204.

December 24.

Apával már előző éjjel feldíszítettük a karácsonyfát, így reggel, mikor felébredtél, én a fényképezőért, Apa meg a karácsonyfaizzó dugójáért ugrott. Nem mertél kijönni a szobádból, hiába mondtunk bármit. Először csak annyira kukucskáltál ki, hogy a fa egyik ágán lévő lámpát láttad. Aztán nagy könyörgések közepette megálltál az ajtóban és nézted a villogást.
Aztán nagy nehezen mégis kicsaltunk, és nekiálltál a csomagoknak. A papír tépése tetszett a legjobban, a játék nem is izgatott annyira. A csomagolópapírok összegyűjtése és a szemétbe dobása volt a fontos :)
A karácsonyfa látványa is lenyűgözött téged. Még a wc-n ülve is kinéztél az ajtórésen és mondtad, hogy "ott a kajácsonyPa"
Megtaláltad az én ajándékomat is (parfüm, tusfürdő, stift), amit meg is kellett szagolgatnod. Apa ajándékát meg ki is kellett bontanod, mielőtt odaadtad volna neki.
Apa délelőtt elment a Mamáért. Többször mondtam, hogy ne rosszalkodj, mert mindjárt itt lesz a Mama és nem hoz ajándékot. Erre mindig azt mondtad, hogy "nézi" meg, hogy "nyitom" (az ajtót). Mondtam, hogy még nincs itt, de mindig rohantál és nyitottad az ajtót, egyszer meg is szöktél.
Mikor megérkezett, már nagyon be voltál sózva. Te adtad oda a közös ajándékot: egy kávéfőzőt. Persze Te is kaptál tőle: egy babát, mindenféle hozzávalóval. A mózesbe bele is ültél, közben pedig mondtad, hogy "nem jó... picit kicsi". A Mama játszott veled sokat, Te meg szórakoztattad őt.
Ebédidőben átsétáltunk az AnyaMamáékhoz. Ott is járt már addigra a Jézuska. Ott még a miénknél is nagyobb fa volt. Egyből nekiugrottál az ajándéknak, de szerencsére egy mandarinnal sikerült elterelni a figyelmedet. Kezdődött a közös eszem-iszom, dínomdánom :) Ettél egy kevés levest, benne sok tésztával. A Mama direkt külön Neked csinált pörköltet noklival, hát meg se kóstoltad. Amúgy eszegettél mindenből egy-egy falatot.
Aztán jöhettek az ajándékok. Először a Dédié: egy rózsaszín hajú baba, egy harisnya (ami sajnos kicsi lett, de nem mondtuk meg neki), meg egy mini rezsó edénykékkel :) Már ezekkel is jól el voltál, pedig a Mamáé még csak most jött: egy mesekönyv és egy babakonyha (ez utóbbiról tudni kell, hogy a neten vettük használtan, mert ugyan találtunk újat az egyik boltban, de sokalltam érte 10 ezret, mert általában nem játszol a játékaiddal. Úgy gondoltam, hogy inkább vegyük meg ezt és az olcsóval ne játssz, minthogy a drágát nézegessük a sarokban. Erre! A babakonyha a legtutibb játék mind közül!!! Ha csak azt az 1-et kaptad volna, akkor is nagy örömet okoztunk volna vele...) Szétszedted a Mama adventi koszorúját és benne lévő dekorgyöngyökkel elkezdted a főzőcskét. Hosszú órákon át. Na jó, néha megszakítottad egy hancúrozással az ágyon, meg rövid hisztivel, de akkor is az maradt meg bennem ebből a napból, hogy nagyon jól eljátszottál az ajándékoddal.
Délután nem aludtál, így miután hazaértünk, gyors pancsit követően 8-kor már húztad is a lóbőrt :) Dejó -gondoltam. Aha... 21:12-kor már fent is voltál. Hátsimi, meg betakargatás és visszaaludtál. Egy óra múlva megint ébredtél. Meg újra. Fél 2-kor átmentem melléd aludni, hátha ott jobb lesz. Ott meg fél éjjel azon veszekedtél velem, hogy melyik takaróval takarjalak be Téged, melyikkel magamat. Aztán párnát is adjak, az enyémet is. Aztán meg nem is kellett a takaró. Örültem, hogy reggel lett...

December 25.

