Pénteken délelőtt Tündével és Zorkával elmentünk egy most nyílt játszóházba. Egy nagyon kedves anyuka volt a tulajdonos, akinek van egy 16 hónapos kisfia. Mikor megérkeztünk volt ott már egy másik család, szintén kisfiúval, ő is fiatalabb volt Nálad. Abban a hitben éltem eddig, hogy nagyon jól érzed Magad a gyerektársaságban. Most ez megdőlt... Ahogy beléptünk, nyöszörögve fordultál hozzám, hogy vegyelek fel. Mivel nem vettelek, átkaroltad a lábam, amit aztán el sem engedtél. Pár perc után azért úgy gondoltam, hogy ne csak az ajtóból nézelődjünk, beljebb mentünk. Leültem, Te pedig az ölembe furakodtál és nem mozdultál tőlem. Nagyon meglepődtem, mert eddig ilyenre nem volt példa. A rengeteg játék azért egy idő után feloldott. Volt kalózhajó, sok kis labdával, aztán sátor, alagúttal összekötve, meg 3 nagy kosár apró játék. Sikerült lekötnöd Magad. Persze, néha akadt izgalmasabb dolog is, mint a játék. Pl. a vendégpapucsban sétálás, vagy a lakberendezés is nagyon tetszett, de visszatessékeltelek a játékok közé, ahol hamar elrepült másfél óra, majd hazajöttünk. Annyira jó volt, hogy legközelebb is megyünk, főleg az esős napokon.
Délutánra a Nikiékkel beszéltünk meg egy közös sétát, kocsi nélkül. Vagyis mi nem toltuk, hanem ti a saját babáitokat. Természetesen már az első méteren cserélnetek kellett, mert a másiké sokkal jobb! Megtettünk kb. 100 métert, amikor a Dorci belement az egyik pocsolyába és (nem túlzás) térdig vizes lett. Nagyon sajnáltam, mert nem volt túl jó idő, nehogy megfázzon. Aztán örültem is, hogy Te legalább nem mentél bele. Még a gondolatot be sem fejezte az agyam, már Te is benne voltál. Így aztán a két dilis anyuka :) elbúcsúzott egymástól és rohantunk haza. Aztán útközben felhívtam a Nikit, hogy nem ám otthon maradnak emiatt. Hazajöttünk, gyors alsó ruházati csere történt, majd ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Csak közben eltelt 1 óra. Innentől egész normális mederben folyt a séta. Volt egy kis hiszti a részedről, mert a Dorci nem cumisüvegből, hanem üdítősből ivott és bizony Neked is épp olyan kellett. El is indultunk, hogy veszünk, de a játszótér mellett mentünk el, ahová muszáj volt bemenni. Ott aztán lehetett hintalovazni, mászókázni, csúzdázni sötétedésig. 
Szombaton reggel családilag elmentünk bevásárolni, csakhogy Apa is megtudja, mit jelent ez egy 20 hónapossal... Alig hagytuk el az utcánkat, Apa megjegyezte, hogy még 15 év múlva is csak útban leszünk a boltba. Meg, hogy miért kell minden lépcsőre felmásznod? És miért nem ülsz inkább bele a kocsiba? Én meg csak mosolyogtam jókat, mert ez nálunk napi rutin :) Ebéd utáni (nélküli) alvás után pedig a ApaMamához mentünk. Ott aztán lehetett játszadozni! Azt se tudtad, hogyan ugráltasd a Mamát, ő meg igyekezett helytállni. Míg Apa a motorjával volt elfoglalva, Te pedig kutyáztál, én halálra untam magam(na jó, halálra azért nem, mert itt vagyok, de akkor is...). Kitaláltam, hogy lenyírom a füvet az udvarban, de Apa nem engedte. Aztán kitaláltam, hogy csinálok sziklakertet. Ezt sem engedte. Végül kitaláltam, hogy lemetszem a rózsabokrot. Ezt sem engedte, csak úgy, hogy ő csinálta, én meg hordtam hátra a leesett ágakat. Már erősen sötétedett, mire végeztünk vele. Már nagyon untad Magad a végére, és még a kocsiban is nyűglődtél kicsit, de szerencsére nem aludtál el. Apával megfürödtetek, én meg közben vacsit csináltam. Megetted és még 9 előtt el is aludtál :) 
Apa szerint itt úgy nézel ki, mint a Marcsi néni, aki most jött haza az öthuszassal...
Vasárnap délelőtt a szokásos főztem-takarítottam-mostam volt a program. Délutánra azt terveztük, hogy megint kimegyünk ApaMamához, mert nagyon jó idő volt és talán nem is lesz mostanában ilyen. Csak hogy keresztülhúztad a számításainkat azzal, hogy nem voltál hajlandó elaludni időben (ez nálunk fél 1-1 körül szokott lenni). 3/4 3-kor sikerült elszundítanod végre. Így sajnos, nem tudtunk menni a Mamához, mert mire odaértünk volna, fél óra múlva jöhettünk volna vissza. Helyette megint lementünk a Nikiékkel.Először úgy volt, hogy motorozni megyünk. Vagyis ti motoroztok, mi meg sétálunk. Nekem még boltba kellett mennem, így ez meghatározta a sétánk útvonalát. A bolt mögött van egy új építésű játszótér, amit ki kellett próbálnunk. Volt két hintaló (vagyis az egyik egy hintabicikli, a másik meg egy hintanyúl), meg egy babahinta, ami használható volt. Ami szerintünk nem használható, az egy akkora mászóka, amire egy 10 éves lurkó már könnyedén felmászik. Csak azok már nemigen járnak játszótérre.
Mivel ezt veszélyesnek találtuk, elindultunk egy másik játszira, ami ezidáig magasan vezeti a toplistát (nálam), viszont nagyon messze van. Babakocsival is, nemhogy két_motorozni_nemigen_akaró_csajjal... Mikor odaértünk, szomorúan vettük tudomásul, hogy nem csak szerintem ez a legjobb játszótér, hanem a fél város szerint. Akár ki is tehették volna a megtelt táblát. A nyomorgás helyett inkább hazaindultunk. Szegény Dorci nagyon nyügös volt, mert nála egyszerűen kimaradt a délutáni alvás, ami ekkorra hisztiben öltött alakot. De persze, segítettél neki nyűglődni. Én meg annyit nevettem rajtatok, hogy már megfájdult a hasam tőle. Végül találtunk egy iskola előtt egy apró emelkedőt, amin kiválóan lehetett motorozni. Olyanokat sikongattatok, hogy mi is csak nevettünk. A Niki megkérdezte, hogy ha már ilyen jól elvagytok, miért nem fényképezek? Hát megtettem:
Ilyen lett estére a pofid :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése