72.

Itt vagyunk kedves Manka és többiek, akiknek hiányoztunk :)

Nincsen semmi bajunk. Az történt csupán, hogy nem töltöttem órákat a gép előtt a héten. (Nem Apa tiltott le megint, hanem egyszerűen nem volt rá időm…) Egy kicsit Apa is tehet róla, mert szerdán meg csütörtökön itthon dolgozott és kellett neki a net. Azért annyi időre idefértem, míg elolvasgattam a blogokat, válaszolgattam, megetettem a tevéket, ősembert, gobbót, fejlesztettem az online falumat stb. Közben sokat gondoltam arra, hogy írnom kéne már valamit a blogba. Íme:

Hétfőn itt volt nálunk Niki és Dorka. Azt hittük, hogy a múltkori találkához hasonlóan (amikor egyikünknek sem volt ideje, mert mindketten rohantunk) most is nagyon jól el fogtok játszani… Hát, nem. Mentetek ki-be, pakoltatok szét, egyik nyűgösebb volt, mint a másik, mindegyikőtöknek ugyanaz a játék kellett… Mi pedig ezzel nem foglalkozva, beszélgettünk egy jót :)
Jöhetnétek gyakrabban is!!!

Kedden elég fontos esemény volt: Anyukámnak a szülinapja! Igaz, csak egy telefon erejéig, de felköszöntöttem Őt :) A buli ugyanis vasárnap és hétfőn lesz. Azért 2 nap, mert az egyiken mi érünk rá, a másikon meg jönnek a bátyámék és velük is ünnepelünk :) Még ezen a napon felkerestük a védőnőt súly- és hosszmérés céljából, mert 13.hónapos lettél :) Erről majd később…
A váróban hárman voltak csak előttünk, aminek nagyon örültem. Később kiderült, hogy korai volt az öröm, mert az egyik kismami majd’ egy órát volt bent :( (Persze én is voltam kismami, de fel sem merült bennem akkor, hogy ez a várakozás mennyire nincs jó hatással a gyerekekre…) Ez egy újonnan átadott védőnői váróban (tehát a székeken kívül nincs semmi) egy ekkora gyerekkel eléggé unalmas. Ehhez képest nagyon jól viselted a várakozást, bár hoztad a formádat.
Az összes kismamitól elkunyeráltad a táskájukat, és próbáltad a kulcsot, valamint a telefont is, de ezeket már nem kaptad meg. A kismamik elég türelmesek voltak, gondolom, sejtették, hogy nem sokára az övék is ilyen helyzetbe hozza majd őket…

Szerdán és csütörtökön Apa itthonról dolgozott, ezért nekünk valami kevésbé idegesítő dolgot kellett kitaláljunk. Így esett a választás a gyurmára. Nem hittem volna, hogy már ennyi idősen is tudod, hogy mit kezdj vele. Úgy gondoltam, hogy csak szétmorzsolod és belegyömöszölöd a szőnyegbe és ennyi.
Ehelyett meg hosszú percekig (sőt óráig) eljátszottál vele. Kis golyókat csináltam belőle, Te meg pakoltad bele a pohárba. Aztán kiborítottad és megint belepakoltad. Ez lekötött délelőtt is másfél órára, délután is egyre :)
Azt nem értem, hogy miért kell a gyurmának émelygően édes illatúnak lennie, mikor a dobozra rá van írva, hogy nem mérgező ugyan, de lehetőleg ne ez legyen a napi betevő :S