A Tesómékat vártuk. Vagyis tudtuk, hogy jönnek, mégis a telefonhívására ébredtünk :) Szerencsére nem sztrájkolt a MÁV, így fél 8-ra berobogtak. Szegényeknek nagyon korán kellett kelniük (Ági ráadásul előtte nap dolgozott, meg Szentestéztek a szüleinél, úgyhogy épp lefeküdt, mire kelhettek is), így elég álmosak voltak. Ági úgy gondolta alszik egyet. A Robi nem így gondolta. Te meg segítettél neki. Gyorsan megreggeliztünk, majd az Ági vissza tudott aludni.
Ebédre megint a Mamához mentünk. Most még jobban ettél, mint az előző nap. Igaz, hogy először csak levest, de abból egy felnőtt adagnyit. Meg a nap folyamán még csúszott le is, az is.
A Robi elaludt a számítógépnél a fotelben. Téged pedig elaltatott a Mama az általam összetolt 2 fotelben. Fél 5-kor... Másfél óra múlva felkeltettelek, hogy ne egyből az alvásból kelljen haza indulnunk. Annyira nyűgös voltál, hogy sehol se volt jó, csak az ölemben. De ez csak addig tartott, míg el nem indultunk. Menet közben már közlékenyebb voltál. Végig magyaráztad az utat. Én is, hogy ne csak dumáljál, hanem szedd a lábaidat is, mert a Robiék miattunk fogják lekésni a vonatot.
Miután ők hazamentek, még játszottunk egy kört azzal, amit az ő Jézuskájuk hozott: Duplo (-hoz hasonló) építőjátékkal. Már fél 11 volt, mikor úgy éreztem, hogy leragadnak a szemeim. Te még bírtad volna szusszal.

December 26.

Ma már nem voltunk hivatalosak a Mamáékhoz :), ezért délelőtt főznöm kellett (volna), de nem volt itthon tojás. Így mégiscsak átmentünk a Mamához, ahol röpke 2 órát töltöttünk el tojáskérés céljából :D Mikor hazajöttünk, Apa azt mondta, hogy már ne álljak neki a főzésnek, hanem menjünk egyből a Dédiékhez. Én azért még bepaníroztam a husikat, míg Ő valamit kotort a gépen. 1-kor indultunk el. Nem sokkal utána elaludtál az autóban. Megérkezésünk után hoztad a formád: nem lehetett rád nézni, hozzád szólni, és megérinteni. De ahogy teltek a percek, úgy oldódtál fel és végre lehetett veled beszélgetni, meg játszani, sőt, már kezdtél átesni a ló másik felére is. Mikor megérkezett a Rajmund, egyből körbepusziltad és később is csak ő részesült ebben a megtiszteltetésben. Aztán kimentünk az udvarra, ahol a kutyát kergetted őrületbe. Annyi jutalomfalatot kapott, hogy már csak játszott vele, de nem evett belőle. Meg előhoztad a házából a sípolós játékát és mondtad neki, hogy "gyeje kutyuska, játszani!". A kutyuska meg nem akart. Erre megfogtad és jobb belátásra bírtad. Később, már ha csak meglátott, elfutott előled... :)
Szerencsére jó lett a Rajmundnak a kapuskesztyű is meg a mez is, és örült is neki. Cserébe te meg megkaptad az ő kisbiciklijét, így már semmi akadálya annak, hogy a Dorcival kerekezzetek az ünnepek után. Sőt, mi már vettünk is egy bukósisakot is, ami még meglepi lesz Neked :)
Gyorsan sötétedett, így elindultunk haza (pedig még csak 5 óra volt...). Így is elaludtál, még ki se értünk az utcából. 8-ig aludtál egyfolytában. Akkor ettél egy jó adag rántott husit, krumplival, majd mentünk pancsolni. Tejci ivás után újra szunyáltál.
Reggel meg fél 9-kor ébreszteni kellett.

December 27.

Apa ma bement a munkahelyére, mi meg elmentünk a vásárcsarnokba káposztáért. Gyalog mentünk (illetve én toltam a kocsit, hátha elfáradsz az úton... már 2-3 hete nem használjuk a kocsit, csak extra esetekben), közben végig mondogattad, hogy "megyünk káposztáér(t)". Hát a csarnok éppen zárva volt... Bementünk a boltba, de az meg kongott az ürességtől... Elindultunk a megszokott boltunkba, hogy majd ott bevásárolunk. De az is üres volt. Így nem lett káposzta, hanem töltött paprika.
Ebéd után jöttek ApaTesójáék. Mikor ezt mondtam Neked, azt válaszoltad, hogy "félek". Mikor először itt volt, végig üvöltötted azt a félórát (hát nem jön túl gyakran... akkor volt 2.-szor a két év alatt...), és azzal próbáltalak nyugtatni, hogy nem bánt, ne félj tőle.
Most nem sírtál, de azért bújtál hozzám rendesen. Hoztak ajándékot is: egy dvd-t, egy babát, egy telefont, egy sálat, gumicukrot (ez utóbbi csak addig tetszett, amíg összenyálaztad, majd ledobáltad a szőnyegre, ahol összeszedett minden szöszt). Aztán eltelt a kritikus 20 perc és megmutattad milyen vagy valójában. Mikor elmentek, köszöntél nekik, meg integettél az erkélyről.
Ma sem sikerült időben ágyba bújnod délután, csak 3 után. Most 6 óra van, de még mindig alszol.