2009. november 25., szerda

346.

Így készülünk reggel
-avagy fő a rendszeresség-:

  • ezen a héten én ébresztelek, engedékeny vagyok: 3/4 7-kor.
  • még félálomban kiviszlek pisilni (mert ilyenkor kisbaba vagy, aki még nem tud járni), utána kezet-arcot mosni.
  • míg pancsolsz, elkészítem a reggeli vitamint: kispohárba c-vitamin, meg tea :)
  • bejövünk a szobába felöltözni: az ölembe ülsz, kezedbe veszel egy mesekönyvet, amiből mesélnem kell, míg rád adom a ruhákat.
  • míg én is felöltözök, kimész az előszobába, a székben olvasol a babának egy mesét.
  • feladom a cipőt, dzsekit, közben fél szemmel lesem a könyvet, mert elfelejtettem mi következik a mesében :)
  • elindulunk itthonról, fél 8-kor!
  • a parkolóban ügyesen fogod a kezem, míg felmegyünk a járdára. Ott aztán múlt szombat óta mindig megkérdezed, hogy te kis Anya vagy? Én: nem, miért? Te: mert... ööö... nem éred fel az ágat! Miután egyszer megmutattam, hogy de igenis felérem, azóta mindig meg kell mutatnom :)
  • átmegyünk a hentes előtt az úton, ahol megint megfogod a kezem. A posta hátsó bejáratánál van egy lépcső, meg egy emelkedő. Azon mindig felszaladsz 2x-3x egymás után. Általában ilyenkor szokott jönni a postásautó (ma nem jött, de tegnap igen), aminek félreállunk, sokszor integet a sofőr neked.
  • az út további részén, mindig rálépkedsz az úthibára (bucka)
  • az iskola előtti téren levágjuk az utat. A szobornak van egy talapzata, arra mindig felmész, a végén leugrasz. Ahol vége van a térnek, van egy mandulafa, ami már elhullatta a termését, és a földön hever. Azt minden nap megkérdezed, hogy miez? kakííí??? :)
  • bemegyünk a bölcsibe, ahol az első lábtörlőn nem töröljük le a lábunkat, csak a másodikon.
  • a bölcsiben mióta átkerültél a nagycsoportba, minden reggel megkérdezem, hogy merre kell menni? Minden ajtónál rákérdezek, hogy ide megyünk? amikor túlmegyek az öltöző ajtaján, visszahúzol, hogy ne menj tovább!!!
  • az öltözőben lehuppansz a kispadra, és türelmes kivárod, hogy levetkőztetlek, és átöltöztetlek. Általában még a frizurádat is meg kell csinálnom. Megvárod, míg a ruháidat elrakom a szekrényedbe, megfogom a kezed, és bevezetlek a csoportba. Nyomok egy puszit az arcodra, meg én is kérek egyet tőled, és elindulok kifelé. Bentről még integetsz, és keresed a barátnődet, a Kírát.
  • kiballagok az öltözőből 3/4 8-kor, és ennyit látlak aznap :( ...
  • ... na jó, ez nem igaz, mert este is látlak... Csak akkor ilyen helyzetben:


4 megjegyzés:

M írta...

NA hát azért apja lánya is! :-))

ilgya írta...

fő a rendszeresség:):)
én is ma pont így találtam az apát és a Rékát mikor hazaértünk Dáviddal az usziból:)

Timocska írta...

Szenzációs ez a kép! :))))
Amúgy a reggel nálunk is hasonló, félálomban pisilés, öltöztetés, vitaminadagolás. :)

Lepkevár írta...

No, most pedig Manka előzött meg engem azzal, amit írni akartam. :D