95.

Mivel végre bejött a jó idő, nincs időm a gép előtt tétlenkedni :) Sokat vagyunk a játszótéren, homokozunk, motorozunk, és kergetőzünk - élvezzük a várva-várt tavaszt. Nem szeretném azonban, hogy nyomtalanul teljenek el ezek a napok, ezért ezután a hétvége valamelyik napján fogok heti beszámolót írni.

Hétfő: átmentünk a szomszédba Tündéékhez játszani kicsit. (Már nem vagytok olyan jó barátságba, mint kb. fél évvel ezelőtt, mivel ritkán találkozunk. Tünde már túl van várandóssága felén, így ő most nincs energiailag a topon, én pedig nem akarom őket zaklatni.) Zorka már nagyon kíváncsi a világra. 20 mp-enként feltett „mit csinál?” kérdésére nem is olyan egyszerű válaszolgatni :) Viszont minden tettét megmagyaráz, és el lehet beszélgetni vele szinte bármiről. Nagyon helyes tud lenni a vicces beszólásaival. Ebben a korban már látszik a köztetek lévő 8 hónap korkülönbség. Őt már teljesen más dolgok érdeklik, játszik a játékokkal, szerepjátékokat gyakorol és egész nap beszél, míg Te még csak nézegeted a játékok formáját, egyikkel sem rendeltetésszerűen játszol, mozdulataid nagyon darabosak, gyakran csípsz, markolsz, néha harapsz, amit természetesen ő nem vesz olyan jó néven. Ezt leszámítva azért sikerült összerázódnotok. Sőt, Zorka, mint felelősségteljes nagytestvér, mindig rendre utasított, ha valami olyat tettél, amit épp nem lett volna szabad. Ugyanígy viszont figyelt is Rád, mikor épp elbotlottál, és felsegített Téged. Nagyon aranyosak voltatok :)

Kedd: hogy ne mindig mi menjünk, áthívtam a szomszédékat. Folytatva az előző napot, játszottatok egy jót és rosszcsontkodtatok tovább:) Mi anyukák pedig beszélgettünk a gyereknevelésről, a születendő kisszomszédról, a pasikról, anyósokról…
Délután átmentünk a Nikihez, aki az unokaöccsére vigyázott. Domi már nagyfiú, 2,5 éves és bölcsibe jár. Mikor megérkeztünk nagyon meg volt szeppenve, de hamar feloldódott. Perceken belül mindhárman együtt rosszalkodtatok. Kipakoltátok az összes cipőt az előszobába, Te pedig egy régi hatalmas bakancsban betipegtél a szobába. Domi leszedte a cipős szekrény ajtaját, Dorci pedig adogatta ki a cipőket. Pillanatok alatt akkora rumli lett, hogy a bejárati ajtót nem lehetett kinyitni. Niki gyorsan rendet rakott, hogy anyukája haza tudjon jönni a boltból. Így mire megérkezett, már újra rend volt. Még nagyon aranyos helyzet volt, mikor mindhárman bebújtatok Dorka házikójába. A két csaj a széleken, Domi pedig középen. Dorci a fejét simogatta (meg húzkodta a fülét), Te pedig a lábát (meg csipkedted a combját). Le sem merem írni, hogy fél 9-kor indultunk tőlük haza :S

Szerda: a szép időben már délelőtt lementünk sétálni. Vagyis én mentem, Te pedig megtetted életed első motoros kalandtúráját. Először beköszöntünk a Kingához a játékboltba és megmutattad neki a hétvégén lenyúzott nózidat. Ő a gyógyulás elősegítésére adott neked egy pilótakekszet, amivel annyira sikerült magad összekenni, mintha minimum egy dobozzal ettél volna belőle :) Ezután jó nagy ívben megkerültük a játszóteret, megállva minden gödörnél és úthibánál. Megálltunk a hintánál is és reméltem, hogy végre bele mersz ülni. De sajnos nem :( csak meglökted, és sírva menekültél is el a közeléből. Nem tudom, hogy mikor sikerült megutáltatnom veled a hintázást, de nagyon tartós lett :(( Útközben összebarátkoztunk egy kislánnyal és anyukájával. Ő még csak 11 hónapos, de megtetszett neki a motorod, ezért átadtad a helyed neki. Közben a láthatáron egy kutya tűnt fel, ami teljesen megigézett téged. Az anyukával addig neki estünk egymásnak a kérdéseinkkel: hogy hívják, mennyi idős, alszik-e éjjel, mennyi foga van, hisztis-e miatta, külön szobában alszik-e? Miután ebéd- és alvásidő volt, elköszöntünk és indultunk haza. Persze ez nem ment olyan egyszerűen. Nem akartál a motorra felülni, sétálni szerettél volna, de nem hazafelé, leültél a földre, hogy „én egy centit sem mozdulok, míg nem oda megyünk, ahová én akarok!”. Mivel ehhez én nem asszisztáltam (vagyis elindultam hazafelé), belenyugodtál sorsodba, felkeltél és jöttél utánam.

Délutánra közös sétát beszéltünk meg Nikivel. Természetesen sokkal tovább aludtál, mint szoktál. Utána jött még az evés is, amit nem vittél túlzásba, így mehettünk is. Elmentünk fagyizni, kaptatok tölcsért (Te csak az erődet fitogtattad rajta) és egy nyalás fagyit is. Aztán elmentünk homokozni. Niki nem nagyon üldögélhetett, mert Dorka hamar megunta az egyhelyben ücsörgést és felfedezőútra ment. Elment volna a világ végére is, ha nem megy utána a Niki. Nem egy félős kiscsaj. Ezután jobbnak láttuk, ha elindulunk sétálni. Csakhogy addigra megszöktetek tőlünk. Mi elindultunk, hogy hátha jöttök utánunk, de nem volt ilyen egyszerű. Ahelyett, hogy átsétáltatok volna a füves részen, inkább tettetek egy nagy kitérőt, érintve ezzel a homokozót is. Nagy nehezen sikerült végre ráállni a helyes útra, így mehettünk a boltba. Épp csak sétálni nem akart egyikőtök se, így lett babakocsi túra a sétálásból.

Csütörtök: délelőtt megbeszéltük a Tündével, hogy a ligetben találkozunk. Mi bevásárlásból, ők meg a belvárosból jöttek. Ez a játszótér elég gyenge felszereltséggel bír: 4 db hinta (abból 2 rossz), 2db köteles mászóka. Mivel a hintától félsz, mászókázni nem tudsz, így eléggé leszűkült a mozgástered. Mivel útközben temérdeknyi teát öntöttél magadba, így a pelus sem bírta tovább. Így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk átöltözni és a közeli játszótéren folytatjuk a mókát. Ez már egy jobb állapotban lévő játszótér, de még mindig nem neked, 1 év körüli gyereknek való játékokkal. Homokozó volt (bár kicsi, mert 3 gyerekekkel meg is telt, de legalább volt), így az elég sokáig lekötött Téged. Aztán egy fél óra elteltével kezdtek jönni a gyerekek. Kamaszok az iskola után, nagyobb gyerekek talán az ovi után. Nem figyeltek rátok kisgyerekekre a csúzdánál és rátok csúsztak, rohangáltak és fellöktek titeket, ezért inkább elindultunk haza. Így is jól kifáradtál, mert lefeküdtél és 5 perc múlva már aludtál is. Késő délután megkértem Apát, hogy jöjjön le velünk boltba, akinek szokás szerint nem volt hozzá kedve :( inkább elment valahová. Felkaptuk a motort és elindultunk kettesben. Még nem értünk az utca végére, mikor Apa megállt mellettünk kocsival. Mondtam neki, hogy parkoljon le valahol és jöjjön velünk, mert nagyon lassan mentél a motorral és féltem, hogy bezár a bolt, mire odaérünk. El is jött velünk, sőt, mondta, hogy menjek be a boltba egyedül, Ő pedig kint marad Veled addig. Talált egy ismerőst a bolt előtt, akivel beszélgethetett és dicsekedhetett Veled :) Mikor kijöttem, még sétálgattunk, motorozgattunk. Fél 8-kor pedig hazamentünk. Nagyon jó volt sétálni egyet ahelyett, hogy a sok idióta műsort néztük volna a tv-ben. Szeretném, ha nem is minden nap, de gyakrabban jönne Apa is velünk ilyenkor (mert ez volt az első alkalom :S).

