éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése