133.

Pénteken megkaptad a 18. hónapos szurit. Nagyon büszke voltam Rád, mert egy hang nem hagyta el a szádat :) Kaptál egy szép matricát a doki bácsitól cserébe. Megmérték a súlyodat is: 12,96kg.

Aztán gyorsan rázúdítottam a dokira az összes kérdésem:

Mit tegyek, ha "csámpásnak" látom az egyik lábad?

-2 éves korodban el fog küldeni ortopédiára (előbb nem foglalkoznak gyerekekkel :( ), addig vegyek sarok emelt szandált, cipőt és ne aggódjak...

Aztán a nemevés, ami engem már-már idegösszeomláshoz vezet?

-Inni csak vizet szabad! Cukrozatlan tea sem jó, mert színes, és ezért iszol belőle ennyit. És közben telít. A víz nem fog.

És ha nem iszod a vizet?

-Ha szomjas leszel, akkor fogod! Lehet, hogy előtte lesz egy-két hiszti, de nem szabad feladni!

Fintorogsz, öklendezel ha étel kerül a szád közelébe. Semmi nem ízlik, akár napokig nem eszel főtt ételt. Mit tegyek?

-NE ERŐLTESSEM AZ EVÉST!!! Kínáljalak reggelivel, ebéddel és vacsorával. Ha nem akarsz enni, akkor kapsz inni egy kevés vizet, és elmehetsz az asztaltól. A következő étkezéskor kínáljalak újra. A két evés között ne legyen helyettesítő pl. kenyérbél. Ha éhes leszel, úgyis elfogadod az ételt. Nem vagy veszélyeztetve a súlyodat tekintve, sőt! A doki szerint a súlyod egy 3 éves gyerekével azonos. Azért nem kell az étel, mert besokallt a pocakod és azt mondta, hogy elég! Veszel annyi és olyan összetételű ételt magadhoz, amilyenre és amennyire a szervezetednek éppen szüksége van.

A kedvenc ételek egyike az uborka. Ecetesen, kovászosan, vagy csak natur. Nem baj ez?

-Kevés a gyomorsavad, és a szervezeted kívánja. Ha enni akarsz, akkor adjak. Azért is ne itassalak annyit, mert az amúgy is kevés gyomorsavadat még jobban higítottad a rengeteg innivalóval és az egyáltalán nem tesz jót a gyomrodnak, mert nem tud rendesen emészteni. Adjak uborkát, amikor csak kívánod, és még kecsapot, mustárt is, ha megeszed.

oOo

Ezeket a tanácsokat szem előtt tartva, egy új időszámítás vette kezdetét minálunk. Megfogadtam ugyanis, hogy másképp fogok a dolgokhoz hozzáállni, mert hiszem azt, hogy nagyon sok múlik ezen.

Általában hamar kijelentem azt, hogy: Könnyű a dokinak, mert nem ő küzködik Veled nap, mint nap ezért, meg ezért... De ma valahogy meggyőzött. Hogy nem fogsz éhenhalni, egyoldalúan táplálkozni, alultáplált lenni, ha nem érvényesítem az akaratom. Eddig is azért akartam annyira, hogy egyél, mert melyik Anya nem idegeskedne amiatt, hogy nem eszik eleget a gyerkőc...de minél jobban akartam, annál inkább dacoltál. Nem voltam hajlandó elhinni azt, hogy attól, hogy kicsi vagy, még (már) el tudod dönteni, hogy mire van szükséged. Ami nem kell, az egyszerűen nem kell. Akkor sem, ha erőltetem. Sőt, ezzel csak azt érhetem el, hogy nem fogsz jóízűen enni. Hanem pl. undorral. Ezt viszont mindenképpen el akartam kerülni. Így muszáj volt az agyamat átállítani egy másfajta gondolkodásra.

Ennek szellemében telt már a délután. A hazaúton elaludtál, ezért az ebéd megint csak alvás után lett megejtve. Megmelegítettem a levest, leültettelek velem szembe és kínáltam a levest. Először elfordítottad a fejed, ahogy máskor is (itt kicsit meginogtam...), majd amikor láttad, hogy már veszem is el a kanalat a szádtól, szóltál, hogy "hami". Ennek nagyon megörültem és adtam is a levest.

És láss csodát, a zöldséget és a tésztát kietted a felnőtt adag levesből!!! Melegítettem pörköltet noklival is, de az nem kellett. Nem búsultam, hanem ahogy a doki mondta, adtam inni vizet és elengedtelek az asztaltól.

Itt jött a második meglepetés, mert nem vágtad a fejemhez a vizesüveget, hogy csináljak vele amit akarok, hanem ittál belőle. Nem az egész üveggel egyszerre, de azért csúszott le belőle.

Be kell valljam, hogy eddig összesen egyszer próbálkoztam Nálad vízzel, akkor is kevés sikerrel. Vagyis megkóstoltad, nem kellett és én a következő "inni" kérésnél már újra teát adtam. Úgy voltam vele, hogy én sem iszom meg a csapvizet, akkor Neked se kelljen azt innod. Az meg se fordult a fejemben, hogy attól, hogy nekem nem ízlik, attól nem kell, hogy Neked se ízleljen... Most viszont határozott voltam és 5 perc múlva megint kértél inni, és megint vizet kaptál. Ittál belőle pár kortyot és letetted. A sokadiknál már teljesen természetes volt, hogy víz van benne. Így telt el a nap hátralévő része... Csak én stresszeltem magam agyon azon, hogy mi lesz, ha...de nem lett semmi :)

Vagyis csak annyi, hogy lementünk sétálni kb. 2 és fél órát, én nem ázott át a pelus.

Miért?

Mert nem ittál meg 2 liter foyadékot...

Azt meg csak suttogva jelzem meg, hogy eddig hiába adtam oda a szuperabbnál szuperabb csőrös poharakat, nagy ívben küldted vissza a feladónak...most meg iszol belőle. Jó, nem kizárólag abból, de iszol!

Estére vettem 4 szelet pizzát vacsira. 2 Apának, 2 nekem. Mikor hazajöttünk, egyből neki is estünk :) Te ott tipegtél mellettünk és sóvárogva néztél... Kérdeztem, hogy kérsz? Mondtad, hogy hami. Adtam is belőle katonát.

ÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSS: nem köpted ki, nem fintorogtál, nem csináltál vele semmit, azon kívül, hogy megetted!!!!!! Nagyon örültem neki, azután meg főleg, hogy megetted az első szeletet teljes egészében. Meg a másiknak is kb. az 1/3-át :))))))))) Meg levezetésképp egy üveg tejcit is!

Sajnos éjjelre kicsit hőemelkedésed lett (37,1), ezért nyűgösen telt az éjszaka. Reggelre is megmaradt ennyi, ezért adtam egy fél adag Nurofent. Fél óra múlva nyoma sem volt a nyafkaságnak és vidáman mentünk Apa munkahelyére traktorozni :)))