Tegnap Tünde megkért, hogy vigyázzak a Zorkára, míg ő elmegy dokihoz. Én meg örültem, hogy segíthetek (mert nem szokott segítséget kérni…) Tünde még megkérdezte, hogy maradjon-e velünk egy kicsit, vagy menjen egyből a dolgára, meg hívjam, bármi gond van és ő eljön egyből… (belegondoltam, hogy mégiscsak nődokihoz ment, és én meg felhívom vizsgálat közben, hogy jöjjön azonnal, mert gond van :)… ) A játszótéren, sajnos nem voltunk egyedül. Zorka nagyon szeret hintázni, de várni kellett rá.(6 hintából 1 babahinta) Amíg felmászott a hajó tetejére, Te el voltál foglalva a kocsiban Tünde kulcscsomójával :)
Odajött egy nagymama, és beszélgetni kezdett veled. Mondta, hogy "ne sírj, hogy ki akarsz szállni, mert biztos azért nem vesz ki anyukád, mert még nem tudsz menni". Mondom neki, hogy tud már menni. Erre a mama: akkor miért nem veszem ki, nem látom, hogy ki akar szállni??? Valójában nem akart kiszállni, csak rugdalni szoktad a lábtartót, mert az jó buli…
Mire ránk került a sor a hintánál, elsötétült az ég. Pár perces hintázás után, elkezdett szakadni az eső. Ekkor azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert mindketten babakocsisak vagytok még… Zorkát is beleültettem a kocsiba és a két járgányt felváltva toltam 5-5 métert. Ha valaki látott engem, biztos furcsákat gondolt rólam.
Betoltam egy árkád alá a kocsikat és vártuk, hogy elálljon az eső. Persze nem állt el. Ekkor sikerült megoldanom a dolgot. Mivel Zorkának sportkocsija van, azt gyorsan összecsuktam, és elindultunk haza. Merthogy Zorka már tud sétálni, és különben is utál kocsiban ülni. Megtettünk 50 métert, azalatt vagy 100x mondta, hogy kocsiban akar utazni :)
Felhívtam a Tündét, hogy ne keressen a játszótéren, mert elindultunk haza. Erre ő, tisztára bepánikolt, hogy akkor inkább eljön a dokitól, meg különben sem tudok 2 babakocsit tolni, meg álljak meg ahol vagyok és ő már jön is. Megnyugtattam, hogy elbírok 2 gyerekkel is, csak azért hívtam, hogy ne ijedjen meg, ha nem lát minket a játszin. Megnyugodott és letettük a telefont. Nem telt el 2 perc és hívott, hogy most jön ki. Mondtam neki, mi az hogy most jön ki? Miért? Ő meg mondta, hogy, mert végzett… Mikor utolért minket, az első kérdésem az volt, hogy meg mer-e esküdni, hogy volt bent az orvosnál ??? (Apa itthon mondta, hogy miért nem kértem el a kiskönyvét is :)…)

Mivel a nagy sétálás alkalmával aludtál kb. fél órát, az ebéd utáni alvás kimaradt. 4-kor már örültem volna egy kis pihenőnek, ezért úgy döntöttem itt az ideje annak, hogy valahogy elaltassalak. Még eddig nem néztél tv-t(nem tiltottunk tőle, hanem egyszerűen nem nézted), de gondoltam, kipróbálom, hogy mit csinálsz, ha mesét nézünk. Betettem a dvd-be a „Kisvakond összes”-t és elkezdtük nézni.
Az egyik érdekesség az volt, hogy tátott szájjal figyelted, a másik meg az, hogy 10 perc után elaludtál. Hogy ez azért történt, mert már nagyon álmos voltál, vagy mert nagyon érdekfeszítő a mese, azt nem tudom. A lényeg, hogy nézted is, meg el is aludtál :)
Éjjel is újdonság történt azzal kapcsolatban, hogy eddig együtt aludtunk. Rendszerint 2 óránként fent voltál, ittál egy kis teát és már aludtál is tovább. Mikor betakargattalak, addig sírtál, amíg le nem vettem rólad. Ezt megelégeltem tegnap és nem feküdtem melléd éjjel. Nem is keltél fel óránként, csak egyszer, viszont az egész kanapét belaktad :)
Most arra jutottam, hogy eddig talán nem fértél el tőlem, ezért nem aludtál rendesen…

ÉS: megjött a határozat, hogy társbérlő lehetek!!! 15 napon belül a bátyámmal együtt fel kell keresnünk az Inszolt, hogy aláírjuk az új bérleti szerződést. Néhány hónap (gondolom) és meg is vehetjük a lakást...Jupíííííííííí :))))