Péntek: délutánra kitaláltuk a Nikivel, hogy be kéne menni a városba. Tetszett is az ötlet, csakhogy a Dorka és a Te alvásod éppen fedte egymást. Vagyis Te még nem keltél fel, mikor a Dorka még ébren volt, mikor pedig ebédeltél, Ő addigra elaludt :) Niki ügyesen megoldotta a dolgot: az alvó Dorkát felöltöztette és babakocsiba tette, majd elindultak felénk. Mi addigra (az életben először) készen lettünk és indultunk is. A terv az volt, hogy a Niki táskát vesz magának, de a kiszemelt boltban nem talált magának tetszőt. Sétáltunk tovább a szép időben, de továbbra sem járt sikerrel. Pihenés gyanánt leültünk a főtéren joghurtot enni. Nektek kellett volna, de ti nem ettétek. Viszont láttunk 2 vadkacsát a betonon sétálni. Egyiket Dorka meg is etette a pogácsájával. Aztán körénk sereglett rengeteg galamb, amik nem tágítottak, így útra keltünk. Betértünk egy kreatív boltba is, ahol annyi minden szép dolgot láttam, hogy csak ámultam-bámultam, de időhiány miatt most le kellett mondanom a kézimunkáról :( Sebaj, jövőre talán Veled együtt fogunk gyöngyöt fűzni, dekupázsolni, üvegmatricát készíteni… Mikor haza értünk még felhívtam Nikiéket hozzánk játszani, de sokat kellett győzködnöm. Mikor a lépcsőházban kivettelek a kocsiból, látta, hogy be vagy pisilve és sajnált Téged (meg engem). Aztán mondtam neki, hogy nem csak mi vagyunk rászorulva a sajnálatra, mert Dorka is épp így járt…így belátta, hogy jobb, hogy mégis feljöttek, mert legalább nem kell hazáig pisis ruhában ülnie Dorkának.

Szombat: egész napos punnyadást terveztünk be Apával. Nem sikerült betartani :) Apa átment a Mamáékhoz segíteni kihozni a hűtőt meg a fagyasztót a konyhából, mert ők bizony nagy munkában vannak mostanság: új konyhájuk lesz! Új konyhabútor, új padló, új csempe, új falszín, új gáztűzhely, és az extra: egy mosogatógép. Biztos nagyon szép lesz, már kíváncsi vagyok rá. A végeredményt biztos irigyelni fogom, a vele járó munkát már kevésbé. Hazaértünk és leültünk ebédelni. Csörgött a telefon. A munkatársam, Katinka volt az. A szomszédjának elromlott a számítógépe, és arra kért, hogy menjünk el hozzájuk megnézni. Mivel nem volt semmi dolgunk, elmentünk. Neked épp az út idejére esett az alvásod és ennek kimondottan örültem. Mikor megérkeztünk, ők nagy munkában voltak: átalakítják kicsit a házukat, ablakot falaztak be, egy másik helyen pedig ablakot raktak be. Mondtuk is nekik, hogy nem kellett volna ilyen számítógépes mesével előállni, mentünk volna akkor is, ha falazni hív :) Katinkám kislányával, Verával jól kiveszekedtétek magatokat, sétálgattunk az udvaron, labdáztunk, jól éreztük magunkat. Apának nem sikerült megjavítani a gépet, így haza hoztuk, és itthon folytatta a bütykölést éjfélig! Mellesleg a lány (akié a gép) a fősulin informatikusnak tanul…

Vasárnap: bepótoltuk az elmaradt semmittevést. Délután pedig sétálni mentünk Nikiékkel. Vettünk hamburgert vacsira, és haza mentünk. Mivel az ebédet nem voltál hajlandó elfogyasztani, estére már elég éhes voltál. Annyira, hogy Apa hambijának a felét betermelted, meg még szalámis kenyeret uborkával. Mert uborka nélkül nem étel az étel :) Ezután még megittad a vacsira szánt tejet is. Gondoltam, jól laktál annyira, hogy nem fogsz egyszer sem felébredni éjjel…hát nem így történt. 3x is fent voltál. Úgy gondolom, hogy ha hagynálak nyöszörögni, simán vissza tudnál magadtól is aludni… csak Apa miatt nem lehet hagyni, mert Ő ugye megy dolgozni, így ki kell pihennie magát. Remélem, mihamarabb meg tudjuk csinálni a szobádat, így kipróbáljuk, hogy ha nem rohanok minden nyöszörgésre hozzád, vajon megszűnnek-e az éjjeli ébredések. Nagyon szeretném, ha így lenne…

A Niki tegnap új szót tanított Neked: Docci (Dorci)