153.

Tegnap elég zsúfolt napunk volt. Kezdődött azzal, hogy a jó időre való tekintettel lehívtuk a Tündiéket a játszira. Nekem még be kellett fejeznem a főzőcskét, ezért Tünde kisegített annyival, hogy levitt Téged is az övéivel együtt. Így én persze nem tudtam főzni, csak hamar összeállítottam az ebédnek valót (rakott krumpli) és már rohantam is utánatok. Éppen hintáztatok. Aztán megfogtátok a babakocsitokat és elindultunk a játszira. Majdnem jöhettünk is haza, mire odaértünk, mert minden leesett falevélnél, úthibánál, pocsolyánál meg kellett állni. A játszin gyorsan felmentetek a mászókára (Te egy kis segítséggel...) és irány a csúzda! Te csúsztál elsőnek. Mikor földet értél hirtelen elkezdtél sírni. Egy kicsit később láttam csak, hogy elharaptad a szád :-o. Annyira meredek ugyanis a csúzda és hirtelen értél földet, hogy sajnos, ez történt. Ez szerencsére nem szegte kedvedet a további játéktól.

Aztán a játszin már ott lévő ovisokkal kezdtél játszani. Egy kisfiúnak adtad a "fagyit" meg a "gesztenyepürét" "tejszínhabbal". Ő élvezte, hogy "finomakat eszik", Te meg azt, hogy ilyen "nagy fiúval" boltost játszhatsz. Amikor már csak kettesben voltatok a Zorkával, valami vadállatka bújt beléd, mert állandóan veszekedtél vele. Felültél egy lovacskára, és őt még véletlenül sem engedted a közeledbe. Löködted, csapkodtál felé :( Persze az innivalója fele azért jól jött... Valami úton-módon engedted, hogy mögéd ülhessen, de azt már nem, hogy megfogja a kapaszkodót :( Ő is szeretett volna egy kicsit lovazni, de nem engedted neki. Ekkor én (nem túl szépen) eltávolítottalak onnan. Nem szeretem, ha ilyen vad vagy...

Hazafelé sétálva már annyira kifárasztottad magad, hogy megint fel kellett cipeljek a lépcsőn. Még jó, hogy csak az elsőn lakunk... Mivel az ebéd még nem volt kész, így nem bántam, hogy önként vonultál az ágyba és 5 perc alatt aludtál.

Délután kitaláltam, hogy nagyon szeretnék elmenni a Tescóba. Meg is kérdeztem a Nikit, hogy Ő is nagyon szeretne-e? És Ő is :) Ezért aztán összekaptuk magunkat, meg titeket és elmentünk a buszmegállóba gyalog. Elég hosszan tartott így az út, de szerencsére nem késtük le a buszt, sőt, még várnunk is kellett. Nagyon tetszett nektek a buszozás. Dorcinak nem ez volt az első alkalom, de neked igen. Végig vigyorogtál meg okosan kapaszkodtál az ablak szélébe :) A leszállás már annyira nem tetszett. Meg a bevásárlókocsiba beülés sem. De nem kellett sokáig benne lennetek, mert negyed óra alatt végeztünk. A semmivel :( Viszont jól bemértem a leendő karácsonyi ajándékaid egyikét :) A hazaút már nem volt olyan békés, mert nem bírtatok megülni egy fél percre sem. Mikor mondtam, hogy most leszállunk, egy laza "Nem" kíséretében előre szaladtál a buszban. Én meg az öreg, kerekes-táskás nénik között kergettelek :)

Még délután elmentünk a Nikiékhez, mert szegény Niki nagyon éhes volt. Míg Ő evett, Te 2x becsurgattad a pisit, és 1x összevizezted a bodydat... Ezután még lementünk a játszira motorozni is. Hát, motoron voltatok a legkevesebbet. De nagyon jól szórakoztunk. Rajtatok :D Újra felmentünk a Nikihez, mert megint becsurgott a pisi :(

Este még elmentünk kenyérért, majd haza, mert már elég nyűgös voltál. Az egész fürdést végig sírtad, majd a tejcit is sírva ittad. Kis enyhülés hozott a vacsira készült melegszendvics, majd ismét önként vonultál az ágyba és megint 5 perc múlva aludtál. 9 előtt 5 percel ... :)